Magyar Nemzet, 1988. március (51. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
6 A mekük van, családi életük rendezett. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes széles körű társadalmi és politikai ismeretekkel rendelkezik. Élénk közéleti érdeklődése van, a társadalmi problémák iránti érzékenységét eredményesen kamatoztatja a helyi gondok megoldásában. Megalapozott szakismerettel rendelkezik, a két év vezetői munka során kellő tapasztalatokat szerzett. Jól ismeri az igazgatás részterületeit, a tanácsi gazdálkodás követelményeit, a megvalósítás lehetőségeit. Nagy gondot fordít a községpolitikai feladatok végrehajtására, amelynek hatása érzékelhető a szakigazgatási tevékenység színvonalának növekedésében, a helyi társadalmi élet élénkülésében. Jók a lakossági kapcsolatai, gyorsan elfogadtatta magát a településeken. Határozott fellépésű, jó szervezőképességgel, szervezőkészséggel rendelkező vezető. Munkatársai és a körzet tisztségviselői körében kellő megbecsülést szerzett. Rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek alkalmassá teszik a Városi Tanács vb-titkári funkció betöltésére.* Tokaj város tanácsa 1987. május 21-én Májer János tanácselnök előterjesztését megismerte,majd. Nagyné dr. Maczó Ágnest a vb-titkári teendők ellátásával megbízta. Tokaj város tanácsa 1988. február 24-én Májer János tanácselnök előterjesztését megismerte, majd G. Nagyné dr. Maczó Ágnest a vbtitkári teendők ellátása alól felmentette. ELŐTERJESZtÉS I. „Tisztelt Tanács! Kazlamért, hogy a Városi Tanácson a vb-titkári álláshely 1987. április 30-val Tihanyi Józsefné nyugdíjazásával megüresedett. A Megyei Tanács vezetése e funkció betöltésére G. Nagyné dr. Maczó Ágnest javasolja. A Városi Párt Végrehajtó Bizottság 1987. május 21-i ülésén előzetes állásfoglalásával egyetértett jelölésével. AMegyei Tanács V. B. pedig ma délelőtti ülésén 1088/Tk. 92/V. B. 1987. számú határozatával 1987. július 1-jei hatállyal jelölte a Városi Tanács vb-titkári funkciójába. G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (ez. Törökszentmiklós, 1980. július 30., an.: Szabó Erzsébet) 1983-ban szerzett jogi végzettséget az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően az OTP Hajdú-Bihar megyei igazgatóságán helyezkedett el, 1985. szeptember 1-jével nyert kinevezést. Jelenlegi funkciójába. Boldogkőváralja Közös Községi Tanács vb-titkárának. Pártonkívüli, politikai iskolai végzettsége nincs. (Férjezett, férje szabadfoglalkozású író, két gyerELŐTERJESZTÉS 11. „Tisztelt Tanács! Tájékoztatom a Tisztelt Tanácsot, a Városi Tanács apparátusában kialakult helyzetről. A Városi Tanács V. B. titkárának, G. Nagyné dr. Maczó Ágnesnek 1987. október közepétől fogva az apparátus dolgozóinak jelentős részével és velem is annyira megromlott a kapcsolata, hogy levélben fordultam dr. Ladányi József elvtárshoz, a B-A-Z Megyei Tanács elnökéhez, hogy a tarthatatlan állapotot vizsgáltassa ki és adjon segítséget az ügy megnyugtató megoldásához. Döntésemet hosszas gondolkodás és megfontolás után hoztam meg, amelyre lényeges hatást gyakorolt, hogy a V. B.titkárának a kapcsolata nemcsak velem vált lehetetlenné, hanem helyrehozhatatlanul megromlott a tanácsi osztályvezetők és az apparátus dolgozóinak is egy részével. S ez már veszélyezteti a Tanács egységes hatékony működését. A végrehajtó bizottság titkára törekvéseiben saját elképzelései, valamint