Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

r. Magyar­Nemzet­i-A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA · ALAPÍTÓ­­j­a : PETHŐ SÁNDOR · Célpontosítás A népfront megújulását tar­talmazó vitaanyagot nemrég tettük közzé lapunkban. Ebben az összeállításban olvasom ezt a rövid kijelentő mondatot: „A Hazafias Népfront — ma­gyar népfront”. Közhelynek tű­nik. Pedig ha belegondolunk, a mozgalom tartópilléréről van szó. S hogy ma ezt a jelzőt hangsúlyozni kell, mutatja: nem volt mindig természetes, magától értetődő a két szó ösz­­szetartozása. Bizonyos idősza­kokban, mondhatnám, harc kér­dése volt, hogy a népfront a múlt haladó örökségét felvállal­hassa, s ne minősüljön soviniz­musnak, elhajlásnak a nezeti érdekvédelem. Most, amikor a mozgalom új­rafogalmazni feladatait, nem elvont tételekből indul ki, ha­nem a magyar valóságból. A megváltozott körülményekhez akar igazodni programjával, munkastílusával. Ezt jó esély­­lyel teszi. Az elmúlt évtizedek­ben megszerzett bizalomból és tekintélyből ugyanis képes volt átmenteni annyit, amennyi a maga megújulásához elegendő­nek látszik. Ebben nem kis szerepe­ volt a mozgalmat irá­nyító néhány markáns arcú egyéniségnek. Például Erdei Ferencnek, aki viharos időkben, az ideológiai lemerevedések éveiben is tudott egyfajta szel­lemi holdudvart kialakítani maga körül. Volt bátorsága ma­gyarságot emlegetni, amikor a hazafiságot és a nacionalizmust nem tudták különválasztani. Merte az értelmiség megkü­lönböztetett szerepét hangsú­lyozni a társadalmi és gazdasá­gi folyamatok alakításában. Ez a nemzetsértő magatartás, ez a konfliktusokat is felvállaló mozgalomirányítás jellemezte a népfrontot a legutóbbi évek­ben is. A reform, az átalakítás mellé nem csupán a retorika eszközeivel állt, hanem számos konkrét javaslatot is a vezetés, a közvélemény elé tárt a ho­gyan továbbra. Joggal mondta az országos tanács októberi ülé­sén Pozsgay Imre: ami koráb­ban megterhelés volt a mozga­lomban dolgozók számára, az ma megkönnyebbülést okoz, tartást ad nekik a mai politi­kai kavalkádban, nem kell szemlesütve járniuk, mert min­den körülmények között a meg­újulás pártolói maradtak. A dokumentumban igényként hangzik el: erősíteni kell­­a népfrontnak a helyi politizá­lást. A helyi közélet kovászá­nak kell lennie. Jellemezte a nyitottság, a mozgékonyság és az alulról építkezés. Csakhogy ennek sok helyütt még ezután kell megteremteni a személyi feltételeit. Amikor a népfront, mint transzmissziós szíj mű­ködött, és autonómiáját a párt­os álami apparátusok úton-útfé­­len megsértették, természetesen nem nőhettek fel olyan nép­­frontos egyéniségek, közéleti­­emberek, akik anélkül is tud­tak, volna politizálni, hogy ne fogják a kezüket, ne kapjanak fentről intenciókat, így aztán nem csoda, ha ma sok helyütt tapasztalható elbizonytalano­dás. Számos helyi népfront­bizottság csak tétova próbálko­zásokig jut el, hogy párbeszé­det kezdjen a szerveződő egye­sületekkel, szövetségekkel, kö­rökkel. Ezért fontos tud­atosí­tani a közéletben azt a tételt— ez is az említett dokumentum­ban olvasható —, amely a mozgalom megújulásának alap­­feltételét jelenti: „A nép­front nemcsak vállalja, hanem igényli is a sokszínűséget, az állampolgárok szuverenitá­sát... Az ország pluralista po­litikai intézményként kíván megújulni, társadalmi szövet­ség kíván lenni a szocializmus demokratikus módszerekkel va­ló felépítésére.” A nagy politika és a helyi politika természetesen igen sok szállal összefonódik, egymást erősíti vagy gyengíti. Ma a la­kóterületen is csak úgy lehet társadalmi támogatást szervez­ni a tervek, elképzelések való­ra váltásához, ha azok reálisak, tisztességesek. Sok