Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

6 A­ mekük van, családi életük rende­zett. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes szé­les körű társadalmi és politikai is­meretekkel rendelkezik. Élénk közéleti érdeklődése van, a társa­dalmi problémák iránti érzékeny­ségét eredményesen kamatoztatja a helyi gondok megoldásában. Megalapozott szakismerettel ren­delkezik, a két év vezetői munka során kellő tapasztalatokat szer­zett. Jól ismeri az igazgatás részte­rületeit, a tanácsi gazdálkodás követelményeit, a megvalósítás le­hetőségeit. Nagy gondot fordít a községpolitikai feladatok végrehaj­tására, amelynek hatása érzékel­hető a szakigazgatási tevékenység színvonalának növekedésében, a helyi társadalmi élet élénkülésé­ben. Jók a lakossági kapcsolatai, gyorsan elfogadtatta magát a tele­püléseken. Határozott fellépésű, jó szervezőképességgel, szervezőkész­séggel rendelkező vezető. Munka­társai és a körzet tisztségviselői körében kellő megbecsülést szer­zett. Rendelkezik azokkal a képessé­gekkel, amelyek alkalmassá teszik a Városi Tanács vb-titkári funk­ció betöltésére.*­ Tokaj város tanácsa 1987. május 21-én Májer János tanácselnök előterjesztését megismerte,­­majd­­­. Nagyné dr. Maczó Ágnest a vb-titkári teendők ellátásával megbízta. Tokaj város tanácsa 1988. február 24-én Májer János tanácselnök előterjesztését megismerte, majd G. Nagyné dr. Maczó Ágnest a vb­­titkári teendők ellátása alól felmentette. ELŐTERJES­Zt­ÉS I. „Tisztelt Tanács! Kazlamért, hogy a Városi Taná­cson a vb-titkári álláshely 1987. április 30-val Tihanyi Józsefné nyugdíjazásával megüresedett. A Megyei Tanács vezetése e funkció betöltésére G. Nagyné dr. Maczó Ágnest javasolja. A Városi Párt Végrehajtó Bizott­ság 1987. május 21-i ülésén előzetes állásfoglalásával egyetértett jelö­lésével. A­­Megyei Tanács V. B. pedig ma délelőtti ülésén 1088/Tk. 92/V. B. 1987. számú határozatával 1987. jú­lius 1-jei hatállyal jelölte a Vá­rosi Tanács vb-titkári funkciójá­ba. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (ez. Törökszentmiklós, 1980. július 30., an.: Szabó Erzsébet) 1983-ban szer­zett jogi végzettséget az ELTE Ál­lam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően az OTP Hajdú-Bihar me­gyei igazgatóságán helyezkedett el, 1985. szeptember 1-jével nyert ki­nevezést. Jelenlegi funkciójába. Boldogkőváralja Közös Községi Tanács vb-titkárának. Pártonkívüli, politikai iskolai végzettsége nincs. (Férjezett, férje szabadfoglalkozású író, két gyer­ELŐTERJESZTÉS 11. „Tisztelt Tanács! Tájékoztatom a Tisztelt Taná­csot, a Városi Tanács apparátusá­ban kialakult helyzetről. A Városi Tanács V. B. titkárá­nak, G. Nagyné dr. Maczó Ágnes­nek 1987. október közepétől fogva az apparátus dolgozóinak jelentős részével és velem is annyira meg­romlott a kapcsolata, hogy levél­ben fordultam dr. Ladányi József elvtárshoz, a B-A-Z Megyei Tanács elnökéhez, hogy a tarthatatlan ál­lapotot vizsgáltassa ki és adjon se­gítséget az ügy megnyugtató meg­oldásához. Döntésemet hosszas gondolkodás és megfontolás után hoztam meg, amelyre lényeges hatást gyakorolt, hogy a V. B.