Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

Magyar Nonel A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Különmegállapodási lehetőség az etrorakétákról Gorbacsov új javaslata felpezsdített® a világot Washingtonban Schultz moszkvai útját fontolgatják A SWATO-partnerek várják a párbeszéd folytatását Csomagbontás Harmadízben foglalkozik egy héten belül a Magyar Nemzet vezércikke a szovjet átalakítás témakörével. Indokolja ezt természetesen a napi események követése is, hiszen most ott történik a legtöbb új, nemcsak a belső életet, hanem a világot is átformáló fejlemény. De ebben a gyakori elemzésben az is szerepet játszik, hogy megpróbálunk közel férkőzni ahhoz, mit is jelent a valóságban az a megváltozott gondolkodásmód, amelyet mostanában a leggyakrabban emlegetnek Moszkvában. Mindkét korábbi vezércikk, kiindulva a peresztrojka sodró lendületéből, megkockáztatta azt a föltételezést, hogy hamarosan akár fordulat is várható a nemzetközi kapcsolatokban, sőt fölidézte az egyik az olvadás kifejezést is. A kombinációiban megpedzette az idei csúcstalálkozó lehetőségét, Reykjavik folytatását. Nos, csakugyan, alig telt el három nap, és a vasárnap megjelent világlapok első oldalaikon éppen a közeljövőben esedékes Gorbacsov—Reagan eszmecserét latolgatják. Erre a váratlan feltételezésre egy moszkvai nyilatkozat adott alkalmat. Az SZKP főtitkára szombaton este azt az indítványát tette közzé, hogy kössenek haladéktalanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolságú rakétákról. Az első hírmagyarázatok szenzációt emlegetnek, és közelebbről megvizsgálva az előterjesztés horderejét, aligha tévednek. Voltaképpen miről van szó? Több összetevőjű elképzelésről. A korábbi tárgyalási szakaszban, beleértve a reykjavíki csúcsot is, a szovjet magatartást a „csomagterv” határozta meg. A legfelsőbb vezetést az indította, hogy a nukleáris veszély korszakában a három elem — a közepes hatótávolságú rakétáik, az interkontinentális stratégiai fegyverek és az űrfegyverkezési elképzelések — szorosan összetartoznak ; véleményt cserélni róluk lehet akár külön-külön is, de megállapodni csak egyszerre. Az új Gorbacsov-javaslat azt jelenti, hogy ebben történt fölülvizsgálat, ha úgy jobban érthető, Moszkva kompromisszumkészségében elébement az Egyesült Államoknak. De vajon miért? Az első, és a legkézenfekvőbb magyarázat benne foglaltatik a szombati moszkvai előterjesztésben. Gyakorlatilag kész az egyezmény — hangoztatta Gorbacsov —, hiszen Reykjaivikban megállapodtak benne, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok öt éven belül fölszámolja közepes hatótávolságú rakétáit. Egyebet sem kell tenni, mint szerződéses alakba önteni ezt az elvi egyezséget, és máris megkezdődhet a kibontakozás a világpolitikai kapcsolatokban. A főtitkár abékefórum tekintélyes küldöttei előtt is hangoztatta, hogy az izlandi csúcstalálkozó nem kudarc volt az elválás ellenére sem, hanem „áttörés" és az „igazság pillanata”, amelyet ki kell aknázni. Négy hónap telt el a párbeszéd óta, és ez a nyersen százhúsz nap tömérdek eseményt hozott. Közülük is a legfontosabbak egyike az az úgynevezett ír angol-botrány, amely a maga teljes mélységében még nem bontakozott ki, viszont eddigi fordulataival is erőteljesen megrázta a washingtoni kormányzatot. A dolgoknak ez a része csakis és kizárólag amerikai belügy volna, az okozott károkat ott kell helyrehozni. De az már nem, hogy ez a közjáték, elnökségének hátra levő nem egészen két esztendejében úgy megrendítené Reagan elnök helyzetét, hogy a cselekvését kötné gúzsba. Ha ez csupán a tengerentúl hazai ügyeit érintené, a külvilágnak ugyancsak kevés köze lenne hozzá. Dekétesztendős diplomáciai tehetetlenség, és netán újabb két év, amíg az utód tárgyalóképes lesz, ezt már a világ viselné el nehezen, következésképpen az eseményeket meg kell gyorsítani. Éppen ezt tette a moszkvai csomagbontás. A nyugati vezető lapok, a frissen kommentáló hírmagyarázatok