Magyar Nemzet, 1984. szeptember (47. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

M i) IÍl/i)F ^Altl — í f Ili I i I M 1 1§‘^Í I XLVII. évfolyam J BJBjH 1 MMMmJ lib 205. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Emlékek ébrentartása Az első világháború kitö­rését üdvrivalgva köszön­tötte az utcákon hömpölygő tömeg, a másodikat csendes szorongással fogadták az emberek, a harmadikról pe­dig tudjuk, hogy minden eszközzel meg kell akadá­lyozni. A történelmi kijóza­­nodás-felismerés sorozata ez, és a körülmények alapos változásáé. A huszadik szá­zad minden bizonnyal leg­főbb tanulsága. Negyvenöt évvel ezelőtt indultak meg a német csa­patok: 1939. szeptember else­jén támadták meg­­Lengyel­­országot, s ezzel kirobban­tották a második világhá­borút. Ez a csaknem hat esztendeig tartó harc kezde­tének hivatalos dátuma, de ide tartozik az utalás ezt megelőző időszakokra, né­hány or­szág neve, korábbi tragédiája is — ha valóban meg akarjuk érteni, ami az­után történt. A spanyol pol­­­gárháborúba beavatkoztak a német és az olasz csapatok, Ausztriát Hitler bekebelez­te. Csehszlovákiát az angol és a francia kormány dobta oda a náci Németországnak. Ezután következett Lengyel­­ország letiprása és a szó va­lódi értelmében rabszolga­­sorba döntése. Nem fontoskodó történe­lemóra, hanem fontos törté­nelmi lecke számba megy valamennyiünk számára, ha kissé még itt időzünk a tá­madást megelőző időszak­nál. El lehetett volna-e ke­rülni a fegyverek összecsa­pását? Ki tudja. Tény, hogy a Szovjetunió sorra tett együttműködési ajánlatokat a nyugatiaknak, óvják meg Csehszlovákiát, kiáltsanak álljt a náciknak, mielőtt azok újabb és újabb államo­kat nyelnek el, és menet­rendszerűen felépítik a meg­álmodott nagybirodalmat. Ki a felelős, hogy ebből a megelőző ,,állj !”-ból nem lett semmi? Az akkori angol és francia kormány Hitler bé­­kítgetésével próbálkozott ab­ban a hiszemben, hogy má­sok számlájára elégítheti ki a fasizmus étvágyát és saját magától elterelheti a ve­szélyt. Az a London, az a Párizs és az a Varsó nem volt haj­landó katonai szövetségre lépni a Szovjetunióval ebben az időszakban, s így Moszk­va — elkerülendő a bekerít­­tetést — elfogadta a berlini ajánlatot. 1939 nyarán szer­ződést­ kötött a németekkel, s így csaknem kétéves léleg­zetvételhez jutott abban a tudatban, hogy ezt a csatát előbb-utóbb mégiscsak meg kell vívnia. Így is lett. 1941. június 22-én Hitler megtá­madta a Szovjetuniót. For­dulat volt ez minden szem­pontból az események me­netében, s az angolok és az amerikaiak csak ezután, meglehetősen későn ébred­tek rá arra, hogy ezt a há­borút nem „a bolsevikok­", hanem a nemzeti szocializ­mus ellen kell megvívniuk — a Szovjetunióval össze­fogva. Merőben újfajta helyzet alakult ki. Polgári demok­ratikus államok szövetkez­tek egy szocialista hatalom­mal a fasiszta barbárság és a barbárok, Németország, Olaszország és követőik el­len. De érdemes-e erre is­mét és újra emlékezni, hi­szen a múlt és jelen­képies összehasonlítása félrevezető is lehet? Valóban, ma nem tartunk 1939-nél, körül­mények mások. A történel­mi tanulságok általában csak úgy érvényesek, ha a lényegüket emeljük ki és így alkalmazzuk a jelenre. Nem állunk a harmadik vi­lágháború küszöbén, de a veszély nem szűnt meg. Amíg olyan eszközök tömege vesz körül, amelyekkel perceken belül meg lehet indítani a világégést és pillanatok alatt olyan pusztítást okozni, amilyet az a hat év együt­tesen vitt. svéghez — nem nyugodhatunk meg. Ébren kell tartani a figyelmeztető emlékeket, a második világ­háború mementóját. Az el­vakult szovjetellenesség (s ezúttal az akkori angol, francia és lengyel kormány­ra utalunk) rossz tanácsadó. Érdemes meghallgatni, meg­fogadni a szovjet együttmű­ködési ajánlatokat, mert őszinték, hasznosak, a bé­két kívánták szolgálni an­nak idején, erre irányulnak most is." Kinek volt igaza 1939- ben? Éljünk a visszakövet­­keztetés módszerével: két esztendő­vel a­­lengyelorszá­gi