Magyar Nemzet, 1983. november (46. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-23 / 276. szám

Szerda, 1983. november 23. A TV MŰSORÁRÓL Vasárnap délután A Tömegkommunikációs Ku­tatóközpontnak, ennek az ada­tokat, felméréseket és statisz­tikákban gyökerezett elméle­teket gyártó régnek is van oly­kor közvetlen és gyakorlatias haszna. TK-ék fölmérték és kibogozták ugyanis egyszer, hogy az emberek többsége szívesen televíziózik vasárnap kora délután. Szívesebben, mint késő délután, mint éjsza­ka, mint péntek délután. Tisz­teletre méltó felfedezés: pane­lek, tesztek nélkül rá nem jön­ne az ember, a pőre eszére ha­gyatkozva. A tömegkommunikációs föl­fedezést tett követte: megszü­letett a vasárnap kora dél­utánokra rendelt magazinmű­sor. A félreértések elkerülése végett ezt az egyenes és szó­kimondó címet kapta az új műsorfajta: Vasárnap délután. Nincs könnyű dolga e műsor mindenkori, felelős szerkesz­tőjének, Liska Dénesnek és váltakozó szerkesztőinek. (Leg­utóbb e tisztségben Born Adá­­mot és Fodor Imrét tisztelhet­tük.) Mire beköszönt a vasár­nap délután, mi több, a Vasár­nap délután, a hét közbeni magazinműsorok mindent le­fölöznek és földolgoznak, ami hazánkban és a nagyvilágban érdekes és fontos tudnivaló. A Stúdió már hét­ elején elmond­ja, mik a művelődés friss és várható eseményei, az Ablak péntek délután a szolgáltatá­sok örömeiről és kényelmet­lenségeiről számol be. A Tv­­híradó meg mindenről, min­dennap mindem elmond, nap­rakészen A Vasárnap délután tehát az információanyag ma­radékával, kénytelen ünnepi műsort összeállítani. Van, ami­kor ez sikerül neki, van, ami­kor nem. összegezve: a Va­sárnap délután tehát jellegé­nél és körülményeinél fogva meglehetőst. ..elegy-belegy” — ahogyan minden idők legszebb magyar kritikusnője, Wesselé­nyi Polixéna mondaná. Persze, nincs olyan resztli, amiből egy jó szakács ne tud­na finom uzsonnát feltálalni. A gasztronómiai hasonlatot­ a tévé műfajára átfordítva ez annyit tesz: nincs olyan kö­­zépérdekességű információs anyag, amiből a jó riporter és a jó operatőr ne tudna közös erővel szenzációt készíteni. E sarkigazság, persze, megfordít­va is igaz. Egyik tételnek is, másiknak is láttuk igazolását a legutóbbi Vasárnap délután­ban. A műsor központi témája és középpontja a Ferihegyi re­pülőtér volt. Légi utazásaink e folyton növekvő, nemzetkö­­­ziesedő színtere nem ismeret­len a tévénézők előtt akkor sem, ha még életükben nem ültek repülőgépen. Sokat és egyre többet hallunk a legkü­lönbözőbb műsorokban arról, hogyan dolgoznak a repülés szakemberei, pilóták, üzem­mérnökök, irányítók, légikis­asszonyok. Tudásunkhoz sok újdonságot nem adott a Vasár­nap délután. Néhány közhe­lyet tudott kipréselni beszél­­­getőtársaiból Vágó István: va­lamivel több mondanivaló ke­rekedett ki Wisinger István riportjaiból. Kár, hogy így történt, mert a megkérdezet­tek vélhetően mind izgalmas gondolkodású és életvitelű em­berek. Felszínes szokványkér­désekre azonban nemigen nyílnak ki a különös sorsok különös rejtelmei. Ahol meg nyiladozni kezdtek épp­ a be­­mutatott életek ismeretlen ré­giói abbamaradtak a riporteri k­­oncsiskodások. Két öreg re­pülőst, egy pilótát és egy sportrepülő-tervezőt — ez utóbbi Rubik Ernő édesapja volt — is meghívott körébe a vasárnapi magazin. A két so­kat élt, sokat látott ember fag­gatása azonban éppen akkor maradt, abba, amidőn