említették vasárnap a Gorbacsov-javaslatnak azt a vonatkozását, hogy íme, „tálcán kínálták” Reagansnek a kiutat a bizalmi válságából. Az újabb csúcstalálkozóval előnyt szerezhetne támadóival szemben, hiszen erre megvan az alkalma; a népszerűsége odahaza annyira nem szenvedett csorbát, hogy ne volna meg a lehetősége. Persze az ügy nem olyan egyszerű, hogy akadály nélkül érjen révbe. Zsurnalisztikai fordulattal — mert Európában telepítették őket zömükben —, a középhatótávolságú hordozókat „eurorakétáknak" is nevezik. Ami annyit jelent, hogy viszszavonásuk nemcsak szovjet— amerikai alku tárgya, beleszólása Nyugat-Európának is van. Bonn és London — egyelőre csupán az újságok hasábjain — kitörő lelkesedéssel üdvözölte a Gorbacsov-kezdeményezést, mint amely kivezethet a nukleáris tárgyalások zsákutcájából. Párizsban a vélemények óvatosabbak, hogy ne mondjuk, merevebbek. Nem ez a hét lesz az igazán döntő, mert a konzultációk sokáig elhúzódhatnak. De már most az első napok megmutathatják, hogy van-e hajlam arra a realista gondolkodásmódra, amelyről Moszkva nemcsak szavakban, tettekben is bizonyságot tett. Vérhelyi Tibor A külpolitikai helyzet A CÍMOLDALAK ÁTTÖRDELÉSÉRE engedett csupán időt a vasárnapi lapoknak a szombat esti moszkvai bejelentés, amelynek a váratlanságára jellemző, hogy a londoni The Sunday Times nyilvánvalóan korábban megfogalmazott vezércikkében még arra biztatta Margaret Thatchert, hogy közelgő moszkvai útján derítse fel, lehetséges-e a csillagháborús program kérdésétől elkülönítve megállapodást kötni az eurorakéták felszámolásáról. Majd azt sugalmazta, hogy — szovjet jóváhagyás esetén — Margaret Thatcher repüljön Washingtonba és terjessze a javaslatot Ronald Reagan elé, hátha egy egyszerű fegyverkorlátozási megállapodás helyreállíthatja az elnök hitelét Mihail Gorbacsov lerövidítette ezt az utat Nagy feltűnést keltett nyilatkozatában azt indítványozta, hogy az Európában levő közepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, s kössenek megállapodást róla, mégpedig haladéktalanul. Ha tartják magukat ahhoz a reykjavíki egyezséghez, hogy a következő öt évben fölszámolják ezeket az eszközöket s ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kategóriába tartozó célbajuttató kapacitást illetve az Egyesült Államok ugyanennyi robbanótöltetet hagy a maga földjén, akkor a két kormánnyal történő egyeztetés alapján Moszkva kivonja megnövelt hatótávolságú harcászati hadműveleti rakétáit az NDH-ból és Csehszlovákiából. Gorbacsov hozzáfűzte, hogy Moszkva szintén kész tárgyalni az egyéb rendeltetésű rakéták csökkentéséről és teljes felszámolásáról. A VÁRATLANSÁG MIATT a legtöbb kormány érdemben még nem nyilatkozott a kezdeményezésről, s az Egyesült Államokban is többnyire a kommentárok foglalkoznak a nagy jelentőségű bejelentéssel. A Fehér Ház sem volt hajlandó eddig részletekbe menően véleményt mondani, és szóvivője útján csupán annyit közölt, hogy az Egyesült Államok kész igen gyorsan letenni javaslatát a genfi tárgyalóasztalra a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Az amerikai hírmagyarázatok egyébként szinte egyöntetűen azt hangsúlyozzák, hogy a szovjet javaslat igen fontos lehet a Reagan-kormány számára, hiszen az elnök jelenlegi helyzetében kiutat jelenthet kátyúba jutott külpolitikája szempontjából. A New York Times máris előreszaladt, és úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államok pozitív válasza esetén a következő lépés Schultz külügyminiszter moszkvai útja lehetne. A lap a továbbiakban úgy véli, hogy a felajánlott témában elért megállapodás nyitva hagyná a lehetőséget a további leszerelési tárgyalások előtt is. Utalt rá, hogy bár most Gorbacsov nem szólt egy új csúcstalálkozó lehetőségéről, korábban nem zárta ki a további eszmecseréket Reagan elnökkel, ha konkrét eredményt lehetne elérni. AZ ATLANTI-PARTNEREK a többi között az ellenőrzés kérdését is felvetik az új javaslat kapcsán, s emlékeztetnek rá, hogy