Magyar Nemzet, 1988. június (51. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-13 / 140. szám

Hétfő, 1988. június 13. Labdarúgó Európa-bajnokság Spanyol, ír és szovjet öröm A hét végén három mérkőzés­sel folytatódott az NSZK-ban a 8. labdarúgó Európa-bajnok­­ság. A színvonal a nyitó talál­kozóéhoz képest örvendetesen emelkedett, a nézők a helyszí­neken és a tévékészülékek előtt jól szórakoztak. A spanyolok, mint a múltban oly sokszor, új­ból legyőzték a dánokat, az írek pedig nagy meglepetésre az an­golokat. A szovjet—holland meccs az előbbi válogatott sikerével ért véget. Hétfőn szünnap lesz az EB-n. Hannoverben a spanyol—dán összecsapáson mindkét együttes nagy lendülettel kezdett , a spanyolok jobban. Parádés tá­madást követően a 6. percben Michel szerzett vezetést. A dá­nok mindenképpen egyenlíteni akartak, több helyzetük kima­radt, ám húsz perccel később örülhettek, M. Laudrup szép csel után nagyon nagy gólt lőtt. Egy­re izgalmasabb lett a játék, a lefújás előtt tizenegy perccel kil­ehelt buktatták a 16-oson belül, a büntetőt a sértett végezte el, de a 11-est Rasmussen védte, így a dánok vonultak boldogab­ban az öltözőbe. A második játékrészben a spanyolok ismét gyorsan szerez­tek gólt. Keselyű, azaz Butra­­güeno ért el szép találatot. Töb­ben lest reklamáltak, a bíró azonban határozottan középre in­tett. Elkjaer Larsen hatalmas bombája egy védőről szögletre pattant. A 66. percben eldőlt a mérkőzés: Gordillo szabadrúgás­ból fantasztikus erővel lőtte meg a labdát, s az a dán hálóban kö­tött ki. A spanyolok most már többet védekeztek, a dánok pró­báltak szépíteni, a 84.­ percben sikerrel: Povlsen fejelt a kapu­ba. A mérkőzést látván nem iri­gyeljük a magyar válogatottat. Mint ismeretes, a vb-selejtezőn egy csoportban játszik a két együttes. SPANYOLORSZÁG—DÁNIA 3—2 (1-1-1) Hannover, 60 000 néző, vezet­te:­ Thomas (holland).­­ Gólok: D'Micheli (6.­­ p­.), Butra­­gueno (83. p.), Gordillo (66. p.), illetve: M. Laudrup (26. p.), Poulsen­ (84. p.). Az angol szurkolóktól nagyon féltek az NSZK-ban. A hírhedt mérkőzéslátogatók az ír össze­csapás előtt sem bírtak maguk­kal, Frankfurtban hat, a találko­zó színhelyén, Stuttgartban pedig hét huligánt vettek őrizetbe rendbontás miatt. A meccsen az­után szomorkodhattak az Angliá­ból érkezők, az írek nagy megle­petésre nyertek. Persze, ez talán nem is olyan nagy meglepetés, hiszen az ír játékosok többsége angol és brót klubokban játszik. Az angol remények hamar szerte­foszlottak, védelmi hiba után, a 7. percben Houghton fejelt a há­lóba. Akkor még senki nem tud­ta, hogy ez a találat dönt­ majd. Hiába futballoztak jól az ango­lok, helyzeteiket nem használták ki. Az írek nem álltak be véde­kezni, így a közönség rendkívül izgalmas összecsapást láthatott. Az angol Waddle és Lineker, majd ismét Houdgton előtt adó­dott lehetőség. A folytatásban még nagyobb sebességre kapcsoltak az angolok, de semmi nem sikerült nekik. Pontosabban Bonner, az írek ka­pusa reme­kül védett. A második félidő elején Lineker lövése után pattant ki róla a labda Beardsley elé, aki fölé lőtt. Lineker akár többször is egyenlíthetett volna, sőt, ha értékesíti helyzeteit, Ang­lia nyer. Még a 92. percben sem talált a hálóba, fejesét Bonner nagy bravúrral hárította, így ma­radt az 1—0. S a magyar játéko­sok ismét