­­titkárának a kapcso­lata nemcsak velem vált lehetet­lenné, hanem helyrehozhatatlanul megromlott a tanácsi osztályveze­tők és az apparátus dolgozóinak is egy részével. S ez már veszélyez­teti a Tanács egységes hatékony működését. A végrehajtó bizottság titkára törekvéseiben saját elképzelései, valamint közvetlen barátainak az érdekei jelennek meg. Vezetői be­osztását felhasználva elsősorban ezeknek akar érvényt szerezni. Munkamódszerét főleg a fenyege­tés és az elrettentés jellemzi, el­sősorban ilyen eszközökkel kíván számára kedvező döntést kicsikar­ni, s a beosztott dolgozókat cél­jai érdekében eszközként felhasz­nálni. A tanácsi munkába csak felszí­nesen kapcsolódott be, az ügyin­tézés során kialakult problémá­kat, vagy eredménytelenségeket a beosztottaira hárítja. Mindezeket az ő tájékoztatása hiányával indo­kolja, ahelyett, hogy tüzetesebben elmélyülne a szakmai feladatok megismerésében. Az ismertetett munkastílusa és irányítási módszere miatt konf­liktusba került több városi vezető­vel is, és a tanács­ korábban kiala­kult jó kapcsolatrendszerét a vá­rosi intézményekkel és gazdálko­dó szervekkel már-már veszélyez­tem sem segít a munkámban, sőt megfenyegetett azzal, hogy két hónap leforgása alatt ,,ki­csinál". Néhány alkalommal a be­csületsértésig menő kijelentések­kel illetett és munkatársaimnak a személyiségemet sértő és valótlan dolgokról beszélt. Az elmúlt év októbere óta azon munkálkodik, hogy lejárasson, a­­A tokaji pártbizottságon Sáf­rány Ferenc politikai munkatárs az egyszemélyes apparátust tes­tesíti meg, s fölöttese Aradi Má­ria, a pártbizottság titkára, az irányítást. 1988. március 7-én, valamivel 11 óra után, nem egészen két hét­tel a tanácsülést követően Sáf­rány belépett Aradi Mária sza­kádéiba. Bejelentette, hogy a Ma­gyar Nemzet újságírója dr. Maczó Ágnes ügyében a véleményét ké­ri, s neki van is véleménye. A meglepetésként ható közlés hal­latán a városi pártbizottság titká­ra nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ilyen esetben Sáfrány Ferenc nemcsak úgy egyszerűen Sáfrány Ferenc, hanem politikai munkatárs, annak minden fele­lősségével együtt. A figyelmezte­tő deklaráció üzenetével a har­mincnégy éves okleveles vegyész, a gépészezmérnök és a tanár vég­zettségű f­érfit ugyancsak nyoma­tékosan, valamint mélyen egyet­értett. A PÁRTMUNKÁS Irodájába visszatérve Sáfrány Ferenc sűrűn teleírt papírlapokat terített asztalára. Időrendben ha­ladva, szükségesnek tartotta el­mondani, hogy még leendő vb­­titkári minőségében hírből akkor ismerte meg az asszonyt, amikor hivatalos tájékoztatóként szemé­lyében jó felkészültségű, határo­zott vezetőt ígértek Tokajnak. Emlékezett, a minősítés hallatán többen úgy vélekedtek, hogy em­berről ilyen­­pozitív véleményt még nem mondtak. A beiktatás­­át követően a vb-titkárnőben egy nyílt tekintetű, keményen szóki­mondó, a jogot nem szabály­­gyűjteményből citáló tisztségvise­lőt­­ismert meg. Lehet, hogy nagy­fokú követelményt támasztott, ami agresszivitásként fogható fel, de valójában mindenkivel szemben csak a törvényességet védte! A politikai munkatárs a tava­lyi év végére tette azt az idő­pontot, amikor pletykoaszerűen kezdett terjedni a hír, hogy nincs nak ellenére, hogy megkülönböz­tetett megbecsüléssel fogadtuk. Munkavégzésével kapcsolatos elve az, hogy „szabaddá a meg­terhelés a konfliktus tesz**. Ennek az elvnek megfelelően tehát ke­resi a konfliktusokat. Kifejezésre juttatta azt is, hogy :*ez az ő ta­nácsa, itt az lesz amit ő akar**. Ma már az apparátusban erő­szakos fellépése miatt az osztály­­vezetőkkel és a dolgozók több­ségével is megromlott a kapcsola­ta. A dolgozók körében eluralko­dott egy általános rossz hangulat. A vizsgálatokat követően ugyan ígéretet tett arra, hogy változtat a magatartásán, erre azonban a kialakult helyzet alapján már sem­milyen