Magyar Nemzet, 1984. szeptember (47. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
M i) IÍl/i)F ^Altl — í f Ili I i I M 1 1§‘^Í I XLVII. évfolyam J BJBjH 1 MMMmJ lib 205. szám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Emlékek ébrentartása Az első világháború kitörését üdvrivalgva köszöntötte az utcákon hömpölygő tömeg, a másodikat csendes szorongással fogadták az emberek, a harmadikról pedig tudjuk, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni. A történelmi kijózanodás-felismerés sorozata ez, és a körülmények alapos változásáé. A huszadik század minden bizonnyal legfőbb tanulsága. Negyvenöt évvel ezelőtt indultak meg a német csapatok: 1939. szeptember elsején támadták megLengyelországot, s ezzel kirobbantották a második világháborút. Ez a csaknem hat esztendeig tartó harc kezdetének hivatalos dátuma, de ide tartozik az utalás ezt megelőző időszakokra, néhány ország neve, korábbi tragédiája is — ha valóban meg akarjuk érteni, ami azután történt. A spanyol polgárháborúba beavatkoztak a német és az olasz csapatok, Ausztriát Hitler bekebelezte. Csehszlovákiát az angol és a francia kormány dobta oda a náci Németországnak. Ezután következett Lengyelország letiprása és a szó valódi értelmében rabszolgasorba döntése. Nem fontoskodó történelemóra, hanem fontos történelmi lecke számba megy valamennyiünk számára, ha kissé még itt időzünk a támadást megelőző időszaknál. El lehetett volna-e kerülni a fegyverek összecsapását? Ki tudja. Tény, hogy a Szovjetunió sorra tett együttműködési ajánlatokat a nyugatiaknak, óvják meg Csehszlovákiát, kiáltsanak álljt a náciknak, mielőtt azok újabb és újabb államokat nyelnek el, és menetrendszerűen felépítik a megálmodott nagybirodalmat. Ki a felelős, hogy ebből a megelőző ,,állj !”-ból nem lett semmi? Az akkori angol és francia kormány Hitler békítgetésével próbálkozott abban a hiszemben, hogy mások számlájára elégítheti ki a fasizmus étvágyát és saját magától elterelheti a veszélyt. Az a London, az a Párizs és az a Varsó nem volt hajlandó katonai szövetségre lépni a Szovjetunióval ebben az időszakban, s így Moszkva — elkerülendő a bekeríttetést — elfogadta a berlini ajánlatot. 1939 nyarán szerződést kötött a németekkel, s így csaknem kétéves lélegzetvételhez jutott abban a tudatban, hogy ezt a csatát előbb-utóbb mégiscsak meg kell vívnia. Így is lett. 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót. Fordulat volt ez minden szempontból az események menetében, s az angolok és az amerikaiak csak ezután, meglehetősen későn ébredtek rá arra, hogy ezt a háborút nem „a bolsevikok", hanem a nemzeti szocializmus ellen kell megvívniuk — a Szovjetunióval összefogva. Merőben újfajta helyzet alakult ki. Polgári demokratikus államok szövetkeztek egy szocialista hatalommal a fasiszta barbárság és a barbárok, Németország, Olaszország és követőik ellen. De érdemes-e erre ismét és újra emlékezni, hiszen a múlt és jelenképies összehasonlítása félrevezető is lehet? Valóban, ma nem tartunk 1939-nél, körülmények mások. A történelmi tanulságok általában csak úgy érvényesek, ha a lényegüket emeljük ki és így alkalmazzuk a jelenre. Nem állunk a harmadik világháború küszöbén, de a veszély nem szűnt meg. Amíg olyan eszközök tömege vesz körül, amelyekkel perceken belül meg lehet indítani a világégést és pillanatok alatt olyan pusztítást okozni, amilyet az a hat év együttesen vitt. svéghez — nem nyugodhatunk meg. Ébren kell tartani a figyelmeztető emlékeket, a második világháború mementóját. Az elvakult szovjetellenesség (s ezúttal az akkori angol, francia és lengyel kormányra utalunk) rossz tanácsadó. Érdemes meghallgatni, megfogadni a szovjet együttműködési ajánlatokat, mert őszinték, hasznosak, a békét kívánták szolgálni annak idején, erre irányulnak most is." Kinek volt igaza 1939- ben? Éljünk a visszakövetkeztetés módszerével: két esztendővel