Magyar Nemzet, 1984. április (47. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
2 években. Ugyanakkor feszültség támadt a szocialista párton belül is: három szocialista képviselő és egy szenátor, akik a parlamentben Moselle megyét képviselik, bejelentette kilépését a szocialista képviselői, illetve szenátori csoportból, a szocialista párt Moselle megyei szervezetének első titkára pedig közölte, hogy — a kormány elfogadhatatlan döntése elleni tiltakozásiként — lemond a párt vezető szervéében, az igazgató bizottságban viselt tagságáról. Szocialista honatyák hangsúlyozták: mindaddig nem vesznek részt a szocialista parlamenti csoport munkájában, amíg a kormány nem módosítja döntését, amely szerintük súlyos tévedés. A hírek szerint a kormányon belül is folynak viták erről a döntésről. Így Laurent Fabius ipari és kutatási miniszter egy másik terv mellett kardoskodott, amely fenntartotta volna a Lotharingiába tervezett kohóipari beruházásokat. Jacques Delors gazdasági, pénzügy- és költségvetési ügyek minisztere azonban pénzügyi okokra hivatkozva ellenezte a Fabius által pártfogolt tervet. Pierre Mauroy miniszterelnök is az ő oldalára állt s Francois Mitterrand elnök végül is a most elfogadott terv mellett döntött. Ez a terv különösen Lotharingiára jelent súlyos csapást, ahol nagy reményeket fűztek a tervezett új beruházásokhoz. Most nemcsak ezek nagy része marad el, hanem néhány üze,met fokozatosan megszüntet,nek. A terv következtében várható munkahely-megszüntetések kétharmada Lotharingiát sújtja. Georges Marchais, az FKP főtitkára, szombaton kijelentette, hogy a kormánynak a most elhatározott intézkedések helyett más megoldásokat, kell keresnie a kohászat terén.4 ..A tervbe vett intézkedések — ha dolgozók küzdelme nem akadályozza meg megvalósításukat — nem fogják megolvani a problémákat” — mondotta. A* EGK mezőgazdasági minissztere megállapodtak az agrárárakról Brüsszelből jelenti a Reuter. Az Európai Gazdasági Közösség mezőgazdasági miniszterei szombatonhosszú vita után megállapodásra jutottak az 1984—85-ös gazdasági év agrárárairól. A megállapodás értelmében jelentősen csökkentik az egyes országok mezőgazdasági termelőkének támogatására szánt központi árkiegészítések összegét. Mint egy hivatalos szóvivő elmondta, leginkább a tejtermelésreszánt támogatás öszszegét csökkentik. Ez a tétel volt a legnagyobb az ilyen célokra fordított költségvetési összegek között. Ez az első eset a szervezet történetében, hogy visszafejlesztik egy jelentősebb mezőgazdasági termék termelését. A megállapodást egyébként az tette lehetővé, hogy Írországnak — amelyet a kérdés leginkább érintett — megengedték, hogy a többi tagállamtól eltérően nemcsak hogy ne csökkentse tejtermelését, hanem még növelje is azt 4,7 százalékkal. Az új mezőgazdasági árak már április elsejével érvénybe lépnek. A nycstadalberlini ,wokáldemokrafilik rendkívüli kongresszusai Nyugat-Berlinből jelenti az MTI. Hans Apelt, az SPD parlamenti frakciójának alelnökét jelölte kormányzó polgármesternek a nyugat-berlini szociáldemokraták rendkívüli kongressszusa. Apel — aki a szociálliberális koalíció idején Bonnban a penzügyminiszteri, majd anügyminiszteri tisztséget töltötte be — a szavazatok kétharmadát (159) szerezte meg, az ellenjelöltnek, Alexander Longoliusnak 80 szavazat jutott. Az ismert bonni politikust abban a reményben „importálta” pártja Hamburgból, hogy ily módon visszaszerezheti a többséget a jövő évi képviselőházi választásokon. A választásokat 1985. március 10-én rendezik meg. A szombati rendkívüli kongresszus összehívását az tette szükségessé, hogy vezér nélkül maradt az SPfo nyugat-berlini szervezete Hanst .Tochen Vogel már korábban Bonnba ment. ’ y Időközben változás következett be a válost korrfenyzó kereszténydemokrata, utál is, hiszen a szövetségi elnökké jelölt rop Wi zsdckert Eberhard. Diepgen ,kötette. 