Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

Árat 1.80 forint obivh.) jílEGYES KÖNYVTÁR . , * ■ ■ r jmMutsl •••'- • ^ nvil -Békéscsaba Magyar \©inzcí ~ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A döntés Ilyenkor november-december táján és valamivel később ja­nuárban sorra jelennek meg a megyei pályaválasztási intéze­tek tanácsadó füzetei, könyvei, amelyekről az újságok, a rá­dió és a televízió is hírt adnak. Dicsérik,vagy éppenséggel kor­holják az éppen aktuális füze­tet, több-kevesebb részletesség­gel felsorolják a lehetőségeket, s az írások és műsorok majd mindegyike hangsúlyozza: az általános iskolát befejező tanu­lók mindegyikének jut valahol hely a továbbtanulásra. Az is­kolakezdés utáni hónapokban tehát téma lesz minden eszten­dőben a pályaválasztás, hiszen március elején már végleg dön­teni kell a diákoknak és szü­leiknek. A minden évben szo­kásos interjúk, cikkek sorában a szakemberek esztendőről esztendőre felhívják az érdekelt gyerekek és szülők, valamint a tanárok figyelmét a jó vá­lasztás fontosságára, arra, hogy a vágyak semmiképp se rugaszkodjanak el a lehetősé­gektől, hogy a szülők a saját, meg nem valósított álmaikat kergetve mégis csak a gyere­keik képességével vessenek szá­mot. És mindezek mellett évek óta elhangzik, hogy a tizennégy esztendős gyerekek túlnyomó többsége éretlen a megfontolt választásra. A pályaválasztási szakembe­reknek persze jó okuk van az ismétlésekre. Nem csupán azért, mert mindig újabb és újabb korosztályoknak kell elmonda­ni a szükséges ismereteket és intelmeket, hanem azért is, mert a tapasztalatok azt mutat­ják: az újabb és újabb korosz­tályok nemigen tanulnak az előző esztendők tanulságaiból. S bár évről évre elkészülnek azok a statisztikák, amelyek alapján büszkén írhatjuk le, hogy az általános iskolát befeje­ző diákok 96—98 százaléka va­lamilyen oktatási intézményben folytatja a tanulmányait. E pár­ját ritkítóan sikeres statisztikai adat azonban elfed egy másikat, nevezetesen azt, hogy a közép­­iskolásoknak, és az ipari tanu­lóknak mintegy egynegyede az első két évben lemorzsolódik, nem fejezi be elkezdett tanul­mányait. Természetes, hogy en­nek nem kizárólagosan a rossz pályaorientálás az oka, de min­den bizonnyal ez is jelentős sze­repet játszik. Azonban ennél sokkal súlyo­sabban esik a latba egy másik tényező, mégpedig a kényszerű­ség. Ugyanis a nagy számok szerint minden rendben van, s mint az zsurnalisztikai fordulat­ként oly szívesen használ­tatik is: valahol mindenkinek jut hely. Csakhogy: amíg a nyol­cadik osztályt végzett gyerme­kek mintegy fele a szakmun­kásképzőbe kerülhet, az­ már korántsem bizonyos, hogy a to­vábbtanulási szándékok is ugyanilyen arányt mutatnak. A diákok és szüleik vágyainak sokkal inkább a szakközépisko­la, valamint a gimnázium felel­ne meg — egyáltalán nem vé­letlen, hogy ezeken a helyeken telnek meg először a megadott létszámkeretek, hogy a tolongás itt a legnagyobb. Ám ugyanilyen ellentmondá­sos a­­helyzet akkor is, ha a szakmunkásképzést vizsgáljuk meg részletesebben. Logikus és természetes, hogy az ország jö­vőbeni munkaerőszükségleté­nek megfelelő létszámban és felosztásban indítanak osztályo­kat az ipari tanulóknak. Ha a gyárakból, üzemekből a bádo­gos, a­ kovács, az öntő, a laka­tos — nem sorolom tovább a hiányszakmákat — hiányzik, akkor mi sem természetesebb, hogy e szakmákra szeretnének minél több diákot toborozni. Az viszont már korántsem biz­tos, hogy a diákok vágyai, szü­leiknek elképzelései megegyez­nek az ország munkaerőszük­ségletével. Sőt, azt mondhatni, hogy gyakran éppen ellentétesek az­zal, hiszen nem véletlenül ala­kultak ki a hiányszakmák. (Vagy a munka olyan nehéz, vagy a fizetés olyan kevés.) S az