Magyar Nemzet, 1987. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

Magyar Nemzet , A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Fától as erdőt Olvasom a híradást, misze­rint a Világbank,­ figyelmez­tette Brazíliát, hogy megvonja tőle a további hiteleket, ha nem akadályozza meg az újabb, nagyarányú erdőirtáso­kat. Arról is olvashatok, hogy más országokban is elsősor­ban az olyan fejlesztéseket kívánja támogatni, melyek ügyelnek a természeti egyen­súlyra, az ökológiai rendszerek megóvására. Az a Világbank fejti ki ebbéli nézeteit, mely nem sokkal korábban még a műszaki, gazdasági létesítmé­nyek finanszírozását tartotta elsődlegesnek, tekintet nélkül azok környezeti hatásaira. Mi bírhatta álláspontjának megváltoztatására e nagy ha­talmú intézményt? Egy egy­szerű felismerés. Az tudniillik, hogy a még oly jó szándék­ból, okos megfontolásból szü­letett elhatározás is eltorzul­hat, ha csupán egyetlen szem­pontot vesz figyelembe. Az a keserű tapasztalat, hogy a technikai haladás a visszá­jára is fordulhat, ha csak a műszaki paramétereket, az azokból adódó előnyöket veszi számba, s mellettük elhanya­golhatónak, de legalábbis mel­lékesnek véli a természeti té­nyezőket. A brazíliai példára és egy konkrét esetre vissza­térve, egy 2000 kilométeres út megépítése létükben fenye­geti az ott élő indián közössé­geket és további, súlyos ártal­makkal a már amúgy is töré­keny ökológiai egyensúlyt. Jól tudom, nem könnyű megtalálni a harmonikus fej­lesztés arányait. Brazíliának újra, a világnak feldolgozha­tó, ipari fára van szüksége, s e két szükséglet nagyon is egybevág a dél-amerikai or­szág gazdasági törekvéseivel. Csakhogy az emberiségnek meg a trópusi esőerdőkre van szüksége, hogy lélegezni és földjein termelni tudjon, lévén ezek az erdők a Föld legna­gyobb oxigéngyárai s miként a nevükben foglaltatik, elő­termelői. Innen ered hát az a leginkább tudathasadáshoz hasonlítható állapot, mely vi­lágszerte jellemzi a környezet­­védelmet, s amely alól mi nem vagyunk kivételek. Gazdasági haszon rövid tá­von vagy nemzedékekre előre­látó gondoskodás? A legtöbb kérdés így vetődik fel nálunk is, és a kényszer szorításában nem könnyű válaszolni. Nem is biztos, hogy mindig jól vá­laszolunk. Ám, ha egynémely kérdésre, olykor hosszas ku­tatás után megleltük a jó fe­leletet, botorság lenne csupán presztízsokokra hivatkozva ragaszkodni az elavult, régi­hez, legyen szó akár egy szakma, akár egy elképzelés presztízséről. És mégis, még ma is, gyak­ran ezt tesszük. Kicsit módo­­sítva közmondást és csak egyet kiragadva a szerteágazó témakörből, nem látjuk­­a fá­tól­­ az erdősávokat. Nem is láthatjuk, mert az iparszerű mezőgazdasági termelés, a művelésre megnyerhető föld­területek igézetében kiirtottuk azokat. Ez tény, ezt tudomá­sul kell vennünk. A szándé­kot sem kárhoztathatjuk, hisz valóban megnőtt a művelhető földterület és az újonnan ki­alakított, több száz hektáros táblákon magasabb volt a ter­méseredmény is. Néhány évig. Ami azonban utána követke­zett, nem igazolta, sőt a visz­­szájára fordította az elképze­léseket. Ha ennek ellenére ra­gaszkodunk hozzájuk, már nem mondhatjuk azt, hogy tévedtünk. Annál kevésbé tehetjük ezt, minél nyilvánvalóbbak a kö­vetkezmények nemcsak a me­zőgazdaságban, hanem a kör­nyezet- és a vadvédelemben is. Elsősorban persze a mező­­gazdaságban, ahol a néhány kedvező év után mind erőtel­jesebben jelentkeztek a szél és a víz okozta káros hatá­sok, a talaj kiszáradása, illet­ve az elmocsarasodás. A ma­gunk teremtette kultúrsivata­­gokban a szél a felső termő­réteggel együtt elhordta a be­­lévetett magot is, a fáktól megfosztott csatornák mentén buzgárok és vadvizek kelet­keztek. És a sajátos