Magyar Nemzet, 1988. április (51. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
Ára: 1,80 forint aBRES MEGYEI KÖNYV 34»01 BÉJKÍJÍCSAIA Péntek !»«». április 1./gyel. évfolyam 711. szám Az ember már-már ámuldozik önmaga nagyságától. Alighanem joggal, mert ki gondolta volna a századunk első évtizedeiben, amikor még néhány automobil pöfögött a város utcáin, hogy a gépkocsi századunk utolsó harmadára tömegcikké válik. Szinte naponta érkeznek újabb és újabb híradások a bonyolult technológiák előállításáról, a biotechnológia csodáiról, a kemikáliák hatására születendő termelési rekordokról. Álmélkodásunk nem alaptalan, hiszen az ember talán sosem remélte hogy a jelenlegihez hasonló mértékben képes lesz a természet kincseinek átalakítására. Joggal vetődik fel azonban a kérdés: mindennapjaink új csodái nem jelentenek-e, és ha igen, milyen mérvű veszélyt a környezetre, képesek leszünk-e megőrizni a természet által alkotott, olykor meglehetősen törékeny egyensúlyt, vagy pedig a bennünket követő nemzedékek, az ember mindennapos beavatkozása nyomán kénytelenek lesznek egy tartós egyensúlyzavarral küszködni? Igaz, bő évtizede a Római Klub jelentései már felhívták a figyelmet az emberiségre leselkedő veszélyekre, meg arra, hogy alapvető érdekünk a környezet kímélése. Késésben vagyunk. Mert, mint azt a Heves megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgálatában is olvasom, az érdekfelismerés az emberek mindennapos termelőtevékenységében még nem tudatosult eléggé. Bár a tanácsok és a vállalatok közép- és hosszú távú tervei már tartalmazzák a környezetvédelmi tennivalókat, mindennapjaink gyakorlata azonban azt mutatja, hogy ma még korántsem lehetünk elégedettek a környezetvédelemről szóló törvényben előírtak megvalósításával. Mulasztások és hanyagság miatt veszélyes hulladékok nemegyszer kerülnek a szennyvízcsatornába vagy éppen a háztartási szemetet tároló telepekre. A jogi szabályozás bonyolultsága miatt a gomba módra szaporodó kisszervezetek gyakran az alapvető környezetvédelmi előírásokat sem ismerik. Olykor pedig az adózás és hitelezés gyakorlata hatott és hat a környezetkímélő technológiák alkalmazása ellen. Sőt, arra is volt már példa, hogy a környezet megóvására alakult kisszövetkezet vétett a környezetvédelmi törvény előírásai ellen. A környezetkárosítás nem csupán állampolgári, hanem munkavállalói mivoltukban is sért minket. Csak hát hosszú éveken át alábecsültük az efféle veszélyeket, így nem meglepő, ha helyenként lépéshátrányba kerültünk. Bizonyára ez a felmérés is szerepet játszik abban, hogy a SZOT munkavédelmi és egészségügyi főosztálya is egyre több figyelemre méltó eszmecserét rendez arról: az új technológiák bevezetése milyen hatással van a munkakörülmények alakulására? Időszerűek ezek a viták, hiszen egy-egy új technológia, termelési eljárás bevezetésekor többnyire csak annak előnyeit ecseteljük. A veszélyeket általában később észleljük. Pedig alighanem érdemes lenne eltűnődni azon, hogy az újítások, új technológiák harmada, negyede már bevezetésekor sem felel meg a munka- és környezetvédelmi előírásoknak. Ennek az adatnak az ismeretében aligha állíthatjuk tehát, hogy az új eljárások bevezetésével megbízott szakemberek érdeklődésének homlokterében az ember és környezetének védelme áll. Igaz, mint a legutóbbi szakszervezeti eszmecserén elhangzott: hazánkban, a legkorszerűbb technika alkalmazása még csupán „sziget” jellegű. A munkavállalók nem lebecsülendő hányada végzi mindennapos feladatát