Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

Hétfő, 1986. szeptember 1. Magyar Nemzet Pozsgay Imre beszéde a fertőrákosi nagygyűlésen A közös nemzeti cselekvés hazánk biztonságának záloga Erősíteni az iskola és a társadalom kapcsolatát — hangsúlyozta Köpeczi Béla az országos •• 0 KÖZÉLETI HÍREK Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Malaysia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Sultan Iskandar uralkodót. Lá­zár György, a Minisztertanács el­nöke ebből az alkalomból dr. Ma­hathir Mohamad malaysiai mi­niszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Líbia nemzeti ünnepe al­kalmából táviratban köszöntötte Moamer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét . Czinege Lajos miniszterelnök­helyettes vezetésével vasárnap állami küldöttség utazott Tripoli­­ba a líbiai forradalom 17. évfor­dulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. Szeptember 1—5. között Bécs­­ben kerül sor a II. hungarológiai világkongresszusra, amelynek védnökei között van Lázár György miniszterelnök és dr. Franz Vranitzky osztrák kancel­lár. Csehák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese vasárnap Bécsbe utazott, ahol a magyar kormány képviseletében részt vesz a világkongresszus megnyi­tóján. Kíséretében van Rátkai Ferenc művelődési miniszterhe­lyettes. Marjai József miniszterelnök­helyettes, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke, aki az elmúlt napokban Havanná­ban folytatott tárgyalásokat, va­sárnap hazaérkezett Budapestre. A Magyar Nők Országos Taná­csának meghívására vasárnap ha­zánkba érkezett Inger Hirvela el­nök vezetésével a Finn Nők De­mokratikus Szövetségének dele­gációja, valamint a Finn Szociál­demokrata Nőszövetség Birkko Valtonen elnökhelyettes vezette küldöttsége. A vendégeket Du­­schek Lajosné, az MNOT elnöke fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Befejezésül Köpeczi Béla Szent- Györgyi Albertet idézte, akinek jeles szerepe volt 1945 után a ma­gyar oktatás megújításában. Ő mondta néhány évvel ezelőtt: „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvá­gyunkat, hogy megtanítson ben­nünket a jól végzett munka örö­mére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen meg­találni azt, amit szeretünk csi­nálni.” — Hassa át egész nevelésünket és oktatásunkat a munka meg­becsülése, a haza és a nép szere­­tete, a béke megőrzésének vágya — tette hozzá a miniszter, majd újító szellemű, eredményes, örö­met hozó tanulást és tanítást kí­vánva megnyitotta az 1986—87-es tanévet. Úribb körülmények között Az 1986—87-es tanév kezdetére vasárnap országszerte több új is­kolát, illetve kollégiumot avat­tak. Budapesten a III. kerületi Csobánka téren 16 tantermes gimnáziumot adtak át, a XX. ke­rületben pedig befejeződött az Ady Endre utca 98. szám. alatti általános iskola bővítése. A 24 tantermes épületben szaktanter­meket, tornacsarnokokat és étter- tanévnyitón­ yet létesítettek. Az iskolában 19 alsó és 12 felső tagozatos tanuló­­csoport indul, a napközis cso­portok száma pedig 25. Az új tanévben csaknem 900 gyermek kezdi meg tanulmányait. Az isko­lához kapcsolódva felépült egy 150 férőhelyes óvoda is. A XVIII. kerületi Thököly utcai gimná­ziumban 16 tanulócsoportnak ké­szült tanterem. Az új tanévben négy első osztály indul, s egyelőre 8 általános iskolai csoport is itt tanul. Az intézményt — a kerü­let harmadik középiskoláját — a 23. sz. Állami Építőipari Vállalat­ dolgozói építették meg. Az ünne­pélyes avatáson — amelyen meg­jelent Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter — Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi ta­nács elnöke mondott beszédet A Heves megyei Mátrafüreden új Erdészeti Szakközép- és Szak­munkásképző Iskolát avattak, Debrecenben ugyancsak vasárnap adták át a 16 millió forintos költ­séggel kibővített és korszerűsí­tett Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolát. Emeletráépí­téssel négy új tantermet, három kabinetet, a tetőtérben pedig if­júsági klubot alakítottak ki. Új épületszárnnyal gazdago­dott Vas megyében a csepregi Nádasdy Tamás Szakközépiskola kollégiuma. A csaknem 5 millió forintos költséggel felépített két­szintes épület jelentős társadal­mi összefogással létesült. Új oktatási intézmények Avatóünnepség Lentiben (MTI) Országos tanévnyitó ün­nepséget tartottak Vasárnap Len­tiben, ahol felavatták a zalai vá­ros új általános iskoláját. Az 5200 négyzetméter alapterületű, kétszintes, tetőtérbeépítés­es, ke­resztalakú épület négy szárnyá­ban 16 tanterem, több szaktante­­rem, műhely, szertár... valamint­­könyvtár,, úttörőszoba, 690 ada­gos konyha, és ,129 szermélyes ebédlő kapott helyet. A tervezett határidőnél egy évvel korábban, széles körű társadalmi összefo­gással elkészült, 50 millió forint­ba került tanintézet 550 diákja és tanári kara eddig a város öt kü­lönböző pontján tanult, illetve ta­nított. Nevelői önállóság Köpeczi Béla művelődési mi­niszter ebből az impozáns intéz­ményből köszöntötte az 1986—87- es tanév küszöbén hazánk vala­mennyi oktatóját, tanulóját és mindazokat, akik szívükön vise­lik a magyar nevelés, oktatás ügyét. — Az itt felavatott iskola — mondotta­­— a társadalmunkra egyre jellemzőbb összefogás egyik jeles példája, hiszen a vá­ros üzemei és intézményei, a la­kosság anyagi áldozatvállalása és társadalmi munkája nyomán jött létre. — A most kezdődő tanév — hangsúlyozta a továbbiakban — a magyar oktatás történetének je­lentős állomása: hatályba lép az új oktatási törvény, amely törté­nelmünkben első alkalommal foglalja egységes jogi­­keretbe a nevelés és az oktatás egészét az óvodától az egyetemig. A törvény egyik fő jellegzetessége, hogy nö­veli az intézmények önállóságát. A­­jövőben a nevelőtestületek döntési hatáskörébe tartoznak, mindazok az ügyek, amelyek a pedagógiai programot, a műkö­dési szabályzatot, a házirendet il­letik. Jelentősen megnő a testü­letek szerepe az intézmények ve­zetőinek kiválasztásában, mert a kinevezéshez, a­­megbízatáshoz egyetértésükre lesz szükség. Re­méljük, mindez hozzájárul a pe­dagógusok felelősségének növelé­séhez, az egyéni tulajdonságok ér­vényre juttatásához, az iskola de­mokratikusabb működéséhez. A miniszter ezután arról szólt, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága if­júsági­­határozatának és a KISZ nemrég elfogadott programjának szellemében a jogszabályok mó­dot adnak a diákönkormányzat továbbfejlesztésére, a tanulói és hallgatói közösségek tevékenysé­gének kibontakoztatására. Ebben a tekintetben is számítanak a pe­dagógusok cselekvő együttműkö­désére, hiszen a régi és az újabb iskolai, kollégiumi hagyományok egyaránt arra figyelmeztetnek, hogy tanító és tanuló közös erő­feszítése teremthet csak értéket kiemelő, minőséget, tehetséget megbecsülő szellemet. Hangoztatta azt is, hogy az is­kola támaszkodik a szülői mun­kaközösségekre. A családtól azt várják, hogy az értelmes együtt­élés normáinak tiszteletére, a humanista—szocialista értékek­nek a megbecsülésére, a haza sze­­retetére neveljék a gyermekeket. — Az oktatási törvény szelle­mében törekedtünk arra — mon­dotta a következőkben —, hogy jogi eszközökkel is erősítsük, az iskola és a társadalom­­közötti kapcsolatokat. Ezt szolgálja az iskolatanács, amelyet a Hazafias