Magyar Nemzet, 1987. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

3 ságai. A parancsnoki kiképzés át­alakítása nehezen megy. Fontos lenne a szocialista verseny haté­konyságának növelése, az új ok­tatási tom­ák felkutatása, elter­jesztése. A tisztek szakmai felké­szültségét figyelembe kell venni a személyzeti munka során is. Ko­rábban néha ezt az oldalt elha­nyagolták, így olyan emberek ke­rültek magasabb beosztásba, akik nem voltak szakmailag felkészül­tek új beosztásukra — állapítja meg Sztarcsenko altábornagy. Véletlen vagy szándékosnál*? Folytatják az egymotoros gép pilótájának kihallgatását Bonnból jelenti az MTI. Bonni bejelentés szerint a Szovjetunió Külügyminisztériuma a hét ele­jén lehetővé teszi az NSZK moszkvai nagykövetségének mun­katársai számára, hogy felvegyék a kapcsolatot a jelenleg kihall­gatás céljából a szovjet hatóságok őrizetében levő nyugatnémet ha­társértő pilótával. A 19 éves Ma­thias Rust utoljára Helsinki­ből felszállva , május 28­-án be­hatolt a Szovjetunió légterébe, s a határsértés után Moszkvában ereszkedett le egymotoros Cessna 172 B. típusú, hosszú távú repü­lésre alkalmas gépével. Az NSZK hírközlése előtt, amely ismertette az esetre vonatkozó TASZSZ-közleményeket, ismeret­lenek a határsértés indítékai, il­letőleg a pilóta eredeti szándékai. A vasárnap megjelenő újságok azonban beszámoltak arról, hogy Mathias Rust a szovjet légtérbe való behatolása előtt már 16 nap­ja úton volt. Mint a Hamburg közelében fek­vő Vetersen repülőklubjának tag­ja ebből a helységből indult állí­tólagos skandináviai repülésre. Az NSZK-hoz tartozó Sylt-szigetek, majd a Faröer-szigetek érintésé­vel az izlandi Reykjavikba repült. Innen a Shetland-szigetek közbe­iktatásával a norvégiai Bergenbe, onnan Helsinkibe folytatta útját. A finn fővárosban hivatalosan Stockholmot tüntette fel úticéljá­nak. Felszállása után azonban el­tért az általa megadott iránytól, s annak ellenére, hogy a finn ható­ságok rádiókapcsolatot akartak vele létesíteni, ezután többet nem adott életjelt magáról. Ek­kor már a szovjet határ felé tar­tott. A finnek — szerencsétlen­ségtől tartva — kiterjedt kutatás­ba kezdtek. Helmut Cass, a határsértő pi­lóta klubjának alelnöke a nyugat­német televízióban felolvasott nyilatkozatában közölte: ha a vizsgálat során kiderül, hogy nem téves navigációról, hanem szándé­kosságról van szó, őrükre bevon­ják Rust repülő jogosítványát. Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter óva intett minden­kit Rust „bravúrjának” megismét­lésétől. Valentyin Falin, a Novosztyi szovjet sajtóügynökség igazgató­ja, a Hamburger Morgenpost cí­mű nyugatnémet lapnak adott nyilatkozatában lehetségesnek mondotta, hogy Mathias Rust nyugatnémet pilótát a határsér­tésért a Szovjetunióban bíróság elé állítják, mivel ilyen esetekben ez a megszokott eljárás, feltételezésem szerint mind­azonáltal a fiatalember hamaro­san viszontláthatja szüleit és ba­rátait" — fűzte hozzá Falin. A Szovjetunió volt bonni nagyköve­te és egyik vezető NSZK-szakértő­je egyben kifejtette azt a vélemé­nyét is, hogy az ügy nem jár majd hátrányos következ­mé­­nyekkel a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokra nézve. Falin­ megerősítette, hogy a sportrepülőgépet a határ átrepü­­lésekor és a főváros irányába va­ló továbbhaladása közben a szov­jet radarellenőrzés észlelte. Az illetékesek azonban azt feltételez­ték, hogy az észlelt gép szovjet, s ezért nem kísérelték meg köze­lebbi azonosítását . Az eset megmutatta a szov­jet légtér ellenőrzésére hivatott légvédelmi rendszer fogyatékos­ságait s Mathias Rustnak végső soron még hálásak is lehetünk azért, hogy