Magyar Nemzet, 1983. december (46. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

4 -*5!! A KISZ támogatja a moszkvai VIT megrendezését -a Földünk­ haladó ifjúsága is­­m­ét­ arra készül, hogy — ha­gyományosan — nagyszabású nemzetközi találkozón de­monstrálja a békeszerető fia­talok egységét, s teremtsen le­hetőséget egymás , jobb­­ megis­merésére, a közös fellépésre. Kedden hangzott el a Lenini Komszomol bejelentése: 1985- ben Moszkva adjon otthont a XII. világifjúsági talál­kozónak. Ezzel kapcsolatban Kovács­­Jenő, a KISZ KB tit­­­kára szerdán nyilatkozatot adott: "­ A jelenlegi feszült nem­zetközi helyzetben kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a következő VTT-et a béke meg­őrzésének, az újabb világhá­ború elkerülésének, az impe­rializmus elleni harc jegyében rendezzék meg. A KISZ min­dent elkövet azért, hogy a bé­­­ke ügyét,’a leszerelést támo­gató’ ifjúsági szervezetek és mozgalmak legszélesebb köre vegyen részt a XII. világifjú­sági­ találkozón.­­ A soron következő VIT helyszínének kijelölése már hosszabb ideje foglalkoztatta a nemzetközi ifjúsági mozga­lom különböző szervezeteit. Figyelemmel arra is, hogy 1985 a fasizmus felett aratott győ­zelem negyvenedik és a hel­sinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulója, különböző pártállású ifjúsági szövetségek egyaránt felvetették, hogy a világ ifjúságának találkozójá­ra Moszkvában kerüljön sor. A Lenini Kojk­szomol kezde­ményezése azonban nemcsak ezért számíthat kedvező vissz­hangra. A Szovjetuniónak a béke megőrzéséért kifejtett te­vékenysége, a Komszomol­ is­mert szerepe a nemzetközi if­júsági mozgalomban egyaránt indokolja, hogy a haladó, bé­keszerető ifjúsági szervezetek — köztük a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség — tá­mogassák a XII. VI. moszk­vai­ megrendezését­­— mondot­ta Kovács Jenő. Napirenden a tsz-vezetés színvonala A vezetők kiválasztásában egyre nagyobb szerepet kap a szakmai hozzáértés, a felké­szültség, a tsz-ekben javult a vezetői munka színvonala — állapította meg a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége szerdai ülésén, amelyen a tsz-ek vezetésének helyzetével és feladataival fog­lalkozott. ■A vezetés viszonylag keve­sebbe „kerül” a tsz-ek­ben, mint a gazdaság más terüle­tein, ám az irányító apparátus növekedésének és ezzel a bü­­rokratizálódásnak a veszélye „itt is­ fenyeget”. A termelőszö­vetkezetekben dolgozó 650 ezer foglalkoztatottból, több mint 90­­ezren, nem fizikai­­munkát végeznek, s negyedrészük ügy­vitellel foglalkozik. A nem fi­zikaiak száma az utolsó, évben több mint öt százalékkal nőtt, míg a fizikai munkát végzőké két százalékkal sem. . Az elnökség megfogalmazta a­­ szövetkezeti vezetéssel szemben támasztott időszerű követelményeket is; a szövet­kezetek dinamikus fejlődésé­ben meghatározó szerepe van a kezdeményező, az ésszerű kockázatot tudatosan vállaló vezetésnek; a kollektív és egyéni felelősség egyidejű fo­kozása ésszerű munka­megosz­tást követel a testületek, a vá­lasztott vezetők és a termelést irányítók, valamint a testületi döntést előkészítő szakembe­rek között. , Kiemelten foglalkozott, az elnökség­ a termelőszövetkezeti elnökök személyes