Magyar Nemzet, 1986. június (49. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

Szombat, 1986. június 28. Elkezdődött hát végre! Taróczy Balázs és Heinz Günthardt a wimbledoni teniszbajnokság ötö­dik napján háromnegyed három órakor rövid bemelegítés után a négyes pályán elkezdték első mérkőzésüket. A választást Ta­róczy nyerte és Günthardt kezd­te az adogatást. Az ellenfél Sam Gianmalva és Greg Holmes szá­munkra talán kevésbé ismerő­sek, de Amerikában a legjob­bak közé tartoznak. Mindketten huszonöt évesek és játékerejük­re jellemző, hogy itt Wimbledon­ban egyesben is indultak és mindketten két alkalommal győz­tek már, azaz bejutottak a leg­jobb 16 közé. Taróczyék könnyen nyerték az első játékot, sőt el­nyerték rögtön Gianmalva ado­gatását is. Taróczy jól szervált és máris 3:0. Szikrázó napsütés­ben eleinte nem túlzottan zavaró szélben nyugodtan és összeszokot­tan játszott a címvédő magyar— svájci páros. Homes adogatásait Taróczy úgy ütötte vissza, hogy az elől álló Sam Gianmalva hoz­zá sem tudott érni. De az ameri­kaiak mégis nyerték a saját ado­gatásukat és 3:1-re szépítettek. Günthardt következett, 4:1, majd ismét elnyerték Gianmalva ado­gató játékát és így 5:1-es vezetés­hez jutottak. Taróczy akkor szá­mos egyenlő után kétszer is hi­bázott és elvesztette a játékot, de szerencsére ugyanígy járt Holmes is és így az első játszmát Balázsék 20 perc alatt 6:2-re nyerték. Nem indult jól a második játszma. Günthardt ugyanis nem adogatott elég pontosan, Holme­­sék pedig elhatározták, hogy eny­­nyire olcsón azért nem adják a bőrüket, elkezdtek nagyon fi­gyelni és lett is ennek mindjárt eredménye, 2:0-ra­ elhúztak. Ek­kor Balázs hatalmasakat adoga­tott, Günthardt pedig ütött egy olyan leheletfinom, puha, rövid keresztlabdát, hogy az ameri­kaiak csak egymásra néztek és felvonták a vállukat. Mindez azonban nem változtatott a ját­­ék általános képén, kiegyenlítet­tebb lett a küzdelem. Günthardt elég'gyakran 'hibázott.'­aránylag könnyű labdáknál is — ezt láttam egyébként egyesbeli­­mérkőzvén is, amikor Steiber ellen vesztett , és így minden játék sokkal szorosabb lett. 4:2-es amerikai vezetés után Balázs ismét kitű­nően adogatott, 4:3-ra feljöttek 5:4 után Gianmalva saját adoga­tását megnyerve 6:4-re megnyer­ték a második játszmát, egy órá­ja játszottak ekkor és 1:1-re állt a mérkőzés. Láthatóan nagyon feljöttek az amerikaiak. A har­madik játszmát Taróczy kezdte­­ ragyogóan, de most már Hol­mes is jobban adogatott és ki is egyenlített, 1:1 a játszma állása. Günthardt, ha nehezen is, de nyerte a játékát. 2:2 után elnyer­ték Taróczy adogatását és ezzel jelentős előnyhöz jutott az ellen­fél. Minden azon múlott, sike­rül-e visszanyerni valamikor­­az elvesztett adogatást? Nem sike­rült, 6:4-re az amerikaiak nyer­ték a harmadik játszmát. Rendkívül feszült pillanatok következtek. A­­két huszonöt éves amerikai hihetetlen akarással, becsvággyal játszott a bajnoki cím védői ellen. Taróczyék pe­dig nagy önfegyelemmel, de fáj­dalom, nem igazán jól. Nem tud­ták egymást kisegíteni a szorult helyzetekben, mint korábban any­­nyiszor már, mintha két kitűnő egyes játékos játszott volna egy­más mellett, nem a világ egyik legjobb párosa. De­ azért újra nekiveselkedtek 2:1 után Balázs ragyogó fonák elütéseivel elnyerték Holmes ado­gatását, kezdtek „kimászni a gö­dörből”. Megvolt a játszma meg­nyeréséhez szükséges előny, sőt Günthardt 4:1-re igazíttatta az eredményjelző táblát, majd Ba­lázsék 6:3-ra nyerték a játszmát. Döntő