Magyar Nemzet, 1983. október (46. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Ára: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1981. október XLVI. évfolyam 232. szám • •Örömhír A hír jó, mi több: örvendetes. És az örömöm mégsem egészen teljes. A tükör elé állok és szigorúan vizsgálom az arcom, talán egy vonás a száj felé, egy ránc a homlokon, vagy valami apró jel elárulja, miért nem tudok örülni annyira, amennyire szeretnék. Egy egész ország olvashatta az újságokban, hogy végre megkezdik a nemzet színházának építését és nekem a hangsúly a végre szóra kerül. S eszembe jut az a rengeteg hónap, év, ami ez előtt volt, amiért kár volt , ami talán kikerülhető lett volna. Nem tudom ... Kérdezek másokat, és kiderül, nekik is ott motoszkál fejükben ez a fránya szócska: végre. Van talán egy éve is, hogy neves művészünk, a képernyőn kérdezte: miért nem adhatnak az emberek pénzt— ki mennyit tud és akar — a nemzet színházára. Tulajdonképpen nagyszerű dolog, hogy mindössze egy év telt el és igaza lett. S igaza lett annak a sok embernek is, aki nem fogadta el azt az érvet, hogy majd, egyszer. . 1989-ben megnyitja kapuit az új színház! Felemelő hír. De — mert az embernek eszébe jut — játszhatnának talán, akár már ma is az új falak között, ha előbb vesszük észre az emberekben élő segítőkészséget. Nézhetjük máshonnan is a dolgot, és akkor megint csak az öröm az erősebb. Hiszen nagyon jó dolog, hogy járda, homokozó, óvoda és hasonlók után színházat is „építhet” magának a nép. Méghozzá az ország első színházát. Tudom, Thália hajléka elsősorban állami pénzből épül, de a köz millióihoz mindenki hozzáteheti a maga „tégláit”. S ez ebben a nagyszerű, ez teszi közös üggyé az egészet: nemzetivé — a Nemzetit. A közösségi tudat megnyilvánulásának e folyamata reményt keltő, tetsző a szívnek és az észnek. Az öröm sok mindent fölidéz. Gyártanak már nálunk egykor külföldön megcsodált termékeket, tele vannak a boltok új cikkekkel, társulhatnak az emberek munkára és jobb boldogulásra, csatlakozott az ország és sok mindenhez, ami hasznosnak és értelmesnek látszik. Van, ami korábban aligha lett volna megvalósítható, ahol meg kellett várni az időt, a körülmények megértését. Van ilyen sok. Arra is bőven találni példát, ahol azelmaradást nem lehet pótolni! Vagy nehezen. Mennyire más lenne a helyzetünk például, ha gyorsabban reagáltunk volna az olajárrobbanásra, a romló cserearányokra. _ Hatvanötben írták ki a pályázatot a Nemzeti Színházra. Most már — akárhogy is lehetett volna — nem épül meg előbb 1989- nél. (És a többi — említhetnénk még egy-két példát —, később megvalósult dolog esetében nem csinálható vissza, ami történt, pontosabban, ami éveken át nem történt.) Mondhatják: minek ezeket egyáltalán fölhánytorgatni ? Miért kell most előhozakodni vele, most, amikor végre sínre került ez az ügy — és sínre kerültek más ügyek is. Éppen ezért mondom: lesz belőle valami végre — de nem árt feltenni a kérdést: miért nem előbb? A múltból okulni nem szégyen, ha az emberek javát akarjuk, ha azon fáradozunk, hogy előrébb lépjünk, közelebb kerüljünk azokhoz a célokhoz, amelyekért az emberek érdemesnek tartják a küzdést, a lemondást, a fáradságot. A reakcióidő nemcsak a fizika alapfogalma, sőt egyre inkább nem azé elsősorban. Sokkal fontosabb, hogy a társadalom legyen birtokában a reagálás, a gyors válaszolás képességének. A magyar történelem azt mutatja, hogy egy-egy kivételes pillanatban dicsekedhetünk csak ezzel az oly fontos tulajdonsággal. Többnyire megkésve, a rohanó idő mögött kullogva próbáltunk a többiek nyomába eredni, s egy-egy kései, vagy ráadásul még rossz döntés következményeit csak évtizedes megfeszített iparkodással lehetett úgy-ahogy helyrehozni. Ma már erre is ügyelünk, de talán még mindig nem eléggé. Éppen ezért emlékezetünkben kell tartani legapróbb késedelmeinket, habozásainkat is. Ez nemhogy nem bűn, de szükséges erény. Örülhet mindenki, hogy sok minden van ma már, ami néhány éve még ötletnek is túlzó lett