a beszél­getés a világháborúkat meg nem élt nézők számára érde­kes témák felé fordult. — Lát­ványosabb kudarca is volt a műsornak Bertykét, a százez­reket érő rendőrségi, német j­uhászku­tyát, kábít­ószercse­m­­­pészek csalhatatlan lebuktató­­ját­ mutatta­­volna­ be munka közben Vágó István, úgy, amint sok táska közül biztos szimattal megleli azt, amiben kábítószert rejtettek el. Berty­­ke azonban csak sűrű biztatás­ra volt hajlandó a táskák felé fordítani az orrát. Ez a kis je­lenet jó tréfák, kellemes mu­latságok forrása is lehetett volna. De, amikor a látványos felsülés után a sikert akarták elhitetni a nézőkkel a műsor­vezetői, riporteri szavak, a szangvinikusabb nézőfajta ok­kal kezdhetett el bosszankod­ni: kinek higgyen végül is az ember készüléke előtt kornya­­dozván, vasárnap délután? A saját szemének, vagy a ripor­ter szavának? Egyoldalú volna azonban a Vasárnap délutánról való be­számolás, ha nem esne szó a jó riportokról. Arról például, amelyet Isaac Asimovval, a híres sci-fi íróval készített Wisinger István.­­Arról a kis­­fil­mről,­­amelyet műrepülőkről forgatott Edelényi Gábor ope­ratőr. Szép, szabatos beszámo­lót kaphatott a néző a leg­frissebb külföldi Tragédia-be­mutatóról is, Fel­kai Tamás klagenfurti rendezéséről. Röviden A szélhámos szélhámosság áldozata lesz — erről szólt a Munkácsi Miklós írásából ké­szült tévéjáték, Gaál Albert rendezése, A sárkány menyeg­zője. Őis erről szólt a elmúlt hét műsorán A svihák című francia film is. Sőt, nagyjá­ból erről szólt a Természetes halál című amerikai tévéfilm is. Ez utóbbinál a szélhámos szó szinonimájaként ajánlatos volt olykor a gyilkos szót hasz­nálni. A magyar tévéjátéknál minden fordulatot (a minden ezúttal egyetlenegyet jelent) bosszantó biztonsággal jó elő­re kitalálhatott a néző. A francia filmnél derűs bizton­sággal cselekedhet­te ugyanezt. Az amerikai tévéfilmnél vi­szont semmit nem lehetett sej­teni előre. Robert Day rende­ző és Richard Levinson író ugyanis ritka filmes eszközzel dolgozott, logikával. Angol kollegájuk, Richard Bramall rendező és Donald Churchill színész-író még jobb kelléket rántott, elő a siker kedvéért: az érzelmességet. Az ő film­jük. Az utolsó kísértés a szív­re és a könnyzacskókra hatott. Szép érdem ez mostanság a televízió köreiben. A televí­zióban, amely egyre okosabb, egyre tárgyilagosabb, néhol egyre cinikusabb — s mind­ezek következtében egyre hi­degebb tájékozódási szórakoz­tatási és művelődési közeggé válik. Lőcsei Gabriella Pécsi színészek az új Nemzeti Színházért Az új Nemzeti Színház fel­építésére ajánlották fel kedden tartott előadásuk bevételét a Pécsi Nemzeti Színház művé­szeiből alakult együttes tagjai, a Mecseki Szénbányák József Attila művelődési házának tá­mogatásával létrehozott művé­szeti közösség. A színházak szerdai műsora Erkel Színház: A diótörd (Főisk. béri. XI. sor. I. ea.. 7) — Nemzeti Színház : Mózes (7) — Katona József Színház: Hazatérés (7) — Madách Színház: Jutalomjáték (7) — Ma­dách Kamara: Fészekalja (23-as béri. 7) — Vígszínház: Játszd újra Sam! (Gábor A. béri. I. ea.. 7) — Pesti Színház: Május — Ká­vécsarnok (7) — Fővá­rosi Operettszinház: Leányvásár (7) — Zsebszínház: Zsuzsanna és a vének (fél 8) — Thália Színház: A jóból is megárt a kevés (7) — József Attila Színház: Disznójáték (7) — Vidám Színpad: Hajrá, ma­gyarok (7) — Játékszín: Kék öböl (du. 