Magyar Nemzet, 1987. december (50. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-01 / 283. szám
Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Fától as erdőt Olvasom a híradást, miszerint a Világbank, figyelmeztette Brazíliát, hogy megvonja tőle a további hiteleket, ha nem akadályozza meg az újabb, nagyarányú erdőirtásokat. Arról is olvashatok, hogy más országokban is elsősorban az olyan fejlesztéseket kívánja támogatni, melyek ügyelnek a természeti egyensúlyra, az ökológiai rendszerek megóvására. Az a Világbank fejti ki ebbéli nézeteit, mely nem sokkal korábban még a műszaki, gazdasági létesítmények finanszírozását tartotta elsődlegesnek, tekintet nélkül azok környezeti hatásaira. Mi bírhatta álláspontjának megváltoztatására e nagy hatalmú intézményt? Egy egyszerű felismerés. Az tudniillik, hogy a még oly jó szándékból, okos megfontolásból született elhatározás is eltorzulhat, ha csupán egyetlen szempontot vesz figyelembe. Az a keserű tapasztalat, hogy a technikai haladás a visszájára is fordulhat, ha csak a műszaki paramétereket, az azokból adódó előnyöket veszi számba, s mellettük elhanyagolhatónak, de legalábbis mellékesnek véli a természeti tényezőket. A brazíliai példára és egy konkrét esetre visszatérve, egy 2000 kilométeres út megépítése létükben fenyegeti az ott élő indián közösségeket és további, súlyos ártalmakkal a már amúgy is törékeny ökológiai egyensúlyt. Jól tudom, nem könnyű megtalálni a harmonikus fejlesztés arányait. Brazíliának újra, a világnak feldolgozható, ipari fára van szüksége, s e két szükséglet nagyon is egybevág a dél-amerikai ország gazdasági törekvéseivel. Csakhogy az emberiségnek meg a trópusi esőerdőkre van szüksége, hogy lélegezni és földjein termelni tudjon, lévén ezek az erdők a Föld legnagyobb oxigéngyárai s miként a nevükben foglaltatik, előtermelői. Innen ered hát az a leginkább tudathasadáshoz hasonlítható állapot, mely világszerte jellemzi a környezetvédelmet, s amely alól mi nem vagyunk kivételek. Gazdasági haszon rövid távon vagy nemzedékekre előrelátó gondoskodás? A legtöbb kérdés így vetődik fel nálunk is, és a kényszer szorításában nem könnyű válaszolni. Nem is biztos, hogy mindig jól válaszolunk. Ám, ha egynémely kérdésre, olykor hosszas kutatás után megleltük a jó feleletet, botorság lenne csupán presztízsokokra hivatkozva ragaszkodni az elavult, régihez, legyen szó akár egy szakma, akár egy elképzelés presztízséről. És mégis, még ma is, gyakran ezt tesszük. Kicsit módosítva közmondást és csak egyet kiragadva a szerteágazó témakörből, nem látjuka fától az erdősávokat. Nem is láthatjuk, mert az iparszerű mezőgazdasági termelés, a művelésre megnyerhető földterületek igézetében kiirtottuk azokat. Ez tény, ezt tudomásul kell vennünk. A szándékot sem kárhoztathatjuk, hisz valóban megnőtt a művelhető földterület és az újonnan kialakított, több száz hektáros táblákon magasabb volt a terméseredmény is. Néhány évig. Ami azonban utána következett, nem igazolta, sőt a viszszájára fordította az elképzeléseket. Ha ennek ellenére ragaszkodunk hozzájuk, már nem mondhatjuk azt, hogy tévedtünk. Annál kevésbé tehetjük ezt, minél nyilvánvalóbbak a következmények nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a környezet- és a vadvédelemben is. Elsősorban persze a mezőgazdaságban, ahol a néhány kedvező év után mind erőteljesebben jelentkeztek a szél és a víz okozta káros hatások, a talaj kiszáradása, illetve az elmocsarasodás. A magunk teremtette kultúrsivatagokban a szél a felső termőréteggel együtt elhordta a belévetett magot is, a fáktól megfosztott csatornák mentén buzgárok és vadvizek keletkeztek. És a sajátos