Magyar Nemzet, 1986. november (49. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
a katonai és diplomáciai küzdelmek után elfáradt, és nyolcvanadik életévéhez közeledve a viszszavonulást választotta. Megbecsült veteránként azonban bizonyosan továbbra, is a párt és a kormányzat rendelkezésére, áll nagy tudásával, bölcsességével és gazdag tapasztalataival. (v. t.) Indira Gandhira emlékeztek Indiában Új-Delhiből jelenti az MTI. Indira Gandhi emlékének adózott pénteken India. Az ország néhai miniszterelnöke, a kiemelkedő világpolitikai személyiség két éve merénylet áldozata lett A miniszterelnök volt lakhelyén — amelynek kertjében szikh testőrei megölték — és a hamvasztási emlékhelyénél tartott kegyeletadáson megjelentek az ország vezetői, köztük fia, Rad Dzsiv Gandhi kormányfő. Országszerte vallási rendezvényeken, nagygyűléseken és tudományos tanácskozásokon idézték fel Indira Gandhi életének és munkásságának mozzanatait. A kormányzó indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt vezetősége az évfordulón nyilatkozatban fejezte ki eltökéltségét Indira Gandhi eszméinek megőrzése mellett. A testület egyúttal felszólította az összes demokratikus, nem vallási pártot, hogy fogjanak össze, és óvják az ország egységét. Radzsiv Gandhi kormányfő pénteken első ízben nyújtotta át az Indira Gandhiról elnevezett díjat Svami Ranganatananda indiai közéleti személyiségnek. A tavaly alapított díjat az ország egységéért kifejtett tevékenységért adományozzák. partival tartott megbíslésén.sao Je-jang ismerte be a szovjet-kínai normalizálás feltételeit Pekingből jelenti az MTI. Csao Ce-jang kínai és Bettino Craxi olasz miniszterelnök a pénteken tartott kínai-olasz kormányfői megbeszélésen egyetértett abban, hogy a konfrontáció helyett folytatódnia kell a párbeszédnek az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A kínai külügyminisztérium szóvivője szerint a kínai és az olasz kormányfő azonos véleményre jutott, amikor megvitatta a nemzetközi helyzetet, különös tekintettel a Reykjavíkban megtartott amerikai—szovjet csúcstalálkozóra. A megbeszélésen, amelyet a kínai parlamentben tartottak, Csao Ce-jang és Bettino Craxi nemzetközi kérdések mellett véleményt cserélt a kétoldalú kapcsolatokról is. Regionális kérdéseket érintve Csao Ce-jang rámutatott, hogy a kínai—szovjet kapcsolatok normalizálásának útjában álló „három lényeges akadály" közül a legfontosabb a kambodzsai kérdés. Ha nem oldják meg ezt a problémát, aligha lehet számítani a kapcsolatok javulására Kína és a Szovjetunió között — hangoztatta a kínai kormányfő. A két miniszterelnök elégedetten nyilatkozott a kínai—olasz gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok gyors fejlődéséről. Csao Ce-jang kijelentette, hogy Kína minden területenkész a kapcsolatok és az együttműködés fejlesztésére Olaszországgal. A hivatalos tárgyalást megelőzően négyszemközti beszélgetés zajlott le Csao Ce-jang és Bettino Craxi között. Pénteken a kettős adóztatás elkerüléséről írtak alá megállapodást Pekingben Kína és Olaszország között. A szöuli diákok csatlakoztak a Konkuk Egyetem megmozdulásához Csen Tu Nvan elnök elmozdítását követelik Több ezer rendőr könnygázzal, helikopterekkel és vízágyúkkal verte szét pénteken Szöulban a Konkuk Egyetemen kirobbant diákmegmozdulásokat. Az