mikroklímát teremtő erdősávok pusztulásá­val végveszélybe került az apróvadállomány, a forgalom növekedésével pedig, különö­sen a mélyebben fekvő helye­ken fenyegetett lett maga az ember, akinek a koncentráló képességét és a reflexeit gyen­gíti az esetenként kritikusan megnövekvő szénmonoxid-tar­­talom. És akkor még nem szóltunk az erdősávok nehéz­fémmegkötő képességéről, mely szinte zárt falként védi a mögöttes területeket. Ez ná­lunk azért különösen fontos, mert főközlekedési útjaink szinte kivétel nélkül kitűnő földeket szelnek ketté. Beismerni, hogy hibáztunk, nehéz. Kivált, ha a hibákat rendeletekre, vagy, ami jóval többször előfordul, gyakorlati indokokra hivatkozva próbál­juk elhárítani. Tény és való, hogy a jogszabályaink első­sorban azokat az érdekeket tartják szem előtt, amelyekért meghozták őket. Az is igaz, hogy ezek az érdekek olykor ütköznek egymással, ez alól a legkiválóbb jogalkotás sem kivétel. Ám a mérlegelés, a bölcs és okos kompromisszum nem idegen a törvény szelle­métől. Úgy tetszik, mi leginkább e kompromisszumkészségnek vagyunk a híjával. Az ágazat, a terület, a gazdaság, az egyén tekintélyét féltjük e gyakran nagyon is szükséges megoldá­soktól. Sőt, attól való féltünk­ben, még azt sem mindig tesz­­szük meg, amit lehetővé tesz­nek a rendeletek. Magunk idézzük elő az egyszer már említett tudathasadásos álla­potot. Példa, sajnos, a kelleténél is több van erre. Hogy csak a földtörvényt említsem, az se­hol sem írja elő a védő erdő­sávok kivágását, mégis sorra­­rendre pusztítjuk azokat. Hol­ott a hasznukat, jótékony ha­tásukat a mezőgazdaságra, a táj és a környezet védelmére harminc év tudományos ku­tatásai bizonyítják. S ha vala­hol Inerai hinnének az írott szónak, személyesen is meg­győződhetnének az állítások igaz voltáról, csak néhány ki­lométert kéne utazni, hogy meglássák, mennyivel szebb, emberibb a vidék, bővebben termő a föld ott, ahol e zöld sávok megmaradtak. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban már négy évvel ezelőtt javasolták egy miniszterhelyettesi koor­dinációs értekezleten, hogy a gazdaságok lehetőség szerint állítsák vissza a kisebb, 50— 100 hektár nagyságú táblákat és rekultiválják a talajvédő erdősávokat. Mindmáig nem sok történt ez ügyben. A me­zőgazdasági üzemek a költsé­gekre, gazdasági érdekeikre hivatkoznak, külső segítségre várnak. Vagy nem is vár­nak. S közben az Alföld el­­sivatagosodása lassan kétség­beejtő méreteket ölt. Ha más nem, figyelmeztet­nek erre az elmúlt aszályos évek, melyek előtérbe állítot­ták az öntözéses programokat. Csakhogy ezek a külföldről, devizáért beszerzett technoló­giák ismét fákat, fasorokat követelnek, ha restek leszünk saját adottságainkhoz, körül­ményeinkhez igazítani azokat. Félő, hogy ez az áldozat túl drága lesz számunkra. Sárvári Márta Több ezer tudósítót várnak Washingtonba A Fehér Ház közzétette a csúcstalálkozó programját Özal pártjának győzelme után török—görög közeledést várnak A külpolitikai helyzet A CSÚCSTALÁLKOZÓ végső előkészületeivel kapcsolatos hírek és a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozó elemzések kerültek a táv­irati irodai jelentések élére. A beszámolók részletesen közüik Reagan és Gorbacsov megbeszéléseinek pontos napirendjét A csúcs gyakorlati kérdéseinek végső elsimításáról tárgyal az amerikai fővárosban Bessz­­mert­ih külügyminiszter-helyettes és mára újabb szovjet szakértői csoportot várnak Washingtonba, akik sajtótájékoztatójukon elsősorban Moszkva álláspontját ismertetik világpolitikai és gazdasági kérdések­ben, de országuk belső­ életével kapcsolatos kérdésekre is válaszolnak. Eközben Brüsszelben szokásos év végi tárgyalássorozatukra ültek össze az európai