szerepével és felelősségével, valamint a választott vezetők szakmai és szövetkezetpolitikai fel­készült­ségével, amiben az elmúlt év­tizedben jelentős javulás ta­pasztalható. Hetvenöt éves a Vas utcai kórház Hetvenöt éves a Vas utcai kórház, vagy ahogyan az idő­sebbek ismerik, a régi Pajor Szanatórium. Az alig négyszáz­ágyas kórház valójában a VIII. kerületi egészségügyi integrá­ció bázisa. Az intézmény — amelynek része a kórház — teljes neve: Fővárosi Tanács Balassa János Kórház-Rende­lőintézet, mert hozzá tartozik többek között az Auróra utcai és Trefort utcai rendelőinté­zet, a Ganz-MÁVAG Üzemor­vosi Rendelőintézet és más in­tézmények is. A századfordulón — 1898- ban — kertes, földszintes há­zak között megnyílt víz­gyógyintézet tulajdonosa, dr. Pajor Sándor jól képzett álta­lános orvos hírében állt. Pa­jor 1906-ban megvette a Vas utca 17. szám alatti telket is, s dr. Hültl Dezső műegyetemi tanár ■ tervei szerint , megépít­tetett­ egy díszes homlokzatú, emeletes, tágas, belső kertes kórházépületet, amelyet egy­beépítettek a vízgyógyintézet­tel.’ A­ főváros akkor legmo­dernebb szanatóriuma 1908 őszén fogadta az első betege­ket. Az intézmény vezetését később Pajor Sándor fia, Fe­renc vette át, aki belgyógyász és laboratóriumi szakorvos volt.’ A szanatórium saját orvosi személyzettel is rendelkezett, de a kor számos kiváló szak­embere járt ide gyógyítani. Még ma is megvan a hajdani vöröscsempés műtőben az a plakett (1928), amely dr. Hültl Hümér professzornak a Pajor Szanatóriumban végzett tíz­ezredik műtéte emlékét idézi. Itt kezdték egyébként a rossz­indulatú daganatok rádium­mal történő gyógyítását is, megelőzve az országos intéz­ményeket. A világháborúk idején hadi­kórházzá alakították a szana­tórium egy részét. Pajor Fe­renc sok­ üldözöttet, illegalitás­ba kényszerültet bújtatott az épületben. A második világháború alatt átmenetileg hadifogolykórház­­k­ént, majd a szovjet várospa­rancsnokság engedélyével vö­röskeresztes kórházként mű­ködött az intézmény. 1946-ban ismét mint Pajor Szanatórium szerepelt,­­ 1949-ben államosí­tották.­ Egy évig a görög par­tizánok, sebesültek kórháza volt — utána pedig (átmene­tileg) iskola volt az épületben. 1954—56 óta ismét kórházként működik, s egymás után nyíl­tak meg az új osztályok. Je­lenleg bővített alapszakmás kórház: belgyógyászati, sebé­szeti, szülészeti-nőgyógyászati, intenzív terápiás osztályokon kívül diagnosztikus osztályok­kal is rendelkezik, s profiljá­hoz tartozik többek között a pajzsmirigy-megbetegedések gyógyítása. 1983. november 30-án, szer­dán délután ünnepségen emlé­keztek meg a kórházalapítás 73. évfordulójáról. (honti) A Magyar Elektrotechnikai Egyesület közgyűlése Több mint hatezer hazai mérnök, erősáramú villamos ipari szakember képviseleté­ben tartotta meg szerdán kül­döttközgyűlését a Magyar Elektrotechnikai Egy­esület Budapesten, a Magyar Tudo­mányos Akadémia kongresz­­szusi termében. A közgyűlé­sen értékelték az egyesület hét szakosztályának és szak­­bizottságának, valamint mun­kabizottságainak elmúlt 1ó há­roméves munkáját. Az MEE több mint negyven vidéki szervezetében és számos üze­mi csoportjában (csak Buda­pesten 14 üzemi csoportja mű­ködik) országos