garanciát nem látunk. Úgy gondolom, hogy ilyen veze­tési stílussal, ilyen vezetői maga­tartással sem jelenleg, sem a jö­vőben nem lehet tanácsi appará­tust vezetni, intézményeket irá­nyítani, törvényességet biztosítani. E pár­ hónapos működése alatt bebizonyosodott, hogy ilyen fel­­adatok ellátására alkalmatlan, mert ma már nem az uralkodó típusú vezetőket igényli a társadalom, hanem azokat, akik szolgálatnak tekintik hivatásukat. Írásos megkeresésemre a B. A. Z. Megyei Tanács Elnöke vizsgálatot rendelt el, ahol a Megyei Tanács Titkára és Személyzeti és Oktatá­si Osztályának vezetője személye­sen beszélt dr. Maczó Ágnessel és velem. A Személyzeti és Oktatási Osztály vezető-helyettese pedig ez idő alatt a dolgozókat hallgatta meg. A Városi Pártbizottság Vég­rehajtó Bizottsága, titkárához el­juttatott levelem alapján — kéré­semre —, valamint a megyei vizs­gálat birtokában tárgyalta a vá­rosi tanács apparátusában kiala­kult feszült helyzetet. Állásfoglalásában javasolta, hogy: — a problémát tanácsülés elé kell vinni, — Javasolni kell a V. B. titkár kinevezés alóli felmentését a kö­vetkező indokokkal: — nagyfokú együttműködési kép­telenség, amellyel megbontotta a tanácsi apparátus egységét és ve­szélyeztet működését, a vezetői alkalmatlanság.. Végezetül a Városi Pártbizottság kimondta, hogy a város vezető tes­tületeinek a felelőssége a problé­ma mielőbbi megoldása. Az elhangzottakra figyelemmel kérem a Tisztelt Tanácsot, hogy a kialakult helyzetet vitassa meg és G. Nagyné dr. Maczó Ágnest vb­­titkári tisztségéből mentse fel" egység a tanácselnök és a vb-tit­­kár között. Májer János kérésére Aradi Mária még decemberben behívatta a pártbizottságra Maczó Ágnest, röviden azzal, hogy tudo­mása szerint a vb-titkárnő pártellenes kijelentést tett, s vi­selkedésével fenyegeti a tapasz­talatlan tanácselnököt. A felho­zott vádak ellen dr. Maczó Ágnes helyben tiltakozott, lehetőséget kérve a védekezésre, a tisztázás­ra. Másnap telefonon keresztül­­ki­jelentette, hogy sértőnek érzi az eljárást, s emiatt a városi párt­­bizottsághoz, valamint a megyé­hez levélben is bejelentést tesz. A politikai munkatárs — aki Aradi Mária, Májer János,­ dr. Maczó Ágnes és egy párt-végre­hajtó bizottsági tag mellett maga is tanúja volt az inkriminált be­szélgetésnek — az eset után fel­kereste a vb-titkárnőt. Javasolta, próbálják meg helyiben tisztázni az ügyet, mert azt helyettük má­sok úgy nem fogják megtenni. Ek­kor Sáfrányt döbbenetes hatás­ként találta el a válasz, mely sze­rint dr. Maczó Ágnes már 1987. decemberében a kikészítésére in­dított hadjáratként minősítette a történteket. Érvelt, ha az elhang­zott vádak ügyében nem lép, ak­kor hónapok múltán, amikor vég­képp kicsinálják, azt mondhat­ják, lám-lám, figyelmeztettük, de nem fogadta meg... Sáfrány a probléma komplex megközelítése érdekében szüksé­gesnek tartotta a Partium irodal­mi társaság megalakítása körül lezajlott eseményeket is ismertet­ni az újságíróval. Ezek szerint nyolc-tíz író, köztük a vébé­ tit­­kárnő férje, tavaly­­bejelentette, hogy irodalmi társaságot kíván alapítani Ratkó József költő ve­zetésével. Végülis a tokaji tanács — hivatkozva arra,­­hogy a vb­­titkárnő közeli családtagja az egyik alapító — az engedély el­bírálása kapcsán elfogultságot je­lentett be. A megye Leninvárosra „osztotta le" az ügyet, ahol az engedélyezési kérelmet kétszer is elutasították, mond­én: országos jellegű szerveződésről lenne szó. Februárra, Partium Társaság