3) — Ódry Színpad: Teaház az augusztusi ''holdhoz (7) — Bu­dapesti Gyermek­szín­ház: Mese a halász lányról (du. 3) — Állami Bábszínház a Népköztársaság út­ján : Berzsián és Dideki (de. in) — a Jókai téren: Hüvelyk Matyi (du. 3) — Vendégjáték: Vásári baokomédiák (Dallos Ida Milv. Ha? • de. 10) —­­Pesti Vigadó: Pe­tényi Eszter hegedi­estje (fél 3) — Kamaraterem: Gyilkos A Schiffer krimije (7) — Egyetemi Színpad: Bródy János műsora (7) — Zene­­akadémia: A Néphadsereg Művész­­együttesének férfikara (Mester­bérlet 4. fél 8) — Budai Vigadó: Fábián Márta. Szakály Ágnes két­ cimbalmos estje (Budai esték 1. fél 8). Magyar Nemzet Filmcsillag Bemutató Kaposvárott ZENÉS BOHÓZATNAK hirdeti a színlap. Operettnek is, másnak is vélhető a kapos­vári mulatság: a Filmcsillag, amelynek muzsikáját Jurij Miljutyin és Iszaak Duna­­jevszkij komponálta. A máso­dik világháború múltán, a szovjet filmgyártás előszere­tettel forgatott életrajzi fil­meket. Az ekkortájt írott szí­­nitörténetben is életrajzfil­met készítenek, mégpedig egy Sztálin-díjas atomfizikusnő­ről. A bohózatok ősi hagyo­mánya szerint, a komoly tu­dóst minduntalan összetévesz­tik hasonmásával, a kezdő színésznőcskével. E bohóságot Ács János ren­dezte, aki afféle „szentiván­­éji lélekcserével más és más tud lenni. Most könnyed, já­tékos, sziporkázó. Ugyanakkor az a miliőrajz, amelyet szín­­revitele felvázol, a legkomo­lyabb komédiázáshoz is ille­nék. A kesze-kusza félreérté­sek közül a filmes — MOSZ­­FILM-es környezet: kamerá­val, klánnal, mikrofonokkal, szaladj ide, szaladj oda stáb­bal. Sminkessel, fodrásszal, szépreményű statisztákkal. Hangjukat büszkén kieresztő szólistákkal. Szélfújta — az­az: ventillátorfújta — fátylú leánykákkal. A vörös lobogót úgy lengető hősfigurával, ahogyan az az egykorú filmek zárósnittjeiről ismerős. S a felvétel után, egykettőre szét­esnek a képek, a díszletezők átrendezik a helyszínt. Aki nem ügyel, annak a lába alól is kirántják a talajt. SZELLEMES jelenetek szü­letnek a szokatlan lehetősé­gekből. Szerelmi duett daru­val, azzal a pár méter magas­ságig állítható, körben forgat­ható, lépcsős gépállvánnyal, amelyen rendszerint az ope­ratőr, a segédoperatőr, a ren­dező foglal helyet. Itt e masi­nérián ide-odamozdul a sze­­relm­espár, szemérmesen egy­mástól távolodnak szívük szerint közelednek. Hátuk mö­gött havas tájkép, a hegycsú­csok felett hold. A fénykorong egyszercsak kettéválik, s a két szerelmes közé ereszke­dik. Az illúzió-világot iróniá­vá­ szőve át. Közelmúlt történelmi kor, egy debrstáns társadalom ma­gatartásai elevenednek meg: naiv, lelkes vagy buzgó em­berek. Például egy ügyelő, Bezerédy Zoltán pompás ala­kításában, aki harsányan rik­kant, rendelkezik, másokat sürget, siet, szélességében a tűzforró kávét is felhörpinti, az ácsingózó színésznőjelöltek előtt fontosságával tetszeleg, de a rendező egy szavára visz­­szahúzódik. E színművecske haloványabb szálát játékával színesíti „cinikus alkoholista­ként” Kátay Endre, még in­kább „alkoholista vénlány­ként” Margitai Ági, aki jel­lemkomédiát farag, az itókás félelemből, hogy egy embert kettőnek is láthat. A korabeli dramaturgia sze­rint­ vannak negatív és pozi­tív alakok. A kaposvári „bon­­vivánok” azért kiválók, mert nem csupán jóravaló, deli fia­talemberek: egy kicsit ha­nyag, közönyös Spindler Béla rendezője, aki a gyengéd von­zalom hatására „fejlődik”, s nyugtalan, heves, féltékeny Gyuricza István vőlegénye, akinek szenvedélyei nagyon is feszegetik a kötelezően pu­ritán mezt Mindkettejük egy párja Básti Juli, bájos, fél­szeg bakfis-,színésznő és zár­kózott, nyársat nyelt fizikus. S bár Verocska komolyodik, míg Irina oldódik, mindvégig bravúrosan megkülönbözteti őket Básti Juli, aki csakugyan a­ játék csillaga. FILMCSILLAG VÉGE. CSAPÓ!... A dobozszínpad szobadíszlete hátragördül. Hármasban énekelnek kettőst, finálét. A filmnek vége, a színjátéknak vége A színház merész szemfényvesztője meg­mutatja kellékeit.. . Bogácsi Erzsébet NA­PL­Ó A 20. előadásához érkezett a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és az MSZMP Bu­dapesti Bizottsága Oktatási Igazgatósága­­ által szervezett művészetpolitikai és esztétikai vitafórum. A Fészek művész­­klubban kedden ezúttal a mű­vészet és a tömegkommuniká­ció témaköréből rendeztek nyílt vitát. A meghívott elő­adók — Fuhász György tan­székvezető egyetemi tanár, Maróthy János, az MTA Zene­­tudományi Intézetének osz­tályvezetője, Rátki András, a Művelődési Minisztérium iro­dalmi és művészettájékoztatá­si főosztályának vezetője, Sán­dor György, a televízió műsor­igazgatója és Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igaz­gatója — bevezető előadásaik-­­ban elsősorban azt vizsgálták, hogy mit tehet a tömegkom­munikáció a művészetért, ho­gyan segítheti a művészet a tömegkommunikációs intézmé­nyek munkáját, s mi jellemzi napjainkban a művészet, a rádió, a televízió, a sajtó vi­szonyát.♦ Morvay László grafikáiból nyílik meg kiállítás Pécsett, a városi könyvtár galériájában november 24-én, csütörtökön. Kocsis Zoltán zongoraművész hétfőn este nagy sikerű hang­versenyt adott a párizsi Théatre Musicalban. A közön­ség viharos tapssal ünnepelte a magyar művészt, aki ráadás­ként egy Kodály-művet ját­szott. * Nagy fények, nagy árnyékok ta­golják azokat a képeket, amelye­ket mi itt, Európában csak repro­dukcióról ismerünk: Orozco mű­veit. De még a reprodukciók is közvetítik a végtelen lélegzetét, még a kis méretre zsugorított má­solatok láttán itt hallani véljük a tömeg lépteinek dübörgését. Mert hatalmas freskóin annyi figura zsúfolódik, annyi indulat sűrűsödik, a zord, erős színek oly drámaiak, hogy a mexikói festészet hármas­­csillagzatában szilárd hely az övé­k Diego Rivera és Dávid Alfaro Siqueiros mellett. A ma, november 23-án, száz éve született José Cle­­mente Orozco is azok közé a poli­tikus, forradalmár festők közé tar­tozik, akik műveikkel egy olvasni nem tudó népnek kívántak törté­nelmi olvasókönyvet „írni’* a köz­épületek falára, olyan látnivalókat tárva elé, melyek megerősítik iga­za tudatában, érveket adnak a szá­jába kétezer éves perében ... A művész 1948 szeptemberében hunyt el Mexico cityben. (E. M.) ♦ Arató István festőművész kiállítása — a Budapesti Művé­szetbarátok Egyesülete rende­zésében — norvember 28-án hétfőn délután fél 6 órakor nyílik meg a Metró klubban. f \/i­nv. * * v* Műhely — raktár céljára alkalmas 1­100—2000 nm alapterületű szer. helyiségekkel ellátott, jó műszaki állapotban lévő­ helyiséget keres Budapest területén Vállalatunk. Ajánlatokat, az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat, 1450 Budapest, Pf. 18 címre kérjük küldeni. Tel.: 110-493. Fekete Nagy Béla halálára Sok kitűnő művet láthattunk az idei év alighanem legjelen­tősebb