Magyar Nemzet, 1989. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
Watshingtoni tudósítónktól Magyarul az angyalok városában Los Angeles, a január Vidám fiúk lovagolják a hullámokat a San Diegó-i partoknál. Nyakig beöltözve persze, hiszen a víz tizenöt fokos, ha, van, a szél is fúj. Igaz, süt a kap, de nincs hozzászokva, hogy ilyenkor, ünnepek idején az alaszkai hidegáramlatokkal viaskodjék. Nem is erőlködik, mosolyogva integet felülről, bosszantja a kérdőn rátekintő embereket. Eszébe sincs meleget árasztania, úgy látszik, pihen egy kicsit A pálmafákkal övezett utcákon dideregve járkálnak a helybeliek, meg az idelátogatók, nem egészen értik, mi történik körülöttük. Az idevalósi farmerek persze kezdik megszokni, már a harmadik éve, hogy elfogy a termés, a biztosítókkal vitatkoznak, ahelyett, hogy a vevőknek kínálnák portékájukat Alomzilág Jobb is visszaruccant Los An gelesbe, ahol a híres hollywoodi stúdiók, meg múzeumok fogadják be a vendéget. Igaz, Beverly Hills gazdag negyedében kóborolva nem a művészet jut a vándor eszébe, hanem az üzlet, amely táplálja, élteti, virágba borítja ezt a dél-kaliforniai óriásvárost Karácsony és újév között is lüktet a forgalom, a kétszer négysávos autópályán elakad, hogy aztán ismét felgyorsuljon, ám a déli kerületekből így is több mint egy óráig tart az út még százas tempóval is, a filmfőváros központjáig. A sztrádáról a Naplemente sugárúton lehet letérni, amely aztán kellemes környezetben kanyarog tovább. A mozik álomvilágában, a trükkös rejtélyeiben nem kell persze elmerülni, az angyalok városa sok érdekességet kínál, nem szükségképpen kell elrugaszkodni a valóságtól. A Sunset Boulvard-on emelkedik a kívülről is elegáns St James Club, ahol találkozót beszéltünk meg George Hemingwayjel. Az ismeretség még Grósz Károly kaliforniai látogatásának az idejéből származik. Az Unimpex cég, amelynek elnöke, azóta többször is beszámolt levélben a vállalat magyarországi üzleteiről, terveiről,amelyek ússee riftek, rogalmasak. George Hemingway a nagyanyaiágon magta is magyar származású, jól beszéli a nyelvet, következésképpen az érdeklődését ez is magyarázza, de nem csak ez. Mivel a Holding vállalat, amelyet irányít, magánkézben van, nem részvénytársaság, ezért nyugodtan tekinthet előre öt-tíz évre, akár még hosszabb időszakra, míg más nagy amerikai cégek a gyors eredményben érdekeltek. Hemingway gyakori budapesti utazásainak,ismereteinek köszönhetően rájött arra, hogy a magyar szellemi tőkére érdemes építeni, s úgy véli, aki erre hamar ráébred, az kedvező helyzetben várja a reformok kisugárzásait, a külföldi beruházásokat ösztönző intézkedéseket.. S persze, az sem lebecsülendő, hogy a remélhetően megnyíló szovjet piac közel van, behatolni Magyarországról esetleg könynyebb lesz, mint eleve Moszkvában próbálkozni. Igaz, jegyzi meg ebéd közben, az amerikai vállalkozók nem egészen így gondolkodnak, ők nem keresnek hídfőállásokat, rögtön ahelyszínre igyekeznek. Felvásárlás A negyvenegy éves Hemingway több mint tíz éve foglalkozik vállalatok felvásárlásával. A New York-i egyetemén film- és tévéművészeti diplomát szerzett, majd ugyanitt avatták később jogi doktorrá. Ezután került a nyugati partra, előbb gazdasági jellegű pereskedéseket intézett, majd ingatlanügyletekbe fogott, s végül