Magyar Nemzet, 1983. november (46. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
Szerda, 1983. november 23. A TV MŰSORÁRÓL Vasárnap délután A Tömegkommunikációs Kutatóközpontnak, ennek az adatokat, felméréseket és statisztikákban gyökerezett elméleteket gyártó régnek is van olykor közvetlen és gyakorlatias haszna. TK-ék fölmérték és kibogozták ugyanis egyszer, hogy az emberek többsége szívesen televíziózik vasárnap kora délután. Szívesebben, mint késő délután, mint éjszaka, mint péntek délután. Tiszteletre méltó felfedezés: panelek, tesztek nélkül rá nem jönne az ember, a pőre eszére hagyatkozva. A tömegkommunikációs fölfedezést tett követte: megszületett a vasárnap kora délutánokra rendelt magazinműsor. A félreértések elkerülése végett ezt az egyenes és szókimondó címet kapta az új műsorfajta: Vasárnap délután. Nincs könnyű dolga e műsor mindenkori, felelős szerkesztőjének, Liska Dénesnek és váltakozó szerkesztőinek. (Legutóbb e tisztségben Born Adámot és Fodor Imrét tisztelhettük.) Mire beköszönt a vasárnap délután, mi több, a Vasárnap délután, a hét közbeni magazinműsorok mindent lefölöznek és földolgoznak, ami hazánkban és a nagyvilágban érdekes és fontos tudnivaló. A Stúdió már hét elején elmondja, mik a művelődés friss és várható eseményei, az Ablak péntek délután a szolgáltatások örömeiről és kényelmetlenségeiről számol be. A Tvhíradó meg mindenről, mindennap mindem elmond, naprakészen A Vasárnap délután tehát az információanyag maradékával, kénytelen ünnepi műsort összeállítani. Van, amikor ez sikerül neki, van, amikor nem. összegezve: a Vasárnap délután tehát jellegénél és körülményeinél fogva meglehetőst. ..elegy-belegy” — ahogyan minden idők legszebb magyar kritikusnője, Wesselényi Polixéna mondaná. Persze, nincs olyan resztli, amiből egy jó szakács ne tudna finom uzsonnát feltálalni. A gasztronómiai hasonlatot a tévé műfajára átfordítva ez annyit tesz: nincs olyan középérdekességű információs anyag, amiből a jó riporter és a jó operatőr ne tudna közös erővel szenzációt készíteni. E sarkigazság, persze, megfordítva is igaz. Egyik tételnek is, másiknak is láttuk igazolását a legutóbbi Vasárnap délutánban. A műsor központi témája és középpontja a Ferihegyi repülőtér volt. Légi utazásaink e folyton növekvő, nemzetköziesedő színtere nem ismeretlen a tévénézők előtt akkor sem, ha még életükben nem ültek repülőgépen. Sokat és egyre többet hallunk a legkülönbözőbb műsorokban arról, hogyan dolgoznak a repülés szakemberei, pilóták, üzemmérnökök, irányítók, légikisasszonyok. Tudásunkhoz sok újdonságot nem adott a Vasárnap délután. Néhány közhelyet tudott kipréselni beszélgetőtársaiból Vágó István: valamivel több mondanivaló kerekedett ki Wisinger István riportjaiból. Kár, hogy így történt, mert a megkérdezettek vélhetően mind izgalmas gondolkodású és életvitelű emberek. Felszínes szokványkérdésekre azonban nemigen nyílnak ki a különös sorsok különös rejtelmei. Ahol meg nyiladozni kezdtek épp a bemutatott életek ismeretlen régiói abbamaradtak a riporteri koncsiskodások. Két öreg repülőst, egy pilótát és egy sportrepülő-tervezőt — ez utóbbi Rubik Ernő édesapja volt — is meghívott körébe a vasárnapi magazin. A két sokat élt, sokat látott ember faggatása azonban éppen akkor maradt, abba, amidőn a