Magyar Nemzet, 1983. november (46. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
HíiiSVrfii* \iim#ad “~— P*.... Wlll/jrl A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • VugrsulatJelentés F. B. kielégítő főorvosi végzéssel bocsátatott el, amelyből annyi megfejthető, hogy nevezettre jó hatással volt a gyógyintézet, melynek jellegéről sokat elárul az a tény, hogy itt az ablakokat nem védték olyan vastag rácsok. Kivételesen tekintsünk el a kórelőzményektől és szenteljük figyelmünket a következményeknek, annál is inkább, mert nevezett kedélyállapotából eltűntek a hullámvölgyek, ma már ritkán gondol arra, hogy ő Pancho Villa, sőt aggasztó kiegyensúlyozottsága környezetében már-már gyanúra ad okot. F. B. nem elégszik meg annyival, hogy jól érzi magát, közérzetét — igaz, szigorúan pro domo — dokumentálja is. A komód felső fiókja hangulattár: itt gyülekeznek a pontban 19 óra 15 perckor, az A/4-es méretű, merített fehér lapokra, kettes sorközzel gépelt napi összefoglalók, amelyek hősünk lelkű idéről egyértelműen pozitív képet tükröznek. Hősünk nem különösebben politizál, az anyagi javakért folytatott küzdelemben sem tünteti ki magát, s aligha dobban hevesebben a szíve a második gazdaság kifejezés hallatán. Az ő értékrendjében — jóllehet nem fogalmaz ilyen pedánsan — olyan tényezők, számítanak fokmérőnek, mint például egy napfényes őszi délelőtt, a büfésláby sokat ígérő mosolya és, hogy épen átjutott zöldben a zebrán. Higgyük el, ez nem kevés. F. B. is hisz magában és abban, hogy közel az idő, amikor már olyan jól fogja érezni magát, hogy le sem kell írnia ... Mindebből persze a szigorú szemű olvasó olyasmit is kiérezhet, nem ok nélkül, hogy csak a dilisek érzik jól magukat. Igaza van, ez erősen vitatható. Jóllehet, nekik sokkal könnyebb. Ám, mint látni fogjuk, hangulatunk, sőt közérzetünk olykor (olykor?) azon múlik, hogy észrevesszük-e a pillanat nagyszerűségét, a szinte véletlenül felkínált lélekmelegítőt, az ingyen és bérmentve nyújtott lelki elsősegélyt. Tudom, sokan úgy gondolják, ez a poéták kiváltsága, a marcona lelkületű hétköznapi ember nem egykönnyen adja át magát érzéseinek. Hol a határ a csöpögő érzelgősség és a csupán a pillanat nagyszerűségét felfogó átérzés között? No, ebbe most nem megyünk bele, mert aligha kerülnénk el az okoskodás csapdáját, az pedig azonnal megöl mindent, ami egy kicsit is a költőiség felé mutat. Egy biztos: szerencsések azok, akikben kialakult — velük született? — egy olyan jelzőrendszer, amely az élet kissé fura pillanatait érthetővé, mi több, emlékezetessé formálja. Minek hívjuk azt a bizonyos jelzőrendszert: humorérzéknek, jovialitásnak, nyitottságnak, vagy egyszerűen egészségnek ? — tudja fene. Nem is fontos. Első kép: elegáns hölgy, vállán hanyagul átvetett kis ralpbunda, a bérkocsi hátsó ülésén, tekintete közönyös, gondjai vannak. Egy hosszú hajú, szakállas alak, zakója Átmenet a még ruhaipari késztermék és a mór hulladékanyag között, csápol a taxinak, de látszik, az is nagy fegyvertény, ha nem esik el. A taxis morog: kár, apukám, úgy sem viszlek el. A rendezett hölgy kászálódik, összefogja holmiját, nyitná az ajtót... Ekkor a csápoló a másik oldalon bedugja a fejét: — Jó reggelt. Hová mész, kedves? Második kép: a hölgy, aki irtózik minden alpárinak tekinthető közeledéstől, és az effajta közeledésnek nagyon is jól