eljutott a vállalatfelvásárlások ötletéhez. A mai cég 1983-ban alakult, s van kereskedelmi, tanácsadói, feldolgozóipari részlege. A megvett cégeknek értéke általában öt- és ötvenmillió dollár közé esik, s legalább évente egymillió nyereséget kell hozniuk. A Holding elnökének az a véleménye, hogy nem hirtelen csodákban kell bízni, hanem a beruházásban. A cége elsősorban nem a legkorszerűbb technológiákban merül el, hanem a hagyományos, de fejlődőképes ágazatokban szemel ki magának jól működő társaságokat. Az NSZK-ban, Ausztriában, Spanyolországban olyan vállalkozásokat kutatnak fel, általában közvetítők útján, amelyek a nyugat, majd a kelet-európai piacra is termelhetnek. Ugyancsak Mexikóból is az amerikai vásárló igényeit próbálják meg kielégíteni. Három éve vették meg azt a csokoládégyárat, amely Európából szállítja termékeit az Egyesült Államokba, ahol az édességeket Hemingway márkanéven hozzák forgalomba, főként a Csendes-óceán partján, a különlegességeket áruló, boltokban. Két esztendeje nyílt meg a cég budapesti, képviselete, amelyre azért volt szükség, mert sikerült közös vállalkozást létrehozni a Számartó-kal, számítógépprogramok készítésére. A cél az, hogy a korszerű amerikai komputerek teljesítményét kihasználva olyan szoftvereket dolgozzanak ki, amelyek egyrészről jól eladhatók Kelet-Európában, másrészről megpróbálják csökkenteni a hátrányt, amelyet a magyar gyártók elszenvedtek az elmúlt évtizedekben. George Hemingway most úgy látja, az amerikai piacra is be lehetne törni, különleges, testre szabott programokkal, rövid távon úgy sem tudják beérni a nemzedékkel elöljáró itteni vetélytársakat. De vannak persze más elképzelések is. A cég néhány éven át a magáénak vállalhatta az egyik olasz kisvendéglő-hálózatot. S nemrégiben az ő közreműködésükkel, s George Hemingway személyes felügyeletével készültek el egy magyar étteremegyüttesnek a tervei. A Nagykörút és a Majakovszkij utca sarkán, később lánccá is fejlődhetnek, ha a magyar közönségnek megtetszenek a pizzások, hamburgeresek. Az igazi üzletnek azonban a Beruházási Bank megnyitása ígérkezik, a megállapodás már elkészült, egyelőre azonban az engedélyre vár a Hemingway cég, igaz a húzódozások okát megérti, miért is támogatná ugyanis a magyar banktanács a rivális megszületését, s kibontakozását, a kérdés persze csak az, vajon ennek a testületnek kell-e erről az ügyről döntenie. Pedig, ha a bank megalakul, nagyívű gondolatok is megvalósulhatnak. Az egyik legtekintélyesebb amerikai hotelhálózat is beszállna magyar szállodaépítkezésbe, s a jövőben akár egy tucat Best Western motelt is felhúzhatnának, ennyit _t_j__f_ a1_V,márha mindenképpen elviselne az ország. George Hemingway nem türelmetlen, a magyarországi üzletkötések zavarait, lassúságát igyekszik önmagának megmagyarázni. Vállalatának a tőkeerejét, s az amerikai befektetőket övező általában kedvező légkört is figyelembe véve, a nézeteit befolyásos magyar körökben is kifejtheti, igaz, az „üzenete” egyszerű, az amerikai tapasztalatból fakad. Úgy véli, a kormányzatnak minél kisebb felelősséget kell vállalnia a gazdaságban. A teljesítmények eltérését nem is bürokratikus eljárások különbözőségében látja, hanem abban, hogy Washington nem maga a gazdaság, hagyja érvényesülni a vállalkozó szándékot, könnyű