Népfront helyi bizottságai a ta­nácsokkal és az iskolák igazgatói­val egyetértésben alakítanak meg, s amelyek a helyi gazdasági, politikai és kulturális élet képvi­selőiből állnak. A jogszabályok igyekeznek előmozdítani a gazda­sági egységek és az iskolák kö­zötti együttműködést is a pálya­­választásban, a­­gyakorlati okta­tásban, az elhelyezkedésben. Bí­zunk abban, hogy a gazdaság egyre inkább felismeri: életbevá­gó érdeke az általános műveltsé­gi színvonal emelése és a szak­képzés javítása. A miniszter beszámolt arról is, hogy az ismert gazdasági nehéz­ségek ellenére a kormány a VII. ötéves tervében a közoktatás je­lentős fejlesztését határozta el. A következő öt évben tovább bő­vítik az óvodai hálózatot, s mint­egy 3500—4000 általános iskolai, 220 középiskolai tantermet, 3000 iskolai tanműhelyi munkahelyet és 6000—7000 diákotthoni szállás­helyet hoznak létre. Az egyete­meken ebben az időszakban je­lentős rekonstrukció folyik, és bővül a felsőoktatási kollégiumi hálózat. Sokoldalú személyiségformálók Köpeczi Béla beszédét így foly­tatta: — A nevelés és oktatás haté­konyságának­­megjavításában a pedagógusok játsszák a fő szere­pet, ezért súlyosan esik a latba, hogy helyenként hiány van szak­emberekben. Ezt a hiányt igyek­szünk pótolni a pedagógushallga­tók létszámának növelésével, en­nek eredményeire azonban csak három-négy év múlva számítha­tunk. Addig is arra törekszünk, hogy a nyugdíjasok bevonásával és az aktív pedagógusok újabb te­hervállalásával pótoljuk a hiá­nyokat, és szakmailag felkészít­sük a képesítés nélkülieket. A miniszter bejelentette, hogy általános iskola első két osztályá­ban a jövőben nem lehet képesí­tés nélkülieket alkalmazni, majd rámutatott: az említett jogi, gaz­dasági, személyi feltételek meg­teremtése azt a célt szolgálja, hogy nevelésün­k-oktatásunk já­ruljon hozzá a tudományos-tech­nikai haladás eredményeinek ha­zai alkalmazásához, a gazdaság fejlesztéséhez, a társadalom de­mokratizálásához, a személyiség sokoldalú, humanista szellemű formálásához. .Ebben a fő eszköz a pedagógiai munka korszerűsí­tése. Értünk szólt a harang Eseménygazdag békehétvége Az ENSZ főtitkárhelyettese a budapesti fórumon (MTI) Az egész országra ki­terjedő, számos hazai ás nemzet­közi béke- és szolidaritási akció­hoz is kapcsolódó, nagyszabású békefesztivált rendezett a hét­végén az Országos Béketanács és a Magyar Televízió. . A fővárosban a Vörösmarty tér volt a rendezvények centruma, ahol a hazánkba érkezett külföl­di delegációk nemzeti zászlóival ékesített színpadokon egész na­pos programok, kulturális műso­rok zajlottak. A téren békefalat is felállítottak, melyen gyorsan szaporodtak az aláírások, felira­tok, amiket a békeév végén az Országos Béketanács elküld az ENSZ-nek. A kívánságok sokasá­ga között feltűnt a Reich Károly által rajzolt békegalamb is. A békekorzón a külföldi béke­mozgalmak képviselőivel, a ma­gyar­­békeközösségek, klubok tag­jaival találkozhattak mindazok, akik bekapcsolódtak a békehét­vége eseményeibe. A jeles vendé­gek között üdvözölték Jan Mar­­tensont, az ENSZ főtitkárhelyet­tesét. A neves vendég fórumon is találkozott a Hazafias Népfront, a­­békemozgalom aktivistáival, a békehétvége eseményein részt vevő közönséggel. Az érdeklődők kérdéseire válaszolva kifejtette, hogy az emberiség egyik legfon­tosabb feladata a béke megőrzé­se a földön. A békeszerető embe­rek milliói mind gyakrabban emelik fel szavukat a fegyverke­zési hajsza megállítása. A békehétvége számos rendez­vénye egy-egy konkrét cél érde­kében zajlott. Az Országos Bé­ketanács gyűjtőakciót indított, hogy a befolyt összegből egy