elgondolkozhattak, ugyanis Írország is Magyaror­szággal azonos vb-selejtezőcso­portban szerepel. ÍRORSZÁG—ANGLIA 1—0 (1—0) Stuttgart, 53 000 néző, vezette: Kirschen (NDK-beli). Gól: Houghton (7. p.). A II. csoport második talál­kozóját Kölnben rendezték. A Szovjetunió—Hollandia mérkő­zésen is nagy volt az iram, mind­két csapat játékosai sokat futot­tak. A szovjetek főleg, védekez­tek, a hollandok Gullit jóvoltá­ból sokat támadtak. Ám gólt egyik csapat sem ért el. A hol­land csatároknak nehéz volt Da­­szajev kapuja elé kerülniük. Az első negyedóra után nem sokkal R. Koeman fantasztikus erejű lövését hárította a szovjet kapus. Az első félidő befejezése rendkí­vül izgalmas volt, előbb Bosman fejelhetett volna gólt, majd Gul­lit próbálkozott — eredménytele­nül. A szünet után még nagyobb se­bességre kapcsoltak a futballis­ták. A szovjetek is egyre többet támadtak. Az 51. percben Kuz­­nyecov lövését védte van Breuke­­len, majd van’t Schip veszélyez­tetett. Az 54. percben csodaszép támadást követően Rác talált a hálóba. A nézők élvezték a küz­delmet, a hollandok elkeseredet­ten rohamoztak. Sikertelenül. A 83. percben Gullit fejese megpat­tant Higgijatullínon és onnan vá­gódott a felső lécre. Nem sokkal később Rác lőtt mellé, majd H. Koeman hibázott nagy helyzet­ben. Az eredmény már nem vál­tozott, a szovjetek győzelme meg­lepő, de teljesen megérdemelt SZOVJETUNIÓ—HOLLANDIA 1—0 (0—0)Köln, 60 000 néző, vezette Pauly (nyugatnémet). Gól: Rác (54. p.). NB II *­­ A labdarúgó NB II utolsó for­dulójában a Veszprém otthoná­ban nyert, a Dunaújváros csak döntetlent ért el, így a Veszp­rém lett a bajnok. Az Építők is­mét idegenben nyert, elkerülte az osztályozót, a Salgótarján, az Ajka és a Szekszárd viszont NB III-as csapatokkal tovább játszik a másodosztályú tagságért. Hi­vatalos végeredmény nincs, mi­vel a Bp. Volán—Nagykanizsa találkozó félbeszakadt. Veszprém—Nyíregyháza 1—0 (0—0). Veszprém, 600 néző, ve­zette: Kiss G. Gól: Horváth L. Onhauszt (Veszprém) a 88. perc­ben kiállította a bíró. Építők—Szolnok 1—0 (1—0). Szolnok, 500 néző, vezette: Pla­­sek. Gól: Gregor B. A 64. perc­től villámlás miatt fél óráig állt a játék. Eger—Diósgyőr 1—0 (0—0). Diósgyőr, 600 néző, vezette: Storm­er. Gól: Berecz. Csepel—Kecskemét 5—2 (1—1). Csepel, 300 néző, vezette: Hor­váth O. Gólok: Kénoszt­­ (3), Ste­fanov, Békési, illetve Freppán, Czéh. Metripond—Komló 0—0. Hód­mezővásárhely, 1500 néző, vezet­te: Varga J. UIl. ker. TTVE—Szekszárd 1—0 (1—0). Szekszárd, 500 néző, ve­zette: László J. Gól: Gelics. Salgótarján—Ajka 1—1 (1—1). Salgótarján, 1000 néző, vezette: Veress. Gólok: Oláh (11-esből), illetve Belényesi. Dunaújváros—Szeped 3—3­­ (3—1). Dunaújváros, 4000 néző, vezette: Huták. Gólok: Németh C. (2), Lehota. illetve Kovács (2 — egyet 11-esből), Maries. Kazincbarcika—Ózd 1—0 (0—0). Ózd, 1500 néző, vezette: Szőke. Gól: Asszony. Bp. Volán—Nagykanizsa 4—3 (3—2) — félbeszakadt. Czabán Samu tér, 100 néző, vezette: Kal­li­ás. Gól:­ Kovali­c (2), Törőcsik, Kepe (öngól), illetve Hegedűs (2), Skublics. A játékvezető a 62. percben villámlás miatt félbeszakította a találkozót , mivel az időjárás negyedóra­ múlva is változatlan volt lefújta a mérkőzést. Az NB II állása Kevesebb a kötelező Davosban a hét végén ért vé­get a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) kongresszusa, amelynek