alengyelországi támadás után létrejött, majd kiszélesedett a szovjet —amerikai—angol antifasiszta koalíció, tehát olyan, szövetség, amilyet a Szovjetunió már korábban is felajánlott. A múltak igazi tanulságát azonban — hadd emeljük ki ezt is — nem a régi felelősség felhánytorgatása szolgáltatja, hanem az a megállapítás, hogyha egyszer létrejött olyan együttműködés, akkor ez lehetséges a jelenben és a jövőben is. Mint ahogy a hetvenes évek erre, békés körülmények között kitűnő példát mutattak. De vajon ma, amikor nincs világuralomra törő Führer, aki a polgári demokráciák létét is fenyegeti, nem félő-e, hogy a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus csap össze fegyveresen? Más szóval, nem vezetnek-e el a harmadik világháborúhoz az ideológiai ellentétek? Az igazság az (íme, a múltbeli tanulság kellő alkalmazása a jelenre), hogy ma is van mi ellen összefogni a különböző társadalmi rendszerű országoknak és ez maga az atomkatasztrófa. Egy szovjet történész bölcs megfogalmazása szerint a második világháború előtörténete és lezajlása arra int, hogy a háborúkkal a kitörésük előtt kell megbirkózni. A Szovjetunió elleni támadás — írta egy nyugatnémet lap — gondosan előkészített, megsemmisítő háború volt. Ma mindenki tudja, milyen, az előzőt is megszégyenítően megsemmisítő lenne egy következő konfliktus. Megakadályozásához adott minden feltétel. De Keletnek,Nyugatnak időben össze kell fogni, s az akkoriakhoz hasonló hibákat nem elkövetni. Tatár Imre Diplomáciai puhatolózások a marokkói—líbiai szerződés körül A fejlődő országok drámai körülményeit vádolja az IMTAD jelentése A külpolitikai helyzet FELHÍVÁSSAL FORDULT MacBhac ír közéleti személyiség a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőjéhez, hogy a világszervezet főtitkárának védnökségével tartsanak csúcstalálkozót a leszerelésről. A Nobel- és Lenin-békedíjas ügyvéd dublini irodája pénteken megerősítette, hogy ilyen értelmű levelet intézett augusztus 16-án Konsztantyin Csernyenkónak és Ronald Reagannek. Mind kevesebb esélyt adnak a megfigyelők annak, hogy a Szovjetunió indítványának megfelelően szeptemberben tárgyalások kezdődnének Bécsben a két nagyhatalom között a világűr militarizálásának a megakadályozásáról. Scultz amerikai külügyminiszter az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában maga is első ízben célzott rá, hogy valószínűleg nem kezdődik meg a párbeszéd. Schultz a találkozó elmaradásáért a szovjet félre akarta hárítani a felelősséget, amikor azt fejtegette, hogy Washington a moszkvai javaslatra eredetileg is igennel válaszolt, és a véleményét azóta sem módosította. Ismeretes viszont, hogy amíg a Szovjetunió világosan körülhatárolt, kizárólag az űrfegyverekre korlátozódó napirenddel állt elő, az amerikai fél megkísérelte a bécsi megbeszélések témakörébe visszacsempészni a Washington hibájából megszakadt genfi rakétatárgyalások kérdése. A Fehér Háznak eleve számolnia kellett azzal, hogy ez a kapcsolás elfogadhatatlan a szovjet fél számára. Schultz mostani nyilatkozatában egyébként azt állította, hogy Reagan újraválasztása esetén ,készen áll építő szellemű viszony kialakítására a szovjetekkel'’. A TERVEZETT ÁLLAMSZÖVETSÉGRŐL döntöttek pénteteken Líbiában és Marokkóban. Tripoliban az általános népi kongresszus (parlament) egyhangúlag jóváhagyta a tervet, a marokkói népszavazás pontos végeredménye estig nem vált ismertté, ám miután II. Hasszán király igen szavazatra szólította fel a népét, a kimehetés aligha lehet kétséges. Kadhafi és Hasszán augusztus közepén állapodott meg az államszövetségről, amely nemcsak politikai és gazdasági, hanem katonai együttműködést is előirányoz. Az elképzelések szerint az unió az első lépés lehet a Maghreb-egységhez vezető úton. A többi érdekelt, Tunézia, Algéria és Mauritánia, mind ez idáig azonban -fenntartásokkal fogadta a csatlakozásra szólító kezdeményezést. Marokkó