szett. Két óra tíz perc telt el. Gianmalva kezdheti az adogatást és meg is nyeri. Günt­hardt szintén nyeri a sajátját. Hohn is magabiztosan adogatott, nem volt kétséges ebben a játék­ban az amerikai páros fölénye, 2:1 a javukra. És ekkor bekövet­kezett az utolsó fordulat, Taróczy mintha türelmét vesztette volna siettetni próbálta a játékot, de ehhez nem voltak elég erősek az adogatásai, az amerikaiak min­dent elértek és Balázs elvesztet­te adogatását Innen sajnos már csak forma­ságok maradtak hátra, a Holmes Gianmalva kettős egyre színe­sebben, ötletesebben játszva, már csak arra ügyelt, hogy saját ado­gatásait nehogy elveszítse, s vé­­gülis az amerikaiak 6:3-ra nyer­ték a döntő játszmát. Az első fordulóban kiverték a tavalyi baj­nokot- Egri János SPORT Első mérkőzésén kiesett Wimbledonban a Taróczy, Günthardt páros Vasárnapi galoppversenyek 1. Amy — Toborzó — Cukroslány — Timur. — 2. Neptun .— Amicé — Win­ner — Lady L. — 3. Mirtusz — Tiszta — Béla király — Henna. — 4. Ettagan — Garas — Gebines — Kicsi. — 3. Magyar Derby: Viador — Try Star — Márki — Maszka. — 6. Trák — Nerva — Arola — Ámító. — 7. Bagatell — Dorka — Priusz — Előd. — 8. Kedvenc — Bandita — Kurázsi — Rakoncátlan. — ,9. Késmárk — Dzsinn — Gála — Hamvas. — 10.Kádi — Gunda — Mun­dér — Butik. Figyelem! A versenyeket 13.00-kor kezdik. WASHINGTONBÓL NÉZVE Mexikóból hazajövet, washing­toni tudósítónk vendégeként né­hány napra megállhattam az Egyesült Államokban. Az oda­utazás előtt meditáltam, érde­­mes-e az ott­ várható élménye­ket felcserélni a világbajnokság tévéközvetítéseivel. Olvasmá­nyaim alapján arra­­következtet­tem, hogy Észak-Amerika fütyül a vb-re. Beke Miklós kollégám azonban telefonon megnyugta­tott, hogy Washingtonból is ugyanannyit látok majd, mintha egyenesen hazatérnék Mexikó­ból. Meglepett ez az információ Tudtam ugyanis, hogy Észak* * Amerikában kimúlt a nagypá­lyás futball, mégpedig elsősor­ban azért, mert a három nagy tévétársaság, az ABC, az NBC és a CBS közül egyiket sem si­került megnyerni a mérkőzések közvetítésére. Márpedig Ameri­kában csakis az a sportesemény talál támogatókra, amelyik fel­kerül a nagyadók műsorára. A tévé viszont csakis azokat a ver­senyeket, mérkőzéseket közvetí­ti, amelyektől megfelelő nézett­­­­séget vár, tehát a közben veti­­■ tett reklámokat a hirdetők hajlan­dók drágán megfizetni. A futball nem talált utat a nagy tévétársa­ságokhoz, így aztán a közönség azt sem tudja, eszik-e vagy isz­­szák ezt a játékot Ebben a tudatban élvén tartot­tam tőle, hogy mégis lemaradok a vb negyeddöntőiről. Nem így történt. Volt foci a televízióban, több is, mint reméltem. Először is van egy spanyol nyelvű adó, a SUN, amelyik az ország egész területén egyenes­ből közvetített minden mexikói meccset. Washingtoni idő sze­rint­­délután kettőtől és hattól, aztán este az egyiket, az érde­kesebbiket meg is ismételte. Az eredeti mexikói adást vette át, az ottani riporterek kommentá­lásával. Adta a mérkőzéseket a sportra is szakosodot ESPN ká­beltévé, amely — a spanyol adó­hoz hasonlóan — rend­szeresen képernyőre viszi az európai fut­ballt: a hétvégeken nagyjából órás közvetítést sugároz az NSZK vagy más ország bajnoki mérkő­zéséről. Meglepetésemre az egyik „nagy”, az NBC is műsorára vette a világbajnokságot Persze, elég sajátosan. A francia—brazilt például a program szerint dél­után négykor felvételről kellett volna­ közvetíteni. Igen ám, de ebben az időpontban még tartott a baseballrangadó. Márpedig holmi