Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
Szerda, 1985. január 9. A TV MŰSORÁRÓL Szó, zene, kép Negyedik száma alkalmával a Televízió új kulturális magazinjának, a Szó, zene, képnek a műsorvezetője félbátran és szerényen megjegyezte: most már elmondható, hogy ez a magazin valóban létezik. Televíziós szerzőket, műsorvezetőket és riportereket igencsak ritkán kell nagyobb magabiztosságra biztatni, a Szó, zene, kép összeállítóit azonban megilleti egy kis nógatás: a kötelező és elismerésre méltó szelídség mellett legyenek büszkék is arra, amit hónapról hónapra a nézők elé tesznek. Ez a nagy beharangozások és botrányos indulások nélkül létjogosultságot nyert műsor ugyanis ritkább jelentkezése ellenére is méltó verseny- és vetélytársa a tévé eleddig egyeduralmú (és kiváltságos helyzetét megfelelőképpen ki is használó) kulturális magazinjának, a kedd esték Stúdióinak. Sőt, talán még egy kicsit különb is nála. Igényesebben választja össze anyagát a Szó, zene, kép, rövidebb egységekkel jobban leköti a nézői figyelmet, s olykor még az időszerűség követelményének is jobban megfelel, „havi lap” jellege ellenére is, mint a hetente képernyőre kerülő Stúdió. Igényesség, időszerűség — csupa olyan tulajdonság, amiért elsősorban a műsor szerkesztője dicsérhető vagy vonható felelősségre. Bulla Károly, aki nyomtatott újság szerkesztésén tanulta meg a munka minden csínját, televíziós műsorának címéhez illőn jól elegyíti a szót, a zenét és a képet. Mindegyikből anynyit ad a nézőknek, amennyi éppenséggel nem megterhelő. A hajdani rock-sztár közelgő, ötvenedik születésnapjára (mily adománya a sorsnak, hogy a lázadó ifjúság képviselőjenem érte meg fél évszázadosjubileumát!) egy rövidke jelenet B.vis Presley valamelyik (hazai videoboltunkból is kikölcsönözhető) filmje-ós: óévbúcsúztató jókedvünkhöz alkalmazkodván pár tréfás vers Weöres Sándor munkásságából; a könyvkiadás érdemes újdonságainak a bemutatására; beszélgetés Nemes Györggyel friss kötetéről, majd pedig egy részlet a könyvből. Minden bizonnyal a lep,szebb és a legfájdalmasabb: a szembenézés a halállal. (Szabó Sándor lélekbemarkoló közvetlenséggel olvasta föl az írnak — minden halandó nevében megfogalmazott — kesernyés mondatait önmaga — Önmagunk — gyászolásáról.) A leleményesen öszeválogatott részletek azonban kevéssé érvényesülhetnének a képemben, ha nem jó szavak és becsületes fölvételek ajánlanák őket. Baranyi Ferenc ,a csuda se gondolta volna róla a hatvanas évek derekán, amidőn érzékeny és bátor hangú versesköteteivel az akkori ifjúság őszinte képviselőjeként jelentkezett, hogy húsz évvel később mint jeles tévészemélyiséget kell köszönteni!) elegáns közvetlenséggel, gyöngéden ironizáló szellemességgel vezeti a Szó, zene, kép ötven percét. Nemrégiben terjedelmi okokból kihullott az egyik televíziós bírálatból az, hogy a hivatalos tévénéző szerint ki a képernyőn (él,az élő műsorok élén) az ideális műsorvezető. Nem az egyszer már megfogalmazott mondatok megmentése végét, de televíziós reményeink megvalósulása érdekében visszalopom hát elméletemet. Jó műsorvezető (konferanszié, műsorközlő, bemondó) az, aki nem tolakszik a bejelenteni kívánt részekbe. Aki nem akar többnek, csillogóbbnak,szellemesebbnek látszani, mint azok, akik a műsort