és Líbia megállapodása mozgásba hozta a francia diplomáciát is. Mitterrand elnökcsütörtökön villámlátogatást tett Rabatban, ahol tárgyalt Hasszán királlyal. Hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy a francia államfő a hét végén ismét visszatér a marokkói fővárosba. Ezzel egyidőben Cheysson külügyminiszter Algériát és Tunéziát kereste fel, s megbeszéléseinek a középpontjában ugyancsak Tripoli és Rabat államszövetségének a terve állt. A francia lapok meglepőnek és titokzatosnak minősítik Mitterrand előre be nem jelentett látogatását. Hivatalos információk híján a sajtó találgatásokba bocsátkozik. A Le Quotidien de Paris szerint a marokkói király ,,mérséklő hatást'’ gyakorolhat Líbiára, ami megkönnyíthetné a csádi probléma politikai rendezését is. Párizs ezért nem tekint eleve ellenségesen az államszövetségre, ugyanakkor viszont nem óhajtja, hogy Tripoli és Rabat közeledése válságot okozzon Marokkó és Algéria kapcsolatában. A Libération hasonló célzatúnak tartja Mitterrand látogatását, amelynek a középpontjában a lap szerint is a csádi kérdés ügye állt a tervezett államszövetség kínálta feltételek közepette. A csehszlovák külügyminiszter ma hazánkba érkezik Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására szeptember 1-én baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. Eredménytelenül fejeződött be a nyári leszerelési ülésszak Genfből jelenti a TASZSZ. A genfi Nemzetek Palotájában pénteken befejezte munkáját a leszerelési értekezlet nyári ülésszaka. A záróülésen felszólaló Viktor Iszraeljan, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette: e fórum idei munkájának eredményei nem adnak okot elégedettségre, több fontos, időszerű kérdésben egy helyben topognak a tárgyalások, néhány kérdésben még visszalépés is történt. Megállapította: ebben a helyzetben, amikor az amerikai kormányzat hibájából a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről szóló tárgyalásoknak gyakorlatilag minden csatornája eldugult,, különösen megnőtt ennek az értekezletnek a jelentősége. Az eredménytelenségek okairól szólva Iszraelian azt mondotta: az Egyesült Államokból és szövetségeseiből hiányzik a politikai akarat az érdemi tárgyalásokra. Az értekezleten kialakult helyzet tulajdonképpen a nemzetközi kapcsolatok egészének az állapotából következik. A katonai erőfölény megszerzésére irányuló amerikai politika nem egyeztethető össze a leszerelés céljaival. Stanislaw Turbanski, Lengyelország képviselője a szocialista országok csoportjának nevében közös nyilatkozatot terjesztett elő a konferencián. Az Egyesült Államok és egy sor más nyugati ország küldöttségének obstrukciós politikája megakadályozta a tárgyalások megkezdését korunk leglényegesebb problémájáról — az atomháború megakad. lyozásáról. Lehetetlenné vált, hogy új speciális kisegítő szervek alakuljanak a konferencia napirendjén szereplő más, időszerű kérdések megvitatására: a nukleáris leszerelés, az atomfegyver-kísérletek betiltása, a fegyverkezési hajsza megakadályozása a világűrben témakörben. Ezzel egyidőben a nyugati országok akadályokat emeltek azokon a területeken is, ahol mégis sikerült tárgyalásokat folytatni. Ez elsősorban a vegyi fegyverek betiltásának problémájára vonatkozik, ahol is az Egyesült Államok egyenlőtlen — tehát eleve elfogadhatatlan — ellenőrzési intézkedések egész rendszerét javasolta. . Moszkvai nyilatkozat a Béke-világnap alkalmából Moszkvából jelenti a TASZSZ: Fokozni kell a küzdelmet a helsinki záródokumentum valóra váltásáért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, hogy meg lehessen óvni földrészünket és az egész világot a fenyegető katasztrófától — hangsúlyozta az Európai Bizonságért és Együttműködésért Küzdő Szovjet Bizottság pénteken a Békevilágnap alkalmából Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Az évforduló előestéjén kiadott nyilatkozat a