elavult, emiatt az átlagosnál is veszélyesebb gépeken. Ilyen helyzetben pedig nem meglepő, ha a különféle tanácskozásokon gyakran kerül szóba a munka humanizálása, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos szakszervezeti érdekvédelem, aminek alapkövetelménye a munkakörülmények javítása. Ez azonban egyre több pénzbe kerül. Ezért aztán a munkáltatók a korszerűbb gépek beszerzése helyett gyakran kényszerülnek magyarázkodásra. Pedig tudjuk már jól, hogy versenyképes termékeket csakis jó munkakörülmények között, korszerű berendezésekkel lehet gyártani. Mi mégis — gyakran a takarékosságra hivatkozva — magyarázkodunk. Még olyan esetekben is, amikor egy fillér beruházásra sem lenne szükség. A nálunk fejlettebb országokban régóta tudják már — s előttünk sem titkolták —, hogy jótékony hatással van az egyhangú munkát végző munkavállalók teljesítményére, ha óránként öt-tíz perces szünetet tartanak, ötpercnyi torna vagy csak egyszerű lazítás is növeli az összpontosítási készséget, javítja a teljesítményeket. Mi viszont gyakran ezektől a tíz percektől féltjük a munkaidőalapot. Hogy emiatt a munkakezdés után a harmadik, negyedik órában mennyivel esik vissza a teljesítmény, a hamar jelentkező fáradtság miatt mennyivel több a munkahelyi baleset, arról még nem kerültek nyilvánosságra adatok. Gyanítom azonban, hogy az efféle takarékosság nem egyéb áltakarékosságnál, ami bizony gyakran jellemző a honi gyakorlatra. Hiszen a pénzszűkében levő vállalatok és szövetkezetek nehezebb helyzetekben elsősorban a munkakörülmények javítására szánt összeget csökkentik. Előbb a környezetkímélő technológiák megvásárlása marad el, aztán az új öltöző építésének költségeit igyekeznek megtakarítani. Mert ez kínálkozik a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldásnak. Arról nemigen készült még felmérés napjainkban, hogy mindez együttesen miként hat a munkateljesítményekre, termékeink versenyképességére és a munkafegyelemre. Mert attól, aki rosszkedvűen, körülményei miatt rossz közérzettel végzi mindennapos munkáját, aligha remélhetjük, hogy nem zúdítja a veszélyes hulladékot illegális szemétlerakóhelyekre, nem önti a fáradt olajat az élővizekbe. A felelősök keresése gyakran hiábavaló. Gyanítom, a jelenség és a magatartásformák okait a napjainkban túlontúl általános kompromisszumkészségben (is) kell keresnünk. A tisztségviselőnek elnézik, ha beletörődik az öltöző építésének elmaradásába, a gépkocsivezetőnek meg azt, hogy az árokparton lerakja a veszélyes hulladékot. Aki munkahelyi fórumon nem mondhatja el ellenvéleményét, az ellenérzését kifejezi a munkájában. Hajlunk a kompromisszumokra. A jelek szerint még akkor is, ha ezzel az egyensúlyzavar nem csupán az emberek között, hanem az ember és a természet között is erősödik ... Csiszár Nagy László ..Dereng a fény az alagút végén" A bécsi utótalálkozó előkészítheti a külügyminiszteri értekezletet Török közvetítési kísérlet az iraki—iráni válságban A külpolitikai helyzet A CSÖNDES DIPLOMÁCIA segítségével elhárulhatnak az akadályok az afganisztáni megállapodás útjából — állapította meg a The New York Times. Az amerikai lap értesülései szerint a Szovjetunió esetleg hajlandó beleegyezni abba, hogy Washington a szerződés aláírása után is támogathassa valamilyen formában a fegyveres ,afgán ellenzéket. A lap azt állítja, hogy erről megállapodás született a múlt heti szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozón. Más források is derűlátóan elemezték a genfi megegyezés