írták, játsszák, rendezték, szerkesztették. Aki alázatos, de legalábbis szerény mindazokkal szemben, akik a műsort készítették, és akik fogadják, nézik. Baranyi Ferenc ez a fajta, ideális műsorvezető, akkor is, ha a TVHíradó belpolitikai kommentárjait bízzák rá, akkor is, ha művelődési missziót teljesít. Gyanítom, akkor is szerény és mértéktartó maradna, ha a Telepódium függönye elé állítanák. És végül szólni kell a Szó, zene, kép érdemeinek dicsérete közben a műsor rendezőjéről is, Csenterics Ágnesről. Ámbár televíziós körökben nem mindig népszerű az, aki magazinok, tévéportrék, riportok rendezőinek érdemeket tulajdonít a közös munkában. Nemrégiben egyik televíziós szerkesztő megintett, mondván, minek megemlíteni a tévédokumentumok rendezőit? Antonioni rendező, Jancsó Miklós is az, de akinek csak annyi a dolga — így a televíziós —, hogy arra ügyel, „belelóg-e a képbe a riporter hosszú orra vagy sem?”. Elgondolkodtattak e kemény (és bizonyára szakmai féltékenységgel is megerősített) szavak, és szorgosan kezdtem figyelni a hosszú orrok televízióbeli „fölvigyázóit”. Antonionik-e vagy sem? Abban, hogy az igen-re szavaztam végül, szerepe volt a Szó, zene, kép rendezőjének is, aki nemcsak a zavaró mozzanatoktól mentesítette műsorát (ez nem érdem, ez munkaköri alapkövetelmény), de arra is volt gondja, hogy a megszólaltatott verseknek, az elmondott gondolatoknak a ritmusa, tartalmi súlya szerint közelítse, nagyítsa, „pontosítsa” a felvételeket így segítve a nézőt a megértésben, befogadásban. Pedig — úgy gondolnánk — Csentelics Ágnes nem is a komoly tartalmak rendezője, hiszen neve táncos revüfilmek végén szokott föltűnni. A szakma tisztességét azonban — úgy tetszik — bárhol meg lehet tanulni. Jó ■ Sulik Véget ért a nyúlfarknyi vakáció. kezdetét vette a hétköznapi. és a televíziós iskola Igaz, a tévében szünet közben is működtek a különböző ..sulik”. volt Sísuli. most itt a Gitársuli. fSzerencsére az egyszerű és nélkülözhetetlen tárgyak működtetését bemutató sorozat. Kubik,Ernő műsora nem ezt az elkoptatott, és egyre bárgyúbbnak tetsző címet kapta.) Televíziónkban ugyanis szünet idején csak a nyelvóráktól óvják a felnövekvőket. Azoktól az iskolásdiktól, amelyeket szabad körülmények közöttnagy szót is mondhatunk: az életben lehet a legjobban megtanulni, nem. A Sisuk (Bánki Iván munkája) még csak-csak. Sízni ugyan nem tanult meg belőle nézője, de a nemes téli sporthoz szükséges felszerelésekről pontos és szakszerű beszámolót kaphatott. (Meg elkedvetlenítőt is: mindezt beszerezni Dáriusszülők lehetősége csupán.) A most indult Gitársuli (szerkesztője Horváth Tünde, rendezője Lengyel Ágnes) még ennyit sem tesz meg a hangszer érdekében, melyet bemutat és a nézők érdekében, akikkel ezt a divatos és szép hangszert meg szeretné ismertetni. Nem a műsorvezető Benkő Dániel hibája ez, ő láthatóan azzal a bizonyossággal ült le a kamerák elé, hogy szerelméről, a gitárról tizedét sem tudja elmondani annak, amit tudni — és érezni — róla feltétlenül szükséges. A műsor ötlete maga reménytelen. Zeneileg képzetlen, szolfézst csak általános iskola: muszájtárgyként tanuló gyermekeket nem lehet megbarátkoztatni húszperces adásokban zenetörténettel, zeneelmélettel és hangszertechnikával. Meg lehetne barátkoztatni viszont a zenével. Ehhez azonban gyöngék e műsor hangtechnikai körülményei, olykor egyenesen élvezhetetlenek a felvételei. Lőcsei Gabriella Magyai Iria Ulanova születésnapja Kedden ünnepi gálaestet rendeztek a moszkvai Nagyszínházban a hetvenöt éves Galiba Ulanova tiszteletére. Ulanova 1928. május 16-án lépett először színpadra Leningrádban, Chopin műveire koreografált táncképekben. 