labdarúgásért ezt a szent sportot nem lehet elvenni a kö­zönségtől. A jó órás késés miatt a brazil—franciából — melyet szerencsére előzőleg közvetített a spanyol tévé — az NBC csaparól az első félidő góljait és a máso­dik félidő érdekesebb jeleneteit mutatta be, majd következett a hosszabbítás és a 11-es rúgások drámája. Másnap az argentin—angol mérkőzés már nem ütközött a basebalal, tehát végigélvezhet­tem a futball vérbeli amerikai interpretálását. Három csatorna között válogathattam! Ment a mérkőzés, aztán kis téglalappá szűkült­ a képernyő, széles vörös keret övezte a labdarúgópályát és a feliratból megtudtam, hogy a Budweiser minden kétséget kizáróan a sörök királya. Maradt a keret jóideig, majd később többször is megjelent De sebaj, ha kicsiben is, mégis láthattam közben a játékot. Igen ám, de a többi reklám már nem volt te­kintettel a futball barátaira, teljesen elfedte a képet. Történ­hetett akármi a mérkőzésen, mi, nézők csak arról tudhattunk, milyen ragyogó kocsi is a Chev­rolet, értesültünk róla, milyen fürdősót kell használnunk, mivel ajánlatos ízesíteni a salátánkat. Még annyit sem tettek meg, hogy az időközben történteket felvétel­re vegyék. A mexikói tévé, amely teljesen amerikai reklám minta szerint dolgozik, az NBC-vel el­lentétben a mérkőzéseket nem szakította félbe. A hirdetés szö­vegét egyszerűen ráúsztatta a képernyő aljára és ott olvashat­tuk, hogy Sanchez csakis a Choco­­milknek köszönheti futballtudá­­sát. Az NBC egy-két perces időtar­tamokra is megfosztott a játék látványától, de azt szerencsére már csak a képernyő alján olvas­hattam rendszeresen, hogy „Spon­sored by Anhauser Bush inc.” Ez a cég vállalta ugyanis a közve­títés költségeit. Következett Ma­radona azóta is vitatott fejes (vagy kezes) gólja. Aztán a kö­zépkezdés után az angolok el­kezdtek rohanni az argentin ka­pu felé, izgalmassá vált a já­ték. Ott Mexikóban. De én Wa­shingtonban először csak reklá­mokat láttam, hosszan, hosszan, majd megjelent a képernyőn a Mexikóban dolgozó két amerikai riporter és kedélyesen, derűsen elkezdte elemezni, vajon Mara­dona miként juttatta a hálóba a labdát. Mert — gondolták a ri­porterek — végre történt valami izgalmas, és az amerikai közön­séget nem az unalmas játék ér­dekli, hanem a nagy sztori. Ha egyszer ilyen különlegesség tör­ténik, azt tálalni kell a néző­nek, meg kell vizsgálni mindent elölről, hátulról. Mert az ameri­kai néző este nem arról fog be­szélgetni a szomszédjával, hogy Maradona milyen pontosan pasz­­szolt. Azt ő nem tudja értékelni. De hogy miként sikerült egy trükkel becsapnia százezer nézőt és a mindenért felelős bírót, az már valami. Az szenzáció. Ha minden mécsen történne ilyes­mi, teret hódítana Amerikában a futball. Mert mi, európaiak ér­tékelni tudjuk a közbülső csatá­rozásokat, a jó cseleket, a terü­let megszerzésére irányuló tö­rekvéseket, érzékeljük, ha rob­banásig feszül a hangulat, de az amerikai nem futballon ne­velkedett, neki ez a játék unal­mas, mert általában ritkaság­­számba megy a gól! Számunkra egy o—o, egy 1—0 is lehet izgal­mas, de az amerikainak az­ kell — így szokta meg a legkedveltebb sportágaiban —, hogy potyogja­nak a gólok. Mint a kosárlabdá­ban, a hokiban, a rögbiben, vagy pedig úgy lehessen számolni a pontokat, mint a baseballban. A teremfoci például azért kezd hó­dítani, mert ott egyetlen mécs­esen több a gól, mint amennyi esett annak idején egy teljes nagy­pályás fordulóban. De a lényeg, hogy most az iga­zi futball is helyet