kezdeményezni, s persze elbukni. Már Európában is szigorúbbak a feltételek, de az ókontinens keleti felén még inkább. Bizakodás Mégis bizakodó George Hemingway. Úgy hiszi, ha szabad utat talál a magyar vállalkozókedv és tehetség, akkor érdemes lesz átvészelni a következő öt esztendő szükségszerű nehézségeit, a növekvő árakat és a hanyatló életszínvonalat. Budapesti és kaliforniai beszélgetései alapján az az érzése, hogy Magyarországon vonzó lehet a szakképzettség magas színvonala, miközben a gazdasági és politikai átalakulásnak koránt sincs olyan erős ellenzéke, mint más szocialista országokban. Az ő megítélése szerint azonban elsősorban nem a közvetlen nyugati szomszédainkra vagy a skandináv példára kellene tekinteni, mert a felszín alatt ott is súlyos szerkezeti feszültségek érlelődnek, hanem inkább az NSZK, Anglia és az Egyesült Államok kihívását kellene elfogadni, átvéve mindenképpen a minél kevesebb szabályozás elvét, hogy megérje elviselni a fájdalmakat a szebben formálható jövő reményében. Blahó Miklós . r . ■ /á ■ 4 . V v ·! “ Érdekességek a nagyvilágból Belgium vallon részén ajövő nyáron megtartják a „Fák napját”. Huszonhat község vállalkozott rá, hogy több ezer fát ültet el. Hasonló mozgalom indult Franciaországban is, ahol a forradalom 200. évfordulója alkalmából gyermekek vesznek részt az akcióban. (Le Soir) Brazíliának jelenleg 140 millió lakosa van, de a növekedés az elkövetkező éveikben jelentősen csökken. A statisztika szerint tizenöt évvel ezelőtt egy családban átlag hat gyermek volt, és most csupán négy. (Jamal do Brasil) Új vasútvonal épült Japánban Jendaji és Kitakami között. A szerelvény átlag 276 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedik. Ezzel világcsúcsot állítottak fel, s így Franciaországot visszaszorították a második helyre. (Aszahi Simbun) Dublin ír főváros utcáin imbo lyognak a galambok. A Guiness sörgyár környékén nemcsak a sör szaga részegíti meg őket, hanem már a levegő alkoholtartalma is. (Evening Herald) Ceres kaliforniai városban a Branco Wine borászati vállalat tartályai megrongálódtak, és öt órán át ömlött a borfolyam, mielőtt észrevették volna. Az elfolyt nedű — 1,8 millió liter — nagyobb úszómedencét tölthetett volna meg. (Los Angeles Times) Egészséges leányka látott napvilágot a felhők felett repülőgépen, amely Barbadosból Londonba tartott. (The Daily Mirror) Az UNESCO a 450 éves, középkubai Trinidad városnak az Emberiség kulturális értéke" címet adományozta. (L’Evenement du jeudi) (herczeg) Lázasan Aranyban kell fizetni mindenért. Egy kiló rizs, vagy bab, egy gramm arany. Ennek tízszeresét kell adni annak a hölgynek, aki egy órácskára hajlandó az aranyásót beilleszteni zsúfolt „táncrendjébe”. A hajdani kaliforniai aranyláz éli másodvirágzását az észak-brazíliai Amazonas menti dzsungelben. A közeli nagyváros, Boa Vista az egykori San Franciscóra emlékeztet: egymást érik a mulatók, kocsmák, örömtanyák, ahol a brazil szerencsevadászok hamar megszabadulhatnak frissen szerzett vagyonkájuktól és mehetnek vissza az őserdőbe, újabb kalandos keresésre. A másfél éve beindult aranyláznak köszönhetően immár több száz sportrepülőgép gondoskodik a rendszeres összeköttetésről Boa Vista és a dzsungelbe vájt, meglehetősen gyorsan szaporodó és egyre, kevésbé