döntéseiről közvetle­nül hazaérkezése után Kozáry Józsefné, a Magyar Jégsport Szö­vetség elnöke számolt be az MTI munkatársának. Mind a férfiak­nál, mind a nőknél három iskola­figura marad meg, a jégtáncosok­nál pedig kettőre csökkentették a kötelezők számát. Esetleges tel­jes­ eltörlésükről csak az 1990-es kongresszuson határoznak. A jégtáncosoknak is tettek enged­­­ményeket, így — nyilvánvalóan a nagy viharokat kiváltó francia Duchesnay testvérpár dzsungel­­táncának a hatására — a jövő­ben a kűrben a párok az eddigi­nél gyakrabban válhatnak szét, több lehet az emelés, és várha­tóan az eddiginél liberálisabb ítélkezés honosodik meg. Aranyérmes a Veszprém 1. Veszprém 30­ 7 10 49-28 49 2. Dunaújváros 3818128 42-38 48 3. Szeged 3814139 59-3545 4. Szolnok 3818413 41-52 44 5. Ózd 3814129 42-35 43 6. Komló­ 38 14101254-42 42 7. Csepel­­ 38­1771454-5441 8. Metripond 3815111252-9241 9. Bp. Volán 371481357-4740 10. Nyíregyháza 381791450-5139 11. Diósgyőr 38­146­1443-5238 12. Kecskemét 381471743-43­37 13. Eger 38121313­44-5437 14. 111. ker. TTVE 3810141144-5834 16. Építők 381371848-5333 14. Nagykanizsa 371291443-4633 17. Kazincbarcika 3810121437-4532 18. Ajka 389131433-4831 19. Salgótarján 389111840-5129 20. Szekszárd 3878 23 34-42 22 Magyar Nemzet nem PORT UTAZÁS A SZERÉNYSÉG KÖRÜL A Fradi—Szólítok vízilabda­rangadó felőtt odajött hozzám az FTC vezérszurkolója, s felszólí­tott: hagyjam már a fenébe (így mondta) a focit, s írjak a vízilab­dáról. Elvégre olimpiai sportág, s a labdajátékokban, enyhén szól­va, nem leszünk valami erősek Szöulban. (Szentigaz, a férfi ké­zilabdázók és a pólósok kvalifi­kálták magukat a nyári játékok­ra.) A magyar—olasz meccs más­napján aztán Kásás Zoltánnal ta­lálkoztam. Megkérdezte, mit ér­tettem azon, hogy több szerénység illene a pólóban — főként a játé­kosoknál. Újabb egy nap eltelté­vel, a vízilabda-válogatott orvosa, dr. Pavlik Gábor „értelmezte” a tudósításomat. Kásás és dr. Pav­lik egyaránt visszafogott volt, nem „visszautasította a vádakat”, ahogyan az mostanság más sport­ágakban szokás, hanem beszélget­tünk. Voltak érveik, s érdekelte őket az én véleményem is. Ez a visszafogottság persze kö­szönhető a magyar vízilabda je­lenlegi pozíciójának is. Eszten­dőkkel ezelőtt, hasonló szituáció­ban a válogatott irányítói fűhér­­fához szaladtak, igyekeztek lehe­tetlenné tenni azt a tollforgatót, akinek a véleménye — eléggé el nem ítélhető módon — ellenkezett az övékkel. Az eset akkor a kapi­tány bocsánatkérésével zárult, ám az indulatok még sokáig a fel­színen maradtak. Persze, akkor egy világelső csapat mestereként tárgyalhatott a szövetségi kapi­tány, s ez a tény minden fórumon — a sporttól távoleső illusztris helyeken is v­adu ásznak számí­tott Most más időket élünk. Az ausztráliai selejtező értékelése is kettős. Az egyik oldal: selejtező­re kényszerült a mi vízilabdánk. És a másik: százszázalékos pro­dukciót nyújtott a csapat Perth­­ben. (Ez utóbbi nem kis dolog, mert függetlenül egy-egy világ­­verseny színvonalától, réges-rég esett meg, hogy naponta a magyar csapat győzelméről adhattak hírt a hírügynökségek.) Azt mondja egyébként Kásás Zoltán, hogy az olimpiai részvétel kivívása okán felesleges örömtü­­zeket gyújtani, ám egy valamit észre kell venni: megváltozott a magyar pólósok