Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
Árat 1.80 forint obivh.) jílEGYES KÖNYVTÁR . , * ■ ■ r jmMutsl •••'- • ^ nvil -Békéscsaba Magyar \©inzcí ~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A döntés Ilyenkor november-december táján és valamivel később januárban sorra jelennek meg a megyei pályaválasztási intézetek tanácsadó füzetei, könyvei, amelyekről az újságok, a rádió és a televízió is hírt adnak. Dicsérik,vagy éppenséggel korholják az éppen aktuális füzetet, több-kevesebb részletességgel felsorolják a lehetőségeket, s az írások és műsorok majd mindegyike hangsúlyozza: az általános iskolát befejező tanulók mindegyikének jut valahol hely a továbbtanulásra. Az iskolakezdés utáni hónapokban tehát téma lesz minden esztendőben a pályaválasztás, hiszen március elején már végleg dönteni kell a diákoknak és szüleiknek. A minden évben szokásos interjúk, cikkek sorában a szakemberek esztendőről esztendőre felhívják az érdekelt gyerekek és szülők, valamint a tanárok figyelmét a jó választás fontosságára, arra, hogy a vágyak semmiképp se rugaszkodjanak el a lehetőségektől, hogy a szülők a saját, meg nem valósított álmaikat kergetve mégis csak a gyerekeik képességével vessenek számot. És mindezek mellett évek óta elhangzik, hogy a tizennégy esztendős gyerekek túlnyomó többsége éretlen a megfontolt választásra. A pályaválasztási szakembereknek persze jó okuk van az ismétlésekre. Nem csupán azért, mert mindig újabb és újabb korosztályoknak kell elmondani a szükséges ismereteket és intelmeket, hanem azért is, mert a tapasztalatok azt mutatják: az újabb és újabb korosztályok nemigen tanulnak az előző esztendők tanulságaiból. S bár évről évre elkészülnek azok a statisztikák, amelyek alapján büszkén írhatjuk le, hogy az általános iskolát befejező diákok 96—98 százaléka valamilyen oktatási intézményben folytatja a tanulmányait. E párját ritkítóan sikeres statisztikai adat azonban elfed egy másikat, nevezetesen azt, hogy a középiskolásoknak, és az ipari tanulóknak mintegy egynegyede az első két évben lemorzsolódik, nem fejezi be elkezdett tanulmányait. Természetes, hogy ennek nem kizárólagosan a rossz pályaorientálás az oka, de minden bizonnyal ez is jelentős szerepet játszik. Azonban ennél sokkal súlyosabban esik a latba egy másik tényező, mégpedig a kényszerűség. Ugyanis a nagy számok szerint minden rendben van, s mint az zsurnalisztikai fordulatként oly szívesen használtatik is: valahol mindenkinek jut hely. Csakhogy: amíg a nyolcadik osztályt végzett gyermekek mintegy fele a szakmunkásképzőbe kerülhet, az már korántsem bizonyos, hogy a továbbtanulási szándékok is ugyanilyen arányt mutatnak. A diákok és szüleik vágyainak sokkal inkább a szakközépiskola, valamint a gimnázium felelne meg — egyáltalán nem véletlen, hogy ezeken a helyeken telnek meg először a megadott létszámkeretek, hogy a tolongás itt a legnagyobb. Ám ugyanilyen ellentmondásos ahelyzet akkor is, ha a szakmunkásképzést vizsgáljuk meg részletesebben. Logikus és természetes, hogy az ország jövőbeni munkaerőszükségletének megfelelő létszámban és felosztásban indítanak osztályokat az ipari tanulóknak. Ha a gyárakból, üzemekből a bádogos, a kovács, az öntő, a lakatos — nem sorolom tovább a hiányszakmákat — hiányzik, akkor mi sem természetesebb, hogy e szakmákra szeretnének minél több diákot toborozni. Az viszont már korántsem biztos, hogy a diákok vágyai, szüleiknek elképzelései megegyeznek az ország munkaerőszükségletével. Sőt, azt mondhatni, hogy gyakran éppen ellentétesek azzal, hiszen nem véletlenül alakultak ki a