0 kormányzó polgármesteri székben. 5 j * ■.¦■ ο.* u " * • A kongresszuson és az azt megelőző időszakban is heves vita zajlott le, mert a haladó közvélemény ellenezte Apel megválasztását. Hans Apel ugyanis hadügyminiszterként ifő szószólója volt a NATO rakétatelepítési határozatának és álláspontját még akkor is fenntartotta, amikor tavaly novemberben az SPD országos kongresszusán a túlnyomó ♦öbb és a telepütés ellen foglalt állást. Az utolsó római Ha George Orwell csupán egy évvel később készül el manapság olyan sokat emlegetett művével, az 1984-gyel, a könyv csak tíz év múlva válhatott volna olyan sikeres bestsellerré, mint amilyen napjainkban. Századunk egyik legismertebb angol szerzője azonban 1948-ban tett pontot utolsó mondatának a végére. Az évszámokkal játszadozva így éppen korunkat jelölte ki sötét víziójának a színterévé, amikorra a legszemélyesebb gondolatokat is gúzsbakötő állam kiterjeszti ellenőrzését az egyénre. Irodalomtörténészek ugyan váltig bizonygatják, hogy Orwellt nem annyira a távolinak tűnő jövő foglalkoztatta, mint inkább saját korának a kétségei, s a hidegháború előérzetét vetette papírra — a nyugati sajtó azonban a címből kiindulva — nemegyszer már erőszakoltan is — aktualitásokat keres. Az 1984-ből politikai tőkét kovácsoltak például az NSZK-ban a népszámlálás és az új személyi igazolvány körüli vitákban. Lám, az angol író megjósolta... Az elektronikus adatfeldolgozás, a hatalom mindenre kiterjedő tudásszomja kartotékokba szorítja az embert, és láthatatlan kezek nyomják vissza, ha ki akar lépni a rubrikákból. Túllépve azon, hogy vélt vagy valós-e az aggály. George Orwell látomását boncolgatni mindenképpen kifizetődő vállalkozás. A félelem manapság jól aprópénzre váltható érzés Nyugat-Európában, a bizonytalanság talaján gombamód szaporodnak a mítoszok és az irracionalitások. Elegendő az asztrológusok és a horoszkópkészítők reneszánszára gondolni, vagy arra, hogy hány önjelölt megváltó tud népes szektákat toborozni egy magát felvilágosultnak tartó korban. Igaz, hogy ha túltengés is van belőlük, de Delphoitől napjainkig szinte töretlen a látnokok sora. „Prófétákra mindig szükség lesz a világon, ameddig az emberiség képtelen tudatosan és ésszerűen cselekedni a közös jövőjéért.” A gondolat — paradox módon — éppen attól az Aurelio Pecceitől származik, akinek egy olyan társadalom lebegett a szeme előtt, amelyben feleslegessé válnak a váteszek. Talán éppen azért is volt több tisztelője, mint amennyi híve — a múlt idő használata immár két hete visszavonhatatlan —, mert korunk jobbára még a csalhatatlannak tartott kinyilvánítások bűvöletében él, a töprengésre és vitára késztető érvelésnek kevesebb a hitele. Márpedig az emberiség fennmaradásának az a feltétele, hogy a gépesítésről át tudjunk váltani a gondolkozó cselekvésre •— hagyta ránk üzenetét az olasz közgazdász. Tizenöt évvel ezelőtt az ő kezdeményezésére alakult meg a Római Klub, a fenti ige apostolainak a fóruma. Peccei harminc