berepülésével ráirá­nyította a figyelmet e rendszer réseire — hangoztatta. A máris levont személyi követ­keztetések szigoráról szólva Va­lentyin Falin kijelentette: „Kép­zeljék csak el, mi történhetett volna akkor, ha nem sportrepülő érkezik, hanem valami más”. Sri Lanka Kormánycsapatok offenzívák­ja a tamil szeparatisták ellen Cotombóból jelenti az AFP. Egymásnak ellentmondó jelenté­sek érkeztek a Sri­­Lanka-i tamil szeparatisták elleni offenzíva ál­dozatairól. Tamil források sze­rint a kormánycsapatok kedden indított átfogó akciója következ­tében több mint ezren vesztették életüket, többségükben polgári lakosok. Egy hivatalos colombói közlés szombaton viszont arról számolt be, hogy 190 halálos áldo­zat volt, közülük 140 tamil, 30 kormánykatona és 20 civil. A támadást vezető Cyril Rana­­tunga tábornok szombati beje­lentése szerint az offenzíva „48 órán belül véget érhet”, mivel a kormány­csapa­tok már mintegy öt kilométernyire megközelítet­ték célpontjukat, a 40 ezer lakosú Point Pedro városát. A körzet legnagyobb városát, Dzsaffnát nem szándékoznak megszállni, mivel bebizonyosodott, hogy — a korábbi feltételezésekkel ellentét­ben — a tamil szakadárok vezér­kara nem itt tartózkodik. Rana­­tunga állítása szerint a kormány­erők ellenőrzésük alatt tartják a szigetország északi partvidékének mintegy 80 kilométeres sávját — colombói vélemények szerint a tamil szeparatisták ezen a folyo­són keresztül kapják az utánpót­lást a dél-indiai Tamil Nada államból. Razzia vagy ráció A bajor tartományi kormány AIDS-törvényt fogadott el. A szi­gorú intézkedések heves vitákat váltottak ki az NSZK-ban. Amíg Münchenben egyhangúan szavaz­tak a tervezet elfogadásáról, ad­dig az országban másutt, kemény szavakkal bírálják a bajor kény­szerintézkedéseket, olykor pár­huzamot is vonva a harmadik birodalomban gyakorolt megoldá­sokra. De még a mérsékeltebbek is középkori módszereket emle­getnek. Az ország egészségügyi minisztere, Rita Süssmuth szin­tén elutasítóan reagált, s mint a nyugatnémet lapok egyöntetűen megállapították, nem akad egyet­len olyan számottevő politikai személyiség sem — tartozzék akár a koalíciós pártokhoz, avagy az ellenzékhez —, aki egyetértene az AIDS-betegség további elterje­désének megakadályozására ter­vezett bajor intézkedésekkel. A felvilágosítást, a meggyőzést nemcsak szalonképesebbnek, de célravezetőbbnek is tartják az esetlegesen rendőri eszközökkel történő „kezelésnél".­­ Járvány esetén lehetőség nyí­lik szükségintézkedések beveze­tésére, s ennek alapján hozta meg a déli tartomány belügyminisz­tériuma (de nem az egyszségügyi hatóság) rendeleteit, amelyek csaknem mindenki számára kö­telezővé teszik a szűrővizsgálatot. Az előírás szerint­ ugyanis az újonnan munkába állóknak elő­zőleg vizsgálaton kell átesniük. Bárki, akiről felmerül a gyanú, hogy esetleg vírusgazda, vagy a szerzett immunhiány-betegség­­ben szenved, ugyancsak kivizsgá­lásra kötelezhető, s ha netán semmibe venné a felszólítást, karhatalommal állíttatják elő őt Ez egyébként a leginkább vita­tott pont, hiába hangsúlyozza a rendelet, hogy rosszindulatú be­jelentések, kellően meg nem in­dokolt feltételezések önmaguk­ban még nem bizonyító erejűek, mindazonáltal feltételezhető, hogy esetenként visszaélésre adhat okot e szabályzat. Mindazonáltal azoknak, akik valóban — úgy­mond — fertőzésveszélyes közeg­ben élnek, s nem szakítanak kap­csolataikkal, negyedévenként is­mételt kontrollon kell megjelen­niük, még ha korábban negatív volt is a leletük. Azokban az ese­tekben, amikor a fertőzte lehe­tősége fokozott, így például a prostitutáltaknál, előírják óvszer használatát. A nyilvánosházak, valamint hasonló szolgáltatáso­kat kínáló lokások, szaunák rend­szeres és váratlan ellenőrzésére a rendőrség kapott megbízást. Amennyiben úgy látják, hogy e helyeken nem változtatnak a szo­kásokon, s figyelmen kívül hagy­ják az új előírásokat , bezárat­­tathatják a helyiséget, vagy idő­szakosan felfüggeszthetik a „cég” működési engedélyét A bajor rendőrök egyelőre nem mutatnak túlzott lelkesedést kibővült fel­adatkörük iránt, azt hangoztat­ják, fontosabb dolguk is akadna annál, mint hogy hálószoba-jele­neteknél leskelődjenek. Bajor földön a külföldiekkel szembeni vendégszeretetet is fél­reteszik, ha a vírus terjedésének általuk elképzelt meggátlásáról van szó. Amennyiben valaki le­telepedési engedélyt kér a mün­cheni elöljáróságon, előzőleg ugyancsak alá kell vetnie magát egészségügyi ellenőrzésnek. A már ott élő idegenek sem kivéte­lek ez alól, s ha kiderülne, hogy a kórokozó megtámadta őket, szedhetik sátorfájukat. Némi ked­vezményt élveznek e szempont­ból a közös piaci tagországok pol­gárai, ha nyugatnémet a házas­társuk. Természetesen rájuk is vonatkozik az előírás: az egyelő­re gyógyíthatatlan részt maguk­ban hordozva „kellő felelősségtu­dattal kell élniük, társaikat nem fertőzhetik tovább”. Abban az esetben, ha másképp cselekednek, addigi inkognitójuk megszűnik, betegségükről tájékoztatják a ve­le kapcsolatban állókat. Persze lehet, hogy akkorra már későn. A törvény kimondja, aki tuda­tosan viselkedik felelőtlenül, jogi következményekkel számolhat, szándékos, vagy halálos testi sér­tés miatt elítélhetik az AIDS-be­­tegeket, csakúgy, mint azokat, akik jóllehet" önmaguk immuni­sak, de másokat megfertőzhetnek. , A „visszaeső bűnösöket” ugyan­csak jogi úton elkülöníthetik egészséges embertársaiktól, kór­házba vagy gyógyintézetbe utalva őket.­ Ez lényegében a summázata a Peter Gauweiter, bajor belügyi államtitkár nevéhez fűződő AIDS- törvénynek. A tartalmat tekintve érthető, miért mondta a bonni kormány szakminisztere: razzia helyett rációra lenne szükség. Süssmuthot egyébként szintén érik támadások, csakhogy őt erélytelensége miatt. Neki azt ve­tik a szemére, hogy túlságosan is elnéző, s határozatlan az AIDS elleni küzdelmet illetően; a felvilágosítás jelszavával ki is merül a fegyvertára. No, persze, a guweilleri tabula rasa ugyan­csak nem kint — hangoztatják vezető nyugatnémet politikai kö­rökben, természetesen Bajoror­szág határain túl. A kék-fehér zónán kívüli véleményeket il­lusztrálja egyebek között a Ham­burger Abendblatt, amely közép­kort emleget. Az egyik brémai lap pedig nem éppen finomkodóan, AIDS-lágerről ír. Vannak, akik árnyaltabban fogalmaznak, s lát­szatmegoldásról beszélnek, elve­télt, magányos próbálkozásról. Olyan határozatokról, amelyek­nek nemcsak a megvalósítása, de ellenőrzése is kivihetetlen. A Zöldek a törvény kapcsán a dik­tatúráról elmélkednek. Az FDP képviselői pedig máris diszkrimi­nációellenes határozat megszava­zását sürgetik a Bundestagtól. A tartományok vezetői annak az ag­godalmuknak adnak hangot, hogy a müncheni lépést követően so­kan lakóhelyet változtatnak, ami az egészségügyi gondokon túl tár­sadalmi és gazdasági problémá­kat is felvet majd. Szerintük a félelem csak ront a helyzeten, akinek eddig szándékában lett volna önként megvizsgáltatnia magát, ezután nagy ívben elke­rüli a kórházak, rendelőintézetek környékét. Az egészségügyi tárca­­vezetőket az is bosszantja, hogy Straussék fittyet hánytak a nem­régiben megtartott országos érte­kezlet állásfoglalására. Akkor ugyanis leszavazták a bajor ja­vaslatokat, mert a tervezett intéz­kedéseket alkalmatlanoknak tar­tották az emberi szervezet ellen­álló képességét felemésztő kór el­terjedésének megfékezésére. Ko­­nokságukat Gauweilerék azzal indokolják, nincs kedvük meg­várni, amíg náluk is az ameri­kaiakhoz hasonló méreteket ölt a „járvány”. Az NSZK-ban je­lenleg száz-kétszáz ezerre becsü­lik a vírus általi megtámadotta­kat, s a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy számuk évente megkétszereződik.