Magyar Nemzet, 1987. augusztus (50. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
Millanatok Faust módjára sóvárog a világpolitika ama nagy pillanat után, s a héten lezajlott események nyomán úgy tűnik, immár nem is kell sokáig várnia. Egyfajta sürgetési szakaszt követően a nemzetközi események most már alighanem az újabb csúcstalálkozó felé haladnak. Ha az ENSZ közgyűléséhez kapcsolódóan a szovjet diplomácia vezetőjét valóban fogadják Washingtonban, akkor a megbeszélés fő célja és eredménye csakis ama „pillanat” kimunkálása lehet: a tárgyalásokon nyilván megállapodnak arról, hogy az SZKP főtitkára és az amerikai elnök mikor és milyen körülmények között írja alá a történelem első tényleges fegyverzetcsökkentési egyezményét. Az ördög, persze, mindig a részletekbe bújik bele, s kis „Mefisztók” még akadhatnak a megállapodás felé vezető úton, aligha valószínű azonban, hogy ezek az incselkedések megrontják a várva várt pillanatot. Akadálynak tűnnek még a nyugatnémet tulajdonú 72 Pershing—1A rakétán elhelyezett amerikai robbanófejek, a hírek szerint azonban e harci eszközök állítólag vagy húszévesek már, igaz, egyetlen robbanótöltet sokszorosa a hirosimai bombának. Az ellenőrzés dolgában is lehet és van is még beszélni valója a két világhatalom alkudozásokban edzett szakértői gárdájának, ám a megállapodás elől a fő akadályok immár kétségkívül elhárulni látszanak. Ha világszerte fölszámolják a közepes és rövid hatótávolságú szovjet és amerikai rakétákat — tehát az SS—20-asokat és egyik társukat, illetve a Pershingeket és a szárnyas rakétákat —, a harci eszközöknek egy meghatározott kategóriája tűnik el az arzenálokból. Miként a hetvenes évtizednek a SALT, a nyolcvanas esztendőknek ez az átfogó nulla megoldás lesz fő világpolitikai slágere: aligha túlzás ezt történelmi kompromisszumnak nevezni, bár gyorsan hozzátehetjük, értéke igazán maradandó akkor lesz, ha a pillanat nem árválkodik egymagában, majdan újabbak követik. S hozzáfűzhető még valami: az egyezség az évtizednek csaknem az utolsó órájában jön létre. A két világhatalom meghatározott belső közegében és hátterével formálódik az éppenhogy még nem késő megállapodás. Az SZKP nagyszabású peresztrojkájához az eddiginél kiegyensúlyozottabb nemzetközi viszonylatokra lenne szükség; a Newsweek új számában olvasható a főtitkári tanácsadónak mondott Aganbegjan professzor eszmefuttatása „az új arcú” szovjet gazdaságról, valamint arról, hogy „a reform elmélyítése a demokrácia fejlesztésétől függ”. A nagy horderejű — és az egész szocialista világrendszerben irányjelzőként szolgáló — elgondolások a külpolitikai tevékenység bizonyos mértékű átalakításával is párosulnak, amióta 1985 tavaszán Mihail Gorbacsovot főtitkárrá választották. Afganisztántól az Izraelba látogató konzuli küldöttségig, vagy éppen a szovjet—kínai viszony javulásáig sokfelé tapasztalható e megújulás jele, de talán nem tévednek azok, akik azt mondják, hogy „áttörés”mindeddig nem következett be. Mégis, a szocialista világhatalom nukleáris korunk adottságait és realitásait figyelembe véve nyitottabb és megértőbb nemzetközi környezetével szemben mint korábban, s például nem hagyta megzavarni magát egy szándékaiban, meglehet, nem igazán rossz, de világpolitikailag mélységesen felelőtlen cselekedettől, a fiatal Mathias Rust moszkvai berepülésétől. Az óceán túlsó oldalán Ronald Reagan az ultrajobbtól sodródik — már egy ideje — a kompromisszum vállalásáig, miután Genfben és Reykjavikban már tárgyalóasztalhoz ült a korábban minősíthetetlenül minősített világhatalom vezetőjével. Az Egyesült Államokban nem a gazdasági nyomás, mint inkább a messzire