szovjet közvélemény nevében minden jó szándékú emberhez fordul felhívásával: határozottan utasítsák el az amerikai kormányzat és a revansista erők kísérleteit, amelyek arra irányulnak, hogy felülvizsgálják Európa háború után kialakult békerendjének az alapjait.. A TASZSZ jelentése szerint a második világháború kitörésének negyvenötödik évfordulójával foglalkozó szovjet kommentárok és cikkek megállapítják: a máig érvényes legfőbb tanulság az, hogy a háború ellen még annak kitörése előtt kell küzdeni. A PAP varsói jelentése szerint a Lengyelország elleni hitlerista támadás évfordulójának előestéjén sokhelyütt megemlékezéseket tartottak lengyel földön. Tisztelettel adóztak a hazájukat védelmező hősi halottak emlékének. A rendezvények központi eseménye a Demokrácia és Szabadság Harcosai Szövetségének Főtanácsa vezetőségének gyűlése volt, amelyet a társadalmi összefogással helyreállított varsói királyi palotában tartottak. (A restaurált palotát e megemlékezések keretében adják át, s ide szállítják át a Tadeusz Kosciuszko szívét tartalmazó urnát is.) Henryk Jablonski, a lengyel Államtanács elnöke beszédében történelmi értékelést adott a több mint négy évtizede történt eseményekről, azok tragikus tanulságáról. Helmut Kohl sajtóértekezlete Bonnból jelenti az MTI. Az NSZK kormánya párbeszédre és együttműködésre törekszik a Varsói Szerződés minden tagállamával — jelentette ki pénteki, bonni sajtóértekezletén Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. A nyugatnémet kormányfő ismertette, hogy ezzel kapcsolatban a legközelebbi hónapokban milyen magas szintű találkozókra készülnek. Erich Honecker bonni útjáról azt mondta, hogy várja az NDK végső döntését a látogatás időpontjáról. Ugyancsak az MTI jelentése szerint a német szakszervezeti szövetség szeptember elsejei, háborúellenes napja alkalmából Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, felszólította az NSZK kormányát: tegyen kezdeményezést az európai leszerelés érdekében. Brandt szerint a Kohl-kormánynak javasolnia kellene, hogy a két nagyhatalom azonnal szüntesse be a nukleáris fegyverkezési versenyt és kezdjen tárgyalásokat nukleáris erejének csökkentéséről. A második világháború kitörésének 45. évfordulója alkalmából Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter azt hangoztatta, hogy kormánya „minden fenntartás nélkül vállalja” a szocialista országokkal megkötött szerződéseket, s ennek megfelelően tiszteletben tartja a világháború után kialakult, európai határokat. Tripoli jóváhagyása azeriet A népszavazást követően várhatóan újra Rabatba látogat a francia elnök Rabatbát jelenti a DPA és a Reuter. Líbiában az általános népi kongresszus (a parlament) pénteken egyhangúlag jóváhagyta az államszövetség megalakítását Marokkóval. A Dzsana líbiai hírügynökség a jelentésében megállapította: az 1347 küldött szavazata mutatja, hogy a líbiai nép teljes mértékben támogatja az államszövetség létrehozását. Marokkóban pénteken népszavazás kezdődött a két ország , közt megteremtendő államszövetségről. II. Hasszán király és a kormány felhívta a marokkói népet, hogy igennel szavazzon. A szavazás eredménye várhatólag ma válik ismeretessé. Az államszövetségi szerződés — amelyet Moamer el-Kadhafi líbiai államfő és II. Hasszán marokkói király augusztus 13-án írt alá — politikai, gazdasági, kulturális és katonai együttműködést irányoz elő. A felek tervbe vették egy kölcsönös katonai segítségnyújtási egyezmény megkötését is. A két ország a szerződés életbe lépése után közös fejlesztési alapot létesít, és közös bíróságot hoz létre vitás ügyeinek elbírálására. A UPI jelentése szerint Francois Mitterrand francia elnök csütörtökön este villámlátogatásra Lisszabonba érkezett. Találkozott Mario Soares portugál kormányfővel. A francia elnök előzőleg II. Hasszán marokkói királlyal tárgyalt Rabatban. Értesülések szerint Mitterrand és Soares