Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
r. MagyarNemzeti-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTÓja : PETHŐ SÁNDOR · Célpontosítás A népfront megújulását tartalmazó vitaanyagot nemrég tettük közzé lapunkban. Ebben az összeállításban olvasom ezt a rövid kijelentő mondatot: „A Hazafias Népfront — magyar népfront”. Közhelynek tűnik. Pedig ha belegondolunk, a mozgalom tartópilléréről van szó. S hogy ma ezt a jelzőt hangsúlyozni kell, mutatja: nem volt mindig természetes, magától értetődő a két szó öszszetartozása. Bizonyos időszakokban, mondhatnám, harc kérdése volt, hogy a népfront a múlt haladó örökségét felvállalhassa, s ne minősüljön sovinizmusnak, elhajlásnak a nezeti érdekvédelem. Most, amikor a mozgalom újrafogalmazni feladatait, nem elvont tételekből indul ki, hanem a magyar valóságból. A megváltozott körülményekhez akar igazodni programjával, munkastílusával. Ezt jó esélylyel teszi. Az elmúlt évtizedekben megszerzett bizalomból és tekintélyből ugyanis képes volt átmenteni annyit, amennyi a maga megújulásához elegendőnek látszik. Ebben nem kis szerepe volt a mozgalmat irányító néhány markáns arcú egyéniségnek. Például Erdei Ferencnek, aki viharos időkben, az ideológiai lemerevedések éveiben is tudott egyfajta szellemi holdudvart kialakítani maga körül. Volt bátorsága magyarságot emlegetni, amikor a hazafiságot és a nacionalizmust nem tudták különválasztani. Merte az értelmiség megkülönböztetett szerepét hangsúlyozni a társadalmi és gazdasági folyamatok alakításában. Ez a nemzetsértő magatartás, ez a konfliktusokat is felvállaló mozgalomirányítás jellemezte a népfrontot a legutóbbi években is. A reform, az átalakítás mellé nem csupán a retorika eszközeivel állt, hanem számos konkrét javaslatot is a vezetés, a közvélemény elé tárt a hogyan továbbra. Joggal mondta az országos tanács októberi ülésén Pozsgay Imre: ami korábban megterhelés volt a mozgalomban dolgozók számára, az ma megkönnyebbülést okoz, tartást ad nekik a mai politikai kavalkádban, nem kell szemlesütve járniuk, mert minden körülmények között a megújulás pártolói maradtak. A dokumentumban igényként hangzik el: erősíteni kella népfrontnak a helyi politizálást. A helyi közélet kovászának kell lennie. Jellemezte a nyitottság, a mozgékonyság és az alulról építkezés. Csakhogy ennek sok helyütt még ezután kell megteremteni a személyi feltételeit. Amikor a népfront, mint transzmissziós szíj működött, és autonómiáját a pártos álami apparátusok úton-útfélen megsértették, természetesen nem nőhettek fel olyan népfrontos egyéniségek, közéletiemberek, akik anélkül is tudtak, volna politizálni, hogy ne fogják a kezüket, ne kapjanak fentről intenciókat, így aztán nem csoda, ha ma sok helyütt tapasztalható elbizonytalanodás. Számos helyi népfrontbizottság csak tétova próbálkozásokig jut el, hogy párbeszédet kezdjen a szerveződő egyesületekkel, szövetségekkel, körökkel. Ezért fontos tudatosítani a közéletben azt a tételt— ez is az említett dokumentumban olvasható —, amely a mozgalom megújulásának alapfeltételét jelenti: „A népfront nemcsak vállalja, hanem igényli is a sokszínűséget, az állampolgárok szuverenitását... Az ország pluralista politikai intézményként kíván megújulni, társadalmi szövetség kíván lenni a szocializmus demokratikus módszerekkel való felépítésére.” A nagy politika és a helyi politika természetesen igen sok szállal összefonódik, egymást erősíti vagy gyengíti. Ma a lakóterületen is csak úgy lehet társadalmi támogatást szervezni a tervek, elképzelések valóra váltásához, ha azok