Magyar Nemzet, 1988. november (51. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
Ára: 1,80 forintMagnemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR és elrenhesés ? A XX. század közhelypályázatát utcahosszal nyerné vetélytársai előtt a négy szó:...Viharos változások idejét éljük." Sorsunk iróniája: ez a csúcsközhely — igazsággá lépett elő. Vagyis alaposan kifogott rajtunk. Évek, évtizedek óta addig-addig emlegettük, nemritkán akkor is, amikor épp az ellenkezőjét — a mozdulatlanságot — lepleztük vele, mígnem bekövetkezett, amit jelent. Most aztán itt áll korunk tollforgatója megfürödve: mire igazán szüksége volna rá, nincs más szava a viharos változásra, csak az a néhány, amely kopot- ■ tabb a mégoly koptatott farmernál. , ·■,· ■ Nem is csoda, hogy kíséri a szellemi dadogás, ha napjaink átalakulásain igyekszik elgondolkozni. Nem ártana ugyanis értelmezni az átformálódások indítékait, irányát, jellegét, ellentmondásosságát; nem ártana körvonalazni a bennük feszülő erőket, amelyek eredője végső soron megszabja — ha tetszik, előre jelzi —, ami remélhető. Csakhogy ehhez nem is csupán a szavak hiányoznak —, a fogalmak még inkább. Paradoxonnal fejezve ki a lényeget: mindössze fogalmatlan fogalmaink vannak a mai változásokra. Illenék persze bízni benne, hogy idővel majd kitisztulnak, megvilágosodnak, tartalmuk feltöltődik az új valósággal. De ez a jövő zenéje. A máé, a valóban viharos változás. Kuszaságaival, elképzelhetetlenségeivel, jó- és rosszérzéseivel együtt. Hivatalos értelemben természetesen most is, mint már annyiszor, a dolgok jobbra fordulásában kellene hinnünk, de annak a bizonyos kincstári optimizmusnak ideje lejárt. Immár köztudomású, hogy a dolgok először is csak úgy, maguktól nem fordulnak sem jobbra, sem balra. Hacsak nem fordítják, pontosabban fordítjuk őket. Ám, ha fordítjuk is, nekifeszülve, teljes erővel, mint már nem is egyszer, még mindig nem biztos, hogy az történik, amit szeretnénk. Történelmünk tele van félresiklott nekifeszülésekkel. Az öreg Lukács György, bár jellemző mód senki sem kérdezte tőle, válaszolt a kérdésre: hogyan lehet a dolgok menetén változtatni? Nem úgy — felelte —, hogy azt mondjuk, amit eddig csináltunk, az jó volt, de ezután még jobban kell csinálnunk; ehelyett azt kell mondanunk, tovább már nem mehet úgy, ahogy eddig, ezután meg kell próbálni mást és másképpen tenni. Szembe kell tehát fordulni mindazzal, amin változtatni akarunk — ezt tartotta Lukács György a legfontosabbnak. Vélekedése mögött nem nehéz fölfedezni: mindenekelőtt a személyi kultusz időszakára gondolt, amelynek számos szokása személytelenül élt tovább. Annak idején tudniillik a folyamatosság volt mindenekfölött való, a szembefordulás ennek megtörése lett volna. Most viszont mintha minden Lukács Györgyöt igazolná: a változások valamennyi mozzanatának a szembeszegülése divatos szóval a megreformálás — az indítéka. A reform karrierje teljesen érthető. A közgondolkozás a dolgok megújítását társítja hozzá. Igaz, ez a megújítás többnyire nem is annyira új, mint sokan hiszik. A demokráciát, a pluralizmust már régen föltalálták, akárcsak a piacgazdaságot. Nálunk persze mindezt olyan ideológiai korlátok közé szorították, hogy a szülőanyjuk sem ismert volna rájuk, bár ha például demokráciáról nap nap után esett szó. Ehhez az abszurd helyzethez képest a reform kétségkívül hozott újat, de azért lassan ideje tekintetünket az elmúlt dolgokról a leendők felé vetni. A társadalom tudniillik felemás viszonyban van az átalakulással. Szerfölött naiv, aki abban az illúzióban ringatja magát, hogy a túlnyomó többség el van tőle ragadtatva. Az még hagyján, hogy a