­­ A politikusoknak a müncheni példát hangosan elítélő nézetei mellett érdekes lehet a lakosság körében végzett minapi közvéle­ménykutatás eredménye. E sze­rint a teljes felnőtt lakosság — írja a hamburgi Der Spiegel ma­gazin­­ — hetvennégy százaléka szükségesnek tartaná az állam­polgárok rendszeres tesztelését, az viszont, hogy azután ők miként képzelik el a „pozitívok" sorsát, az nem derül ki. Szőnyi H. László Magyar Nemzet Magyar akadémikus felszólalása a nemzetközi orvoskongresszuson Moszkvából jelenti az MTI. A béke megőrzését célzó újfajta gon­dolkodás kialakításának fontossá­gára, az orvosok ebben vállalt szerepére hívta fel a figyelmet Moszkvában a „Nemzetközi Or­vosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnevezésű moz­galom VII. kongresszusán vasár­nap Hollón Zsuzsa akadémikus, a mozgalom alelnöke, a magyar kül­döttség tagja. A világszerte ismert magyar tu­dós hangsúlyozta, hogy az orvo­sokat hippokratészi esküjük, hi­vatásuk kötelezi az emberek gon­dolkozásának megváltoztatására, arra, hogy felemeljék szavukat az atomfegyverek teljes betiltásáért Ugyancsak a nemzetközi ta­nácskozás harmadik munkanap­ján szólalt fel a magyar delegáció másik tagja, Szatmáry Zoltán, a KFKI igazgatóhelyettese, aki a nukleáris energia békés célú fel­­használásáról szólt a kongresszus résztvevőihez. A tanácskozáson résztvevő Egon Bahr, nyugatnémet leszerelési szakértő annak a véleményének adott hangot, hogy fel kell hagy­ni azokkal a sztereotip elvekkel, amelyek a katonai fölény elérésé­re helyezik a hangsúlyt. Az NSZK- beli politikus beszédében elma­rasztalóan szólt a bonni kormány leszereléssel kapcsolatos politiká­járól. Hasonló hangnemben szólt hoz­zá a vitához az egyik amerikai küldött, aki „szégyellte" magát amiatt, hogy Washington szinte figyelemre sem méltatja az új szovjet kezdeményezéseket. Tájékoztatók, záródokumentum szerkesztése Élénk tevékenység várható a héten a bécsi ufótalálkozón Bécsből jelenti az MTI. Élénk tevékenység várható e héten a bécsi utótalálkozón. Hétfőn újabb tanácskozást tartanak a VSZ és a NATO képviselői a hagyomá­nyos haderők csökkentéséről tár­gyaló fórumról, kedden pedig várhatóan a házigazda ország, az NDK magas állású képviselője ad majd tájékoztatást Bécsben a VSZ Politikai Tanácskozó Testü­letének berlini üléséről, javasla­tairól. Az osztrák fővárosban egyéb­ként folytatódik a záródokumen­tum szerkesztése. E rendkívül bonyolult munkát jelentősen meg­könnyíti, hogy azt immár a sem­leges­re el nem kötelezett orszá­gok képviselőinek vezetése alatt hangolják össze az egyes bizott­ságokban. Így Finnország a le­szerelési, a katonai biztonsági ügyek, Ausztria az államközi kap­csolatok szerkesztő bizottságában koordinál. A második kosár, a gazdasági együttműködés kérdé­seiben Svájc, a harmadik kosár, a humanitárius kapcsolatok terü­letén Svédország dolgozik az ál­láspontok közelítésén. Jugoszláv koordinátora van a bécsi találko­zó utáni időre vonatkozó dönté­seknek, végül ugyancsak svájci képviselő irányítása alatt foglal­koznak a földközi-tengeri térség ügyeivel. A felgyorsult munka ellenére sok küldöttség részéről aggoda­lommal mutatnak rá a tényre, hogy a NATO-országok mind­máig nem alakítottak ki közös álláspontot a találkozó egyik kulcskérdésében, a leszerelés ügyében. A fő ok az amerikai te a francia álláspont eltérésében rejlik. 