volna. Örülhetünk annak is, hogy végre adakozhat, aki akar és képes, és nemes célra. Örülhetünk sok korlát és tabu megszűnésének, sok, fejlődést gátló akadály eltávolításának. De azt hiszem, egészségesebb, ha nem felejtjük el, ha azt is elemezzük, hol tehettünk volna többet is, lehettünk volna gyorsabbak, találékonyabbak. Ez a fajta visszapillantás, önkritika nem árthat igazán örömünknek, használhat viszont ezutáni döntéseknél, terveknél, nemes célkitűzéseknél — nagyobb felelősségre, több átgondolásra inthet mindenkit. Gyorsabban eszmélünk, ha nem feledkezünk el arról, hogy mit mulasztottunk el, milyen kínálkozó lehetőséget hagytunk kihasználatlanul. Ha így lesz, a „beteljesülés” pillanataiban meghatványozódik majd az öröm. Javorniczky István Losonczi Pál beszéde a világszervezetben belekeződtek a magyar—grenadai tárgyalások A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ÉLET vezető tényezőit a jelek szerint változatlanul foglalkoztatják Bush amerikai alelnök néhány nappal ezelőtti megállapításai, miszerint a brit és a francia rakéták kérdésére „az egyik vagy a másik leszerelési fórumon valamikor a tárgyalások folyamán választ kell találni..., ha a cél valóban a fegyverzetek jelentős csökkentése”. Washingtonban nyomban tagadták ugyan, hogy az alelnök a hivatalos amerikai irányvonal módosítására utalt volna, de ezeket a cáfolatokat Nyugat-Európában több helyütt is úgy ítélik meg, hogy az amerikai kormányzaton belül esetleg mégis mérlegelik a Bush által kifejtett szempontokat. Ezzel összefüggésben a nyugatnémet szociáldemokraták sürgették Washingtont, hogy Genfben tegyen kezdeményezést a francia és a brit rakéták figyelembevételére. A francia lapok hírmagyarázatokban taglalják Bush nyilatkozatát. Párizsi hivatalos helyeken azt hangsúlyozzák ugyan, hogy az amerikai külügyminisztérium azonnal helyesbítette az alelnök kijelentését, a sajtó viszont rámutat: Bush szavai aznap hangzottak el, amikor Mitterrand elnök az ENSZ közgyűlésén határozottan elutasította országa nukleáris erőinek a számításba vételét. A Le Matin szerint Bush kísérleti léggömböt eresztett fel az amerikai politikai körökben ugyanis vélhetően megkezdődött a vita arról, hogy nem kellene-e mégis figyelembe venni ezeket a rakétaeszközöket. A kérdéses nukleáris erők — írja a Les Echos — most már az eurorakéta-tárgyalások középpontjába kerültek. KUDARCBA FULLADTAK az Izraelben kormányzó Likudtömörülés és az ellenzéki Munkapárt tárgyalásai, amelyek során azt vizsgálták, hogy találnak-e alapot a közös kormányzásra, így a Begin-kabinet külügyminisztere, Samir az előzőtől vélhetően nem sokban különböző új izraeli kormányt alakít. Néhány jeruzsálemi hírmagyarázó arra utal, hogy a most összeomlott koalíciós kísérletet mindkét fél saját jó szándékának a bizonyításra kívánta felhasználni. Valójában kezdettől fogva meglehetősen nyilvánvaló volt a próbálkozás esélytelensége. Az is igaz viszont, hogy a közvélemény-kutatók adatai szerint a választók immár nem támogatják egyértelműen a Likudot. Számos felmérés tükrözte azt a felfogást, hogy viszonylag népszerű lenne a Likud és a Munkapárt „nagykoalíciójával” felváltani az eddigi vezetést.Vélhetően ennek a nyomásnak is engedett Samir, amikor kezdeményezte a megbeszélést a Munkapárttal , ráadásul leendő kormányának hat minisztere is emellett foglalt állást. Megfigyelők szerint elképzelhető, hogy Samir jövendő kabinetjében, illetvea Likud parlamenti képviselőinek soraiban tovább erősödnek a nézeteltérések, s ebben az esetben idő előtti általános választásokra lehet számítani Izraelben. ^laurice Hisliop li u «l a pes I i sa j lóéi* í e ke*I e i e Maurice Bishop, a grenadai népi forradalmi kormány és az Új Mozgalom Párt (Jewel) elnöke — aki Lázár György miniszterelnök vendégeként, hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban — pénteken a Chinoin gyógyszer- és vegyészeti termékek gyárának tevékenységével ismerkedett. A gyárlátogatásra elkísérte Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, valamint