Magyar Nemzet, 1986. június (49. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-02 / 128. szám

Arat 1,80 forint Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA jjstgfis megyei KONYA 6601 BÉKÉSCSABA VL 35. ■éllé 1986. Jiiiiiiis 2. XIX. évfolyam 128. szám Felelősségre ébresztő gondolatok Ismert epizód a Bibliából: az idős és köztiszteletben álló Noé az önözvíz után elhagyva a bárkát, szőlőművelésbe kez­dett, és egy alkalommal a szőlő levétől alaposan lerészegedett. Ilyetén állapotában szemérmet­lenül pőrére vetkezve hevert sátrában, és igencsak megszé­gyenült fiai előtt. Az a Noé járt így, akit a végképp meg­romlott emberek között Isten igaznak talált, és családjával együtt azért kímélt meg a pusz­tulástól, hogy általa újjászület­­hessék az élet a Földön. És lám, a kataklizma elmúltával folt esett a régi dicsőségen: vénsé­­gére — példakép helyett — gúny tárgyává vált. Ez a történet, az idős korá­ban megszégyenült Noé képe tolakodott elém, amikor a Hy­att Atrium Szállóban ma meg­nyíló nemzetközi konferencia programjában lapozgattam. A tanácskozást ugyanis a világ minden tájáról idesereglett szakemberek az alkoholizmus megelőzése és kezelése­­— saj­nos — örökzöld témájának szentelik, és az előadások egyi­ke, dr. Veres Judit kandidátus kutatási beszámolója éppen az idős korúak kóros szenvedélyei­vel foglalkozik. Rendhagyónak mondható tanulmány, hiszen leggyakrab­ban éppen az idősek önmérsék­letét, józanságát állítják szembe a fiatalabb korosztályok esen­­dőségével, elítélendő életvitelé­vel, ezen bel­ü­l is — mértékte­len alkoholfogyasztásával. Mi­lyen idők és milyen erkölcsök — sóhajtozzuk, s ezenközben gyakran csak a fiatalabb nem­zedékek eltévelyedései jutnak az eszünkbe, és könnyedén el­siklunk az élet harmadik har­madában járók botlásai, ártal­mas magatartásmintái fölött. Ezt az igazságot támasztja alá dr. Veres Judit témavá­lasztása indoklásában is. A töb­bi között ezeket írja: „A szak­irodalom és a tömegkommuni­káció elsősorban a fiatalok ká­ros szenvedélyeinek problémá­it elemzi, kevesebbet foglalko­zik a felnőttekkel, valamint az időskorúakkal annak ellenére, hogy a fiatalok a helytelen életmód modelljét nem jelen­téktelen mértékben a családból, barátoktól és az idősek köréből is merítik. Sajnálatos, hogy az időskorú népesség sem mentes a helytelen életmódra jellemző szokásoktól és ezen belül az egészségre káros szenvedélyek­től.” Az egyik megyénkben végzett vizsgálat, 517, ötvenötödik élet­évét már betöltött, szellemileg friss, intézményes szociális gondozásban részesülő személy­re terjedt ki.­­Az idős emberek bevallása alapján 54 százalék közülük az alkohol fogy­asztók és 46 a nemfogyasztók aránya. Az alkoholt fogyasztók 27 szá­zaléka sorolta magát a rend­szeresen ivók közé, akik 18 százaléka nő és 33,8 százaléka férfi. Jelentős a nem válaszo­lók csaknem 25 százalékos ará­nya; feltehető, hogy ezek kö­zött szintén nem csekély a ko­rábban vagy jelenleg is alko­­holizálók száma. Az érdekes adatok sorába tartozik, hogy sem az egyedül­lét, sem az iskolai végzettség önmagában nem meghatározó az alkoholfogyasztási szokások kialakulásában, és hogy a fog­lalkozás szerint megoszlásban az alkoholt fogyasztók között legmagasabb a mezőgazdasági dolgozók aránya. A szellemi és segédmunkások arányában pe­dig alig van különbség! Az is meglepő, hogy égetett szeszt a nők nagyobb arányban fogyasz­tanak, mint a férfiak. Elgondolkodtató, hogy a „Mi­ért iszik?” kérdésére a nők többsége azt válaszolta: mert egészséges (!), míg a férfiak főleg a megszokásra hivatkoz­nak. Elkeseredésében alig 6,6, illetve 3,8 százalékuk iszik. A legmegdöbbentőbb viszont, hogy az időskorúak saját egész­ségi állapotukról vallott néze­tei, valamint az alkoholfogyasz­tással kapcsolatos egészségi is­meretei mennyire