35 országnak az utótalálkozón részt vevő képviselői, köztük sok küldöttségvezető, a magyar dele­gáció meghívására vasárnap Sop­ronba tett kirándulást. A diplo­maták és családtagjaik, összesen mintegy 150-en megismerkedtek a város tó környéke nevezetessé­geivel. Moszkvai bejelentési Közös szerződéstervezetet dolgoznak ki a közepes hatótávolságú rakétákról Moszkvából jelenti az MTI. A genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség a napokban megállapodott arról, hogy a közepes hatótávolságú rakéták kérdésében megkezdik egy új, közös szerződéstervezet kidolgozását — jelentette be a szovjet televízió Kilences stúdió című műsorában Alekszandr Besszmertnih külügyminiszter­helyettes. Emlékeztetett arra, hogy eddig két tervezet feküdt a tárgyaló­­asztalon, az amerikai és a szov­­je­t. A szovjet tervezet már szá­molt az amerikai dokumentum több előírásával, a szovjet fél készségesnek mutatkozott a part­ner gondolatainak figyelembe vételére. A közös tervezet elkészí­tésének megkezdése nem jelen­téktelen lépés, mindazonáltal még nem jelenti a döntő előrehala­dást, mivel továbbra is jelentős kérdésekben hiányzik az egyet­értés, több elvi jelentőségű véle­ménykülönbség mutatkozik. Az amerikai fél nem egyezik bele a Nyugat-Európában telepí­tett közepes hatótávolságú raké­táinak megsemmisítésébe vagy leszerelésébe, amihez a szovjet fél ragaszkodik. Amerikai részről továbbra is fenn akarják tartani azt a lehetőséget, hogy a közepes hatótávolságú rakétákat más osz­tályú rakétákká, nevezetesen had­műveleti-harcászati rakétákká alakítsák át. A Szovjetunió nem fogadhatja el ezt az álláspontot, mivel az amerikai elképzelés megvalósítása hátrányos hely­zetbe hozná a szovjet felet — mondotta Alekszandr Besszmert­nih­­e közölte, hogy több más jelentős nézetkülönbség is mu­tatkozik, amelyek megszüntetése érdekében komoly erőfeszítésekre van szükség. Hétfő, 1987. június 1. Amerikai libériában Boszorkánypert hirdettek hét­főre Libériában. Az eset még az ősszel történt: két fiatal fiú rituá­lis gyilkosság áldozata lett. Az évek óta feledésbe merült dzsu­­dzsu hagyományai éledtek újjá: az emberáldozat az isteneknek szól, hogy segítsék az egyén bol­dogulását. A vádlottak padján hat férfi ül, akik közül öten az ország amerikanizált elitjéhez tartoznak. A fővádlott David Clarke, a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt helyi vezetője, illetve Samuel Doe tábornok-el­nök egyik tanácsadója. Bár az ítélethozatal még jócskán elhú­zódhat, a per már így is alkalmat adott a lefojtott feszültségek ki­törésére. Csodatevők A libériai felső réteggel persze nemcsak a helybéliek elégedet­lenek. Hamarosan tengerentúli „csodatevőket” kap az ország, akik megszabadítanák a gazda­ságot az afrikai „rituáléktól”. A még februárban közzétett egyez­ménynek megfelelően 17 ameri­kai közgazdász érkezik Monro­­viába, hogy „szorosan együttmű­ködjenek” a fontosabb miniszté­riumok és állami hivatalok veze­tőivel. A State Department szó­vivője szerint ezek utasításai csak az amerikai tanácsadók el­lenjegyzésével lesznek érvénye­sek, bár a libériaiak alkalmasint fellebbezhetnek a tábornokhoz. A megállapodás aláírása után Doe elnök kijelentette, hogy ala­posan félrevezették. Minden le­hetséges eszközökkel igyekszik megtorpedózni a pénzügyi misz­­szionáriusok küldetését. Egy március végi kabinetülésen kije­lentette, hogy ezentúl az ameri­kaiaknak többe kerül majd a li­bériai katonai és polgári beren­dezések használata. Samuel Doe tábornok 1980 ápri­lisának végén vette át a hatalmat véres katonai puccsal. Születés­napi