Magyar Nemzet, 1987. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
1,80 forint ----- ....— - - —1 ■1 ........ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 001 BÉKÉSCSABA Pf.: 35. Hétfő 1987. február 2. L. évfolyam 27. szám Ütveggalya Szomorú, ha egy gyermeknek nincsenek álmai, vágyai, egy tizenéves mindenbe beletörődik, egy huszonéves nem akarja mindenáron megváltani a világot. Elkeserítő, ha egy fiatal pesszimista. De mikor nem voltak passzív kesergők? Minden generációban — még a fényes szelek nemzedékében is — akadtak csak a mának élők, másokkal sodródók. Természetesen, ma sincs másként. Legfeljebb annyi a különbség, hogy mostanában mintha több lenne az elbizonytalanodott, helyét nem találó fiatal. Azon lehet vitatkozni, mennyire veszélyes ez a tünet, de az nem lehet vitás, hogy mielőbb tenni kell valamit ellene. Mert a jövőt teszi kétségessé, ha a ma gyerekei, ifjú felnőttjei, nem akarják megragadni a mindent jelentő „üveggolyót”, nem úgy készülnek a jövőre, nem úgy veszik át a stafétabotot, hogy meggyőződéssel hisznek az előrehaladásban, meg a célba érésben. Az egy helyben topogásért, az aluljáróban lődörgésért, a nem tanulásért, a tessék-lássék munkavégzésért, a lelkesedni nem tudásért lehet hibáztatni az ifjút. Lehet, de nem érdemes; elítélni túl könnyű dolog. Meg aztán az ifjúság olyan, amilyen körülötte a külvilág, nem rosszabb, nem jobb közvetlen környezeténél, s lassan mindig olyanná formálódik, amilyenre az adott körülmények teremtette lehetőségek és kényszerek módot adnak. Milyen más volt a helyzet a hatvanas években is! — mondják révedezve a harmincas szülők. Akkor mozgott minden, elérhető közelségben látszottak a nagy, meg a kis célok, lehetett tervezni, fejlődtünk. Voltak lelkesítő építőtáborok, forró koncertek, vonzó klubok, hajnalig izzó viták. Technikusok, orvosok, mérnökök, szellemi óriások akartunk lenni. És most? A tinédzser fiú otthon tétlenkedik. És nem lelkesedik, ha azt ajánlják neki: legyen műszaki értelmiség vagy szakmunkás egy gyárban, esetleg pedagógus. A divatos pályák felé kacsingat, amelyeken könnyebben elérhető az átlagot meghaladó jövedelem. Vagyis anyagiasak — hallhatjuk gyakran. E fölfogásban van bizony igazság. Csakhogy. A múltat jól kell ismerni, a történelmünk megszívlelendő tanulságait csakúgy. Ám ma, a távoli, s a közelebbi évek vélt és valós eredményeinek unos-unalomig ismétlése, s fölhasználása jelen nehézségeink ellensúlyozására nem lehet gyógyír. Csak az őszinte szó és a meggyőzés segíthet. Azt kell megértetni: ma Azért muszáj a társadalmunk minden tagjának többet tennie az eddiginél, és sajnos sokaknak több áldozatot is elviselniük, hogy mindannyiunk terhe csökkenhessen, eredményesebbé válhassék az ország gazdasága, gyarapodjunk. Kétségtelen, a bajok felismerésén és néven nevezésén már túlvagyunk. Vannak előremutató és — ami nem mellékes szempont — végrehajtható politikai döntések, határozatok is. Most már a vakvágányok fölszedésén, a jó pályán, a nagyobb sebességre kapcsoláson a sor. Idősebbeknél, fiataloknál egyaránt, késlekedés nélkül. Az elmúlt hét végén a KISZ Központi Bizottsága felhívással fordult a fiatalokhoz. A jövőnk a tét jelszóval meghirdetett politikai akció az ország előtt álló feladatok maradéktalan megoldása, az MSZMP Központi Bizottsága 1986 novemberi határozatának végrehajtása érdekében felelős gondolkodásra, s mindenekelőtt, cselekvésre szólít fel. A felhívás ezekkel a mondatokkal kezdődik: „Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk számára ismeretlen társadalmigazdasági bizonytalanság jelenti a jövőnket? Másképpen fogalmazva: képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben? E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándékunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik.’’ Nyílt, világos, már-már drámaian megfogalmazott gondolatok ezek. Nyilván azért, mert nem lehet elégszer, és elég nyomatékkal hangsúlyozni, hogy tényleg a ma tettei formázzák a jövőnket. Meg azért, hogy ily módon is felrázzon és cselekvésre serkentsen mindenkit. Persze, a fiatalok közül elsősorban azokat, akikre jellemző a kivárás, a közélettől való távolmaradás, a paszszivitás. Akik még nem ismerték fel az összefogás szükségességét, nem látják a közös akarat jobbító erejét. A KISZ most minden ifjúsági rétegre, korcsoportra, minden fiatalra számít, s arra biztatja, kéri őket, hogy gyűjtsék össze a környezetükben az előrelépést szolgálóelgondolásokat, bátran lépjenek fel a fejlődést fékező tényezőkkel, a döntések halogatásával, az elvtelen és a bürokratikus megoldásokkal szemben. Szülessenek javaslatok, programok arra, hogy mit kell az adott munkahelyen megváltoztatni ahhoz, hogy ésszerűbbé, gazdaságosabbá váljék a munka, ténylegesen javuljon a hatékonyság. Mert — hangsúlyozza ez a dokumentum is — az ország jövője a termelésben dől el. A munkahelyeken. Sok-sok mellett azon, hogy sikerül-e a lazaságot felváltani a renddel, megszüntetni a szellemi és anyagi értékek pazarlását, száműzni a hibás, trehány munkát, s a felelőtlenséget. Hogy gyakorlattá válik-e a teljesítményt tükröző anyagi és erkölcsi elismerés, hogy a fiatal kap-e időben a végzettségének és a képességeinek megfelelő feladatokat, gondolkodásra serkentő-e a légkör. Az ifjúságnak címzett, s részükre programot adó felhívás ugyanolyan felelősséggel íródott, mint ahogyan a novemberi KB-határozatot követően előbb a szakszervezetek, majd a Hazafias Népfront megfogalmazta a gazdaságépítésben reá váró tennivalókat. De a különböző szervezetek állásfoglalása nem csak ebben mutat hasonlatosságot, a tartalmában is, ami természetes, hiszen a gazdasági reform továbbvitele mindannyiunk érdeke, az előrelépés pedig azonos jellegű határozott tetteket követel mindenkitől. Az ország jövőjét alakító hosszú távú program megvalósításában a fiataloknak is szerepet kell kapniuk. Vállalniuk kell a munkából, a felelősségből rájuk eső részt. Aminek nem lehet más az indítéka, mint a jövőbe vetett hit. Horváth IV István A béke ügye elválaszthatatlan a hazai feladatok megoldásától Állásfoglalással zárult a XL országos konferencia Az 1984-ben megtartott legutóbbi értekezlet döntése szerint a magyar békemozgalom ezentúl kétévenként értékeli munkáját, s határozza meg a következő esztendők tevékenységének a fő irányait. Ennek megfelelően a mérlegkészítés, a számvetés és az előretekintés jegyében, ezerkétszez küldött részvételével, január utolsó napján, szombaton, Budapesten az építők Rózsa Ferenc székházában összeült a XI. országos békekonferencia. Az ünnepi díszbe öltöztetett kongresszusi termet jelszavak, feliratok ékesítették. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet a többi között Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkár-helyettese, a Politikai Bizottság tagja, dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, valamint Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, s jelen voltak a társadalmi és tömegszervezetek, az egyházak, a Magyarországon élő nemzetiségek képviselői, sok jelentős közéleti személyiség, hírneves tudós, s a művészeti élet kiválóságai. Külön köszöntötték az eszmecsere legifjabb és legidősebb részvevőjét, a 15 éves Besenyő Jüdítőt, aki a Békés megyei Zsadányból jött a tanácskozásra, s a 85 esztendős, örökifjú és fáradhatatlan dr. Pesta Lászlót. A konferenciára érkezett szabolcsi küldöttek kosárszámra hoztak almát ajándékba-kóstolóba szülőföldjükről. A rendezők fotókiállítást rendeztek a tanácskozás vendégeinek. A Békét! című tárlaton az érdeklődők Cránitz Miklós és Székely György fotóművészek képeit tekinthették meg, köztük a kétségbeesetten síró gyermekről készült megkapó portrét, az ágyúcsőben tojást ábrázoló felvételt, s az