Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
1.7.. Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Szellemi muníció Látom magam előtt most is azt a mozdulatot, hogy Erdei Ferenc kinyitotta a tszelnök nehéz bútorokkal berendezett irodájában a faragott könyvszekrény ajtaját és levette a felső polcról a keze ügyébe akadt könyvet. Belalapozott. Arcán átsuhant az érdeklődés fénye, újabb könyveket szedett le, s egyre elégedettebb volt. „Maguknál olvasnak!” — mondta, majd hozzátette: „Remélem, hogy ez kimutatható a termelésben is. Nézzük elsőnek a kertészetet!” A kertészkedés volt a hobbija, de nagyra értékelte az állattenyésztők munkáját, szorgalmazta az ipari növények termesztését és nagy jövőt jósolt a gyümölcstermelésnek. Erdei Ferencé volt az ötlet, hogy rendezni kell egy mezőgazdasági szakkönyvbemutatót. A következő évben pedig azt sürgette, hogy vigyék ki a könyvet a helyszínre, adják azoknak, akiknek a kezében munkaeszközzé vált. Olvassák a parasztok, a téesztagok, kertészek, állatgondozók, mert nem elég csak Budapesten propagálni a könyvet, így, ezzel kezdődtek a könyvhónapi rendezvények 28 évvel ezelőtt. Ez az idei mezőgazdasági könyvhónap ugyanis a 28. a sorrendben. Az első nagyszabású, a mai értelemben vett országos megnyitó Nyíregyházán volt. Az utóbbi évtizedben már rendszeressé váltak az író-olvasó találkozók is a könyvhónap keretében. Minden könyvhónapnak más-más tematikája, központi gondolata volt. A Debrecenben megrendezett könyvhónap a tudomány szerepét mutatta be a mezőgazdaságban. Makón a népfrontmozgalom segítsége domborodott ki központi mondanivalóként. Más alkalommal az ifjúság részvételének jegyében zajlott le a könyvhónap. Sok esetben kapott hangsúlyt a kiskert, a szőlő, a gyümölcs, mivel a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe egyre fontosabbá vált a termelésben, a lakosság ellátásában. Hogy milyen sikere volt ezeknek a kertészkedéssel, gyümölcstermeléssel foglalkozó műveknek, arra íme néhány példa: Prohászka: Szőlő és bor c. műve kilenc kiadásban 267 ezer példányban fogyott el, Mohácsy: Gyümölcstermesztés a házi és háztáji kertekben c. könyve 228 ezer példányban, Jeszenszky oltásról, szemzésről szóló útmutatását több mint százezer, Jávorka —Csapody: Erdő, mező virágai című könyvét 104 ezer példányban vásárolták meg. Hasonlóan nagy példányszámban jelentek meg az állattenyésztés, állatnevelés, baromfitartás korszerű tennivalóit tárgyaló könyvek is, a termeléspolitika mellett a műveléspolitikát is segítve. És ahol azelőtt csak a régi kalendáriumokat ismerték, lassan hozzászoktak a betűhöz, olvasókká váltak, művelődtek és ugyanakkor eljajították a korszerű termelési módszereket is. A könyv termelőeszközzé vált, s ugyanolyan szerepet töltött be a termelés növekedésében, mint a gépek, a vegyszerek, hatása lemérhető kenyérben, húsban, tejben, gyümölcsben. Az idei könyvhónap megnyitóját ma, február elsején tartják Mezőhegyesen az alapítása és fennállása 200. évfordulójára emlékező mezőgazdasági kombinátban, amely a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés egyik fellegvára hazánkban. A könyvhónapra hét kiadó összesen 49 könyvet jelentetett meg 272 ezer példányban. Aki összehasonlítja ezt a tavalyival, azt látja, hogy néhány ezerrel az idén kevesebb a kiadott könyvek példányszáma. Ez abból ered, hogy az idén több a tudományos és felsőfokú szakkönyv, mint a népszerű, ismeretterjesztő mű. Néhány gazdaságtudománnyal foglalkozó könyv megjelentetése fejlődésként, előrelépésként értékelhető és a szakkönyvkiadás szemléletváltozására is utal. A könyvhónapi könyvek között találhatjuk az élelmiszer-gazdaság távlati fejlesztését tárgyaló szakkönyvet, az agrárgazdaságtant, A mezőgazdasági vállalati gazdálkodás című tanulmánykötetet, valamint az állattenyésztési szakirodalom több értékes könyvét. A növénytermelésről és kertészkedésről szóló irodalom az idén háttérbe szorult egy kissé, de e témakör iránt érdeklődők se maradnak segítség nélkül, hiszen a múlt években megjelent, kertészkedéssel, gyümölcstermeléssel és szőlészettel-horászattal foglalkozó művekből még rendelkezik választékkal a kereskedelem. „A