ellenőrizhető miniterepek között. Igazán gazdagon eddig kevesen távoztak a környékről. A mesés vagyonokra csakúgy mint száznegyven évvel ezelőtt Kaliforniában, a szállítók és üzletemberek tettek szert. Ennek ellenére több százezer garimpekos, aranyásó, küzd az őstermészettel a szerencsében bízva. A többségükben a déli iparvidékről és a nagy városokból idesereglő nincstelenek pontos számát csak tippelni lehet, mivel jelenlétük, tevékenységük alig ellenőrizhető. A kormányt már évek óta bombázzák különféle ki- és beadványokkal a helyi és a nemzetközi környezetvédő egyesületek, hogy körültekintőbben pusztítsa a világ legnagyobb még meglévő, többé-kevésbé érintetlen őserdejét az Amazonas mentén. Brazília északi része meglehetősen gazdag ásványi nyersanyagokban. A vasérc, az ón, az olaj kitermelése és szállítása már közel egy évtizede maradandóan megbolygatta az őstermészetet. Az egyre erőteljesebb fakitermelés pedig tovább fokozza a pusztítást. A zöldek a nemzetközi pénzintézetekkel szövetkezve több programot kötöttek a brazil kormánnyal a dzsungel védelmére, sőt a mélyülő adósságválság olyan elképzeléseket is szült, hogy néhány milliós tartozás elengedése fejében a kormány érintetlenül hagyhatná az őserdő egy darabját.Θ A programok végrehajtása — vélhetően az ország egyéb gondjai miatt — meglehetősen vontatottan halad. A zöldek szerint a környezetvédelemre szánt pénzek ellenőrizhetetlen csatornákon tűnnek el. A minden hatalomtól független aranyásók megjelenése csak a meglévő gondokat szaporította. Azontúl, hogy meglehetősen primitív felszíni fejtéssel rombolják a vidéket, a környékbeli vizeket higannyal szenynyezik, birtokba veszik az utolsó szűzföldeiket, a világ még meglevő legnagyobb ősközösségének, a Janomami indiánoknak az otthonát. Az indiánok érdekeit képviselő ügynökség kiadványai szerint valóságos irtóhadjárat folyik a Janomamik ellen. Az indiánok között hónapokat eltöltő ismerősöm szerint a hajdani vadnyugat telepesek kontra Indiánok csetepatéi elevenednek újjá, a modern technika azonban már semmi esélyt nem ad a Janomamiknak. Θ A helyi kormányzat még ha valóban akarna sem tudna gátat vetni az aranyásók akcióinak, az ügy ugyanis már rég kinőtte a helyi kereteket. Az indiánok között élő misszionáriusok, miközben a központi kormányzat és a nemzetközi intézetek, segítségét kérik, igyekeznek elrettentő állapotokat festeni a dzsungelbeli aranyásásról. Az aranyláz azonban erősebb az egyre terjedő maláriától való félelemnél is — amely elleni persze, lehet védőoltást kapni, hét gramm aranyért —, az Amazonas mentén ugyanis még a saját maga ura minden gariihpeiros, a térséget még egyetlen nagy társaság sem vettekezelésbe”, így még mindig túlzottan csábító a lehetőség, hogy akár egyetlen ásóval a szerencsefia, lehet bárki. ..) 1UU£JU1 Szombat, 1989. január 7. Egy birodalom végnapjai? Kashoggi kutyaszorítóban Annyi gazdasági ballépést, annyi politikai, botrányt túlélt már, talán csak nem a barátainak tett „jószolgálatai” miatt csapnak össze feje felett végleg a hullámok! Adnan Kashoggi, a világhírű és Világszerte hírhedt szaúd-arábiai milliárdos (?) először két esztendeje ismerte el, hogy a vesztét jósló sok szóbeszéd után ezúttal tényleg van némi alapja a mendemondáknak, bár gondjai csak „átmenetiek". Azóta azonban