ellentmondásoknak még egyál­talán nem értünk a végére. Az országos igényeket még terüle­tenként is elemezhetjük, a me­gyék — ez ugyancsak természe­tes — a helyi munkaerőgondo­kon próbálnak enyhíteni. Egy minap megjelent cikkből pél­dául azt tudhatjuk meg, hogy Bács-Kiskun megyében a fej­lesztések miatt a telefon- és há­lózatszerelő szakmát most ho­nosítják meg, s erre jelentkező­ket várnak. De vajon annyi diáknak eszébe jut-e, amennyi­re szükség lenne, hogy ő csakis telefon- és hálózatszerelő akar lenni? Egy hagyományok nél­küli területen olyannyira egy­értelmű a nemleges válasz, hogy talán bizonyítani sem érdemes. De azt a szintén Bács megyei adatot talán már érdemes idéz­ni, mely szerint a megkérdezett gyerekek egyötöde nem oda nyert felvételt, ahová jelentke­zett. A „valahol mindenkinek jut hely” megállapításhoz ez is szervesen hozzátartozik. Kompromisszumokra van hát szükség, ha nem éppen szemlé­letváltásra. A magyar gazdaság munkaerőszükséglete — hogy egy csúnya szakszóval éljünk — az átstrukturálódás időszaká­ban van. Néhány tízezer, vagy éppenséggel százezer dolgozó­nak kell a következő esztendők-­­­ben foglalkozást, munkahelyet­­ változtatnia. Természetes, hogy­­ a közeljövőben mindez kihat a most még szakmát tanuló fiata­lokra is. Akiknek minden bi­zonnyal esetenként elhelyezke- ■ dési gondokkal is szembe kell nézniök, mint ahogy ez már az idén, sőt már tavaly is meg­történt néhány megyében. Természetesnek kell tekinte­nünk, hogy ebben a megválto­zott helyzetben a pályaválasz­tással foglalkozó szakemberek fokozottabban segítséget kíván­nak adni a gyerekeknek és szüleiknek. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet például ezekben a na­pokban jelentette meg a szoká­sos tanácsadó kötetét. Ezúttal persze a „szokásos” jelző nem is igen helyénvaló, mert egy megújult, kibővített — köny­vesbolti forgalomban is hozzá­férhető — használhatóbb könyvvel találkozhatunk az idén, illetve jövőre. Ugyanis a mostani kiadvány — s ez is új­donság — nem csak az idén, jö­vőre is használható. Legalább­is szándéka szerint. Hogy való­jában mennyit ér, az a közeljö­vőben derül majd ki, minden­esetre az reményekre jogosít, hogy az egyszerű címlistából „módszertani segédeszköz” lett. Olyan kötet, amelyik nem csu­pán a budapesti továbbtanulási lehetőségeket sorolja fel a gim­náziumok speciális tagozatától kezdve a szakmunkástanuló in­tézetek esti képzéséig, de plasz­tikus képet ad az egyes elsajá­títható szakmákról is. S egyál­talán nem mellékesen: okos sza­vakkal igazít el a jellegzetes pályaválasztási gondok, mint például a tanácstalanság vagy éretlenség körül, s részletesen szól a pályaválasztást megne­hezítő egészségügyi problémák­ról is. Nem tudom, mert még nem láttam, hogy az idén a megyei pályaválasztási intézetek mi­lyen kiadvánnyal rukkolnak ki, de remélni mindenesetre re­mélhető, hogy a megyékben sem adják alább. Legyenek azonban bármilyen nagyszerűek is a kiadványok, bármilyen sikeresek is a külön­féle pályaválasztási vetélkedők, szakmaismertető bemutatók, kiállítások, üzemlátogatások, nyitott kapu-akciók, az imént vázolt alapgondok feloldása nélkül valódi előrelépés nem­­várható. Murányi Gábor Megkezdődtek Kádár János és Margaret Thatcher tárgyalásai Az amerikai elnök üzenete Mihail Gorbacsovhoz A külpolitikai helyzet ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉS jellemzi a brit sajtót Kádár János látoga­tása alkalmából. Az MSZMP főtitkárának érkezése napján kimerítően foglalkozott két vezető napilap a vendég útjának várható eseményei­vel Több oldalas magyar mellékletet jelentetett meg a The Guardian, ebben politikai és gazdasági jellegű elemzéseket közölt nemcsak angol, de magyar szerzőktől is. Az ismertető