személyes érdekeikben megnyirbálódók ellenkeznek. Érthető, hogy nincs ínyükre maradandónak vélt világuk átformálódása: ezentúl nem a felsőbbség osztja szét közöttükaz íróasztalokat és bársonyszékeket, szolgálni tehát nem annyira fölfelé, mint inkább lefelé tanácsos. Vannak persze, csöppet sem kevesen, akiknek nem a bársonyszék, hanem a kétkezi munkája vált bizonytalanná. Tőlük aligha várható el, hogy emelkedjenek fölül egyéni dolgaikon, és próbálják az egész társadalom magasából megérteni a kényszerűséget: ha mihamarabb nem számolják föl a ráfizetéses munkahelyeket, az egész ország jut csődbe. Jól tudom, hozzá kellene tenni, mindez átmeneti, utána jobb idők következnek. Csakhogy az sem titok, az emberek nemhogy nem biztosak a jövővőben, sokkal inkább tartanak tőle. Úgy vélik, nincs kizárva, még nehezebb évek következnek. Jó volna a képtelenségek közé sorolni ezt; jó volna a hitetlenségek kishitűségek közé. Merthogy nincs a világon olyan hatalom, amely ne a jobbítás szándékával hirdetne reformot. Olyasfajta sikert azonban senki sem szavatolhat, mint amilyent a közhit szeretne. Ha csillapulnak is a gondok, ha túljutunk is a munkanélküliség, az infláció, az anyagi szűkösség hullámhegyén, akkor sem az tér vissza, amit sokáig szocialista vívmánynak hirdettek. Az életre szóló tisztség, az életre szóló állás, az életre szóló „állami gondoskodás” a múlté. A gondolkozás nem afféle egyirányú utcára emlékeztet majd. Szembejövőkre is számítani kell; olyanokra, akik épp ellenkező irányban remélnek célhoz érni, és hatalmi szóval nem lehet többé visszaparancsolni őket. Nem lesz többé tisztességes és tisztességtelen irány, csak ésszerű és ésszerűtlen, egyfajta vagy másfajta áldozatok árán járható. Miféle jövő ez? Felemás. Ahelyett, hogy egyértelműen biztató volna. Mindmáig ugyanis ahhoz szoktunk hozzá, hogy a jövő sajátos szerepet töltsön be a jelen elviselésében. A belátható időn belül megoldhatatlan gondok megoldását társítottuk hozzá. Ám a mostani átalakulás, úgy tetszik, egész másféle holnapot körvonalaz. Keményebbet, küzdelmesebbet, emberpróbálóbbat. Tegnapi észjárással el sem képzelhetőt. Meg kell tanulnunk merőben másképpen gondolkoznunk róla: kapaszkodónak például teljesen alkalmatlan. A többi között azért, mert a gondjainkat vetíti előre. És megerősödésünk kérdésességét: tudunk-e harcosabban, találékonyabban, szabadabban élni? Tulajdonságaink tökéletesedése tudniillik egyáltalán nem természetes. Szellemi váltásunk pedig még kevésbé: egyelőre a tegnappal való leszámolásánál tartunk.A szembefordulásig tehát eljutottunk. Lassan és megkésve kezdünk belejönni. Most viszont már mintha a változásainkban a régi visszájára fordítása válna uralkodóvá. Márpedig a világ rendbe szedése nem mehet egykaptafára. Ha mindennek az ellenkezőjét tesszük, mint azelőtt, korántsem biztos, hogy azon nyomban jó lesz, ami addig rossz volt. Régen rossz tehát, ha eljövendő dolgainkban sem tudunk elszakadni attól, ami fölött azért mégiscsak végérvényesen eljárt az idő... Veszprémi Miklós Felkorbácsolt szenvedélyek Amerikói merénylet befolyásolhatja az izraeli választásokat •ij feszültségek forrása lehet Lengyelországban a gdanski hajógyár bezárási szándéka TÚLNYOMÓRÉSZT KEDVEZŐEN értékelték a Varsói Szerződés elmúlt heti külügyminiszteri találkozóját a külpolitikai elemzők. A hírügynökségi jelentések szinte egybehangzóan kiemelik, hogy az eltagadott dokumentumok őszinte tárgyalókészségről, az Európában található hatalmas haderők csökkentési szándékáról tanúskodtak. Mint a szakírók megállapították, a bizalomerősítést célzó javaslatok helyes irányba mutatnak, s hozzájárulhatnak az európai hagyományos