mikroklímát teremtő erdősávok pusztulásával végveszélybe került az apróvadállomány, a forgalom növekedésével pedig, különösen a mélyebben fekvő helyeken fenyegetett lett maga az ember, akinek a koncentráló képességét és a reflexeit gyengíti az esetenként kritikusan megnövekvő szénmonoxid-tartalom. És akkor még nem szóltunk az erdősávok nehézfémmegkötő képességéről, mely szinte zárt falként védi a mögöttes területeket. Ez nálunk azért különösen fontos, mert főközlekedési útjaink szinte kivétel nélkül kitűnő földeket szelnek ketté. Beismerni, hogy hibáztunk, nehéz. Kivált, ha a hibákat rendeletekre, vagy, ami jóval többször előfordul, gyakorlati indokokra hivatkozva próbáljuk elhárítani. Tény és való, hogy a jogszabályaink elsősorban azokat az érdekeket tartják szem előtt, amelyekért meghozták őket. Az is igaz, hogy ezek az érdekek olykor ütköznek egymással, ez alól a legkiválóbb jogalkotás sem kivétel. Ám a mérlegelés, a bölcs és okos kompromisszum nem idegen a törvény szellemétől. Úgy tetszik, mi leginkább e kompromisszumkészségnek vagyunk a híjával. Az ágazat, a terület, a gazdaság, az egyén tekintélyét féltjük e gyakran nagyon is szükséges megoldásoktól. Sőt, attól való féltünkben, még azt sem mindig teszszük meg, amit lehetővé tesznek a rendeletek. Magunk idézzük elő az egyszer már említett tudathasadásos állapotot. Példa, sajnos, a kelleténél is több van erre. Hogy csak a földtörvényt említsem, az sehol sem írja elő a védő erdősávok kivágását, mégis sorrarendre pusztítjuk azokat. Holott a hasznukat, jótékony hatásukat a mezőgazdaságra, a táj és a környezet védelmére harminc év tudományos kutatásai bizonyítják. S ha valahol Inerai hinnének az írott szónak, személyesen is meggyőződhetnének az állítások igaz voltáról, csak néhány kilométert kéne utazni, hogy meglássák, mennyivel szebb, emberibb a vidék, bővebben termő a föld ott, ahol e zöld sávok megmaradtak. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban már négy évvel ezelőtt javasolták egy miniszterhelyettesi koordinációs értekezleten, hogy a gazdaságok lehetőség szerint állítsák vissza a kisebb, 50— 100 hektár nagyságú táblákat és rekultiválják a talajvédő erdősávokat. Mindmáig nem sok történt ez ügyben. A mezőgazdasági üzemek a költségekre, gazdasági érdekeikre hivatkoznak, külső segítségre várnak. Vagy nem is várnak. S közben az Alföld elsivatagosodása lassan kétségbeejtő méreteket ölt. Ha más nem, figyelmeztetnek erre az elmúlt aszályos évek, melyek előtérbe állították az öntözéses programokat. Csakhogy ezek a külföldről, devizáért beszerzett technológiák ismét fákat, fasorokat követelnek, ha restek leszünk saját adottságainkhoz, körülményeinkhez igazítani azokat. Félő, hogy ez az áldozat túl drága lesz számunkra. Sárvári Márta Több ezer tudósítót várnak Washingtonba A Fehér Ház közzétette a csúcstalálkozó programját Özal pártjának győzelme után török—görög közeledést várnak A külpolitikai helyzet A CSÚCSTALÁLKOZÓ végső előkészületeivel kapcsolatos hírek és a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozó elemzések kerültek a távirati irodai jelentések élére. A beszámolók részletesen közüik Reagan és Gorbacsov megbeszéléseinek pontos napirendjét A csúcs gyakorlati kérdéseinek végső elsimításáról tárgyal az amerikai fővárosban Besszmertih külügyminiszter-helyettes és mára újabb szovjet szakértői csoportot várnak Washingtonba, akik sajtótájékoztatójukon elsősorban Moszkva álláspontját ismertetik világpolitikai és gazdasági kérdésekben, de országuk belső életével kapcsolatos kérdésekre is válaszolnak. Eközben Brüsszelben szokásos év végi tárgyalássorozatukra ültek össze az európai