közvetlen barátainak az érdekei jelennek meg. Vezetői beosztását felhasználva elsősorban ezeknek akar érvényt szerezni. Munkamódszerét főleg a fenyegetés és az elrettentés jellemzi, elsősorban ilyen eszközökkel kíván számára kedvező döntést kicsikarni, s a beosztott dolgozókat céljai érdekében eszközként felhasználni. A tanácsi munkába csak felszínesen kapcsolódott be, az ügyintézés során kialakult problémákat, vagy eredménytelenségeket a beosztottaira hárítja. Mindezeket az ő tájékoztatása hiányával indokolja, ahelyett, hogy tüzetesebben elmélyülne a szakmai feladatok megismerésében. Az ismertetett munkastílusa és irányítási módszere miatt konfliktusba került több városi vezetővel is, és a tanács korábban kialakult jó kapcsolatrendszerét a városi intézményekkel és gazdálkodó szervekkel már-már veszélyeztem sem segít a munkámban, sőt megfenyegetett azzal, hogy két hónap leforgása alatt ,,kicsinál". Néhány alkalommal a becsületsértésig menő kijelentésekkel illetett és munkatársaimnak a személyiségemet sértő és valótlan dolgokról beszélt. Az elmúlt év októbere óta azon munkálkodik, hogy lejárasson, aA tokaji pártbizottságon Sáfrány Ferenc politikai munkatárs az egyszemélyes apparátust testesíti meg, s fölöttese Aradi Mária, a pártbizottság titkára, az irányítást. 1988. március 7-én, valamivel 11 óra után, nem egészen két héttel a tanácsülést követően Sáfrány belépett Aradi Mária szakádéiba. Bejelentette, hogy a Magyar Nemzet újságírója dr. Maczó Ágnes ügyében a véleményét kéri, s neki van is véleménye. A meglepetésként ható közlés hallatán a városi pártbizottság titkára nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ilyen esetben Sáfrány Ferenc nemcsak úgy egyszerűen Sáfrány Ferenc, hanem politikai munkatárs, annak minden felelősségével együtt. A figyelmeztető deklaráció üzenetével a harmincnégy éves okleveles vegyész, a gépészezmérnök és a tanár végzettségű férfit ugyancsak nyomatékosan, valamint mélyen egyetértett. A PÁRTMUNKÁS Irodájába visszatérve Sáfrány Ferenc sűrűn teleírt papírlapokat terített asztalára. Időrendben haladva, szükségesnek tartotta elmondani, hogy még leendő vbtitkári minőségében hírből akkor ismerte meg az asszonyt, amikor hivatalos tájékoztatóként személyében jó felkészültségű, határozott vezetőt ígértek Tokajnak. Emlékezett, a minősítés hallatán többen úgy vélekedtek, hogy emberről ilyenpozitív véleményt még nem mondtak. A beiktatását követően a vb-titkárnőben egy nyílt tekintetű, keményen szókimondó, a jogot nem szabálygyűjteményből citáló tisztségviselőtismert meg. Lehet, hogy nagyfokú követelményt támasztott, ami agresszivitásként fogható fel, de valójában mindenkivel szemben csak a törvényességet védte! A politikai munkatárs a tavalyi év végére tette azt az időpontot, amikor pletykoaszerűen kezdett terjedni a hír, hogy nincs nak ellenére, hogy megkülönböztetett megbecsüléssel fogadtuk. Munkavégzésével kapcsolatos elve az, hogy „szabaddá a megterhelés a konfliktus tesz**. Ennek az elvnek megfelelően tehát keresi a konfliktusokat. Kifejezésre juttatta azt is, hogy :*ez az ő tanácsa, itt az lesz amit ő akar**. Ma már az apparátusban erőszakos fellépése miatt az osztályvezetőkkel és a dolgozók többségével is megromlott a kapcsolata. A dolgozók körében eluralkodott egy általános rossz hangulat. A vizsgálatokat követően ugyan ígéretet tett arra, hogy változtat a magatartásán, erre azonban