haderők fokozatos leépítésével foglalkozó tárgyalássorozat megkezdéséhez. Több lap is felhívja a figyelmet, hogy a NATO-nak átgondolt és konkrét válaszokat kell adnia a budapesti felhívásokra. Moszkvában Aboimov külügyminiszter-helyettes értékelte a magyar fővárosban tartott tanácskozást, s legfőbb eredménynek azt nevezte, hogy sikerült összehangolni a leszerelésre irányuló közös külpolitikai tevékenységet. Az indítványok közül a veszélycsökkentő központ felállítását, valamint az európai csúcstalálkozó gondolatát tartotta a leginkább figyelemre méltónak a szovjet diplomata. A Stuttgarter Nachrichten kiemelkedő jelentőséget tulajdonít az európai enyhülés szempontjából a budapesti állásfoglalásnak, a lap szerint a VSZ-javaslatok nagy mértékben előmozdítják az „új biztonságpolitikai tárgyalások" megindítását. Hasonlóan vélekedik a bizalomerősítő és biztonsági intézkedéseket értékelő anyagában az AFP hírügynökség kommentátora. A többségében derűlátó vélemények melett más hangok is helyet kaptak: a nyugatnémet Westfalenpost például úgy véli, hogy a barátságosszavak ellenére a Varsói Szerződés a korábbihoz hasonló módon folytatja a fegyverkezést. A KELET-NYUGATI KAPCSOLATRENDSZERT, s Lengyelország szerepét a közlekedésben érintette Jaruzelski elnök sor abban a nyilatkozatában, amelyet a The Guardiannek adott. A napokban Varsóba látogat Thatcher brit miniszterelnök, s ezek a tárgyalások hozzájárulhatnak a „közös európai otthon" építéséhez — vélekedett a LEMP első titkára. Jaruzelski szólt a lengyel belpolitikai helyzetről, az egyre távolabbinak látszó kerekasztal-tárgyalásokról is. Az elnök kifejtette, hogy a lengyel vezetés a „koalíciós kormányzati modell” kialakítására törekszik, s ebben a hagyományos szövetségeseken, az Egyesült Parasztpárton és a Demokrata Párton kívül ellenzéki erők is helyet kaphatnának. Jaruzelski azonban azt is hozzáfűzte, hogy a kormányzati megítélés nem változott a Szolidaritással kapcsolatban, bár elismerik, hogy a munkásosztály „indokolt elégedetlenségének egyik fontos megnyilatkozása”. Az első titkár hangsúlyozta, hogy a varsói vezetés elutasítja a tárgyalásokat azokkal az erőkkel, amelyek „hivatásos antikommunisták”, s a szervezetet csak „trójai falóként" használják. Az első titkár tagadta, hogy „kibékíthetetlen" lenne az ellentét a hatóságok és a Szolidaritás között. Úgy vélte, hogy meg kell találni a kiutat a jelenlegi zsákutcából. A hírügynökségi jelentések szerint azonban mind kevesebb az esélye annak, hogy sikerül a feleknek elmozdulniuk a tárgyalások körül kialakult holtpontról. Az október közepére tervezett megbeszélések mikéntjéről, a résztvevő személyekről a tudósítások alapján nem közelednek az álláspontok a Szolidaritás és a hatóságok között zajló egyezkedéseken. Vélhetően az a hétfői hír sem segíti elő az össznemzeti eszmecsere megkezdését, amely szerint az év végéig felszámolják a gdanski hajógyárat. A Szolidaritás szülőhelyének számító —egyébként veszteséges —, mintegy tizenegyezer munkást foglalkoztató üzem bezárását a hivatalos közlemény szerint „kizárólag gazdasági elhatározás" indokolta. Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke azonban azt állította, hogy a kormány politikai okokból szándékozik bezáratni a hajógyárat, s a lépés újabb belpolitikai konfliktusokhoz vezethet. AZ IZRAELI ÁLTALÁNOS VÁLASZTÁSOK előtt másfél nappal súlyos terrorakciót követtek el a ciszjordániai Jerikó közelében. Egy izraeli autóbuszra benzinespalackot dobtak: egy fiatalasszony és három gyermeke meghalt. A szakértők szerint a terrorakció komoly hatással lehet a keddi választásokra. A palesztin felkelés tizenegy hónapja alatt ez az első eset, hogy izraeli polgári személy életét vesztette egy támadásban. Samir kormányfő példás büntetést helyezett kilátásba a szélsőséges akció megtorlásaként. Peresz külügyminiszter szintén mély megrendülését fejezte ki a szenvedélyeket felkorbácsoló támadást követően. (P. T. R.) N^SCSZ** Moszkvai tudósítónk telexe Fordul «»ponton az európai együttműködés Hivatalos szovjet értékelés * ^ SZ külügyminiszteri találkozójáról Moszkva, október 31. Döntő helyzet alakult ki az európai földrészen — állapította meg hétfői sajtóértekezletén Ivan Aboimov. A szovjet külügyminiszter-helyettes szerint esély van arra, hogy visszafordíthatatlan fordulatot valósítsunk meg földrészünk szilárd biztonságának, stabilitásának irányában. A Varsói Szerződés budapesti külügyminiszteri tanácskozásáról szólva Aboimov kiemelte, hogy a résztvevők ismételten rámutattak a bécsi utótalálkozó mielőbbi sikeres befejezésének a szükségességére. Szovjet értékelés szerint ez az összeurópai együttműködés új szakaszának kezdetét jelentheti. A Budapesten elfogad 152 adott dokumentumot a külügyminiszter-helyettes úgy értékelte, hogy ennek köszönhetően a VSZ- tagállamok egységes koncepcióval rendelkeznek a küszöbönálló leszerelési és bizalomerősítő fórumokon. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a kezdet kezdetétől becsületes, konstruktív és konkrét megállapodásokra irányuló párbeszéd folytatódjon. Aboimov nyomatékkal mutatott rá arra, hogy az európai országokkal együtt az Egyesült Államok és Kanada is teljes jogú partner az „összeurópai ház" építésében. Felhívta továbbá a figyelmet arra,, hogy a kölcsönös bizalom megerősítése terén „minőségileg új lépés” lehetne az európai háborús veszélyt csökkentő név és a meglepetésszerű támadást megakadályozó központ létrehozása, amelyet ugyancsak a VSZ- tagállamok szorgalmaznak. Gennagyij Geraszimov szóvivő a NATO nukleáris tervezőcsoportjának ülése kapcsán nemcsak rövidlátónak, de katonai és politikai szempontból egyaránt veszélyesnek ítélt meg minden, a taktikai atomfegyverek modernizálására irányuló lépést, és „negatív szignálként” minősítette az atlanti szerződés erre irányuló terveit. Szovjet megítélés szerint a hagyományos fegyverekről folytatott tárgyalásokkal párhuzamosan kellene tanácskozni ezen nukleáris eszközök csökkentéséről, illetve felszámolásáról is. A leszerelési folyamat pozitívumai közé sorolható viszont, hogy hétfőn Genfben szovjet és amerikai szakértők kezdtek tanácskozást a krasznojarszki rádiólokációs állomásról. Azokat a problémákat tekintik át, amelyek a szovjet javaslat megvalósításával kapcsolatosak: alakítsák át az amerikaiak szerint az ABM-szerződést megsértő radarállomást a kozmosz békés megfigyelésére használt nemzetközi központtá. Geraszimov szerint a kölcsönös érdekeltség jellemezte a szovjet külügyminiszter és a kínai külügyminiszter-helyettes eszmecseréit. A kínai diplomata a kétoldalú határtárgyalások újabb fordulójára érkezett október 20-án, a Szovjetunióba. Eduard Sevardnadzéval találkozva pozitív haladást rögzíthettek a határtárgyalások menetében, és ugyanakkor a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit is áttekintették, mintegy előkészítve a kínai külügyminiszter év végéig esedékes hivatalos látogatásit. Egy kérdésre válaszolva Geraszimov rámutatott: a 29 millió dolláros amerikai követeléshez hasonlóan, amelyek Washington moszkvai új nagykövetségének építkezésével kapcsolatban merültek fel, a Szovjetuniónak is vannak analóg követelései. Ezekről 1987 augusztus végén a két ország már tárgyalt egymással, s akkor megállapodtak abban, hogy folytatják az eszmecseréket. Geraszimov figyelmeztetett