és nemzetközi rendezvényekkel, konferen­ciákkal és bemutatókkal igye­keztek megszervezni a szakte­rületen dolgozó műszaki értel­miség összefogását, irányítá­sát. Évente mintegy 20 szak­mai tanfolyamot is tartottak — energetikusképzés, kábel­szerelés, villámvédelem, vil­­lamosmű-kezelés , és számos más témából i­s ezeken több mint ötezer hallgató vett részt. A közgyűlésen felszólalt és méltatta az egyesület tevé­kenységét, Fock Jenő, az MTESZ elnöke is. Elismeréssel szólt az egyesület energiagaz­dálkodással kapcsolatos tevé­kenységéről, és annak hasonló színvonalú folytatását kérte. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit adnak a gyerekek az új Nemzeti Színháznak? Még a napfényes őszön sok­felé botlott szorgos, gesztenye­gyűjtő gyerekcsapatba a má­sodik kerületben az ember. Ha megkérdezte a buzgó kis gyűjtögetőket, mire kell a ren­geteg vadgesztenye, azt vála­szolták, az új Nemzeti Szín­háznak. Bármily meglepő is ez a válasz, nem a gyermekész kitalációja, hanem valóság. A Bányai Júlia Általános Iskola mindjárt az országos felhívás másnapján meghirdette tanulói között a Nemzeti Színház meg­segítésének­­ programját, és a gyerekek addig tán még soha nem látott lelkesedéssel láttak munkához. Éppen vadgeszte­nyeérés volt, elkezdték hát gyűjteni, majd a MÉH-nek eladni a gyógyszeripar számá­ra igen fontos vadgesztenyét. — Mennyi pénz jött össze a gesztenyéből? — kérdezzük Fojta János iskolaigazgatót. — Háromezer forint. — Ez bizony nem sok az új színház fölépüléséhez! — Nem sok, valóban, de is­kolánk nem csupán egyetlen és egyedüli akcióval szeretné se­gíteni a színházat. Úgy hatá­roztunk, hogy 1985 március tizenötödikéig öt nap társadal­mi munka és egy hasznos­anyaggyűjtés bevételét küld­jük el az új Nemzeti Színház számára. Egyúttal felhívást fogalmaztunk az ország többi általános iskolája és közép­iskolája számára is, hogy ők is hasonló módon csatlakozzanak a színház megsegítéséhez. Ezt a felhívást éppen most hagyta jóvá a Művelődési Miniszté­­rium operatív bizottságának titkára, dr. Véghelyi József. Most már csak az a gondunk, hol tehetjük közzé, hogy vala­mennyi tanintézethez eljusson a híre. — Az iskolák köztudomá­súan nem dúskálnak a földi javakban. Az a pénz, amit 1985 tavaszáig összegyűjtenek a ta­nulók szorgos munkájával, el­kelne, úgy hiszem, házon be­lül is.­­ — Igen, elkelne, hiszen a hasznosanyaggyűjtés bevételét rendszeresen a nyári táborok megszervezésére szoktuk for­dítani. Úgy gondoltuk azon­ban, hogy ha az iskola névadó­jának, Bányai Júliának a nem­zedéke föl tudta építeni az első Nemzeti Színházat, mi, e név viselői viszont erőinkhez és lehetőségeinkhez mérten segí­teni fogjuk az új színház létre­jöttét. Ezen kívül pedagógiai célok is vezetnek bennünket. „Cserébe” a támogatásért ugyanis azt kérjük az új Nem­zeti Színháztól, hogy minden március tizenötödikén rendez­zen ünnepi műsort a felhívás­hoz csatlakozó iskolák képvi­selői számára. Ezek az ünnepi előadások szép nyitányai le­hetnének a tavaszonként­ for­radalmi ifjúsági napoknak. — A pedagógiai cél — úgy tetszik­— máris termi gyümöl­csét. Kérdés azonban, hogy ta­lálnak-e olyan munkalehetősé­get, ami nyolc-tizennégy éves