esélyeit azt követően, hogy Reagan elnök telefonon tárgyalt Shhultz külügyminiszter jelenlétében Ziaul Hakk pakisztáni államfővel. A megbeszélésről ellentmondó értesülések kaptak szárnyra. Egyes hírek szerint az Egyesült Államok nem ragaszkodik tovább ahhoz, hogy a Szovjetunió is szüntesse be a kabuli kormány támogatását. Fitzwater fehér házi szóvivő szerint viszont Reagannem változtatott az eddigi amerikai állásponton, azaz Washington most is követeli a szovjet fegyverszállítások azonnali leállítását. Az ellentmondó jelentésekből is kitűnik, hogy a megfeneklett genfi közvetett pakisztáni— afgán tárgyalások kimozdítása a holtpontról a két nagyhatalom egyezkedésétől függ. Washingtoni értesülések szerint Schultz külügyminiszternek különvéleménye van arról, az amerikai feltételről, hogy a genfi megállapodást a támogatások úgymond „szimmetrikus” megszüntetéséhez kössék. AZ AFGANISZTÁN KÖRÜLI HELYZETET, a békés rendezés lehetőségeit elemezte a Rabotnicseszko Delonak adott interjújában Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A genfi megállapodást akadályozó problémák közül elsőként azt említette, hogy Iszlámábád a nemzetközileg elismert határok módosítását követeli, s ezzel zátonyra futtatja az átfogó megegyezést. Mint a szovjet külügyminiszter rámutatott, az afgán—pakisztáni határmódosítás felmelegítése nincs összefüggésben a jelenlegi rendezéssel, sőt a fegyveres afgán ellenállás szövetsége sem támogatja a pakisztáni álláspontot. Sevardnadze szerint a határvitát egy későbbi, külön e kérdésnek szentelt tárgyalásokon kellene rendezni. A szovjet külügyminiszter hangoztatta, hogy az afganisztáni fegyverszállítások kölcsönös beszüntetésére vonatkozó amerikai követelés csak a kabuli kormányt fosztaná meg az önvédelmi eszközeitől. Mert az afgán ellenállás támogatói közül az Egyesült Államok ugyan a legfontosabb, de nem az egyetlen. Sevardnadze a szófiai lapnak adott nyilatkozatában azt is leszögezte, hogy a genfi megegyezés, az afgán rendezés az Egyesült Államok nélkül is elképzelhető. Eszerint Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződést kötne, amelynek egyik záradékát a Szovjetunió is aláírná. Ha mégsem jönne létre az egyezség az ENSZ közvetítésével folyó megbeszélésen, akkor is kivonják a szovjet csapatokat Afganisztánból, viszont ennek időpontját Kabul és Moszkva közös dokumentumban állapítaná meg, a két országnak legalkalmasabb időpontban. NEGYVENNYOLCMILLIÓ DOLLÁR összegű segélyt szavazott meg az amerikai képviselőház a nicaraguai kontrák számára. A „humanitárius támogatás” részeként megfelelő eszközöket adnak az Amerikai Államok Szervezetének a múlt heti fegyverszüneti megállapodás ellenőrzésére. A képviselők hangsúlyozták, hogy az új segélyt nem lehet katonai célokra fordítani. Reagan elnök megelégedéssel fogadta a döntést, a Demokrata Párt vezetősége ugyanis biztosította arról, hogy a fegyverszüneti egyezség összeomlása esetén támogatni fogja a kontrák katonai segélyezésének felújítását. Kedvező jelként értékelhető a térségben, hogy az amerikai kormányzat csütörtökön befejezte a Hondurasba irányított mintegy 3200 fős amerikai csapatkontingens kivonását. Az egységek Hondurasba küldését Washington szerint az indokolta, hogy a nicaraguai kormányerők a kontrákkal folytatott összecsapásaik során átlépték a határt. (P. I. R.) Lapértékelések WilliStoph budapesti látogatásáról Berlinből jelenti az MTI. Willi Stoph budapesti tárgyalásai megerősítették az NDK és Magyarország közötti szoros