Magyar Nemzet, 1983. december (46. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

rmi •• // v / I cwauas Amikor a nevelőtanár egyedül maradt gondolatai­val, valójában megértette a rábízott fiatalembert, aki szülei életmódja miatt került intézetbe, beszélgetéseik so­rán ez a nagyra nőtt kamasz még azt is elmondta, hogy nem hajlandó elfogadni a felnőttektől a „konzervdo­bozba” csomagolt élménye­ket, inkább maga gyűjti azokat. A tizedik lopása és a sokadik kimaradása után ke­rült intézetbe. Új­abban a szökéseiről vezet gondos sta­tisztikát. Legutóbb egy autó ellopásával igyekezett az él­mények nyomába eredni. Je­lenleg ez indokolja, hogy a felnőttek különös gonddal figyelik sorsát. Valójában örült is ennek, mert a szü­lői házban igencsak kevés jutott neki a törődésből. A fiú valójában megértet­te szüleit, akik a napi nyolc órai munka és az albérlet­ben eltöltött évek után ke­­­mény munkával törekedtek az otthonteremtésre. A ház elkészült, szülei azonban to­vább „hajtottak” és lazítás­ként gyakran menekültek az alkoholhoz. Hol idejük, hol energiájuk nem maradt szü­lői kötelezettségük teljesíté­sére. Fiukat­ nevelték a pe­dagógusok, azért fizetik őket, mondták, amikor a szomszédok szemükre vetet­ték nevelési módszerük fo­gyatékosságait. A szülők — legalábbis jó­zan pillanataikban — meg­értették a pedagógust, aki­nek évek ót­a a magas lét­számok miatt alig jut ideje arra, hogy egyik-másik nehe­zebben kezelhető gyerekkel, foglalkozzon. Még azt is elfogadták, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés — újbóli — fogyatékosságai miatt a tanárok sem mind­annyian lelkesednek a több­letmunkáért. A pedagógus — bár do­hog, hogy a problémás gye­rekeknek intézetben lenne a helyük — megérti a gyám­­ügyist, akinek bizony egy­­egy környezettanulmány so­rán kemény ökölcsatát kell vívnia azért, hogy állami gondozásba vehessék Józsi­kát vagy Zsófikát. Békességben élünk, hiszen valójában mindenki megért mindenkit, így aztán lassan mi is megértjük, hogy a va­lós vagy látszólagos erőfeszí­tések ellenére miért nem csökken a veszélyeztetett gyermekek száma. Pedig be­szélünk róluk eleget. Mert kétségkívül igaz, hogy so­kan — és sokat — foglal­koznak nálunk a korosztá­lyuk peremére szorult gye­rekekkel. Üdítő italok és fe­kete kortyolgatása közben sok szörnyülködő szó esik róluk különféle fórumokon. Egy-egy példa hallatán so­kan fogadkoznak: nem lesz­nek többé közömbösek. A nekibuzdulások azonban ha­mar alábbhagynak. Így ma­radnak a tanulmányokban megfogalmazott összegezé­sek, melyek szerint a veszé­lyeztetett gyerekekkel való foglalkozás nagyobb társa­dalmi összefogást igényel. Tudjuk ezt évek óta. Mint ahogy a veszélyeztetettség okai sem ismeretlenek a szakemberek előtt, hiszen az elmúlt esztendőkben számos, már-már szociológiai igé­­nyű felmérés készült a törő­dés hiánya miatt sínylődő gyerekek életkörülményei­ről. Néhol már az intézkedé­si tervek is elkészültek. Elő­relépéssel azonban — az emberséges példák ellenére — nemigen büszkélkedhe­tünk. Többnyire még csu­pán a felelősök keresésénél és az egymásra mutogatás­nál tartunk. A felelősöket azonban nem leljük. Talán azért, mert kevés szó esik azokról, akiknek hivatali kö­telességük a veszélyeztetett gyerekekkel való foglalko­zás. Ahogy arról is keveset be­szélünk, hogy valójában adottak-e a hatósági gyám­ügyi munka feltételei. Mint azt a Pest megyei tanács egy közelmúltban végzett felmé­résében olvasom, a gyám­­ügyisek munkafeltételei és e feladatkör személyi felté­telei korántsem ideálisak. Mert aligha nevezhetjük megnyugtatónak, hogy a sor­sokról döntő tanácsiaknak mindössze harmada végzett egyetemet és főiskolát. Dön­tő hányadukat nem felké­szültsége, hanem embersze­­retete vezérelte erre a pá­lyára. De még olyan városi tanácsnál dolgozó ügyintéző is akad, aki a nyolcadik ál­talános után búcsút intett az iskolának. Ők legalább posztjukon maradnak. Mert a gyámügyi előadókra nemigen jellemző az egy helyben maradás. Tanúsítja ezt az a szám is, amelyik szerint Pest megyé­ben az elmúlt öt esztendő­ben a 152 gyámügyi mun­kakörben 217 