gyermekek fizikai adottságai­hoz és játékos munkakedvéhez alkalmas ... — Ez valóban gond, a környék termelőszövetkezetei ugyanis inkább a középisko­lásokat várják segítség gya­­nánt. 1985-ig azonban biztosan találunk majd olyan munka­­lehetőséget, ami az általános iskolások képességeinek meg­felel. (lőcsei) Magyar Nemzet Kitüntetett kertbarátok Meghitt ünnepség zajlott le szerda délután a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában, a Belgrád rakparton: kitüntetéseket ad­tak át a kertbarátok és kiste­­nyésztők legjobbjainak. Azok­nak, akik szervezik, népszerű­sítik az egyre szélesebb kör­ben elterjedt mozgalmat. Az ünnepségen részt vett S. He­gedűs László, az országos ta­nács titkára, országgyűlési képviselő is. Ma már a kertbarát körök hasznosan kapcsolódnak be a mezőgazdasági termelésbe és a termelőszövetkezetekkel való integrációban jelentősen hoz­zájárulnak a lakosság élelmi­szer-ellátásához. Dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes felszólalásában hangsúlyozta, hogy a kiskertek művelői és a kisállattenyésztők kiegészítik a nagyüzemek termelését. A mi­nisztérium a jövőben is igyek­szik segíteni a kistermelés fej­lesztését, mert annak országos jelentősége van. A kertbarát­mozgalom nélkül lényegesen szegényebb lenne az ország. A miniszter a MÉM Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtot­ta át Molnár Lajosnak, a Bé­kés megyei Agroker Vállalat igazgatójának, aki megyei el­nöke volt a kertbarátoknak, valamint Kovács Győzőnek, a dunaföldvári kertbarátkor tag­jának. Kiváló szövetkezeti dolgozó kitüntetést adtak át Nyéki Ba­lázsnak, a Szabolcs megyei népfrontbizottság tagjának és Ádám Ferencnek, a berhidai kertbarátkor titkárának. A TÓT kiváló dolgozója lett Bacsó János, a Heves megyei kertbarátkor tagja és Kovács László tanár, a káldi kertba­rátkor elnöke. A kitüntetések átnyújtása után beszélgettünk Kovács Győzővel, a dunaföldvári kert­barátkor tagjával, az áfész helybeli gyógynövényrészlegé­nek vezetőjével, aki elmondta, hogy náluk már 120 kertbará­tot tartanak nyilván. Duna­­földváron a kertbarát körtag­­ság nem hobbi, mert minden­ki anyagilag is érdekelt ab­ban, hogy a piacra termeljen. A dunaföldvári kertbarátok eddig több értékes díjat nyer­tek a kiállításokon, legutóbb Szekszárdon. A kertbarátkör­ben tömörülők tagdíjat is fi­zetnek, klubjuk is van, és hasznos szakmai előadásokat szerveznek. Ádám Ferenc, a berhidai kertbarátkör titkára úgy nyi­latkozott, hogy náluk a 94 tag többsége fizikai dolgozó, aki­nek kikapcsolódást és hasznos időtöltést is jelent a mozga­lomban való részvétel. (1) A cél: behozni az exportlemaradásokat A decemberi szállítási csúcs idején a vállalatok különösen sok gép-, könnyű- és gyógy­szeripari terméket indítanak útnak külföldre. A Külkeres­kedelmi Minisztérium értéke­lése szerint az év utolsó hó­napjában a külkereskedelmi és az iparvállalatoknak további jelentős erőfeszítéseket kell tenniük, hogy a tervezetthez képest tapasztalt exportlema­radásaikat legalább részben behozzák. Az exporttervek teljesítése az egyes ágazatokban eltérően alakul, például a vegyipari ki­vitel az idén kellő mértékben fejlődött, a gépipari export mind a szocialista, mind