Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

1.7­.. Magyar Nem­zet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Szellemi muníció Látom magam előtt most is azt a mozdulatot, hogy Er­dei Ferenc kinyitotta a tsz­­elnök nehéz bútorokkal be­rendezett irodájában a fara­gott könyvszekrény ajtaját és levette a felső polcról a keze ügyébe akadt könyvet. Belalapozott. Arcán átsu­hant az érdeklődés fénye, újabb könyveket szedett le, s egyre elégedettebb volt. „Maguknál olvasnak!” — mondta, majd hozzátette: „Remélem, hogy ez kimutat­ható a termelésben is. Néz­zük elsőnek a kertészetet!” A kertészkedés volt a hobbi­ja, de nagyra értékelte az állattenyésztők munkáját, szorgalmazta az ipari növé­nyek termesztését és nagy jövőt jósolt a gyümölcster­melésnek. Erdei Ferencé volt az ötlet, hogy rendezni kell egy mezőgazdasági szakkönyvbemutatót. A kö­vetkező évben pedig azt sür­gette, hogy vigyék ki a könyvet a helyszínre, adják azoknak, akiknek a kezében munkaeszközzé vált. Olvas­sák a parasztok, a téeszta­­gok, kertészek, állatgondo­zók, mert nem elég csak Bu­dapesten propagálni a köny­vet, így, ezzel kezdődtek a könyvhónapi rendezvények 28 évvel ezelőtt. Ez az idei mezőgazdasági könyvhónap ugyanis a 28. a sorrendben. Az első nagyszabású, a mai értelemben­­ vett országos megnyitó Nyíregyházán volt. Az utóbbi évtizedben már rendszeressé váltak az író-olvasó találkozók is a kön­y­vhónap keretében. Minden könyvhónapnak más-más tematikája, köz­ponti gondolata volt. A Deb­recenben megrendezett könyvhónap a tudomány szerepét mutatta be a me­zőgazdaságban. Makón a népfrontmozgalom segítsége domborodott ki központi mondanivalóként. Más alka­lommal az ifjúság részvéte­lének jegyében zajlott le a könyvhónap. Sok esetben kapott hangsúlyt a kiskert, a szőlő, a gyümölcs, mivel a háztáji és kisegítő gazdasá­gok szerepe egyre fontosab­bá vált a termelésben, a la­kosság ellátásában. Hogy milyen sikere volt ezeknek a kertészkedéssel, gyümölcstermeléssel foglal­kozó műveknek, arra íme néhány példa: Prohászka: Szőlő és bor c. műve kilenc kiadásban 267 ezer példány­ban fogyott el, Mohácsy: Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertekben c. könyve 228 ezer példányban, Jeszenszky oltásról, szem­zésről szóló útmutatását több mint százezer, Jávorka —Csapody: Erdő, mező vi­rágai című könyvét 104 ezer példányban vásárolták meg. Hasonlóan nagy példány­számban jelentek meg az állattenyésztés, állatnevelés, baromfitartás korszerű ten­nivalóit tárgyaló könyvek is, a termeléspolitika mellett a műveléspolitikát is segít­ve. És ahol azelőtt csak a régi kalendáriumokat ismer­ték, lassan hozzászoktak a betűhöz, olvasókká váltak, művelődtek és ugyanakkor eljajították a korszerű ter­melési módszereket is. A könyv termelőeszközzé vált, s ugyanolyan szerepet töltött be a termelés növekedésé­ben, mint a gépek, a vegy­szerek, hatása lemérhető kenyérben, húsban, tejben, gyümölcsben. Az idei könyvhónap meg­nyitóját ma, február elsején tartják Mezőhegyesen az alapítása és fennállása 200. évfordulójára emlékező me­zőgazdasági kombinátban, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés egyik fellegvára hazánkban. A könyvhónapra hét kiadó összesen 49 könyvet jelente­tett meg 272 ezer példány­ban. Aki összehasonlítja ezt a tavalyival, azt látja, hogy néhány ezerrel az idén ke­vesebb a kiadott könyvek példányszáma. Ez abból