megítélése a kül­földi szakemberek által. Ausztrá­liában a játékosok nem tekin­gettek ki a bíróra, elmaradt a hiszti, a csapkodás, a ezt elisme­rés övezte az ausztráliai napok alatt. Ezért nem érti — tette hoz­zá —, az én szerénységről szóló intelmemet. Képtelen voltam vitatkozni ve­le, elvégre nekem nem adatott meg a szerencse, hogy tanúja le­gyek az ausztráliai szép napok­nak. Én csak abból indulhatok ki, amit itthon látok a bajnoki mécs­eseken. Ott pedig — tisztelet a ritka kivételeknek — gyakori az indulat, nem hiányzik a teatrali­tás. Képtelen vagyok különvá­lasztani a válogatottat, s a csa­patokat, vagy e kettőt a sportág­tól. Maradandó emlékem például az őszi Bp. Spartacus—Vasas meccs a Kőér utcában. Az egyik válogatott játékost kiállította Császár játékvezető, mire az eny­hén szólva nyűgös pólós édesany­ja a meccs hátralevő részében mást sem tett, mint pocskondiáz­ta Császárt. Miután éppen mögöt­te ült, még a hangját se kellett felemelnie. Az már az én balsze­rencsém, hogy én meg­ a hölgy mögött álltam, így képtelen vol­tam elkerülni egyetlen — melles­leg igazán hangzatos — szófordu­latot is. Más tehát a válogatott, és más a bajnokság — vallják a váloga­totthoz közelállók, ezúttal a já­tékosok viselkedésére utalva. Az emberek magatartását természe­tesen alapvetően befolyásolja a környezetük, s ha a pólós azt lát­ja a klubjában, hogy a meccs le­fújását követően az edzője nem éppen gyerekszemnek való moz­dulatokkal bírálja a bíráskodást, némileg érthető, hogy felmegy benne a pumpa. Kásás nem alkar­ja misztifikálni a működése alatt történteket, csak azt szeretné, ha észrevennék: valami történt... Például az, hogy jelenleg egyet­lenegy kiválasztott pólóson sincs súlyfelesleg, ami azért tanúsko­dik némi változásról­­ a fejek­ben is. Pénze, a karcsúság nem éppen döntő szempont a vízben, legalábbis a taktikában, techni­kában való jártasság mellett. Mert ez utóbbiakban még van teendő , éppen elegendő. A fon­tos csak az, hogy mindig valós célokat tűzzünk ki a csapat elé. Ausztrália előtt egyértelműen a továbbjutás volt a cél, az olim­pián pedig ott kell lennünk a leg­jobb négy között. Úgy legyen. Hogy milyen a bajnokság szín­vonala, azt ítéljék meg a szak­emberek. Annyi bizonyos csupán, hogy a mostani kiírásban több az érdekes meccs, mint volt koráb­ban, aminek oka, a többi között, a mezőny kiegyensúlyozott volta. Legalábbis, ami a jelenlegi ta­bella első tizenkét helyezettjét il­leti. Itt ugyanis az egymást kö­vető csapatok között nincs nagy pontkülönbség, ám a 13. helyen álló OSC-vel és a legeslegutolsó (még pontot sem szerzett) Kecs­keméttel más a helyzet. Ez a két csapat egyszerűen kilóg a me­zőnyből. Az OSC-nél még van né­mi magyarázat (akik itt játsza­nak, a szó legszorosabb értelmé­ben vett amatőrök, többnyire egyetemisták, főiskolások, s a to­vábbtanulás mostanság már nem olyan vonzó az uszodák környé­kén, mint volt, mondjuk akkor, amikor Szívós István átigazolt a Fradiból, mert orvosnak készült­, a Kecskemétnél már aligha. Ha­csak az nem, hogy egy rossz csa­pat, s jóvoltából az utóbbi idő­ben nem kell sokat gondolkozni azon a szezon elején, hogy ki esik majd ki? Kívülállóként egyszerűnek íté­lem a megoldást: csökkentsék ti­zenkettőre az OB I létszá­mát. Persze, ez nem lehet ilyen egy­szerű, hiszen, ha az lenne, már