városiban, községben az utóbbi időben ki­csit háttérbe szorult a gazdasá­gi folyamatok elemzése, a ter­melési kérdések vitatása. Hol­ott soha nem volt annyira fon­tos, mint pia, hogy mindenki tudja, lássa, miből is élünk, milyen lépéseket szükséges megtennünk, hogy előrejus­sunk. A népfrontnak a köz­vetlen gazdaságirányításhoz nincsenek ugyan eszközei, de közvetve a társadalmi támoga­tás szervezésével, a közvéle­mény erejével segítheti, hogy a kisebb-nagyobb közösségek kezdeményezései megvalósul­janak; az inflációt ne gerjeszt­hessék különböző érdekcsopor­tok — vagy éppen a kormány —; a gazdálkodásban elkövetett tévedésekért, mulasztásokért ki-ki viselje a felelősséget, a vagyonnal való gazdálkodás hatékonyabb formái kerülje­nek előtérbe. Úgy gondolom, végérvényesen fel kellene hagy­ni azzal a primitív érveléssel, amely a gazdasági bajaink for­rását a gyenge munkafegye­lemben, az emberi önzésben, a fogyasztói szemlélet erősödésé­ben véli megtalálni. A nép­front gazdasági bizottságának egyik friss dokumentuma is hangsúlyozza: az állam, a kor­mány — és általában a gazda­ságirányítás — legfontosabb , feladata, hogy megteremtse és folyamatosan javítsa azokat a feltételeket, amelyek talaján a termelési, a kereskedelmi szfé­ra szereplői a gazdálkodás ob­jektív. . . I megfelelően­­működhetnek... ! Ha jók a feltételek, akkor a I gazdaságpolitikai célok felé jó I ütemben halad az ország, ,ha I rosszak, hibásak, akkor távolo­ a­dunk a céloktól. Mindezért pe­dig egyértelműen a felső szintű vezetést terheli a felelősség, és sohasem a vállalatokat, a ter­melőket vagy a lakosságot. Az elkövetkező években — de különösen a jövő esztendő­ben — számos olyan törvény, koncepció kerül az Országgyű­lés elé, amely alapvetően meg­határozza a nemzet sorsát. A legfontosabbakat társadalmi vitára bocsátják és ezeknek az eszmecseréknek ezután is a népfront ad keretet. A mozga­lomnak azonban az eddigieknél nagyobb súlyt kell helyezni ar­ra, hogy a közvélemény ítéle­tét tükrözzék is majd az elfoga­dott törvények, rendeletek. Eh­hez pedig az szükséges, hogy a mozgalomnak legyen rövid és hosszú távra szóló koncepciója. Legyen iránytűje, milyen úton kívánja elősegíteni a gondok megoldását, az ország fejlődé­sét. Semmilyen vonatkozásban nem erősíthet illúziókat az emberekben. Mégha népszerűt­len is a feladat, de előbb­­utóbb napirendre kell tűzni például a nyugdíjrendszer kor­szerűsítését, az egészségügyi ellátás biztosítási alapokra va­ló helyezését, a foglalkoztatott­sági biztonság elveinek és módszereinek kidolgozását. A népfront megújulását célzó elképzeléseket az elkövetkező hetekben, hónapokban a helyi népfrontbizottságok és a társa­dalmi szervek országszerte megvitatják. Úgy vélem, tar­talmas, pezsgő eszmecserékre lehet számítani: sok az újsze­rű feladat, sok a tisztázásra váró kérdés. Az lenne jó, ha az útkeresés, a célpontosítás köziben is erősödne a cselekvési egység. Legyen lendítőkerék a közélet különböző szintjein létrejövő koalíció. Hitet kell­ adni az állampolgároknak, a nemzetnek. Higgyen saját ere­jében, tehetségében. Mert hit­­ és önbizalom nélkül a legjobb programok is papíron marad-­­ nak. Keserű Ernő * Gorbacsov és Reagan újévi üzenete 1989-nek folytatnia kell a kedvező nemzetközi folyamatokat Ismét a nemzetiségi jogok tiszteletben tartását szorgalmazta II. János Pál a külpolitikai helyzet A POLITIKUSOK, ÁLLAMFÉRFIAK hagyományos feladata az esz­tendő fordulóján a számvetés, a világról alkotott képüknek a megfo­galmazása újévi üzenetükben. Az elmúlt két-három nap során elhang­zott, nyilvánosságra került beszédek olvastán indokoltnak tűnik fel a vélekedés: világunk sokat változott tizenkét hónap alatt. Annyi min­denesetre bizonyos: a nyilatkozatok derűlátóbbak, mint 1988. január elsején voltak. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan például elégedetten nyugtázhatja, akkori szavaik valóra váltak, a kelet-nyugati viszony­ban érdemi enyhülés következett be, különösen, ha a két nagyhatalom kapcsolatainak az alakulását vesszük szemügyre. A két vezető állam­férfi egy éve úgy vélekedett, 1988 az áttörés éve lehet. S most Gorba­csov már azt állapíthatta meg, hogy „a bizalom és a rokonszenv érzése váltotta fel a félelem és a gyanakvás légkörét”. Ő is, hasonlóan Rea­­ganhez, úgy ítélte meg, hogy a világ ma sokkal biztonságosabb, mint egy évvel korábban. Persze nem mulasztották el, hogy a még hátra­lévő feladatokról szóljanak. Az amerikai elnök e tekintetben kiemelte, hogy az őt felváltó kormányzat azt az utat járja majd tovább, amin ő­­ indult el. A SZOVJET FŐTITKÁR-ÁLLAMFŐ hazája népeihez intézett tévé­beszédében, amelyet néhány perccel az új esztendő beköszönte előtt sugároztak, a nyíltság és az átépítés vonatkozásában az „áttörés évé­nek” nevezte 1988-at. Ugyanakkor felhívta a ügyeimet arra, hogy a gazdasági reformot még nem sikerült olyan mértékű lendületbe hoz­ni, mint az szükséges lett volna. Foglalkozott a társadalom átépítésé­nek problematikájával, s ezzel összefüggésben szorgalmazta az ember­központú szocialista jogállam megteremtésének szükségességét. FRANCIS MITTERRAND, a Francia Köztársaság elnöke, ezúttal­­, rend­üigyó módon -­­ nem Párizsban, hanem az elzászi fővárosban., Jaus Luilgion rrontotta el tefegizms ezózotát, ezzel is hangsúlyt kí­vánva adeni annak, hogy ezt tekinti „­európai fővárosnak”. Emlékez­tetett arra, hogy Rouget de l'Isle itt énekelte el először szerzeményét, a Marseillaise-t, ami később­­ a franciák nemzeti himnusza lett, majd kijelentette: „sehol másutt nem érezheti magát az ember erősebben franciának és európainak egyszersmind”. Beszédében foglalkozott az idén sorra kerülő bicentenáriumi ünnepségekkel, s kifejtette, hogy a nagy francia forradalom kétszázadik évfordulóján sok feladat vár rá­juk, a többi között a nemzeti jövedelem egyenlőbb elosztása és az európai integráció következetesebb előmozdítása. Bejelentette azt is, hogy rövidesen törvényt terjesztenek a parlament elé, amely — szem­ben az előző jobboldali kormány döntéseivel — emberségesebben szabályozza a bevándorlók helyzetét. A BRIT KORMÁN­YFŐ, Margaret Thatcher, aki jogosan tekinti személyes sikere esztendejének is 1988-at, derűlátóan szólt a világban bekövetkezett változásokról, s ezeket nem utolsósorban Mihail Gorba­csov következetes politikai vonalvezetésének tulajdonította. „Világunk — mondotta — biztonságosabbá vált, legalábbis, ami a kelet—nyugati kapcsolatokat illeti”. Méltatva a szovjet vezető sikereit, kiemelte: „Az eszmék harca behatolt a Szovjetunióba is azzal a felismeréssel, hogy a magasabb életszínvonal csak a nagyobb szabadság körülményei kö­zött valósulhat meg”. Az örményországi természeti katasztrófa áldoza­tainak az emlékét idézve megállapította: „Az ilyen nagyságrendű tra­gédia rádöbbenti az embert,­­milyen sok energiát pazarolunk ehhez képest jelentéktelen, kicsinyes zsörtölődésekre”. A VÁLTOZATLANUL NYUGTALANÍTÓ válsággócok, az úgyneve­zett regionális konfliktusok megoldásának sürgető szükségességét emeli ki az újévi üzenetek többsége, különösen a közvetlenül érdekel­tek értékelése. Sokan foglalkoznak az afganisztáni helyzettel, hangot adva annak a reménynek, hogy folytatódhat a szovjet csapatkivonás, sőt, véget is érhet, a terveknek megfelelően február 15-én. A közel­­keleti rendezés esélyeinek növekedését is hangsúlyozzák