ered, hogy az idén több a tudományos és felsőfokú szakkönyv, mint a népszerű, ismeretterjesztő mű. Néhány gazdaságtudo­mánnyal foglalkozó könyv megjelentetése fejlődésként, előrelépésként értékelhető és a szakkönyvkiadás szemlé­letváltozására is utal. A könyvhónapi könyvek kö­zött találhatjuk az élelmi­szer-gazdaság távlati fejlesz­tését tárgyaló szakkönyvet, az agrárgazdaságtant, A me­zőgazdasági vállalati gazdál­kodás című tanulmányköte­tet, valamint az állattenyész­tési szakirodalom több érté­kes könyvét. A növénytermelésről és kertészkedésről szóló iroda­lom az idén háttérbe szorult egy kissé, de e témakör iránt érdeklődők se maradnak se­gítség nélkül, hiszen a múlt években megjelent, kertész­kedéssel, gyümölcstermelés­sel és szőlészettel-horászat­­tal foglalkozó művekből még rendelkezik választék­kal a kereskedelem. „A mezőgazdaság nemzet­közi mércével mérve is jó eredményeket ért el. A ga­bonatermés hozamait tekint­ve a világ élvonalába kerül­tünk” — állapították meg az MSZMP KB kongresszu­si irányelvei. A jövővel kap­csolatban pedig ezt olvas­hatjuk: „A termelőszövetke­zetek és az állami gazdasá­gok változatlanul meghatá­rozó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fej­lődésében. Növeljék alap- és kiegészítő tevékenységük eredményességét. Társulá­saik továbbra is biztosítják a gazdasági és szellemi erők célszerűbb koncentrálását, a fejlesztési források ésszerű áramlását.” A gazdasági és szellemi erők koncentrációját nagy­mértékben segítheti a tudo­mány is. A jó szakkönyv. Enélkül nehezen tudnánk megoldani az előttünk álló feladatokat. A terv — mint ismeretes — 15,5 millió ton­na gabona betakarításával számol. Tovább kell növel­nünk a kukorica termésho­zamát, meg kell oldani a la­kosság színvonalas zöldség­ellátását. És ehhez nem ele­gendő csupán a gazdasági erők koncentrálása, a több gép, műtrágya, nemesített vetőmag mellett szükség lesz a magasabb termelési kultú­rára, a nagyobb szakérte­lemre is. Ehhez pedig a szel­lemi muníciót a többi között azok a könyvek is adják, amelyek ma még a könyvhó­nap megnyitójának listáján szerepelnek, de remélhetőleg rövidesen eljutnak azok ke­zébe, akik a tudást hasznosí­tani tudják a termelésben. Illés Sándor Szovjet állásfoglalás a borsi értekezlet megnyitó ülésén Nem várnak változást az olajpiacon az OIEKit-d­önté­s nyom­án A külpolitikai h­elyzet MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK arról, hogy milyen ha­tása lesz az olajárak hordónkénti 0,25—0,26 dolláros mérsék­lésével f­elérő OPEC-árki­igazításnak­ A szakértők egy része szerint a csökkentés — amely a tavaly előtti ötdolláros leszál­lítás óta a második a szervezet történetében — rövid távon, egy-két hónapig megállítja a folyékony, arany értékvesztését, mások azonban azt jósolják, hogy a kartellen belüli egység hiánya az árak további lemorzsolódását idézheti elő. Olajpiaci körökben rámutatnak, hogy az intézkedés jóformán csak az Egyesült Államoknak kedvez, más országokban ugyanis, ame­lyek dollárért vásárolnak, a csökkentést ellensúlyozza az ame­rikai valuta árfolyamának szüntelen emelkedése. Egyöntetű tehát az a vélemény, hogy a szervezet döntésének nincs különösebb jelentősége, hiszen a különböző rejtett en­gedmények következtében az OPEC tényleges árai valójában még mindig mintegy két dollárral alacsonyabbak az újaknál is, másrészt bőséges a kívülálló termelők kínálata. A genfi