a kialakult helyzet alapján már semmilyen garanciát nem látunk. Úgy gondolom, hogy ilyen vezetési stílussal, ilyen vezetői magatartással sem jelenleg, sem a jövőben nem lehet tanácsi apparátust vezetni, intézményeket irányítani, törvényességet biztosítani. E pár hónapos működése alatt bebizonyosodott, hogy ilyen feladatok ellátására alkalmatlan, mert ma már nem az uralkodó típusú vezetőket igényli a társadalom, hanem azokat, akik szolgálatnak tekintik hivatásukat. Írásos megkeresésemre a B. A. Z. Megyei Tanács Elnöke vizsgálatot rendelt el, ahol a Megyei Tanács Titkára és Személyzeti és Oktatási Osztályának vezetője személyesen beszélt dr. Maczó Ágnessel és velem. A Személyzeti és Oktatási Osztály vezető-helyettese pedig ez idő alatt a dolgozókat hallgatta meg. A Városi Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága, titkárához eljuttatott levelem alapján — kérésemre —, valamint a megyei vizsgálat birtokában tárgyalta a városi tanács apparátusában kialakult feszült helyzetet. Állásfoglalásában javasolta, hogy: — a problémát tanácsülés elé kell vinni, — Javasolni kell a V. B. titkár kinevezés alóli felmentését a következő indokokkal: — nagyfokú együttműködési képtelenség, amellyel megbontotta a tanácsi apparátus egységét és veszélyeztet működését, a vezetői alkalmatlanság.. Végezetül a Városi Pártbizottság kimondta, hogy a város vezető testületeinek a felelőssége a probléma mielőbbi megoldása. Az elhangzottakra figyelemmel kérem a Tisztelt Tanácsot, hogy a kialakult helyzetet vitassa meg és G. Nagyné dr. Maczó Ágnest vbtitkári tisztségéből mentse fel" egység a tanácselnök és a vb-titkár között. Májer János kérésére Aradi Mária még decemberben behívatta a pártbizottságra Maczó Ágnest, röviden azzal, hogy tudomása szerint a vb-titkárnő pártellenes kijelentést tett, s viselkedésével fenyegeti a tapasztalatlan tanácselnököt. A felhozott vádak ellen dr. Maczó Ágnes helyben tiltakozott, lehetőséget kérve a védekezésre, a tisztázásra. Másnap telefonon keresztülkijelentette, hogy sértőnek érzi az eljárást, s emiatt a városi pártbizottsághoz, valamint a megyéhez levélben is bejelentést tesz. A politikai munkatárs — aki Aradi Mária, Májer János, dr. Maczó Ágnes és egy párt-végrehajtó bizottsági tag mellett maga is tanúja volt az inkriminált beszélgetésnek — az eset után felkereste a vb-titkárnőt. Javasolta, próbálják meg helyiben tisztázni az ügyet, mert azt helyettük mások úgy nem fogják megtenni. Ekkor Sáfrányt döbbenetes hatásként találta el a válasz, mely szerint dr. Maczó Ágnes már 1987. decemberében a kikészítésére indított hadjáratként minősítette a történteket. Érvelt, ha az elhangzott vádak ügyében nem lép, akkor hónapok múltán, amikor végképp kicsinálják, azt mondhatják, lám-lám, figyelmeztettük, de nem fogadta meg... Sáfrány a probléma komplex megközelítése érdekében szükségesnek tartotta a Partium irodalmi társaság megalakítása körül lezajlott eseményeket is ismertetni az újságíróval. Ezek szerint nyolc-tíz író, köztük a vébé titkárnő férje, tavalybejelentette, hogy irodalmi társaságot kíván alapítani Ratkó József költő vezetésével. Végülis a tokaji tanács — hivatkozva arra,hogy a vbtitkárnő közeli családtagja az egyik alapító — az engedély elbírálása kapcsán elfogultságot jelentett be. A megye Leninvárosra „osztotta le" az ügyet, ahol az engedélyezési kérelmet kétszer is elutasították, mondén: országos