1960. december 29-én, a moszkvai Bolsoj színpadán, ugyancsak a Chopinianával búcsúzott. A két szereplés közötti 32 év alatt minden balerinánál többet ért el. A XX. század legegyszerűbb és legtitokzatosabb balerinájának nevezték. A másik, vele kapcsolatos jelző a sportnyelvből származik: minden idők balerinája. Az életében legendává vált balerina ma is tevékenyen próbál tanítványaival. „A klasszikus balett olyan alapot ad, amire azután bármilyen plasztikus táncnyelvet fel lehet építeni. A klasszikus tánc költőiségre, a mai balett pszichológiai elmélyülésre tanít. Számomra az a legfontosabb, hogy minden próba gondolatokat ébresszen, hogy a balerina ne magányos legyen a tükör előtt a próbateremben, hanem legyen vele ott a világ, működjön az esze és a szíve is” — vallja táncpedagógusként. Kötöttségek Droppa Judit kiállítása a Dorottya utcában AZ „ÚJ TEXTILESSÉG” másfél évtized után még mindig az egyik legszínvonalasasabb áramlata a kortárs magyar művészetnek. A most 38 esztendős Dropppa Judit a magyar „új textilesség” nemzetközileg talán legelismertebb alakja. Minden jelentősebb nemzetközi kiállításon szerepel 1975 óta, a szakma legméltányultabb bemutatójának, a lausanne-i biennálénak kétszer is meghívottja volt Droppa Juditnak ez az első önálló kiállítása Budapesten. Ha „nagy pénzek” forognának a képzőművészet-üzletben minálunk is, akkor már hetek óta egész oldalas hirdetések adnák tudtunkra ezt az eseményt. Droppa Judit kiállítása azonban csendben, minden különösebb hírverés nélkül zajlik le a Dorottya utcai kiállítóteremben, sem a nézőket, sem a kritikusokat nem befolyásolja az eddigi sikerek ..nyomása”: nem láttuk a műveket unalomig a művészeti magazinokban s a nagy példányszámú képeslapokban, újdonságként fogadhatjuk azt, ami évek óta elismert és megbecsült ,szakmai körökben. Minden különösebb előzetes megfontolás:..előítélet nélkül tetszhetnek vagy nem tetszhetnek ezek a textilművek. A nagyközönségnek többnyire tetszhetnek — legalábbis így gondolom. Hiszen rendkívül mutatós, „érthető” az, amit * 40 Droppa Judit csinál. Kiindul egy textilipari eljárásból, a síkhurkolásból — amit én férfiszemmel egyszerűen csak kötésnek mondanék —, és ezeket az egyszínű, élénk koloritú, rugalmas „síkhurkolt” textildarabokat különféle esztétikai alakító hatásoknak teszi ki: összehúzza a szálakat, formás tárgyakkal domborulatokat képez, fény- és téreffektusokkal manipulál, tükröket alkalmaz. S MOST KÖVETKEZZÉK a magyarázat? Hogy ezek a különféle eljárások az anyag olyan sajátosságait mutatják meg ..., s ezáltal a kifejezés olyan mélységei bukkannak elő... Nem, Droppa Judit szakmai elismertségének titka nem az ilyesfajta „mélységekben” rejlik, hanem abban a lefegyverző egyszerűségben, abban a bájos könnyedségben, ahogyan elfogulatlanul és boldogan kezeli anyagát. A kreativitásnak olyan alapkurzusa ez, melyet ha akárki végigcsinál, legyen