beszélgetés a világháborúkat meg nem élt nézők számára érdekes témák felé fordult. — Látványosabb kudarca is volt a műsornak Bertykét, a százezreket érő rendőrségi, német juhászkutyát, kábítószercsempészek csalhatatlan lebuktatóját mutattavolna be munka közben Vágó István, úgy, amint sok táska közül biztos szimattal megleli azt, amiben kábítószert rejtettek el. Bertyke azonban csak sűrű biztatásra volt hajlandó a táskák felé fordítani az orrát. Ez a kis jelenet jó tréfák, kellemes mulatságok forrása is lehetett volna. De, amikor a látványos felsülés után a sikert akarták elhitetni a nézőkkel a műsorvezetői, riporteri szavak, a szangvinikusabb nézőfajta okkal kezdhetett el bosszankodni: kinek higgyen végül is az ember készüléke előtt kornyadozván, vasárnap délután? A saját szemének, vagy a riporter szavának? Egyoldalú volna azonban a Vasárnap délutánról való beszámolás, ha nem esne szó a jó riportokról. Arról például, amelyet Isaac Asimovval, a híres sci-fi íróval készített Wisinger István.Arról a kisfilmről,amelyet műrepülőkről forgatott Edelényi Gábor operatőr. Szép, szabatos beszámolót kaphatott a néző a legfrissebb külföldi Tragédia-bemutatóról is, Felkai Tamás klagenfurti rendezéséről. Röviden A szélhámos szélhámosság áldozata lesz — erről szólt a Munkácsi Miklós írásából készült tévéjáték, Gaál Albert rendezése, A sárkány menyegzője. Őis erről szólt a elmúlt hét műsorán A svihák című francia film is. Sőt, nagyjából erről szólt a Természetes halál című amerikai tévéfilm is. Ez utóbbinál a szélhámos szó szinonimájaként ajánlatos volt olykor a gyilkos szót használni. A magyar tévéjátéknál minden fordulatot (a minden ezúttal egyetlenegyet jelent) bosszantó biztonsággal jó előre kitalálhatott a néző. A francia filmnél derűs biztonsággal cselekedhette ugyanezt. Az amerikai tévéfilmnél viszont semmit nem lehetett sejteni előre. Robert Day rendező és Richard Levinson író ugyanis ritka filmes eszközzel dolgozott, logikával. Angol kollegájuk, Richard Bramall rendező és Donald Churchill színész-író még jobb kelléket rántott, elő a siker kedvéért: az érzelmességet. Az ő filmjük. Az utolsó kísértés a szívre és a könnyzacskókra hatott. Szép érdem ez mostanság a televízió köreiben. A televízióban, amely egyre okosabb, egyre tárgyilagosabb, néhol egyre cinikusabb — s mindezek következtében egyre hidegebb tájékozódási szórakoztatási és művelődési közeggé válik. Lőcsei Gabriella Pécsi színészek az új Nemzeti Színházért Az új Nemzeti Színház felépítésére ajánlották fel kedden tartott előadásuk bevételét a Pécsi Nemzeti Színház művészeiből alakult együttes tagjai, a Mecseki Szénbányák József Attila művelődési házának támogatásával létrehozott művészeti közösség. A színházak szerdai műsora Erkel Színház: A diótörd (Főisk. béri. XI. sor. I. ea.. 7) — Nemzeti Színház : Mózes (7) — Katona József Színház: Hazatérés (7) — Madách Színház: Jutalomjáték (7) — Madách Kamara: Fészekalja (23-as béri. 7) — Vígszínház: Játszd újra Sam! (Gábor A. béri. I. ea.. 7) — Pesti Színház: Május — Kávécsarnok (7) — Fővárosi Operettszinház: Leányvásár (7) — Zsebszínház: Zsuzsanna és a vének (fél 8) — Thália Színház: A jóból is megárt a kevés (7) — József Attila Színház: Disznójáték (7) — Vidám Színpad: Hajrá, magyarok (7) — Játékszín: Kék öböl (du. 