kiválasztott elmét hívott egybe a világ minden tájáról az olasz fővárosba, hogy számot vessenek az emberiség helyzetével, legégetőbb problémáival. Ma negyven ország száz tudósa alkotja a szűkebb tagságát ennek a szellemi lovagrendnek. Az alapító korántsem annyira látnoki magabiztossággal, mint inkább a népek forgatagába szorult utolsó római rátartiságával válogatta meg, hogy ki méltó az ősi erények továbbvitelére — hiszen a klub módszere kezdettől fogva a vitára késztetés, sőt provokálás volt és nem saját tévedhetetlenségének a hirdetése. A nyitottságot jellempróbaként, az emberiség jövőjébe vetett hitet világnézeti vízválasztóként, a kimagasló tudományos munkát pedig szakmai belépőként szabta Peccel a rómaiaknak, ő maga mindehhez még óriási gyakorlati tapasztalatát párosította, hiszen mint a Fiat cég menedzsere és elismert ipari vezető alkalma nyílt a világ csaknem minden térségének a gondjait közvetlenül a helyszínen tanulmányozni. A klub az elmúlt másfél évtizedben jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy korunk nagy ellentmondásaira irányuljon a figyelem. Dörgedelmes filippikáikat sokszor kétkedve, ám megszeppenve fogadták világszerte. Igaz, sikeres volt az időzítés: első tanulmányuk, „A növekedés határai" 1972-ben rázta meg több korábban dogmaként kezelt gazdasági tan alapjait, nem sokkal az olajárak robbanása előtt. A találkozón megválogatott problémafelvetéseikkel azóta is időről időre feltűnést keltenek: ilyen volt például az úgynevezett RIO-jelentés, amely a nemzetközi gazdasági rend átformálását sürgette, vagy a legutóbbi, a mikroelektronika szélsőséges hatásait fejtegető elemzés. Több megállapításukkal persze aligha lehet egyetérteni, nehezen fogadható el például a „zéró növekedés” gondolata, de a sarkított következtetésekkel vitára ingerlő módszer sikeresnek bizonyult. Önelégült társadalmak és intézményrendszerek zökkentek ki a közömbösségükből, és próbáltak feleletet adni a felvetett kérdésekre. Maga Peccei is a Római Klub legfőbb sikerének tartotta, hogy az emberiség mintha kezdene a tudatára ébredni a reá leselkedő veszélyeknek. Tudományos ellenfelei gyakran vetették a szemére az állítólagos túlzott borúlátását. De vajon ítélhet-e egyáltalán sötéten egy olyan ember, aki még hetvenöt éves korában is a világ jövője foglalkoztat. Úgy vetette el a kételyeket, hogy tisztában volt vele: beérésüket már nem tudja megvárni. Azt tartotta, hogy a Római Klub által felvázolt problémák megoldásához friss, fogékony szellem és új szemléletmód szükségeltetik. Ezért jöhetett létre 1979-ben a Fórum Humánumnak nevezett ifjúságpolitikai akció, amely a húsz és harmincöt év közötti fiataloknak kínál lehetőséget arra, hogy az általuk óhajtott fejlődési alternatívákat megfogalmazzák A Római Klub csak azt vállalja feladatául, hogy pillanatfelvételeket készítsen, és azokat lineárisan kivetítse a jövőbe. Ajánlásaik így többnyire általánosságok halmazai, meg kell változtatni... Tudatára kell ébrednünk . . . Ami ebből azonban mindenképpen megszívlelendő, az a kényszer sürgetése az új, az emberiség alapvető és közös érdekeit szem előtt tartó, általános gondolkodásmód kialakítására. Ennek a váltásnak az aprólékos kimunkálására Pecceinek már nem volt sem ereje, sem ideje. Így megmaradt kétkedéssel fogadott prófétának, akinek a nyugtalanító szibilláit azért elgondolkodva olvashatjuk. Halála előtt egy évvel még egyszer rendszerbe foglalta szorongásait. A „Száz oldal a jövőért” a Római Klub eddigi vállalkozásainak az összefoglalása, és ezen felül egy olyan ember személyes vallomása, aki sajátos nyugat-európai szemszögből ugyan, de az egész emberiség sorsáért emel szót. Európai középpontúsága egyben azoknak a társadalmaknak a közérzetét is tükrözi, amelyek fokozottan érzékenyek a környezetvédők, a békeharcosok, a harmadik világ sorsáért lelkiismeretfurdalást érzők és az alternatívok gondjaira. Kemény ítéletében a túlnépesedés és készleteink végessége, a környezetünk pusztulása, a fegyverkezési verseny, a kétélű, műszaki-tudományos fejlődés apokatilszisának lovasait önző, anyagias, igazságtalan társadalmaknak, elavult és alkalmazkodásra képtelen intézményrendszereknek, valamint politikailag és erkölcsileg megbízhatatlan vezetésnek kellene féken tartaniuk. Fordulóponthoz érkezett az emberiség — sulykolja belénk a szerző a Római Klub visszatérő gondolatát — rövid időn belül kiderül, hogy valóban koronái vagyunk-e a teremtésnek, vagy ellenkezőleg: a fejlődés kerékkötői. Peccel az utolsó pillanatig bizakodott: a világ megváltoztatható, a jövő a kezünkben van. Ehhez azonban az egyéni és a szűkebb közösségi szemléletmódon felül kell emelkedni és eljutni az egyetemes érdekekig. Aurelio Peccei szinte ifjonti türelmetlenséggel szabott több nemzedéknyi munkaprogramot egyetlen emberöltőbe. Sürgetéseinek és érvelésének ezt a gyenge pontját maga sem tagadta: „A jelenlegi helyzetet figyelembe véve az egyetlen reális álláspont az, hogy kellő bátorsággal rendelkezzünk az utópiához.” Ellentmondásos, de figyelemreméltó életművet hagyott maga után: keserűen józan volt, amikor a jelent felmérte és itt-ott naivul, nagyvonalúan álmodozó, amikor a közeli jövőt elképzelte. De mielőtt fekete-fehéren ítélnénk, érdemes arra emlékezni hogy korábbi századok utópistái milyen sodró erejű, társadalomátalakító eszmeáramlatnak kezdték el taposni a medrét. Lambert Gábor Ma$r napi W«»(iWiec* ^aruzelski fogadója tvándort Varsóból jelenti az MTI a lngyetországi helyzet teljes normalizálódása nemcsak. Lefegyéroszág a szocialista tábornak,sőt az egész haladó munkásőr izgalomnak is, érdeke,. Erre Mutatott rá . Gáspár Sándor, MSZMP PB tagja.4 a SXOTI a szervezeti Ala gSz.oj vétség el-, mos* . Varsóban nemteben **- i He, amikor találkozott ‘--a- lera* gyel és . a-magyar i sjjitó képviselői vel.’* • ’l .... Gáspár Sándor • kiemelte, hogy'.fejlődési lat, a lengyelországi helyzet alakulásában, s annak a' meggyőződésének adott hangot, hogy a lengyel társadalom megújulva került ki a válságból. . • Gáspár Sandáé a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságai, meghívásának tett eleget lengyelországi látogatásával, melynek során találkozott a szakszervezeti mozgalom vezetőiivel és aktivistáival is. .“Amint elmondta, tárgyalásai alkalmat adtak . ..arra, hogy, azSzVSZ vezetőjeként konkrét benyomásokat szerezzen a lengyel szakszer- vezeti mozgalom fejlődésérol. Az új lengyel szakszervezetek külkapcsolataira vonatkozó kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy a lengyelmagyar szakszervezeti együttműködés sokoldalú és gyümölcsöző. ... Gáspár Sándort szombatonfogadta WojciechJaruzelski,a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tikára. Gáspár Sándor szombaton délután hazaérkezett Budapestre. Szintén az MTI híre, hogy a Lengyel Hazafias Nemzeti Újjászületési Mozgalom (PRON) országos tanácsa szombaton elfogadta