hiányszakmák. (Vagy a munka olyan nehéz, vagy a fizetés olyan kevés.) S az ellentmondásoknak még egyáltalán nem értünk a végére. Az országos igényeket még területenként is elemezhetjük, a megyék — ez ugyancsak természetes — a helyi munkaerőgondokon próbálnak enyhíteni. Egy minap megjelent cikkből például azt tudhatjuk meg, hogy Bács-Kiskun megyében a fejlesztések miatt a telefon- és hálózatszerelő szakmát most honosítják meg, s erre jelentkezőket várnak. De vajon annyi diáknak eszébe jut-e, amennyire szükség lenne, hogy ő csakis telefon- és hálózatszerelő akar lenni? Egy hagyományok nélküli területen olyannyira egyértelmű a nemleges válasz, hogy talán bizonyítani sem érdemes. De azt a szintén Bács megyei adatot talán már érdemes idézni, mely szerint a megkérdezett gyerekek egyötöde nem oda nyert felvételt, ahová jelentkezett. A „valahol mindenkinek jut hely” megállapításhoz ez is szervesen hozzátartozik. Kompromisszumokra van hát szükség, ha nem éppen szemléletváltásra. A magyar gazdaság munkaerőszükséglete — hogy egy csúnya szakszóval éljünk — az átstrukturálódás időszakában van. Néhány tízezer, vagy éppenséggel százezer dolgozónak kell a következő esztendők-ben foglalkozást, munkahelyet változtatnia. Természetes, hogy a közeljövőben mindez kihat a most még szakmát tanuló fiatalokra is. Akiknek minden bizonnyal esetenként elhelyezke- ■ dési gondokkal is szembe kell nézniök, mint ahogy ez már az idén, sőt már tavaly is megtörtént néhány megyében. Természetesnek kell tekintenünk, hogy ebben a megváltozott helyzetben a pályaválasztással foglalkozó szakemberek fokozottabban segítséget kívánnak adni a gyerekeknek és szüleiknek. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet például ezekben a napokban jelentette meg a szokásos tanácsadó kötetét. Ezúttal persze a „szokásos” jelző nem is igen helyénvaló, mert egy megújult, kibővített — könyvesbolti forgalomban is hozzáférhető — használhatóbb könyvvel találkozhatunk az idén, illetve jövőre. Ugyanis a mostani kiadvány — s ez is újdonság — nem csak az idén, jövőre is használható. Legalábbis szándéka szerint. Hogy valójában mennyit ér, az a közeljövőben derül majd ki, mindenesetre az reményekre jogosít, hogy az egyszerű címlistából „módszertani segédeszköz” lett. Olyan kötet, amelyik nem csupán a budapesti továbbtanulási lehetőségeket sorolja fel a gimnáziumok speciális tagozatától kezdve a szakmunkástanuló intézetek esti képzéséig, de plasztikus képet ad az egyes elsajátítható szakmákról is. S egyáltalán nem mellékesen: okos szavakkal igazít el a jellegzetes pályaválasztási gondok, mint például a tanácstalanság vagy éretlenség körül, s részletesen szól a pályaválasztást megnehezítő egészségügyi problémákról is. Nem tudom, mert még nem láttam, hogy az idén a megyei pályaválasztási intézetek milyen kiadvánnyal rukkolnak ki, de remélni mindenesetre remélhető, hogy a megyékben sem adják alább. Legyenek azonban bármilyen nagyszerűek is a kiadványok, bármilyen sikeresek is a különféle pályaválasztási vetélkedők, szakmaismertető bemutatók, kiállítások, üzemlátogatások, nyitott kapu-akciók, az imént vázolt alapgondok feloldása nélkül valódi előrelépés nemvárható. Murányi Gábor Megkezdődtek Kádár János és Margaret Thatcher tárgyalásai Az amerikai elnök üzenete Mihail Gorbacsovhoz A külpolitikai helyzet ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉS jellemzi a brit sajtót Kádár János látogatása alkalmából. Az MSZMP főtitkárának érkezése napján kimerítően foglalkozott két vezető napilap a vendég útjának várható eseményeivel Több oldalas magyar mellékletet