3) — Ódry Színpad: Teaház az augusztusi ''holdhoz (7) — Budapesti Gyermekszínház: Mese a halász lányról (du. 3) — Állami Bábszínház a Népköztársaság útján : Berzsián és Dideki (de. in) — a Jókai téren: Hüvelyk Matyi (du. 3) — Vendégjáték: Vásári baokomédiák (Dallos Ida Milv. Ha? • de. 10) —Pesti Vigadó: Petényi Eszter hegediestje (fél 3) — Kamaraterem: Gyilkos A Schiffer krimije (7) — Egyetemi Színpad: Bródy János műsora (7) — Zeneakadémia: A Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara (Mesterbérlet 4. fél 8) — Budai Vigadó: Fábián Márta. Szakály Ágnes két cimbalmos estje (Budai esték 1. fél 8). Magyar Nemzet Filmcsillag Bemutató Kaposvárott ZENÉS BOHÓZATNAK hirdeti a színlap. Operettnek is, másnak is vélhető a kaposvári mulatság: a Filmcsillag, amelynek muzsikáját Jurij Miljutyin és Iszaak Dunajevszkij komponálta. A második világháború múltán, a szovjet filmgyártás előszeretettel forgatott életrajzi filmeket. Az ekkortájt írott színitörténetben is életrajzfilmet készítenek, mégpedig egy Sztálin-díjas atomfizikusnőről. A bohózatok ősi hagyománya szerint, a komoly tudóst minduntalan összetévesztik hasonmásával, a kezdő színésznőcskével. E bohóságot Ács János rendezte, aki afféle „szentivánéji lélekcserével más és más tud lenni. Most könnyed, játékos, sziporkázó. Ugyanakkor az a miliőrajz, amelyet színrevitele felvázol, a legkomolyabb komédiázáshoz is illenék. A kesze-kusza félreértések közül a filmes — MOSZFILM-es környezet: kamerával, klánnal, mikrofonokkal, szaladj ide, szaladj oda stábbal. Sminkessel, fodrásszal, szépreményű statisztákkal. Hangjukat büszkén kieresztő szólistákkal. Szélfújta — azaz: ventillátorfújta — fátylú leánykákkal. A vörös lobogót úgy lengető hősfigurával, ahogyan az az egykorú filmek zárósnittjeiről ismerős. S a felvétel után, egykettőre szétesnek a képek, a díszletezők átrendezik a helyszínt. Aki nem ügyel, annak a lába alól is kirántják a talajt. SZELLEMES jelenetek születnek a szokatlan lehetőségekből. Szerelmi duett daruval, azzal a pár méter magasságig állítható, körben forgatható, lépcsős gépállvánnyal, amelyen rendszerint az operatőr, a segédoperatőr, a rendező foglal helyet. Itt e masinérián ide-odamozdul a szerelmespár, szemérmesen egymástól távolodnak szívük szerint közelednek. Hátuk mögött havas tájkép, a hegycsúcsok felett hold. A fénykorong egyszercsak kettéválik, s a két szerelmes közé ereszkedik. Az illúzió-világot iróniává szőve át. Közelmúlt történelmi kor, egy debrstáns társadalom magatartásai elevenednek meg: naiv, lelkes vagy buzgó emberek. Például egy ügyelő, Bezerédy Zoltán pompás alakításában, aki harsányan rikkant, rendelkezik, másokat sürget, siet, szélességében a tűzforró kávét is felhörpinti, az ácsingózó színésznőjelöltek előtt fontosságával tetszeleg, de a rendező egy szavára viszszahúzódik. E színművecske haloványabb szálát játékával színesíti „cinikus alkoholistaként” Kátay Endre, még inkább „alkoholista vénlányként” Margitai Ági, aki jellemkomédiát farag, az itókás félelemből, hogy egy embert kettőnek is láthat. A korabeli dramaturgia szerint vannak negatív és pozitív alakok. A kaposvári „bonvivánok” azért kiválók, mert nem csupán jóravaló, deli fiatalemberek: egy kicsit hanyag, közönyös Spindler Béla rendezője, aki a gyengéd vonzalom hatására „fejlődik”, s nyugtalan, heves, féltékeny Gyuricza István vőlegénye, akinek szenvedélyei nagyon is feszegetik a kötelezően puritán mezt Mindkettejük egy párja Básti Juli, bájos, félszeg bakfis-,színésznő és zárkózott, nyársat nyelt fizikus. S bár Verocska komolyodik, míg Irina oldódik, mindvégig bravúrosan megkülönbözteti őket Básti Juli, aki csakugyan a játék csillaga. FILMCSILLAG VÉGE. CSAPÓ!... A dobozszínpad szobadíszlete hátragördül. Hármasban énekelnek kettőst, finálét. A filmnek vége, a színjátéknak vége A színház merész szemfényvesztője megmutatja kellékeit.. . Bogácsi Erzsébet NAPLÓ A 20. előadásához érkezett a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatósága által szervezett művészetpolitikai és esztétikai vitafórum. A Fészek művészklubban kedden ezúttal a művészet és a tömegkommunikáció témaköréből rendeztek nyílt vitát. A meghívott előadók — Fuhász György tanszékvezető egyetemi tanár, Maróthy János, az MTA Zenetudományi Intézetének osztályvezetője, Rátki András, a Művelődési Minisztérium irodalmi és művészettájékoztatási főosztályának vezetője, Sándor György, a televízió műsorigazgatója és Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója — bevezető előadásaik-ban elsősorban azt vizsgálták, hogy mit tehet a tömegkommunikáció a művészetért, hogyan segítheti a művészet a tömegkommunikációs intézmények munkáját, s mi jellemzi napjainkban a művészet, a rádió, a televízió, a sajtó viszonyát.♦ Morvay László grafikáiból nyílik meg kiállítás Pécsett, a városi könyvtár galériájában november 24-én, csütörtökön. Kocsis Zoltán zongoraművész hétfőn este nagy sikerű hangversenyt adott a párizsi Théatre Musicalban. A közönség viharos tapssal ünnepelte a magyar művészt, aki ráadásként egy Kodály-művet játszott. * Nagy fények, nagy árnyékok tagolják azokat a képeket, amelyeket mi itt, Európában csak reprodukcióról ismerünk: Orozco műveit. De még a reprodukciók is közvetítik a végtelen lélegzetét, még a kis méretre zsugorított másolatok láttán itt hallani véljük a tömeg lépteinek dübörgését. Mert hatalmas freskóin annyi figura zsúfolódik, annyi indulat sűrűsödik, a zord, erős színek oly drámaiak, hogy a mexikói festészet hármascsillagzatában szilárd hely az övék Diego Rivera és Dávid Alfaro Siqueiros mellett. A ma, november 23-án, száz éve született José Clemente Orozco is azok közé a politikus, forradalmár festők közé tartozik, akik műveikkel egy olvasni nem tudó népnek kívántak történelmi olvasókönyvet „írni’* a középületek falára, olyan látnivalókat tárva elé, melyek megerősítik igaza tudatában, érveket adnak a szájába kétezer éves perében ... A művész 1948 szeptemberében hunyt el Mexico cityben. (E. M.) ♦ Arató István festőművész kiállítása — a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete rendezésében — norvember 28-án hétfőn délután fél 6 órakor nyílik meg a Metró klubban. f \/inv. * * v* Műhely — raktár céljára alkalmas 1100—2000 nm alapterületű szer. helyiségekkel ellátott, jó műszaki állapotban lévő helyiséget keres Budapest területén Vállalatunk. Ajánlatokat, az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat, 1450 Budapest, Pf. 18 címre kérjük küldeni. Tel.: 110-493. Fekete Nagy Béla halálára Sok kitűnő művet láthattunk az idei év alighanem legjelentősebb kiállításán, a