NATO-hadügyminiszterek, illetve a vezérkari főnö­kök, s már a csúcs utáni helyzetet vitatják meg. A NATO-központhoz közelálló Nouvelles Atlantiques szerint az európai szövetségesek ugyan támogatják a rakétaegyezményt, de ragaszkodnak a szövetség „rugal­mas nukleáris visszacsapás" elnevezésű katonai doktrínájának a fenn­tartásához, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem szorgalmazzák a „harmadik", nulla megoldást, tehát az 500 kilométernél kisebb hatótá­volságú nukleáris fegyverek visszavonását „Megnyugtatóan hathat” a The New York Times hétfői száma etekintetben. A lap ugyanis az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának titkos tanulmá­nyát közli, mely szerint a NATO a rakétamegállapodás után is képes egy esetleges „szovjet támadás” elhárítására. Ha a rövid távú rakéták kérdésében nem is, de más vonatkozásban szintén a továbblépést sür­getik a NATO-szakértők, elsősorban a hadászati fegyverek ötven szá­zalékos csökkentését szorgalmazzák. Hozzáteszik azonban, hogy a gyors előrelépést e kérdésben az ABM-szerződés körüli „huzavona” akadá­lyozhatja leginkább, és nem annyira a már nagyban dúló robbanófej­viták. Reagan minapi rádiósbeszédében ismét elítélte a „szovjet áru­­kapcsolást”. Karpov, leszerelési szakértő a TASZSZ-nak adott nyilat­kozatában azonban azt hangoztatta, hogy a hadászati fegyverek és a rakétaelhárító rendszerek összekapcsolása nem önkényes, szervesen összefügg a két kérdés, mert együttesen alkotják a hadászati erőegyen­súlyt. A NAGYKÖVETSÉGEK HÁBORÚJÁNAK végét hozta a francia— iráni diplomata-fogolycsere. Szakértők általában úgy értékelik az iráni tolmács, Gordzsi kicserélését a francia konzullal, mint a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának kölcsönös szándékát. A francia lapok vezető helyen foglalkoznak az üggyel, elkerülhetetlen, kellemetlen al­kuként emlegetve a cserét.­ Mint írják, a nagy elveket háttérbe szorí­totta az államérdek. Ehhez a baloldali Liberation keserűen hozzáteszi, hogy az igazi váltságdíj, amit Franciaország fizetett a diplomata cse­réért, illetve a két francia túsz szabadon engedéséért, nem kisebb ár, mint saját igazságszolgáltatásának a lejáratása. Idekapcsolódik né­hány elemzés az öböl-háborúról: ezek szerint, miközben Teherán igyekszik kitörni elszigeteltségéből, ellenlábasa, Bagdad is sajátos dip­lomáciai offenzívába kezdett. Nyugati hírügynökségi jelentések úgy tudják, Aziz külügyminiszter egy sajtókonferencián meglehetősen ke­mény szavakat használt, midőn azt fejtegette, hogy szerinte Moszkva „akadályozza meg” a BT fegyver­embargójának elfogadtatását. Gera­­szimov szovjet külügyi szóvivő szokásos sajtóértekezletén ezzel kap­csolatban arra mutatott rá, hogy ilyen embargót csak akkor lehet hoz­ni, ha már minden egyéb lehetőséget kimerítettek az érdekeltek. Az intézkedés eredményességét, pedig csak az szavatolhatná, ha a nyugati országok egy sor belföldi határozattal megtiltanák állampolgárainak a fegyverkereskedést Iránnal A KAMBODZSAI RENDEZÉST segítheti az a szenzációként értékelt bejelentés, hogy nyolc évi szünet után Kína és Laosz megállapodott a diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelésében. A hírre utalva megfigyelők elsősorban azt emelik le, hogy a kínai­ laoszi kapcsolatok rendezésének a bejelentése két nappal előzi meg a kambodzsai nem­zeti megbékélésről kezdődő párizsi eszmecserét. A francia fővárosban a kormánnyal szemben álló erők vezetője, Szihanuk herceg tárgyal majd Kambodzsa miniszterelnökével, Hun Sennel. (T. J.) ,­ llarovi hivatalos fiorbarsovi Reattan­ megbeszélés Jövő kedden írják alá a rakétamegállapodást Washingtonban A Fehér Ház ismertette az egy hét múlva kezdődő szov­jet—amerikai