NATO-hadügyminiszterek, illetve a vezérkari főnökök, s már a csúcs utáni helyzetet vitatják meg. A NATO-központhoz közelálló Nouvelles Atlantiques szerint az európai szövetségesek ugyan támogatják a rakétaegyezményt, de ragaszkodnak a szövetség „rugalmas nukleáris visszacsapás" elnevezésű katonai doktrínájának a fenntartásához, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem szorgalmazzák a „harmadik", nulla megoldást, tehát az 500 kilométernél kisebb hatótávolságú nukleáris fegyverek visszavonását „Megnyugtatóan hathat” a The New York Times hétfői száma etekintetben. A lap ugyanis az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának titkos tanulmányát közli, mely szerint a NATO a rakétamegállapodás után is képes egy esetleges „szovjet támadás” elhárítására. Ha a rövid távú rakéták kérdésében nem is, de más vonatkozásban szintén a továbblépést sürgetik a NATO-szakértők, elsősorban a hadászati fegyverek ötven százalékos csökkentését szorgalmazzák. Hozzáteszik azonban, hogy a gyors előrelépést e kérdésben az ABM-szerződés körüli „huzavona” akadályozhatja leginkább, és nem annyira a már nagyban dúló robbanófejviták. Reagan minapi rádiósbeszédében ismét elítélte a „szovjet árukapcsolást”. Karpov, leszerelési szakértő a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában azonban azt hangoztatta, hogy a hadászati fegyverek és a rakétaelhárító rendszerek összekapcsolása nem önkényes, szervesen összefügg a két kérdés, mert együttesen alkotják a hadászati erőegyensúlyt. A NAGYKÖVETSÉGEK HÁBORÚJÁNAK végét hozta a francia— iráni diplomata-fogolycsere. Szakértők általában úgy értékelik az iráni tolmács, Gordzsi kicserélését a francia konzullal, mint a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának kölcsönös szándékát. A francia lapok vezető helyen foglalkoznak az üggyel, elkerülhetetlen, kellemetlen alkuként emlegetve a cserét. Mint írják, a nagy elveket háttérbe szorította az államérdek. Ehhez a baloldali Liberation keserűen hozzáteszi, hogy az igazi váltságdíj, amit Franciaország fizetett a diplomata cseréért, illetve a két francia túsz szabadon engedéséért, nem kisebb ár, mint saját igazságszolgáltatásának a lejáratása. Idekapcsolódik néhány elemzés az öböl-háborúról: ezek szerint, miközben Teherán igyekszik kitörni elszigeteltségéből, ellenlábasa, Bagdad is sajátos diplomáciai offenzívába kezdett. Nyugati hírügynökségi jelentések úgy tudják, Aziz külügyminiszter egy sajtókonferencián meglehetősen kemény szavakat használt, midőn azt fejtegette, hogy szerinte Moszkva „akadályozza meg” a BT fegyverembargójának elfogadtatását. Geraszimov szovjet külügyi szóvivő szokásos sajtóértekezletén ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ilyen embargót csak akkor lehet hozni, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettek az érdekeltek. Az intézkedés eredményességét, pedig csak az szavatolhatná, ha a nyugati országok egy sor belföldi határozattal megtiltanák állampolgárainak a fegyverkereskedést Iránnal A KAMBODZSAI RENDEZÉST segítheti az a szenzációként értékelt bejelentés, hogy nyolc évi szünet után Kína és Laosz megállapodott a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelésében. A hírre utalva megfigyelők elsősorban azt emelik le, hogy a kínai laoszi kapcsolatok rendezésének a bejelentése két nappal előzi meg a kambodzsai nemzeti megbékélésről kezdődő párizsi eszmecserét. A francia fővárosban a kormánnyal szemben álló erők vezetője, Szihanuk herceg tárgyal majd Kambodzsa miniszterelnökével, Hun Sennel. (T. J.) , llarovi hivatalos fiorbarsovi Reattan megbeszélés Jövő kedden írják alá a rakétamegállapodást Washingtonban A Fehér Ház