biztos megtették volna az arra il­letékesek. Biztosan léteznek vala­miféle „magasabb szempon­tok” is. A bajnokságban most az a leg­érdekesebb, hogy lesz rájátszás. A tabella első négy helyezettje újabb esélyt kap rá, hogy bajnok legyen. Akad majd izgalom jócs­kán, elvégre a ráadás pénzdíjas, s a küzdők között ott lesz a Fradi is. Ez pedig nagy közönséget, s fe­szült hangulatot ígér az uszodá­ban. És nagy felelősséget a játék­vezetőktől is. A rájátszás mécs­esein nyerni kell az egyik vagy a másik csapatnak, így mellőzen­dő az az általam már sokszor megfigyelt fogás, nevezetesen: ha szoros a mérkőzés, a bírók meg­próbálják kihozni döntetlenre a meccset---- Pontosabban, min­dig megadják az egyenlítés esé­lyét a vesztésre állónak, hogy az­tán elmondhassák: „Rajtunk nem múlott semmi sem...” Ők tudják. Visszatérve a válogatottra. Már most kérdés lehet, mi lesz az olimpia után? Kásás Zoltán mandátuma ugyanis az esztendő végén lejár. Hogy mi lesz utána — újabb pályázat, szerződéshosz­­szabbítás vagy kijelölés — az még nem tudható. December 31- én Kásással lezár két esztendőt a válogatott. Hogy milyen mérleg­gel, az döntően az olimpiai sze­repléstől függ. Ám ettől függetle­nül két éven át egyfajta sziszté­ma szerint folyt a munka a leg­­jobbaknál. Két esztendő kevés egy csapat teljes felépítéséhez. Mi történik, ha új szövetségi kapi­tány jön? (Önjelölt már akad...) Kásás szerint csak az a fontos, hogy ami előbbrelépést jelentett — például hozzáállásban, erőben és elszántságban — ne rombol­tassák le. Fü­ggetlenül attól, hogy marad, avagy megy a válogatott éléről. A kérdést egyelőre képtelenség megválaszolni, csak az biztos, hogy az olimpia után is lesz vi­lág .. .És nem lenne rossz, ha ak­kor már — ahogy mondani szok­ták — lenne mire szerényeknek lenniük a játékosoknak. Akár a kapitány, akár az én nézőpontom szerint. 41 A Komjádi uszodában a Ma­gyarország—Egyesült Államok válogatott találkozó 10—10-es döntetlen eredménnyel zárult A pénteki 9—6-os vereség után Ká­sás Zoltán tanítványai szomba­ton jobban játszottak a világ­­bajnoki negyedik helyezett ven­dégek ellen. A magyar együttes vasárnap Olaszországba utazott, ahol kedden a házigazdákkal ját­szik. Malonyai Péter Tenisz Folytatás hétfőn A Margitszigeten a Magyaror­szág—Belgium Davis Kupa-mér­kőzésen a párosban a Markovíts, Köves kettős több mint három­órás küzdelem után 3:6, 4:6, 8:6, 6:4, 6:2 arányban győzött a Demuynck, Langaskens duó el­len. A vasárnapi folytatásban elő­ször Csépai lépett pályára, s 6:3, 1:6, 0:6, 6:4, 4:6-ra kikapott Wuj­tstól, így az utolsó találkozó előtt 2:2 volt az állás. A Lányi—Daufresne mérkőzés este háromnegyed kilenckor eső miatt másodszor is félbeszakadt. Az állás 6:4, 3:3 volt ekkor a magyar teniszező javára. Folyta­tás hétfőn 10 órakor a margitszi­geti II. Dózsa teniszstadionban, vagy ha az időjárás a szabadtéri játékot nem teszi lehetővé, dél­után 14 órától a Vasas Pasaréti úti fedett pályáján. Senna győzött A Forma–1-es autók világbaj­nokságának 5. futamában, ame­lyet Montrealban a Kanada Nagydíjért rendeztek vasárnap, a brazil Ayrton Senna (McLaren) győzött. Második a francia Alain Prost (McLaren), harmadik a belga Thierry Boutsen (Benetton) lett. Összetettben Prost vezet SPORTNAPLÓ A Kecskemét nyerte­­az Met röp­labda Magyar Népköztársasági Kupát miután a kaposvári döntőben 3:0-ra győzött a Nyíregyháza ellen. 