jelentetett meg a The Guardian, ebben politikai és gazdasági jellegű elemzéseket közölt nemcsak angol, de magyar szerzőktől is. Az ismertető bevezetőjében leszögezik, hogy Magyarország és Nagy-Britannia kapcsolatát a hagyományos enyhülés szelleme hatja át. Hangoztatják, hogy az MSZMP főtitkárának mostani és egyúttal a szigetországban első alkalommal tett látogatásától mindkét fél további és mélyülő javulást vár. A The Financial Times is úgy ítéli meg, hogy Kádár János és Margaret Thatcher tárgyalásainak a homlokterében elsősorban, valamint — a megfogalmazás szerint — „elkerülhetetlenül" is a kelet—nyugati viszony áll majd. Ennek a keretében kifejtik nézeteiket, milyen reményeket fűznek a november közepére tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóhoz, illetve szűkebb értelemben a fegyverzetkorlátozás esetleges előmozdításához. A brit hírközlő szervek hivatalos személyek véleményét idézve hangsúlyozzák, hogy a londoni megbeszélések várhatóan tovább mélyítik a magyar—brit kapcsolatokat, nagyobb nyomatékot adva a Thatcher miniszterelnök budapesti látogatásakor megkezdett párbeszédnek. ELKÉSZÜLT A VÁLASZ Washingtonban a Szovjetunió új leszerelési javaslataira. Jól tájékozott források szerint a Reagan-kormányzat elvben helyesli a nukleáris fegyverek ötvenszázalékos csökkentését előtérbe állító moszkvai javaslatot. Ezt azonban kizárólag a szárazföldi hadászati telepítésű rakétáknál üdvözölné, és kitart amellett, hogy az Európában levő közepes hatótávolságú eszközök, valamint az itteni bombázók ne számítsanak e kategóriába. Egyes részleteit az indítványnak, amely a hordozók helyett a robbanófejek számának a csökkentését kívánja, az NBC televízió hozta nyilvánosságra. A The Washington Post ugyanakkor azt közölte, hogy e tervezetet az Egyesült Államok még e héten a genfi tárgyaló felek elé terjeszti, és az elvben már ma véget érő fordulónak a meghosszabbítását kéri Az értesüléseket hivatalosan még nem erősítették meg, de ha megfelelnek a valóságnak, akkor a szakértők véleménye szerint az indítványban foglaltak kiindulási alapjukat tekintve kevéssé térnek el a korábbi washingtoni megfontolásoktól. Ez a mostani is elsősorban a Szovjetunió fő csapásmérő erejének, a szárazföldi interkontinentális rakétáknak a korlátozását célozza. Ugyancsak magával viszi az amerikai elképzeléseket tartalmazó javaslatot Schultz külügyminiszter, akit a hét végén várnak Moszkvába. Útjának célja, hogy előkészítse Gorbacsov és Reagan csúcstalálkozóját. Értesülések szerint az amerikai diplomácia vezetője a megbeszélésein felveti: abban az esetben, ha a genfi csúcs megfelelő eredménynyel végződnék, az SZKP főtitkára jövőre látogasson az Egyesült Államokba és ott folytassák a párbeszédet. Búcsúztatás a Ferihegyi repülőtéren Tegnap óta Londonban tárgyal Kádár János. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön találkozott London főpolgármesterével, tárgyalt Margaret Thatcher miniszterelnökkel és Neil Kinnock-kal, az ellenzéki Munkáspárt vezetőjével, majd részt vett a Downing Street 10-ben, a miniszterelnöki hivtalban a tiszteletére rendezett díszvacsorán. Kádár János és Margaret Thatcher pohárköszöntőt mondott. Az MSZMP főtitkára csütörtök délelőtt szállt repülőgépre, hogy a brit kormány meghívására, hivatalos látogatáson viszonozza Margaret Thatcher tavalyi magyarországi útját. Kíséretében helyet kapott Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Karvalics László, a KB agitációs és propaganda osztályának, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, valamint Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Londonban