reálisak, tisztességesek. Sok városiban, községben az utóbbi időben kicsit háttérbe szorult a gazdasági folyamatok elemzése, a termelési kérdések vitatása. Holott soha nem volt annyira fontos, mint pia, hogy mindenki tudja, lássa, miből is élünk, milyen lépéseket szükséges megtennünk, hogy előrejussunk. A népfrontnak a közvetlen gazdaságirányításhoz nincsenek ugyan eszközei, de közvetve a társadalmi támogatás szervezésével, a közvélemény erejével segítheti, hogy a kisebb-nagyobb közösségek kezdeményezései megvalósuljanak; az inflációt ne gerjeszthessék különböző érdekcsoportok — vagy éppen a kormány —; a gazdálkodásban elkövetett tévedésekért, mulasztásokért ki-ki viselje a felelősséget, a vagyonnal való gazdálkodás hatékonyabb formái kerüljenek előtérbe. Úgy gondolom, végérvényesen fel kellene hagyni azzal a primitív érveléssel, amely a gazdasági bajaink forrását a gyenge munkafegyelemben, az emberi önzésben, a fogyasztói szemlélet erősödésében véli megtalálni. A népfront gazdasági bizottságának egyik friss dokumentuma is hangsúlyozza: az állam, a kormány — és általában a gazdaságirányítás — legfontosabb , feladata, hogy megteremtse és folyamatosan javítsa azokat a feltételeket, amelyek talaján a termelési, a kereskedelmi szféra szereplői a gazdálkodás objektív. . . I megfelelőenműködhetnek... ! Ha jók a feltételek, akkor a I gazdaságpolitikai célok felé jó I ütemben halad az ország, ,ha I rosszak, hibásak, akkor távolo adunk a céloktól. Mindezért pedig egyértelműen a felső szintű vezetést terheli a felelősség, és sohasem a vállalatokat, a termelőket vagy a lakosságot. Az elkövetkező években — de különösen a jövő esztendőben — számos olyan törvény, koncepció kerül az Országgyűlés elé, amely alapvetően meghatározza a nemzet sorsát. A legfontosabbakat társadalmi vitára bocsátják és ezeknek az eszmecseréknek ezután is a népfront ad keretet. A mozgalomnak azonban az eddigieknél nagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a közvélemény ítéletét tükrözzék is majd az elfogadott törvények, rendeletek. Ehhez pedig az szükséges, hogy a mozgalomnak legyen rövid és hosszú távra szóló koncepciója. Legyen iránytűje, milyen úton kívánja elősegíteni a gondok megoldását, az ország fejlődését. Semmilyen vonatkozásban nem erősíthet illúziókat az emberekben. Mégha népszerűtlen is a feladat, de előbbutóbb napirendre kell tűzni például a nyugdíjrendszer korszerűsítését, az egészségügyi ellátás biztosítási alapokra való helyezését, a foglalkoztatottsági biztonság elveinek és módszereinek kidolgozását. A népfront megújulását célzó elképzeléseket az elkövetkező hetekben, hónapokban a helyi népfrontbizottságok és a társadalmi szervek országszerte megvitatják. Úgy vélem, tartalmas, pezsgő eszmecserékre lehet számítani: sok az újszerű feladat, sok a tisztázásra váró kérdés. Az lenne jó, ha az útkeresés, a célpontosítás köziben is erősödne a cselekvési egység. Legyen lendítőkerék a közélet különböző szintjein létrejövő koalíció. Hitet kell adni az állampolgároknak, a nemzetnek. Higgyen saját erejében, tehetségében. Mert hit és önbizalom nélkül a legjobb programok is papíron marad- nak. Keserű Ernő * Gorbacsov és Reagan újévi üzenete 1989-nek folytatnia kell a kedvező nemzetközi folyamatokat Ismét a nemzetiségi jogok tiszteletben tartását szorgalmazta II. János Pál a külpolitikai helyzet A POLITIKUSOK, ÁLLAMFÉRFIAK hagyományos feladata az esztendő fordulóján a számvetés, a világról alkotott képüknek a megfogalmazása újévi üzenetükben. Az elmúlt két-három nap során elhangzott, nyilvánosságra került beszédek olvastán indokoltnak tűnik fel a vélekedés: világunk sokat változott tizenkét hónap alatt. Annyi mindenesetre bizonyos: a nyilatkozatok derűlátóbbak, mint 1988. január elsején voltak. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan például elégedetten nyugtázhatja, akkori szavaik valóra váltak, a kelet-nyugati viszonyban érdemi enyhülés következett be, különösen, ha a két nagyhatalom kapcsolatainak az alakulását vesszük szemügyre. A két vezető államférfi egy éve úgy vélekedett, 1988 az áttörés éve lehet. S most Gorbacsov már azt állapíthatta meg, hogy „a bizalom és a rokonszenv érzése váltotta fel a félelem és a gyanakvás légkörét”. Ő is, hasonlóan Reaganhez, úgy ítélte meg, hogy a világ ma sokkal biztonságosabb, mint egy évvel korábban. Persze nem mulasztották el, hogy a még hátralévő feladatokról szóljanak. Az amerikai elnök e tekintetben kiemelte, hogy az őt felváltó kormányzat azt az utat járja majd tovább, amin ő indult el. A SZOVJET FŐTITKÁR-ÁLLAMFŐ hazája népeihez intézett tévébeszédében, amelyet néhány perccel az új esztendő beköszönte előtt sugároztak, a nyíltság és az átépítés vonatkozásában az „áttörés évének” nevezte 1988-at. Ugyanakkor felhívta a ügyeimet arra, hogy a gazdasági reformot még nem sikerült olyan mértékű lendületbe hozni, mint az szükséges lett volna. Foglalkozott a társadalom átépítésének problematikájával, s ezzel összefüggésben szorgalmazta az emberközpontú szocialista jogállam megteremtésének szükségességét. FRANCIS MITTERRAND, a Francia Köztársaság elnöke, ezúttal, rendüigyó módon - nem Párizsban, hanem az elzászi fővárosban., Jaus Luilgion rrontotta el tefegizms ezózotát, ezzel is hangsúlyt kívánva adeni annak, hogy ezt tekinti „európai fővárosnak”. Emlékeztetett arra, hogy Rouget de l'Isle itt énekelte el először szerzeményét, a Marseillaise-t, ami később a franciák nemzeti himnusza lett, majd kijelentette: „sehol másutt nem érezheti magát az ember erősebben franciának és európainak egyszersmind”. Beszédében foglalkozott az idén sorra kerülő bicentenáriumi ünnepségekkel, s kifejtette, hogy a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulóján sok feladat vár rájuk, a többi között a nemzeti jövedelem egyenlőbb elosztása és az európai integráció következetesebb előmozdítása. Bejelentette azt is, hogy rövidesen törvényt terjesztenek a parlament elé, amely — szemben az előző jobboldali kormány döntéseivel — emberségesebben szabályozza a bevándorlók helyzetét. A BRIT KORMÁNYFŐ, Margaret Thatcher, aki jogosan tekinti személyes sikere esztendejének is 1988-at, derűlátóan szólt a világban bekövetkezett változásokról, s ezeket nem utolsósorban Mihail Gorbacsov következetes politikai vonalvezetésének tulajdonította. „Világunk — mondotta — biztonságosabbá vált, legalábbis, ami a kelet—nyugati kapcsolatokat illeti”. Méltatva a szovjet vezető sikereit, kiemelte: „Az eszmék harca behatolt a Szovjetunióba is azzal a felismeréssel, hogy a magasabb életszínvonal csak a nagyobb szabadság körülményei között valósulhat meg”. Az örményországi természeti katasztrófa áldozatainak az emlékét idézve megállapította: „Az ilyen nagyságrendű tragédia rádöbbenti az embert,milyen sok energiát pazarolunk ehhez képest jelentéktelen, kicsinyes zsörtölődésekre”. A VÁLTOZATLANUL NYUGTALANÍTÓ válsággócok, az úgynevezett regionális konfliktusok megoldásának sürgető szükségességét emeli ki az újévi üzenetek többsége, különösen a közvetlenül érdekeltek értékelése. Sokan foglalkoznak az afganisztáni helyzettel, hangot adva annak a reménynek, hogy folytatódhat a szovjet csapatkivonás, sőt, véget