nem egyez­nek az orvosi szakvélemények­kel, mennyire tévesek, hézago­sak és — esetenként — milyen alapvetően hiányosak. Szomorú, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta be­tegségekről csaknem tíz száza­lékuknak fogalma sincs, vagy nem is válaszolt a kérdésekre, és ugyanennyi az „egyéb”, te­hát az olyan felelet, amelyet szintén nem sorolhattak a meg­felelő válaszok közé. Akadt például olyan is, aki a tüdőbajt az alkohol következményének tulajdonította. (Gondoljuk meg, hogy rendszeres szociális gon­dozásban részesülőkről van szó!) Az alkoholtól való eltil­tást csak a gépjárművezetők­nél és a gyermekeknél érezték fontosnak, és csak utolsó helyen jelölték az időskorúakat. Bár a vizsgálat nem az idős­korúak egészére terjedt ki, mégis alkalmas nem egy tanul­ság általánosítására. Az idézett adatokból és az itt fel nem so­rolt, más kérdésekre adott vá­laszokból félreérthetetlenül ki­világlott, igen sok még a ten­nivaló az ismeretek bővítésé­re, az alkoholfogyasztási szoká­sok kedvező irányú alakításá­ra. Nemkülönben annak tuda­tosítására is, hogy a káros szen­vedélyek nagyban rontják az idősek életkilátásait, gátat szab­nak aktivitásuknak. És bár a ma kezdődő konferencia igen sokfajta megközelítésben, szín­vonalasabbnál színvonalasabb külföldi és hazai előadásokkal igyekszik szolgálni az alkoho­lizmus elleni küzdelmet, az időskorúak arányának emelke­dése, az időskorúakat is sújtó , betegségek rizikófaktorai között előkelő helyet elfoglaló káros szenvedélyek elterjedése világ­szerte, bizonyára megkülönböz­tetett érdeklődést kelt majd dr. Veres Judit témája iránt. És nem utolsó sorban: fele­lősségébresztő gondolatok hang­zanak majd el: az idősek is felelősek ugyanis — saját egészségük megőrzése mellett — a fiatalabbak helyes élet­módjának, szemléletének for­málásáért, de még azért is, hogy milyen tisztelet, megbe­csülés övezi őket életük alko­nyán. Felvetődik tehát a kérdés: az igaz, köztiszteletben álló Noé példáját, egy érdemekben gaz­dag élet kisugárzását elhomá­lyosíthatja-e — akár idős kor­ban — egy átkos szenvedély? Bízzunk benne, hogy a külön­ben Svájcban székelő Nemzet­közi Alkoholizmus és Kábító­szer Elleni Tanács, valamint a magyar Alkoholizmus Elleni Bizottság együttes rendezésé­ben ma kezdődő, ötnapos kon­ferencia nem­mel felel erre a kérdésre. Minden korosztály nevelhető és képes az önnevelésre is, ha képes tükröt tartani önmaga elé, szembenézni önmagával és jól sáfárkodni önnön értékei­vel. Ha nem csúfolja meg ez utóbbiakat, és nem veti oda egy emberhez méltatlan, káros szen­vedély martalékául. Noé csak­is így maradhat példakép, aki bárkáján — a Biblia szerint — egy világot mentett meg a vég­ső pusztulástól, mert tiszta fő­vel tette a dolgát és — józanul evezett. Komor Vilma Mihail Gorbacsov Magyarországra látogat Moszkva bírálja a SALT amerikai megszegését, nézetkülönbségek a NATO-ban A külpolitikai helyzet ÉLÉNKEN FOGLALKOZTATJA a világsajtót a NATO-külügymi­­niszterek pénteken befejeződött halifaxi tanácskozása. A belga lapok igen csalódottan kommentálják az eseményt, és szemrehányással ille­tik az Egyesült Államok kormányát, mert a SALT—2 megsértésével lehetetlenné teszi a kelet—nyugati­­közeledést, az európai enyhülési folyamatot. A nyugatnémet újságok az NSZK nemzeti érdekeinek és az Atlanti Szövetség egységének féltésétől indíttatva kárhoztatják Washingtonnak azt a szándékát, hogy az év vége után felmondja a nagy jelentőségű szerződést. A Süddeutsche Zeitung „Reagan lemond a diplomáciáról" című hírmagyarázatában megállapította, hogy — akárcsak a Líbia ellen végrehajtott bomba­támadás esetében — az amerikai elnök ez­erkallommal is a kész tények politikája mellett döntött. A Fehér Ház még azt a fáradságot sem veszi, hogy a SALT—2- ről való lemondását a­­szovjet