ágazó alkotmányos vita, sőt a politikai értékválság határait súroló iráni—kontra botrány adja a csúcstörekvések belpolitikai hátterét. Ronaldo Reagan akkor kapta meg Mihail Gorbacsov beleegyzését az ázsiai közepesek fölszámolásába — ami ugyanúgy független a Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken elhelyezett harci eszközöktől, mint ahogyan Moszkva Európában is eltekint a brit és a francia ütőerőtől —, tehát akkor érkezett a főtitkári gesztus, amidőn az óceán túlsó oldalán a kongresszusi meghallgatások túljutottak egy kényes szakaszon, és ma már, úgy tetszik, a Fehér Ház lakója megmenekedik a legsúlyosabb vádaktól. De az amerikai politika nem mentesül bizonyos kínzó — hosszú távon talán hasznos önvizsgálattól, attól a dilemmától például, hogy a XVIII. században lefektetett alkotmány elvei megfelelnek-e a huszadik századvég realitásainak, vagy attól, vajon a külpolitikai formálásában mennyire van elsőbbsége a végrehajtó hatalomnak, és mi a törvényhozás szerepe. Ilyen amerikai belső háttérrel a választási küzdelem előcsatározásai jelzik már, néhány hónap múlva a világ legerősebb gazdaságával rendelkező hatalom befelé fordul, és hosszú ideig csak önnön ügyeivel lesz elfoglalva. Ezt a luxust a Föld államainak túlnyomó többsége nem engedheti meg magának, s ezért szurkol a pillanatért, abban reménykedve, hogy még továbbiak is követik a közepesek „csillagóráját”: lassan talán kialakul a hagyományos fegyverzeteket csökkentő tárgyalási mechanizmus, s új megvilágításba kerülhet a friss javaslat nyomán az SDI és a stratégiai fegyverek összefüggése. Bármilyen előrelépéshez az szükséges, hogy a nulla megoldás tényleg csökkentse a viszályt; itt lenne az ideje, hogy a világ a bizalmatlanság betegségét a bizalom egészségére váltsa föl. Persze, ez a pillanat egyelőre az utópiák közé tartozik, hiszen még azt is el kell kerülni, hogy egyetlen fegyverfajta megsemmisítése ne vezessen más harci eszközök indokolatlan fölhalmozódásához, bár igaza lenne a békemozgalmak egyik atyjának, a brit író-történész Thompsonnak, aki szerint az új egyezség azt jelentheti, hogy a „hidegháború ideológiája” végképpen kimerült, az örökölt retorika valójában túlélte magát, nem felel meg az emberek mindennapi igényeinek és tapasztalatainak, ellentétes a gazdasági és kulturális realitásokkal, és immár semmit sem mond a mai fiataloknak. Szavainak hőn óhajtott, igazságát a világnak még igazolnia kell, de e nyári hétvégén a héják, bárhol legyenek is, bízvást szomorkodhatnak, hiszen ők aztán igazán nem szívelhetik a kompromisszumokat. Pedig a különféle szakadékok szélén táncoló világunk legalább anynyira rászorul a kiegyensúlyozott megállapodások maradandó pillanataira, mint a magáéra Goethe halhatatlan hőse. Martin József A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA II szovjet javaslat Genfben Csökkentsék a felére a hadászati fegyverzetet A Újabb amerikai áldozatokat követelt • • az Öböl-válság A külpolitikai helyzet A DIPLOMATÁKNAK is kijár a pihenés: pénteken Bécsben az európai biztonság és együttműködés témakörével foglalkozó utótalálkozó harmadik szakasza befejeződött. Tavaly novemberben a helsinki folyamat harmincöt résztvevő állama azzal a reménnyel kezdte meg újabb tanácskozássorozatát az osztrák fővárosban, hogy idén nyárra sikerül pontot tenni a záródokumentum szövegének végére. Azóta kiderült, s a megfigyelők véleménye is az: eltarthat karácsonyig, amíg a résztvevők egyezségre jutnak a dokumentum kérdésében. A szocialista országok a késedelemért a NATO-t teszik felelőssé elsősorban, mert a leszerelés kérdését a Nyugat külön akarja választani a helsinki