egyetemi hallgatók korábban elfoglalták az egyetem öt épületét, mert a dél-koreai rendőrség az egyetem területén belül erőszakkal oszlatott szét egy kormány- és amerikaellenes tüntetést. Pénteken reggel háromnegyed kilenckor, az utolsó, megadásra felszólító ultimátum lejártával, mintegy nyolcezer rendőr megrohamozta az épületeket. Az egyetemisták válaszul benzinnel töltött palackokat és köveket dobáltak a rendőrök felé. A Csen Tu Hvan elnök távozását, a nukleáris támaszpontok leépítését és az amerikai katonák kivonását követelő diákokat a hatóságok kommunistabarátoknak nevezték és a nemzetbiztonsági törvény rendelkezéseinek megsértésével vádolják őket. Mint a Reuter jelentette, alig néhány órával azután, hogy a rendőrség megrohamozta a Konkuk Egyetemet, Szöul hat egyetemén voltak tiltakozó megmozdulások. A főváros diákságát Puszan két egyetemének hallgatói is támogatták, elfoglalták az egyetemi könyvtárakat, ahol elbarikádozták magukat. Rendőrségi közlés szerint a Konkuk Egyetemen végrehajtott akcióban 1185 diákot vettek őrizetbe. Az összecsapásban 82 ember sebesült meg. Tudósítunk Irlex szrintén Washington új harci gépeket kínál H Hondurasnak (Washington, október 31.) Fordulatként értékelték a pénteki amerikai lapok és tévéhíradók ezt a fejleményt, hogy a Reagan-kormányzat új harci gépeket kínál Hondurasnak. Külügyi hivatalnokok, akik a The New York Times tudósítóját tájékoztatták részletesen az ügyről, elmondták, hogy az Egyesült Államoknak eddig az volt az álláspontja, nem ő lesz az első ország, amely korszerű repülőgépeket telepít a térségbe. Ez az irányzat azonban lényegesen módosult, mert a kongresszus által is megszavazott százmilliós katonai és nem katonai kontrasegélynek a következtében kiéleződhet Nicaragua és Honduras feszültsége. A managuai vezetés ellen küzdő ellenforradalmárok a növekvő amerikai támogatást élvezve erőszakosan törtek be Nicaraguába Hondurasból. A százmilliós segélyt a CIA kezeli, s mint a Times pénteken megírta, a State Department részéről Michael Armacost külügyminiszter-helyettes felügyeli a hírszerző hivatal tevékenységét Armacost a térségbe utazott a héten, ,,tényfeltáró körútra", mivel Közép-Amerkában még sohasem járt. A kormányzat a napokban jutott arra a meggyőződésre, hogy Honduras tizenkét B-2-es harci gépe cserére szorul. A térségben csak Mexikónak vannak korszerű gépei Honduras mellett, amelynek a washingtoni vélemények szerint az erőviszonyok fenntartására kellenek az új eszközök. Hosszas viták után a Reagankormány végül is úgy határozott, hogy Honduras vagy FASe típusú, amerikai gyártmányú gépeket vásárolhat, vagy izraeli Kfireket. Mindkét gép elláthat védelmi és támadó feladatokat is Nicaraguának helikopterei vannak, amelyek a hivatalos managuai álláspont szerint nem fenyegetik a szomszédos országokat. Mint a Times utalt rá, Nicaragua korábban jelezte, szükség esetén MiG-1- 21-es gépekhez juthat, ám az Egyesült Államok azt hangoztatta: ebben az esetben megtámadja a nicaraguai repülőtereket. A kormányzati források egyébként most azzal érvelnek, hogy Honduras csupán modernizálja légi arzenálját, s ezzel nem borítja fel az erőviszonyokat. Összekapcsolódik ezekkel a kiszivárogtatásokkal a The New York Tifflesnak az a jelentése is, amely szerint a Puerto Rico-i