támadás után létrejött, majd kiszélesedett a szovjet —amerikai—angol antifa­siszta­­ koalíció, tehát olyan, szövetség, amilyet a Szov­­­jetunió már korábban is fel­ajánlott. A múltak igazi ta­nulságát azonban — hadd emeljük ki ezt is — nem a régi felelősség felhánytorga­­tása szolgáltatja, hanem az a megállapítás, hogyha egy­szer létrejött olyan együtt­működés, akkor ez lehetsé­ges a jelenben és a jövőben is. Mint ahogy a hetvenes évek erre, békés körülmé­nyek között kitűnő példát mutattak. De vajon ma, amikor nincs világuralomra törő Führer, aki a polgári demokráciák létét is fenyegeti, nem fé­lő-e, hogy a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus csap össze fegy­veresen? Más szóval, nem vezetnek-e el a harmadik világháborúhoz az ideoló­giai ellentétek? Az igazság az (íme, a múltbeli tanulság kellő alkalmazása a jelen­re), hogy ma is van mi el­len összefogni a különböző társadalmi rendszerű orszá­goknak és ez­­ maga az atomkatasztrófa. Egy szov­jet történész bölcs megfo­galmazása szerint a máso­dik világháború előtörténete és lezajlása arra int, hogy a háborúkkal a kitörésük előtt kell megbirkózni. A Szovjetunió elleni támadás — írta egy nyugatnémet lap — gondosan előkészített, megsemmisítő háború volt. Ma mindenki tudja, milyen, az előzőt is megszégyenítően megsemmisítő lenne egy kö­vetkező konfliktus. Megaka­dályozásához adott minden feltétel. De Keletnek,Nyu­gatnak időben össze kell fogni, s az akkoriakhoz ha­sonló hibákat nem elkövetni. Tatár Imre Diplomáciai puhatolózások a marokkói—líbiai szerződés körül A fejlődő országok drámai körülményeit vádolja az IMTAD jelentése A külpolitikai helyzet FELHÍV­ÁSSAL FORDULT MacBh­ac ír közéleti személyiség a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőjéhez, hogy a vi­lágszervezet főtitkárának védnökségével tartsanak csúcstalál­kozót a leszerelésről. A Nobel- és Lenin-békedí­jas ügyvéd dublini irodája pénteken megerősítette, hogy ilyen értelmű le­velet intézett augusztus 16-án Konsztantyin Csernyenkónak és Ronald Reagannek. Mind kevesebb esélyt adnak a megfigyelők annak, hogy a Szovjetunió indítványának megfelelően szeptemberben tárgya­­lások kezdődnének Bécsben a két nagyh­atalom között a világ­űr militarizálásának a megakadályozásáról. Scultz amerikai külügyminiszter az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatá­ban maga is első ízben célzott rá, hogy valószínűleg nem kez­dődik meg a párbeszéd. Schultz a találkozó elmaradásáért a szovjet félre akarta hárítani a felelősséget, amikor azt fejte­gette, hogy Washington a moszkvai javaslatra eredetileg is igennel válaszolt, és a véleményét azóta sem módosította. Is­meretes viszont, hogy amíg a Szovjetunió világosan körülha­tárolt, kizárólag az űrfegyverekre korlátozódó napirenddel állt elő, az amerikai fél megkísérelte a bécsi megbeszélések téma­körébe visszacsempészni a Washington hibájából megszakadt genfi rakétatárgyalások kérdése­. A Fehér Háznak­ eleve szá­molnia kellett azzal, hogy ez a kapcsolás elfogadhatatlan a szovjet fél számára. Schultz mostani nyilatkozatában egyébként azt állította, hogy Reagan újraválasztása esetén ,­készen áll építő szellemű viszony kialakítására a szovjetekkel'’. A TERVEZETT ÁLLAMSZÖVETSÉGRŐL döntöttek pénte­­teken Líbiában és Marokkóban. Tripoliban az általános népi kongresszus (parlament) egyhangúlag jóváhagyta a tervet, a marokkói népszavazás pontos végeredménye estig nem vált ismertté, ám miután II. Hasszán király igen szavazatra szólí­totta fel a népét, a kimehetés aligha lehet kétséges. Kadhafi és Hasszán augusztus közepén állapodott meg az államszövet­ségről, amely nemcsak politikai és gazdasági, hanem katonai együttműködést is előirányoz. Az elképzelések szerint az unió az­ első­ lépés lehet a Magh­reb-egységh­ez­ vezető úton. A többi érdekelt, Tunézia, Algéria és Mauritánia, mind ez idáig­­ azonban -­­fenntartásokkal fogadta a csatlakozásra szólító kez­deményezést. Marokkó