kapott az NBC adásában. S ha az Egye­sül Államok megkapta volna a rendezés jogát, akkor vetélked­tek volna a tévétársaságok a köz­vetítés jogáért, és az amerikai néző, akarva akaratlanul behó­dol a labdarúgásnak. Ha ott a televízió valamit fontos ügynek tekint, akkor ezt a fontosságot a néző agyába is bele tudja plán­tálni. Sajnos, a FIFA kihagyta a nagy lehetőséget, hogy a sport­életnek ezt a fontos bázisát meg­nyerje a labdarúgásnak. Nemcsak a tévében voltak lát­hatók a vb eseményei, hanem az újságok is meglehetősen nagy terjedelemben foglalkoztak a Mexikóban történtekkel. A Wa­shington Post hétfői száma pél­dául hatoldalas sportmellékleté­ben körülbelül teljes egy oldalt szentelt a világbajnoki tudósítá­soknak. A lap kiküldött munka­társai írták a cikkeket. A hétfői New York Times kilenc oldalt adott a sportnak. A baseball ural­kodott ugyan, de a Mexikóba küldött munkatársak nagyon szakszerűen, okosan szóltak hoz­zá a vb eseményeihez. Nem elő­ször láttak futballt — nyilván. Persze, a kilencoldalas terje­delembe sok minden belefér. Ottlétemkor az egyik fő téma az volt, hogy meghalt Len Bias, az amerikai egyetemi kosárlabda­­bajnokság elsőszámú sztárja. Ez a 22 éves fiatalember ősztől több­millió dollárért már a profi baj­nok Boston Celticben játszott volna, de egy múlt heti meccsét követően összeesett, meghalt. Kiderült, hogy kábítószert sze­dett. Egy másik érdekes írás ar­ról szólt, vajon miért nincsenek feketebőrű teniszsztárok Ameri­kában. A cikk írója­­kimutatta, hogy a felszerelés megvásárlá­sa, a pályabérlet, az edzői ho­norárium, a közlekedés nagyjá­ból évi 10000 dollárba kerül, és ekkora kiadást felette kevés fe­kete engedhet meg magának. Nem beszélve arról, hogy a teniszt nem lehet grundon űzni, be kell lépni valamelyik magánklubba, csakhogy feketebőrű fiatal nem lép be, kivéve, ha talál ott ön­magához hasonlókat. Ám nem talál. Mert így alakultak ott a hagyományok, s az is tény, hogy még mindig létezik diszkrimi­náció. Szóval a lényeg: a tévében lá­tottakból és az újságokban olva­sottakból arra következtethet­tem, hogy nincs vesztett ügye a labdarúgásnak Amerikában. S azért is így gondolom ezt, mert a Washingtont övező parkokban nemegyszer láttam focizókat. Csak úgy szórakozásból mennek ki játszani baráti társaságok, családok, és valódi­ felszerelés­ben, nemegyszer edző irányítá­sával vívják mérkőzéseiket. Mint szabadidősport, terjed a labda­rúgás és ha egyszer szponzorra talál, alighanem újra feléled. Befejezésül egy epizód ottani tartózkodásomból, amelynek ugyan semmi köze a sporthoz,­­az amerikai élethez annál in­kább. Vendéglátóm családjával kirándultunk Annapolisba, Mary­land állam fővárosába. A kocsi­val leálltunk a kikötő partján, és én szálltam ki elsőként. A parton több sötétruhás, jól fésült úr állt egy csoportban. Egyikük azonnal kivált közülük, odajött hozzám, és végtelen barátsággal kezdte szorongatni a kezemet, érdeklődve hogylétemről. Én az övére voltam kíváncsi, de erre nem kaptam feleletet, mert oda­lépett Beke Miklóshoz, és őt kö­szöntötte túláradó boldogsággal. Majd szétesett az örömtől, hogy láthatja. Észrevéve a két gyere­ket, szép sárga­ léggömböket va­rázsolt elő, és nekik ajándékoz­ta őket. Csak néztem, mint a moziban. Akkor ébredtem rá, valójában mi is történik, amikor az elegáns úr egyik elegáns kí­sérője prospektust nyomott a ke­zelőbe. A minket fogadó úr fény­képével. Kiderült, hogy ő pályá­zik Maryland állam kormányzói tisztére, és ezen a hétvégén, a