folyamattól. A NATO sokáig halogatta annak a tervezetnek az előterjesztését, amely az európai hagyományos fegyverzetek leszerelésével majdan foglalkozó tárgyalások mandátumát határozza meg. Mint Jurij Kaslev, a szovjet küldöttségvezető értékelésében kifejtette, a legnagyobb gond a NATO javaslatával kapcsolatban továbbra is az, hogy az igyekszik megfosztani a semleges és el nem kötelezett országokat a leszerelési kérdésekbe való beleszólástól. Holott, Alois Mock osztrák alkancellár és külügyminiszter a pénteki záróülésen hangsúlyozta, hogy a tizenkét semleges és el nem kötelezett állam kompromisszumokat kereső magatartása elősegítheti az utótalálkozó sikerét. Az általános vélemény az, hogy a Kelet és a Nyugat részéről egyaránt megnyilvánul az együttműködés szándéka, és ez reményeket adhat az európai folyamat bécsi szakaszának eredményes befejezésére, s a hagyományos fegyverzetekről folytatandó tárgyalások 1988-as megkezdésére. A PERSHING—1R RAKÉTÁK sorsa nagymértékben befolyásolhatja egy másik, nem kevésbé fontos tárgyalássorozat, a genfi szovjet— amerikai leszerelési eszmecserék egyik fő témájának eredményes lezárását A vélemények az NSZK-ban telepített hetvenkét Pershing—1A ügyében azonban továbbra is élesen megosztják az érdekelteket. A Bundeswehr tulajdonában levő Pershingek, amelyek nukleáris robbanótölteteivel azonban az Egyesült Államok rendelkezik, nem akadályozhatja meg a két nagyhatalom megállapodásának megkötését — hangoztatta a Frankfurter Rundschaunak adott nyilatkozatában Richard Burt bonni amerikai nagykövet A diplomata szerint a genfi tárgyalásokat nem lehet kiterjeszteni ezekre a rakétákra, mert e megbeszélések nem a NATO és a Varsói Szerződés, hanem a két nagyhatalom között zajlanak. A Pershing S IA-k nem képesek elérni a Szovjetunió területét, ám az igazi „kettős nullamegoldásból" következően Moszkva értelemszerűen követeli, hogy ezeket a hadműveletiharcászati nukleáris eszközöket is vegyék figyelembe. Hans-Jochen Vogel, a szociáldemokraták elnöke pénteken felszólította a szövetségi kormányt, hogy mielőbb mondjon le „fékező szerepéről, azaz ne ragaszkodjék a rakétákhoz, s ezáltal könnyítse meg a haladást Genfben. SRI LANKÁRA folyamatosan érkeznek az indiai csapatok, amelyek a szerdán aláírt rendezési terv értelmében a tamilok lakta övezetben ügyelnek majd a megállapodás végrehajtására. Radzsiv Gandhi, aki csütörtökön vállán és nyakánkisebb sérüléseket szenvedett, amikor Colombóban a Sri Lanka-i díszszázad egyik tagja puskatussal rásújtott, Új-Delhiben hangoztatta: „A tamilok és szingalézek közötti tűzszünet tiszteletben tartását ellenőrző indiai csapatokat azonnal visszavonják, ha azt Colombo kéri.” A Sri Lanka-i főváros utcáin folytatódó zavargások jelezték, hogy a szingaléz többség nem akar belenyugodni a tamiloknak adott korlátozott önkormányzatba sem. A rendezési megállapodást aláíró Dzsajevardene államfőt a szélsőséges szingalézek árulónak bélyegzik, s mint arra az elnök is felhívta a figyelmet: komoly a veszélye, hogy az északi területeket sújtó zavargások most átterjednek a szingalézek lakta déli vidékekre. (P. T. R.) V átomvázalékos leszerelés Moszkva indítványa a svájci konferenciavárosban Az Egyesült Államok képviselőjének reagálása Genfből jelenti a TASZSZ. ,A nukleáris és űrfegyverekről folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében pénteken Genfben a szovjet fél „Szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadó fegyverzetek csökkentéséről és korlátozásáról" címmel tervezetet nyújtott be. A szovjet tárgyaló fél ugyanakkor beterjesztette a szerződéshez tartozó kiegészítő meghatározások és