textilipari gyári munkás vagy művésztelepen dolgozó ,képzőművész, általános iskolás gyerek vagy művésznövendék, végül, felszabadultabb, bátrabb kapcsolatba ké- hilla környezetével! Túlságosan egyszerű dolog ez? Meglehet.De nálunk talán Droppa Judit az egyetlen, aki ezt ilyen következetesen, mesterkéletlenül, s ilyen elegánsan végigcsinálta. (bán) Kölcsönadott műalkotások A Szépművészeti Múzeum az elmúlt esztendőben összesen hét külföldi kiállításon vett részt alkotásaival. Régi képtárának négy festménye az évvégén érkezett vissza a Philadelphiai Művészeti Múzeumból, valamint Európa nagy múzeumaiban látható vándorkiállításáról, amely a XVII. századi holland életképfestészetet mutatta be. Az NSZK- beli Maulbertsch-kiállításra huszonkilenc alkotást adtak kölcsön. A modern gyűjtemény egyik képe Oscar Kokoschka Veronika című festménye a századforduló bécsi képzőművészetét és kultúráját bemutató velencei tárlaton szerepelt. Tavaly Baselbe is utaztak múzeumi rajzok: a Tóbiás Stimmer festőművész halálának 400. évfordulójára megnyílt leállításra két rajzot adtak kölcsön. Az idei esztendő kiemelkedő eseménye lesz többek között az a vándorkiállítás, amelyet Mesterrajzok a Szépművészeti Múzeumból, címmel Washington, Chicago és Los Angeles múzeumaiban mutatnak be. A száz kiválasztott híres alkotás — köztük Leonardo, Raffaello, Foreggio és Veronese művei — decemberben térnek majd vissza a múzeum gyűjteményébe. Moszkvában, a Puskin múzeumban áprilisban nyílik bemutató a Szépművészeti Múzeum anyagából. A XIX. és XX. századi mesterrajzok című kiállításra — amelyet hazánk felszabadulásának 40. évfordulójának alkalmából rendeznek meg — összesen száz rajzot, egyebek között Delacroix, Cézanne és Renoir-alkotásokat küld a múzeum. Ugyancsak áprilisban utazik az NDK-ba a XIV—XVI. századi németalföldi szobrászatot bemutató tárlat, amelyet a Szépművészeti Múzeum és a Berlini Állami Múzeumok gyűjteményéből állítottak öszsze, s amely jelenleg Budapesten látható. Több európai nagy múzeum anyagának szomszédságában látható majd az idén egy Dürer-rajz, amelyet a bécsi Albertradba, a Dürer növény- és állattanulmányait bemutató kiállításra, valamint két Gavallino-festmény, amelyet a nápolyi múzeumba, a XVII. századi festő monografikus tárlatára küldenek. A Magyar Nemzeti Galéria tavaly többek között az ausztriai Grafenegg-kastélyban rendezett Ferenc József és kora című kiállításra Munkácsy-, Székely Bertalan-, Zichy-, Hollósy- és Szinyei-festmények, vázlatok és rajzok utaztak. A külföldi magyar intézetekben is bemutattak Kondor-válogatást: Prágában, Bécsben és Varsóban mintegy negyedszáz kép került közönség elé. A budapesti Kondor életműkiállítás anyagából kétszáz képet az idén tavasszal a Belgrádi Nemzeti Galériában és a Szabadkai Múzeumban, decemberben a prágai Nemzeti Galériában láthat majd a külföldi közönség. Nyáron Luganóban, a híres Thyssen—Bornemisza-gyűjtemény ad helyt a Szépművészeti Múzeum és a Galéria, közös kiállításának: a két intézmény anyagának keresztmetszetét nyújtó bemutatóra negyvenhat kép utazik majd. Viszonzásaként október elején a Galériában látható negyven híres mű a luginói gyűjteményből. A vágy villamosa A kaposvári Csiky Gergely Színház előadása SEBZETT, HERVADÓ SZÉPSÉG. Finom lelkű, felajzott