kü­lönlegesen kiképzett mentőautót ajándékozzon a nicaraguai nép­nek. Vasárnap délután Sebestyén Nándorné, az Országos Béketa­nács elnöke nyújtotta át Lizandro Chavez Alfarónak, a Nicaraguai Köztársaság budapesti nagyköve­tének az ajándékozást tanúsító oklevelet. A KISZ KB ifjúmunkástaná­csa Miskolc, Szombathely és Sze­ged között békevonatot indított, melyen körbeutazták az országot a szolgáltatásban dolgozó fiata­lok és a három városban külön­böző találkozókon vettek részt. Békéscsabán a régen várt eső el­mosta az eredetileg tervezett programot, ám az országos agrárt ifjúsági találkozó ezer résztvevő­je, köztük Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára. Gyulára kirándult, ahol hasznos és szórakoztató programokon vet­tek részt. Győr-Sopron megyében Fertő­rákos volt a­ békehétvége esemé­nyeinek központja. Itt a megye békeklubjainak középiskolás, szakmunkástanuló, továbbá mun­kás- és, értelmiségi, fiataljai ad- ,­tak egymásnak találkozót. A bar­langszínházban szombaton este a Szegedi Nemzeti Színház művé­szei a Hair című musicalt mutat­ták be. Ezt megelőzően békenagy­­gyűlést tartottak, melyen Pozsga­y Imre, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára mon­dott beszédet. Beszédében rámutatott: a ma emberének nem nehéz elutasítani a fasizmust, nem nehéz elutasí­tani a háborút, mert a fiatal nem­zedék az idősebbek tapasztalatai­ból, az idősebbek személyes él­ményeiből tudja, mi az. „A mos­tani békenagygyűléshez hasonló demonstrációkra mégis szükség van, ha hiszünk abban, hogy ha­tást, befolyást tudunk gyakorolni azokra, akikre hatalmi helyzetük­ből adódóan a döntés tartozik az emberiség sorsáról. Kis ország vagyunk — folytatta —, amely társadalmi berendezkedésénél, demokratikus és emberi jogokra figyelő alkotmányánál fogva ki­vívta a világ országainak megbe­csülését. Magyarország igazi kül­politikája mégis a belpolitika — hangoztatta. — A világ békéjére akkor tudunk hatással lenni, ha itthon emberszabásúak a viszo­nyok, ha nem válságok szabdal­ják keresztül a társadalmat, ha­nem közmegegyezés teremti meg a közös nemzeti cselekvés felté­teleit.” A nemzetközi helyzetről szólva kiemelte, hogy a szovjet kezdeményezések nyomán re­ménysugár támadt az emberek­ben, hogy a népek akaratának megfelelő kapcsolatok jöhetnek létre a nagyhatalmak között, s elérhető az a minimális cél, hogy a két világrendszer közötti egyen­súly a fegyverek legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Minden­kit meggyőznek azok a szovjet kezdeményezések — mondotta a főtitkár —, amelyek az ezredfor­dulóig a nukleáris leszerelésre irányulnak, amelyek az eddig megkötött nemzetközi egyezmé­nyek betartását követelik, vala­mint a föld alatti atomrobbantá­sok moratóriumával az Egyesült Államok és más atomhatalmak magatartásának megváltoztatását indítványozzák. A békehétvége eseményei közé tartozott még, hogy Bánkon ifjú­sági békenapot, Érden béke-tan­évnyitót tartottak, Gödöllőn az ország amatőr békedalosai, Sop­ronban gyermekek, Százhalom­battán pedig a kisiparosok adtak egymásnak randevút. Mindezekre és a békehétvége valamennyi céljára, akaratára rí­melt az a békeharang, amit Bu­dapesten a korzón állítottak fel, és ami szinte megállás nélkül zengett­­ értünk. 