barátságot — állapítja meg csütörtöki főcímében a Neues Deutschland. Az NSZEP központi lapja Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának és Willi Stophnak, az NDK miniszterelnökének találkozójáról szóló részletes beszámolójában kiemeli, hogy mindkét ország tevékenyen elő kívánja segíteni az európai béke megszilárdítását. A két ország miniszterelnökeinek tárgyalásait ismertetve a lap hangsúlyozza, hogy Magyarország és az NDK a gazdasági együttműködés fejlesztésére törekszik. Mindkét kormányfő elégedetten szólt a kapcsolatok magas szintjéről és egyetértettek abban, hogy a gazdasági szakosodást és a kooperációt tovább kell bővíteni — írja a Neues Deutschland. Az NDK többi lapja is vezető helyen számol be a budapesti tárgyalásokról, kiemelve, hogy a szívélyes légkörű megbeszélések tükrözték Magyarország és az NDK szilárd szövetségét, szoros barátságát. MJ/ (IHP \jfetreil) ✓1 A NATO üdvözölte a Varsói Szerződés szófiai indítványát Szófiából jelenti az MTI. „Az már most világos, hogy a VSZ Külügyminiszteri Bizottságának ülésén elfogadott felhívás kedvező hatást gyakorol majd nemcsak az európai, de a világhelyzetre is" — olvasható a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában. Ezt Petar Mladenov bolgár külügyminiszter hangsúlyozta abban a nyilatkozatban, amelyet közvetlenül a bizottsági ülés befejezése után adott a BKP lapjának. Az Észak-atlanti Szövetség üdvözli a Varsói Szerződés tagállamainak azt a javaslatát, hogy külön tárgyalások kezdődjenek az európai hagyományos fegyverzet, valamint a harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről — hangoztatja a NATO brüsszeli központjában csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozat. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei szerdai felhívásukban azzal a javaslattal fordultak a NATO-tagállamokhoz és a helsinki folyamat minden résztvevőjéhez, hogy még az idén kezdjenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. A felhívás egy külön pontja tartalmazza azt a javaslatot, hogy kezdődjenek tárgyalások az európai harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről, valamint e fegyverek későbbi teljes felszámolásáról. Valószínűleg még az idén új tárgyalássorozatok kezdődnek az osztrák fővárosban Moszkvából jelenti az MTI. A moszkvai sajtóközpontnak csütörtökön két vendége is volt: Vagyim Loginov külügyminiszterhelyettes a VSZ-tagállamok külügyminisztereinek szófiai tanácskozásáról számolt be, míg Jurij Kaslev nagykövet, szovjet küldöttségvezető a bécsi találkozó fordulóját értékelte a szovjet és külföldi újságírók számára. Bécsben a rövid, alig kéthónapos fordulón bizonyos haladást sikerült elérni — mondotta Kaslev nagykövet, úgy fogalmazva, hogy „az alagút végén már dereng fény". Elsősorban azt emelte ki, hogy a 35 ország képviselőinek fóruma keretében a VSZ, illetve a NATO tagországai, vagyis a „huszonhármak” találkozóik során, az európai haderő és hagyományos fegyverzet csökkentéséről folytatandó tárgyalások mandátumának kidolgozásánál, megállapodtak az ellenőrzési intézkedések rendszeréről (korábban már megegyeztek a tárgyalások céljában). Emellett e tárgyalások megmaradnak a helsinki találkozók keretében, s még az idén megkezdődnek. Valószínűleg az osztrák főváros ad otthont e megbeszéléseknek — mondta. A bécsi találkozón is sikerült előrelépni: a záródokumentum szövegének több mint a felét egyeztették — hangsúlyozta a szovjet küldöttségvezető. Elvi egyetértés alakult ki, hogy még az