idegzetű, álmokba menekülő asszony, akit végül is összeroppant a rideg valóság ... Ilyennek mutatta Blanche du Bois-t annak idején Tolnay Klári — A vágy villamosának, Tennessee Williams drámájának 1962-es, Vámos László rendezte magyarországi bemutatóján. De lényegében ilyennek láthatta az is, aki egy közelmúltbeli előadáson, Torday Teri szereplésével, vagy akár a világhírű, Elia Kazan jegyezte filmváltozatban, Vivian Leigh személyében ismerte meg a Williams-hősnőt. Az egyik póluson tehát a múltba kapaszkodó, az eszményeket őrző, a tisztaságra sóvárgó, ámbár tévúton járó Blanche du Bois, a másikon pedig Stanley Kowalski durva, közönséges, irgalmatlan világa. S a játékhagyomány a mérleg nyelvét megannyiszor Blanche javára billentette. Az a sajátos érzékenységű színielőadás, amelyet a minap Ács János rendezett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, egyszercsak megváltoztatta az egyensúly viszonyokat. Abban az egyszerű amerikai városnegyedben, ahol Stella du Bois és Stanley Kowalski él, ott csilingel valóban a vágy villamosa. A leszálló alkonyat szelíd. Az ajtó mögül fény szűrődik ki. A félhomályban neszek húzódnak meg. Vizet forral, zöldséget tisztít, vacsorát készít a fiatalasszony. A teraszon levegőzik a szomszéd nő, bögréjében meg-megkoccan a kiskanál. S valahol megszólal a „méla zongora”, úgy, ahogyan Tennesse Williams is kívánta. Itt fészekmeleg a világ, nem rideg, nem riasztó. Itt a szobák szegényesek, de lakóik szorosan összebújnak. Testükkel melegítik egymást, akár a gazdátlan állatok. * Megérkezik valaki : Pogány Judit önző, akaratos, alőkelősködő Blanche du Bais-já. Csak selymet, muszlint, csipkét, s hozzá strasszt, szőrmét hord (Szegő György jelmezeit). És a szedett-vedett szűkösség láttán (amelyet Szegő György egy kissé túl kosztottra tervezett) elképed, elfintorodik. Elfogadja a vendégszeretetet, szüntelen kényelmetlenséget okoz különös szokásaival, mégis leszól mindent ítélkezik, vizsgáztat, kioktat. Úgy védekezik, hogy támad. Ízléstelen célzással is, Epl-felcsattanva, hisztérikusan. Bár a családi bírtok kicsúszott a kezéből, mégis hujtogatja a húgát, hogy a férjét hagyja el. Mert ha valamiről nincs fogalma e Blanche-nak — hiába a se szeri, se száma „hódoló” —, az éppen a szexualitás, a szerelem. Úgy mondja, valaha szeretett. Valójában afféle romantikus, leányregények ihlette vonzalmat táplálhatott egy fiatalember iránt, akinek nem tudta megadni azt az elemi segítséget, amelyre annak égen szüksége volt. Nem tudta ily mélyen szeretni, hogy megértette vagy talán meg is váltotta volna homoszexualitásától. Ez Blanche du Bois vétke. Az a tragikus vétek, amelyért tulajdon kihűlő szíve, az alkalmi szeretők közönyössége, végül Stanley Kowalski hazugságűző erőszaka tünteti meg olyan könyörtlenül, hogy beletébolyodik. Nem lassanként bomlik meg az elméje, hanem drámai hitelenséggel, egyetlen éjszaka alatt, szinte egy csapásra. Ez a váratlanság az egyik vitatható eleme e Blanche-értelmezésnek, amely különben embersmeretünket felzaklató, ritka gazdagságával lep meg. A másik, amit még nehéz elfogadni, az Pogány Judit alkatának és Blanche alakjának meglehetős távolsága. Ez a distancia ha kisebb is Ács János színre vitelében, mint a szerepelőzmények szellemében hittük volna, azért