arra, meglehet, hogy a járulékos kiadásokat is beszámítva a szovjet követelések meghaladják az amerikait. Lambert Gábor Brüsszelből jelenti a DPA. A NATO visszafogottan reagált a Varsói Szerződés európai csúcstalálkozó összehívására vonatkozó budapesti javaslatára. Nem kívánjuk kommentálni — mondta egy NATO-szóvivő hétfőn Brüsszelben. — A szövetség országai a javaslatot először egymás között, majd a bécsi utótalálkozó keretein belül szeretnék megvitatni. A szóvivő szerint a Szovjetuniónak és szövetségeseinek lépniük kell annak érdekében, hogy meghatározhassák a hagyományos fegyverekről folytatandó tárgyalások mandátumát, és hogy eredményesen fejezhessék be a bécsi utókonferenciát. Ehhez előrelépés szükséges az emberi jogok és emberiességi kérdések terén — mondta a NATO képviselője. Magyarország brüsszeli nagy-követsége hétfőn eljuttatta a Varsói Szerződés budapesti nyilatkozatát a NATO központjába. A dokumentumot dr. Németh Józsefnek, hazánk brüsszeli nagykövetének Manfred Wörner NATO-főtitkárhoz címzett kísérőlevelével adták át diplomatáink a NATO-központban. Hazánk brüsszeli nagykövete ennek megfelelően eljuttatta a VSZ budapesti nyilatkozatát az Európai Parlament elnökének, az Európai Közösségek bizottságának és a belga külügyminisztériumnak is. BABRS MEGYEI KÖNY 5401 BÉKÉSCSABA Pf.: 35. Kedd 1988. november 1. II. évfolyam 261. szám Egységes álláspont a moszkvai határtárgyaláson Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet-kínai határ keleti részének csaknem valamennyi szakaszával kapcsolatban egységes álláspontra jutottak az e témáról tartott tárgyalássorozat harmadik fordulóján, amelyet a két ország képviselői október 20. és 31. között tartottak Moszkvában. A szovjet kormány küldöttségét Igor Rogacsov külügyminiszterhelyettes, a kínaiét Tien Cengpej külügyminiszter-helyettes vezette. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a még egyeztetésre váró kérdéseket további megbeszéléseken vitatják meg. A moszkvai tárgyalási forduló napirendjén emellett szerepelt a határ nyugati szakaszának problémája is, s megállapodás jött létre arról, hogy munkacsoportot hoznak létre a kérdés tanulmányozására. Abban is megegyeztek, hogy a nyugati határszakasz légi fényképfelvételeinek elkészítését a két ország közösen végzi el. A negyedik tárgyalási forduló időpontját a későbbiekben a munkacsoport tevékenységének eredményei alapján tűzik ki. Hétfőn Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadta a határtárgyalásokon részt vevő kínai kormányküldöttség vezetőjét, Tien Ceng-pej külügyminiszter-helyettest. A baráti légkörű, a felek kölcsönös érdeklődését kifejező eszmecserén pozitívan értékelték a határtárgyalások menetét. Hangsúlyozták, hogy a határral kapcsolatos problémák rendezése elősegíti a két ország kapcsolatainak tisztázását, a jószomszédi viszony javítását, a két ország közötti bizalom erősítését. A találkozón áttekintették a szovjet—kínai kapcsolatok további fejlődésének néhány egyéb kérdéseit is a kínai külügyminiszter decemberre tervezett első hivatalos szovjetunióbeli látogatása előkészítésének fényében. A Likudot erősítheti a Jerikói terrorakció Samír példabüntetéssel fenyegetőzik Alig 36 órával az izraeli általános választások előtt a lakosság hangulatát súlyosan érintő fejlemény következett be: vasárnap este a ciszjordániai Jerikó közelében egy izraeli autóbuszt benzinpalackos támadás Izraelben már hetek óta latolgatták: adódik-e ehhez hasonló, a választópolgárok százezreit befolyásolni képes mozzanatt a finisben. A palesztin lázadás eddigi 1I hónapjában kövektől, vagy benzinespalackoktól izraeli polgári személy ,vasárnap estig