méginkább válságosabb lett a „világ leggazdagabb embere” pózában tetszelgő üzletember helyzete: kuudarc kudarc után, s mennyi megaláztatásr S a legnagyobb talán még csak most következik: a jól értesültek szerint az amerikai hatóságok nemzetközi körözést kívánnak kiadni ellene, mert segédkezett a Fülöp-szigeteki Marcos diktátor ésfelesége, lopott vagyonának menekítésében, tisztára mosásában. Iránkutatások A Marcos-ügy miatt eddig is voltak már kellemetlenségei a monogramja után mindenfele csak A. K. (eké)-nek nevezett 53 éves szaúdinak.''Igaz, az utóbbi időben megedződhetett, hiszen sorra érték ά csapások: „besározódott” az Irangate-ügyben, amerikai ingatlanait az adósságai miatt jelzáloggal terhelték, több villájától meg kellett válnia, fájó szívvel adta el Brunei szultánjának kedvencluxushajóját, a Nabilát, Párizsban lefoglalták nagy-britanniai rendezetlen számlái miatt két kereskedelmi repülőgépét, a szaúdi állami,kereskedelmi bank valami hetvenmillió dollárt követel tőle, a Marcosék által Manilából ellopott, képek után nyomozva amerikai és francia illetékesek átkutatták jachtját, repülőgépét, s néhány ingatlanát — micsoda szégyen! Ha az FBI-tól kiszivárgott hírek valósak, s Amerikában tényleg felelősségre akarják vonni A K.-t a diktátornak nyújtott szolgálatai miatt, az talán a recsegő-ropogó Kashoggi-birodalom teljes összeomlását eredményezheti. Nemcsak a még mindig jelentős egyesült államokbeli befektetései kerülnének veszélybe, hanem olyan.. .súlyos presztízsveszteséget szenvedne, amit igen nehéz lenne helyrehoznia az eddig minden kényes helyzetből kimászott agyafúrt vállalkozónak is. Nem elég, hogy csőstül jönnek a gazdasági gondok,most itt ez a Marcos-ügy. A legfelsőbb körökben a világ nagy részén otthonos. A. K. mindig is.jó kapcsolatokat ápolt a diktátorokkal, hiszen összeharácsolt vagyonuk elköltésében, befektetésében készségesen segítkezett. .Kiváló viszonyban volt az utolsó iráni sahhal, , a Haitiről elkergetett Baby Doc, a kis Duvalier jelenleg is Kashoggi vendégszeretetét élvezi egy Cote d’ Azur-i villában, s a' Marcos'házaspárhoz fűződő barátsága régóta köztudott volt. Bizonyára rém véletlen, hogy a manhattani Olympic Towerben „lakásaik'’ szomszédosak, már amerthyire.lákásokról lehet beszélni ez esetben, hiszen Kashoggi úszómedencés rezidenciája két teljes emeletet foglal el, tizenhat, korábban különálló lakosztályból alakították ki. A hajdani szépségkirálynőt, Imelda Morcost a rossz nyelvek szerint különösen jó barátság fűzi a szaúdi vállalkozóhoz. Két férfé, a „m’ahílái”forradaloi” nap'-'" jaiban, röviddel a Maéteéék eltszkolása előtt a Fülöp-szigeteki főváros egyik luxusdiszkójában a táncparketten gyengéden összebújva látták Imeldát és Kashoggit. Valószínűleg nem csak ez a kis epizód sugallta a Marcos-vagyon eredete és holléte után nyomozó hatóságoknak, hogy alaposabban a körmére nézzenek a szaúdi jóbarátnak. Elsősorban az Imelda által New Yorkba menekített mintegy fétszáz’ festmény közül azok a legértékesebbek érdekelték az FDL embereit, amelyek szőrén-szálán eltűntek. Tavalyelőtt nem vezettek eredményre a Kashoggi francia lakhelyein tartott rajtaütésszerű házkutatások, pár nap múlva azonban a tizenöt körözött mestermű közül négyet a,.szaúdi üzletember önként átadott a francia