összeragasztott földgömböt. Rengeteg dísztáviratot, köszöntő levelet hoztak a postások: üzemek, gyárak, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, iskolák, békeközösségek kívántak eredményes, jó munkát. Az újjáalakult Országos Béketanács már a konferenciát megelőző napon, pénteken délután megtartotta alakuló ülését, s megválasztotta tisztségviselőit, az új elnökséget is. Minderről Nemes Péter, az OBT tagja, a Magyar Televízió elnökhelyettese számolt be. Ezt követően a mozgalom pénteken megválasztott új elnöke, dr. Sztanyik B. László kutatóorvos, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet főigazgatója emelkedett szólásra. A konferencia részvevőinek üdvözlése után az elnök megnyitójában megemlékezett az OBT- nek a legutóbbi békekongresszus óta elhunyt tagjairól, s köszöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években a békemozgalom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már mindenütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítását célzó kezdeményezéseknek, a világbéke megőrzésének. Rámutatott, hogy tovább kell erősíteni az értelmiség békemunkáját, mind több tudóst, pedagógust és művészt kapcsolva be ebbe a tevékenységbe, hiszen abékemozgalom értelmiségi aktivistái érzékletesen, meggyőző erővel tudják bemutatni az atomháború fenyegető veszélyeit. A csernobili atomerőmű balesete — mondotta egyebek között Sztanyik B. László — ismételten felhívta a figyelmet arra is, milyen súlyos következményekkel járna egy esetleges nukleáris háború. Ezekre a veszélyekre figyelmeztetik a világ közvéleményét és a politikusokat a békemozgalomban tevékenykedő tudósok is. Kutatásaik nyomán olyan fogalmak kerültek a köztudatba, mint például a „nukleáris tél", amely az atomháború túlélőit fenyegeti. Ugyancsak tudományos érvekkel alátámasztott megállapítás, hogy a kilotonnák millióival mérhető, pusztító erővel rendelkező atomtöltetek nem növelik, hanem éppen ellenkezőleg: csökkentik a nemzetek biztonságát. Ugyanakkor a nukleáris energia békés felhasználása előtt nagy jövő áll. Az atomerőművek helyettesíthetik, illetve pótolhatják a kimerülőben levő energiahordozókat — mutatott rá az OBT elnöke. Végül meggyőződését fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás is hozzájárul a magyar békemozgalom hatókörének szélesedéséhez, a háborúellenes erők világméretű küzdelméhez. Barabás Miklós: A mozgalomban mindenkinek helye van Vitaindítójában Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek terhétől. Moszkva mellett Genf, Budapest, Stockholm és Reykjavik neve jelzi a kedvezőbb nemzetközi légáramlatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atomfegyverek megsemmisítése, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyanilyen újszerű javaslatok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösztönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható kötelességet kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a magyarbékemozgalom számára is — hangsúlyozta. Az OBT főtitkára a továbbiakban kifejtette: megsokszorozott cselekvési lehetőséggel szolgált a nemzetközi békeév tavalyi eseménysorozata. A hazaibékemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Személyesebbé, közvetlenebbé, érdekesebbé és folyamatosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vitaszellem hatott át, testet kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést. Újabb és újabb békeközösségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerveződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések fogantak, új módszerek terjedtek. Mindezekkel együtt a magyar békemozgalom teljesebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. A magyar politikaiés társadalmi életiben olyan helyet vívott ki magának, amelynek megőrzése felelős magatartást, további elszántságot kíván valamennyi önkéntes