kormányzó bírálta az amerikai vezetést, amiért Washington nem konzultált vele a kontrák esetleges kiképzéséről a szigeten levő támaszpontokon. Rafael Hernandez Colon leszögezte, hogy a lakosság elutasítóan fogadta a híreket, mindazonáltal a kormányzó nem foglalt állást a középamerikai konfliktusban, csupán a tanácskozások hiányát Hánytorgatta fel Elismerte azt is, hogy a szövetségi kormányzat Puerto Rico megkérdezése nélkül is arra használja támaszpontjait, amire akarja. (Puerto Rico 1952 óta társult az Egyesült Államokhoz, lakói amerikai állampolgárok, szolgálhatnak a hadseregben, de nem fizetnek szövetségi adót és nincs szavazati jogú képviseletük a kongresszusban.) Az Egyesült Államok több nagy katonai bázist is működtet a szigeten Miután kiderült, a kormányzat azt fontolgatja, a kontrák kiképzésébe bekapcsolódik Costa Rica. Honduras és Salvador elutasította, hogy területén legyenek a táborok. Az amerikai katonai vezetés ekkor gondolt Puerto Ricóra, amely Közép- Amerikához közelebb van, mint az Egyesült Államok, s az éghajlata is az ottani viszonyokra emlékeztet. B. M. I ílaájar Nemzet A kulcsfontosításyú tárcákat nem érintő kormányátalakítást hajtott végre Andreasz Papandreu Athénból jelenti , a Reuter. A kulcsfontosságú posztokat nem érintő kormányátalakítást hajtott végre Andreasz Papandreu görög miniszterelnök. Négy miniszteri tárca — a munkaügyi, a kereskedelmi, az ipari, a szállítási és közlekedési — cserélt gazdát. Megfigyelők szerint Papandreu az október 19-én lezajlott helyi választások tapasztalatait leszűrve vitte véghez a mostani, az idén immár második kormányátalakítást. A kormányzó Pánhellén Szocialista Mozgalom ugyanis a választások nyomán kénytelen volt átengedni a három legnagyobb görög város, Athén, Pireusz és Szaloniki vezetését a konzervatív Új Demokrácia pártnak — nyilvánvalóan a kormány népszerűtlen gazdasági intézkedései, így az adók növelése és a két évre szóló bérbefagyasztás miatt. A korlátozások az ország 15 miliárd dolláros külföldi adósságainak és a tetemes költségvetési deficitnek a csökkentését célozzák. A lakosság elégedetlensége nemcsak a választási eredményekben, hanem az utóbbi hónapok sorozatos sztrájkjaiban is megmutatkozott. E sztrájkok nyomán igen feszültté vált Evangelosz Jannopulosz munkaügyi miniszter kapcsolata a sztrájkokat szervező és irányító szakszervezetekkel. A kormányfő most eltávolította őt a kormányból és Kosztasz Papanajotut, az eddigi munkaügyi miniszterhelyettest állította a helyére. A kormányfő egyébként a helyi választások után úgy nyilatkozott, hogy — bár a választások eredményeit a „nép üzenetének" tekinti — kormánya 1987-ig kitart a gazdasági szükségintézkedések mellett. Gonzalez és a NATO Az átlag spanyol kezd rádöbbenni, országa mind nagyobb mértékben kötődik a NATO-hoz. Legalábbis jóval szorosabban annál, amit González kormányfő igyekezett elhitetni. Nem könnyű egyszerre megfelelni két kötelezettségnek, márpedig új közös piaci tagként a madridi vezetés jó szövetséges kíván lenni. A brit The Economist hetilap legújabb száma a szavak és a valóság ellentmondását érzékelteti rajzával annak kapcsán, hogy a spanyol belpolitikában hullámokat kavar a kormánynak a NATO-hoz intézett „titkos memoranduma". Az okmány annyira rejtve készült, hogy még a kongresszust