szerződésszegések" részletes bemuta­tásával próbálná igazolni, amelyeket egyébként még az Egyesült Ál­lamok kormányzatában is erősen vitatnak. A Frankfurter Rundschau úgy véli, mélyül a szakadék Nyugat-Európa és Washington között A NATO válság felé sodródik azóta, hogy a Fehér Házban mindinkább a Pentagon ama nézete látszik felülkerekedni, miszerint csakis az amerikai politika a helyes, a szövetségeseknek ehhez kell igazodniuk. Madridban szintén arról cikkeztek, hogy a hadászati fegyverekre vonatkozó megállapodásokról Halifaxban­­kialakult vita megosztja a NATO tagországait. Az El Pais szerint Washington több szövetségese, így Kanada, az Egyesült Királyság, az NSZK és Franciaország kép­viselője megpróbálta a SALTO 2-megállapodásokról kialakított néze­teinek a megváltoztatására rávenni az amerikaiakat. Ami a briteket illeti, a Sunday Telegraph tudni véli, a következő hetekben a londoni kormány — összehangoltan más nyugat-európai fővárosokkal — foko­zott erőfeszítéseket kíván tenni, hogy rábírja Reagant múlt heti dön­tésének a felülvizsgálatára. A Pravda mindezzel összefüggésben azt írta, noha a NATO-szövetségesek Washingtonétól lényegesen eltérő nézeteket vallanak a SALT—2-ról, a halifaxi fő záródokumentum mégis — amerikai nyomás eredményeként — megkerüli ezeket a vitás pontokat. Az o­kmány szerzői változatlanul az állítólagos „szovjet ka­tonai fenyegetésre” hivatkoznak, amikor megpróbálják ellensúlyozni a moszkvai béke­javaslatok hatását a közvéleményre, szögezte le az SZKP lapja. ÚJ JAVASLATOKAT KÍVÁN előterjeszteni a Szovjetunió e hónap tizedike táján a közép-európai fegyverzetek és haderők csökkentéséről tartott bécsi tárgyalásokon, jelentette be Valentyin Falin, a Novosztyi sajtóügynökség elnöke, aki a Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért nevű szervezet kölni kongresszusa alkalmából tartózkodik az NSZK-ban. A neves szovjet személyiség az AP ameri­kai hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondotta, az indítvá­nyok Mihail Corbacsovnak az NSZEP kongresszusán elmondott beszé­dére épülnek, amely kezdeményezéseket tartalmazott arra vonatko­zóan, hogy az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő egész európai térség­ben jelentékenyen csökkentsék mind a hagyományos katonai erőket, mind a harctéri atomfegyvereket. Az interjúban a Novosztyi elnöke rendkívül sajnálatosnak mondotta, hogy az Egyesült Államok kinyil­vánította szándékát ez amerikai szenátusban ugyan nem ratifikált, de a washingtoni fél által eddig tiszteletben tartott SALT-2 felmondá­sára, noha — mint hangsúlyozta — a SALT—1 és a SALT—2 megálla­podások­­különleges szerepet játszanak a fegyverzet-ellenőrzési folya­matban és a Szovjetunió, az amerikai vádaskodásokkal szemben, a genfi tárgyalásokon teljesen nyilvánvalóvá­­tette megtartásukat. Egy hét alatt két olyan megnyilvánulás,­­mint amilyen a berni elutasítás és a SALT—2-vel kapcsolatos bejelentés, enyhén szólva kicsit sok — nemcsak a Szovjetunió, hanem a nyugat-európai szövetségesek szá­mára is — mondotta Falin, aki mindamellett hangsúlyozta, országa változatlanul híve egy olyan csúcsnak, amely haladást hozhat a fegy­verzet-ellenőrzésben. Az SZKP főtitkárának budapesti útja Mihail Gorbacsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának főtitkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghí­vására a közeli napokban baráti látogatást tesz a Magyar Nép­­köztársaságban. Ma érkezik hazánkba a kínai külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminisz­ter meghívására ma hivatalos, bá­rrát­ látogatásra hazánkba érke­zik Vu Hszüe-csien államtaná­csos, a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztere. ♦ Vu Hszüe-csien államtanácsos, a Kínai Népköztársaság külügy­minisztere, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja 1921-ben született Sanghajban. 