is érhet, a terveknek megfelelően február 15-én. A közelkeleti rendezés esélyeinek növekedését is hangsúlyozzák az újévi nyilatkozatok, rámutatván annak a jelentőségére, hogy megkezdődött a párbeszéd az Egyesült Államok és az PFSZ képviselői között, ami jó reményekkel kecsegtet egy nemzetközi értekezlet előkészítéséhez. (T. T.) ^YEllö^v Mihail Gorbacsov A bizaloms a rokonszenv érzése váltotta fel a gyanakvás légkörét Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű eseményekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai néphez intézett újévi üzenetében. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a két állam viszonyát. A kétoldalú kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dinamikusabbá, emberibbé váltak — hangsúlyozta Gorbacsov. Megállapította: a két ország közelebb került egymáshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban sokkal többet tudnak immár a másik félről. A félelem és a gyanakvás légkörét most már a bizalom, a kölcsönös rokonszenv érzése kezdi felváltani — tette hozzá. Káderről — mint mondotta —- -személyesen is volt alkalma meggyősődni, a nkkor Washingtonbanés legutóbb New Yorkban amerikaiakkal találkozott. Megemlékezett arról a meleg és jó szándékú fogadtatásról, amelyet látogatásai alatt a szovjet küldöttségek iránt tanúsítottak az Egyesült Államokban és ezt rendkívüli jelentőségűnek minősítette a kétoldalú viszony szempontjából. A Szovjetunió — mondotta — a kapcsolatok lehetőlegteljesebb kiszélesítése mellett van. Reményét fejete ki az iránt, hogy erről az Egyesült Államokban is hasonlóképpen, gondolkodnak, s így — fűzte hozzá — derűlátóan tekint a két ország viszonyának jövőbeni alakulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az emberek emlékezetében, mint az az esztendő, amelyben megkezdődött a legfenyegetőbb fegyverfajta, a nukleáris fegyverek leszerelése. Mindemellett számos egyéb jele is volt tavaly annak, hogy rendkívül fontos és kedvező irányú változások kezdődtek a világban. Ebi nek alátámasztására Gorbacsov megemlítette az afganisztáni válság rendezése felé tett lépéseket, az iráni-iraki fronton létrejött fegyvernyugvást, a Délkelet- Ázsiában és Afrika déli részén tapasztalható enyhülő feszültséget. Gorbacsov meleg szavakkal emlékezett meg az örmény katasztrófa nyomán világszerte megnyilvánult együttérzésről és külön is hangot adott a Szovjetunió hálájának a tragédia után tanúsított amerikai segítőkészségért. Végezetül kifejezte jókívánságait az Egyesült Államoknak, üdvözölte az új esztendő alkalmából az ame-rikai népet, amelynek békét, s egészséget, jólétet kívánt. Ronald Reagan A világ ma sokkal biztonságosabb, mint egy évvel korábban Washingtonból jelenti az MTI. Ronald Reagan, az Egyesült Államok leköszönő elnöke a szovjet néphez intézett újévi üzenetében kifejezte reményét, hogy az új esztendőben — a két állam között meglévő nézetkülönbségek ellenére is — folytatódnak az 1988-ban megkezdődött kedvező folyamatok. Reagan kijelentette: hisz abban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az újonnan beköszöntött esztendő - ben. A két állam közötti nézetfenRendsfrem ellenért a tavalyi Elkerült közös nevezőre jutni —– mondotta. Emlékeztetett arra, hogy amikor Mihail Gorbacsovval találkozott Moszkvában, sikerült bővíteni az egyetértést a létfontosságú kérdésekben, így a fegyverzetcsökkentést, az emberi jogokat, a regionális problémákat és a kétoldalú kapcsolatokat érintő témákban. Bár sok még a tennivaló ezeken a területeken, sikerült előrelépni — mondta az amerikai elnök, utalva arra, hogy gördülékenyen