név­vel jegyezve, Jó hazát címmel mégis megjelent egy verseskötet. A könyvre rögtön rásütötték, hogy törvényellenes kiadás, mire Sáf­rány azt mondta: csak egyetlen telefon kellene a Művelődési Mi­nisztériumba, s rögtön kiderül­ne, férges vagy nem férges. Bár célszerűbb lett volna ha a kötet megjelenését az érintettek előze­tesen bejelentették volna a vá­ros vezetésének... A politikai munkatárs ennél a pontnál megállt. Mert, hogy ki­­emelendőnek tartja, dr. Maczó Ágnest 1987. nyarán úgy hívták Tokajba, hogy égessen fix­ maga mögött mindent, majd fél évvel később szögesen ellentétes véle­mény alapján útilaput kötöttek a talpára. Tévedni szabad, de ek­korát? Sáfrány­­kifejtette abbeli nézetét, hogy munkahelyén az embert elősorban a munkája alap­ján szabad megítélni, márpedig dr. Maczó Ágnes nem szegte meg a törvényt, nem követett el bűn­cselekményt, nem kapott fegyel­mi büntetésül) személyi anyagá­ba mégis bekerült egy kitörölhe­tetlen jel... . A PEDAGÓGUS Zelenák Istvánnak, tokája álta­lános­­iskolai igazgatóhelyettesnek, s egyben intézményi párttitkár­nak, valamint városi tanácstag­nak, a helyi politika erővonalai­nak ismerete nélkül esetenként nehéz a mondatait értelmezni. A pedagógus óvatos, az átlagosnál bonyolultabb fogalmazását párt­tag-tanácstag mivoltából levezet­hető nehéz helyzetével indokol­ta. Történt ugyanis, hogy a tanács­ülést megelőző estén összehívták azokat a tanácstagokat, akik­ az MSZMP tagjai, kérve, hogy párt­tagként szavazzák meg az előter­jesztést. A megbeszélésen az­­igaz­gatóhelyettes elsőként arra kere­sett feleletet, hogy a Partium Társaság valóban ellenzéki cso­portosulás lett volna-e? A kapott válasz igazán nem győzte meg. Ezt követően azt kérdezte, való­ban illegális-e a „Jó hazát" című kötet? E kételyeire csak a ta­nácsülésen kapta meg a meg­nyugtató feleletet, amikoris dr. Maczó Ágnes kijelentette, bárki felhívhatja a nyomdát, a kiadói főigazgatóság engedélyének szá­máért. A párttag-tanácstagi találkozón a pedagógus harmadik észrevéte­lét a felolvasott tájékoztatóhoz fűzte, jelezve, hogy az elhangzot­tak szerint a vizsgálat nem a vb­­titkárnő tényleges tevékenységére, hanem egyes megnyilvánulásaira irányult... Ennél a pontnál Zelenák István jelentőségteljes pillantás kíséreté­ben k­ért engedélyt arra, hogy a közlésben megálljon, mert nem akar­­pártszerűtlen lenni, s az ügy további szerepeiről sincs módja nyilatkozni. A KISZ-TITKÁR Poros Gyula városi KISZ-titkár Moszkvában szerzett felsőfokú képesítést Egyike azoknak a fia­tal, iskolázott tisztségviselőknek,­­akik más településről kerültek Tokajba, s viszonylag gyorsan ve­zető beosztásba jutottak. A hu­szonnyolc éves Poros, aki decem­berig katona volt leszereléskor pletykaként hallotta, hogy vala­mi feszültség van a tanácson.. De­­hát hol nincs! A KISZ-titkár te­hát gyanútlan és tájékozatlan volt mindaddig, amíg egy me­gyei rendezvényen meg nem kér­dezték tőle, miért­­küldik el To­kajból a tanácstitkárt? Ekkor Po­ros kezdte furcsán érezni magát, és február elején,, a helyi veze­tői értekezleten megkérdezte: voltaképpen mi készül itt? A ta­nácselnök nyugtatta, az ég vilá­gon semmi baj nincs, dolgoznak együtt tovább. Májer János tájé­koztatását a vezetői értekezlet egyetlen más résztvevője sem iga­zította ki. Később mégis érezni lehetett, hogy Maczót bizonyos folyama­tokban izolálni igyekeznek. Az­tán az utolsó pillanatig a színfa­lak mögött zajló, titokban tartott ügy napvilágot látott Poros ön­magával