felismerhető szereplőitől, döbbenten néz. Tétovázik, elküldje-e, ahová ilyenkor szokta... De nem mond semmit, csak bámul. Maga sem tudja, hogyan, de már az utcán van, szemben azzal a szakadt figurával, aki bátortalanul vigyorog, ő meg elfelejt segítségért kiabálni. — Jó, akkor hadd segítsek, add ide a táskát, azt a nagyobbat — hallja a hangot. — Elkísérlek. És ő engedelmeskedik. Harmadik kép: Mennek. Elöl a rókabundás, alig fél lépéssel lemaradva a fura alak, a nagyobbik táskával. — Aha, szóval itt dolgozol. . . mikor végzel? És hogy hívnak? Olyan tiszta, ártatlan hangvételű kérdések, hogy szinte imponálnak. Nem, ezt az ürgét mégsem kell felpofozni. Ivott, vagy csan~szipus —Jaj,de kedves vagy, kérlek, írd le a neved, délután érted jövök. — Jó, csak menj már — mondja a rókabundás szelíden, és visszaveszi a csomagot. — Csak menj haza, és hozd rendbe magad. — Azonnal, csak mielőtt elmennék ... Zavart csönd. — Adj egy puszit, jó? És ne haragudj rám. Ugye, nem haragszol? A rókabundás megkövülten állt, és valahogy teljesen idegennek tetszett a saját hangja: — Rendben, de menj, mosakodj és pihenj le. Majd adott annak az ágrólszakadtnak két puszit. Az meg, mint akit megcsípett a bolond kígyó: — Jó, megyek, megmosakszom, lefekszem ... és ötkor itt vagyok, megmosakszom, lefekszem ... És átlibbent, mit átlibbent, átrepült a zebrán, mint egy angyal. A rókabundás csak állt és egy pillanatra elfelejtette a gondjait. Így fest egy boldog nap? Mesélik, van egy buszsofőr, aki a monoton fuvarozást idegenvezetéssel élénkíti, beszél az épületekről, romokról, emberekről, igazi vagy csupán kitalált történetekről, törzsutasait név vagy foglalkozás szerint köszönti, megvárja a messziről futókat. Alig hiszem, hogy e hétköznapi csodatevő produkálná magát. Ő egyszerűen jól érzi magát, és szeretné, ha az emberek sem éreznének másként. Ha az ellenőr füzetében lenne egy külön rovat a lelki jelentenivalóknak, akkor ide ezen a járaton többnyire az íródna: A buszon a hangulat jó. Egy egész buszon. Sok ez vagy kevés, nem olyan egyszerű megítélni. Egyik reggelen belvárosi szobám ablakán beröpült egy fecske, megtett négy kört, megvárta, míg felébredek, majd eltűnt. Ha jól utánagondolok, ez sem olyan kevés ... Laényi Gábor Polgári radikális előretörés az argentinéi választásokon Pisben megkezdődött a Libanon-konferencia A külpolitikai kerret ÉLESEN BÍRÁLTA a The Washington Post a reagani külpolitikát. „Az az‘ ember, aki az amerikai diplomáciáért’ felelős, úgy látszik, gyakorta képtelen ésszel felélni akcióinak a jelentőségét" — kockáztatta meg a nyers megállapítást Robert Kaiser. Véleménye szerint Libanonnak „a közel-keleti rendezés kulcskérdéséré történt kikiáltása, valamint a grenadai beavatkozás következményei az év végére válságba hozzák az Egyesült Államokat”. A kommentár, amelynek szerzője több éves moszkvai tudósítói tapasztalatából is meríthet, bizonyosnak véli, hogy a Szovjetunió — ígéretét betartva — a nyugat-európai rakétatelepítés kezdetének időpontjában kivonul a genfi tárgyalásokról, és megteszi az ellenintézkedéseit. Ez a fejlemény — jósolja Kaiser — példátlanul kiélezné a NATO-n belüli feszültségeket. A The Washington Post egy másik cikkében a grenadai invázió miatt aggódik. Mary McGrory szerint Washingtonban optimistának manapság az mondható, aki nem gondolja, hogy a támadás csak „kosztümös főpróba” volt a Nicaragua elleni lépésekhez. A vezető napilap elítélő megnyilatkozásával azonban szinte egyedül marad az amerikai sajtóban. A The New York Times egyelőre tartózkodó, „a tények részletesebb ismeretéhez” köti majdani véleményét. Sőt, helyet ad Norman Podhoretz írásának. Az újkonzervatív ideológusok vezéralakja megrója a kormányzatot annak libanoni „passzivitásáért”. Dicséretet oszt viszont a karibi szigetország elleni „határozott és hatékony” fellépésért. A NAPIREND alapján a Genfben tegnap összeült Libanonkonferencia részvevői megbeszéléseket folytatnak a tartós és átfogó nemzeti megbékélésről, az ország arab és nemzetközi kapcsolatairól, valamennyi idegen katonai erő (kivéve a kormány beleegyezésével ott tartózkodó csapatok) eltávolításáról, továbbá széles körű politikai, gazdasági, társadalmi és közigazgatási reformokról. Mint Valid Dzsumblatt, a Nemzeti Megmentési Front vezetője a tárgyalások színhelyén megerősítette: követelni fogja a maronita keresztények vezető szerepét rögzítő alkotmány megváltoztatását, és a hatalom újraelosztását. Pierre Gemajel, a jobboldali falangista párt első embere viszont úgy nyilatkozott, hogy elsősorban a szíriai és az izraeli erők kivonását fogja szorgalmazni. Azután „beszélhetünk a muzulmán kívánságokról” — fűzte hozzá. Az értekezletre a részvevők várható ellentétein túl nemzetközi tényezők is rányomják a bélyegüket. Figyelemre méltó, hogy a konferencia megnyitásával egy időben fontos amerikai küldöttség utazott Izraelbe, Lawrence Eagleburger vezetésével. A külügyminiszter-helyettes maga is megerősítette, hogy Washington a libanoni válság elmélyülésével egy időben szorosabb együttműködést akar kialakítani ,a Közel-Kelet egyetlen elrettentő erejével” — Izraellé.I. Tel Aviv pedig nyomatékosan figyelmeztette a genfi egyezkedőket arra, hogy a májusban aláírt libanoni megállapodás érvénytelenítése vagy módosítása súlyos és veszélyes következményeket vonna maga után. A Szemi»máll« ellenfelek elvű találkozója Bejrútból jelenti az MTI: összehangolt, egymást erősítő amerikai és izraeli fenyegetések árnyékában kezdte meg munkáját hétfőn Genfben a libanoni polgárháborús ellenfelek első találkozója. Ezért az előzetesen elfogadott napirend alapján tárgyalásokat folytattak a nyolcéves konfliktust lezáró tartós és átfogó nemzeti megbékélésről, Libanon identitásáról, arab és nemzetközi kapcsolatairól, az izraeli megszállás felszámolásáról, valamennyi idegen katonai erő eltávolításáról (kivéve a kormány beleegyezésével Libanonban tartózkodó ENSZ-csapatokat és nyugati négyhatalmi erőket), széles körű politikai, gazdasági, szociális és közigazgatási reformokról. Az Egyesült Államok az amerikai és francia katonák ellen elkövetett bejrúti bom,bamerényletek ürügyén erőteljes megtorlást helyezett kilátásba a libanoni nemzeti hazafias erőkkel, Szíriával, Iránnal szemben. Washingtoni nyilatkozatok, sajtójelentések szerint a libanoni erőviszonyok módosítását célzó beavatkozásban jelentős szerepet szánnak az ország déli részét megszállva tartó izraeli hadseregnek. Fontos amerikai küldöttség utazott Izraelbe Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helyettes vezetésével, aki maga is megerősítette, hogy Washington aktívabb szerepet szán Izraelnek. A genfi konferencia előtt a Tel Aviv-i kormány nyomatékosan figyelmeztetett: a májusban aláírt izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítése vagy módosítása súlyos és veszélyes következményeket vonna maga után. Jichak Samir miniszterelnök szerint egy ilyen lépés felmentené, Izraelt a csapatkivonás kötelezettsége alól, míg Mose Arensz hadügyminiszter azt állította, hogy a megállapodás a jövőbeni izraeli—libanoni kapcsolatok sarkköve, végrehajtása nélkül lehetetlen a libanoni válság bármiféle tartós rendezése. A Szíriát megfigyelőként képviselő Abdel Halim Haddam külügyminiszter genfi jelenléte önmagában is tanúsítja, hogy Damaszkusz — a szeptember 25-i tűzszüneti megállapodás társszerzője — nagy fontosságot tulajdonít a libanoni megbékélési konferenciának, és kész hozzájárulni a kezdeményezés sikeréhez. Ugyanakkor Faruk al-Sar külügyi államminiszter ismételten hangsúlyozta: a libanoni megbékélésnek az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítésével kell kezdődnie. Marvan Hamadi, a Valid Dzsumblatt jobbkezeként emlegetett drúz politikus rámutatott: az Izraellel kötött megállapodás érvénytelenítése a párbeszéd kulcsa, minden reform előfeltétele. Hamadi szerint a falangisták, akik az amerikaiakat és szövetségeseiket a maguk oldalán belerángatták a libanoni konfliktus- ba, most arra próbálják rávenni az Egyesült Hantokat, hogy mérjen csapást az ellenzéki erőkre még akkor is, ha semmi közük sincs a bejrúti merényletekhez. Az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front és a vele szövetséges Antal nevű síita szervezet egyaránt elengedhetetlen követelménynek tekinti az izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítését, az izraeli megszállók feltétel nélküli kivonását, Libanon arab kötődésének szentesítését. Mohammed Ibrahim Maszszud külügyi államminiszter, a megfigyelőként részt vevő szaúd-arábiai küldöttség vezetője az An-Nahar című bejrúti lap értesülése szerint kijelentette: Fahd király személyesen is kész Genfbe utazni, hogy garantálja a libanoni párbeszéd sikerét. A megnyitó ülésen, amelyen Amin Gemajel libanoni és Pierre Aubert svájci elnök mondott beszédet, a konferencia összes részvevője megjelent. Ezt követően a tanácskozást elnapolták mára. Hivatalos források szerint hétfőn délután Genfbe érkezett Yitzak Lior, az izraeli külügyminisztérium közel-keleti osztályának vezetője, hogy „közelről figyelje” a konferencia munkáját. Raul Alfonsin pártja megelőzte a peron iatását Buenos Airesből jelenti a UPI. A Raul Alfonsin vezette Polgári Radikális Unió nyerte meg az argentínai választásokat. A szavazatok 92 százalékának összeszámlálásakor az unió a voksok 52 százalékát szerezte meg, míg vetélytársa, a peronista Juszticialista Párt csak 40 százalékot kapott. A radikálisok győzelme jelentős fordulat Argentínában, hiszen az ellenlábas peronisták pártja 1945 óta vezető politikai erő volt. A választásokat kilenc év katonai uralom után írták ki. Italo Suder peronista elnökjelölt hétfőn elismerte vereségét. Kijelentette: pártja „kész minden támogatást megadni az alkotmányos kormánynak”. Raul Alfonsin hétfői sajtóértekezletén elképzelhetőnek nevezte, hogy a katonai kormány már december elején átadja helyét az új polgári kormánynak. Reynaldo Bignone államfő szombaton lehetségesnek mondta az 1984. január 30-ra kitűzött időpont előrehozását. Az előrejelzések szerint Raul Alfonsin az államfőt — leghamarabb november 30-án — megválasztó elektori testületben legalább 318 elektor szavazatára számíthat. Megfigyelők szerint a peronisták politikai veresége mellett váratlan jelenség a fegyveres erők nyugalma is. E nyugalom tartóssága skoak szerint attól is függhet, hogy a katonák meddig tartják elfogadhatónak Argentína új elnökének programját. Hivatalos közlések szerint a vasárnapi választások szerte Argentínában összecsapások nélkül, rendben zajlottak le. Az államfőt és az alelnököt nem közvetlen szavazással választják; a szavazók 600 tagú elektori testületre adták voksukat, és ez a testület novemberben választja meg az elnököt és az alelnököt. Becslések szerint vasárnap mintegy 17 millió állampolgár járult az urnák elé, hogy megválassza a kétkamarás nemzeti kongresszus szenátorait és képviselőit, az egyes tartományok kormányzóit és a helyi közigazgatási testületeket. Tárgyalások a karib-tengeri szigeten lévő kubaiak hazaszállításáról Washingtonból jelenti az AP. A Pentagon hétfőn elismerte, hogy a Grenada elleni agreszsziónak „polgári áldozatai is lehettek”. Az invázió megindításának napján az amerikai légierő bombatámadást intézett a. főváros közelében lévő Frederickerőd — a grenadai hadsereg főhadiszállása — ellen. A katonai létesítmény területén egy polgári kórház is működött. A Toronto Star, illetve a The New York Post című lapok egybehangzó értesülése szerint az itt kezelt betegek közül ötvenen életüket vesztették a támadásban. A guayanai rádió hétfőn jelentette, hogy a grenadai hazafias erők megerősítették állásaikat az ország hegyvidéki körzeteiben, s továbbra is ellenállást fejtenek ki a támadókkal szemben. A „Barbados hangja” rádióadó híre szerint különösen heves tűzharcok folynak a sziget délkeleti részén. A rádiónak a grenadai fővárosban tartózkodó különtudósítója beszámolt arról, hogy az inváziós csapatokat erőteljes légi támogatásban részesítik: az amerikaiak többek között rakétákkal ellátott harci helikoptereket is bevetettek a hadműveletekben. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn megerősítette, hogy őrizetbe vették a grenadai forradalmi katonai tanács három tagját. A minisztérium szóvivője szerint Hudson Austin tábornokot, a tanács elnökét, Ewart Layne vezérezredest, a tanács elnökhelyettesét és Seon Cornwallt, a tanács egyik tagját az amerikai csapatok őrizetben tartják. Az amerikai állampolgárok evakuálása a szigetről befejeződött, összesen 599 amerikai és 121 más nemzetiségű állampolgár fejezte ki óhaját a távozásra — közölték a külügyminisztériumban. A sebesült és halott kubai állampolgárok hazaszállításának időpontjáról viszont nem szóltak. Az amerikai fogságban lévő kubai építőmunkások távozásának részleteiről tárgyalások folynak a kubai kormánnyal. Nicaraguai politikusok a hét végén az ország ellen készülő amerikai agresszió veszélyére figyelmeztettek. Tomas Borge Martinez belügyminiszter vasárnap kijelentette, hogy ha az Egyesült Államok inváziót indítana Nicaragua ellen, akkor sokkal keményebb ellenállásba ütközne, mint Grenadában. Victor Tirado Lopez, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyik vezetője hangsúlyozta, hogy az elmúlt napok katonai fejleményei egy nagyszabású Nicaragua elleni agresszió előkészületeire utalnak. Londoni lapok szerint viszont a brit kormány vonakodik átvenni a gyámként, rész-