is elfelejtették tájékoztatni. Az ügyet szellőztető Interviu bulvárlapnak Narcis Serra hadügyminiszter „felettébb bizalmas" tartalmával indokolta, hogy a jövőben sem kívánják azt parlamenti vitára bocsátani. „ Kényes és kellemetlen a téma, hiszen a spanyolok aligha feledték meg a márciusi népszavazást, amikor Felipe González korábbi, választási ígéretét betartva ugyan, de azt megcsavarva a NATO-ból való kilépés helyett éppen a bentmaradásra kért igent. A francia mintájú formulát ajánlotta, tehát atlanti tagság, de a katonai szervezetben való részvétel nélkül. Párizstól eltérően Madrid azonban képviselteti magát az atlanti tanács katonai és védelmi tervező bizottságában, sőt megfigyelője jelen van a nukleáris tervező csoportban is. Állítólag a „titkos memorandumban" késznek mutatkoznak hozzájárulni a közös védelemhez, így egyeztetni a katonai feladatokat például az Atlanti-óceánon a szövetséges erőkkel. Az egyetlen feltétel, hogy „sem az ország területe, sem a spanyol katonai parancsnokság nem rendelhető alá a NATO katonai struktúrájának". A dolgok azonban nem ennyire egyszerűek. Madridban igen érzékenyen reagáltak Rogers tábornok októberi gibraltári látogatására. A brit „szikla” ugyanis NATO-központ is. Rogers tábornok pedig kettős minőségében szólhat bele spanyol dolgokba, irányítása aló,, tartozik az a több mintt 'tíz- ezer amerikai katona" is, aki a kétoldalú támasztó k ategyezmé-; rtyek értelmében teljesít szolgálatot az ibériai félszigeten. Egyelőre semmi jele, hogy Washington fontolgatná a létszámcsökkentést, amit pedig González ígért a lakosságnak a népszavazáskor. Sőt Rogers az amerikai légibázisok stratégiai fontosságát hangsúlyozta, és kétségének adott hangot, hogy a spanyol légierő egyhamar helyettesíthetné ezt a szerepet. González kormányfő ezért csak bocsánatkérő, üres kezét tudja mutatni a spanyoloknak a támaszpontok ügyében, miközben Madrid várja a brüszszeli híreket, milyen konkrétumokat hoz a tanácskozás a NATO-val a „titkos memorandum" alapján, (o. I. gy.) . Széles körű felelősségrevonás az SZKI* Politikai Bizottsága előtt Admiral Rahimov*" katasztrófája az Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az SZKP KB Politikai Bizottsága október 30-án megtartott ülésén a szovjet külpolitika legutóbbi eseményeinek sorában mindenekelőtt jóváhagyta azokat a tárgyalásokat, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára folytatott Kim Ir Szennel, a Koreai Munkapárt KB főtitkárával, a KNDK elnökével. A politikai bizottság áttekintette a szovjet vezetők Poul Schlüter dán miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseinek eredményeit, s meghallgatta Eduard Sevaardnadze beszámolóját Kanadában, Mexikóban és Kubában tett látogatása eredményeiről, valamint Pjotr Gyemicsev tájékoztatását a Legfelső Tanács küldöttségének Jugoszláviában tett látogatásáról. A politikai bizottság áttekintette a Szovjetunió 1987. évi gazdasági és társadalomfejlesztési tervének, valamint az 1987. évre szóló állami költségvetésnek a tervezetét. A politikai bizottság áttekintette az ,,Admiral Nahimov" személyszállító hajót Novorosszijszk közelében ért szerencsétlenség okainak kivizsgálására alakított kormánybizottság jelentését. A katasztrófát a vizsgálat tanúsága szerint a két hajó kapitányának vészes hanyagsága, a