Nyugat- Európa valójábanellenzi az amerikai nukleáris fegyverek kivonását, de mert korábban támogatták a Reagan-féle „nulla megoldást", megegyezés esetén kénytelenek volnának tudomásul venni azt. Az olasz lapok látványos fordulatról írnak első hírmagyarázataikban, s nem mulasztják el a megállapítást. Mihail Gorbacsov új indítványának a megszületésében azis közrejátszhatott, hogy a szovjet vezető rendkívüli gyorsasággal felfogta annak a jeleit: a nyugat-európai államok nem sorakoznak fel az ABM-szerződés amerikai értelmezése mögött. Az Il Giornale úgy fogalmazott: a szovjet kezdeményezés olyan kérdést érint, amelyben Washington és európai szövetségesei megosztottak. Az NSZK kormányának a szóvivője viszont azt mondta, az eurorakéták kérdésének az elválasztása az amerikai űrfegyverkezés SDI terveitől azt jelenti, hogy Moszkva már nem azon az állásponton van, amit Bonn a „mindent vagy semmit" pozíciójának minősített. A Deutschlandfunk rádióállomás katonai szakértőket idézve megállapította, a Szovjetunió új javaslatával azt is egyértelműen értésre kívánta adni, hogy nem ő okozza a leszerelési tárgyalásokon tapasztalt nehézségeket. 17. E.) Az SZKP főtitkárának indítványa: A középhatótávolságú eszközöket emeljék ki a reykjavíki csomagból A Szovjetunió indítványozza, hogy kössenek haladéktalanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton este Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon. Az MTI jelentése szerint a nyilatkozat aláhúzta: " A Szovjetunió 1986. január 15- én történelmi léptékű programot hirdetett meg, a nukleáris fegyverek szakaszos felszámolásának programját Amikor ezt javasoltuk, abból a szilárd meggyőződésből indultunk ki, hogy a jövő biztonsága nukleáris fegyverektől mentes biztonság. A szovjet vezetés, az ország védelmi tanácsa, amelynek vezetését rám bízták, mindig a figyelmének központjában tartja országunk, szövetségeseink biztonságának problémáit és az egyetemes biztonság kérdéseit A legkisebb mértékben sem kételkedünk abbén, hogy a földgolyó biztonságát, az emberiség fennmaradását közös erőfeszítésekkel és politikai eszközökkel, nem pedig fegyverekkel kell szavatolni. A népek, a pártok és mozgalmak túlnyomó többségének józan gondolkodása, az emberiség léte megőrzésével kapcsolatos természetes cselekvési ösztön kizárja, hogy elfogadjuk az emberiség öngyilkosságának logikáját. A világ előtt viselt nagyfokú felelősségtől áthatva a Szovjetunió azért száll síkra, hogy találjanak kölcsönösen elfogadható megoldásokat a nukleáris fegyverektől és erőszaktól mentes béke megteremtése érdekében. — A Moszkvában nemrégiben megrendezett fórumon ismételten megéreztük a tudomány és a kultúra, a politika és a vallások képviselőinek várakozását, aggodalmát, feszült útkeresését, ismét határozottan éreztük, hogy korunk fordulópontot jelent. A megoldások keresése . Reykjavik megmutatta, hogy a nukleáris leszerelés nagyon is megvalósítható politika. Az izlandi fővárosban egyetlen lépésre voltunk olyan döntések egész csoportjától, amelyek összességükben a nukleáris veszély frontjának mély áttörését jelentették volna. Ebben rejlik Reykjavik minden nagyszerűsége és tragédiája. A nagyszerű az volt, hogy megnyíltak a nukleáris fegyverektől mentes világ elérhető távlatai. A tragédia pedig az, hogy jelentős erők megakadályozták a megállapodást, továbbra is a nukleáris erőre épülő gondolkodás foglyai maradtak. Mindenki számára ismert, hogy mi történt Reykjavik után. Az amerikai kormányzat éles fordulattal eltávolodott az elért eredményektől. A szovjet—amerikai tárgyalásokat — a dinamizmusuk és konkrétságuk növelését célzó erőfeszítéseink ellenére — ismét előre megfontolt szándékkal akadályozzák. Ugyanazok a politikusok, akik Reykjavikban logikusnak tartották a hadászati támadófegyverek, a közepes hatótávolságú rakéták, az űrfegyverek és a nukleáris robbantások kérdéskörét érintő javaslatoknak összefüggéseikben, egységesként történő áttekintését, ma