1949-től, a Kínai Népköztársaság kikiáltásától kezdve, a 60-as évek közepéig ifjúsági vezetőként te­vékenykedett, a kínai Kommu­nista Ifjúsági Szövetség nemzet­közi osztályának helyettes veze­tője, majd vezetője volt. Magas beosztásokat töltött be az össz­­kínai Ifjúsági Szövetségben is: a szervezet nemzetközi osztályának vezetője, később a szövetség el­nökhelyettese lett. A 70-es évek végén a KKP Központi Bizottsá­ga külügyi osztályának alosztály­­vezetőjeként, majd osztályvezető­helyetteseként tevékenykedett. 1982-ben külügyminiszter-helyet­tessé, majd külügyminiszterré, 1983. júniusában pedig államta­nácsossá nevezték ki. 1983. szep­temberében a Kínai Kommunista­­ Párt KB Politikai Bizottságának­­ tagjává választották. A szovjet kormány válasza Reagan elnök bejelentésére Válaszolva Reagan elnök má­jus 27-i bejelentésére, a szovjet kormány szombaton Moszkvá­ban nyilatkozatban tette közzé, hogy mihelyt amerikai részről bármilyen módon túllépik a SALT-megállapodásokban meg­szabott korlátokat, a Szovjet­unió is felmentve érzi magát az 1972-es ideiglenes egyez­ményben és a 8ALT—2-ben vállalt kötelezettségek alól, s ­ megteszi a hadászati egyensúly megőrzéséhez szükséges intéz­kedéseket. Az MTI moszkvai jelentése sze­rint a szovjet kormánynyilatko­zat emlékeztet rá, hogy az Egye­sült Államok kormánya olyan lépést tett, amely újólag teljesen nyilvánvalóan feltárja a jelenle­gi amerikai külpolitika lényegét. E politika célja a mindenre ki­terjedő fegyverkezési hajsza, a világűr ralitarizálása, a nemzet­közi feszültség fokozása. Az elnök döntése azt jelenti, hogy a jelenlegi amerikai veze­tés rendkívül veszélyes lépésre szánta el magát a nukleáris fegyverkezési hajszát fékező, és ezzel az úja­bb megállapodások megkötéséhez feltételeket terem­tő szerződési rendszer szétrom­­bolásában — mutat rá a kor­mánynyilatkozat. ■ Az Egyesült Államok konkrét kilépését a SALT—2 szerződés­ből ez év végére tervezik, amikor a fegyverzetfejlesztés során — egyebek között a manőverező robotrepülőgépeket hordozó ne­hézbombázók tekintetében — Washington túllépi a több, kü­­lön-külön célra irányítható rob­­banótöltettel felszerelt hadászati hordozóeszközökre 1320 egység­ben megszabott határt. Az elnök nyíltan kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog le­szerelni megfelelő mennyiségű meglevő fegyverzetet annak ér­dekében, hogy ne lépje túl ezt a szintet.­­ Mindezt a Szovjetunió állítóla­gos „szerződésszegéseivel" pró­bálják indokolni. Ezek az állítá­sok az első betűtől az utolsóig megalapozatlanok. Ilyen szerző­désszegések nem voltak, és most sincsenek. És az Egyesült Álla­mok kormánya jól tudja ezt. A szovjet fél több ízben is tények­kel alátámasztva leplezte le Wa­shington próbálkozásait, hogy minden soron következő, a meg­levő megállapodások korlátaiba nem szorítható amerikai katonai program bevezetésével párhuza­mosan újabb kitalált vádakkal illesse a Szovjetuniót. Ismert a Szovjetunió elvi ál­láspontja a fegyverzetkorlátozási megállapodásokkal­ kapcsolato­san. A szovjet fél szigorúan és teljes mértékben teljesítette, és most is teljesíti min­den vállalt kötelezettségét. Abból indul ki emellett, hogy a SALT-2 szer­ződés által előírt kötelezettségek­nek a kölcsönösség alapján való további megtartása lényeges a hadászati egyensúly megőrzése és a biztonság erősítése szem­pontjából. Mindez méginkább megvilá­gítja, hogy az amerikai kormány­zat miért foglal el annyira dest­ruktív álláspontot a nukleáris és űrfegyverzetről folytatott genfi tárgyalásokon, ugyanúgy, mint abban a kérdésben, hogy milyen­nek is kell lennie az újabb szov­jet-amerikai csúcstalálkozónak. Ez egyúttal megmutatja: meg­alapozott az a szovjet álláspont, miszerint egy ilyen találkozóhoz az