kora tavasszal Szegeden mindjárt három múzeumi épületben megrendezett Új művészetért 1960—75 című tárlaton, de Fekete Nagy Béla két festménye e sok kitűnő mű között is magára vonta a figyelmet. Gleccser volt az egyiknek a címe, és jéglemezek egymásra torlódására lehetett ráismerni rajta, ám az, ami fenyegetően felénk omlik ezen a képen, aminek omlásába érzelmileg, mint nézők bele vagyunk vonva, az felhőkarcoló is lehet, üvegpalotaváz. A másik festmény címe .A zuhatag ura, s voltaképpen a kő, a kavics felmagasztalása egy elvontabb táj felett s a zuhatagot csak hullámok már-már elcsituló tajtékhabja érzékelteti. Színeikben fanyarul finomak ezek a képek, a Gleccser hidegebb. A zuhatag ura melegebb árnyalatokkal operál, a kidolgozás pedig tökéletes. E két képen kívül (melyek 1968-ban, illetve 1971-ben készültek), az Európai Iskola 1973-ban , Székesfehérvárott megrendezett emlékkiállításán láthattuk Fekete Nagy Béla néhány, 1945 és 1947 között készült grafikáját. Most, hogy halála hírére elővettem a katalógust, és elnézegetem ■ egyik kompozíciója fényképmásolatát, szinte átélem megint azt az érzést, amit tíz éve, a tárlaton, ez előtt az egyetlen fehér vonallal megrajzolt modern labirintus előtt, mely felhőkarcoló is lehet, üvegpalotaváz . „ mindenesetre költői szépségű mérnöki rajz — akkor azt kérdeztük egymástól, alkalmi látogatók: „Ki ez?” A mestert a művészet iránt érdeklődő laikusok több nemzedéke volt kénytelen ismeretlenül nélkülözni. A Magyar Nemzeti Galéria XX. századi gyűjteményében egyetlen képét sem őrzik. Csapó György, akinek Fekete Nagy Bélával 1979-ben készült interjújából a Magyar Nemzet annak idején hoszszabb részletet közölt, a beszélgetés teljes szövegét közreadó Közelképek című kötetében megemlíti, aogy a művész korai grafikái közül .az utolsó tíz darabot nemrégiben a Duna-Gora-i Galéria „ vette meg”... Félő, hogy nemcsak a laikusok nem ismerték ezt a következetes, magányos alkotót, mármint itthon. Életrajza, röviden: 1905-ben született Pécsett. Kitanulta a műszerész és az esztergályos szakmát, majd gépészmérnöki oklevelet szerzett. .,Rajzolni, festeni én másutt, mint a Műegyetemen nem tanultam” — mondta az említett interjúban. Első ízben a Szocialista Képzőművészek Csoportjával állított ki 1943-ban, később egy ideig a csoport vezetője is volt. 1944-ben valóságos hamis iratgyárat hozott létre feleségével, Barta Éva keramikussal. „Szerénytelenség nélkül állítom, hogy kitűnő okmányokat gyártottunk . .., olyan pecséteket, amelyek — túlzás nélkül — szebbek voltak, mint az eredetiek ...” A felszabadulás után a Művészeti Szakszervezet elnöke lett, s megint az interjúból idézve: „Közben rajzolgattam, csak úgy, mint korábban. Azt hittem, szabad.” Az a fajta félabsztrakt művészet azonban, mely a felszín fölött lebeg, noha még engedi felismerni természeti ihletőit , csakhamar nemkívánatosnak nyilváníttatott. „Én nyomban lemondtam, s elmentem Major Mátéhoz, szerezzen nekem egy állást.” Mérnöki diplomáját elővéve, erőműveket, kezdett tervezni; „pontosan a hatvanadik születésnapomon nyugdíjba mentem, azóta ismét festek .. . Letettem a munkát, és másnap már újra festettem.” Ott folytatta, ahol abbahagyta Nyilván innen a rokonság az 1946-os üvegpalotaváz és az 1968-as Gleccser között. Az utóbbi években