döntés ugyanakkor további áren­gedményekre fog sarkallni más, a kar­­tellben részt nem vevő termelőket, s megkönnyíti Nagy-Bri­­tannia számára az OPEC-énél alacsonyabb díjtételek fenntar­tását. Annak, hogy Irán, Líbia és Algéria nem csatlakozott a többségi határozathoz — hangoztatják a megfigyelők —, ugyan­csak nincs nagyobb jelentősége, mivel az utóbbi főként feldol­gozott formában értékesíti olaját, Líbiában külföldi cégek ter­melik ki a folyékony aranyat. Irán pedig már egy ideje több­féle módon biztosít álcázott kedvezményeket a vevőinek. KÉSZÜLŐDIK Hoszni Mubarak egyiptomi elnök is Washing­tonba, miután sikerrel járt Jichak Rabin izraeli hadügyminisz­ter segélykérő amerikai látogatása. Mubarak, aki márciusban találkoznia Ronald Reagannel, fogadta Nicholas Veliotest, az Egyesült Államok nagykövetét és utána miniszterelnökével, Kám­ál Hasszán Alival és a kabinetnek azokkal a tagjaival tárgyalt, akik már februárban elutaznak Washingtonba, hogy előkészítsék az államfő ottani tanácskozásait. A Nílus-párti kormányzat aggódik amiatt, hogy a­ Fehér Ház nem akarja vagy — törvényhozási nyomás alatt — nem tudja kielégíteni segélyigényeit.­ Kairó 3,15 milliárd dollár értékű térítésmentes, illetve hitelek­ formájában folyósítandó támogatást remél az­ amerikai partnertől. E szerint — mint ezt Karhal Hasszán Ali korábban már jelezte — egymilliárd dollárral, azaz negyven százalékkal kér többet, mint amennyit eddig kapott.­­ Az egyiptomi elnök amerikai látogatásakor egyébként fel­tehetően szó lesz Tel Aviv és Kairó határvitájáról is, amely az Akaba-öböl partján fekvő, egy négyzetkilométeres Taba üdülő­körzetről folyik. Mubarak politikai főtanácsadója nemrégiben kijelentette, hogy a terület hovatartozását döntőbíráskodás útján kellene rendezni. Az izraeli Beer-Sevaban tartott izraeli— egyiptomi—amerikai hármas konzultáció eddig csak részered­ményt hozott, s nem tudni, hogy a megbeszélések mikor, illetve hol folytatódnak. tudósítónk jelenti Konjiri­ Kirziisi­ki ha Ujjal­ások a# Egye­­sült Államok nemzetközi tevékenységéről Washington, január 31. „Genfi találkozóm Gromiko szovjet külügyminiszterrel konstruktív kezdet volt ahhoz, amiről az Egyesült Államok reméli, hogy gyümölcsöző tár­gyalás lesz" — jelentette ki csütörtökön a szenátus kül­ügyi bizottságában lezajlott meghallgatáson George Shultz. Az amerikai külügyminiszter volt az első az amerikai kül­politikát átfogó igénnyel vizs­gálni óhajtó, több hetesre ter­vezett kihallgatás­sorozaton, amelyen Shultzot még aznap Gáspár Weinberger védelmi miniszter követte, s a jövő hé­ten esedékes Vance, Allen Schiesinger, Haig, később pe­dig Kissinger, Brzezinski és a kormányzatból épp most távo­zó Jeane Kirkpatrick „tanú­­vallomása". Amint a külügyi bizottság most­ bemutatkozó republikánus elnöke, Richard S­ugar t írhatta, az 1961. óta a maga nemében páratlan „hely­zet- és jövőelemzés” célja helyreállítani a közmegegye­zést az Egyesült Államok kül­politikájának támogatására, elsősorban is a kétpárti egyet­­érést. Ám amint rögtön utána a rangidős demokraták, Pell és Biden szenátorok siettek kö­zölni, szó sem lehet az egvet­­■ érzés szép jelszavával a két­­­­ked­ők és bírálók elhallgatta­­­tásáról. Már a kétségkívül bé- i­kés hangulatú első ülésen is kitűnt, hogy a kihallgatás­sorozaton a fő figyelem a fegy­­verkorlátozási tárgyalások ki­látásaira és a közép-amerikai válságra