mezőgazdaság nemzetközi mércével mérve is jó eredményeket ért el. A gabonatermés hozamait tekintve a világ élvonalába kerültünk” — állapították meg az MSZMP KB kongresszusi irányelvei. A jövővel kapcsolatban pedig ezt olvashatjuk: „A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok változatlanul meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Növeljék alap- és kiegészítő tevékenységük eredményességét. Társulásaik továbbra is biztosítják a gazdasági és szellemi erők célszerűbb koncentrálását, a fejlesztési források ésszerű áramlását.” A gazdasági és szellemi erők koncentrációját nagymértékben segítheti a tudomány is. A jó szakkönyv. Enélkül nehezen tudnánk megoldani az előttünk álló feladatokat. A terv — mint ismeretes — 15,5 millió tonna gabona betakarításával számol. Tovább kell növelnünk a kukorica terméshozamát, meg kell oldani a lakosság színvonalas zöldségellátását. És ehhez nem elegendő csupán a gazdasági erők koncentrálása, a több gép, műtrágya, nemesített vetőmag mellett szükség lesz a magasabb termelési kultúrára, a nagyobb szakértelemre is. Ehhez pedig a szellemi muníciót a többi között azok a könyvek is adják, amelyek ma még a könyvhónap megnyitójának listáján szerepelnek, de remélhetőleg rövidesen eljutnak azok kezébe, akik a tudást hasznosítani tudják a termelésben. Illés Sándor Szovjet állásfoglalás a borsi értekezlet megnyitó ülésén Nem várnak változást az olajpiacon az OIEKit-döntés nyomán A külpolitikai helyzet MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK arról, hogy milyen hatása lesz az olajárak hordónkénti 0,25—0,26 dolláros mérséklésével felérő OPEC-árkiigazításnak A szakértők egy része szerint a csökkentés — amely a tavaly előtti ötdolláros leszállítás óta a második a szervezet történetében — rövid távon, egy-két hónapig megállítja a folyékony, arany értékvesztését, mások azonban azt jósolják, hogy a kartellen belüli egység hiánya az árak további lemorzsolódását idézheti elő. Olajpiaci körökben rámutatnak, hogy az intézkedés jóformán csak az Egyesült Államoknak kedvez, más országokban ugyanis, amelyek dollárért vásárolnak, a csökkentést ellensúlyozza az amerikai valuta árfolyamának szüntelen emelkedése. Egyöntetű tehát az a vélemény, hogy a szervezet döntésének nincs különösebb jelentősége, hiszen a különböző rejtett engedmények következtében az OPEC tényleges árai valójában még mindig mintegy két dollárral alacsonyabbak az újaknál is, másrészt bőséges a kívülálló termelők kínálata. A genfi döntés ugyanakkor további árengedményekre fog sarkallni más, a kartellben részt nem vevő termelőket, s megkönnyíti Nagy-Britannia számára az OPEC-énél alacsonyabb díjtételek fenntartását. Annak, hogy Irán, Líbia és Algéria nem csatlakozott a többségi határozathoz — hangoztatják a megfigyelők —, ugyancsak nincs nagyobb jelentősége, mivel az utóbbi főként feldolgozott formában értékesíti olaját, Líbiában külföldi cégek termelik ki a folyékony aranyat. Irán pedig már egy ideje többféle módon biztosít álcázott kedvezményeket a vevőinek. KÉSZÜLŐDIK Hoszni Mubarak egyiptomi elnök is Washingtonba, miután sikerrel járt Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter segélykérő amerikai látogatása. Mubarak, aki márciusban találkoznia Ronald Reagannel, fogadta Nicholas Veliotest, az Egyesült Államok nagykövetét és utána miniszterelnökével, Kámál Hasszán Alival és a kabinetnek azokkal a tagjaival tárgyalt, akik már februárban elutaznak Washingtonba, hogy előkészítsék az államfő ottani tanácskozásait. A Nílus-párti kormányzat aggódik amiatt, hogy a Fehér Ház nem akarja vagy — törvényhozási nyomás alatt — nem tudja kielégíteni segélyigényeit. Kairó 3,15 milliárd dollár értékű térítésmentes, illetve hitelek formájában folyósítandó támogatást remél az amerikai partnertől. E szerint — mint ezt Karhal Hasszán Ali korábban már jelezte — egymilliárd dollárral, azaz negyven százalékkal kér többet, mint amennyit eddig kapott. Az egyiptomi elnök amerikai látogatásakor egyébként feltehetően szó lesz Tel Aviv és Kairó határvitájáról is, amely az Akaba-öböl partján fekvő, egy négyzetkilométeres Taba üdülőkörzetről folyik. Mubarak politikai