jellegű szerveződésről lenne szó. Februárra, Partium Társaság névvel jegyezve, Jó hazát címmel mégis megjelent egy verseskötet. A könyvre rögtön rásütötték, hogy törvényellenes kiadás, mire Sáfrány azt mondta: csak egyetlen telefon kellene a Művelődési Minisztériumba, s rögtön kiderülne, férges vagy nem férges. Bár célszerűbb lett volna ha a kötet megjelenését az érintettek előzetesen bejelentették volna a város vezetésének... A politikai munkatárs ennél a pontnál megállt. Mert, hogy kiemelendőnek tartja, dr. Maczó Ágnest 1987. nyarán úgy hívták Tokajba, hogy égessen fix maga mögött mindent, majd fél évvel később szögesen ellentétes vélemény alapján útilaput kötöttek a talpára. Tévedni szabad, de ekkorát? Sáfránykifejtette abbeli nézetét, hogy munkahelyén az embert elősorban a munkája alapján szabad megítélni, márpedig dr. Maczó Ágnes nem szegte meg a törvényt, nem követett el bűncselekményt, nem kapott fegyelmi büntetésül) személyi anyagába mégis bekerült egy kitörölhetetlen jel... . A PEDAGÓGUS Zelenák Istvánnak, tokája általánosiskolai igazgatóhelyettesnek, s egyben intézményi párttitkárnak, valamint városi tanácstagnak, a helyi politika erővonalainak ismerete nélkül esetenként nehéz a mondatait értelmezni. A pedagógus óvatos, az átlagosnál bonyolultabb fogalmazását párttag-tanácstag mivoltából levezethető nehéz helyzetével indokolta. Történt ugyanis, hogy a tanácsülést megelőző estén összehívták azokat a tanácstagokat, akik az MSZMP tagjai, kérve, hogy párttagként szavazzák meg az előterjesztést. A megbeszélésen azigazgatóhelyettes elsőként arra keresett feleletet, hogy a Partium Társaság valóban ellenzéki csoportosulás lett volna-e? A kapott válasz igazán nem győzte meg. Ezt követően azt kérdezte, valóban illegális-e a „Jó hazát" című kötet? E kételyeire csak a tanácsülésen kapta meg a megnyugtató feleletet, amikoris dr. Maczó Ágnes kijelentette, bárki felhívhatja a nyomdát, a kiadói főigazgatóság engedélyének számáért. A párttag-tanácstagi találkozón a pedagógus harmadik észrevételét a felolvasott tájékoztatóhoz fűzte, jelezve, hogy az elhangzottak szerint a vizsgálat nem a vbtitkárnő tényleges tevékenységére, hanem egyes megnyilvánulásaira irányult... Ennél a pontnál Zelenák István jelentőségteljes pillantás kíséretében kért engedélyt arra, hogy a közlésben megálljon, mert nem akarpártszerűtlen lenni, s az ügy további szerepeiről sincs módja nyilatkozni. A KISZ-TITKÁR Poros Gyula városi KISZ-titkár Moszkvában szerzett felsőfokú képesítést Egyike azoknak a fiatal, iskolázott tisztségviselőknek,akik más településről kerültek Tokajba, s viszonylag gyorsan vezető beosztásba jutottak. A huszonnyolc éves Poros, aki decemberig katona volt leszereléskor pletykaként hallotta, hogy valami feszültség van a tanácson.. Dehát hol nincs! A KISZ-titkár tehát gyanútlan és tájékozatlan volt mindaddig, amíg egy megyei rendezvényen meg nem kérdezték tőle, miértküldik el Tokajból a tanácstitkárt? Ekkor Poros kezdte furcsán érezni magát, és február elején,, a helyi vezetői értekezleten megkérdezte: voltaképpen mi készül itt? A tanácselnök nyugtatta, az ég világon semmi baj nincs, dolgoznak együtt tovább. Májer János tájékoztatását a vezetői értekezlet egyetlen más résztvevője sem igazította ki. Később mégis érezni lehetett, hogy Maczót bizonyos folyamatokban izolálni igyekeznek. Aztán az utolsó pillanatig a színfalak mögött