munkástól. Annál is inkább — tette hozzá —, mert a magyar békemozgalom terveire és tetteire határainkon túl is sokan figyelnek, bár nem mindenütt buzdító rokonszenvvel. Helyes volt az a két évvel ezelőtti kiindulási alap, hogy ma Magyarországon is új helyzetben kell a maguk útját járniuk a társadalmi szervezeteknek, mozgalmaknak — hangoztatta az OBT főtitkára. Hozzájárulásuk nélkül elképzelhetetlen annak az össztársadalmi programnak a kidolgozása és valóra váltása, amelyben világosan kifejezésre jut a Magyar Szocialista Munkáspártnak az átalakulások és reformok iránti elkötelezettsége. A magyar békemozgalom a X. országos békekonferencia állásfoglalása alapján, az együttműködő társadalmi szervezetek közösségében vállalt feladatokat ebből a nemzetgyarapító munkából. Így egyebek között arra törekedett, hogy a béke ügyében csökkentse a törvényhozó, a kormányzati szervek és az állampolgárok közötti távolságot, s érvényesítse a mozgalom kezdeményező, döntéselőkészítő szerepét. A mozgalom társadalmi bázisáról szólva rámutatott: mindaddig, amíg ez közfelfogássá nem érik, hangsúlyozni kell, hogy a békemozgalomban mindenkinek helye van, aki a közös célokban a magáéra lel, aki azokért felelősen tenni kész. Tekintse a békét akár a szocializmus eredményének, akár isten ajándékának, békességnek, belsőbékének vagy megvívandó küzdelemnek, a fejlődés céljának. A békemozgalom egységének alapja az, hogy valamennyien békét akarunk — mutatott rá Barabás Miklós. — De arról már sokoldalú eszmecsere folyik, hogy milyen békét kívánunk, s megőrzésében, gazdagításában milyen utakat választunk. Ebben a szellemben, határozottan és egyértelműen foglalt állást a mozgalom egyebek között olyan kérdésekben, mint a csillagháború elutasítása, az atomkísérletek betiltásának sürgetése, a helyi konfliktusok békés megoldása, a hagyományos fegyverzetek csökkentése, vagy a terrorizmus megfékezése. Olyan, kevésbé megszokott kérdésekkel is foglalkozik a mozgalom, mint a katonai szövetségek kölcsönös feloszlatása, hazánk nukleárisfegyver-mentes státusának megőrzése, a katonai költségvetések csökkentése. Külön említést érdemel a hazaszeretet ügye. Szomorú értékválság jele, hogy nálunk manapság egyesek a kokárda hosszúságával mérik ezt. Kell a kokárda is, de a hazaszeretetnek mindenekelőtt a XX. század végi, a következő évezred Magyarországáról, annak milyenségéről, és leginkább az ahhoz fűződő személyes viszonyról kell vallania. Nekünk nemcsak ebben a hazában, hanem ebben a térségben is kell élnünk, másokkal együtt. És ebben benne foglaltatik a határaink mentén élő magyarság és valamennyi szomszédos nép sorsa, lehetősége is. Nemzetünk nem gyarapodhat a közösség többi tagjától függetlenül, azok kárára. De ez fordítva is igaz. A béke ügye sem haladhat előre, ha fontos gazdasági kérdésekben nincs meg az egyetértés — emelte ki az OBT főtitkára. — Hiszen a béke a folyamatos fejlődés egyensúlyi állapota, amelyet gazdasági veszélyek éppúgy érhetnek, mint politikai, eszmei, erkölcsi fenyegetések. E szellemben a béke ügye nemcsak politikai kérdés, hanem erkölcsi is. Túl azon, hogy közösségteremtő erő, a társadalomban folyó értékátrendeződés figyelemmel kísérésében, sőt, formálásában is illetékes a békemozgalom. A békemunka aktivistái kezet nyújtanak mindenkinek, aki jó szándékkal fogadja közeledésüket. Nemzetközi munkájában a hazai békemozgalom méginkább a bizalom erősítése, az együttműködés lehetőségeinek megsokszorozására törekszik. Ennek jegyében vesz részt a Békevilágtanács munkájában, s szorgalmazza politikájának korszerűsítését — mondotta egyebek között Barabás Miklós. Beszédét követően a plenáris ülésen megkezdődött a vita. Csehák Judit: Felelősség az egész emberiségért A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében üdvözölte a résztvevőket. " Pontosan nem mérhető, hogy tágabb hazánk, Európa legutóbbi