csatlakozott a kísérethez Domokos Mátyás, hazánk szigetországi nagykövete. Kádár János búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Maróthy László miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Kamara János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula külügyi államtitkár, a Központi Bizottság tagja. Jelen volt továbbá David Hough Colvin, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Néhány órás kellemes repülőút után szállt le a magyar különgép a délelőtti órákban a Heathrow repülőtéren, ahol a fogadtatás ünnepélyes volt. Kádár Jánost a vendéglátói katonai tiszteletadással fogadták, s az MSZMP főtitkára szívélyes kézfogással üdvözölte Malcolm Rifkind külügyi államminisztert, valamint Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét- Londoni telefonjelentésünk Az MSZMP főtitkárának megbeszélései A magyar—brit kapcsolatok történetében kiemelkedő fontosságú esemény Kádár János csütörtökön kezdődő szigetországi látogatása. Az MSZMP főtitkárának a személyében olyan nemzetközileg ismert és megbecsült államférfi érkezett az angol fővárosba, akinek a jövetelét megkülönböztetett várakozás előzte meg. E napokban a tekintélyes lapok komoly és mélyreható elemzéseket szenteltek Kádár János eddigi életútjának, tevékenységének, hazánk helyzetének és külpolitikai törekvéseinek. Értékelték a folyamatos és következetes irányvonal eredményeit, megvilágították azokat az elgondolásokat, amelyek általános érdeklődést váltottak ki az itteni közvéleményben. A zsúfolt programban először is említést érdemel, hogy Sir Geoffrey Howe nem sokkal a megérkezése után már udvariassági látogatást tett Kádár Jánosnál, akinek a tiszteletére pénteken délben ebédet ad. Az angol diplomácia vezetője ekkor bizonyára újabb ecsetvonásokkal egészíti ki országa elképzeléseinek a felvázolását. Kádár János, aki tavaly februárban hosszú, szívélyes, hasznos és tartalmas megbeszélést folytatott Budapesten Margaret Thatcherrel, most viszonozta a brit kormányfő látogatását. Margaret Thatcher a Downing Street 10. — a miniszterelnöki rezidencia — kapujában igen barátságosan mosolyogva üdvözölte Kádár Jánost az újságírók hadának jelenlétében, a kamerák pergőtűzében kezet fogva kijelentette: „ön szívesen látott vendég itt." Ezt követően az előcsarnokban ismét megörökítették a pillanatot amikor az MSZMP főtitkára átlépte az olyan sok történelmi eseményt megért palota küszöbét. A hivatalos tárgyalások négyszemközt kezdődtek, s mintegy háromnegyed óra múlva csatlakozott a legmagasabb szintű eszmecsere résztvevőihez a két ország külügyminisztere, Várkonyi Péter és Sir Geoffrey Howe. A magyar—brit csúcstalálkozón áttekintették a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdések egész sorát. Jóllehet a nemzetközi feszültség okainak megítélésében eltért a véleményük, álláspontjaik megegyeztek abban, hogy valamennyi országnak erőfeszítéseket kell tennie az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítása végett. Reményüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közelgő genfi csúcstalálkozója előmozdítja a nemzetközi légkör javulását. Margaret Thatcher meleg szavakkal emlékezett vissza múlt évi magyarországi látogatására. Kádár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a magyar— brit kapcsolatok a közös erőfeszítések eredményeként — különösen gazdasági és kulturális téren — sikeresen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembe vételével tovább lehet lépni az együttműködés útján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gazdasági