tengeri közlekedés szabályainak durva megsértése okozta A testület együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak . Az érintett családoknak az állam segítséget nyújtott A katasztrófát közvetlenül okozó két hajóskapitányt őrizetbe vették és büntetőjogi úton felelősségre vonták. Sztanyiszlav Lukjacsenkót, a Fekete-tengeri Hajózási Vállalat igazgatóját kizárták a pártból ,és leváltották beosztásából. Felmentették tisztsége aló és pártvonalon felelősségre vonták Anatolij Goldobenkót, a Szovjetunió Tengeri Flottaügyi miniszterének helyettesét, Bonyiszlav Majnagajevet, a Moreplavanyije elnevezésű összszövetségi egyesülés elnökét, a minisztérium kollégiumának tagját és pártvonalon felelősségre vonták Borisz Junyicin miniszterhelyettest • (Klew York, ADN) Az ENSZ-közgyűlés általános ügyrendi bizottsága javasolta a 41. ülésszak résztvevőinek, vegyék föl az ülésszak napirendjére az Egyesült Államok Nicaragua-ellenes tevékenységének ügyét. (Moszkva, TASZSZ) Letícia Sahani Fülöp-szigeteki külügyminiszter-helyettes pénteken befejezte hatnapos , szovjetunióbeli látogatását. Sahani a legmagasabb rangú manilai kormánytisztviselő, aki az Aquino-kormány hatalomra jutása., ő a Moszkvában tárgyalt A (Managua, AP) Pénteken megkezdődött Eugene Hasenius pere A népbíróság elnöke helyet adott a védelem kérésének és a tárgyalást elnapolta Szombat, 1986. november 1. Reykjavik rejtélye Az ördög részletekben lakozik — tartja a mondás, sok keserű tapasztalat alapján. Immár három hete a reyikjavíki szovjet—amerikai csúcstalálkozónak, de a világ elemzői azóta sem tudtak dűlőre jutni, mi is történt valójában az izlandi főváros kies kastélyában. Hogyne, talán még soha ilyen alaposan nem számoltak be a résztvevők a kétnapos alkudozásról, olykor egy-egy szófordulat is hitelesen napvilágra került, s ami a fő: senki sem sietett cáfolni. Vagyis nagyjából tudjuk mindazt, ami a zárt ajtók mögött lezajlott, csak aztképtelen megfejteni bárki kívülálló, miért éppen így esett meg az, ami megtörtént. S persze, politikai beállítottságának megfelően,minden szakértő felvázolja a maga képletét. Világszerte javában dúlnak a logikai párbajok, a helyzet azonban leginkább arra az anekdotára emlékeztet, amelynek a hőse csak magyarázza, de nem érti. Laboratórium Csütörtökön néhány magyar hírlapíró abban a szerencsében részesülhetett, hogy munkaebéd keretében találkozott az izlandi tárgyalások egyik szemtanújával, Edward Rowny tábornokkal, aki most Reagan elnök fegyverkorlátozási tanácsadója és utazó-tájékoztató nagykövete. Ő szinte percre pontosan ismertette a csúcs fejleményeit, riportert is irigykedésre késztető hűséggel ecsetelte az alkudozás alakulását. Széttárt kéz és néhány semmitmondó szó volt a válasz azonban, amikor arról faggattuk,ugyan miért kellett véget vetni a reykjavíki vitának éppen azon a ponton, amelyen egyetlen kifejezés választotta el a feleket a valóban történelmi jelentőségű megegyezéstől. Ez így természetesen leegyszerűsítés. A „laboratóriumi kutatások" megfogalmazás javaslásával Gorbacsovék nyilvánvalóan alapvetően óhajtották korlátozni az SDI-programot, amit viszont Reagan elnök „semmi áron" nem akar feladni. Meglehet, ez a szemléleti szakadék végül is áthidalhatatlan marad. Csak az a bökkenő, hogy a reykjavíki csúcson mintha