3 A NEMZETKÖZI béke- és szo­lidaritási mozgalom hagyománya, hogy szeptember 1-én — a máso­dik világháború kitörésének év­fordulóján — a nemzeti mozgal­mak a világ minden országában nagyszabású akciókat szerveznek a békéért, a fegyverkezési ver­seny megfékezéséért, a nemzetkö­zi szolidaritás erősítéséért. A Magyar Szolidaritási Bizott­ság évről évre szeptember else­jén indítja el a társadalmi és tö­megszervezetekkel közösen szer­vezett őszi szolidaritási hónapot, amelynek célkitűzései megvalósí­tásában az Országos Béketanács is aktív szerepet vállal. Szeptember másodika újabb év­fordulót jelöl. Negyvenegy évvel ezelőtt ezen a napon jelentették a hírügynökségek a világszerte megkönnyebbülést kiváltó ese­ményt, miszerint a japán milita­risták képviselői a Missouri hadi­hajó fedélzetén aláírták a felté­tel nélküli megadásról szóló ok­mányt. Ezzel az aktussal véget ért a földkerekség egyik legpusz­títóbb ellenségeskedése, az Euró­pát, Ázsiát, Afrikát és Óceániát lángtengerbe borító, iszonyú megpróbáltatásokkal járó máso­dik világháború. . Tanulságai a mának, de a hol­napnak is üzennek. Generációkon át arra intenek, buzdítanak kor­társakat, a világégés túlélőit, a borzalmak szemtanúinak leszár­mazottjait, minket és utódainkat egyaránt, hogy a békének nincs, nem is lehet alternatívája, hogy az emberiség legszentebb felada­ta megőrizni a békét, csírájában elfojtva minden olyan lépést, amely újabb katasztrófával fe­nyeget. A szeptember elsején kezdődő béke- és szolidaritási akciók ré­szét képezik a Nemzetközi Béke­év programjának. Az őszi szoli­daritási akcióhoz nagyszabású programmal kapcsolódik az Or­szágos Béketanács is. A szakszer­vezetek — a Szakszervezeti Vi­lágszövetség felhívása alapján — szeptember elsejét „A békéért és a leszerelésért folytatott harc ak­­ciónapjá”-vá nyilvánították. Ma országszerte gyűléseket, fórumo­kat, vitákat tartanak a szakszer­vezetek feladatairól a békemoz­galomban. AZ ŐSZI szolidaritási h­ónap jó alkalmat kínál arra, hogy né­pünk újólag hitet tegyen a béke megvédése mellett, fölemelje til­takozó szavát a nukleáris fegy­verkezés, az űrhadviselés minden formája ellen, s elítélje az agresz­­szív imperialista erők mesterke­déseit. Egyszersmind arra is al­kalmat teremt, hogy országszer­te kifejezésre jusson népünk szo­lidaritása, cselekvő együttérzése a nemzeti függetlenség és álla­miság megteremtéséért harcoló, vagy annak megszilárdításáért küzdő népekkel, mozgalmakkal. A békeszerető emberek világ­szerte — és hazánkban is — örömmel üdvözölték a szovjet atomrobbantási moratórium újabb — 1987. január 1-ig törté­nő — meghosszabbítását. Most az Amerikai Egyesült Államokon a sör, kizárólag rajta múlik, hogy lesz-e teljes atomstop, hogy a csúcstalálkozón aláírnak-e ilyen egyezményt. A békeszerető embereknek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elérjék: az atom­­hatal­mak függesszék fel nukleá­ris fegyverkísérleteiket, s járul­janak hozzá a teljes atomcsend létrehozásához. A nyolcvanas esz­tendők egyik kiemelt feladata az atomfegyverekkel végzett kísérle­tek kiiktatása Földünk életéből, s a bennünket körülvevő kozmi­kus térségből. A világ és kontinensünk vala­mennyi békeszerető emberének személyes érdeke, hogy követke­zetesen küzdjön azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok és más atomhatalmak pozitív vá­laszt adjanak a szovjet kezdemé­nyezésekre. Soha ennyire nem volt még fontos, hogy a világ leg­különbözőbb békeerői félretegye­nek minden elválasztó tényezőt és összefogjanak a nukleáris fenye­getettség leküzdéséért. A Békevilágtanács, amely száz­milliók akaratát fejezi ki, felhí­vással fordult a békemozgalmak­hoz, és azt kérte, hogy a nemzeti békemozgalmak az október 15— 19-re összehívott koppenhágai béke-világkongresszusra való fel­készülést kapcsolják össze a tel­jes atomcsend megvalósítását és a csillagbékét követelő akciókkal. GAZDAG programmal kapcso­lódik az őszi szolidaritási akció­hoz az Országos Béketanács is. A hónap fórumait