főtanácsadója nemrégiben kijelentette, hogy a terület hovatartozását döntőbíráskodás útján kellene rendezni. Az izraeli Beer-Sevaban tartott izraeli— egyiptomi—amerikai hármas konzultáció eddig csak részeredményt hozott, s nem tudni, hogy a megbeszélések mikor, illetve hol folytatódnak. tudósítónk jelenti Konjiri Kirziisiki ha Ujjalások a# Egyesült Államok nemzetközi tevékenységéről Washington, január 31. „Genfi találkozóm Gromiko szovjet külügyminiszterrel konstruktív kezdet volt ahhoz, amiről az Egyesült Államok reméli, hogy gyümölcsöző tárgyalás lesz" — jelentette ki csütörtökön a szenátus külügyi bizottságában lezajlott meghallgatáson George Shultz. Az amerikai külügyminiszter volt az első az amerikai külpolitikát átfogó igénnyel vizsgálni óhajtó, több hetesre tervezett kihallgatássorozaton, amelyen Shultzot még aznap Gáspár Weinberger védelmi miniszter követte, s a jövő héten esedékes Vance, Allen Schiesinger, Haig, később pedig Kissinger, Brzezinski és a kormányzatból épp most távozó Jeane Kirkpatrick „tanúvallomása". Amint a külügyi bizottság most bemutatkozó republikánus elnöke, Richard Sugar t írhatta, az 1961. óta a maga nemében páratlan „helyzet- és jövőelemzés” célja helyreállítani a közmegegyezést az Egyesült Államok külpolitikájának támogatására, elsősorban is a kétpárti egyetérést. Ám amint rögtön utána a rangidős demokraták, Pell és Biden szenátorok siettek közölni, szó sem lehet az egvet■ érzés szép jelszavával a kétkedők és bírálók elhallgattatásáról. Már a kétségkívül bé- ikés hangulatú első ülésen is kitűnt, hogy a kihallgatássorozaton a fő figyelem a fegyverkorlátozási tárgyalások kilátásaira és a közép-amerikai válságra irányul. Shultz láthatóan igyekezett felsorakoztatni a törvényhozókat, a „fegyverkezve tárgyalni" és a „contrákat segítve alkudozni” külpolitika mögé. Shultz fejtegetéseinek kiindulópontja az volt, hogy „fordulat” ment végbe az Egyesült Államok helyzetében, katonai és gazdasági ereje megszilárdult, szövetségi kapcsolatai megjavultak és ezen az alapon egyfelől jobb eséllyel szállhat szembe a „szovjet terjeszkedéssel”, másfelől „nyitva tartja, az ajtót a konstruktívabb lehetőségek előtt", vagyis „mérsékelheti a versengést” a két nagyhatalom között. Megismételve figyelemre méltó, választások előtti Los Angeles-i szavait, Schultz az „előírt erő és egyezkedés” tételét hangoztatta, s ennek jegyében óvta attól a szenátorokat, hogy a MX-hez hasonló fegyverprogramokhoz hozzányúlva „aláássák tárgyalói pozícióit”. Schultz egész felszólalásának központi gondolata volt, hogy szerinte az idő Amerikának dolgozik, s szinte minden területen az Egyesült Államok volna offenzívában. Ennek a persze főként átvitt értelemben és különösen gaz- s daságilag vett „előretörésnek" minden kontinensen volnának jelei, így Európában is, amelynek megosztottságát „az Egyesült Államok sohasem ismerte el „törvényesnek vagy tartósnak"’ (előre megírt szöveget e ponton a külügyminiszter fontosnak vélte kiegészíteni azzal, hogy megállapításával nem kérdőjelezi meg a földrészen létrejött határokat). Mindenesetre fontosnak minősítette a „kölcsönös érdekek” alapján elérendő megegyezéseket a két „szuperhatalom" között. Ennek szolgálatában volna Schultz szerint az „új stratégiai gondolkodás”, amely a támadó és védelmi eszközöket együtt kezeli (csökkentve az előbbieket és kifejlesztve az utóbbiakat). E helyütt a külügyminiszter érdekes megjegyzést tett: a kiépítendő védelmi rendszereknek ,,a támadó nukleáris első csapás fenyegetését kell kiiktatnia”, tehát a sokat emlegetett „pajzs" feladata jóval korlátozottabb, mint az Reagan elnök szavaiból kitűnni szokott. Schultz különben beszéde e részeként felolvasta azt, amitközlése szerint Andrej Gromikónak mondott el Genfben erről az állítólag nagyobb stabilitáshoz vezető új stratégiai felfogásról S hogy erről nemcsak Moszkvát kell meggyőznie, azt Biden szenátor kérdései is tanúsították: az országos konszenzust sürgető kormányzat eddig a saját körein belüli egyetértést sem tudta biztosítani. „Immár elértük” — sietett megnyugtatni a kétkedő szenátort a külügyminiszter, aki szerint jelenleg már „az egység