zajló, titokban tartott ügy napvilágot látott Poros önmagával tusakodva idézte fel, mennyire magára maradt az aszszony. Nagyon egyedül, hiszen azok sem szólaltak meg a tanácsülésen, akik pedig előtte ennek szükségességét érezték. Ő is hallgatott. De valahogy nem ment, nem lehetett közbeszólni, úgy volt megrendezve az egész. Amikor a késő estébe nyúló tanácsülésről hazament, a felesége megkérdezte, hát senki sem akadt ott a teremben, aki kimondta volna, legalább gondolkodjunk el, emberek ... Később a városban pro és kontra elhangzott mindenféle vélemény. Csak abban volt eltérés, hogy az eljárás módja mindenkit egyaránt irritál. A NÉPFRONTTITKÁR Vitányi Béla, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára 1987. október 1-jéig pedagógus volt. A harminchárom éves férfi találkozásunkkor nem titkolta, hogy zaklatott a lelkiállapota, s a történtek hordalékától még nem tudott szabadulni. Ő .is csak közvetlenül a tanácsülés előtt tudta meg, hogy dr. Maczó Ágnest fel fogják menteni. Vitányi küszködve idézte fel a február 24-i napot, azt a borzalmasnak minősített tanácsülést, amelyen érzései szerint mintha megállt, kimerevedett volna az idő. Akkor jött rá az egész eljárás hátborzongató mivoltára, és bár utólag belemagyarázásnak tűnhet, de érezte, félnek az emberek. Féltek, mert a párttag-tanácstagok kivételével semmit sem tudtak. Egyszerre zúdult rájuk az előterjesztés, a kimondott és a kimondatlan vádak sora. A népfronttitkár szavai időnként elakadtak, és a férfi érzékelhetően csak akkor könnyebbült meg, amikor kimondta: írja csak le, mert vállalom, hogy szégyellem magam. Lelkiismeretfurdalásom van, amiért semmit sem tettem. Ettől mintha eloszlott volna benne a félelem. Pedig nemrégiben Papp Miklós, Tokaj első díszpolgára, a népfront elnökségi ülése után Partium-kötetet árult, amiből újabb baj kerekedett. A rákövetkező héten vezetőségi ülésen Aradi Mária kijelentette, e könyv itteni terjesztése után remélhetőleg senki sem gondolja, hogy a népfrontnak továbbra is helye lesz a házban. S amikor Vitányi a „kilakoltatás” fenyegetését mérlegelte, akkor úgy fogalmazott, ő maga is lapátra kerülhet. Mégis, így most, legalább kibeszélve a szorongást, könynyebb. Sokkal könnyebb ... . * A jegyzetfüzetben még ott sorakoznak aMájer János, dr. Maczó Ágnes szavaival sűrűn teleírt oldalak. A tanácselnök az előterjesztésben kifejtetteket ismételgette, a volt vb-titkárnő pedig a védekezés, még inkább az értetlenség szavait. A krónikás még Aradi Mária mondatait tolmácsolhatná, de felelőssége tiltja, hogy a megalapozott véleményt helyettesítő gyanúsítgatások és vádaskodások kinyomtatásával méltatlan helyzetbe hozza a nyilatkozót. Meg aztán a gépezet működéséihez, az eljárás koreográfiájához sokkal többet már nem is tudott volna hozzátenni. Mélykúti Attila ♦ A sérelmesnek tartott eljárással szemben G. Nagyné dr. Maczó Ágnes a megyei tanács végrehajtó bizottságához fellebbezést nyújtott be. A végső döntésről szóló hírrek, illetve az üggyel kapcsolatos bármiféle véleménynek a Magyar Nemzet készségesen helyt ad hasábjain. (A szerk.) Zárt alakzat Magdalena Abakanowicz kiállítása április 3-ig tekinthető meg , a Műcsarnokban Magyar Nemzet Kedd, 1988. március 22. NSZK-filmhét Berlin, Alexanderplatz HA LENNE KRITIKUSI TANFOLYAM, tanítani kellene, hogy a megfilmesítést nem érdemes összehasonlítani az irodalmi alapanyaggal. Már csak azért sem, mert a