forgalmas kikötői környéken gyűjti a voksokat. Lekezelt min­den arra járóval, leállt beszélget­ni az emberekkel, nagy együtt­érzéssel érdeklődve problémáik­ról. Olyan rokonszenves volt, hogy az őszi marylandi választáson feltétlenül rá szavaznék... Zsolt Róbert Mu­ndial ’86 Egy senki által nem kívánt csata a 3. helyért: Belgium—Franciaország A világbajnokság vasárnapi döntője előtt az esélylatolgatások szinte egytől egyig arra futnak ki, hogy vajon a nyugatnémetek meg tudják-e fékezni Maradonát. Ha igen, világbajnokok lesznek. A többség szerint így lesz. Ha nem, az argentinok nyolc év után újra ünnepelnek. Egy eddig le­­gyűrhetetlenül szívós csapat és egy megállíthatatlannak tetsző futballista, áll tehát szemben, bár aligha tehető zárójelbe az argen­tin együttes további tíz játékosa. Ők ugyanis, bár Maradona által elhomályosítva, csaknem olyan harmonikus csapatmunkát produ­káltak ezen a vb-n, mint a nyu­gatnémetek. A VB-döntőnél érthetően lénye­gesen kisebb érdeklődés előzi meg a mai Franciaország—Bel­gium mérkőzést a 3. helyért. A korábbi VB-k hasonló talál­kozói (1970: NSZK—Uruguay 1— 0; 1974: Lengyelország—Brazília 1— 0; 1978: Brazília—Olaszország 2— 1 és 1982: Lengyelország— Franciaország 3—2) a csalódott gárdák meglehetősen eseményte­len, szürke mérkőzései voltak. Most is várható, hogy több klasszis „átlépi” az utolsó mexi­kói fellépést, és a tartalékok kap­nak lehetőséget. Négy éve például a franciáknál Ettori, Bossis, Gi­­resse, Genghini, Rocheteau és Platini nem játszott, az elődöntő­ben vereséget szenvedett együt­tesből a harmadik helyért. — Lelket kell verni a játéko­sokba, s remélem, jó eredmény­nyel búcsúznak Mexikótól és egy­ben attól a csapattól, amellyel annyi siker részesei voltak, amely aligha áll majd ugyanígy össze a Mundial után — mondta Henri Michel, francia szakvezető csütörtökön délután, amikor kü­lönrepülővel Guadalajarából meg­érkeztek Pueblába, majd hozzá­tette: — Igaz, akik az aranyérem közelébe kerültek, azoknak bronz már nem sokat mond ... A bronzéremért sorra kerülő mérkőzés a két válogatott 65 egymás elleni összecsapása lesz. Az összesített mérleg Belgium­nak kedvez: 64 összecsapásból 28-at megnyert, 15 végződött dön­tetlennel, s 21 vereséget szenve­dett el, 141—112 gólkülönbséggel Mexikóban a belgák mérlege 50 százalékos. Győzelem Irak (2— 1) és a Szovjetunió (4—3 — hosz­­szabbítással) ellen, döntetlen Pa­raguayjal (2—2) és Spanyolország­gal (1—1 — tizenegyesekkel 5—4) vereség Mexikótól (1—2), vala­mint Argentínától (0—2). A franciák csupán egy veresé­get szenvedtek, az elődöntőben az NSZK-val szemben (0—2) ma­radtak alul. Kanadát (1—0), Ma­gyarországot (3—0), Olaszorszá­got (2—0) arnyban verték. A Szovjetunióval (1—1) és Brazíliá­val (1—1 — tizenegyesekkel 4—3) döntetlenül mérkőztek. A 3. helyért lejátszásra kerülő összecsapáson — csakúgy, mint mindig — két csalódott csapat ta­lálkozik. A szakvezetők és a já­tékosok kicsit feleslegesnek tart­ják ezt az erőpróbát... A vélemények is ezt tükrözik: Guy Thys belga szövetségi ka­pitány: — Erre a találkozóra már nincs szükség. Két elkeseredett együttesnek szomorú kötelessége csupán a „bronzcsata”. Jan Ceulemans belga csatár: — Harmadik vagy negyedik hely? Teljesen mindegy! Maxime Bossis francia védő — Semmi nincs már, ami hajtson. Akkor meg minek kell pályára lépnünk? A tiszta vörösben fellépő bel­gák — akik legsikeresebb Mun­­dial-fellépésüket ünnepelhetik ——­­kezdőcsapata csupán egy helyen változik az argentinok elleni