tusakodva idézte fel, mennyire magára maradt az asz­­szony. Nagyon egyedül, hiszen azok sem szólaltak meg a tanács­ülésen, akik pedig előtte ennek szükségességét érezték. Ő is hall­gatott. De valahogy nem ment, nem lehetett közbeszólni, úgy volt megrendezve az egész. Ami­kor a késő estébe nyúló tanács­ülésről hazament, a felesége meg­kérdezte, hát senki sem akadt ott a teremben, aki kimondta volna, legalább gondolkodjunk el, em­berek ... Később a városban pro és kont­ra elhangzott mindenféle­ véle­mény. Csak abban volt el­térés, hogy az eljárás módja min­denkit egyaránt irritál. A NÉPFRONT­­TITKÁR Vitányi Béla, a Hazafias Nép­front városi bizottságának titká­ra 1987. október 1-jéig pedagógus volt. A harminchárom éves férfi találkozásunkkor nem titkolta, hogy zaklatott a lelkiállapota, s a történtek hordalékától még nem tudott szabadulni. Ő .is csak köz­vetlenül a tanácsülés előtt tudta meg, hogy dr. Maczó Ágnest fel fogják menteni. Vitányi küszköd­ve idézte fel a február 24-i napot, azt a borzalmasnak minősített tanácsülést, amelyen érzései sze­rint mintha megállt, kimerevedett volna az idő. Akkor jött rá az egész eljárás hátborzongató mivoltára, és bár utólag belemagyarázásnak tűn­het, de érezte, félnek az embe­rek. Féltek, mert a párttag-ta­nácstagok kivételével semmit sem tudtak. Egyszerre zúdult rájuk az előterjesztés, a kimondott és a kimondatlan vádak sora. A népfronttitkár szavai időn­ként elakadtak, és a férfi ér­zékelhetően csak akkor könnyeb­­bült meg, amikor kimondta: ír­ja csak le, mert vállalom, hogy szégyellem magam. Lelkiismeret­­furdalásom van, amiért semmit sem tettem. Ettől mintha eloszlott volna benne a félelem. Pedig nemrégi­ben Papp Miklós, Tokaj első dísz­polgára, a népfront elnökségi ülé­se után Partium-kötetet árult, amiből újabb baj kerekedett. A rákövetkező héten vezetőségi ülé­sen Aradi Mária kijelentette, e könyv itteni terjesztése után re­mélhetőleg senki sem gondolja, hogy a népfrontnak továbbra is helye lesz a házban. S amikor Vitányi a „kilakoltatás” fenyege­tését mérlegelte, akkor úgy fo­galmazott, ő maga is lapátra ke­rülhet. Mégis, így most, legalább kibeszélve a szorongást, köny­­nyebb. Sokkal könnyebb ... . * A jegyzetfüzetben még ott so­rakoznak a­­Májer János, dr. Maczó Ágnes szavaival sűrűn te­leírt oldalak. A tanácselnök az előterjesztésben kifejtetteket is­mételgette, a volt vb-titkárnő pe­dig a védekezés, még inkább az ér­tetlenség szavait. A krónikás még Aradi Mária mondatait tolmácsol­hatná, de felelőssége tiltja, hogy a megalapozott véleményt helyet­tesítő gyanúsítgatások és vádas­kodások kinyomtatásával méltat­lan helyzetbe hozza a nyilatkozót. Meg aztán a gépezet működésé­ihez, az eljárás koreográfiájához sokkal többet már nem is tudott volna hozzátenni. Mélykúti Attila ♦­­ A sérelmesnek tartott eljárással szemben G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a megyei tanács végrehaj­tó bizottságához fellebbezést nyújtott be. A végső döntésről szóló hírr­ek, illetve az üggyel kapcsolatos bármiféle vélemény­nek a Magyar Nemzet készségesen helyt ad hasábjain. (A szerk.) Zárt alakzat Magdalena Abakanowicz kiállítása április 3-ig tekinthető meg , a Műcsarnokban Magyar Nemzet Kedd, 1988. március 22. NSZK-filmhét Berlin, Alexanderplatz HA LENNE KRITIKUSI TAN­FOLYAM, tanítani kellene, hogy a megfilmesítést nem érdemes összehasonlítani az irodalmi alap­anyaggal. Már csak azért sem, mert a filmnek és a regénynek megvannak a sajátos