Magyar Nemzet, 1987. szeptember (50. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

­ A francia könyvkiadás kínálata A rentrée, a „visszatérés”, vagyis a szezonkezdet mindig a kulturális élet megélénkülését je­lenti Franciaországban. így van ez a könyvkiadásban is, amely kivált a szépirodalomnak, azon belül is a regényirodalomnak kedvez az ősszel. Az idén szep­temberben és októberben kétszáz­két francia regény jelenik meg, amelyek közül nehéz kiemelni né­hányat. A magyar olvasónak is­merős szerzőket keresve a lajst­romban, talán Marguerite Duras: Emily B. (Minuit), Robert Merle: Az idol (Plon), Robert Pinget: Az ellenség (Minuit), Louis Calafer­­re: Inkarnáció (Denoel) című mű­ve kelti fel leginkább a figyel­met, valamint a költő Jacques Roubaud immár második regé­nye, A szép Hortense-t követő Hortense elrablása, (Ramsay), nemkülönben a színpadon, filmen is jelentkező Francoise Sagan fiktív párbeszéde Sarah Bern­­hardt-tal. Az elfojthatatlan neve­tés (Laffont). Ez az idény kedvez az első­könyves szerzőknek. Míg tavaly harminchárman debütáltak, addig az idén ötvennégyen mutatkoz­hatnak be, fő­képp a kisebb ki­adók jóvoltából, mert a nagy há­zak közül, csupán a Gallimard kísérletezik szívesen. Biztosabb üzletnek látszik külföldi szerző­ket is publikálni, mindenekelőtt olasz regényeket, azután az angol nyelvterületről valókat, s csak messze ezek mögött más országok, köztük a szocialista országok írói­nak munkáit. Az az arány min­denképpen érdekes azonban, hogy a hazai regényterméshez viszonyítva, csupán f­eleannyi kül­földi prózai munkát, számszerint: százkettőt adtak ki e hetekben. Az évadkezdet érdekessége, hogy három új kiadó is kezdte meg a munkáját: a Francois Bou­­rin­ kiadó, a L’Aube és a Souffles. Szerény tökével — átlag 250 000 frankkal — indulnak, de aligha­nem nagy reményekkel. B. E. BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN AZ IZRAELI KAMARAZENE­­KAR két hangversenyen mutat­kozott be Budapesten: az első helyszíne a Kongresszusi Központ, a másodiké a szivfájdítóan le­romlott állapotban levő Dohány utcai zsinagóga volt. A kamaramezekar redukált lét­számú szimfonikus együttest kép­visel, amelyben a vonós­törzset egy-egy fúvós-, illetve ütőhang-, szer egészíti ki. Szimfonikus jel­legére utal a karmester jelenléte is. Joáv Talmi az első estét beve­zető Johann Christian Bach-szim­­fóniát ugyan csembaló mellől irá­nyította, a további műsorszámo­kat azonban avatott kézzel, fővel és szívvel rendelte vezénylő aka­rata alá. Fiatal kora ellenére im­ponáló tapasztalattal rendelkező, a különféle előadói stílusokban magabiztosan otthonos muzsikus Talmi. A két est legjelentősebb telje­sítményét számomra Bartók és Mozart műveinek megszólaltatása jelentette. Bartók Divertimentója úgyszólván valamennyi nálunk járt kamarazenekar előadásában felhangzott már, és természetesen állandó műsordarabja hazai együtteseinknek is. Az Izraeli Ka­marazenekar produkciójában a technikai megoldás makulátlan­sága e mű megszólaltatásának el­sőrendű tényezője volt ugyan, egymaga azonban nem lett volna elegendő ahhoz a megrendülés­hez, amit a hallgatóban keltett. Ezek a muzsikusok — és elsősor­ban nyilván karmesterük — úgy élik át a második világháború előestéjén keletkezett remekmű valamennyi dalsejtelmét, pusztá­ba kiáltott próféciájának minden tragikumát, hogy szinte ütemről ütemre ébresztik rá közönségüket a „divertimento” valaha könnyed szórakoztatást ígérő műfajának korszakos érvényű Bartók-féle átértelmezésére. A Mozart-szimfóniák közül első alkalommal a „linzi” C-dúr, má­sodszor a fiatalkori A-dúr (K. 201.) mű hangzott fel. A zenekari hang­zás selymes lágysága, az egyes té­telek indításának varrázsos köny­­nyedsége éppúgy elbűvölt, mint a tempók minden erőltetett hajszo­lástól mentes, jó muzsikus közér­zetet biztosító kényelmessége, a szólamok áttetsző tisztasága, a szellemes csattanók derűje, az egyes ,­tételeken belüli kontrasz­tok —­ például a menüettek trió­szakaszaiban­­ — érzékeny és szug­­gesztív megvalósítása. Korunk zenéjét az amerikai Sa­muel Barber 1936-ból származó, vonóskap Adagiója és az izraeli Pártos Ödön Emlékezés című, brá­csára és vonószenekarra írt kom­pozíciója képviselte. Mindkettő lírai hangulatú, személyes hangú darab, Barberé mintha az olasz bárok vonósdallam-világát pró­bálná visszaidézni, Pártosé a zsi­dó folklórból merít. A brácsa­­szólót Gad L­eventov játszotta, bensőséges hangon, kulturált íz­léssel. Különleges színfoltja volt a má­sodik hangversenynek Gluck Or­­feo című operájának három rész­lete. A kamarazenekari műsorok­nak ez a nem szokványos darab­ja, a megszólaltatás klasszikus tisztaságával, nemcsak mérték­tartó pátoszával tűnt ki. Pándi Marianne BESZÉD-ANTIREKLÁM Sosem tudtam megérteni, mi­ért kerülnek képernyőre kisebb­­nagyobb beszédhibával emberek, akik foglalkozásként űzik a mil­liók előtt szólás tudományát. A selypegő, pösze, s egyéb kiejtési fogyatékossággal megvert tévé­személyiségek szereplési szándéka szubjektíve magyarázható, de ez esetben aligha ezt az indítékot kellene mérlegelni. Az ellenérvek — nem tehet róla az illető, hogy beszédhibája van, s ettől még lehet háromszor felkészültebb, mint a szót zengzetesen formáló kollégája — bizony gyengék. Mert nem hiszem, hogy ez esetben élő­szóban, egy ország nyilvánossága előtt kellene kvalitásait bizonyí­tania. Sőt, úgy hiszem, — a sta­tisztikai törvényszerűségek alap­ján is —,­ hogy hasonló felké­szültségű és hibátlanul artikuláló vetélytársak akadnak még a tévé háza táján. A közszereplő ugyanis akarva­­akaratlanul beszédmintát is szol­gáltat. S tessék megfigyelni ka­maszok körében minő divat ter­jed: sikk a selypegő beszéd, az éneklő hangsúly, a lebegtetett be­széd. Nem állítom, hogy csak a tévé jóvoltából, de nyilvánvaló: a „kishibás” beszédmód hallatán úgy érezheti a tizenéves, „menő” stílust követ. Azt pedig már végképp nem tudom megfejteni, ami hetek, hó­napok óta tapasztalható a tévé­reklámokban: kackiás ifjú, vonzó hölgy próbál kedvet csinálni egy­­egy termékhez, szolgáltatáshoz Teszi mindezt pöszén és selypít­ve. Mellékessé válik a reklámo­zandó cikk, a képernyő előtt egy­másra nézve azt kérdezzük: „Mit­­mond?” Bevallom, ötletnek pá­ratlan, hiszen ezért a reklámért (?) a cég fizet a tévének, a rek­lám gyártója a pösze szereplőnek. A tévé önmaga hatalmának foglyává válik, amit egyik műso­rában nemes elszántsággal in­gyen tesz a szép magyar beszé­dért, azt percek múltán ugyan­ott — milliók füle hallatára —* teszi semmissé. Fizetett f­eszéd­­antirek­lámmal. (marafkó) ­ NAPLÓ Görgey Gábor válogatott versei jelentek meg az NSZK-beli Delp Verlagnál Anatomie eines Abend­mahls (Egy vacsora anatómiája) címmel. A szegedi Kisszínházban vasár­napi matinén mutatták be Mark Twain Koldus és királyfi című ze­nés játékká átdolgozott művét. A nemcsak gyermekeknek szánt elő­adást Sándor János érdemes mű­vész rendezte.­ Battonyán, a művelődési köz­pontban vasárnap megnyílt a Bé­kés megyei képzőművészek közös tárlata. A battonyai kiállításon ti­zennyolc békési festő, szobrász és grafikus egy-egy művét láthat­ják az érdeklődők. Kéthetes NSZK-beli turnéra utazott •­ vasárnap az Oroszlányi Szénbányák Koncert Fúvószene­kara. Az 55 tagú együttes a Mű­velődési Minisztérium megbízá­sából Magyarország képvisele­tében részt vesz Frankfurtban az 1987. évi európai fúvószenekari fesztiválon.♦ Bensőséges háziünnepség szín­­­helye volt vasárnap délelőtt, az­ előadás kezdete előtt az Operaház színpada. Barlay Zsuzsa érdemes művészt, magánénekesnőt köszön­tötték 25 éves operaházi tagsága alkalmából. A jubileumi arany-­ gyűrűt Petrovics Emil igazgató adta át a művésznőnek, egyben gratulált Bende Zsolt érdemes művész és Mészáros Sándor ma­gánénekesnek 30 éves operaházi jubileumukhoz. Magyar Nemzet K­ilencven éve született Tamási Áron Szeptember 20-án lett volna kilencvenéves Tamási Áron, századunk erdélyi magyar irodalmának vezéralakja. Születésnapjára emlékezve közöljük alábbi levelét, amely magánlevél ugyan, de benne találjuk a fiatal író művészi programját, népe iránti elkötelezettsége határo­zott megváltását. Közlésünk alapjául szolgál Marosi Ildikó: Az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája című munkája. Levél Jancsó Bélához Kedves, jó Béla, áprilisban írt leveledet meg­kaptam, s úgy arra, mint azon­kívül sok mondanivalóm van Számodra. Nagyon jólesik, hogy egyéb csalódások között a Te hűséged és őszinteséged megmaradt. Igaz, hogy levelet bajosan szánsz ne­­­­kem, de amikor írsz, érzem a szí­ved melegét s azt, hogy szomorú sorsunkban s hitben összetar­tunk. Jut-e eszedbe, hogy két esz­tendővel ennek előtte ezen az es­tén ittuk az első közös áldomást a New Yorkban? Azt hiszem, közülünk soknak nem ártana eszébe juttatni. A barátkozás ügyesen indult vala, látom, jó­részben hangulat volt. Mégis egy kicsit furcsa, hogy én szepegjek emiatt, ki nemigen vagyok alkal­mas búsuló pásztorságra. Ti meg­ülhetitek az emléket otthon, mert jó néhányan nyilván együtt vagy­tok. (Szegedre nem is tudnám küldeni a levelet, mert a címed­ben a számot igen elkanyarítot­­tad, s nem tudom megfejteni.) Az egész esti képet magam elé idézem. (Közben az is eszembe jut, hogy 18-ban szintén ezen az estén a piavei offenzívában ki­csit tartá, hogy meg nem halok.) Még most is magam mellett érzem jobbról János bárót, szem­ben látom Sándort — (haj, ma­.­rosszéki piros párisi —­ s a töb­bieket rendre. S ettük a lúdhúst (a bala úgy­ é?), s ittuk a búrt, ami jobb is volt. Akkor két ku­­kaszivart szíptam el, jelen perc­ben valami kegyetlen amerikai szivart szípok. Kihűlt a világ, a Krisztus pofozza meg. De a nagy címváltozásodat a rozsda megette s székelyfiak gyengén táboroznak. Okos dolog volna Tőled, lelkem Béla, ha kö­rülhordoznád a véres kardot, s Zoltánnak az üstökét le­ is vág­hatnád. — A Tizenegyek könyvére már csak György Lajos emlékszik, ki — mint bolhát — esténként bizo­nyára megszámolja az erdélyi könyveket. Hanem, ha az öregúr hazasegít, megfejeljük a Tizenegyek esté­jét. Némelyikünknek több jus­sunk is lesz már az iváshoz. A Te nagy szemedben is meggyűl újra a tűz. Nagyon drága volt nekem, amit a drámámról írtál. Bezzeg elvesz­tenek ügyesen, de nem fájt, ne gondold. S amit az irodalom által adandó életről írsz, a népsors fel­tárásáról s hittel való útmutatás­ról, azt ki sem érzi végzetesebben, mint én. Ami kis erőm van, ennek áldozom, mert csak addig érez­ném becsületesnek magamat, amíg megteszem népünkért azt, amire rendelve érzem magam. A dráma megjelentetése hiú gondolat lenne tőlem, mert a könyvet is alig tudok kihozni. Majd, ha otthon leszek s írok melléje még egyet, tán megpróbá­lom. Hát a könyvemet megkaptá­­tok-e? A Tizenegyeket mind fel­írtam tiszteletpéldányra, egyedül Szent-Iványit nem találom a föl­dön. Tán jólesett nektek is s ér­­zitek, hogy egy közös tőről sza­kadtunk. Kedves Sándornak külön nagy köszönettel tartozom a korrektú­ráért s egyéb segítségéért, s ezt, kérlek, add át neki, amíg külön is írok. Boldog vagyok, hogy sok sajtóhiba nem volt. Látod, most újra visszaemlék­­szem arra, amit eljövésem után az első leveledben írtál Erzsikéről. Bizony meghatóan széplelkű és önfeláldozó, milyen hős csele­kedet volt egyedül megcsinálni a könyvet, minden tapasztalat nél­kül, s örömmel végigjárni a könyv­kiadás kálváriáját, ami egy fér­fiút is jól próbára tesz. Ez min­dennél nagyobb öröm nekem, s milyen nyugodalom hinni, hogy további küzdéseimben nem leszek egyedül. Mert ezenkívül minden elveszhet, s jórészben meg sincs. Különösen a sajtó viselkedése lenne keserű, ha külső sikert áhí­­tanám. Így csupán emlékembe vésem s jobban érzem, hogy egyedül a magam hitére és erejé­re vagyok utalva. Érdekből cse­lekvő népség az egész. De úgy­is mi leszünk a nagyon győzők, mert a mai életből valók s fiata­lok vagyunk. Nagyon aggasztó az írónevelés Erdélyben. Mintha úgy állana minden, hogy nem lesz egy erős és értékeket összeszedő szépiro­dalmi lap, amíg mi nem terem­tünk egyet. Ezt, édes Bélám, kü­lönösen­ figyelmedbe ajánlom, tartsuk a kérdést napirenden,, be­szélgessetek róla, s készüljünk rá, még ha két-három esztendő kell is, amíg megkezdhetjük. Ha hiszünk, dolgozunk, s akarjuk, nincs az Istennek annyi tanára s szabályokkal telegyúrt embere Erdélyben, hogy azok utunkat szegjék. Az én hazamenésem valószínű­leg egy kicsit eltolódik a pénz­kérdés miatt, de karácsonyra mindenképpen számítok rá! (Er­zsikének ne mondd, hogy kese­regjen miatta.) Az én itteni életem örökké egy­forma, nincs sok írnivaló róla. Ellenben Te írjál az otthoniról s­­Magadról s a fiúkról. S ne halo­gasd válaszodat őszfarkáig. — Édesanyádék, öcséd s húgod hogy vannak? Őszinte üdvözletemet, szeretetemet tolmácsold nekik. Jövő hónapban visszamegyek New Yorkba. Cím: 271. First Ave., New York City. Köszöntöm a fiúkat. Téged csókollak szerető szívvel Áron* (MTI) Tamási Áronra emlékez­tek vasárnap szőkébb szülőhazá­jában, Székelyföldön. Az Abel­­trilógia szerzője születésének­­10. évfordulója alkalmából a Hargi­ta megyei Farkaslakán nemze­ti színű szalaggal díszített vi­rágcsokrot helyezett el az író sírjára Szüts Pál, bukaresti ma­gyar nagykövet. Az írót kíván­ságára szülőfalujában temették el. Síremlékét 1972-ben avatták fel. A megemlékezés résztvevői, Tamási Áronné, az író rokonai, közeli barátai felkeresték a Szü­lőházában berendezett emlékszo­bát. Nagy Imre 1942-ben Kolozsváron készült rajza Tamási Áronról Hétfő, 1987. szeptember 21. Vitafórum A pesti Duna-parton építsék fel az új Nemzeti Színházat! AZ Új és remélhetőleg végle­ges elhelyezésű Nemzeti Színház felépítéséről folyó sajtóvitában a nagycenki Széchenyi István Em­lékmúzeum Baráti Körének tag­jaként kívánok hozzászólni. A Nemzeti Színházat Széchenyi szellemében és útmutatásához méltó módon és helyen kell fel­építenünk. A Nemzeti Színház a magyar kultúra kiemelkedően fontos intézménye, nemzeti önbe­csülésünk jelképe és felépítése mai nemzedékünk lelkiismeretét súlyosan terhelő kötelesség. Hol épüljön fel az új Nemzeti Színház? Semmi esetre sem a bu­dai Várban, mert azt a színházi előadásokkal együttjáró közleke­dési csúcsforgalommal nem sza­bad terhelni. Antalffy Gyula ja­vaslatával értek egyet (M. N. 1987. szept. 5. 14. oldal.: „A Duna-part­­ra kívánkozik az új Nemzeti"). Ez Széchenyi koncepciójának is meg­felel és bizonyítja azt, hogy „a legnagyobb magyar” javaslatai szinte mindenben mennyire elő­­relátóak és időtállóak. A Szabadság híd és a Petőfi híd közötti Duna-szakasz 1050 m hosz­­szú. Ebből a pesti partszakaszon a Petőfi híd és a Budapesti Fü­­szért V. által ideiglenesen hasz­nált, elavult­ és lebontásra meg­érett raktárépületekig 500 m hosz­­szú zöldövezet húzódik, jól ki­épített parti sétánnyal. Szélessége a hídnál 55 m, a raktárak kerí­tésénél 76 m. A raktártelep hossza 250 m, szélessége 78 m. A raktá­rak északon levő kapuja a Sza­badság hídtól 300 m-re van. A rendelkezésre álló terület 54 ezer m2. Ebből a meglévő zöld­terület 35 ezer m2, a raktártelep 19 ezer m2. A raktártelep területé­ből le kell vonni egy 8 m széles Duna-parti sétányra 2000 m­-t, s így a színházépület elhelyezésére legalább 17 ezer m2 áll rendelke­zésre, ha csupán a raktártelepet tervezik igénybe venni. Elképzel­hető azonban az is, hogy a szín­házépület a terület súlypontjába helyezik, s akkor a Petőfi híd irá­nyába eső zöldsávból elvesznek, de ezt az északi oldalon pótolják. Ez esetben a színházat teljesen zöldövezet venné körül. A VÁROSI megközelítési lehe­tőségek nagyon jók. A Duna-par­­ti 2-es gyorsvillamos nyomvonala pályakorszerűsítéssel megmarad­hatna, csak a Zsil utcai megálló­helyét kell esetleg a színház be­járata szerinti optimális helyre áttenni. A terület nemcsak a két szomszédos híd közötti Közraktár utcán át közelíthető meg autók­kal, autóbuszokkal és tehergép­kocsikkal, hanem a Belgrád rak­parti alsó úton is, hiszen e terület északi részén van az útfél­ és -le­járó. Ha majd egyszer a Csepeli Gyorsvasút vonalát a Kálvin té­ri metróállomásig bevezetik, ak­kor a gyorsvasút részére a szín­házbejáró közelében aluljárós megállóhelyet kell létesíteni. Ez­zel elősegítjük, hogy a csepeliek és a Csepel-szigetiek is könnyen,­­ átszállás nélkül jussanak el a Nemzetibe. Még kishajóállomás is létesít­hető a színházépület közelében. (Jelenleg a Petőfi hídnál van, 500 m-re a raktártelep déli kerítésé­től. )Megérné, hogy a színház mel­lett a meredek partfalon új, lép­csős fel- és lejárót építsenek, s akkor a színház a vízi közlekedés­be is bekapcsolható. Persze nem elsősorban a nézőközönség miatt, hanem azért, mert idegenforgal­mi látványosság lesz­­és nemcsak a színház, valamint a zöldövezete, hanem a szép panoráma miatt is. A rendelkezésre álló terület­­ hossza lehetővé teszi, hogy a szín­házépületet délről is és északi irányból is megközelíthessék a járművek. Egyik oldalon a közön­ség bejárata lehetne, a másik ol­dalon az anyagszállításé (pl. ku­lisszák). A személygépkocsik, a színházi autóbuszjáratok és a színházi anyagszállító személy­­gépkocsik parkolásába elegendő hely áll rendelkezésre. A zöld­sávban vendéglátóipari szórako­zóhely is elférne. Hogy a színházépület befogadó­­képessége mekkora legyen, azt a szakemberek és a pénzügyi (be­ruházási) lehetőségek szabják meg. Azt azonban javasolom, hogy az épület hossztengelye a Duná­val párhuzamos legyen, és a folyó felőli fal reprezentatív kialakítást kapjon, hogy emelje a város esz­tétikus képét. Célszerű lenne ezen a Duna felőli oldalfalon egy ma­gasan vezetett, nyitott, vagy rész­ben, esetleg időszakosan üvegfal­lal lezárható sétáló galériát épí­teni. Erre­­nemcsak a színházi kö­zönségnek lenne szüksége friss levegőt szívni az előadások szüne­tében, hanem, hogy napközben az idegenforgalom számára is használható legyen a panorámá­ban való gyönyörködésre. Csodá­latos kilátás nyílik innen a budai­­oldalra. A Vártól a Lágymányosig teljesen áttekinthető a budai ol­dal, a Gellértheggyel, a Gellért Szállóval, a szomszédos hidakkal és a Műegyetem épületegyüttesé­vel. Ha viszont a budai oldalról, a Gellért térről, vagy a Gellért­hegyről, vagy a műegyetemi rak­partról tekintjük végig a a pesti panorámát, akkor a Budapesti Füszért V. által ideiglenes jelleg­gel használt, elavult raktárépüle­te siralmas látványa, nagyon bántó a szemnek. Valósággal fel­­ingerli azt, aki Budapest szépsé­gét akarja élvezni. MAI SZEMMEL tekintve azon­ban azt mondom: szerencse, hogy eddig nem építették be blokkos lakótömbökkel ezt a pesti Duna­­partot, mert a jelenlegi provizó­rikus állapot lehetővé teszi, hogy a területen maradandóan szépet alkotva, az utókorra tökéletes megoldást hagyva építsük be, mindnyájunk örömére és büszke­ségére. A Nemzeti Színház kapcsán a Postához is van egy javaslatom: elképzelhetőnek tartom a feláras bélyegkiadást is az új Nemzeti Színház javára. A fentiekkel azért egészítettem ki Antalffy Gyula javaslatát, Széchenyi álmának aktualizálását, hogy az új tervpályázatban részt vevő tervezőknek néhány hasz­nosnak vélt gondolatot adjak. Re­ménykedem, hogy ez a tervpályá­zat közmegelégedést hozóan si­keres lesz. Hábel György Az Engels térre javasolt szín­helyet illetően arra hívja fel a figyelmet Hevenesi György oki. vegyészmérnök,, hogy e megoldás esetében nem az autóbusz-pálya­udvar kitelepítése lenne a fő probléma. Sőt, az talán még hasz­not is hozna környezetvédelmi szempontból. De a színház odate­lepítésével elpusztulna a Belvá­ros kőrengetegében levő egyetlen valamirevaló parkocska. A tér gyönyörű fáinak kivágása lenne az igazi kártétel. (a. By-) A színházak heti műsora Operaház: K, P: Rómeó és Júlia (Bérletszünet, P: Gyurkovics béri. 1. ea., 7)— Szó, Szó: Ecce homo (H. béri. 1. ea., Szó: Bérletszünet, 7) — Cs: Simon Boccanegra (Fodor J. béri. 1. ea., 7) V: A rózsalovag (Losonczy béri. 1. ea., 6) Nemzeti Színház: H, K: Az ember tragédiája (7) — Szó, Cs, P: Advent , a Hargitán (7) — Szó, V: Jövő H: István, a király (7) Várszínház: K, Szó: Dollárpapa (7, K: bemutató) — Cs, P: Karnyóné szerelme (7) — Szó, V: Macska a forró bádogtetőn (7) — Jövő H: Sa­­ rah, avagy a languszta sikolya (7)^~ Katona József Színház: H: Übü király (7) — K: Három lány kékben (7) — Szó, Cs: Csirkefej (7) — P: Jövő H: Három nővér (7) — Szó: Coriolanus­ (7) — V: Catullus (7) Madách Színház: Sze, Cs, Szó, V: Mohács (7, Sze, Cs: Nyilvános fő­próba, V: fél 8) — Jövő H: Macskák (8) Madách Kamara: Szó, Cs, P: Jövő H: Romantikus komédia (7) — Szó, V: Páratlan páros (7, V: fél 8). Vígszínház: H, K: Nyomorultak (a Rock Színház vendégjátéka, 7) Szó: Csókos asszony (7) — Cs: Az ügynök halála (7) — Szó, Jövő H: Álomkommandó (7, Jövő H: Ditrói bér­, 1. ea.,) — V: Játszd újra, Sam! (7) Pesti Színház: H: Kicsengetés (7) — K: Veszedelmes viszonyok (7) ” — Szó,­ Szó, Jövő H: Fekvőtámasz (7) — Cs: Oszlopos Simeon (7) —■ P: Különóra — Kopasz énekesnő (7) — V: Equus (7) Fővárosi Operettszínház: H: Jövő H: Ami körül a világ ■ forog (du. fél 6 és 9) — K, Szó, Cs: Mária főhadnagy (7) — P: Szó, V : Hajmási Péter. . . Kálmán Imre Gálaműsor (7)Thália Színház: P: Leltár miatt nyitva — Thália Kabaré (7) — Szó: Jóból­­is megárt a kevés (7) — V: Családi ágy (7) — Jövő H: Gyalog a holdsugáron (7) Játékszín: H: Cs: Mali néni (7) — K: Hagyd a nagypapát (7) — Sice* V: Helyet az ifjúságnak! (7) — P: Szó: Jövő H: Hyppolit, a lakáj (7) József Attila Színház: H, V: Nem fizetünk, nem fizetünk (7, H: B1. bérl., V: Heltai 1. béri.) — K: Boccaccio (7) — Szó: Mezítláb a parkban (7) —Cs: Koldusopera (7) — P: A hölgy fecseg... (7) — Szó: Héterősek (de. fél­ 11) — Szó, V: A kis herceg (7, V: de. fél 11) — Jövő H: A kikapós patikárius (7) Vidám Színpad: H, K, Cs, Jövő H: Van aki forrón szereti (7) — Szó: Huzatos ház (7) — P: A Lilla-villa titka (7) — Szó: Bubus (7) —­­ V: Szeretem a feleségem (7) — a Kis Színházban: H, K: Kelle­mes húsvéti ünnepeket! (fél 8) —* P: Folytassa, Kibédi! (fél 8) — V: Good-bye, Charlie! (fél 8) Mikroszkóp Színpad: H, K, Sze, Cs, V: Az állam is