elő­döntőhöz képest: Renquin helyett F. van der Elst kerül az együt­tesbe. A fehér mezben, kék nadrág­ban és fehér, sportszárban kezdő franciák alaposan felforgatják a kezdő tizenegyet. A csalódást szá­mos csillag nem tudta kiheverni, ezért nem vállalták a játékot, Fernandez pedig két sárga lapja miatt nem léphet pályára. Kijelölték a VB két zárómér­kőzésének bíróit, partjelzőit. Meg­lepetést keltett, hogy a döntőre brazil bírót választottak. Biondi: újabb világcsúcs Az Egyesült Államok úszóbaj­nokságának ötödik napján Matt Biondi újabb világcsúccsal szer­zett aranyérmet. Néhány napja a 100 m gyorson javított rekordot, ezúttal pedig ugyanebben az úszásnemben, az 50 méteren vitt véghez hasonló bravúrt. Eredmé­n­ye: 22.33 mp. Sikerével Biondi az első úszó, aki az amerikai úszó­bajnokságok történetében mind­három rövid távú gyorsúszószá­mot megnyerte. Elnökségi ülést tartott a Magyar Lab­darúgók Szövetsége. A téma a külföldi szerződések ügye volt. Dr. Páncsics Miklós, az MLSZ főtitkára elmondta, hogy tíz labdarúgó kap tárgyalási en­gedélyt. Az MLSZ elnöksége 10 NB I- es labdarúgót javasolt az OTHS eliő­nökének, mint olyat, aki tárgyalhat külföldi klubokkal. i Magyar Nemzet KIÁLLÍTÁSOK ADY EMLÉKMÚZEUM (V., Veres Pál­­né u. 4—6.): ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (I., Tárnok u. 18.): Gyógyszerészet s reneszánsz és a barokk korában. AQUINCUMI MÚZEUM (HI., Szent­endrei út 139.): BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld Aurél u. 16. Ny. K, Cs: 19—19-ig, Szó, V: 11—18-ig) BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csa­lán út 29.): Bartók-emlékkiáll. — Bartók-ábráz­olások magyar bélyege­ken — Gink Károly Bartók — Mik­­rocosmos c. fotókiáll. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szob­rai (áll. kiáll.). — Buda visszavívása 1686. — Kortárs török művészet (idősz. kiáll.). BUDAVÁRI LABIRINTUS — PANOP­TIKUM (I., Őri u. 9.) (Ny. H., K. ki­vételével 10—18-ig.). CONTRA AQUINCUM (V., Március 15. tér). EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi és Kos­suth relikviák. — Kalchbrenner Ká­­roly-emlékkiáll. FÜRDŐ MÚZEUM (III., Flórián tér). GUL BABA TURBE (II., Mecset u. 14.) HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth Árpád­ sétány 40.): Az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc — Az Osztrák—Magyar Monarchia és az első világháború — A kézifegyverek története vadász- és céllövő fegy­verek — A Magyar Tanácsköztársa­ság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború kö­zött és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A nép­hadsereg fejlődése — A magyaror­szági feudalizmus korának hadtör­­ténet emlékei és képzőművészeti al­kotásai (áll. kiáll) — Katonai egyen­ruha kiáll. (idősz. kiáll.) — (Ny. 9 17-ig). HERKULES VILLA (III., Meggyfa u. 19—21.) (Ny. H. kiv. 10—14-ig, Szó, V. 10—18-ig.). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰ­VÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztár­saság u. 103.).­­India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) — Távol-ke­leti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Ül­lői út 33—37.). Művészet és mester­ség (áll. kiáll.) — A magyar Art Deco (lakásművészet 1905—1935) — Belső-Ferencváros — a Bp-i Vá­rosszépítő Egyesület fotókiáll. (idősz. kiáll.). JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 11. Ny. H. kiv. 10—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.). Kassák kollázsai — Kassák irodalmi és képzőművészeti mun­kássága — Hommage a Kassák. A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EM­LÉKMÚZEUMA (Xiii., Visegrádi u. 15. Ny. V. klv. 10—18-ig.). KISCELLI MÚZEUM (III., KISCell Út 108.). Pest-Buda művészeti emlékei a XVIII—XIX. sz.