ismertette az egy hét múlva kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozó részletes programját. A bejelentés szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a jövő hét keddjén, helyi idő szerint délután írja alá a közepes hatótávolságú és a hadműveletiharcászati nukleáris eszközök felszámolásáról szóló szerződést. Gorbacsov már hétfőn, december 7-én délután megérkezik az amerikai fővárosba. A főtitkárt, feleségét, és kíséretét szállító gép az Andrews légitámaszponton, Washington mellett száll le, itt George Shultz külügyminiszter üdvözli majd az elnök és a kormány nevében. Innen a delegáció gépkocsival megy majd a szovjet nagykövetségen levő szálláshelyére. A nagykövetség mindössze néhány háztömbnyire van a Fehér Háztól. A szovjet vezetőt december nyolcadikán, kedden ünnepélyes fogadtatásban részesítik, katonai tiszteletadással köszöntik a Fehér Ház előtt. Mind Gorbacsov, mind Reagan rövid beszédet mond, majd megkezdik a tárgyalásokat Az első megbeszélés négyszemközt lesz az elnöki irodában, csupán a tolmácsok jelenlétében, majd bevonják a megbeszélésekbe legközelebbi munkatársaikat, tanácsadóikat is. Erre a tanácskozásra abban a teremben kerül majd sor, ahol az amerikai kormány szokott ülésezni. Rövid ebédszünet után írják alá a szerződést. Este Reagan elnök és felesége ad díszvacsorát Mihail Gorbacsov és felesége, Raisza tiszteletére a Fehér Házban. Szerdán, december kilencedikén a szovjet vezető látogatást tesz az amerikai törvényhozás épületében, a Capitoliumon ahol találkozik a két ház vezetőivel és tag jaival. Ezt követi majd a második megbeszélés Reagan elnökkel, majd a külügyminisztérium épületében Schultz külügyminiszter látja ebéden vendégül Gorbacsovo. Délután folytatódnak a tanácskozások, este a szovjet nagykövetségen Gorbacsov lesz Reagan házigazdája díszvacsorán. Szerdán reggel a szovjet vezető előbb George Bush alelnökkel találkozik munkareggelin, majd újabb, záró megbeszélést tart Reagan elnökkel. A két vezető közös ebédje után kerül sor a tárgyalások befejezésére, a záróbeszédekre. Mihail Gorbacsov ezt követően még az amerikai üzleti körök vezető képviselőivel találkozik és elutazása előtt sajtókonferenciát is tart az amerikai fővárosban a jelenlegi tervek szerint, így várhatóan csak a késő esti órákban utazik el Washingtonból. A tárgyalásokról — a műszaki személyzettel együtt — a világsajtó mintegy 5000—7000 munkatársa tudósít majd, részükre a Fehér Ház közelében nyitnak sajtóközpontot egy szállodában, illetve az egyik minisztérium épületében. A két küldöttség szóvivői a sajtóközpontban tartanak majd tájékoztatókat. A washingtoni szovjet nagykövetség közlése szerint kedden vezető szovjet szakértőkből álló küldöttség érkezik az amerikai fővárosba. A szakértők sajtótájékoztatókat tartanak, ismertetik a Szovjetunió álláspontját számos világpolitikai és gazdasági kérdésben, és rendelkezésre állnak majd a Szovjetunió belső életével kapcsolatos kérdések megválaszolására is. A The Washington Post értesülése szerint a delegáció tagja lesz Georgij Arbatov akadémikus, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó akadémiai intézet igazgatója. Nyikolaj Cservov vezérezredes, a szovjet fegyveres erők vezérkara leszerelési főcsoportfőnökségének vezetője, Jevgenyij Primakov akadémikus, az SZTA Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója, Roald Szaggyejev akadémikus, az SZTA Világűrkutatási Intézetének igazgatója és Jevgenyij Velihov, a tudományos akadémia alelnöke. Ugyancsak Washingtonba érkezik többek között Abel Aganbegjan akadémikus, az ismert közgazdász, Valentyin Falin, a Novosztyi hírügynökség elnöke, Szergej Zaligin, a