irányul. Shultz lát­hatóan igyekezett felsorakoz­tatni a törvényhozókat, a „fegyverkezve tárgyalni" és a „contrákat segítve alkudozni” külpolitika mögé. Shultz fejtegetéseinek kiin­dulópontja az volt, hogy „for­dulat” ment végbe az Egye­sült Államok helyzetében, ka­tonai és gazdasági ereje meg­szilárdult, szövetségi kapcsola­tai megjavultak és ezen az alapon egyfelől jobb eséllyel szállhat szembe a „szovjet ter­jeszkedéssel”, másfelől „nyit­va tartja, az ajtót a konstruk­tívabb lehetőségek előtt", vagyis „mérsékelheti a versen­gést” a két nagyhatalom kö­zött. Megismételve figyelem­re méltó, választások előtti Los Angeles-i szavait, Schultz az „előírt erő és egyezkedés” tételét hangoztatta, s ennek jegyében óvta attól a szenáto­rokat, hogy a MX-hez hasonló fegy­verprogra­mokhoz h­ozzá­nyúlva „aláássák tárgyalói po­zícióit”. Schultz egész felszó­lalásának központi gondolata volt, hogy szerinte az idő Amerikának dolgozik, s szinte minden területen az Egyesült Államok volna offenzívában. Ennek a persze fők­é­nt átvitt­­ értelemben és különösen gaz- s daságilag vett „előretörésnek" minden kontinensen volnának jelei, így Európában is, amely­nek megosztottságát „az Egye­sült Államok sohasem ismerte el „törvényesnek vagy tartós­nak"’ (előre megírt szöveget e ponton a külügyminiszter fon­tosnak vélte kiegészíteni az­zal, hogy megállapításával nem kérdőjelezi meg a földré­szen létrejött határokat). Mindenesetre fontosnak minő­sítette a „kölcsönös érdekek” alapján elérendő megegyezése­ket a két „szuperhatalom"­­ kö­zött. Ennek szolgálatában vol­na Schultz szerint az „új stra­tégiai gondolkodás”, amely a támadó és védelmi eszközöket együtt kezeli (csökkentve az előbbieket és kifejlesztve az utóbbiakat). E helyütt a kül­ügyminiszter érdekes megjegy­zést tett: a kiépítendő védel­mi rendszereknek ,,a támadó nukleáris első csapás fenyegeté­sét kell kiiktatnia”, tehát a so­kat emlegetett „pajzs" feladata jóval korlátozottabb, mint az Reagan elnök szavaiból kitűn­ni szokott. Schultz különben be­széde e részeként felolvasta azt, amit­­közlése szerint And­­rej Gromikónak mondott el Genfben erről az állítólag na­gyobb stabilitáshoz vezető új stratégiai felfogásról S hogy erről nemcsak Moszkvát kell meggyőznie, azt Biden szená­tor kérdései is tanúsították: az országos konszenzust sürge­tő­­ kormányzat eddig a saját körein belüli egyetértést sem tudta biztosítani. „Immár el­értük” — sietett megnyugtat­ni a kétkedő szenátort a kül­ügyminiszter, aki szerint je­lenleg már „az egység érzete” hatja át a­­ kormányköröket és ez biz­tató a genfi alkudozás előtt, azok sikereinek előfelté­tele. Nicaragua visszatérő témává vált a kihallgatás során, hi­szen Schultz ezt hozta, fel egyik konkrét példaként arra hogy Washingtonnak mindenütt tá­mogatnia kell a baloldali rend­szerek elleni felkelőket, mi­ként általában is ki kell egé­szítenie diplomáciáját a kész­séggel az erő bevetésére. A dilemmát, amit a szenátorok „körbejártak”, Lugar érzékel­tette: egyfelől „tragédia len­ne, ha az Egyesült Államok rákényszerülne az amerikai erők bevetésére Közép-Am­ri­kában", másfelől „ala­p változásokat” kellene tűrni Nicaraguában, Shultz és... .