törvénysze­rűségei, amelyek jócskán eltér­nek egymástól. Az adaptáció lé­nyege egyébként sokkal inkább az, hogy az átörökítő megérzi-e, s ami legalább ennyire fontos: sikerül-e átmentenie a széppró­za hangulatát. Rainer Werner Fassbinder, az 1982-ben, fiatalon elhunyt rendező esetében kivéte­lesen mégis indokolt az összeha­sonlítás. A világhírű filmes a hetvenes évek végén Alfred Dub­lin fél évszázaddal korábban meg­jelent regényéből tizenöt és fél órás tévésorozatot készített, már­pedig ez a terjedelem lehetővé teszi, hogy ne kelljen megkur­­títani-megcsonkítani az irodalmi alapanyagot. A két mű összeve­tését megkönnyíti egy-egy élet­rajzi párhuzam is (például az, hogy mindkét művész apa nél­kül nőtt fel). Fassbindert ben­sőséges kapcsolat fűzte Döblip re­gényéhez: vallomása szerint a Berlin, Alexanderplatz tizennégy éves kora óta kísérte az életét, hatott a gondolkodásmódjára, ér­zelmeire, arra, ahogyan mások­hoz közeledett. A nyugatnémet film fenegye­rekét mindig az antihősök, a kis­emberek, a megalázónak és meg­nyomorítottak érdekelték. A hé­roszokat meghagyta a hollywoo­diaknak. Az ő teremtményei ki­szolgáltatottak, elesettek; helyze­tüket mindig beleérzőképességgel, megértéssel, gyakran fájdalom­mal, keserűséggel ábrázolta. Da­rabjait két mozzanat kíséri vé­gig, a szerelem és a pénz. Mind­kettőhöz a függőség, az alávetett­ség fogalma kötődik. Függőség a másik féltől a szerelemben, a pénztől a társadalomban. „Min­dig ugyanazt a filmet csinálom” — mondta Fassbinder utolsó in­terjújában. S mindaz, amit a Ber­lin, Alexanderplatz forgatásáig, 1979-ig csinált — csaknem negy­ven filmet — alapjaiban megtalál­ható a Döblin-regényben. A vaskos kötet szereplői a wei­­mari köztársaság idején, a világ­­gazdasági válság előtti években éltek, munkanélküliek és bűnö­zők, rablók és gyilkosok, kitar­tottak és kitartók a pénztől és örömöktől függő emberek. Az­ író jól ismerte ezt a környezetet, hi­szen orvos volt Berlin proletár­negyedeiben. A rendező ötven évvel a könyv megjelenése után meghökkentő pontossággal ra­gaszkodik a regényhez, nála még­sem az alvilág áll a középpont­ban. A figurák lelki állapotára, egymáshoz fűződő kapcsolataikra összpontosít. Az írónál a nagy­város leírása krimiszerű történ­et­­tel, szerelmi viszonyokkal kevere­dik, az eseményeket újsághírek és reklámok, dalszövegek és más betétek szakítják meg. Az akkor újszerű kollázstechnika, segítsé­gével hátborzongató módon adja vissza a metropolisz lüktetését. De a főhős, az egykori szállító­munkás Franz Biberkopf idegen maradt­­ számomra. Nem azért, mert börtönviselt. Még csak azért sem, mert megölte a kedvesét, majd megfogadja, amit amúgy sem tud megtartani, hogy becsü­letesen fog élni. Lépésről lépésre mélyebbre süllyed a munkanél­küliek, bűnözők nyomorába, míg végül elbukik. Idegenkedésem oka: Döblin ironikus távolság­­tartással, gyakran szarkasztiku­san írja le hőseit. Nem úgy, mint Fassbinder, aki talán leginkább Biberlropffal azo­nosul. Ezért koncentrál az ér­zelmekre, a tettek belső indíté­kaira. Miközben hű marad a re­gény hangulatához még a mellék­szereplőknek is nagyobb figyel­met szentel, kiemeli például a szállásadónőt. Ő az egyik legszebb nőalak, olyan, mint az aggódó, gondoskodó anya, akihez mindig vissza lehet térni. A filmben tu­­lajdonképppen ez az egyetlen élet­képes kapcsolat. FASSBINDER SZEREPLŐI nem egyszerűek húszas évekbeli lum­penek. A társadalmi körülmények áldozatai, rabjai egy olyan vi­lágnak, amelyet