kísérlet sem történt volna a hídverésre. Azóta, több nyilatkozatból, interjúból tudjuk, hogy elképzelhető „laboratórium falak nélkül", s megkülönböztethetők a kísérletek a „komponensalkotástól". (Az 1972-es ABM-szerződés ugyanis világosan kimondja, hogy „a félék nem fejlesztenek, kísérleteznek ki, vagy telepítenek ABM-rendszereket vagy azok alkotóelemeit, legyenek azok tengeri, légi űrbázisúak, vagy mozgó földbázisúak”.). Vajon miért nem érdeklődtek a téma fontosságához illendő alapossággal az amerikaiak az iránt, mire is gondol Gorbacsov a „laboratóriumi" szót hangsúlyozva? Elemek és elvek A Rowny tábornoktól is hallott magyarázat szerint ezt szorgalmazva. Moszkva voltaképpen újraértelmezi az ABM-megállapodást; meglehetősen ironikus hallani ezt Washington képviselőjétől azok után, hogy ott éppen , egy esztendeje „teljesen törvényesnek" minősítették a „tág" értelmezést is. Sajátosan kell olvasni az 1972-es szerződést ahhoz, hogy valaki „beleértelmezze“ azt, amit meg akar tiltani. „A BM-rendszernek olyan rendszert tartunk, amely röppályáján akar szembeszállni a hadászati ballisztikus rakétákkal vagy azok elemeivel" — hangzik a szöveg, s a megelőző cikkelyben a szerződők azt is kölcsönös kötelmükként vállalják, hogy „nem telepítenek ABM- rendszert országuk területének védelmében ..." Tehát éppen arról a védőpajzsról mondanak le, amit az SDS-hívők mostanában úgy reklámoznak. Ez bizony félreérthetetlen, s ugyan mit vállalt Reykjavíkban Reagan, elnök, ha nem a tízéves tartózkodást ettől? Elemek és elvek között viszont kétségkívül van különbség, vagyis a működés mikéntjének kipróbálása nem feltétlenül azonos a rendszerbeállítás előkészítésével. A hírmagyarázó ezen a ponton feladja, s a csúcs résztvevőitől sem volt jogosan várható a behatolás ilyen szakszerű részletekbe. Legyünk jóindulatúak: talán Genfben ez is megtörténik, ha ki akarnak mozdulni a reykjavíki vég- és holtpontról, akkor ezt feltétlenül meg kell tenniük. Mindenesetre feltűnt, hogy Amony tábornok eleve korlátozott hatókörű SDI-ről beszélt, ami egyúttal a sokat csepült kölcsönös elrettentés — csökkentett, netán ötven százalékkal redukált változatának — a megmaradását is jelenti Más szavakkal, az ABM-szerződésnek azt a kétségtelen módosítását, amiért Moszkvát Reykjavik után elmarasztalták (persze a szovjet fél a másik irányban — és a szerződés eredeti szellemében! — óhajtotta a szöveget megtoldani) Rowny meglepően derűlátó volt csütörtökön, s ehhez hozzá kell tenni, hogy ő feltűnően optimista az utóbbi egy esztendőben. A tábornok természetesen az amerikai erőpozíció tárgyalási hatásában bízik, s kivált az SDI-serkenttésben, de legalább nem mondható róla, hogy várakozása csakis a Reykjavik utáni washingtoni kincstári buzgólkodással magyarázható. Mindez persze nem garancia semmire, de talán jelzi, hogy az izlandi csúcsot követően nem csupán propagandakampányokra számíthatunk. Hogy rögvest a csúcs után ki-aki a maga igazáról igyekezett meggyőzni szövetségest, sőt, ellenfelet is, az megérthető; nem érdektelen és viszonylag új, mindenképpen üdvözlendő, mert enyhülésre valló fejlemény, hogy a két nagyhatalom küldöttei nemcsak a saját táborbeli fővárosokat keresik fel. A Fehér Ház tagadhatatlanul kissé lemaradt ebben a sajátos vetélkedőben, de aztán gőzerővel megindult