filmnek és a regénynek megvannak a sajátos törvényszerűségei, amelyek jócskán eltérnek egymástól. Az adaptáció lényege egyébként sokkal inkább az, hogy az átörökítő megérzi-e, s ami legalább ennyire fontos: sikerül-e átmentenie a széppróza hangulatát. Rainer Werner Fassbinder, az 1982-ben, fiatalon elhunyt rendező esetében kivételesen mégis indokolt az összehasonlítás. A világhírű filmes a hetvenes évek végén Alfred Dublin fél évszázaddal korábban megjelent regényéből tizenöt és fél órás tévésorozatot készített, márpedig ez a terjedelem lehetővé teszi, hogy ne kelljen megkurtítani-megcsonkítani az irodalmi alapanyagot. A két mű összevetését megkönnyíti egy-egy életrajzi párhuzam is (például az, hogy mindkét művész apa nélkül nőtt fel). Fassbindert bensőséges kapcsolat fűzte Döblip regényéhez: vallomása szerint a Berlin, Alexanderplatz tizennégy éves kora óta kísérte az életét, hatott a gondolkodásmódjára, érzelmeire, arra, ahogyan másokhoz közeledett. A nyugatnémet film fenegyerekét mindig az antihősök, a kisemberek, a megalázónak és megnyomorítottak érdekelték. A héroszokat meghagyta a hollywoodiaknak. Az ő teremtményei kiszolgáltatottak, elesettek; helyzetüket mindig beleérzőképességgel, megértéssel, gyakran fájdalommal, keserűséggel ábrázolta. Darabjait két mozzanat kíséri végig, a szerelem és a pénz. Mindkettőhöz a függőség, az alávetettség fogalma kötődik. Függőség a másik féltől a szerelemben, a pénztől a társadalomban. „Mindig ugyanazt a filmet csinálom” — mondta Fassbinder utolsó interjújában. S mindaz, amit a Berlin, Alexanderplatz forgatásáig, 1979-ig csinált — csaknem negyven filmet — alapjaiban megtalálható a Döblin-regényben. A vaskos kötet szereplői a weimari köztársaság idején, a világgazdasági válság előtti években éltek, munkanélküliek és bűnözők, rablók és gyilkosok, kitartottak és kitartók a pénztől és örömöktől függő emberek. Az író jól ismerte ezt a környezetet, hiszen orvos volt Berlin proletárnegyedeiben. A rendező ötven évvel a könyv megjelenése után meghökkentő pontossággal ragaszkodik a regényhez, nála mégsem az alvilág áll a középpontban. A figurák lelki állapotára, egymáshoz fűződő kapcsolataikra összpontosít. Az írónál a nagyváros leírása krimiszerű történettel, szerelmi viszonyokkal keveredik, az eseményeket újsághírek és reklámok, dalszövegek és más betétek szakítják meg. Az akkor újszerű kollázstechnika, segítségével hátborzongató módon adja vissza a metropolisz lüktetését. De a főhős, az egykori szállítómunkás Franz Biberkopf idegen maradt számomra. Nem azért, mert börtönviselt. Még csak azért sem, mert megölte a kedvesét, majd megfogadja, amit amúgy sem tud megtartani, hogy becsületesen fog élni. Lépésről lépésre mélyebbre süllyed a munkanélküliek, bűnözők nyomorába, míg végül elbukik. Idegenkedésem oka: Döblin ironikus távolságtartással, gyakran szarkasztikusan írja le hőseit. Nem úgy, mint Fassbinder, aki talán leginkább Biberlropffal azonosul. Ezért koncentrál az érzelmekre, a tettek belső indítékaira. Miközben hű marad a regény hangulatához még a mellékszereplőknek is nagyobb figyelmet szentel, kiemeli például a szállásadónőt. Ő az egyik legszebb nőalak, olyan, mint az aggódó, gondoskodó anya, akihez mindig vissza lehet térni. A filmben tulajdonképppen ez az egyetlen életképes kapcsolat. FASSBINDER SZEREPLŐI nem egyszerűek húszas évekbeli lumpenek. A társadalmi körülmények