téren könnyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a magyar—brit kapcsolatok fejlődése részét képezi a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítéseknek. Margaret Thatcherrel történt csütörtöki kétszeri találkozása közben Kádár Jánosnak alkalma volt megismernie a legnagyobb ellenzéki erőnek, a Munkáspárt vezetőjének álláspontját is. Neil Kinnock az MSZMP főtitkárát londoni szállásán, a Hyde Park Hotelban kereste fel, s folytatott vele kötetlen megbeszélést. Egyébként a témákban gazdag, őszinte légkörű politikai tanácskozást megelőzően Kádár János rövid városnézés keretében felkereste a British Museum könyvtárát, ahol bemutatták neki azt az olvasóhelyiséget, ahol Marx Károly, négy évtizeden át alkotó tevékenységben töltötte napjait, itt írta a Tőkét is. Itt dolgozott egyébként Kossuth Lajos, Friedrich Engels és Lenin is. A világ egyik legjelentősebb, hatalmas, tizenötmillió kötetes könyvtárának az északi szárnyába kalauzolták ezután a nagy tisztelettel fogadott vendéget. Itt található egyebek között a történelmi magyar könyvek válogatott gyűjteménye, köztük egy Corvina . A látogatás végén Kádár Jánosnak átnyújtották a Magna Charta hasonmás kiadását, amelyet méltató sorok kíséretében köszönt meg a vendégkönyvben. A londoni főpolgármester hivatalába vezetett ezután a városnéző körút. A házigazda szívélyes szavakkal köszöntötte Kádár Jánost, visszatekintett két évvel ezelőtti budapesti tartózkodásának felejthetetlen mozzanataira, és kifejezésre juttatta reményét, hogy töretlenül fejlődnek tovább a két főváros kapcsolatai. A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helyezett el Marx Károlynak a Highgate-i temetőben lévő sírján, tisztelegve ezzel a tudományos szocializmus megalapítója előtt. Kádár János hivatalos nagybritanniai útjának második napján találkozik az angol gazdasági és üzleti élet vezető képviselőivel, majd nemzetközi sajtóértekezleten válaszol a hírlapírók kérdéseire. Matolcsy Károly Pollát köszöntők a díszvacsorán Margaret Thatcher csütörtökön este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Margaret Thatcher: Több téren közösek az eszményeink Margaret Thatcher elöljáróban melegen üdvözölte Kádár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyőződésem szerint, érezni fogja ennek az épületnek, a Downing Street 10.-nek a történelmi levegőjét. Ez az épület közel 250 év óta otthona és hivatala az angol miniszterelnököknek. Az ön látogatása önmagában is történelmi esemény: ebben az épületben most először látjuk vendégül egy kelet-európai ország vezetőjét, aki a kommunista párt főtitkáraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi útjáról szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emlékeket őrzöm azokról a napokról; nagy kitüntetés volt számomra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az ön országába látogatott. Mindig szívesen gondolok vissza a baráti fogadtatásra, és párját ritkító vendégszeretetre, amelyben részesítettek. Emlékszem, amikor a budapesti nagy vásárcsarnokban paprikát és mézet vásároltam, nem fogadtak el tőlem pénzt. A vásárcsarnokban tartózkodók olyan meleg és szívélyes fogadtatásban részesítettek, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Remélem, hogy önnek is ugyanilyen tapasztalatai lesznek holnap a Sainsbury élelmiszer-áruházban. Annak is nagyon örültünk, hogy az elmúlt 12 hónap során vendégül láthattuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pétert. Amikor Szűrös Mátyás hivatalomban meglátogatott, egy kínai közmondást idézett: „Jobb valamit egyszer látni, mint ezer !