azzal foglalkoznak, hogy minden egyes területen akadályozzák a megállapodást, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió ragaszkodik az egyidejű, csomagkénti megoldásukhoz. Valójában a tárgyalásokat szűk, önző érdekek akadályozzák; az, hogy nem akarnak lemondani a katonai és technológiai fölény hajszolásáról, a mindenekelőtt a világűrben megvalósítandó előretörés lehetőségével kapcsolatos illuzórikus számításokról. — Az ilyen szemlélet idegen tőlünk, sőt mi több, elfogadhatatlan szántunkra. Elvi alapokon nyugvó irányvonalunk, hogy töretlenül keressük a megoldásokat, amelyek megnyitják a kölcsönösen elfogadható megállapodásokhoz, az egyenlő biztonsághoz vezető utat. Arányos csökkentés — Az SZKP KB Politikai Bizottsága, miután a napokban áttekintette azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésével kapcsolatosak, úgy döntött, hogy még egy jelentős lépést tesz ebben az irányban. A szovjet vezetés nevében ma bejelentem a következő döntésünket. A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták problémáját vegyék ki a többi kérdések közül, kössenek róla külön megállapodást, mégpedig haladéktalanul. Ennek a lépésnek nem csupán az alapja van meg, de gyakorlatilag kész megállapodás is született. Reykjavíkban megállapodtunk arról, hogy a következő öt évben a Szovjetunió és az Egyesült Államok felszámolja minden Európában telepített közepes hatótávolságú rakétáját Az ilyen osztályú, az ázsiai kontinensen telepített szovjet rakéták számát akkorára csökkentik, hogy a rajtuk elhelyezett robbanótöltetek száma ne haladja meg a százat. Az Egyesült Államok ugyanilyen számú robbanótöltetet hagyhat meg a saját nemzeti területén telepített közepes hatótávolságú rakétáin. Amint aláírják az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló egyezményt, a Szovjetunió — az e két ország kormányával való egyeztetést követően — kivonja az NDK-ból és Csehszlovákiából a megnövelt hatótávolságú hadműveletiharcászati rakétáit, amelyeket a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére válaszul vezényeltek oda. Ami a többi hadműveleti-harcászati rendeltetésű rakétákat illeti, készek vagyunk azonnal tárgyalásokat kezdeni azok csökkentése és teljes felszámolása céljából. Ilyen módon megvan annak a valós lehetősége, hogy záros határidőn belül megszabadítsuk közös európai otthonunkat a nukleáris teher jelentős részétől. Ez tényleges és jelentős lépés lenne Európának a nukleáris fegyverektől való teljes mentesítése irányába. Javaslatainkat az Egyesült Államokkal folytatott genfi tárgyalások asztalára helyezzük. Bizonyítás a gyakorlatban — Nemegyszer próbáltak meggyőzni bennünket arról, hogy ha a Szovjetunió kiemeli a közepes hatótávolságú rakéták kérdését a reykjavíki csomagból, akkor nem lesz nehéz megállapodni e rakéták európai felszámolásáról. Most lehetőség nyiik rá, hogy ezt a gyakorlatban is bizonyítsák. Ezt várják az európaiak és a többi kontinens népei, ezt követelik meg a jelen és a jövő érdekel. Különválasztva most az Európában telepített közepes hatótávolságú rakéták problémáját, a szovjet kormány továbbra is rendkívül fontosnak tartja, hogy megállapodás szülessék a hadászati fegyverek jelentős korlátozásáról majd azt követő felszámolásáról. Mint azt többször hangsúlyoztuk, egy ilyen megállapodásnak — a problémák szerves összekapcsolódásai miatt — természetesen feltétele az, hogy döntés szülessen a világűr fegyverekkel való beletelepítésének megakadályozásáról. — A Szovjetunió újból demonstrálja azt a szándékát, hogy a meglévő nehézségek és a mesterségesen létrehozott akadályok ellenére oldják meg a nukleáris leszerelés problémáját. Az új gondolkodásmód az európai és a világközvélemény hangja meghallásának képességét is jelenti, továbbá azt, hogy ebben a kölcsönös függésekre épülő világban ne válasszák külön a saját biztonságot a szomszédok biztonságától. — A történelmi lehetőséget nem szabad elszalasztani! Gyors és kedvező választ várunk.