halad a közepes hatótávolságú atomrakétákkal kapcsolatos megállapodás végrehajtása, a szovjet és amerikai szakértők továbbra is foglalkoznak a hadászati atomfegyverek ötvenszázalékos csökkentésének lehetőségével. Megemlítette Mihail Gorbacsovnak a szovjet haderő egyoldalú csökkentéséről szóló bejelentését. Reagan szerint ez a szovjet indítvány helyes irányban tett lépés az egyensúlyhiány megszüntetése felé, de — mint hozzáfűzte — ez ügyben sok tennivaló van még hátra. Az emberi jogokat illetően az elnök sürgette az egymás jobb megértéséhez szükséges szabad párbeszédet, különleges hangsúlyt helyezve a kulturális csere élénkítését nehezítő mesterséges akadályok elhárítására. Reagan leszögezte, hogy az emltett területeken tett előrelépések csupán egy hosszú és nehéz út kezdetét jelentik., Biztosítottahallgatóságát arról, hogy a hamarosan hivatalba lépő új amerikai elnök, George Bush a korábban megkezdett amerikai politikát folytatja majd. Jókívánságai között Reagan figyelmeztetett arra is, hogy a két ország között még vannak — és hosszú ideig lesznek is még — lényeges nézetkülönbségek. Elégedetten állapította meg azonban, hogy a világ ma sokkal nagyobb biztonságban érezheti magát, mint egy esztendővel korábban, és kifejezte reményét, hogy ez a biztonság egy év múlva a mostaninál is szilárdabb lesz. Az emberközpontú, szocialista jogállam megteremtését sürgette tévébeszédében a szovjet főtitkár-államfő Moszkvából jelenti az MTI. Az elmúlt esztendő számos vonatkozásban az áttörés, az átalakítási folyamat továbbvitelének, megerősítésének éve volt— állapította meg újévi köszöntőjében Mihail Gorbacsov. A főtitkár-államfő éjfél előtt néhány perccel a televízió nyilvánossága előtt elégedetten állapította meg, hogy 1988-ban folytatódott a történelmi igazságosságnak, a szocializmus lenini elméletének helyreállítása. Kedvezően értékelte, hogy az országban a glasznoszty, a nyilvánosság és nyíltság légköre számos kérdés megvitatását tette lehetővé, elősegítve ezzel a megoldások kidolgozását is. Külön kitért arra, hogy a Szovjetunióban tavaly emelkedett a nemzeti jövedelem, a munka hatékonysága, az előző évhez viszonyítva több élelmiszert, más közfogyasztási cikkeket állítottak elő, bővült a szolgáltatások köre. Ennek ellenére a gazdasági reform még nem jött lendületbe, az eddigi eredmények nem adnak okot az elégedettségre, mert még mindig nehézségek mutatkoznak a mindennapi életben — hangoztatta Gorbacsov. A jövő feladatairól szólva említette meg az emberközpontú szocialista jogállam megteremtésének szükségességét. Nyomatékosan jelezte ugyanakkor, hogy ez a szocialista törvényesség és jogrend megőrzésével, a tudatos fegyelemmel együtt történhet meg. A politikai intézményrendszer reformja kapcsán hangsúlyozta: a következő fontos szakasz célja a nemzetiségi viszonyok harmonizálása. A pápa újévi szentmiséjén elítélte az erőszakot és a terrorizmust Vatikánvárosból jelenti az MTI. II. János Pál pápa a katolikus egyház által meghirdetett 22. Béke Világnapon a római Szent Péter székesegyházban a diplomáciai testületnek tartott újévi szentmisén a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartását sürgette. „A nemzetközi béke megteremtéséhez és megerősítéséhez nélkülözhetetlen, hogy mindenütt tiszteletben tartsák e kisebbségek — az egyes személyek és népcsoportok — megmásíthatatlan jogait” — szögezte le. Nem lehet béke a világban a sokfelé ma még elnyomott, nem egy esetben létükben fenyegetett kisebbségek jogainak maradéktalan tiszteletben tartása nélkül. Ez mindenütt annak az államnak a felelőssége.