és Líbia megállapodása mozgásba hozta a francia diplomáciát is. Mitterrand elnök­­csütörtökön villámlátogatást tett Rabatban, ahol tárgyalt Hasszán királlyal. Hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy a francia államfő a hét végén is­mét visszatér a marokkói fővárosba. Ezzel egyidőben Cheysson külügyminiszter Algériát és Tunéziát kereste fel, s megbeszé­léseinek a középpontjában ugyancsak Tripoli és Rabat állam­szövetségének a terve állt. A francia lapok meglepőnek és titokzatosnak minősítik Mit­terrand előre be nem jelentett látogatását. Hivatalos informá­ciók híján a sajtó találgatásokba bocsátkozik. A Le Quotidien de Paris szerint a­ marokkói király ,,mérséklő hatást'’ gyako­rolhat Líbiára, ami megkönnyíthet­né a csádi probléma politi­kai rendezését is. Párizs ezért nem tekint eleve ellenségesen az államszövetségre, ugyanakkor viszont nem óhajtja, hogy Tripoli és Rabat közeledése válságot okozzon Marokkó és Al­géria kapcsolatában. A Libération hasonló célzatúnak tartja Mitterrand látogatását, amelynek a középpontjában a lap sze­rint is a csádi kérdés ügye állt a tervezett államszövetség kí­nálta feltételek közepette. A csehszlovák külügy­miniszter ma hazánkba érkezik Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására szeptem­ber 1-én baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külügy­minisztere. Eredménytelenül fejeződött be a nyári leszerelési ülésszak Genfből jelenti a TASZSZ. A genfi Nemzetek Palotájá­ban pénteken befejezte mun­káját a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka. A záróülésen felszólaló Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője ki­jelentette: e fórum idei mun­kájának eredményei nem ad­nak okot elégedettségre, több fontos, időszerű kérdésben egy helyben topognak a tár­gyalások, néhány kérdésben még visszalépés is történt. Megállapította: ebben a helyzetben, amikor az ameri­kai kormányzat hibájából a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről szóló tárgyalá­soknak gyakorlatilag minden csatornája eldugult,, különö­sen megnőtt ennek az értekez­letnek a jelentősége. Az ered­ménytelenségek okairól szólva Iszraelian azt mondotta: az Egyesült Államokból és szö­vetségeseiből hiányzik a poli­tikai akarat az érdemi tár­gyalásokra. Az értekezleten kialakult helyzet tulajdonkép­pen a nemzetközi kapcsolatok egészének az állapotából kö­vetkezik. A katonai erőfölény megszerzésére irányuló ame­rikai politika n­e­m egyeztethe­tő össze a leszerelés céljaival. Stanisla­w Turbanski, Len­gyelország képviselője a szo­cialista országok csoportjának nevében közös nyilatkozatot terjesztett elő a konferencián. Az Egyesült Államok és egy sor más nyugati ország kül­döttségének obstrukciós poli­tikája megakadályozta a tár­gyalások megkezdését korunk leglényegesebb problémájáról — az atomháború megakad.­ lyozásáról. Lehetetlenné vált, hogy új speciális kisegítő szer­vek alakuljanak a konferen­cia napirendjén szereplő más, időszerű kérdések megvitatá­sára: a nukleáris leszerelés, az atomfegyver-kísérletek be­tiltása, a fegyverkezési hajsza megakadályozása a világűr­ben témakörben. Ezzel egy­időben a nyugati országok akadályokat emeltek azokon a területeken is, ahol mégis si­került tárgyalásokat folytatni. Ez elsősorban a vegyi fegyve­rek betiltásának problémájára vonatkozik, ahol is az Egye­sült Államok egyenlőtlen — tehát eleve elfogadhatatlan — ellenőrzési intézkedések egész rendszerét javasolta. . Moszkvai nyilatkozat a Béke-világnap alkalmából Moszkvából jelenti a TASZSZ: Fokozni kell a küz­delmet a helsinki záródoku­mentum valóra váltásáért, a fegyverkezési hajsza beszün­tetéséért, hogy meg lehessen óvni földrészünket és az egész világot a fenyegető katasztró­fától — hangsúlyozta az Euró­pai Bizonságért és Együttmű­ködésért Küzdő Szovjet Bi­zottság pénteken a Béke­világnap alkalmából Moszkvá­ban közzétett nyilatkozatában. Az évforduló előestéjén ki­adott nyilatkozat a szovjet