köszöntőnek aligha nevez­hető cikkében a Newsweek az amerikai—libériai ellentéteket két fő okra vezeti vissza. Ebből az egyik — az áthidalhatóbbnak tűnő akadály — Doe rendszeré­nek demokráciaellenessége, amit némelyek még Washingtonban is úgy minősítenek, hogy a Fehér Ház ismét egy diktátort támogat. Schultz külügyminiszter januári látogatása során azonban kije­lentette, hogy valódi előrelépés történt ezen a téren az 1985-ös, korruptnak kikiáltott választások óta. Igaz ugyan, hogy az egy éve megalakult három-, majd négy­párti „nagykoalíciós” ellenzék legálisan tevékenykedhet, de ve­zetőik — ha éppen nincsenek börtönben — állandó megfigyelés alatt állnak. Eltűnt milliók Washington és Monrovia kap­csolatában az igazi szálka a libé­riai gazdaság katasztrofálisnak ítélt állapota. Doe elnök uralma alatt az ország 464 millió dollár segélyt kapott az Egyesült Álla­moktól, melyből 60 millió volt tisztán katonai célokra szánva. A pénzügyi vizsgálat kiderítette, hogy 50 millió nyomtalanul el­tűnt, és a maradék sem hozta meg a kívánatos gazdasági ered­ményeket Kennedy szenátor nyíltan azzal vádolta a táborno­kot és társait hogy az amerikai adófizető polgár pénzén gazda­godtak meg. Ráadásul alapos hátralékban van Libéria a visz­­szafizetéseket illetően. A Capito­­liumon önvádaskodásba is átcsa­pott a hitelek befagyasztásáról, illetve az újabbak folyósításáról tartott vita, mondván, hogy a kongresszus sem figyelt eléggé oda mire költik Doe-ék a segé­lyeket. A tizenhét szakértőt nyárra várják. Így arra még van idő és mód, hogy a megkötött egyez­mény feltételei változzanak, arra azonban aligha, hogy a két or­szág szinte kényszerpályára ke­rült szoros egymásra utaltságá­ban fordulat történjen. Hiába rendezte Libéria viszonyát a szomszédaival, de újította fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. Monrovia, miután kénytelen volt befagyasztani 1,3 milliárd dolláros adósságát, már több mint egy éve csak Washing­tontól várhat hitelt. A szabályt erősítő kivételnek számító négy­millió dolláros fegyvervásárlás Romániától csak arra volt jó, hogy egy újabb kínos helyzetet teremtsen a Schultz-látogatás so­rán. Az Egyesült Államok számára a kétmilliós Libéria kulcsország. Az amerikaiak monroviai diplo­máciai missziója a legnagyobb fekete Afrikában. Itt található a CIA regionális központja és a Nemzetbiztonsági Tanács rádió és távíró reléállomása. Az ameri­kai hadsereg korlátozás nélkül használhatja a főváros környéki Roberts Field repülőteret. Kiszolgáltatva Az egyik legnagyobb ellenzéki tömörülés, a Libériai Akció Párt egyik vezetője a már említett lapnak nyilatkozva megjegyezte, igen szomorú, hogy az épp a fel­szabadult amerikai rabszolgák által alapított ország, mely nevé­hez híven majd másfél évszáza­don át élvezte a szabadságot, most kénytelen — kiszolgáltatva — az Egyesült Államokra bízni gazdaságát és ezzel gyakorlatilag a szuverenitását is. (uisovszky)­­ (Peking, MTI) Teng Li­­csün, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságá­nak tagja fogadta Lakatos Er­nőt, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának veze­tőjét és az általa vezetett párt­küldöttséget.­­ (Kairó, MTI) Az izraeli hadsereg vasárnap nagyszabású razziát tartott a ciszjordániai Nablusz környékén lévő egyik palesztin menekülttáborban, s több mint negyven embert le­tartóztatott. Ugyancsak e napon az izraeli kormány elfogadta, hogy állami vizsgálat induljon a Sin Bet titkosszolgálat ellen, annak sorozatban kipattant bot­rányos akciói miatt.­­ (Belgrád, KUNA) Faruk as-Saraa, szíriai külügyminisz­ter háromnapos hivatalos láto­gatásra Belgrádba érkezett.

Next