a tő­kés piacon elmarad a várako­zástól, a mezőgazdasági ex­port pedig az aszály okozta terméskiesés és a kedvezőtlen árak miatt nem éri el a ter­vezett szintet. A prognózisok szerint a világpiaci helyzet 1984-ben sem javul. Ezért kü­lönösen fontos, hogy több ex­portképes árucikk álljon ren­delkezésre, az üzletkötők pe­dig még aktívabban dolgozza­nak, és a szerződések mielőb­bi megkötésével teremtsenek jó feltételeket az ipar számára az ütemes, egyenletes terme­léshez. Csütörtök, 1983. december 1. Diaporám­a-fesztivál Pécsett időtartamában talán a legrö­videbb volt, a műfaj hazai fej­lődése szempontjából mégis a leggyümölcsözőbb, legjelentő­sebb fórumává vált november 26—27-én a harmadik pécsi nemzetközi diaporáma-feszti­­tvál. Egy mondatban ekképp summázható az ifjúsági ház­ban példás igényességgel meg­rendezett bemutatósorozat leg­főbb értéke és tanulsága. Derűs, hangulatos találkozó helye lett ez az intézmény az idesereg­­lett alkotóknak s a vetítőter­met zsúfolásig megtöltő, job­bára fiatal, huszonéves közön­ségnek. Jóllehet valószínű, hogy sok diaporámázó fotóművésszel aligha lehetett volna madarat fogatni örömében már az elő­készületek szigorú mércéje miatt sem. Ez a pécsi fesztivál ugyanis sok tekintetben rendhagyónak indult, s az is lett­­ a lehető legjobb értelemben. Tíz-tizenkét évvel ezelőtt Magyarországon is jelentkezett az egymásba áttűnő — hangu­latilag illeszkedő muzsikával átszőtt, egybekomponált — színesdia-képsorok fotóművé­szete, a diaporáma. A váci diaporámások rendezték az első hazai nemzetközi fesztivá­lokat. Miskolc az országos be­mutatók fóruma lett, s négy éve — épp az ifjúsági ház szakkörének jóvoltából — meg­rendezték az első pécsi nem­zetközi fesztivált. Két éve még Pécsett, a be­küldött 54 mű csaknem felét elfogadták a második nemzet­közi fesztiválba. Időközben azonban történt valami: Pé­csett két fesztivál közt meg­rendezték a diaporáma orszá­gos vitafórumát, amelynek második napján megalakult a mozgalom hazai koordináló és érdekvédelmi szerve, a Ma­gyar Diaporáma és Multivízió Egyesület (MADIME). (Multi­vízió — egy vászonra kettőnél több vetítővel, programozott, tehát komplex, egyidejűleg a vászon több pontjára sugárzott diaporáma-képsorok.) Részint a művészeti ág nemzetközi rangjának kivívása, részint az alkotói igényesség, megújulni tudás ösztönzése érdekében, az idei pécsi előzsűrizés már vál­lalta annak az ódiumát is, hogy áttöri az eddigi frontot. Nyolc országból 42 szerző beküldött 69 alkotása közül most mind­össze tizenegy szerző tizenhá­rom művét fogadták el. A fesz­tiválvetítések kétnapos prog­ramját egy estére vonták ösz­­sze. Ebben az új koncepcióban a pécsi fesztiválok gazdájá­nak, az ifjúsági ház diaporá­ma csoportjának — vezetőjük Tám László fotóművész — és fotóstúdiójának — amely Ha­lász Rezső EFIAP fotóművész, a MADIME elnökségi tagja irányításával működik — kez­deményező szerepe van. A har­madik pécsi fesztiválon kizá­rólag kiérlelt, befejezett alkotá­sokkal tisztelték meg a közönséget alkotók és bírálók. A 13 (általában 6—8 perces) alkotást a legkülönbözőbb te­matikai és stílustörekvések jel­lemzik. A Lovász Károly— Rendeczky Lajos szerzőpáros­tól (Pécs), Tempó