nem látnak át. Rabjai érzelmeiknek is, amelye­ket nem képesek elemezni és ki­fejezni. Biberkopf lassú agyú em­ber. Hisz a jóságban, ez a nagy­darab, befolyásolható gyerek sze­­retetvágyában mindenkit követ, akiben barátot, segítőtársat lát, eközben persze, mindig gaztettbe sodródik. Nála sosem lehet tudni, hogyan reagál a következő pil­lanatban. Egyszerre bizalomkeltő és agresszív, magabiztosnak lát­szó és elesett. Nemcsak fogad­­kozik, őszintén is gondolja, hogy becsületes akar maradni. Tragi­­kai vétsége, hogy későn jön rá: ebben a világban nincs lehető­sége a tisztességes életre. Döblinnél a középpontban gyakran nem is Biberkopf, hanem Berlin áll. Fassbinder lemond ar­ról, hogy rekonstruálja az Alexan­­derplatzot, ráadásul a húszas évek végi állapotában. A híres teret egy sötét, szorongást keltő földalatti­ megállóra szűkíti le. A mamutvállalkozásban alig látha­tók külső felvételek, az esemé­nyek túlnyomórészt belső terek­ben játszódnak, homályos szo­bákban és kiskocsmákban. Még a szórványos természet­jelenetek is a bezártság nyomasztó érzetét keltik. Végig sötétek a képek: a végletekig, már-már a néz­­hetőség határáig alulvilágítottak. Sérült emberek sivár világa ez. A filmre alkalmazónál az ötven év előtti világváros inkább csak finom utalásokban van jelen. Az eseményeket ugyan hasonlókép­pen meséli el, mint a regényíró — szaggatottan, expresszív stí­lusban —, érzelmileg mégis erő­sebben hat rám. Csak egy példa. Nem láttam eddig olyan filmet, amelynek készítője ennyire tuda­tosan építene a hangra. A háttér­ből többféle zajt hallunk, folya­matosan : nagyvárosi zörejeket, korabeli slágereket, a rádiót, amelyből a szemünk előtt zajló történések, párbeszédek alatt hol sporttudósítás, hol pedig Hitler­­beszéd vehető ki. Az eseményeket Döblin-szövegek szakítják meg, amelyeket ma a Fassbinder shond el.’ Az­ e­lső tizenhárom részt vé­gigkíséri az érzelmeinkre szinte észrevétlenül ható, ám annál erő­teljesebb zene. Az utolsó, tizen­negyedik folytatásban merőben más történik: a rendező, aki ed­dig lírai képekben mesélt, hir­telen kitombolja magát. Szürrea­lista jelenetekben zúdítja ránk látomásait; elképzeli, hogy az el­meosztályra került Biberkopf mi­ként vizionál. NÉGY ESTEN­ ÁT néztük Bu­dapesten, a Toldi moziban, a nyu­gatnémet kulturális hét alkalmá­ból vetített filmet. Alkotója nem­csak a regény hangulatát men­­tette át a celluloid szalagra, ha­nem még érzelmi többletet is adott. Gyilkosokat, rablókat, kur­vákat és striciket ábrázol, olyan lényeket, akiktől hajlamosak va­gyunk megvonni az ember-titulust. Csakhogy Fassbinder, ez a zseni­­gyanús filmes annyi együttérzés­sel, nyitottan közelít hozzájuk, hogy csoda történik: lépésről lé­pésre rádöbbenünk, hogy meg­szerettük azokat, akiket általában nem szoktunk szeretni. Eszéki Erzsébet A BÚTORIPARI EGYESÜLÉS AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖK BETÖLTÉSÉRE KERES MUNKATÁRSAKAT: országos márkaszervizünkbe, bútoripari ismeretekkel, faipari technikusi végzettséggel MŰSZAKI ÜGYINTÉZŐT,­­ értékesítési csoportunkhoz: ÉRTÉKESÍTÉSI ELŐADÓT, anyagosztályunkra: FAIPARI TECHNIKUST, számviteli osztályunkra: SZÁMLALIKVIDATORT. JELENTKEZNI LEHET a Bútoripari Egyesülés titkárságán, a személyzeti vezetőnél, Bp. III., Raktár u. 21. sz. alatt, vagy telefonon, a 684-220-as számon. A Főv. V. Ker. Ingatlankezelő Vállalat keres. Jelentkezés: Bp. V., Váci utca 36., számviteli osztályvezetőnél. Telefon: 185-266/46 mellék.

Next