-ban — Az „Arany Oroszlán" patika — Pest-budai nyomdák a XVIII—XIX. sz.-ban (áll. kiáll.). KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Vá­rosligeti krt. 11.): A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — Az autó és a motor — A közúti közlekedés története a római kortól napjainkig (áll. kiáll.) — Különlegességek a moszkvai Politechnikai Múzeum Gyűjteményéből, (idősz. kiáll.). KÖZÉPKORI ZSIDÓ IMAHÁZ (I., Táncsics M. u. 26. Ny: H. klv. 10— 14-ig. Szó, V: 10—18-ig.). LAKÁSMÚZEUM (III., Fő tér 4.). Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny. H. klv. 14—18- ig. Szó, V: 10—18-ig.). MAGYAR ELEKTRONIKAI MÚZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősára­mú elektronika történetéből (áll. kiáll.) (Ny. V. H. kiv. 11—17-ig.). MAGYAR KERESKEDELMI ES VEN­­DEGLÁTOIPARI MÚZEUM (I., For­tuna u. 4.): A magyar kereskede­lem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarorszá­gon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚ­ZEUM (Budavári Palota „A” ép.): A magyarországi munkásmozgalom története — Szakoktatás, szakképzés a fővárosban (áll. kiáll.) — 40 éves az úttörőmozgalom — Élni akarunk; nemzetközi gyermekrajz­ kiáll. MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Buda­vári Palota „B”, „C”, „D” ép.): Ké­­sőreneszánsz és barokk művészet 1550-től IBOO-ig — Későgótikus szár­nyasoltár — Középkori kőtár — Gó­tikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mi­hály és Paál László művészete — A XX. sz.-i festészet és szobrászat — Magyarországi művészet a XIX—XX. sz.-ig (áll. kiáll.) — Lélek és forma — magyar művészet 1896—1914. — A hónap műtárgya: Rippl-Rónai Jó­zsef: Kalitkás nő (1897) — Derkovits Gyula: Én és a feleségem (önarc­kép), 1927 (Júl. 1-től). (Ny. K: 12— 18-ig, sze: 12—20-ig, cs-től v-ig: 10 -18-ig. H. zárva!). MAGYAR NEMZETI MUZEUM (VIII., Muzeum krt. 14—16.). Magyarország népeinek története az őskőkortól a honfoglalásig — Magyarország tör­ténete a honfoglalástól­­ 1649-ig — Magyar koronázási ■ jelvények (áll. kiáll.) — Magyar történelmi arcké­pek — parafrázis egy Liszt-műre (Idősz. kiáll.). MÁTYÁS-TEMPLOM (I., szenthárom­ság tér): Egyházművészet gyűjte­mény (Ny. mindennap 9—19-ig.). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad-vár): A háziállatok ki­alakulása — A honfoglaló magya­rok és a kora Árpád-kor háziálla­tai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés törté­nete — A magyar baromfitenyész­tés­ története — A juhtenyésztés tör­ténete — Az erőgép története — Va­dászat és vadgazdálkodás (áll. kiáll.) — „Hazánk mezőgazdasága diák­szemmel *86” c. kiáll. (idősz. kiáll.). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi u. 65. Ny. K. Sze, Cs. 15— 18-ig.). MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics M. u. 7.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyar­­országon (áll. kiáll.) — Bartók Béla klasszikusokat zongorázik — Liszt­­hangversenyek Pest-Budán (idősz. kiáll.) (Ny. K. kiv. 10—18-ig, H. IV -21-ig.). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókász Pál u. 9—11.). Euró­pai bútorok a XV—XVII. sz.-ban. — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.