érzete” hatja át a kormányköröket és ez biztató a genfi alkudozás előtt, azok sikereinek előfeltétele. Nicaragua visszatérő témává vált a kihallgatás során, hiszen Schultz ezt hozta, fel egyik konkrét példaként arra hogy Washingtonnak mindenütt támogatnia kell a baloldali rendszerek elleni felkelőket, miként általában is ki kell egészítenie diplomáciáját a készséggel az erő bevetésére. A dilemmát, amit a szenátorok „körbejártak”, Lugar érzékeltette: egyfelől „tragédia lenne, ha az Egyesült Államok rákényszerülne az amerikai erők bevetésére Közép-Amrikában", másfelől „alap változásokat” kellene tűrni Nicaraguában, Shultz és... . ítélésre felelve közölte kormánya Nicaraguát jogi fenyegetésként fel, viszont „kívánatos volna a megfelelő és átfogó regionális megegyezés”, tehát a diplomáciai megoldás. A délután (magyar idő szerint késő este) szóhoz jutó Weinberger szakmájának és beállítottságának megfelelően Schultz nál is keményebb megfogalmazásokkal beszélt a szovjet „világuralmi célokról és ambíciókról”, amelyek szerinte „folyamatosak" a második világháború óta. Ezért aztán nincs is sok értelme hol világpolitikai fagyot, hol meg enyhülést emlegetni, bár mégis törekedni kell „realista, hosszú távú, békés kapcsolatokra a Szovjetunióval”. Az Egyesült Államoknak miden vonatkozásban fejleszteni kell katonai erejét, hiszen egyszerre akár több területen is „válaszolnia kell’. Weinberger szerint immár volna például kellő amerikai erő a Perzsaöböl térségében történő bevetésre. Mindamellett a védelmi miniszter elengedhetetlennek minősítette Washington szövetségeseinek „tisztességes” katonai tehervállalását, miként attól is óva intette a szenátorokat, hogy lefaragjanak ,.a nagy hasznot hozó" amerikai hadi segélyekből és fegyvereladásokból. Figyelemre méltó azonban főként attól lett Weinberger beszéde, hogy — a konzervatív körök hirdette tétellel szemben — tudatta: a fegyverkorlátozási egyezmények ...növelhetik" az amerikai biztonságot. Genfbe az „igazi” fegyvercsökkentés kilátásainak megjavulásával menvünk — állítottaWeinberger, • de ehhez persze folytatni kell a fegyverprogramokat, így az MX-tervet. S Reagan „stratégiai védelmi kezdeményezését" is méltatva, a Pentagon feje egyetérteni látszott Schultz-cal: megbízható pajzsot a „szovjet első csapás” meghiúsítására, . ..támadók elbizonytalanítására" kell létrehozni. ..katonai céljaik elérésének meghiúsítására". Avar János .Ilihajlov isszólalássa a hiMiveni5 cökkenlési tárjiyalásokon Bécsből jelenti az MTI. Csütörtökön megnyílt a középeurópai haderők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalások 35. fordulója. Az első ülés arról tanúskodott, hogy a Nyugat folytatja halogató taktikáját és a bécsi tárgyalásokon — a -szocialista országok megegyezési szándéka ellenére — egyelőre továbbra sem várható haladás. Valérián Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetőjebeszédében rámutatott, hogy a Varsói Szerződés országai rövid időn belül készek megállapodni, de a NATO-államok továbbra is meddő vitákkal gátolják a megegyezést. A szocialista országok szóvivője az ülés után hangoztatta: minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást érjenek el B Bécsben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a Nyugat változtasson magatartásán. A tavaly áprilisi NATO-javaslat nem szolgálhat a megegyezés alapjául, mert alapvető feltételek hiányoznak belőle- így a javaslat (többi között) nem tér ki a fegyverzetek csökkentésére, a légierők létszáma és a hadgyakorlatok korlátozására, sem pedig arra, hogyan lehet biztosítani a két fél haderőinek egyenlő szinten tartását a jövendő csökkentés után. A szocialista országok nem kívánnak új formát a bécsi tárgyalásokhoz, hiszen azok kerete, célja világos: mielőbb meg kell egyezni a katonai szembenállás szintjének gyakorlati csökkentésében, amihez jó alapot kínál a VSZ 1983-as egyezménytervezete. A lényeg a haderők csökkentése , az ellenőrzés ennek függvénye. Utalt a szóvivő arra a nyugati taktikára, amely az ellenőrzést állítja a középpontba, mielőtt még megállapodtak volna arról, mit kell majd valójában ellenőrizni. Megjegyezte: amint a genfi szovjet—amerikai