felhasználva, to­vább folytatja az „Őrizzük a bé­két” gondolat jegyében indított „békenépszavazást”. Az aláírá­sokkal hitelesített dokumentu­mot, mint népünk békeakaratá­nak kinyilvánítását, az egységes magyar békemozgalo­m küldött­sége magával viszi a koppenhá­gai világkongresszusra és jelen­tésünket elküldjük az ENSZ őszi közgyűlésére is. Az őszi akció újabb lehetőséget kínál arra, hogy folytassuk a párbeszédet és még határozottab­ban lépjünk fel a békemozgalmat megosztani kívánó törekvésekkel szemben, hogy a nézetek és­ szán­dékok eltéréseinek közepette is az összekötő, közös célok megta­lálására, az őszinte, nyílt párbe­széd folytatására törekedjünk. Október 24—30. között ez évben is megszervezzük a leszerelési hetet. Ennek során gyűlések, fó­rumok, tudományos tanácskozá­sok megtartására kerül sor. Programunkban számos szoli­daritási gyűlés, latin-amerikai szolidaritási hét, vietnami és af­rikai szolidaritási napok, a közel­­keleti helyzetet ismertető fóru­mok és más szolidaritási rendez­vények megszervezése is szerepel. Hazánk közvéleménye rokon­­szenvvel figyeli és lehetőségeihez képest segíti a nicaraguai nép helytállását az Egyesült Államok­kal vívott hadüzenet nélküli há­borúban. Mozgalmunk is támo­gatást kíván nyújtani a KISZ Központi Bizottsága által kezde­ményezett mezőgazdasági szak­munkásképző intézet felépítésé­hez Nicaraguában. Reméljük, hogy mozgalmunk aktivistái és a békeközösségek sok új kezdemé­nyezéssel, cselekvő szolidaritással támasztják majd alá a magyar békemozgalom felajánlását. Meggyőződésem, hogy a ma­gyar társadalom minden rétege aktívan bekapcsolódik az őszi akciósorozatba, amely híven bi­zonyítja majd, milyen felelősséget érzünk jövőnk, biztonságunk és békés alkotómunkánk­­iránt és ta­núsítja, hogy népünk azokkal tart, azokkal vállal közösséget, akik a békéért, a társadalmi haladásért, , az emberiség fölemelkedéséért küzdenek. Sebestyén Nándorné Üzenet a holnapnak ------A NAP-----------------------------—----­Nagy Lajos telefonált A szállodában este üzenet várt a portán: Nagy Lajos keresett, s még felhív. Nem jelentkezett többé. Azóta is várom, de hiába. És fo­galmam sincs, ki az a Nagy Lajos. Legjobb tudomásom szerint nem ismerek egyetlen Nagy Lajost sem. Azazhogy mégis. Nem személyesen ugyan, de egyet ismerek. Már­mint a könyveit. S hirtelen úgy rémlik, a porta kedves leányzójának arcán túlvilági mosoly lebegett, amikor az üzenetet átadta. Sokat ígérő, áhítatos kétértelműség. Szentis­ten ! Tán csak nem? Tán csak nem valóban Nagy­ Lajos hívott föl odaátról, legorombítani egy rossz soromért? Mert any­­nyit azért tudok róla, hogy dicséretére aligha számíthatok. Nem vagyok misztikus beállítottságú, de a telefonüzenet nem hagy nyugton. Vissza a portára: hölgyem, valami kö­zelebbit nem tudna mondani? Milyen volt például a hang­ja? Nem, nem tud semmi közelebbit mondani. — Tán csak nem az író volt, a túlvilágról? —­izetlenke­­dem. Megsértődik. Nem ismer senkit a túlvilágról, s az iroda­lomból sem. Semmiféle Nagy Lajost­ól tiltakozik, mintha a föltételezés kompromittálná. ... Évi nyolc—tízezer könyv jelenik meg Magyarorszá­gon. Vajon hányan élik le úgy az életüket, hogy ahhoz, amit az iskolában elfelejtettek, soha egy sort sem olvasnak hozzá Babitsról, Madáchról azt hiszik, Mohács északi párja, s Berzsenyiről, hogy Börzsöny testvérközsége? Csak tudnám, miért keresett Nagy Lajos, és mit akart mondani. A leányzó átszellemültségére közben fény derült. Nagy Lajosnak hívják a helyi vendéglátóipari vállalat igazgató­ját. A lány egy pillanatig fölnézett rám,­­azt hitte, a nagy Nagy Lajos keres. DIURNUS

Next