1. Cse­pel, 4. Tungsram. Az Ibusz—Oyama Kupa nemzetközi kyokushinkai karateversenyen a Bu­dapest Sportcsarnokban a magyarok közlik Pékó (nehézsúly) győzött. Sze­­mán (középsúly) második, Vincze (kö­zépsúly) és Maklárt (könnyűsúly) harmadik lett. A Zalka Máté Motoros Klub csapata ismét részt vett a gyorsasági motor­kerékpáros Európa-bajnokságon. Mostban (Csehszlovákia), ahol a­­ köbcentiméteres géposztályban Szabó János révén újra magyar siker szüle­tett. Szabó pályarekorddal megnyer­te az Európa-bajnoki futamot. Ez a győzelem az EB összesítésében a je­lenlegi állás szerint a második helyet jelenti. A 250-es kategóriában az első 23 helyezettet csak ezredmásodpercek választották el egymástól. Lovasi Ist­ván a 23. helyet szerezte meg. A franciaországi öt órás Le Mans-i autóversenyt a holland Jan Lammen, továbbá a két brit, Johnny Dumfries és Andy Wallace alkotta trió nyerte­­ jaguár gépkocsival. A festői szépségű NSZK-beli Mosel folyón, Traben-Trarbachban, a For­­ma-500-as motorcsónakosok Európa­­bajnokságának első viadalán a nyu­gat-berlini Manfred Loth győzött, mö­götte Volenter a második, Csepregi a negyedik, Kormos a hatodik, Ticska a hetedik. Bálint a nyolcadik helyen végzett. Atlétika Világcsúcsok, magyar rekord Az atlétikai Znamenszkij-em­­lékversenyen, Leningrádban a szovjet Galina Csisztjakova 752 centiméterrel új világcsúcsot ért el a női távolugrásban. A rekor­dot 745 centiméterrel az NDK- beli Heike Drechsler és az ame­rikai Jackie Joyner-Kersee tar­totta. A férfi 110 méteres gát­futásban a szovjet Alekszandr Markin beállította a francia Ste­phane Caristan 13.20 másodper­ces Európa-csúcsát. * Said Aouita, Afrika atlétikájá­nak büszkesége új világcsúcsot ért el két mérföldön. A Casab­lancai nemzetközi versenyen a marokkói középtávfutó 8:13.09 perc alatt teljesítette a távot. A korábbi rekordot is ő tartotta a mostaninál 36 századmásodperc­cel gyengébb idővel. Aouita egyébiránt elmondhatja magáról, hogy négy távon is az ő nevé­hez fűződik a világ legjobb ered­ménye. A két mérföld mellett 1500 (3:29.6 p.), 2000 (4:50.81 p.) és 5000 (12:58.39 p.) méteren is ő a csúcstartó. ★ Zalaegerszegen rendezték meg a Zalákév Kupa atlétikai ver­seny második napi küzdelmeit. Kiemelkedő eredményt ért el a kalapácsvetésben Gécsek Tibor, a szombathelyiek 24 éves sporto­lója. Másodikra előbb 79.84 mé­terre, majd utolsóra 79.98-ra ja­vította klubtársa, Szitás Imre csúcsát (79.74). MNK-döntő Szolnokon hétfőn 17.30 órakor a tiszaligeti stadionban rendezik meg a 48. labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét. A választás azért esett erre a szokatlan időpontra, mert az NSZK-ban zajló Európa-bajnok­­ságon ekkor szabadnapot tarta­nak. A fináléban a bajnokságban első helyen végzett Bp. Honvéd és a 13. helyezett Békéscsaba mé­ri össze erejét. A­­Honvéd kilen­cedszer lett finalista — eddig há­romszor hódította el a trófeát (1926, 1964, 1985) —, a Békés­csaba viszont először jutott a döntőig..