­ ít­élésre felelve közölte kormánya Nicaraguát jogi fenyegetésként­ fel, viszont „kívánatos volna a megfelelő és átfogó regioná­lis megegyezés”, tehát a diplo­máciai megoldás. A délután (magyar idő sze­rint késő este) szóhoz jutó Weinberger szakmájának és beállítottságának megfelelően Schultz­ nál is keményebb meg­fogalmazásokkal beszélt a szovjet „világuralmi célokról és ambíciókról”, amelyek sze­rinte „folyamatosak" a máso­dik világháború óta. Ezért az­tán nincs is sok értelme hol világpolitikai fagyot, hol m­eg enyhülést emlegetni, bár még­is törekedni kell „realista, hosszú távú, békés kapcsola­tokra a Szovjetunióval”. Az Egyesült Államoknak mi­den vonatkozásban fejleszteni kell katonai erejét, hiszen egyszer­re akár több területen is „vá­laszolnia kell­’. Weinberger szerint immár volna például kellő amerikai erő a Perzsa­­öböl térségében történő beve­tésre. Mindamellett a védelmi miniszt­er elengedhetetlennek minősítette Washington szö­vetségeseinek „tisztességes” katonai tehervállalását, mi­ként attól is óva intette a sze­nátorokat, hogy lefaragjanak ,.a nagy hasznot hozó" ameri­kai hadi se­gé­l­yek­bő­l és fegy­vereladásokból. Figyelemre méltó azonban főként attól lett Weinberger beszéde, hogy — a konzerva­tív körök hirdette tétellel szemben — tudatta:­ a fegy­verkorl­át­ozási egyezmények ...növelhetik" az amerikai biz­tonságot. Genfbe az „igazi” fegyvercsökken­tés kilátásai­nak megjavulásával menvünk — állította­­Weinberger, • de ehhez persze folytatni kell a f­egy­verprogra­mokat, így az MX-t­ervet. S Reagan „stra­tégiai védelmi kezdeményezé­sét" is méltatva, a Pentagon feje egyetérteni látszott Schultz-cal: megbízható pajzsot a „szovjet első csapás” meg­hiúsítására, . ..támadók elbi­zonytalanítására" kell létrehoz­ni. ..katonai céljaik elérésének meghiúsítására". Avar János .Ilih­ajlov isszólalássa a h­iMiveni­5 cökkenlési tárjiyalásokon Bécsből jelenti az MTI. Csü­törtökön megnyílt a közép­európai haderők és fegyver­zetek csökkentéséről folyó tár­gyalások 35. fordulója. Az első ülés arról tanúskodott, hogy a Nyugat folytatja halogató tak­tikáját és a bécsi tárgyalá­sokon — a -szocialista országok megegyezési szándéka ellenére — egyelőre továbbra sem vár­ható haladás. Valérián Mihajlov nagykö­vet, a szovjet küldöttség veze­tője­­beszédében rámutatott, hogy a Varsói Szerződés orszá­gai rövid időn belül készek megállapodni, de a NATO-ál­­lamok továbbra is meddő vi­tákkal gátolják a megegyezést. A szocialista országok szóvi­vője az ülés után hangoztatta: minden előfeltétel megvan­ ah­hoz, hogy kölcsönösen elfogad­ható megállapodást érjenek el B Bécsben. Ehhez azonban arra van szükség,­ hogy a Nyugat változtasson magat­artásán. A tavaly áprilisi NATO-javaslat nem szolgálhat a megegyezés alapjául, mert alapvető felté­telek hiányoznak belőle- így a javaslat (többi között) nem tér ki a fegyverzetek csökkentésé­re, a légierők létszáma és a hadgyakorlatok korlátozására, sem pedig arra, hogyan lehet biztosítani a két fél haderői­nek egyenlő szinten tartását a jövendő csökkentés után. A szocialista országok nem kí­vánnak új formát a bécsi tár­gyalásokhoz, hiszen azok kere­te, célja világos: mielőbb m­eg kell egyezni a­ katonai szem­benállás szintjének gyakorlati csökkentésében, amihez jó ala­pot kínál a VSZ 1983-as egyez­ménytervezete. A lényeg a haderők csökkentése , az el­lenőrzés ennek függvénye. Utalt a szóvivő arra a nyugati taktikára, amely az ellenőrzést állítja a középpontba, mielőtt még megállapodtak volna ar­ról, mit kell majd valójában ellenőrizni. Megjegyezte: amint a genfi szovjet—amerikai

Next