azt hallottam, hogy betegeskedik; jó lenne minél előbb együtt látni, amit ez a konok tehetség kimunkált. Barátai és tisztelői ma délelőtt fél 12-kor búcsúztatják a Farkasréti temetőben. Ember Mária A magyar kultúráért Lengyelországban Ünnepélyen emlékeztek meg kedden a lengyel fővárosban a Varsói Magyar Kulturális Intézet fennállásának 35. évfordulójáról. Az intézetben tartott bensőséges fogadáson a Szocialista kultúráért, kitüntető jelvénnyel jutalmazták meg a magyar kultúra hat lengyelországi terjesztőjét. A magyar intézet emlékplakettjét 34 lengyel személy, többvidéki Lengyel—Magyar Jográ - .-ti Társaság, ésaz intézet néhány magyar dolgozója kapjja, meg. Az UNESCO oktatási programja Az UNESCO 1984—85-ös programjai az alapfokú és az iskolán kívüli oktatásra, a lányok beiskolázására és az írástudatlanság felszámolására helyezik a hangsúlyt, ezt a programot fogadták el hétfőn Párizsban az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetének (UNESCO) 22. közgyűlésén Az ENSZ szakosított szervének 1984—85-re szóló oktatási programját támogató pénzügyi alap csaknem felét az írástudatlanság felszámolását célzó kampánya köti le. Afrikára, ezen belül Kelet- és Dél-Afrikára, valamint a Karib-tenger és Latin-Amerika országaira összpontosul. Az UNESCO továbbra is folytatni akarja az együttműködést az ENSZ menekültügyi főbiztosságával (UNHCR), az ENSZ palesztin menekültek számára létrehozott segélyező és munkaközvetítő hivatalával (UNRWA), az ENSZ fejlesztési programjával (UNDP), valamint az Afrikai Egységszervezet által elismert afrikai felszabadító mozgalmakkal és a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Kell a jó könyv Ismét meghirdeti Kell a jó könyv című pályázatát a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A felszabadulás 40. évfordulójához kapcsolódó olvasópályázat — amelyet aMűvelődési Minisztériummal, a Hazafias Népfronttal, az Írószövetséggel, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével, valamint az Állami Ifjúsági Bizottsággal karöltve indítanak útjára — elsődleges célja az orosz és a szovjet irodalmi alkotások népszerűsítése A pályázat beküldési határideje 1984. november, az eredményhirdetésre várhatóan 1985 tavaszán kerül sor. . Tudományos és kulturális közéletünk jelentős személyiségei jelenlétében kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben kedden Mátrai László akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia filozófia- és történettudományok osztályának volt elnökét, az ELTE Egyetemi Könyvtára volt főigazgatóját, nyugalmazott egyetemi tanárt. A 75 éves korában elhunyt akadémikus ravatalánál az MTA nevében Pach Zsigmond Pál, az MTA alelnöke mondott búcsúbeszédet. Az ELTE és a filozófustársadalom nevéber Lukács József vett végső búcsút Mátrai Lászlótól. Az Egyetemi Könyvtár nevében Németh G. Béla főigazgató, a kollégák és barátok nevében pedig Havasi Zoltán, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese mondott beszédet. Mindnyájan hangsúlyozták a fiatalon kétszer is Baumgarten-díjjal kitüntetett filozófus ragyogó tehetségét, céltudatos, mindjobban elmélyülő tudományos munkáját. Mátrai László tollából nemzeti és egyetemes értékűművek sora született meg, munkásságát igaz humanizmus hatotta át Eltemették Mátrai László akadémikust