intézkedésre jogosult ügyintéző dolgozott. (És ez a cserélődési arány még jobb az országos átlag­nál !) Azonkívül, hogy a számok önmagukért beszél­nek, sejtetni engedik azt is, hogy az előadók korántsem érzik elegendőnek megbe­csülésüket. Bár béremelé­sükre sok helyütt a feladat fontosságához illő figyelmet fordítanak, ezt a munkakört azonban ez sem teszi vonzó­vá. Nyilván azért sem, mert ezért a fizetésért állandóan teljesítőképességük maximu­mát kell nyújtaniuk, és az esetek nagy százalékában a gépírói feladatokat is ma­gvuknak kell elvégezniük. Ál­talában ők fogadják a leg­több ügyfelet, döntenek a legkényesebb kérdésekben, olykor ez sem lebecsülendő tényező, hiszen az azonnali intézkedésekhez nem min­dig sikerül karhatalmi vé­delmet biztosítani. Ért­hető hát, hogy sokan félnek az életveszélyes fenyegeté­sektől. Megértjük hát az ügyinté­zőt, ahogy a szülő, a peda­gógus és a veszélyeztetett gyerek gondját is. A megér­tésnek azonban megvannak a­ maga veszélyei. A tét nagy. Ezekből a mai tizen­évesekből — tehetségük gondozásával — bizonyára jó néhányan, akár orvosok vagy mérnökök is lehetné­nek. Közülük sokan minden bizonnyal jó esetben segéd­vagy betanított munkásként keresik meg kenyerüket. Sodródnak az élettel. Neve­lésük, erkölcsi normáik fo­gyatékosságai miatt később a felnőttvédelmi ügyintéző­nek okoznak majd fejtörést. Ezért nem mindegy, mit te­szünk ma értük. Császár Nagy László A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ~ . Kádár János és Erich Honecker berlini találkozója Közlemény a tárgyalásokról­ ­ A külpolitikai tieh­et MUNKALÁTOGATÁS keretében a magyar—NDK kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseit és a nemzetközi élet prob­lémáit vitatta meg Kádár János Erich Honeckerrel. Az MSZMP KB első titkára, aki szerdán érkezett Berlinbe, az NSZEP fő­titkárának "hetvenedik születésnapja alkalmából egyúttal átnyújtotta azt a magas kitüntetést, a­melyet az Elnöki Tanács adományozott. Az NDK-ban is nagy jelentőséget tulaj­donítanak a lezajlott magas szintű eszmecseréknek, mivel a két ország kapcsolatai igen jók, minden szinten erősödnek, gazdagodnak. Rendszeresek a legfelső szintű találkozók, s ezek előmozdítják a még szorosabb együttműködést. Gazdasági szempontból a látogatást megelőző írások figyelemre méltónak tartják, hogy Magyarországnak az NDK a második legfonto­sabb külkereskedelmi partnere, hazánk pedig a Szovjetunió és Csehszlovákia után a harmadik helyen szerepel a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági kapcsolataiban. Ennek további lehetőségeit fogalmazza meg az a közös közlemény, amelyet a magas szintű találkozóról kiadtak. KIHÍVÁSNAK minősítik a libanoni lapok az amerikai- izraeli megállapodást, amelyet Samir washingtoni megbeszélé­sein fogalmaztak meg. Az izraeli kormányfő tárgyalásai után Reagan elnök bejelentette, hogy közös politikai-katonai cso­portot hoztak létre az együttműködés fejlesztésének a megvizs­gálására. A bizottság első ülését januárban tartják meg. Reagan ugyancsak a kapcsolattartás részeként említette meg, hogy kö­zös hadgyakorlatokat tartanak és esetleg amerikai katonai fel­szereléseket tárolnak majd Izraelben. A kétnapos tanácskozá­son az amerikai elnök beleegyezett abba, hogy megszüntessék az úgynevezett fürtös lövedékek szállítására tavaly elrendelt embargót, ugyanakkor ígéretet tett, hogy — bár még nincs döntés az 1985-ös katonai segély összegéről — annak további emelését fogja kérni a törvényhozástól. Reagan a találkozó után aláhúzta, hogy nézeteik nem mindenben azonosak, a wa­shingtoni diplomáciai megfigyelők azonban úgy vélekednek: a Fehér Házban most egyértelmű lépést tettek Tel Aviv irányá­ba. Ez a fejlemény a Reagan-kormány közel-keleti politikájá­nak a módosítását jelenti.