közös értelmezések tervezetét. A beterjesztést követő sajtókonferencián a szovjet küldöttség vezetőjének helyettese, Alekszej Obuhov kijelentette: a szovjet I fél által beterjesztett tervezet I azon a két fél által egyeztetett I elven alapul, amelynek értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyverzetét 50 százalékban csökkentik. Ezzel kapcsolatban a tervezet előirányozza, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakaszosan, öt év alatt, hadászati támadó fegyverzeteit olyanformán csökkentse, hogy az interkontinentális rakéták, a tengeralattjáróról indítható rakéták és a nehézbombázók össz-száma mind- ~ két oldalon 1600—1600 legyen. A megmaradó hadászati hordozó eszközökre szerelhető nukleáris robbanótöltetek számát mindkét oldalon 6000—6000 egységben kellene korlátozni a szovjet elképzelés értelmében. A szovjet fél kötelezettséget vállal arra, hogy pontosan a felére csökkenti saját nehéz interkontinentális ballisztikus rakétáit. — A szovjet lépés — hangsúlyozta Obuhov — számításba veszi a tárgyalások során amerikai részről hangoztatott aggodalmakat, továbbá a megállapodás kívánatos voltát. A kölcsönösen elfogadható megállapodás elérésének céljait szolgálja a szovjet tervezetnek az a cikkelye is, amelynek értelmében a felek a megállapítandó korlátozások keretei között saját belátásuk szerint fogják meghatározni a csökkentések után birtokukban maradó hadászati támadó fegyverzetek struktúráját. Természetesen a saját hadászati támadó fegyverzet struktúrájának megállapításával kapcsolatos szabadság mindkét fél számára egyenlő lesz. A fentebb kifejtett általános korlátokon kívül szigorú korlátozást rónak majd ki a hadászati támadó fegyverzetek olyan fajtájára, mint amilyenek a 600 kilométernél nagyobb hatótávolságú, tengeri telepítésű manőverező robotrepülőgépek. A nagy hatótávolságú tengeri telepítésű manőverező robotrepülőgépek hatékony korlátozása szükséges ahhoz, hogy megbízható módon eltorlaszoljuk a jövendő szerződés megkerülésének egy lehetséges csatornáját, biztosítsuk a szerződés tartósságát és életképességét. Mindebben két fél feltétlenül csak érdekelt lehet. A szovjet tervezetben világosan tükröződik az, hogy objektíven létező kölcsönös kapcsolat áll fenn a hadászati támadó fegyverzetek problémája, az űrfegyverkezési hajsza betiltása és a rakétaelhárító védelmi rendszerekről kötött szerződés érvényének megerősítése között. Ugyanúgy, mint a kozmikus fegyverekről kötendő, általunk beterjesztett megállapodás tervezete, a jelen tervezet is leszögezi: a felek hadászati támadó fegyverzetének radikális csökkentése csak akkor lehetséges, ha egyetértés alakul ki abban, hogy a világűrben is megfékezik a fegyverkezési hajszát, s egyben biztosítják az ABM-szerződés hatékony betartását. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét következetesen megvalósítva, a beterjesztett szovjet tervezet jó alapot ad az érdemi munkához. Mi amellett vagyunk, hogy ez a munka mihamarabb megkezdődjék. Roland Lehman, a hadászati fegyverek kérdésében illetékes amerikai tárgyalócsoport vezetője, pénteken Genfben tartott sajtóértekezletén kijelentette: a szovjet fél által beterjesztett szöveg világosan rögzíti Moszkva álláspontját, és remélhetőleg előmozdítja a munkát. Az amerikai diplomata azonban elutasította azt, hogy a hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentését összekapcsolják az űrfegyverek ügyében kötendő megállapodással. Leszögezte: Washington sohasem fogja osztani azt a nézetet, hogy az egyik tárgyalási témakör „túszként tartsa fogva” a másikat. Szombat 1987. augusztuai II. » évfolyam ISO. szám Karpov nyilatkozata