áldozatai, rabjai egy olyan világnak, amelyet nem látnak át. Rabjai érzelmeiknek is, amelyeket nem képesek elemezni és kifejezni. Biberkopf lassú agyú ember. Hisz a jóságban, ez a nagydarab, befolyásolható gyerek szeretetvágyában mindenkit követ, akiben barátot, segítőtársat lát, eközben persze, mindig gaztettbe sodródik. Nála sosem lehet tudni, hogyan reagál a következő pillanatban. Egyszerre bizalomkeltő és agresszív, magabiztosnak látszó és elesett. Nemcsak fogadkozik, őszintén is gondolja, hogy becsületes akar maradni. Tragikai vétsége, hogy későn jön rá: ebben a világban nincs lehetősége a tisztességes életre. Döblinnél a középpontban gyakran nem is Biberkopf, hanem Berlin áll. Fassbinder lemond arról, hogy rekonstruálja az Alexanderplatzot, ráadásul a húszas évek végi állapotában. A híres teret egy sötét, szorongást keltő földalatti megállóra szűkíti le. A mamutvállalkozásban alig láthatók külső felvételek, az események túlnyomórészt belső terekben játszódnak, homályos szobákban és kiskocsmákban. Még a szórványos természetjelenetek is a bezártság nyomasztó érzetét keltik. Végig sötétek a képek: a végletekig, már-már a nézhetőség határáig alulvilágítottak. Sérült emberek sivár világa ez. A filmre alkalmazónál az ötven év előtti világváros inkább csak finom utalásokban van jelen. Az eseményeket ugyan hasonlóképpen meséli el, mint a regényíró — szaggatottan, expresszív stílusban —, érzelmileg mégis erősebben hat rám. Csak egy példa. Nem láttam eddig olyan filmet, amelynek készítője ennyire tudatosan építene a hangra. A háttérből többféle zajt hallunk, folyamatosan : nagyvárosi zörejeket, korabeli slágereket, a rádiót, amelyből a szemünk előtt zajló történések, párbeszédek alatt hol sporttudósítás, hol pedig Hitlerbeszéd vehető ki. Az eseményeket Döblin-szövegek szakítják meg, amelyeket ma a Fassbinder shond el.’ Az első tizenhárom részt végigkíséri az érzelmeinkre szinte észrevétlenül ható, ám annál erőteljesebb zene. Az utolsó, tizennegyedik folytatásban merőben más történik: a rendező, aki eddig lírai képekben mesélt, hirtelen kitombolja magát. Szürrealista jelenetekben zúdítja ránk látomásait; elképzeli, hogy az elmeosztályra került Biberkopf miként vizionál. NÉGY ESTEN ÁT néztük Budapesten, a Toldi moziban, a nyugatnémet kulturális hét alkalmából vetített filmet. Alkotója nemcsak a regény hangulatát mentette át a celluloid szalagra, hanem még érzelmi többletet is adott. Gyilkosokat, rablókat, kurvákat és striciket ábrázol, olyan lényeket, akiktől hajlamosak vagyunk megvonni az ember-titulust. Csakhogy Fassbinder, ez a zsenigyanús filmes annyi együttérzéssel, nyitottan közelít hozzájuk, hogy csoda történik: lépésről lépésre rádöbbenünk, hogy megszerettük azokat, akiket általában nem szoktunk szeretni. Eszéki Erzsébet A BÚTORIPARI EGYESÜLÉS AZ ALÁBBI MUNKAKÖRÖK BETÖLTÉSÉRE KERES MUNKATÁRSAKAT: országos márkaszervizünkbe, bútoripari ismeretekkel, faipari technikusi végzettséggel MŰSZAKI ÜGYINTÉZŐT, értékesítési csoportunkhoz: ÉRTÉKESÍTÉSI ELŐADÓT, anyagosztályunkra: FAIPARI TECHNIKUST, számviteli osztályunkra: SZÁMLALIKVIDATORT. JELENTKEZNI LEHET a Bútoripari Egyesülés titkárságán, a személyzeti vezetőnél, Bp. III., Raktár u. 21. sz. alatt, vagy telefonon, a 684-220-as számon. A Főv. V. Ker. Ingatlankezelő Vállalat keres. Jelentkezés: Bp. V., Váci utca 36., számviteli osztályvezetőnél. Telefon: 185-266/46 mellék.