nyilatkozatát a júniusban esedékes tanácsi választásokról. Ez a dokumentum lesz a pártok és politikai szervezetek közös listán induló jelöltjeinek választási programja, amelyet körzetenként konkretizálnak. A választásokban nagy szerep vár majd a közel egy esztendővel ezelőtt megalakult PRON-ra, mert a jelölő bizottságokat, az úgynevezett választási kollégiumokat mindenütt a PRON tisztségviselői vezetik. Athén és l Washington viszonyának a javítósohol Ankaránál vezet az éla — jelentene ki a görög kormányfő Athénból jelenti a Reuter és az AIA: Görögország és az Egyesült Államok viszonya a washingtoni kormány Törökország iránt tanúsított magatartástól függ. Ezt "jelentette ki Aareász Papandreu görög miniszterelnök Caspar Weinberger amerikai , hadügyminiszterrel.", folytatott megbeszélései, után tartott sajtóértekezletén."Weinberger, aki pénteken érkezett a görög fővárosba, először rövid, megbeszélést folytatott Pirihetrfeuval, majd tog Síita őt Konsztantin Karamalisi államfő. A továbbiakban, szakértők bevonásával a kialáb tárgyalási fordulóra került spiria görög miniszterelnök írrína,amerikai hadügyminiszter között ," Papias Weinberger a, görögi— amerikai kapcsolatrendszert "és a ciprusi kérdést tekintették át, különös tekintettel a Görögország és Törökország — a NATO dél-európai szárnyának két kulcsállama — közötti ellentétekre. Az Athén és Washington közötti feszültség egyik forrása egyebek között az, hogy Reagan elnök korábban nagyobb összegű támogatást javasolt Törökországnak, mint Görögországnak. Nincs egyetértés a görög területen levő amerikai támaszpontok jövőjét illetően sem. Hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy — bár ezt nyíltan egyik fél sem mondotta ki — egyelőre nem történt jelentős előrelépés egyik kérdésben sem. Papandreu, aki egyben a hadügyi tárcát is betölti a görög kormányban, sajtóértekezletén „hasznosnak” minősítette a tanácskozást, egyértelműen utalt azonban rá, hogy a görög kormány álláspontja nem változott. Washington és Athén kapcsolatainak javításához továbbra is „Ankarán át vezet az út” — mondotta. Weinberger a sajtónak adott nyilatkozatában csupán arra szorítkozott, hogy ismételten hangoztassa: Washingtonban rendkívül fontosnak tartják a görög és a török kormány közötti ellentétek elsimítását, a NATO dél-európai szárnya egységének helyreállítását. Az Egyesült Államok négy görögországi támaszpontjának leszerelése semmiféle változást sem fog jelenteni az ország védelme szempontjából — jelentette ki Antonisz Drosszoianisz hadügyminiszter-helyettes Caspar Weinbergerrel folytatott megbeszélése után. A támaszpontok ugyanis nem Görögországés nem is a NATO, hanem csakis az Egyesült Államok érdekeit szolgálják — fűzte hozzá. Vasárnap, 1384. április 1. A NATO-államok nem terjesztettek elé új javaslatokat a bécsi tárgyalásokon A szovjet küldritlsi híjvezető nyilatkozat» Nem váltak valóra a nyugati sajtónak — olykor hivatalos forrásokra hivatkozó — jóslatai és előrejelzései, amelyek szerint az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon állítólag kompromisszumos javaslatokat kívánnak előterjeszteni a szocialista országok 1988-ban született kezdeményezéseire. Ezt Valérián Mihajlov, a Bécsben folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség vezetője mondta az ApN tudósítójának. A március közepén felújított tárgyalások mostani fordulóján a nyugati részvevők álláspontjában nincs semmi