a Reuternek: A csúcstalálkozóig aláírásra készen kell lennie a rakétaszerződésnek Moszkvából jelenti a Reuter. Ha az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy az NSZK-ban levő Pershing I IA típusú rakéták robbanófejeit kivonják az átfogó „nulla megoldás” jegyében készülő rakétaszerződés hatálya alól, akkor lehetséges, hogy a Szovjetunió azt fogja javasolni: ellentételezésként hagyják meg az NDK-ba és Csehszlovákiába telepített hadműveleti-harcászati rakétákat — jelentette ki pénteken Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium leszerelési és fegyverzetkorlátozási főosztályának vezetője, a Reuter-irodának adott nyilatkozatában. Karpov, aki a moszkvai külügyminisztériumi irodájában fogadta a Reuter tudósítóját, megismételte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy a két nagyhatalom számolja fel az összes 500 és 5000 kilométer közötti — vagyis közepes hatótávolságú és hadműveletiharcászati rakétáját. — Ha azonban az amerikaiak meg akarják tartani a Pershing—1A robbanófejeket, akkor más megközelítés válik szükségessé, például felmerülhet az NDK-ban és Csehszlovákiában telepített, rövidebb hatótávolságú rakéták meghagyása — mondta a szovjet diplomata, aki korábban kormánya küldöttségét vezette a genfi tárgyalásokon. Karpov visszautasította azt az amerikai érvelést, hogy a Pershing—1A rakéták robbanófejei — bár amerikai ellenőrzés alatt maradtak — egy harmadik országgal, nevezetesen az NSZK- val kötött egyezmény értelmében különálló fegyverrendszerhez tartoznak, és sorsukról nem lehet dönteni olyan tárgyalásokon, amelyeken kizárólag a Szovjetunió és az Egyesült Államok vesz részt. Karpov hangoztatta: a Szovjetunió szövetségesei aligha mutatnának készséget egy olyan helyzet elfogadására, amelyben a határ túloldalán továbbra is ott van 72 darab nagyerejű amerikai robbanófej. Karpov közlése szerint az NDK és Csehszlovákia területén mintegy hatvan SS—12-es rakéta található. Ezek hatótávolsága — hasonlóan a Pershing— IA-hoz — körülbelül 900 kilométer. Az újabb Gorbacsov—Reagan találkozóig aláírásra kész állapotba kellene kerülnie a szerződésnek — mondta Karpov, és hozzátette: addigra ugyancsak ki kellene dolgozni egy másik, a hadászati és az űrfegyverekről kötendő egyezmény alapelveit is, hogy azokat a két vezető a csúcstalálkozón jóváhagyhassa. A helikopterbaleset után Irán távozásra szólította fel Washingtont Kairóból jelenti az MTI. Négy újabb amerikai halottja van az Egyesült Államok öbölbeli katonai jelenlétének, Irán elnöke pedig pénteken ismét a körzetből való távozásra szólította fel Washingtont. A Stark amerikai fregatt májusi tragédiája után csütörtökön újabb amerikai életeket követelő baleset következett be. Egy amerikai helikopter, amely szárazföldi bázisáról — valószínűleg Bahrainből — embereket és fontos felszerelést szállított a flotta zászlóshajójára, a La Salle-ra, eltévesztette manőverét és belezuhant az Öböl vizeibe. Öt embert kimentettek, s egy holttestet is sikerült megtalálni, de a gép három utasának nyoma veszett.* A flotta illetékesei hangoztatták, hogy balesetről van szó, azaz semmiféle támadás nem érte a helikoptert. Az esemény kényes időpontban történt, hiszen az amerikai vezetés a Bridgeton óriás tartályhajó sérülése ellenére azt hirdette, hogy lényegében alkalmazkodni fog az eredeti tervhez, s hadiflottája védelme alatt a konvoj hamarosan visszaindul a Hormuzi-szoroshoz. Ehhez — legalábbis eddig — annak ellenére ragaszkodtak, hogy az esetleges újabb aknák elleni védelem változatlanul kérdéses: szaúdi segítséggel a hajóútból nyolc ilyen robbanószerkezetet eltávolítottak. Ám arra is szükség