csúcstalálkozó részletes programját. A bejelen­tés szerint Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a jövő hét keddjén, helyi idő szerint dél­után írja alá a közepes ható­­távolságú és a hadműveleti­­harcászati nukleáris eszközök felszámolásáról szóló szerző­dést. Gorbacsov már hétfőn, decem­ber 7-én délután megérkezik az amerikai fővárosba. A főtitkárt, feleségét, és kíséretét szállító gép az Andrews légitámaszponton, Washington mellett száll le, itt George Shultz külügyminiszter üdvözli majd az elnök és a kor­mány nevében. Innen a delegáció gépkocsival megy majd a szovjet nagykövetségen levő szálláshelyé­re. A nagykövetség mindössze né­hány háztömbnyire van a Fehér Háztól. A szovjet vezetőt december nyolcadikán, kedden ünnepélyes fogadtatásban részesítik, katonai tiszteletadással köszöntik a Fehér Ház előtt. Mind Gorbacsov, mind Reagan rövid beszédet mond, majd megkezdik a tárgyalásokat Az első megbeszélés négyszemközt lesz az elnöki irodában, csupán a tolmácsok jelenlétében, majd be­vonják a megbeszélésekbe legkö­zelebbi munkatársaikat, tanács­adóikat is. Erre a tanácskozásra abban a teremben kerül majd sor, ahol az amerikai kormány szo­kott ülésezni. Rövid ebédszünet után írják alá a szerződést. Este Reagan elnök és felesége ad díszvacsorát Mihail Gorbacsov és felesége, Raisza tiszteletére a Fehér Házban. Szerdán, december kilencedikén a szovjet vezető látogatást tesz az amerikai törvényhozás épületé­ben, a Capitoliumon ahol talál­kozik a két ház vezetőivel és tag­ jaival. Ezt követi majd a második megbeszélés Reagan elnökkel, majd a külügyminisztérium épü­letében Schultz külügyminiszter látja ebéden vendégül Gorbacso­­vo. Délután folytatódnak a ta­nácskozások, este a szovjet nagy­­követségen Gorbacsov lesz Rea­gan házigazdája díszvacsorán. Szerdán reggel a szovjet vezető előbb George Bush alelnökkel ta­lálkozik munkareggelin, majd újabb, záró megbeszélést tart Reagan elnökkel. A két vezető közös ebédje után kerül sor a tár­gyalások befejezésére, a záróbe­szédekre. Mihail Gorbacsov ezt követően még az amerikai üzleti körök vezető képviselőivel talál­kozik és elutazása előtt sajtókon­ferenciát is tart az amerikai fő­városban a jelenlegi tervek sze­rint, így várhatóan csak a késő esti órákban utazik el Washing­tonból. A tárgyalásokról — a műszaki személyzettel együtt — a világsaj­tó mintegy 5000—7000 munkatár­sa tudósít majd, részükre a Fehér Ház közelében nyitnak sajtóköz­pontot egy szállodában, illetve az egyik minisztérium épületében. A két küldöttség szóvivői a sajtó­­központban tartanak majd tájé­koztatókat. A washingtoni szovjet nagykö­vetség közlése szerint kedden ve­zető szovjet szakértőkből álló kül­döttség érkezik az amerikai fő­városba. A szakértők sajtótájé­koztatókat tartanak, ismertetik a Szovjetunió álláspontját számos világpolitikai és gazdasági kér­désben, és rendelkezésre állnak majd a Szovjetunió belső életével kapcsolatos kérdések megválaszo­lására is. A The Washington Post értesülése szerint a delegáció tag­ja lesz Georgij Arbatov akadé­mikus, az Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó akadémiai intézet igazgatója. Nyikolaj Cser­­vov vezérezredes, a szovjet fegy­veres erők vezérkara leszerelési főcsoportfőnökségének vezetője, Jevgenyij Primakov akadémikus, az SZTA Világgazdasági­ és Nem­zetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója, Roald Szaggyejev akadémikus, az SZTA Világ­­űrkutatási Intézetének igazgató­ja és Jevgenyij Velihov, a tudományos akadémia alelnöke. Ugyancsak Washingtonba érkezik többek között Abel Aganbegjan akadémikus, az ismert közgaz­dász, Valentyin Falin, a Novosztyi hírügynökség elnöke, Szergej Za­­ligin, a Norij Mir című