négy évtizedének szélcsendes történelmében mekkora szerepet játszottak a sokszínű, eltérő ideológiai és politikai nézeteket valló békemozgalmak — mondotta bevezetőjében. — Az azonban bizonyos, hogy egyetlen olyan kormány sincs ma kontinensünkön, amelyiknek ne kellene döntéseinél számba vennie hatalmas erőt. A békemozgalmak ébresztették rá az embereket a nukleáris fegyverek világpusztító képességére, figyelmeztettek, hogy ha a mai fegyverkezési ütem folytatódik, 2000-ben háború nélkül is egy alapvetően szegény világban fogunk élni, s bizonyították, hogy a biztonság a fegyverzeteknek jelenleginél joval alacsonyabb szintjén is megteremthető. A kormány elnökhelyettese a továbbiakban kifejtette: a nemzetközi békemozgalmat — érthetően — ideológiai és politikai különbségek osztják meg. Országunk nyitottságának, aktív külpolitikájának köszönhetően számunkra mégis az a természetes, hogy a hazai békemozgalom keresi a kapcsolatot és a közös cselekvési területet minden olyan háborúellenes csoportosulással, amelyikkel valamilyen formában együtt tud működni az enyhülés és a leszerelés érdekében. De nemcsak a szervezett békemegmozdulások, kétoldalú, többoldalú tanácskozások segítik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány külkapcsolatainak építését, hanem az állampolgárok egyéni és kisebbnagyobb csoportokban kifejtett „békediplomáciája" is. A fiatalok sürgető türelmetlensége nagy hatást gyakorol abékemozgalomnak mutatott rá. Ők ugyanis mást és másképpen akarnak tenni a békéért, mint a mai felnőttek, vagy elődeik. Minthogy más az a magyar társadalom is, amelyben a politikai élet részeseivé válnak. Amikor a társadalom és a gazdaság minden közegében egyre nagyobb terepet kap az öntevékenység, természetes igény, hogy a békemozgalom se felülről építkezzék, hanem ösztönözze egyes csoportok, klubok szerveződését. Az Országos Béketanács vezetése az utóbbi években sokat tett ennek érdekében, nem ijed meg a fiatalok heves tévedéseket istartalmazó vitáitól, sőt buzdítja is őket a disputára. Méltányolnunk kell azt is, hogy a jövő évezredben felnőtté érő nemzedék nem csupán a békés jövőt fenyegető veszélyek ellen akarharcolni, hanem konkrét, magasztos, a gondokait radikálisan megoldó célokért, például az atomfegyvermentes Európáért, benne egy gazdaságilag és társadalmilag fejlettebb, gondtalanabb, otthonosabb hazáért. Azok a fiatalok, akik békekisábbokban edzik vitakészségüket, sajátítják el az érvelés meggyőző mesterségét, jól hasznosíthatják majd ezeket a képességeket a hazai belpolitikai életben, a munkahelyen, vagy éppen tanácstagként, képviselőként. A mozgalomban az ifjúság valamennyi korcsoportja értelmes cselekvési terepet talál magának — emelte ki Csehák Judit. — Napjainkban azok a fiatalok kapcsolódnak be a békemunkába, akik a 70-es évek első felében, az enyhülés szép korszakában kezdtek eszmélni a világra, s így — különösebb élettapasztalat nélkül is — különbséget tudnak tenni a népek közötti békés egymás mellett élés viszonylag felhőtlen korszaka és a feszültségekkel terhes nemzetközi légkör között. Felhívta a figyelmet ama, hogy a védelmet nyújtó meleg családi légkörben nevelkedő gyermekek sokkal könnyebben dolgozzák fel magukban a külső veszélyeket, mint azok, akiknek otthonában a szülők között is dúl a háborúskodás. Ez arra figyelmezteti a felnőtteket, hogy a békemozgalmi munkát — éppen a jövő felnőtt nemzedékének kiegyensúlyozott fejlődése érdekében — saját családjuk belső békéjének, nyugalmának megteremtésével kell kezdeniük. Szólt arról is, hogy Magyarországon nemcsak a különböző foglalkozású, hanem az eltérő világnézetet valló emberek egyetértésére is számíthat a békemozgalom, így a magyar egyházak a nemzet és az emberiség sorsáért érzett felelősségtől vezérelve segítik békepolitikánkat. — E tanácskozásra készülődve — időnként kicsit meghatódva —