­­ Libanonban éppen ennek a veszélyét emelik ki: a megálla­podás zöld utat ad a hazai nemzeti erők és a Szíria ellen irá­nyuló támadásoknak azzal a céllal, hogy rákényszerítsék az amerikai—izraeli elképzeléseket a közel-keleti térségre. Wa­shington és Tel Aviv együttműködése e szerint új minőségi szintre emelkedett, és ez önmagában is „a háborús döntés” meghozatalát tükrözi. Az Al-Baath című lap szintén arról írt, hogy Reagan és Samir bejelentése megerősíti azt, amivel Da­maszkusz eddig is számolt: az Egyesült Államok és Izrael kato­nai fellépésre készül, s az új megállapodás magasabb szintre emelte az 1981-ben elhatározott stratégiai együttműködést. A lap szerint Izrael ezzel gyakorlatilag amerikai katonai tá­maszponttá válik, Bejrútban aggodalmat keltett, hogy a Fehér Ház közvetlenül Amin Gemajel washingtoni látogatása előtt foglalt állást az izraeli—libanoni különmegállapodás végrehajtása mellett. Mi­közben a libanoni elnök éppen azzal a céllal utazott az Egye­sült Államokba, hogy a nemzeti megbékélési konferencia meg­bízásából megvitassa a befagyasztott egyezmény státusát, illet­ve az izraeli megszálló csapatok, valamint a Szíriai és a palesz­tin erők kivonásának lehetséges módjait. K«; » «»l «I­a­s ii in «*£beszélések a niedersch­wnh­auseni kastélyban Berlinből jelenti az MTI. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerda délelőtt baráti látoga­tásra Berlinbe érkezett. Kísé­retében van Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Karvalics László és­­ Kólás Géza, a KB osztály­vezető-helyettese. Kádár Já­nos Erich H­o­ne­c­kernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének meghívására érkezett a de­mokratikus német állam fő­városába. A berlini Ostbahnhofon Erich Honecker üdvözölte Ká­dár Jánost és kíséretét. A fo­gadtatáson jelen volt Her­main Axen, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának titkára és dr. Szalai Béla, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe. Szerdán délelőtt — egy órá­val megérkezése után — Ká­dár János a niederschenhause­­ni kastélyban megkezdte hiva­talos megbeszéléseit vendég­látójával, Erich Honeckerrel. A találkozón a két államférfi áttekintette Magyarország és az NDK kapcsolatainak alaku­lását és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Kitüntítés­átaslásn Szerda délben a kastély fo­gadótermében ,bensőséges han­gulatú ünnepség keretében Kádár János átadta Erich Honeckernek a Magyar Nép­köztársaság gyémántokkal éke­sített Zászlórendje kitüntetést, amelyet hetvenedik születés­napja alkalmából adományo­zott kimagasló érdemeinek el­ismeréséül az Elnöki Tanács a demokratikus német­ állam vezetőjének. Az ünnepségen jelen voltak a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagjai, köztük Willi Stoph mi­niszterelnök, valamint a Ká­dár János kíséretében levő sze­mélyiségek, köztük Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és dr. Sza­lai Béla magyar nagykövet. Kádár János a kitüntetés át­adásakor­ hangoztatta. A magyar nép ismeri és nagyra értékeli azokat a ki­magasló eredményeket, ame­lyeket a Német Demokratikus Köztársaság népe a Német Szocialista Egységpárt vezeté­sével a szocialista társadalom építésében elért. Az első né­met munkás-paraszt állam lét­rejötte és fejlődése Marx és Engels szülőföldjén Európa második világháború utáni történelmének kiemelkedően fontos tényezője. A szocializ­mus útján járó Német Demok­ratikus Köztársaságnak a két világrendszer határán jelen­tős szerepe van a "béke és biz­tonság megőrzéséért, a külön­böző társadalmi berendezke­désű országok , békés egymás mellett éléséért vívott küzde­lemben. Kedves Honecker elvtárs! Ezek az eredmények, a Német Demokratikus Köztársaság fej­lődése, elvi alapokon nyugvó nemzetközi tevékenysége el­választhatatlanul összeforrtak az ön nevével, aki a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának élén és magas állami tisztségben ere­jét nem kímélve munkálkodik. A német munkásosztály hű fiát, a bátor antifasisztát, a kommunista eszmék megvaló­sításának következetes harco­sát­ tiszteljük önben, aki min­denkor elkötelezetten szolgál­ta népét, pártját és a szocia­lizmus nemzetközi ügyét. Nagyra becsüljük állhatatos tevékenységét szocialista kö­zösségünk összeforrottságának erősítéséért és a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének­­megszilárdítá­sáért. Kezdemén­yezések A jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben megkülönböz­tetett jelentősége van azoknak a kezdeményezéseknek, ame­lyeket ön szerrtélyesen is tesz szocialista közösségünk béke­törekvéseivel összhangban földrészünk és az egész világ békéjének és biztonságának megvédéséért, az enyhülés vív­mányainak megőrzéséért. Pártunk és népünk igaz ba­rátját tiszteljük önben, aki so­kat tett és sokat tesz szocia­lizmust építő országaink együttműködésének további fejlesztéséért, a népeink kö­zötti barátság elmélyítéséért. Találkozóink, közöttük a ma délelőtti tárgyalásaink is arról tanúskodnak, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonyát az internacionalista testvéri barátság, az élet minden terü­letére kiterjedő, töretlenül fejlődő és­ gyümölcsöző együtt­működés jellemzi. Meggyőző­désünk, hogy hagyományosan jó kapcsolataink továbbfejlesz­tése egyaránt-, szolgálja né­peink érdekeit,­ a szocialista közösség egységének erősítését és a béke egyetemes ügyét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Erich Ho­necker elv­társnak az első né­met munkás-paraszt állam fel­virágoztatásában, a nemzetkö­zi kommunista és munkásmoz­galomban, a szocialista orszá­gok közösségében kifejtett eredményes internacionalista tevékenysége és a Magyar Népköztársaság és a Német­ Dem­okra­t­i­k­us K­öz­t­á­rsa­s­á­g kapcsolatainak elmélyít­ésében szerzett kimagasló, érdemei el­­ismerésére — 70. születésnem­a pa'­j’mából — a Magyar Nép­­köztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést adományozta. Megtiszteltetés számomra, hogy mostani látogatásom al­kalmával ezt a kitüntetést át­adhatom önnek," akit hosszú évek óta ismerek és tisztelek, s akivel a közös célokért vég­zett közös munka is összefűz. A kitüntetés átadásakor el­hangzott válaszbeszédében Erich Honecker hangoztatta: Ebben a magas kitüntetésben egyben pártunk és államunk tevékenységének, a szocializ­mus megerősítésére és a béke biztosítására irányuló politiká­jának méltánylását látom. A kitüntetés jelképezi marxista- leninista pártjaink, államaink és népeink állandóan mélyü­lő barátságát és gyümölcsöző együttműködését. Forradalmi hagyományok Engedjék meg, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban em­lékezzem közös nagy forradal­mi hagyományainkra." A né­met és a magyar munkások osztályszövetsége a tőkés ki­zsákmányolás és az imperia­lista háború ellen vívott kü­z­ ■ delemben szilárdult meg, s be­vált a Magyar Tanácsköztár­saság megvédel­mezésekor 1919- ben. Spanyolországban a nem­zetközi brigádok soraiban, az antifasiszta ellenállásban. Ma országaink dolgozói a fejlett szocialista társadalmat építik. Szoros együttműködé­sük hozzájárul ahhoz, hogy az emberek javára egyre inkább érvényesüljenek a szocializ­mus előnyei és értékei. Meg­felel ez kapcsolataink fő irá­nyainak, miként azokat a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Magyar Népköztársa­ság barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződése rögzíti. Tavaly júniusi találkozónk idején pontosítottuk ezeket, és mai megbeszéléseink folyamán to­vábbi lépésekben állapodtunk meg. Lenin pártjával és hazájá­val töretlen barátságban járul hozzá testvéri szövetségünk a szocializmus erősítéséhez és a béke biztosításához. Különle­ges jelentősége van ennek ép­pen most, amikor a NATO megkezdte az Egyesült Álla­mok új, elsőcsapás-mérő nuk­leáris fegyvereinek telepíté­sét, és még jobban kiélezi a nemzetközi helyzetet. Ezért fo­kozott erőfeszítéseket teszünk, hogy érvényre juttassuk a bé­kés egymás­ mellett élést és a fegyverzetek csökkentését a konfrontáció és fegyverkezési hajsza irányzatával szemben. Ezt követően Erich Ho­necker díszebédet adott ven­dége tiszteletére, majd a dél­utáni órákban újabb megbe­szélést tartottak. Kádár János és Erich Ho­necker találkozójával párhuza­mosan Szűrös Mátyás Her­máin Axennel tanácskozott. A hivatalos megbeszélések befejeztével Kádár János és kísérete látogatást tett a ber­lini magyar nagykövetségen, és ott találkozott a magyar kolónia képviselőivel. Kádár János részletes tájé­koztatást tartott a magyar­­országi helyzetről, beszámolt

Next