címmel, fel­gyorsult világunk társadalmi­gazdasági ellentmondásaira eredeti humorral nyelvet öltö­­gető szatírát, láthattuk. (Ez a mű MADIME-díjas lett és a közönségdíjat is elnyerte.) Tet­szést, figyelmet keltett Halmai László (Miskolc) Naturális cí­mű groteszk hangvételű alko­tása is. ötletes képsoraiból ki­tetszik a háttérbe szoruló szel­lem,, a humáneszmények félté­se (a mű fesztiválplakettet ka­pott). A nagydíjas alkotás, Jacques Muller ■ (Franciaország) kis lázálombeli jelenetek-je, vol­taképp szürreális emlékkép­sorokat úsztat egymásba, Mahler-zenére. Befogadása kétségtelenül nehezebb, mint a hagyományosabb nyelvezetű diaporámáké. Fontos észrevételünk le­het az, hogy a zsűri több kö­zönségsikerű alkotást nem dí­jazott, a mérce szerint drama­­turgiailag, témájában, jelké­­piességében a díjazáshoz túl­haladottnak minősítve őket. A zsűri képviseletében Doz­­vald János, a MADIME elnök­ségi tagja foglalta össze a fesz­tivál fő tanulságait. Kiemelte, hogy ezzel a fesztivállal példát kívántak teremteni és jelezni azt, milyen­­ művé­szeti tendenciákat pártol az egyesület, úgy is, mint a diapo­ráma fontos elméleti fóruma. Példa lehet a pécsi fesztivál a különböző színvonalú, ám tel­jesen ellentétes irányzatokra is, amelyeken belül egyként föl lehet mutatni a fotografá­­lás magas színvonalát, a mű­vek gondosan kimunkált dra­maturgiai ívét, a gondolatkel­tés, az asszociációk ébresztésé­nek eszközeit, s a zenei anyag értő, avatott megválasztását. Az előző négy évre tekintve: visszaszorult a mindent el­árasztó diszkózene; a diaporá­­mázók fölfedezték maguknak a komoly muzsikát. Megkérdeztem Dozvald Já­nostól : hogyan látja Pécs sze­repét jelenleg és a jövőben, amikor — a tervek szerint Váccal közösen — két-két évente rendeznek itthon nem­zetközi fesztivált. — Pécs szerepét a hazai fesztiválok kialakulásában je­lentősnek tartom — mondta. — Említett szakmai értékein túl a pécsi fesztivál példa is arra, hogyan lehet közönséget von­zani — és megtartani. Egyedül itt érzem igazán a fesztiválok sajátos légkörét, hangulatát. A jövő? A MADIME-elnökség ezt a kérdést szavazati aránnyal el­döntötte: mindkét városban lesz nemzetközi fesztivál két­évenként, felváltva. Pécs a maga lehetőségeivel sok olyat megvalósíthat, amire egy nyu­gat-európai városban gondolni sem lehet, például a diaporá­­mázás társadalmi feladatainak felismerését... A magyar diaporáma útja sokfelé vezethet. Korábbi ta­pasztalatok is igazolhatják (például Jancsó Miklós, Ingrid Bergman filmjei is), hogy nem­csak a­­társművészetek hatnak a diaporáma fejlődésére, de ez a bontakozó műfaj is vissza­hat az impulzusokat nyújtó művészeti ágakra. Egyelőre azonban a magyar diaporáma jövőjéről van szó. S ebben a kérdésben a harmadik pécsi nemzetközi fesztivál kétségte­lenül fontos példákkal tette le a voksát. Wallinger Endre A BUDAPESTI TÜZÉP VÁLLALAT december 2-án nyitja FÉSZEK ÁRUHÁZÁT! (Budapest X., Üllői út és Bihari út sarok). FAANYAGOK, ÉPÍTŐANYAGOK, SZERELVÉNYEK, ELEKTROMOS CIKKEK, KERTI ESZKÖZÖK. FÉSZEK Fészekrakáshoz mindent a BUDAPESTI FÉSZEK ÁRUHÁZBÓL! Nyit­vatartás: hétköznap 8 órától 18 óráig, csütörtökön 8 órától 19 óráig, szombaton 8 órától 13 óráig.

Next