kiállításán, a kora ta­vasszal Szegeden mindjárt há­rom múzeumi épületben meg­rendezett Új művészetért 1960—75 című tárlaton, de Fekete Nagy Béla két festménye e sok kitűnő mű között is magára vonta a fi­gyelmet. Gleccser volt az egyiknek a címe, és jégleme­zek egymásra torlódására le­hetett ráismerni rajta, ám az, ami fenyegetően felénk omlik ezen a képen, aminek omlásá­ba érzelmileg, mint nézők be­le vagyunk vonva, az felhőkar­coló is lehet, üvegpalotaváz. A másik festmény címe .A zuha­­tag ura, s voltaképpen a kő, a kavics felmagasztalása egy elvontabb táj felett s a zuhata­­got csak hullámok már-már elcsituló tajtékhabja érzékel­teti. Színeikben fanyarul fi­nomak ezek a képek, a Glec­­­cser hidegebb. A zuhatag ura melegebb árnyalatokkal ope­rál, a kidolgozás pedig töké­letes. E két képen kívül (melyek 1968-ban, illetve 1971-ben ké­szültek), az Európai Iskola 1973-ban , Székesfehérvárott megrendezett emlékkiállítá­sán láthattuk Fekete Nagy Bé­la néhány, 1945 és 1947 között készült grafikáját. Most, hogy halála hírére elővettem a kat­a­­­lógust, és elnézegetem ■ egyik­ kompozíció­ja fényképmáso­­latát, szinte átélem megint azt az érzést, amit tíz éve, a tárla­ton, ez előtt az egyetlen fehér vonallal megrajzolt modern labirintus előtt, mely felhőkar­coló is lehet, üvegpalotaváz . „ mindenesetre költői szépsé­gű mérnöki rajz — akkor azt kérdeztük egymástól, alkalmi látogatók: „Ki ez?” A mestert a művészet iránt érdeklődő laikusok több nem­zedéke volt kénytelen ismeret­lenül nélkülözni. A Magyar Nemzeti Galéria XX. századi gyűjteményében egyetlen ké­pét sem őrzik. Csapó György, akinek Fe­kete Nagy Bélával 1979-ben készült interjújából a Magyar Nemzet annak idején hosz­­szabb részletet közölt, a be­szélgetés teljes szövegét köz­readó Közelképek című köteté­ben megemlíti, a­ogy a művész korai grafikái közül .­az utol­só tíz darabot nemrégiben a Duna-Gora-i Galéria „ vette meg”... Félő, hogy nemcsak a laikusok nem ismerték ezt a következetes, magányos alko­tót, mármint itthon. Életrajza, röviden: 1905-ben született Pécsett. Kitanulta a műszerész és az esztergályos szakmát, majd gépészmérnöki oklevelet szerzett. .,Rajzolni, festeni én másutt, mint a Mű­egyetemen nem tanultam” — mondta az említett interjúban. Első ízben a Szocialista Kép­zőművészek Csoportjával állí­tott ki 1943-ban, később egy ideig a csoport vezetője is volt. 1944-ben valóságos hamis irat­gyárat hozott létre feleségé­vel, Barta Éva keramikussal. „Szerénytelenség nélkül állí­tom, hogy kitűnő okmányokat gyártottunk . .., olyan pecsé­teket, amelyek — túlzás nél­kül — szebbek voltak, mint az eredetiek ...” A felszabadulás után a Művészeti Szakszerve­zet elnöke lett, s megint az in­terjúból idézve: „Közben raj­­zolgattam, csak úgy, mint ko­rábban. Azt hittem, szabad.” Az a fajta félabsztrakt mű­vészet azonban, mely a fel­szín fölött lebeg, noha még en­gedi felismerni természeti ih­letőit , csakhamar nemkívá­natosnak nyilváníttatott. „Én nyomban lemondtam, s el­mentem Major Mátéhoz, sze­rezzen nekem egy állást.” Mér­nöki diplomáját elővéve, erő­műveket, kezdett tervezni; „pontosan a hatvanadik szüle­tésnapomon nyugdíjba men­tem, azóta ismét festek .. . Le­tettem a munkát, és másnap már újra festettem.” Ott folytatta, ahol abbahagy­ta Nyilván innen a rokonság az 1946-os üvegpalotaváz és az 1968-as Gleccser között. Az