­­ban — BÚtorművészet a XIX. szó­ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Augsburgi barokk ötvösmunkák (idősz. kiáll.), NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth tér 12.). Az őstársadalmaktól a civilizá­ciókig (áll. kiáll.) — Restaurátoraink munkáiból — Népművészet, hagyo­mányok, Újítások — Az esztendő néprajza — Szerelmi ajándékok — Magyar népi hangszerek — Jugo­szlávia népművészete (idősz. kiáll). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII, Városmajor u. 48/b.): Nyugat emlék­kiállítás — Tóth Árpád-emlékkiáll­­tás (Ny. 14—18-ig.). ÓBUDAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM (III., Fő tér 1.): Egy születő város­rész múltjából — Békásmegyer. Tó­biás Simon kádármester műhelye — Társasjátékok 1850—1950 (Ny: H. kiv. 14—18-ig, Szó, V. 10— 18-ig.). ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR KIÁLLITÓTERMEI (I., Budavári Pa­lota­­, J. ép.). Tisztelet a magyar ti­pográfiának — 500 év szép könyvei (Ny: V. kiv. 10—18-ig.). PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.). Déry Tibor, Mó­ricz Zsigmond dolgozószobája — Jó­zsef Attila-, Radnóti Miklós-emlék­­kiállítás — Gábor Andor-emlékszo­­ba — Jókai Mór relikviái — Petőfi és kora — Móricz Zsigmond kiáll. (áll. kiáll.) — Hommage a Huszarik Zoltán — Egon Ervin Kisch kiáll. (zár. 6-án) — A Múzeum kiadvá­nyaiból kiáll. III. (idősz. kiáll.) (Ny. 10—18-ig). POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság u. 3.): Posta- és távközléstörténet( áll. kiáll. SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Ké­pek a gyógyítás múltjából (áll. ki­áll.) — Négy évtized orvosi emlékei (idősz. kiáll.) (Ny. 10.30—18-ig.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere): Antik kiáll. — Egyip­tomi kiáll. — Régi Képtár — Modern Képtár — XX. sz.-i kiáll. (XVI. ki­áll.) — Európai szobrászat: Delmár Emil gyűjteményéből. — Gyermekal­kotások galériájának kiáll. — Raj­zok, XIX—XX. sz. (idősz. kiáll.). testnevelési és sportmúzeum (XIV., Dózsa Gy. Ut 3.): sporttörté­­nelmünk emléktárgyai (Ny. 10—17- ig­). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM kiállításai a Nemzeti Múzeum épüle­tében (Vil­., Múzeum krt. 14.16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslé­nyek világa — Magyarország állat­világa (áll. kiáll.) — Ásvány­ritkasá­gok és drágakövek a szovjetunióból (idősz. kiáll.). KOZÖLTŐMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.). A tűzvédelem fejlődése (IlI. kiáll.) (Ny. naponta 9—18-ig, ünnep­nap 9—13-ig.). ZSIDÓ MÚZEUM (VII., Dohány u. 3.). (Ny. Naponta 10—13-ig. H., Cs. 14—­ 18-ig.). BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁ­ZA (III., Lajos u. 158.): Pátzay Pál (áll. kiáll.) — Tíz képzőművész Stutt­gartból. BUDAPEST KIÁLLITÓTEREM (V., Szabadsajtó út 5.): Marosán Gyula festő kiáll. — Emlékképek 30 év tör­ténetéből c. fotókiáll. DOROTTYA U.-I KIÁLLITÓTEREM: Katona Szabó Erzsébet textilterve­­ző kiáll. (zár: 5-én). DUNA GALÉRIA: Hajnal Erika kiáll. (nyit: 26-án). ERNST MÚZEUM (VI., Nagymező u. 8.): Tettamant­ Béla rajzai — Koncz Béla festő kiáll. FÉNYES ADOLF TEREM: Budapesti falfirkák II. GULÁCSY GALÉRIA: Csoportos kiáll. JÓZSEF VÁROSI KIÁLLITÓTEREM VIII., József krt. 70.): Gruppe 77 — Grazi képzőművészek bemutatkozása. MŰCSARNOK (Hősök tere): 160 4- 1 éves a magyar plakát. ÓBUDA GALÉRIA (III., Fő tér 1.): V. Nagybaracskai Fotográfiai Alkotóte­­lep kiáll. (zár: 6-án). VIGADÓ GALÉRIA: Gobelin 14 c. ki­áll. A múzeumok és kiállítótermek általá­ban 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat kü­lön jelezzük: 13

Next