­­A fővárosiaknál Cseh, míg a csabaiaknál Vígh bajlódik sérü­léssel. Az együttesek Plasek já­tékvezető sípjelére várhatóan az alábbi összeállításban kezdenek: Bp. Honvéd: Disztl P. — Sal­­lai, Disztl L., Csuhay, Cseh — Sikesdi, Gyimesi, Fitos, Sass — Fodor, Kovács K. Békéscsaba: Gulyás — Szenti, Ottlakán, Bánfi, Fabulya — Adorján, Gruborovics, Csanálosi — Csernus, Kurucz, Szekeres. A hagyományoknak megfele­lően, a kupadöntő előtt, 15 óra­kor kezdődik a Szabad Föld Ku­pa fináléja, amelyben az MNK- ban legtovább jutott megyei együttesek játszanak. Ezúttal a Boglárlelle és a Celldömölk csap össze. Az MNK-döntő szünetében lesz a Szabad Föld Kupa átadása, majd különböző disikosztókra is sor kerül. Az 1987 88. évi ma­gyar bajnokság gólkirályának, a 19 gólos Melis Bélának (Debre­ceni MVS) ekkor adják át az­­ Országos Takarékpénztár ajándé­kát, a Polski Fiat 126 személy­­gépkocsit, valamint a Labdarúgó Baráti Körök Szövetsége, által felajánlott emléktárgyat. A gól­lövőlista második helyezettje, a 18 gólos Szelőért György (MTK­­VM) az Orion Rádió és Villamos­­sági Vállalat jutalmát, egy színes televíziót vehet át A legjobb NB I-es játékveze­tőnek a Magyar Labdarúgó Szö­vetség arany szemüveget és aranysípot a Hungária Biztosító pedig életjáradék kötvényt nyújt át. A játékvezetői rangsor máso­dik helyezettje ugyancsak az Ód­ontól színes televíziót kap. A Ba­ráti Körök Szövet­e szintén ekkor tünteti ki az NB I leg­sportszerűbb szurkolótáborát . Elvesztette továbbjutási remé­nyeit a magyar női labdarúgó­válogatott, miután szombaton Zü­richben Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen 3-0-ra kikapott Svájc legjobbjaitól. A súlyos ve­reség azért is meglepő, mert ta­valy ősszel a Szolnokon játszott első találkozón a magyar gárda kiütéses, 7—1-es győzelmet ara­tott. Az állás: 1. NSZK 6 pont (4 mérkőzésből), 2. Olaszország 3 (3), 3. Svájc 3 (3), 4. Magyaror­szág 2 (4). * A Lengyel Labdarúgó Szövet­ség vezetőségi ülésén az ország futballsportját alapjaiban érintő határozatot hozott. Eszerint az 1989 90-es bajnokságban az első, a második és a harmadik osz­tályban is kevesebb csapat sze­repelhet. Az élvonalban 16-ról 14-re csökkentik az együttesek számát. Az eddig 18—18 gárdá­ból álló kétcsoportos második vo­nalban csak egy csoport lesz, amelyet 32 együttes, a harmadik osztályban pedig nyolc helyett a jövő évtől négy, egyenként 16 együttesből álló csoport szerepel­het. Az utóbbi döntés azt jelen­ti, hogy a 114 csapatból csak 64 marad meg NB II-asnak. Totóeredmények Bp. Honvéd? Békéscsaba? 1. Bart—Barletta x z. Bologna—Are ez* x 1 Brescia—Triestina f 4. Catanzaro—AUl&nia i 5. Cremonese—Sambenedettete x 6. Genoa—Piacenza i 7. Messina—Lecce x 8. Parma—Lazio x 9. Taranto—Padova x 10. Udinese—Modena 1 11. Salgótarján—Ajka x 12. Metripond—Somló x 13. Szekszárd—OL ker. (XTVB ) Pótmérkőzések: 14. Dunaújváros—Szeged X 15. Csepel—Kecskemét 1 16. Ózd-A­artak­barcik­a 1 9 ETTU Kupa Az ausztriai Badenben vasár­nap rendezték meg a férfi és női asztalitenisz ETTU Kupa döntőit. Háromszáz néző előtt előbb az ötszörös győztes BSE jugoszláv vetélytárssal mérkőzött a női ku­páért. A címvédő magyarok a várakozásnak megfelelően, bizto­san győztek. BSE—Perucica Foca (jugo­szláv) 5:1. Urbán Edit—Nada Kujundzics 2:1 (17, —20, 16), Pá­li Mariann—Fatima Isanovics 0:2 (—13, —14), Bátorfi Csilla—Indi­ana Aganovics 2:0 (7, 14), Urbán —Isanovics 2:0 (10, 15), Bátorfi —Kujundzics 2:0 (6, 12), Páli— Aganovics 2:0 (15, 13). A férfi döntőben a francia UTT Levallois 5:3-ra győzött a nyu­gatnémet Heinzelmann Reutlin­gen ellen. Ismét BSE-diadal

Next