az újévi nyi­latkozatok, rámutatván annak a jelentőségére, hogy megkezdődött a párbeszéd az Egyesült Államok és az PFSZ képviselői között, ami jó reményekkel kecsegtet egy nemzetközi értekezlet előkészítéséhez. (T. T.) ^YEll­ö^v Mihail Gorbacsov A bizalom­­­s a rokonszenv érzése váltotta fel a gyanakvás légkörét Moszkvából jelenti a TASZSZ. Az elmúlt év igen gazdag volt rendkívüli jelentőségű esemé­nyekben — egyebek mellett ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, államfő az amerikai néphez intézett újévi üzenetében. A szovjet vezető em­lékeztetett arra, hogy 1988-ban kedvező változások jellemezték a két nemzet, a­ két állam vi­szonyát. A kétoldalú kapcsolatok mára a korábbinál sokkal dina­­mikusabbá, emberibbé váltak — hangsúlyozta Gorbacsov. Megállapította: a két ország közelebb került egymáshoz, s mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban sokkal többet tudnak immár a másik félről. A félelem és a gyanak­vás légkörét most már a biza­lom, a kölcsönös rokonszenv ér­zése kezdi felváltani — tette hoz­zá. Káderről — mint mondotta —- -személyesen is volt alkalma meggyősőd­ni, a nkkor Washing­tonban­­és legutóbb New York­ban amerikaiakkal­­ találkozott. Megemlékezett arról a meleg és jó szándékú fogadtatásról, amelyet látogatásai alatt a szovjet kül­döttségek iránt tanúsítottak az Egyesült Államokban és ezt rend­kívüli jelentőségűnek minősítette a kétoldalú viszony szempontjá­ból. A Szovjetunió — mondotta — a kapcsolatok lehető­­legteljesebb kiszélesítése mellett van. Remé­nyét fejete ki az iránt, hogy er­ről az Egyesült Államokban is hasonlóképpen, gondolkodnak, s így — fűzte hozzá — derűlátóan tekint a két ország viszonyának jövőbeni alakulása elé. Gorbacsov kifejtette: 1988 úgy marad meg az emberek emléke­zetében, mint az az esztendő, amelyben megkezdődött a legfe­nyegetőbb fegyverfajta, a nukleá­ris fegyverek leszerelése. Mind­emellett számos egyéb jele is volt tavaly annak, hogy rendkívül fontos és kedvező irányú válto­zások kezdődtek a világban. Ebi­ nek alátámasztására Gorbacsov megemlítette az afganisztáni vál­ság rendezése felé tett lépéseket, az iráni-iraki fronton létrejött fegyvernyugvást, a Délkelet- Ázsiában és Afrika déli részén tapasztalható enyhülő feszültsé­get. Gorbacsov meleg szavakkal em­lékezett meg az örmény kataszt­rófa nyomán világszerte megnyil­vánult együttérzésről és külön is hangot adott a Szovjetunió hálá­jának a tragédia után tanúsított amerikai segítőkészségért. Vége­zetül kifejezte jókívánságait az Egyesült Államoknak, üdvözölte a­z új esztendő alkalmából az ame-­­­rikai népet, amelynek békét, s egészséget, jólétet kívánt. Ronald Reagan A világ ma sokkal biztonságosabb, mint egy évvel korábban Washingtonból jelenti az MTI. Ronald Reagan, az Egyesült Ál­lamok leköszönő elnöke a szov­jet néphez intézett újévi­ üzene­tében kifejezte reményét, hogy az új esztendőben — a két állam között meglévő nézetkülönbségek ellenére is — folytatódnak az 1988-ban megkezdődött kedvező folyamatok. Reagan kijelentette: hisz ab­ban, hogy a két ország közötti kapcsolatok tovább javulnak az­ újonnan beköszöntött esztendő­ - ben. A két állam­ közötti nézet­­fenRendsfrem ellenért a tavalyi Elke­rült közös nevezőre jutni —– mon­dotta. Emlékeztetett arra, hogy amikor Mihail Gorbacsovval ta­lálkozott Moszkvában, sikerült bővíteni az egyetértést a létfon­tosságú kérdésekben, így a fegy­verzetcsökkentést, az emberi jo­gokat, a regionális problémákat és a kétoldalú kapcsolatokat érin­tő témákban. Bár sok még a ten­nivaló ezeken a területeken, si­került előrelépni — mondta az amerikai elnök, utalva arra, hogy gördülékenyen halad a közepes