a közvélemény-befolyásoló gépezet. Nem eredménytelenül: a felmérések azt jelzik, legalábbis rövid távon sikerült elfogadtatnia a Reagan-csapatnak az elnöki változatot Reykjavíkról, a nyugati és főleg amerikai publikum „helytállásnak" látja a csúcson történteket. Ennek talán még (szenátusi) választási hatásai is lesznek a jövő hét keddjén, ámde ez világpolitikai szempontból szinte mellékes. Szovjet részről feltűnően kerülték annak a jelét is, hogy berendezkednének a „kivárásra", s megegyezési képletükből törölnék Ronald Reagant. Randevú Hosszabb távon viszont erősebbek lesznek a reykjavíki rejtélyt firtató kérdések, mint a „bízzunk az elnökben" — Amerikában többnyire hatásos — jelszava. S még az SDI technológiai csábításait sem lehet örökre kivonni a tüzetesebb megvizsgálás alól. Nemré gen, jártam az NSZK-ban, s a szabaddemokraták Friedrich Naumann-alapítványa vendégeként több beszélgetést folytathattam olyan polgári politikusokkal, akik „kétkedő hívei" az űrprogramnak, elsősorban technikai húzóerejében bízva, de egyúttal ragaszkodva is az ABM-szerződés megtartásához. Valaki úgy fogalmazott: ez utóbbit,tehát a hűséget a megállapodáshoz Washington mintegy a nyugatnémet SDI-csatlakozás fejében megígérte. Vagyis a szélesebb értelemben vett nyugati közvélemény csak egy ésszerű, a nagyhatalmi megállapodást nem kizáró határig hajlandó támogatást adni Reaganék tervének. Akár úgy is mondhatnánk, addig a pontig, amíg az serkenti a megegyezésre Moszkvát, és nem elriasztja tőle. A jövő héten Bécsben találkozik a két világhatalom külügyminisztere, miközben Genfben nemcsak folytatódtak, hanem a hírek szerint a Reykjavik utáni következtetésekkel is gazdagodtak a szovjet—amerikai fegyvertárgyalások. Sevardnadze és Schultz randevújára az európai értekezlet kínál fórumot (ezzel is igazolva e tanácskozások sokszoros hasznát), s természetesen óriási figyelem övezi majd külön eszmecseréjüket. Itt derülhet ki, mennyi foganatja van a Reykjavíkot követő hivatalos bizakodásnak, vagyis valamit megtudhatunk a rejtély igazi moszkvai és washingtoni értelmezéséről. Néhány kérdésben a jelek szerint máris módosultak az álláspontok, de hát valóban tisztázásra szorult a reagani ajánlat az „összes atomfegyverek” megsemmisítéséről tíz év alatt: ez ilyenformán túl tetszetős ahhoz, hogy igaz lehessen, ha — mint utána állítják Washingtonban — csak a ballisztikus rakéták felszámolására gondolt az elnök, az amerikai fölényhez vezetne (a szárnyasrakéták és bombázók terén való előnye folytán), ha viszont „mindenre" célzott, képtelen lenne elfogadtatni a nyugati táborral, amely az atombombákkal hiszi „kiegyensúlyozni” a hagyományos erők állítólagos szovjet többségét. Mitt effajta tisztázások alighanem csak közelebb vihetnek az ésszerű, kompromisszumos megoldásokhoz. Természetesen mindehhez a megfelelő politikai akarat szükségeltetik. Reykjavíkban nem oldottak meg „mindent", viszont nem is rontottak el véglegesen semmit sem. Lord Salisbury mondása szerint, ha „az orvosoknak hiszünk, nincs ép test, ha a teológusoknak, nincs ártatlan lélek, s ha a katonáknak, nincs biztonság". Vagyis a kompromisszumhoz nem sebészek, hitvitázók vagy kardforgatók utódjára kell közelíteni. A politikusi, sőt államférfiúi fantáziára nagyobb szükség van, mint valaha. Avar János