közvélemény nevében minden jó szándékú emberhez fordul felhívásával: határozottan uta­sítsák el az amerikai kormány­zat és a revansista erők kísér­leteit, amelyek arra irányul­nak, hogy felülvizsgálják Európa háború után kialakult békerendjének az alapjait.. A TASZSZ jelentése szerint a második világháború kitö­résének negyvenötödik év­fordulójával foglalkozó szov­jet kommentárok és cikkek megállapítják: a máig érvé­nyes legfőbb tanulság az, hogy a háború ellen még annak ki­törése előtt kell küzdeni. A PAP varsói jelentése sze­rint a Lengyelország elleni hitlerista támadás évforduló­jának előestéjén sokhelyütt megemlékezéseket tartottak lengyel földön. Tisztelettel adóztak a hazájukat védelme­ző hősi halottak emlékének. A rendezvények központi esemé­nye a Demokrácia és Szabad­ság Harcosai Szövetségének Főtanácsa vezetőségének gyű­lése volt, amelyet a társadal­mi összefogással helyreállított varsói királyi palotában tar­tottak. (A restaurált palotát e megemlékezések keretében ad­ják át, s ide szállítják át a Ta­­deusz Kosciuszko szívét tar­talmazó urnát is.) Henryk Jablonski, a lengyel Államta­nács elnöke beszédében törté­nelmi értékelést adott a több mint négy évtizede történt eseményekről, azok tragikus tanulságáról. Helmut Kohl sajtóértekezlete Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK kormánya párbeszédre és együttműködésre törekszik a Varsói Szerződés minden tagállamával — jelentette ki pénteki, bonni sajtóértekezle­tén Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormányfő ismertette, hogy ezzel kapcsolatban a legköze­lebbi hónapokban milyen ma­gas szintű találkozókra készül­nek. Erich Honecker bonni út­járól azt mondta, hogy várja az NDK végső döntését a lá­togatás időpontjáról. Ugyancsak az MTI jelenté­se szerint a német szakszerve­zeti szövetség szeptember el­sejei, háborúellenes napja al­kalmából Willy Brandt, a Né­met Szociáldemokrata Párt el­nöke, felszólította az NSZK kormányát: tegyen kezdemé­nyezést az európai leszerelés érdekében. Brandt szerint a Kohl-kor­­mánynak javasolnia kellene, hogy a két nagyhatalom azon­nal szüntesse be a nukleáris fegyverkezési versenyt és kezdjen tárgyalásokat nuk­leáris erejének csökkentésé­ről. A második világháború ki­törésének 45. évfordulója al­kalmából Hans-Dietrich Gen­­scher nyugatnémet külügymi­niszter azt hangoztatta, hogy kormánya „minden fenntartás nélkül vállalja” a szocialista országokkal megkötött szerző­déseket, s ennek megfelelően tiszteletben tartja a világhá­ború után kialakult, európai határokat. Tripoli jóváhagyása a­zeriet A népszavazást követően várhatóan újra Rabatba látogat a francia elnök Rabatbát jelenti a DPA és a Reuter. Líbiában az általános népi kongresszus (a parla­ment) pénteken egyhangúlag jóváhagyta az államszövetség megalakítását Marokkóval. A Dzsana líbiai hírügynökség a jelentésében megállapította: az­ 1347 küldött szavazata mu­tatja, hogy a líbiai nép teljes mértékben támogatja az ál­lamszövetség létrehozását. Marokkóban pénteken nép­szavazás kezdődött a két or­szág , közt megteremtendő ál­lamszövetségről. II. Hasszán király és a kormány felhívta a marokkói népet, hogy igen­nel szavazzon. A szavazás eredménye várhatólag ma vá­lik ismeretessé. Az államszövetségi szerző­dés — amelyet Moamer el-Kadhafi líbiai államfő és II. Hasszán marokkói király augusztus 13-án írt alá — po­litikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködést irá­nyoz elő. A felek tervbe vették egy kölcsönös katonai segítség­­nyújtási egyezmény megköté­sét is. A két ország a szerző­dés életbe lépése után közös fejlesztési alapot létesít, és kö­zös bíróságot hoz létre vitás ügyeinek elbírálására. A UPI jelentése szerint Francois Mitterrand francia elnök csütörtökön este villám­­látogatásra Lisszabonba érke­zett. Találkozott Mario Soares portugál kormányfővel. A francia elnök előzőleg II. Hasszán marokkói királlyal tárgyalt Rabatban. Értesülések szerint Mitterrand és Soares

Next