Dömény János hazánk Grenadában is és Richard Jacobs, Grenada Budapesten is akkreditált nagykövete. A vendégeket Soltész István ipari miniszterhelyettes, valamint Újpest és a gyár több vezetője fogadta. Tájékoztatták a grenadai kormányfőt az 1910-ben alakult, termékeiről világszerte ismert vállalat történetéről és jelenéről A nap folyamán Nagy János külügyminisztériumi államtitkár Unison Whiteman külügyminiszterrel folytatott megbeszélést időszerű nemzetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival, bevezetőül tett nyilatkozatában rámutatott, hogy a budapesti tárgyalásait szívélyes, meleg légkör jellemezte, s különösen nagyra értékelte a Kádár Jánossal és Lázár Györggyel folytatott eszmecserét. A megbeszélések tartalmi kérdéseit elemezve, a grenadai kormányfő elmondta, hogy azok célja elsősorban a két párt és kormány közötti kapcsolatok, az együttműködés bővítése volt. Nemzetközi kérdésekről szólva a grenadai miniszterelnök utalt a középamerikai országok helyzetére, a gazdasági függetlenségük erősítését és a térség biztonságának megszilárdítását célzó erőfeszítéseikre. Kitért arra is, hogy a több államot magában foglaló Contadora-csoport tevékenysége elősegítheti a térség vitás kérdéseinek megoldását, stabilitásának megteremtését. Maurice Bishop látogatásának hivatalos programját befejezve, néhány napot hazánkban pihen. A legfőbb cél az enyhülés megőrzése Az Elnöki Tanárs elnökének államfotglalása New Yorkból jelenti az MTI. Csütörtökön, az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának délutáni plenáris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság" Elnöki Tanácsának elnöke. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos magyar állásfoglalást az ülésszak részvevői nagy érdeklődéssel fogadták, s annak elhangzása után annak mértéktartó, felelősségteljes hangnemét, ugyanakkor határozott állásfoglalását emelték ki. A világszervezet hagyományainak megfelelően szavait a közgyűlési ülésszak elnökéhez intézve a magyar államfő be szédében többek között a kövekezőket mondta: — Elnök Úr! Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól”. Az e munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háborít.” De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? — Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet sajnos a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világhére fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népközársa,ság népét és kormányát. Tevékeny (‘Sí nikiniikörlés — )’ veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdaságielmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? — A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataink állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egymásfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mélyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlét tartós elvi alapokra helyezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érezhetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, Elnök Úr, nincsen! — A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra — miként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs észszerű alternatívája. — Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely további tehertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népközársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembevétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azok leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredményesebb tárgyalásokra, politikai konzultációkra kerüljön sor közöttünk — a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. — Elnök Úr! örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban javaslataink az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. Sürglás feladat — A nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A magyar kormány ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleá- ris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról.