Magyar Nemzet, 1987. november (50. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
8 Kurkó Gyárfás emlékére Tíz év a romániai magyarok demokratikus szervezete élén Az Országos Magyar Párt, az erdélyi magyarság parlamenti pártja ellenzéki csoportjának kiválásával és a Magyar Dolgozók Szövetsége (MADOSZ) megalakulásával 1934 augusztusában Marosvásárhelyen mozgalommá szerveződött a haladó erdélyi ifjúság. Az alapító tagok között ott volt a Brassóban letelepedett székely Kurkó Gyárfás is. A sokgyerekes parasztcsaládból származó munkás és iparos politikai karrierje gyorsan ívelt fölfelé. 1935 novemberében ő írta alá a népfronthoz való csatlakozásról szóló dokumentumot. 1. A MADOSZ első országos, Brassóban megrendezett konferenciáját 1937. november 14-én, — itt hagyták jóvá májusi elnöki kinevezését — „a magyar népi egységért és demokratikus összefogásért” jelszó hatotta át. Erdélyből, a Bánátból,-Romániából azért gyűlt össze a székely alkalmazottak, földművesek, munkások, kisiparosok, értelmiségiek százötven képviselője, hogy maga lásson hozzá jogai törvényes kiharcolásához. Megalakultak a különböző szakosztályok „a magyarság gazdasági megszervezése”, „kulturális felkarolása” és „a magyar küzdelmi egység létrehozása” végett. Figyelemre méltó az összejövetel Mit kíván másfél millió magyar címet viselő határozatának politikai fejezete: „ellene vagyunk a nemzetközi szerződések erőszakos megszegésének... A romániai magyarok (a másfél millió magyar — A szerk.) sérelmeinek orvoslására a saját egységükön kívül ahhoz a román demokráciához fordul, amely eddig nem tagadta meg a gyulafehérvári pontokat, az illető nemzetiség jogát önkormányzatához.” 1938—1944 között a két nép életébe annyi szenvedést hozó esztendőkben Kurkó Gyárfásban még jobban elmélyült a magyar —román sorsközösség és testvériség gondolata. 1938. novemberében egyik szerzője volt a királyhoz eljuttatott memorandumnak, melyben a MADOSZ a Dunamedencében élő népeket egymásra uszító háborús propaganda ellen tiltakozott. A következő két évben a Vásárhelyi Találkozó utódjának, a kolozsvári és brassói Népi Találkozónak volt egyik szervezője. A Vásárhelyi Találkozó és a MADOSZ konferenciájának szándéka: az erdélyi magyarság népi tömegszervezetének létrehozása 1944. augusztus 23-a után vált valóra, és ebben — elfogultság nélkül állítható — óriási szerepe volt az elnök Kurkó Gyárfásnak. 1945 májusára, az első igazi országos kongresszusra teljesen kiforrott az MNSZ politikai koncepciója, amelyhez ő következetesen — mondhatni végzetes következetességgel — ragaszkodott. Ennek lényege: a romániai magyarság tevékenyen kívánja részét kivenniaz ország sokoldalú átalakításában, a demokratikus rendszer felépítésében, amelyet — hangsúlyozta — konkrét tartalommal kell megtölteni, anélkül üres szólam marad. „Mert amilyen mértékben mélyül országunkban a demokrácia, olyan mértékben mélyülnek az együtt lakó népek kapcsolatai és fejlődik tovább a nemzetiségi jogegyenlőség”. A nemzetiségek helyzetének alakulása ugyanis érzékeny műszerként jelzi, ha a politikai élet a diktatúra felé mozdul el. A Petru Groza vezette kormány első két esztendejében, 1945-ben és 1946-ban minden biztatóan alakult. A kormány és a Román Kommunista Párt ugyanazokat az elveket hirdette meg, mint Kurkó: társadalmi haladás, nemzetiségi jogegyenlőség, vámunió, a határok „spiritualizálódása”, a Magyar Népi Szövetséget (MNSZ) pedig elismerték a romániai magyarság politikai, gazdasági és kulturális érdekképviseleti szervének. 2. A Román Kommunista Párt „megkülönböztetett figyelmet szentelek a magyar dolgozók demokratikus szervezetének, amely 1944. október elsejétől a Magyar Népi Szövetség nevet vette fel. A szervezet élén olyan demokratikus és antifasiszta harcosok állottak, mint Juhász Lajos, Kacsó Sándor, Kurkó Gyárfás, Bányai László, Takáts Lajos és mások” — írta nem is olyan régen az egyik, Románia jelenkori történetével foglalkozó kézikönyv (Istoria Romaniei intre 1918—1981. Bucuresti: Editura politica, 1981.). Az MNSZ állandó munkakapcsolatban állt a kormánnyal és a minisztériumokkal; a kéthetenkénti megbeszéléseken javaslattevő, kiegészítő, ellenvéleményező joggal rendelkezett. Ezeket a találkozókat Kurkó arra használta fel, hogy emlékeztessen az egyenjogúság ígéretére, hogy kérjen, ha kell, követeljen, hogy soha többé ne érezze a magyarság megtűrt, esetleg beolvadásra vagy kitelepítésre szánt kisebbségnek magát, hogy soha többé ne tilthassa meg anyanyelve használatát semmiféle rendelet vagy titkos utasítás. Az MNSZ közoktatási szakosztálya helyszíni felmérések alapján terjesztette a kormány elé: a magyar iskolás korú gyermekek számának megfelelően hol (például a moldvai csángók számára is), mennyi és milyen típusú óvodára, elemire, közép- és szakiskolára van szükség. Ami a felsőfokú oktatást illeti, 1950—52-ig hét egyeteme és főiskolája volt a magyaroknak Romániában. Az oktatásügy épp úgy mint a művészeti élet, magyar vezérfelügyelőség hatáskörébe tartozott. A hat színházon kívül magyar könyvkiadók, tizenkét napilap és 35 időszaki kiadvány állt rendelkezésükre. 1948-ig nemzetiségi alapon működött az Erdélyi Tudományos Intézet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (mint a népfőiskolák irányító szerve), az Erdélyi Múzeum Egylet, a Magyar Műemlékvédő Társaság, Egészségügyi Tanács, Gazdasági Tanács, Segélyező Bizottság, Székelyföldi Bányászati Kutatóközpont, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, és a két, összesen 1200 szövetkezetét tömörítő szövetkezeti központ, a Szövetség és Kaláka. Az MNSZ tehát, Kurkó Gyárfás elnöksége alatt, nemcsak a szervezeteit építhette ki országosan, hanem a nemzetiségi lét megőrzéséhez, gazdagodásához, fejlődéséhez szükséges intézményrendszereit is. 3. A tetőpont a felszabadulás után a romániai magyarság életében az 1946-os párizsi béketárgyalásokat megelőző időszak volt, amikor a Groza-kormány utasítást adott, hogy az MNSZ dolgozzon ki egy, a nemzetiségek kollektív jogait és önkormányzatát biztosító törvénytervezetet. Ez a tetőpont azonban a hanyatlás kezdete is volt egyúttal. Az MNSZ ellenzéke Kurkó bűnének tartotta, hogy a béketárgyalások után, 1948-ban a nemzetiségi törvénytervezetet sem foglalták bele a román alkotmányban (ahogyan 1923-ban a nemzetközi kisebbségi szerződést sem). Való igaz, a baloldal 1946. novemberi választási győzelme után, amelyhez Moszkva, Budapest és Párizs szerint is az MNSZ a maga félmillió szavazatával döntő mértékben járult hozzá, Kurkó Gyárfás hiába kérte a parlamentben annak törvényerőre emelését — a választási győzelem mámorában egyszer és mindenkorra elfelejtődött. Kurkó mégis azt hitte, hogy a Romániában élő magyarság „a történelem adta új keretek” ellenére megmaradhat magyarnak. Azt remélte: a huszonkilenc magyar képviselő lehetőségei még jobban kiszélesedtek, hogy a román fél részéről annyiszor hangoztatott egyenjogúságért harcolhassanak. 1947 „a gazdasági csata éve lesz” (hirdette a Román Kommunista Párt), és Kurkó programja — miszerint a gazdasági alap, önállóság megszilárdítása nélkül a nemzetiségi szervezet politikai önállósága a levegőben lóg, s hogy a gazdasági szervezetek ellen intézett „támadás népünk ellen intézett támadással egyenlő” — látszólag még jól megfért ezzel. S miközben tavasszal sorra rendezték kongresszusaikat a magyar szövetkezetek, s nagyszabású terveket fogadtak el a Székelyföld iparosítására, a vasútvonal fejlesztésére, a természeti kincsek kiaknázására, az ott élők és az ország egészének javára — nem sokkal a békeszerződések aláírása után végetért ez a népfrontpolitika, amelynek születésénél ő is jelen volt. A népi demokratikus országok, így Románia is új történelmi szakaszba léptek, amelyben a hidegháborús helyzet, a szakítás, a Titó vezette Jugoszláv Kommunista Párttal, valamint és legfőképpen az osztályharc kiéleződése elméletnek gyakorlati alkalmazása fokozatosan kiszorította a demokratikus nemzetiségi politikát. Az MNSZ harmadik kongresszusán Temesváron, 1947. november 21—23-a között Kurkó Gyárfás — mivel nem volt hajlandó félreállítani korábbi szövetségeseit, szemet hunyni afölött, hogy öt-hat holdas magyar földműveseket kiáltottak ki kuláknak, belemenni a magyar intézmények felszámolásába, s mindenekelőtt nem tudott, nem akart lemondaa közéleti demokráciáról — leváltották az MNSZ elnöki tisztségéből. Kurkó Gyárfás jól használta ki a kényszerű hallgatás első esztendejét Csíkszentdomokosi gyermekéveiről szóló (minden bizonnyal Tamási Áron ihlette) Nehéz kenyér című könyvét úgy mutatták be az Állami Könyvkiadó kolozsvári munkatársai, mint az egyik legigazabb székely dokumentumregényt mely 1949- ben jelent meg, fél évvel a szerző letartóztatása előtt Ha alkalma lett volna, talán ő nyitotta volna meg a sort a felszabadulás utáni erdélyi falu életének ábrázolásában, Szabó Gyula, és Sütő András elődjeként. Lipcsey Ildikó KIÁLLÍTÁSOK ADY emlékmúzeum (v., veres Pálné u. 4—6.). ARANY SAS PATIKAMÚZEUM (L. Tárnok u. 8.): Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában. BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM (XII., Stromfeld A. u. 18.). (Ny. K, Cs: 15— 18-ig, Szó, V: 11—18-ig). BARTÓK BÉLA EMLÉKHÁZ (II., Csalán út 29.): Bartók Béla életútja — A Magyar Posta bélyegei Bartók Béláról. BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Szent György tér 2.): Régészeti ásatások Budapesten — Budapest két évezrede — A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai (áll. kiáll.) — Erdélyi Attila (1934— 1971) festőm, emlékkiáll. — A város peremén (nyit. 4-én) (Idősz. kiáll.) (XI. 1-jétől, Ny. H. kivételével 10— 16- ig.) EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM (V., Deák F. tér 4.): Evangélikusság a magyar kultúrában — Petőfi- és Kossuth-relikviák — Eperjesi mártírok emlékezete. HADTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Tóth A. sétány 40.): A magyarországi feudalizmus korának hadtörténeti emlékei — Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc — Az Osztrák—Magyar Monarchia és az első világháború — A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúja — Magyarország a két világháború között és a második világháborúban — Hazánk felszabadítása — A Néphadsereg megalakulása és fejlődése — A kézifegyverek története (áll. kiáll.) (Ny: 9—17-ig, V: 10—18-ig, H: zárva I). HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 103.): India és Hátsó-India művészete (áll. kiáll.) — Távol-keleti kerámia (idősz. kiáll.). IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM (IX., Üllői út 33—37.). Művészet és mesterség (áll. kiáll.) — Képes kárpitok a XVII—XVIII. sz.-ból — Szvetnik Joachim ötvös kiáll. (idősz. kiáll.) JÓKAI EMLÉKMÚZEUM (XII., Költő u. 21.). (Ny: H. klv. 10—14-ig.). JÓZSEF ATTILA EMLÉKSZOBA (IX., Gát u. 3.). KASSÁK EMLÉKMÚZEUM (III., Fő tér 1.): A KMP MEGALAKULÁSÁNAK EMLÉKMÚZEUMA (XIii., visegrádi u. 15.). (Ny: V. klv. 10— 17-ig.). KISCELLI MÚZEUM (III., Kiscelli út 108.): Az „Arany Oroszlán”-patika — Pest-budai nyomdák a xvm— XIX. sz.-ban (áll. kiáll.) — Bútorok a múzeum gyűjteményéből 1790—1850 — pest-budai városképek a XIX. sz.ból — Utcák, terek a régi Belvárosban (fényképkiád.) (zár. 6-án), idősz. kiáll. (XII. l-jétől Ny. H. kivételével 10—16-ig.) KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM (XIV., Városligeti krt. 11.). — A vasút története a lóvasúttól 1945-ig — A mai vasút — A hajózás története — A folyók szabályozása — Út- és hídépítés története a rómaiaktól napjainkig — A fogatolt járművektől a gépjárművekig — Az autó és a motor — Városi közlekedés (áll. kiáll.) — 75 éves az állami gépjárművezető-képzés Magyarországon (idősz. kiáll). LAKÁSMÚZEUM (II., Fő tér 4.): Kun Zsigmond néprajzi gyűjteményéből rendezett kiáll. (Ny: H. kiv. 14—18- ig, Szó: V: 10—18-ig.). LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM (VI., Vörösmarty u. 35.). (Ny: H—P-ig 12 -17-ig, Szó: 9—13-ig, V. zárva I). MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI MÚZEUM (VII., Kazinczy u. 21.): Az erősáramú elektronika történetéből ig.). (áll. kiáll.) (Ny: V. H. kiv. 11-17-MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM (I., Fortuna u. 4.): A magyar kereskedelem századunk első felében — A cukrászipar története Magyarországon (áll. kiáll.). MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM (Budavári Palota A. ép.): A magyarországi munkásmozgalom története (áll. kiáll.) (Ny. naponta 10—18-ig, Cs. 12—20-ig). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA (Budavári Palota B, C, D ép.): Magyarországi művészet a XI—XX. sz.-ig. Későreneszánsz és barokk művészet 1550—1800-ig — Későgótikus szárnyasoltárok — Középkori kőtár — Gótikus faszobrok és táblaképek a XIV—XV. sz.-ban — Munkácsy Mihály és Paál László művészete — Szinyei Merse Pál művészete — XIX. sz.-i magyar festészet és szobrászat. — A XX. sz.-i festészet és szobrászat (áll. kiáll.) — Ludwig gyűjtemény a Nemzeti Galériában. A hónap műtárgya: Farkas István: Szirakuzai bolond, 1930. MAGYAR NEMZETI MÚZEUM (VIII., Múzeum krt. 14—16.). Magyarország története az őskortól a honfoglalásig — Magyarország története a honfoglalástól 1849-ig — Magyar koronázási jelvények (áll. kiáll.) — Kiegyezés 1887. — Az emberré válás leletei Magyarországon (a kupolateremben) MÁTYÁS-TEMPLOM (I., Szentháromság tér). Egyházművészeti gyűjtemény (Ny. mindennap 9— 19-ig). MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM (XIV., Vajdahunyad vár). A háziállatok kialakulása — A honfoglaló magyarok és a kora Árpád-kor háziállatai — A sertéstenyésztés története — A szarvasmarha-tenyésztés története — A lótenyésztés története — A magyar baromfitenyésztés története — A juhtenyésztés története — Az erőgép története — Vadászat és vadgazdálkodás — Természetvédelem — A magyar halászat története (áll. kiáll.) — A Magyar Mezőgazdaság diákszemmel c. kiáll. (Ny: H. kiv. 10—17-ig, V: 10—18-ig). MOLNÁR C. PÁL GYŰJTEMÉNY (XI., Ménesi út 65. Ny: K, Sze, Cs: 15—18-ig, V: 10—13-ig.) MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Táncsics u. 7.): A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon (áll. kiáll.) — Bartók műhelyében — Bartókné Pásztory Ditta zongorázik (idősz. kiáll.) A hónap műtárgya: Rácz Aladár cimbalma (Ny: K. kiv. 10—18-ig. H. 18—21-ig). NAGYTÉTÉNYI KASTÉLYMÚZEUM (XXII., Csókási P. u. 9—11.). Európai bútorok a XV—XVII. sz.-ban — Magyar bútorművészet a XVIII. sz.ban — Kályha és kályhacsempe — Római lapidárium (áll. kiáll.) — Kaukázusi és türkmén szőnyegek (idősz. kiáll.). NÉPRAJZI MÚZEUM (V., Kossuth L. tér 12.): Az őstársadalmaktól a civilizációkig (áll. kiáll.) — Népművészet, hagyományok, újítások — Könyvtárunk nemzetközi kapcsolatai — Magyar népi kerámiák. Életmód és kultúra a felvilágosodás kori Magyarországon — Parasztábrázolások a XVIII. sz-i Magyarországon (idősz. kiáll.). NYUGAT IRODALMI MÚZEUM (XII., Városmajor u. 48/B). Nyugat-emlékkiáll. (áll. kiáll.) — Karinthy Frigyes-emlékkiáll. (idősz. kiáll.) (Ny. H. kiv. 14—18-ig) ÖNTÖDEI MÚZEUM (II., Bem J. U. 20.). PETŐFI CSARNOK: Repüléstörténeti és űrhajózási ág. kiáll. (A Közlekedési Múzeum kiállítása). PETŐFI IRODALMI MÚZEUM (V., Károlyi M. u. 16.): Petőfi és kora kiáll. — Jókai Mór relikviái — Déry Tibor dolgozószobája — Móricz Zsigmond dolgozószobája — Radnóti Miklós-emlékkiáll. — Móricz Zsigmond-kiáll. — József Attila-kiáll. — Gábor Andor-emlékszoba (áll. kiáll.) — Károlyi-emlékszobák (a Károlyiemlékszobák nyitva tartása: K—P- ig: 10—14-ig, Szó, V: 14—18-ig). — Kazinczy és kora (1750—1820) (idősz. kiáll.) POSTAMÚZEUM (VI., Népköztársaság útja 3.): Posta- és távközléstörténeti kiáll. RÁTH GYÖRGY MÚZEUM: (VI., Gorkij fasor 12.): Kína—Japán (áll. kiáll.) SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM (I., Apród u. 1—3.): Képek a gyógyítás múltjából (áll. kiáll.) — Pénzek és érmek a XvI. századi Magyarországon (idősz. kiáll.). SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (XIV., Hősök tere); Régi képtár — Modern képtár — Egyiptomi kiáll. — Antik kiáll. — A XX. sz. művészete (áll. kiáll.) — A modern gyűjtemény új szerzeményei 1982—87. — Hans Hinterreiter 1930—1985. között készült műveiből. — Holland festészet a XVI. sz-ban, (idősz. kiáll.). — A hónap műtárgya. Jacopo Sansocíno: Krisztus a kereszten (szobor) 1486— 1570. TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM (kiállításai a Nemzeti Múzeum épületében : VIII., Múzeum krt. 14—16.): Az ásványok világa — A földtörténet emlékei Magyarországon — Az őslények világa — Magyarország állatvilága (áll. kiáll.) — A Halley-üstökös nyomában (idősz. kiáll.). TEXTIL- ÉS RUHAIPARI MÚZEUM (XIII., Gogol u. 9—11.): 100 éves a hazai köté-hurkoló ipar. TŰZOLTÓMÚZEUM (X., Martinovics tér 12.): A tűzvédelem fejlődése (áll. kiáll.) (Ny. 9—16-ig, ünnepnap: 9— 13-ig). VASARELY MÚZEUM (Zichy-kastély, III., Korvin Ottó tér). ★ BUDAPEST GALÉRIA VARGA IMRE GYŰJTEMÉNYE (III., Laktanya u. 7.). BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA (III., Lajos u. 156.). Pátzay Pál áll. kiáll. Perneczky Géza képzőműv. kiáll. (zár. 29-én) BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM: (V., Szabadsajtó út 5.). Salvador Dali Illusztrációi, (zár: 3-án) CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Csikó, András festőm, kiáll. CSONTVÁRI TEREM: Szőnyi-ösztöndíjasok — kollektív kiáll. (nyit: 3- án). Etikai kiáll. (zár: 21-én) DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Havasi Ildikó és Vasvár László Sándor ÉTER c. kiáll. (zár: 28-án) DUNA GALÉRIA: Gerő András és Kőhegyi Gyula kiáll. ERNST MÚZEUM: A Fiatal Képzőművészek stúdiójának kiáll. (nyit: 3-án) FÉNYES ADOLF TEREM: Szeles Judit kiáll. GULÁCSY GALÉRIA: Veress Pál festőm, kiáll. mednyánszky TEREM: Fontos Sándor festőm, kiáll. (zár. 2-án) MŰCSARNOK (Hősök tere): Művészet és forradalom — orosz-szovjet művészet 1910—1932. MŰGYŰJTŐK GALÉRIÁJA, (VII., Dohány u. 84.). PATAKY GALÉRIA: Katalin Ehling (Arizona) fotókiáll. (nyit. 1-jén) STUDIO GALÉRIA: Rényi Krisztina grafikusm. kiáll. TÖLGYFA GALÉRIA, (II., Henger u. 2.): Kaesz Gyula emlékkiállítás (nyit: 3-án) (Ny: H-től P-ig: 10— 18-ig.) VIDADO GALÉRIA: 70 év a békéért A múzeumok és kiállítótermek általában 10—18 óráig látogathatók, hétfőn zárva vannak. Az ettől eltérő nyitva tartásokat külön jelezzük! Magyar Nemzet Örmény baráti kör alakul Magyar—örmény Baráti Kör alakul a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza támogatásával a két nép kulturális együttműködésének támogatására, a művelődési és társadalmi kapcsolatok ápolására, az örmény kultúra magyarországi megismertetésére és népszerűsítésére. Az alakuló közgyűlés november 30- án, hétfőn este hatkor kezdődik a budapesti Semmelweis, utca 1—3. alatti Szovjet Tudomány és Kultúra Házában. NAPLÓ Szabó Iván szobrászművész kiállítását november 30-án, hétfőn délután hat órakor nyitják meg a Csepeli Iskola Galériában (XXL. Rákosi Endre u. 138.). ♦ A győri Kisfaludy Színház társulata december 3-án, a Bartók Művelődési Központban mutatja be a Kakuk Marcit, Tersánszky Józsi Jenő vígjátékát. Szegvári Menyhért rendezésében, a címszerepben Maszlay Istvánnal. A Szkéné Műegyetemi Színház programjában, az R-klubban, 5- én, 6-án, majd 19-én és 20-án este 8 órakor adja elő a Gödöllői Stúdió a Tájkép című produkciót, amelyet Gaál Erzsébet rendezett. Szombat, 1987. november 28. Útközben Idegesség Már a pénztár előtti sorban topogott. Azon törte a fejét, hová menjen friss kenyérért, meg vajon hol kaphat kristályvizet, mivelhogy a boltocskában egyik sem volt, amikor szemébe ötlött egy új tábla a pénztáros feje fölött: „Ne idegeskedjék! Más hülyesége miatt ne büntesse önmagát.” Elhűlt benne a vér. Addig csöppet sem volt ideges. Igaz, a boltba jövet is elmélázott azon, hogyan lesz jövőre. Mostanában állandóan szoroz, oszt magában. De bármiként is forgatja a számadást, mindig arra lyukad ki, hogy alaposan össze kell majd húznia a nadrágszíjat. Ám mire belépett a boltba, már egészen higgadt volt. A természete átsegítette a rossz hant gúlát szakadékán. Megnyugtatta magát. Az önszuggesztió mindig bevált módszerével. Hogy nagyobb bajokon is túljutott már. A boltban szöszmötölve sem hozta ki a sodrából semmi. Képzett vevő volt. Tejfölt nem is keresett, tudta, csak holnap szállítanak frisset. Lemondott arról is, hogy egy kiló cukrot vegyen. Majd a másik boltban. Itt nem talál egyetlen zacskót sem, ami ne folyna. A kenyér hiánya ugyan meglepte kissé, mert szép csendes ősz lévén, hóviharra semmi kilátás nem volt. A kristályvizet már jószerint nem is kereste, megpillantván a sörösládák gúláját és ,a mindenféle üdítőitalok porosodó hekatombáját. Egyszóval, mondom, képzett vevő lévén, mindezt tudomásul vette. Mint ilyen, tudván tudva, hogy