eléggé nagy ahhoz, hogy teljes előadáshosszig zavarónak érezzük. Ha ez a Blanche nem is tud már szeretni, ha csak serdülő fiúk romlatlan szépsége képes futó pillanatokra fellobbantani az érzékeit, azért olyan vonzónak kellene lennie, aki a fél városban ébreszthetett vágyat, legalábbis virágjában. MOST AZ EGYETLEN Mitch az, akit bűvkörébe tud vonni ideig-óráig. A nagydarab munkásfiút Helyey László játssza, nemcsak azzal a rokonszenves bátortalansággal, sutasággal, amelyet szembetűnően kínál a szerep, hanem azzal a melegszívűséggel is, amely valóban hidat verhetne két Világ között. Azazhogy, itt csak egyetlenegy világ van, amelyből törvényszerűen kisodródnak, kigylrekednek a szeretetlenek. Ez a világ Stelláé, aki — a tehetségének sugarát mind tágabbra nyitó Csákányi Eszter szereplésében — csöndes és megbocsátó, gyengéd és szolgálatkész asszony. És Stanley-é ez a világ, aki — a feladathoz szinte fizikailag is idomuló Lukáts Andor személyében — izmos és egészséges, nyers és kemény férfi. Szenvedélyeikre hallgatnak. Ütnek és ölelnek. Szenvednek és szeretnek. Gyermeket nem zenekszülnek. Élnek mindhalálig. Bogácsi Erzsébet NAPLÓ Básti Lajos emlékére kiállítást rendezett a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Fészek Művészklub. A tárlat kedden nyílt meg a Kertész utcai klub Herman-termében, ahol fotók, jelmezek és festmények láthatók. A kiállítás január 25-ig, naponta 14 és 20 óra között tekinthető meg. ♦ Az év második, most kezdődő hetében negyvenkét könyvújdonság kerül az Állami Könyvterjesztő Vállalat üzleteibe. Az Európa Könyvkiadó a Kézirattár sorozatban Eötvös József Neveljünk polgárokat című kötetét jelenteti meg. A könyvben hasonmás kiadásban mellékletként adják közre Eötvös József levelét Dessewffy Józsefhez. A Komlós Aladár művei sorozatban a Magvető Kiadónál készült el a Vajda Jánosról írt monográfia. A JAK-füzetek tizedik kötete Petőcz András költői hagyatékából ad válogatást önéletrajzi kísérletek címmel, a Gondolat Kiadó gondozásában André Chastel válogatott tanulmányai Fabulák, formák, figurák címmel jelennek meg. Ugyancsak a Gondolat Kiadó adja közre Róheim Géza Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata című tanulmánykötetét. A gazdasági vezetőknek fontos, haszonnal forgatható könyv lát napvilágot a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jóvoltából Gazdaságirányítás 1985. címmel. A Natura Kiadó műhelyében készült a Magyarország fészkelő madarai című kötet, amely az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású hazai madártani munkája. A kiadványt kétszázhetvenöt színes fénykép illusztrálja, ♦ Zala Tibor grafikusművész munkáiból nyílt meg kiállítás kedden a Műcsarnokban. A retrospektív jellegű tárlat a művész 35 éves munkásságából kínál válogatást. A VELENCEI-TÓ MELLETT, A GARD ON üdülőhasználati jogú és tulajdonjogú épületek tagságát szervezzük. Az 1 szobás egységek körülbelül 26, az 1 szoba hálófülkések körülbelül 32, a 2 szobások körülbelül 38 négyzetméter alapterületűek. Érdeklődni és jelentkezni lehet levélben a „Napsugár” Üdülőszövetkezetnél, Budapest 114. Pf. 234. 1536. Kívánságára telefonügyeletünk részletes tájékoztatót küld. Az ügyelet hívható munkanapokon 9 órától 12 óráig és 14 órától 17 óráig a 645-376-os telefonszámon.