bevezetőjében leszögezik, hogy Magyarország és Nagy-Britannia kapcsolatát a hagyományos enyhü­lés szelleme hatja át. Hangoztatják, hogy az MSZMP főtitkárának mostani és egyúttal a szigetországban első alkalommal tett látogatá­sától mindkét fél további és mélyülő javulást vár. A The Financial Times is úgy ítéli meg, hogy Kádár János és Margaret Thatcher tár­gyalásainak a homlokterében elsősorban, valamint — a megfogalma­zás szerint — „elkerülhetetlenül" is a kelet—nyugati viszony áll majd. Ennek a keretében kifejtik nézeteiket, milyen reményeket fűznek a november közepére tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóhoz, illetve szűkebb értelemben a fegyverzetkorlátozás esetleges előmozdí­tásához. A brit hírközlő szervek hivatalos személyek véleményét idéz­ve hangsúlyozzák, hogy a londoni megbeszélések várhatóan tovább mélyítik a magyar—brit kapcsolatokat, nagyobb nyomatékot adva a Thatcher miniszterelnök budapesti látogatásakor megkezdett pár­beszédnek. ELKÉSZÜLT A VÁLASZ Washingtonban a Szovjetunió új lesze­relési javaslataira. Jól tájékozott források szerint a Reagan-kormány­zat elvben helyesli a nukleáris fegyverek ötvenszázalékos csökkentését előtérbe állító moszkvai javaslatot. Ezt azonban kizárólag a szárazföldi hadászati telepítésű rakétáknál üdvözölné, és kitart amellett, hogy az Európában levő közepes hatótávolságú eszközök, valamint az itteni bombázók ne számítsanak e kategóriába. Egyes részleteit az indít­ványnak, amely a hordozók helyett a robbanófejek számának a csök­kentését kívánja, az NBC televízió hozta nyilvánosságra. A The Wa­shington Post ugyanakkor azt közölte, hogy e tervezetet az Egyesült Államok még e héten a genfi tárgyaló felek elé terjeszti, és az elvben már ma véget érő fordulónak a meghosszabbítását kéri Az értesülése­­ket hivatalosan még nem erősítették meg, de ha megfelelnek a való­ságnak, akkor a szakértők véleménye szerint az indítványban foglal­tak kiindulási alapjukat tekintve kevéssé térnek el a korábbi wa­shingtoni megfontolásoktól. Ez a mostani is elsősorban a Szovjetunió fő csapásmérő erejének, a szárazföldi interkontinentális rakétáknak a korlátozását célozza. Ugyancsak magával viszi az amerikai elképzeléseket tartalmazó ja­vaslatot Schultz külügyminiszter, akit a hét végén várnak Moszkvába. Útjának célja, hogy előkészítse Gorbacsov és Reagan csúcstalálkozó­ját. Értesülések szerint az amerikai diplomácia vezetője a megbeszélé­sein felveti: abban az esetben, ha a genfi csúcs megfelelő eredmény­nyel végződnék, az SZKP főtitkára jövőre látogasson az Egyesült Ál­lamokba és ott folytassák a párbeszédet. Búcsúztatás­ a Ferihegyi repülőtéren Tegnap óta Londonban tár­gyal Kádár János. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitká­ra csütörtökön találkozott Lon­don főpolgármesterével, tár­gyalt Margaret Thatcher mi­niszterelnökkel és Neil Kin­­nock-kal, az ellenzéki Munkás­párt vezetőjével, majd részt vett a Downing Street 10-ben, a mi­niszterelnöki hivtalban a tisz­teletére rendezett díszvacsorán. Kádár János és Margaret Thatcher pohárköszöntőt mon­dott. Az MSZMP főtitkára csütörtök délelőtt szállt repülőgépre, hogy a brit kormány meghívására, hi­vatalos látogatáson viszonozza Margaret Thatcher tavalyi ma­gyarországi útját. Kíséretében he­lyet kapott Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, a KB tagja, Bá­nyász Rezső államtitkár, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke, Karvalics László, a KB agitációs és propaganda osz­tályának, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes ve­zetője, valamint Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyet­tes. London­ban csatlakozott a kí­sérethez Domokos Mátyás, ha­zánk szigetországi nagykövete. Kádár János búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Né­meth Károly, az MSZMP főtitkár­­helyettese, Maróthy László mi­­niszterelnö­k-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Kamara Já­nos belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési minisz­ter, Horn Gyula külügyi állam­titkár, a Központi Bizottság tag­ja. Jelen volt továbbá David Hough Colvin, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Király­ság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Néhány órás kellemes repülő­út után szállt le a magyar külön­­gép a délelőtti órákban a Heath­row repülőtéren, ahol a fogadta­tás ünnepélyes volt. Kádár Já­nost a vendéglátói katonai tisz­teletadással fogadták, s az MSZMP főtitkára szívélyes kézfo­gással üdvözölte Malcolm Rif­kind külügyi államminisztert, vala­mint Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagy­követét- Londoni telefonjelent­ésü­nk Az MSZMP főtitkárának megbeszélései A magyar—brit kapcsolatok történetében kiemelkedő fontos­ságú esemény Kádár János csü­törtökön kezdődő szigetországi látogatása. Az MSZMP főtitkárá­nak a személyében olyan nemzet­közileg ismert és megbecsült ál­lamférfi érkezett az angol fővá­rosba, akinek a jövetelét megkü­lönböztetett várakozás előzte meg. E napokban a tekintélyes lapok komoly és mélyreható elem­zéseket szenteltek Kádár János eddigi életútjának, tevékenységé­nek, hazánk helyzetének és kül­politikai törekvéseinek. Értékel­ték a folyamatos és következetes irányvonal eredményeit, megvilá­gították azokat az elgondoláso­kat, amelyek általános érdeklő­dést váltottak ki az itteni közvé­leményben. A zsúfolt programban először is említést érdemel, hogy Sir Geoffrey Howe nem sokkal a megérkezése után már udvarias­­sági látogatást tett Kádár János­nál, akinek a tiszteletére pénte­­ken délben ebédet ad. Az angol diplomácia vezetője ekkor bizo­nyára újabb ecsetvonásokkal egé­szíti ki országa elképzeléseinek a felvázolását. Kádár János, aki tavaly feb­ruárban hosszú, szívélyes, hasz­nos és tartalmas megbeszélést folytatott Budapesten Margaret Thatcherrel, most viszonozta a brit kormányfő látogatását. Mar­garet Thatcher a Downing Street 10. — a miniszterelnöki reziden­cia — kapujában igen barátságo­san mosolyogva üdvözölte Kádár Jánost az újságírók hadának je­lenlétében, a kamerák pergőtűzé­ben kezet fogva kijelentette: „ön szívesen látott vendég itt." Ezt követően az előcsarnokban ismét megörökítették a pillanatot ami­kor az MSZMP főtitkára átlépte az olyan sok történelmi eseményt megért palota küszöbét. A hivatalos tárgyalások négy­­szemközt kezdődtek, s mintegy háromnegyed óra múlva csatla­kozott a legmagasabb szintű esz­mecsere résztvevőihez a két or­szág külügyminisztere, Várkonyi Péter és Sir Geoffrey Howe. A magyar—brit csúcstalálkozón át­tekintették a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó nemzetközi kérdések egész sorát. Jóllehet a nemzetközi feszültség okainak megítélésében eltért a vé­leményük, álláspontjaik meg­egyeztek abban, hogy valamennyi országnak erőfeszítéseket kell tennie az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítása végett. Re­ményüket fejezték ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok közelgő genfi csúcstalálkozó­ja előmozdítja a nemzetközi lég­kör javulását. Margaret Thatcher meleg sza­vakkal emlékezett vissza múlt évi magyarországi látogatására. Ká­dár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a magyar— brit kapcsolatok a közös erőfeszí­tések eredményeként — különö­sen gazdasági és kulturális téren — sikeresen fejlődnek. Úgy ítél­ték meg, hogy a kölcsönös érde­kek figyelembe vételével tovább lehet lépni az együttműködés út­ján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gazdasági