három boltban valahogy csak összeszedi azt a hatféle árut, amire szüksége van, lassan topogott a pénztár felé. Amikor is szemébe ötlött az a tábla. A negédesen figyelmeztető. A moralizáló. És elöntötte agyát a vér. Először ugyan megpróbálta azzal nyugtatni magát, hogy a szentencia alapjában igaz. Csakhogy. A valóság szétzúzta az elvont filozofálás tantételét. Méghogy más hülyesége miatt ne idegeskedjék. Atyaistent A hiányzó kenyérért kinek a hülyesége felelős? Az éppen nem kapható dolgokért a boltvezetőé, vagy inkább annak a hülyesége, aki csúszópénz hiányában zsarol, avagy azé, aki csak prédikál arról, hogy a közszükségleti cikkeidnek mindenütt jelen kell lenniük, de nem tud érvényt szerezni akaratának. A mázsaszám kifolyt cukor és liszt ugyan kinek a hülyesége? Agya nem tudott megnyugodni. Eszébe jutott már minden, minden. A belkereskedelmi miniszter vezércikkének szavai is, amely szerint fellépnek a tisztességtelen árak alkalmazóival, a fogyasztók megkárosítóival szemben. A másik lapban meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság illetékesének magyarázata. Mert ő viszont ezt mondta: a fogyasztók érdekvédelmére hivatott szervek nagyrészt tehetetlenek. Szavaiból az is kiérzett, hogy egy csaló hentes személyiségjogainak védelme fontosabb, mint ama több száz vásárlóé, akit becsapott... Lassan elért a pénztárig. Anynyira elgondolkozott, hogy még a visszajáró pénzt is elfelejtette megszámolni. Aztán lassan megnyugodott, és elindult reményekkel telve a másik bolt felé. Friss kenyérért, nem folydogáló cukorért, meg kristályvízért. Téma Évek óta figyelem, egy belső használatra szolgáló sajátos „eszperantó" van kialakulóban. Tudom, az eszperantó nem jó szó, talán sérti is a nemzetközi nyelv szerelmeseit. Úgy értem persze a kifejezést, hogy olyan köznyelv van kialakulóban, amelyet csak a bennfentesek értenek meg. E nyelvnek nem túl nagy a szókincse, talán öt-hatszáz szó mindössze. És alapvető sajátossága, hogy sokszor tucatnyi ellenkező értelmű fogalomra is ugyanazt a szót használja. A nyelvtant is megreformálta. Így aztán az eszperantó helyett tán sokkal jobb, ha a basic szót használjuk, a basic angol mintájára. Érdemes lenne egyszer ezt a zsugorított nyelvet elemezni. Valószínűleg sok érdekesség kerülne napvilágra. Az látatlanban is bizonyos, hogy ez a nyelv a gondolkodásra restek nyelvezete. Azoké, akiknek édesmindegy, megérti-e az egyszerű halandó, amit mondanak. Említettem, hogy egyik módszerük, kitalálnak vagy felkapnak egy szót, és azt használják tucatnyi más fogalomra is. Sokszor agresszíven. Így sikerült például eredeti jelentéséből kiforgatniuk labonyolítani igét és a belőle eredő szócsaládot. Ma már bonyolítani valamit nem annyit jelent, hogy akadályozni, ellenkezőleg: segíteni. Az agreszszivitás jele, a megváltozott jelentés elterjedése, és az, hogy ilyenképpen befurakodott az értelmező szótárba is. Ám a probléma szó az igazi fregoli. Alkalmazzák is füre-fára. Legtöbbször akkor, ha kertelni akarnak. „Mi a helyzet e téren?” „Problémás az ügy.” „Kapható lesz egyáltalán?’’ „Problémák vannak.” „Megoldható ez, és mikor?” „Nem ,mondhatom meg, problémákba ütközünk." És így tovább. De nincs megállás. Most egy új fregoli szó gyarapítja a basic-nyelvet: a téma. „Mi a téma?” „Nincs színes televízió." „Mennyivel nő az infláció?” „Nagy téma." A legszebbet azonban minap a televízióban hallottam. A riporter a választékbővítésről és új cikkek áráról faggatott valakit. Mire az illető így felelt: „A két téma között árkülönbség van." Hát nem gyönyörű?! Lehet, hogy eljő az idő, amikor mindannyian basic-nyelven fogunk beszélni? Jubileum Hol volt, hol nem volt, úgy másfél évtizeddel ezelőtt, tíz fiatal iparművész összefogott, hogy annyi szócséplés után alkotásaikkal utat mutassanak, valamit megfogalmazzanak a modern tárgyformálás szemléletének és módszereinek törvényei szerint. A Fészek egyik kis szobájában megnyílt tárlat a Magyar Design címet viselte. A tizek tétova kísérletéből nőtt ki aztán a házgyári konyhaprogram, amely azt tuolt hivatva bizonyítani, hogy nem a gombhoz kell varrni a kabátot, hanem a kabáthoz a gombot. Azaz nem megépíteni az aprócska konyhát, aztán innen-onnan összeszedett holmival televzsúfolni, hanem a poharaktól a bútorig olyasmiket tervezni és gyártani, amik célszerűek, odavalók és hát szépek is. A konyhaprogram már nyomokat hagyott a magyar design rögös terepén. Valami elindult. A tízek bemutatóját elemezve — 1973-t írtunk — a Magyar Nemzet ezt mondta: „... össze kell fogni végre egy marokban minden jó akaratú erőt, és meg kell teremteni a magyar design organizációs központját, valamiféle magyar Design Centre-t, amely tömegkiállítások forgószínpadával, pályázatok felkarolásával, kiadványok, viták ütegeivel, az Iparművészeti Főiskola tudáskincsének felhasználásával, folyamatos és állandó tanácsadással, az ipar és a közönség tudatformálásával, a konzervativizmus által manipulált közízlés makacs befolyásolásával, az alkotók érdekvédelmének támogatásával végre kimozdítja a design nemrég indult és máris kátyúba jutott szekerét." A Design Centre megvalósult. A napokban ünnepelte szerényen születésének tizedik évfordulóját. Tevékenysége messze túlnőtt ez idézetben megfogalmazottakon. Az árnyékát, tudjuk, senki nem lépheti át. A magyar ipar sem. A designszemlélet tehát úgy tör utat, ahogy iparunk fejlődik. S mert — minden bajunk ellenére — van fejlődés, történt már egy s más. Eljöhet az a nap is, mikor szégyellni fogjuk, hogy volt idő, midőn egyesek úgy képzelték: lehet exportálni — tehát célszerűen tervezett, tökéletesen előállított, esztétikus cikkeket vinni külhonba —, miközben itthon másodrendű tárgyakkal árasztják el a piacot. Ám hogy a design fejlődése ma már ütemesebb, azért a Design Centre nagyon sokat tett. Az érdekvédelemtől a sokoldalú információátadásig, a szakértéstől a tudatformálás mindenféle eszközeiig, lapjának, az Ipari Formának a világra is nyitott tájékoztatásáig fölvállalta a design érdekében az úttörő szerepét. Csak köszönet járhat érte. Érték A lomtakarítás ronda nagy kupacokat varázsolt a járdára. A legnagyobb domb előtt megállt egy középkorú férfi és vizslatni kezdte a holmikat. Aztán egy nejlonzacskóból csavarhúzót vett elő és munkához látott. Nyugodtan dolgozott, mintha műhelyben volna. Fél óra alatt végzett. Kibelezte az ócska mosógépet, a használható alkatrészeket betette a zacskóba, aztán odébbállt. Tíz perc sem telt el, mikor egy öregember állapodott meg a kupac előtt, maga eszkábálta kiskocsival. Csóválta a fejét, aztán turkálni kezdett. Egy széklábat, egy alig lyukas szitát, s valami vasrudat tett a kocsijára. Az öreget egy fiatalasszony követte, de hogy ő mit fedezett fel, azt már nem tudom. Otthagytam a látványt. Este, kíváncsiságból, újra arra vitt az utam. Csak egy kis kupac szemét jelezte, hogy ott nemrég még az utca legnagyobb lomdombja emelkedett. Csatár Imre