amerikai félnek is készen kell állnia arra, hogy konkrét ered­ményeket érjenek el legalább egy-két, a biztonsággal összefüg­gő kérdésben. Szükség van az értekezlethez a megfelelő politi­kai légkörre is. Az Egyesült Ál­lamok által tett kihívó lépés nem azt mutatja, hogy akár az egyik, akár a másik megvolna. Világosan kell látni azt is, hogy a szovjet kormány nem fogja tétlenül nézni, amint az Egyesült Államok felrúgja a hadászati tá­madó fegyverzet korlátozásáról kötött megállapodásokat. Az ame­rikai fél nem táplálhat semmifé­le illúziót azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet katonai előnyök­,­höz jutnia mások biztonságának kárára. A Szovjetunió által válaszként meghozandó­­intézkedések kizár­ják annak lehetőségét, hogy az Egyesült Államok erőfölényt vív­jon ki a hadászati fegyverzet alapvető változataiban, amelye­ket jelenleg fejlesztenek és had­rendbe kívánnak állítani. A Szovjetunió a jövőben is mindent megtesz a szocialista közösség szilárd biztonságáért, minden szükséges intézkedést megvalósít a nemzetközi bizton­ság megszilárdítása érdekében — szögezi le a szovjet kormánynyi­latkozat. G Genscher értékelése a halifaxi megbeszélésekről Bonnból jelenti az MTI. Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter kifejezte remé­nyét, hogy az Egyesült Államok a következő hónapokban felül­vizsgálja a SALT-2-szerződés esetleges felmondásával kapcso­latos tervét. A halifaxi NATO-tanácskozás­ról hazaérkezve a Hessischer Rundfunk rádióállomás munka­társának kijelentette: a nyugat­európai szövetségesek meg akar­ják akadályozni azt, amit nem kívánatosnak minősítettek Hali­­faxban is, nevezetesen, hogy ez a gyakorlatban bekövetkezhes­sék. Ezért energikus tárgyalások­ra van szükség, hogy a nyugati szövetség előbbre jusson a Szov­jetunióval való leszerelési tár­gyalásokon. Genscher kiemelte, hogy közös m­n.oatnAmpth.fransia .trPTHAmé­­nyezés eredménye volt a halifaxi nyilatkozatnak az a része, amely lényegében Mihail Gorbacsov áp­rilisi javaslatához kapcsolódva a hagyományos fegyveres erőik egész Európára kiterjedő szilárd egyensúlyának kérdésével foglal­kozik. Ez véleménye szerint azt is mutatja, hogy milyen jelentős a NATO-n belüli és a kelet-nyu­gati viszony szempontjából az NSZK—francia összefogás. A nyugatnémet külügyminisz­ter azt mondta, hogy ez jelzés volt Halifaxból a Varsói Szerző­dés tagállamainak arra vonatko­zóan, hogy a nyugati szövetség komolyan kész tárgyalni leszere­lési lépésekről. Egyben azt remé­li, hogy „ez a jelzés pozitív vissz­hangra talál a Politikai Tanács­kozó Testület június 10-én és 11-én megtartandó budapesti ülés Abe Sintaro sajtóértekezlete Tartalmas és hasznos politikai párbeszédnek nevezte a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalá­sait szombaton Moszkvában megtartott sajtóértekezletén Abe Sintaro japán külügymi­niszter. Mint kifejtette, ezen az értékelésen az a tény sem vál­toztat, hogy a Szovjetunió és Ja­pán között a kétoldalú kapcso­latok és a nemzetközi kérdések megítélésében is változatlanul jelentős nézeteltérések vannak. Az MTI moszkvai jelentése sze­nt a japán diplomácia vezetője combaton fejezte be tárgyalásait­duard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszterrel, s aláírta vele a két ország kulturális kapcsolatai­ról szóló megállapodást. A Mihail Gorbacsovval és Eduard Sevardnadzéval a kétol­dalú kapcsolatokról folytatott megbeszéléseiről szólva a japán külügyminiszter különösen nagy súlyt helyezett az általa területi kérdésnek nevezett problémakör­re. Mint mondotta, országa kü­lönösen nagy jelentőséget tulaj­donít ennek, s ő Mihail Gorba­­csovnak és Eduard Sevardnadzé­­nak is részletesen kifejtette a kér­désről alkotott japán véleményt. „Izzó hangulatúnak” nevezte a tárgyalásokat, amelyeket a Szov-

Next