irodalmi folyóirat és Jegor Jakovlev, a Moszkovszkije Novosztyi című lap főszerkesztője, Mihail Ulyanov, az ismert színművész, Sztyepan Szi­lagyon, az Állami Tervbizottság helyettes elnöke és Vlagyimir Kudrjavcev, az SZTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igaz­gatója. A szovjet szakértők meg­beszéléseket is folytatnak majd amerikai partnereikkel a látoga­tás idején. Tudósítónk leszve Geraszimov méltat­ja a londoni megálló jelentőségét Moszkva, november 30. Mihail Gorbacsov londoni mun­kalátogatása kifejezi a Szovjet­unió Európa-politikájának orien­táltságát és vonatkozásait — kommentálta Gennegyij Geraszi­mov hétfői sajtótájékoztatóján a december 7-re tervezett Gorba­csov—Thatcher találkozót A szovjet szóvivő egyben méltatta London aktív hozzájárulását a kelet—nyugati kapcsolatok építé­séhez. Kifejtette, hogy a washing­toni látogatás közbeiktatott meg­állóján nemcsak a csúcstalálkozó témáit tekintik át hanem a két­oldalú kapcsolatokat és más kér­déseket is. Geoffrey Howe brit külügyminiszter a BBC-nek adott nyilatkozatából kiemelte azt a részt, amely a Gorbacsov—Tha­tcher találkozó pozitív, a kétol­dalú kapcsolatokat előrevivő jel­legét elemezte. Geraszimov nem zárta ki, hogy az SZKP főtitkára a visszaúton is beiktat egy meg­állót, további részleteket azon­ban nem közölt. A szóvivő megerősítette, hogy Gorbacsov Washingtonban sajtó­­értekezletet tart, és elmondta azt is, hogy a szovjet televízió egyes programja ma sugározza az NBC amerikai televíziós társaságnak adott interjút A szovjet főváros­ban egyébként a csúcstalálkozó témái közül változatlanul kiemelt helyen kezelik a stratégiai táma­dófegyverek és az ABM-szerződés tiszteletben tartása közötti szoros összefüggést. Viktor Karpov kül­­ügyminisztériumi leszerelési szak­értő a TASZSZ-nak adott nyilat­kozatában kifejtette, hogy az amerikai SDI-program, amennyi­ben megvalósulna, az ABM meg­sértését jelentené, a stratégiai egyensúly felborulásához vezet­hetne. A Szovjetunió azonban nem folytat tárgyalásokat az Egyesült Államokkal erről a belső amerikai programról. Az SDI- kérdés megoldása az amerikai ad­minisztráció, a kongresszus ügye — hangsúlyozta Karpov. A szov­jet—amerikai államközi kapcsola­tokban annak van jelentősége, hogy a felek pontosan és teljes mértékben tiszteletben tartsák a szerződést abban a formában, ahogyan 1972-ben aláírták és ra­tifikálták, mondotta a szovjet dip­lomata. Geraszimov szólt arról is, hogy egy, a közelmúltban ötszáz ember körében végzett felmérés szerint a megkérdezettek negyven száza­léka közepes eredményeket vár a csúcstalálkozótól, nyolcvan száza­lékukat rendkívül érdekli a wa­shingtoni látogatás, s csupán öt százalék nyilatkozott úgy, hogy nem tartja fontosnak. Szóba került egy ázsiai csúcs­­találkozó lehetősége is: Geraszi­mov megerősítette, hogy Moszk­va érdekelt a legmagasabb szintű szovjet—kínai tárgyalásokban, amelyeknek a lehetőségét Teng Hsziao-ping vetette fel. A függő­ben levő kérdések, amelyeknek Peking olyan nagy jelentőséget tulajdonít, nem hátráltathatják a találkozó létrejöttét . Geraszi­mov utalt arra, hogy az amerikai kapcsolatokban sem kevés a prob­léma, mégis Washingtonba készül Gorbacsov. Moszkva és Peking között jelenleg is folynak, és de­cember 3-ig tartanak a november 23-án megkezdett tárgyalások a határ menti folyók vizeinek hasz­nosításáról. A Szovjetunióban nem tervez­nek referendumot a reformról, mivel a társadalmi párbeszéd fo­lyamatosan tart — mondotta a szóvivő. Ugyanakkor kifejtette, hogy a vasárnapi lengyel népsza­vazás ebben az országban fontos hozzájárulás a szocialista demok­rácia fejlesztéséhez, és pozitívan értékelte az egyház mozgósító szerepét e kérdésben

Next