utóbbi években azt hallottam, hogy betegeskedik; jó lenne minél előbb együtt látni, amit ez a konok tehetség kimunkált. Barátai és tisztelői ma dél­előtt fél 12-kor búcsúztatják a Farkasréti temetőben. Ember Mária A magyar kultúráért Lengyelországban Ünnepélyen emlékeztek meg kedden a lengyel fővárosban a Varsói Magyar Kulturális Intézet fennállásának 35. év­fordulójáról. Az intézetben tartott bensőséges fogadáson a Szocialista kultúráért, kitün­tető jelvénnyel jutalmazták meg a magyar kultúra hat lengyelországi terjesztőjét. A magyar intézet emlékplakett­jét 34 lengyel személy, több­­vidéki Lengyel—Magyar Jográ - .-ti Társaság, és­­az intézet né­hány­ magyar dolgozója kapjja, meg. Az UNESCO oktatási programja Az UNESCO 1984—85-ös programjai az alapfokú és az iskolán kívüli oktatásra, a lá­nyok beiskolázására és az írás­­tudatlanság felszámolására he­lyezik a hangsúlyt, ezt a prog­ramot fogadták el hétfőn Pá­rizsban az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szer­vezetének (UNESCO) 22. köz­gyűlésén Az ENSZ szakosított szervé­nek 1984—85-re szóló oktatási programját támogató pénzügyi alap csaknem felét az írástu­datlanság felszámolását célzó kampánya köti le. Afrikára, ezen belül Kelet- és Dél-Afri­­kára, valamint a Karib-tenger és Latin-Amerika országaira összpontosul. Az UNESCO továbbra is folytatni akarja az együttmű­ködést az ENSZ menekültügyi főbiztosságával (UNHCR), az ENSZ palesztin menekültek számára létrehozott segélyező és munkaközvetítő hivatalával (UNRWA), az ENSZ fejleszté­si programjával (UNDP), va­lamint­ az Afrikai Egy­ségszer­­vezet által elismert afrikai fel­szabadító mozgalmakkal és a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezettel. Kell a jó könyv Ismét meghirdeti Kell a jó könyv című pályázatát a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság. A felszabadulás 40. évforduló­jához kapcsolódó olvasópályá­zat — amelyet a­­Művelődési Minisztériummal, a Hazafias Népfronttal, az Írószövetség­gel, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­vel, valamint az Állami Ifjú­sági Bizottsággal karöltve in­dítanak útjára — elsődleges célja az orosz és a szovjet iro­dalmi alkotások népszerűsíté­se A pályázat beküldési határ­ideje 1984. november, az ered­ményhirdetésre várhatóan 1985 tavaszán kerül sor. .­ Tudományos és kulturális közéletünk jelentős személyi­ségei jelenlétében kísérték utolsó útjára a Farkasréti te­metőben kedden Mátrai László akadémikust, a Magyar Tudo­mányos Akadémia filozófia- és történettudományok osztályá­nak volt­ elnökét, az ELTE Egyetemi Könyvtára volt fő­igazgatóját, nyugalmazott egye­temi tanárt. A 75 éves korá­ban elhunyt akadémikus rava­talánál az MTA nevében Pach Zsigmond Pál, az MTA alelnö­­ke mondott búcsúbeszédet. Az ELTE és a filozófustársadalom nevéber­ Lukács József vett végső búcsút Mátrai Lászlótól. Az Egyetemi Könyvtár nevé­ben Németh G. Béla főigazga­tó, a kollégák és barátok ne­­vében pedig Havasi Zoltán, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese mondott beszédet. Mindnyájan hangsúlyozták a fiatalon kétszer is Baumgar­­ten-díjjal kitüntetett filozófus ragyogó tehetségét, céltudatos, mindjobban elmélyülő tudo­mányos munkáját. Mátrai László tollából nemzeti és egyetemes értékű­­művek sora született meg, munkásságát igaz humanizmus hatotta át Eltemették Mátrai László akadémikust

Next