idén, valószínűleg ugyancsak Bécsben megrendezik a stockholmi értekezlet folytatását jelentő konferenciát (igaz, még számos kérdést kell tisztázni, egyebek között pontosan körvonalazni a napirendet). Szó van több tanácskozás megrendezéséről is, egyebek között a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok, az ökológiai és az információs együttműködés, a kulturális örökség ápolásának kérdéseiben. Az emberi jogok kérdésében felmerül egy hármas konferencia gondolata, Párizs, Koppenhága, majd 1991-ben Moszkva helyszínnel - mondta Kasler, s ugyanakkor emlékeztetett arra: változatlanul érvényes még az a szovjet javaslat, hogy Moszkvában rendezzenek fórumot az emberi jogi együttműködésről. Ennek ellenére, amennyiben sikerül megfelelő és átfogó napirendet kialakítani, szovjet részről nem elleneznék a hármas konferencia megrendezését. Kasler végezetül utalt arra: megvan a remény, hogy a bécsi találkozó júliusban befejeződik, s akkor már szeptemberben — esetleg külügyminiszteri szinten — megnyithatnák az újabb európai biztonsági és együttműködési konferenciát. I ngatag tűzszünet a „városok háborújában' Kuvaiti tiltakozás az iráni támadás miatt Irak csütörtökön egyoldalú tűzszünetet jelentett be az egy hónapja kiújult „városok háborújában”. Egy bagdadi katonaiszóvivő közlése szerint helyi idő szerint éjféltől beszüntetik a Teherán és más iráni városok ellen irányuló rakétatámadásokat. A szóvivő a tűzszünetet „udvariasági gesztusnak” nevezte, mivel tiz Turgut Özal török miniszterelnök pénteken kezdődő bagdadi látogatása idejére érvényes, s elutazása után hat órával ér majd véget. Mint ismeretes, a török kormányfő közvetítő szerepet vállalt a két szomszédos ország közötti háborúban. A szóvivő nem közölte, mikor fejeződik be Özal látogatása, de a Reuter hírügynökség értesülése szerint vasárnapig tartózkodik Bagdadban. A „városok háborújának” február 28-i felújítása óta Irak több mint 120 rakétát lőtt ki különböző iráni városokra, közülük 103-at Teheránra. Egy iráni hadihajó csütörtökön hajnalban megtámadott és felgyújtott egy ciprusi tartályhajót a Perzsa-(Arab)-öböl déli részén Folytatódtak Genfben az afgán—pakisztáni egyeztetések Genfből jelenti az AFP: Genfben Diego Cordovez ENSZ -főtitkár-helyettes közvetítésével folytatódtak a két napja félbeszakadt hivatalos afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások. Az érintkezés a felek között eddig sem szünetelt, a világszervezet főtitkárhelyettese nem hivatalos formában szerdán is konzultált az afgán és a pakisztáni küldöttség vezetőivel. Diego Cordovez csütörtökön, akárcsak az előző nap, találkozott Nyikolaj Kozirjev különleges megbízatású szovjet nagykövettel és Robert Peck amerikai külügyi államtitkár-helyettessel is. Mint ismeretes, a tárgyalások, sikeres befejezésének akadálya az a washingtoni követelés, hogy a kabuli kormány ellen harcoló fegyveresek amerikai katonai támogatásának beszüntetése fejében a Szovjetunió se nyújtson katonai segítséget Afganisztánnak. Diego Cordovez csütörtökön bírálta a sajtót, amiért túl korán „eltemette" a genfi tárgyalásokat. Hangsúlyozta, hogy folytatja közvetítő erőfeszítéseit a sikeres befejezés érdekében. A két küldöttség egyébként lemondta csütörtökre meghirdetett sajtóértekezleteit a megfigyelők szerint a főtitkárhelyettes irodájának kérésére. Egy ENSZ-szóvivő bejelentette, hogy a hivatalos tárgyalásokat húsvét utánra napolták el, de lehetséges, hogy nem hivatalos formában a konzultációk a hétvégén is folytatódnak.