hatótávolságú atomrakétákkal kapcsolatos megállapodás végre­hajtása, a szovjet és amerikai szakértők továbbra is foglalkoz­nak a hadászati atomfegyverek ötvenszázalékos csökkentésének lehetőségével. Megemlítette Mi­hail Gorbacsovnak a szovjet had­erő egyoldalú csökkentéséről szó­ló bejelentését. Reagan szerint ez a szovjet indítvány helyes irány­ban tett lépés az egyensúlyhiány megszüntetése felé, de — mint hozzáfűzte — ez ügyben sok ten­nivaló van még hátra. Az emberi jogokat illetően az elnök sürgette az egymás jobb megértéséhez szükséges szabad párbeszédet,­ különleges hangsúlyt helyezve a kulturális csere élén­kítését nehezítő mesterséges aka­dályok elhárítására.­­ Reagan leszögezte, hogy az em­­l­tett területeken tett előrelépé­­­­sek csupán egy hosszú és nehéz út kezdetét jelentik., Biztosította­­hallgatóságát arról, hogy a ha­marosan hivatalba lépő új ame­rikai elnök, George Bush a ko­rábban megkezdett amerikai po­litikát folytatja majd. Jókívánságai között Reagan fi­gyelmeztetett arra is, hogy a két ország között még vannak — és hosszú ideig lesznek is még — lényeges nézetkülönbségek. Elé­gedetten állapította meg azon­ban, hogy a világ ma sokkal na­gyobb biztonságban érezheti ma­gát, mint egy esztendővel koráb­ban, és kifejezte reményét, hogy ez a biztonság egy év múlva a mostaninál is szilárdabb lesz.­­ Az emberközpontú, szocialista jogállam megteremtését­­ sürgette tévébeszédében a szovjet főtitkár-államfő Moszkvából jelenti az MTI. Az elmúlt esztendő számos vo­natkozásban az áttörés, az át­alakítási folyamat továbbvitelé­nek, megerősítésének éve volt­­— állapította meg újévi köszöntőjé­ben Mihail Gorbacsov. A főtit­kár-államfő éjfél előtt néhány perccel a televízió nyilvánossága előtt elégedetten állapította meg, hogy 1988-ban folytatódott a tör­ténelmi igazságosságnak, a szo­cializmus lenini elméletének hely­reállítása. Kedvezően értékelte, hogy az országban a glasznoszty, a nyil­vánosság és nyíltság légköre szá­mos kérdés megvitatását tette le­hetővé, elősegítve ezzel a meg­oldások kidolgozását is. Külön kitért arra, hogy a Szovjetunió­ban tavaly emelkedett a nemze­ti jövedelem, a munka hatékony­sága, az előző évhez viszonyítva több élelmiszert, más közfogyasz­tási cikkeket állítottak elő, bővült a szolgáltatások köre.­­ Ennek ellenére a gazdasági reform még nem jött lendületbe, az eddigi eredmények nem adnak okot az elégedettségre, mert még mindig nehézségek mutatkoznak a mindennapi életben — hangoz­tatta Gorbacsov. A jövő feladatairól szólva em­lítette meg az emberközpontú szocialista jogállam megteremté­sének szükségességét. Nyomaté­kosan jelezte ugyanakkor, hogy ez a szocialista törvényesség és jogrend megőrzésével, a tudatos fegyelemmel együtt történhet meg. A politikai intézményrend­szer reformja kapcsán hangsú­lyozta: a következő fontos sza­kasz célja a nemzetiségi viszo­nyok harmonizálása. A pápa újévi szentmiséjén elítélte az erőszakot és a terrorizmust Vatikánvárosból jelenti az MTI. II. János Pál pápa a katolikus egyház által meghirdetett 22. Béke Világnapon a római Szent Péter székesegyházban a diplomáciai testületnek tartott újévi szentmi­sén a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek jogainak tiszteletben tartását sürgette. „A nemzetközi béke megterem­téséhez és megerősítéséhez nél­külözhetetlen, hogy mindenütt tiszteletben tartsák e kisebbségek — az egyes személyek és népcso­portok — megmásíthatatlan jo­gait” — szögezte le. Nem lehet béke a világban a sokfelé ma még elnyomott, nem egy esetben létük­ben fenyegetett kisebbségek jogai­nak maradéktalan tiszteletben tartása nélkül. Ez mindenütt an­nak az államnak a felelőssége.

Next