olyan változás, amely arra utalna, hogy konstruktívabb szellemben közelítenék meg a vitás kérdéseket. Holott a szokásosnál hosszabb munkaszünet alatt elegendő idő lett volna a szükséges döntések meghozatalára. A nyugati képviselők felszólalásai a korábbi álláspontok gépies ismételgetésére szorítkoznak, s így nem teszik lehetővé, hogy a vitatott témákban kielégítő és kölcsönösen elfogadható megoldás szülessék. — Ennek ellenére — mutatott rá Mihajlov — van lehetőség arra, hogy megállapodás jöjjön létre a bécsi tárgyalásokon, van mód a zsákutcából való kijutásra. Az alapot a szocialista országok 1988 februárjában és júniusában Bécsben előterjesztett javaslatai szolgáltatják. Ezek valódi lehetőséget nyújtanak arra, hogy a haderő- és fegyverzetcsökkentés fontos kérdéseiben meg tudjunk egyezni. A szocialista országok javaslatai egyszerűek és gyakorlatiasak, a felek biztonsági érdekeinek józan, kölcsönös figyelembevételéből kiindulva, senkinek sem okoznak kárt. Noha a Varsói Szerződés tagországai a kölcsönösen elfogadható döntések keresésében elébe mentek a nyugati partnereknek, az utóbbiak mind ez ideig nem mutatnak készséget arra, hogy az egyenlőség és a felek egyenlő biztonságának elveit megtartva jussanak megállapodásra. A nyugati országok nem adtak pozitív választ a szocialista országok javaslataira. — Teljesen helytelen — szögezte le végezetül Mihajlov — egyes nyugati megfigyelőknek az a vélekedése, amely a bécsi tárgyalások folytatódásában egyfajta jelét látjának annak, hogy a Szovjetunió úgymond eltávolodik a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésével kapcsolatos álláspontjától. A rakétatelepítést ugyanis a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagországai továbbra is olyan lépésnek tekintik, amelyet semmivel sem lehet igazolni és amely aláássa a béke, az európai stabilitás ügyét és élezi a nemzetközi helyzetet. A külpolitika hírei (Moszkva, MTI) Tárgyalásainak befejeztével szombaton elutazott Moszkvából Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács és az Etióp Dolgozók Pártjának megszervezésére alakult bizottság elnöke. Ay (Berlin, ADN) Szombaton befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek közös hadgyakorlata, amelyet Jug—84 elnevezéssel az NDK déli részén tartottak NDK-beli, lengyel és szovjet csapatok részvételével. A A (Bonn, DPA) Dániától északra levő Skagerrak-tengerszorosban a „Simpson” elnevezésű nyugatnémet tengeralattjáró a mélybe rántott egy dán halászhajót. A katasztrófát az okozta, hogy a „Simpson” beleakadt a dán hajó által kivetett hálókba. A szerencsétlenül járt halászhajó fedélzetén tartózkodó három dán tengerész életét vesztette. • (Moszkva, MTI) Legutóbbi ülésén az SZKP Politikai Bizottsága meghallgatta az illetékes miniszterek beszámolóját a Központi Bizottságnak és a Minisztertanácsnak a mezőgazdasági gépgyártásra vonatkozó határozatának teljesítéséről. ›› (Bukarest, MTI) Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter szombaton hivatalos baráti látogatásra Bukarestbe érkezett. A kínai külügyminiszter román kollégája, Stefan Andrei meghívásának tesz eleget. (Szófia, BTA) Az angolai kormánnyal szemben álló UNITA ellenforradalmi szervezet a Shumbe város ellen március 23-én végrehajtott támadása után számos foglyot, köztük két bolgár tanítót és egy orvost hurcolt magával. A BTA hangsúlyozza: a bolgár közvélemény követeli a foglyok azonnali szabadon bocsátását.