felkopik . .. (fél 8) — P, Szó: Vesszük a lapot (fél 8) — Jövő H: A nap, amelyen a pápát elrabolták (fél 8) Jurta Színház: H: Nemzeti Casi­no 1837 — Széchenyi Casino 1987. (7) — Sze, P: A kétfejű fenevad (7) — Cs, Szó: Nagyenyedi fügevirág (7) — V: Vitéz László a Népligetben —Kemény Henrik gyermekműsora, de. ll). Segítsd a királyt! (7) Állami Bábszínház a Jókai téren: K, Sze, Cs, P, Szó, V: A legyőzhe­tetlen kiskakas — A csuka paran­csára (de. 10, Szó: du. fél 3 és fél 5, V: de. fél 10 és fél 12) — a Népköztársaság útján: K, Szó, Cs, P, Szó,­­ V:. óz, a nagy varázsló (du. 3, Szó, V: du. 4, de. 11 is!) . Arany János Színház: Szó: óz, a nagy varázsló (de. fél 11), Emil és a detektívek (du. .3) , V: Az ördög három aranyhajszála (de. fél 11), Oliver! (du. 3) Szkéné Színház: Szó, V: Kortárs Művészeti Fórum: Kínkastély (a szolnoki Szigligeti Színház vendégjá­téka, fél 8 és éjjel fél 11) — Vendégjáték a II. ker. Műv. Központban: V: A kacsalaki rejtély (de, fél 11) MTA Zenetörténeti Múzeum (I., Táncsics u. 7.): H: Fábián Márta és Szakály Ágnes Cimbalomhangverse­nye (fél 8) Pesti Vigadó kamaraterem, P: Szó, V: Fiatal Művészek Fesztiválja — P: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola Concerto Armonico Kamara­­együttesének hangversenye (du. 4) —. Szó: a Győri Ütőegyüttes hang­versenye (du. 4) ■— V: Eötvös József gitárhangversenye, a Színház- és Filmművészeti Főiskola sanzonhang­versenye (du. 4) Liszt Ferenc kamaraterem: Szó: a Jánosi együttes hangversenye (de. 11) Mátyás-templom: Szó: Alföldi-Boruss Csilla orgonaestje (8) Magyar Nemzeti Galéria: K. Szent­helyi Miklós zenekari hangversenye (déli 1) Egyetemi Színpad: Fiatal Művészek Fesztiválja — P: A Lublini Mozgás- és Víziószínház műsora (8) — Szó: Ez mind játék (8) — V: Mix Mo­zart III. „The Skins” csoport kon­certje (8), Márta István élő lemez-, bemutatója (7) — Jövő H: A Zsivab György diplomahangversenye ' (7) —­ Duó gitárkoncertje (az Aulában, 7) Zeneakadémia: H: Győriványi Ráth György diplomahangversenye (7) — Szó: V: Mesélő muzsika (I. bérl./l­­de. fél 11, II. bérl./l. du. 4)— V : Hl. bérl./l. de. fél 11, IV. bérl./l. du. 4) — a Kisteremben: Sze: Mariam Djiwa Jenie (Indonézia) zongora­estje (fél 8) Budapest Sportcsarnok: H: az Ama­zonas do Brasil revüegyüttes műso­ra (fél 8) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található! Liszt Ferenc egy mindmáig elő­­adatlan ifjúkori művének­­ősbe­mutatójára készülnek Londonban. Berlioz Lear király-nyitányának zongoraátiratáról van szó, amit Liszt 26 éves korában, 1837-ben oly sietve írt, hogy a kotta he­lyenként alig olvasható. Amint a Wigmore hallban október 10-ire tervezett koncert szólistája, Les­lie Howard zongoraművész el­mondotta a The Times munka­társának, Liszt gyakran próbálta oly módon segíteni korának ke­vésbé ismert muzsikusait, hogy műveiket zongoraátiratban nép­szerűsítette. Berlioznak ez a zene­kari műve egyébként 1840-ben jelent meg nyomtatásban, de az­óta is igen ritkán játsszák. A weimari Schiller- és Goethe arc­hívumban őrzött Liszt-átirat lé­­­­tezéséről tudtak a szakértők, ám közönség elé ezúttal először kerül.

Next