Norij Mir című irodalmi folyóirat és Jegor Jakovlev, a Moszkovszkije Novosztyi című lap főszerkesztője, Mihail Ulyanov, az ismert színművész, Sztyepan Szilagyon, az Állami Tervbizottság helyettes elnöke és Vlagyimir Kudrjavcev, az SZTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. A szovjet szakértők megbeszéléseket is folytatnak majd amerikai partnereikkel a látogatás idején. Tudósítónk leszve Geraszimov méltatja a londoni megálló jelentőségét Moszkva, november 30. Mihail Gorbacsov londoni munkalátogatása kifejezi a Szovjetunió Európa-politikájának orientáltságát és vonatkozásait — kommentálta Gennegyij Geraszimov hétfői sajtótájékoztatóján a december 7-re tervezett Gorbacsov—Thatcher találkozót A szovjet szóvivő egyben méltatta London aktív hozzájárulását a kelet—nyugati kapcsolatok építéséhez. Kifejtette, hogy a washingtoni látogatás közbeiktatott megállóján nemcsak a csúcstalálkozó témáit tekintik át hanem a kétoldalú kapcsolatokat és más kérdéseket is. Geoffrey Howe brit külügyminiszter a BBC-nek adott nyilatkozatából kiemelte azt a részt, amely a Gorbacsov—Thatcher találkozó pozitív, a kétoldalú kapcsolatokat előrevivő jellegét elemezte. Geraszimov nem zárta ki, hogy az SZKP főtitkára a visszaúton is beiktat egy megállót, további részleteket azonban nem közölt. A szóvivő megerősítette, hogy Gorbacsov Washingtonban sajtóértekezletet tart, és elmondta azt is, hogy a szovjet televízió egyes programja ma sugározza az NBC amerikai televíziós társaságnak adott interjút A szovjet fővárosban egyébként a csúcstalálkozó témái közül változatlanul kiemelt helyen kezelik a stratégiai támadófegyverek és az ABM-szerződés tiszteletben tartása közötti szoros összefüggést. Viktor Karpov külügyminisztériumi leszerelési szakértő a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy az amerikai SDI-program, amennyiben megvalósulna, az ABM megsértését jelentené, a stratégiai egyensúly felborulásához vezethetne. A Szovjetunió azonban nem folytat tárgyalásokat az Egyesült Államokkal erről a belső amerikai programról. Az SDI- kérdés megoldása az amerikai adminisztráció, a kongresszus ügye — hangsúlyozta Karpov. A szovjet—amerikai államközi kapcsolatokban annak van jelentősége, hogy a felek pontosan és teljes mértékben tiszteletben tartsák a szerződést abban a formában, ahogyan 1972-ben aláírták és ratifikálták, mondotta a szovjet diplomata. Geraszimov szólt arról is, hogy egy, a közelmúltban ötszáz ember körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek negyven százaléka közepes eredményeket vár a csúcstalálkozótól, nyolcvan százalékukat rendkívül érdekli a washingtoni látogatás, s csupán öt százalék nyilatkozott úgy, hogy nem tartja fontosnak. Szóba került egy ázsiai csúcstalálkozó lehetősége is: Geraszimov megerősítette, hogy Moszkva érdekelt a legmagasabb szintű szovjet—kínai tárgyalásokban, amelyeknek a lehetőségét Teng Hsziao-ping vetette fel. A függőben levő kérdések, amelyeknek Peking olyan nagy jelentőséget tulajdonít, nem hátráltathatják a találkozó létrejöttét . Geraszimov utalt arra, hogy az amerikai kapcsolatokban sem kevés a probléma, mégis Washingtonba készül Gorbacsov. Moszkva és Peking között jelenleg is folynak, és december 3-ig tartanak a november 23-án megkezdett tárgyalások a határ menti folyók vizeinek hasznosításáról. A Szovjetunióban nem terveznek referendumot a reformról, mivel a társadalmi párbeszéd folyamatosan tart — mondotta a szóvivő. Ugyanakkor kifejtette, hogy a vasárnapi lengyel népszavazás ebben az országban fontos hozzájárulás a szocialista demokrácia fejlesztéséhez, és pozitívan értékelte az egyház mozgósító szerepét e kérdésben