téren könnyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a ma­gyar—brit kapcsolatok fejlődése részét képezi a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítések­nek. Margaret Thatcherrel történt csütörtöki kétszeri találkozása közben Kádár Jánosnak alkalma volt megismernie a legnagyobb ellenzéki erőnek, a Munkáspárt vezetőjének álláspontját is. Neil Kinnock az MSZMP főtitkárát londoni szállásán, a Hyde Park Hotelban kereste fel, s folytatott vele kötetlen megbeszélést. Egyébként a témákban gazdag, őszinte légkörű politikai tanács­kozást megelőzően Kádár János rövid városnézés keretében fel­kereste a British Museum könyv­tárát, ahol bemutatták neki azt az olvasóhelyiséget, ahol Marx Károly, négy évtizeden át alkotó tevékenységben töltötte napjait, itt írta a Tőkét is. Itt dolgozott egyébként Kossuth Lajos, Fried­rich Engels és Lenin is. A világ egyik legjelentősebb, hatalmas, tizenötmillió kötetes könyvtárának az északi szárnyá­ba kalauzolták ezután a nagy tisz­telettel fogadott vendéget. Itt ta­lálható egyebek között a történel­mi magyar könyvek válogatott gyűjteménye, köztük egy Corvina . A látogatás végén Kádár Já­nosnak átnyújtották a Magna Charta hasonmás kiadását, ame­lyet méltató sorok kíséretében kö­szönt meg a vendégkönyvben. A londoni főpolgármester hiva­talába vezetett ezután a városné­ző körút. A házigazda szívélyes szavakkal köszöntötte Kádár Já­nost, visszatekintett két évvel ez­előtti budapesti tartózkodásának felejthetetlen mozzanataira, és ki­fejezésre juttatta reményét, hogy töretlenül fejlődnek tovább a két főváros kapcsolatai. A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helye­zett el Marx Károlynak a Highgate-i temetőben lévő sír­ján, tisztelegve ezzel a tudomá­nyos szocializmus megalapítója előtt. Kádár János hivatalos nagy­­britanniai útjának második nap­ján találkozik az angol gazdasági és üzleti élet vezető képviselőivel, majd nemzetközi sajtóértekezle­ten válaszol a hírlapírók kérdé­seire. Matolcsy Károly Poll­át köszön­tők a díszvacsorán Margaret Thatcher csütörtökön este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Margaret Thatcher: Több téren közösek az eszményeink Margaret Thatcher elöljáróban melegen üdvözölte Kádár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Bri­­tanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyőződésem szerint, érez­ni fogja ennek az épületnek, a Downing Street 10.-nek a törté­nelmi levegőjét. Ez az épület kö­zel 250 év óta otthona és hivatala az angol miniszterelnököknek. Az ön látogatása önmagában is tör­ténelmi esemény: ebben az épü­letben most először látjuk ven­dégül egy kelet-európai ország vezetőjét, aki a kommunista párt főtitkáraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi útjáról szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emlékeket őrzöm azokról a napokról; nagy kitüntetés volt számomra, hogy én lehettem az első angol minisz­terelnök, aki az ön országába látogatott. Mindig szívesen gon­dolok vissza a baráti fogadtatásra, és párját ritkító vendégszeretet­re, amelyben részesítettek. Em­lékszem, amikor a budapesti nagy vásárcsarnokban paprikát és mé­zet vásároltam, nem fogadtak el tőlem pénzt. A vásárcsarnokban tartózkodók olyan meleg és szí­vélyes fogadtatásban részesítet­tek, amelyet soha nem fogok el­felejteni. Remélem, hogy önnek is ugyanilyen tapasztalatai lesz­nek holnap a Sainsbury élelmi­szer-áruházban. Annak is nagyon örültünk, hogy az elmúlt 12 hónap során vendé­gül láthattuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pé­tert. Amikor Szűrös Mátyás hi­vatalomban meglátogatott, egy kínai közmondást idézett: „Jobb valamit egyszer látni, mint ezer­ !

Next