hatóságoknak, mondván: ezeket a festményeket évekkel ezelőtt vásárolta’ Imelda Marcostól, a többi képet pedig eladta egy panarziai cégnek. A vizsgálat még nem zárult le, de egyre alaposabb a gyanú, hogy Kashoggi nemcsak a festmények menekítésében „sáros”, hanem a világ minden táján levő vállalkozásai révén a „jobb idők eljöttéig”’1biztonságba kívánta helyezni a Marcos-vagyont. A szakértőknek a hihetetlenül öszszegubancolt szálak ellenére egykét ingatlanüzletnél sikerült felfedni a Marcos-pénzek tisztára mosását, menekítését, amelyben Kashoggi vállalkozásai, sőt csak papíron létező „fantomcégek” is közreműködtek. Márkosék uralmuk húsz esztendeje alatt a becslések szerint 5-10milliárd dollárt harácsoltak össze, s eddig e hatalmas összegnek csak a töredékére bukkantak, rá az amerikai és Fülöp-szigeteki illetékesek: másfél milliárd dollárt zároltak a svájci bankok, a szintén lefoglalt amerikai ingatlanok értéke „csupán” pár száz millió, és semmi több. Álmonyos kudarcok Figyelemre méltó Kashoggi üzleti filozófiája, amelyet néhány éve a Salt Lake City-i több százmilliós bukás után fejtett ki: „Sokan spekulálnak, hogy most birodalmam összeomlik, ez azonban óriási tévedés. Konszernem vállalatai 36 országban találhatók, befektetéseink függetlenek egymástól, épp azért, hogyha az egyikkel gond van, azt ne érezze meg a másik. S az sem mellékes, hogy így senki sem , képes felmérni „birodalmam” valódi nagyságát. Ez az, amit sohasem fogok feltárni." Vajon Marcosék pont e téren ne hallgatták volna a jóbarát értékes tapasztalataira? A szakértők a Holland-Antilláktól Brazílián át Ausztráliáig sok vállalkozásról — egyelőre még csak — gyanítják, hogy azokban, a Fülöp-szigeteki diktátor „zsákmányának” egy-egy része fekszik. Azonban kár lenne előre elsiratni Kashoggit, rezzenéstelen nyugalommal kikecmergett már néhányszor hasonló kalamajkákból. Vegyük például a Northropügyet. A hetvenes évek közepén az amerikai fegyvergyár elismerte: Kashogginak 450 ezer dollárt juttatott, hogy szaúdi vezérkari tisztek megvesztegetésével szerezzen megrendeléseket A fénykorát élő milliárdos két évig kerülte Amerikát, végül önként tett vallomást, s tagadta, hogy ilyen tisztességtelen célokra használta volna fel az összeget Az amerikai igazságügyi szervek ugyancsak érdeklődtek utána az Irangate kapcsán is. Kashoggi a magáénak vallja az akkori ötletet, hogy Washington a túszokért cserébe fegyverszállításokkal igyekezzék megnyerni az iráni mérsékelt erők kegyeit, s így egyben siettetni lehet a fanatikusok bukását. A szaúdi üzletember, aki állítólag tízmillió dollárt bukott az ügyön, azt hangoztatja, hogy az amerikaiak fuserálták el a kiváló elképzelést. Több százmillió dollárja bánja azt a dédelgetett álmát, hogy Szudánt „Afrika kenyereskosarává változtatja", ugyanis 1985-ben megbukott az a Nimeri elnök, aki jócskán lefölözte Kashoggi befektetéseit, s azóta a szaúdi gazdasági mágus be sem teheti lábát nagyszabású tervei színhelyére. Közel-keleti békemissziói sem hoztak eddig sok sikert, pedig az évtized közepén pénzt nem kímélve, fáradságot nem ismerve repkedett „Marshall-tervével” a térségben, ahol mindenki ismerőse, a jordániai király osztálytársa volt Alexandriában, jóbarátjának mondja Arafatot és Simon Pereszt is. Hiába ajánlotta, hogy képes háromszáz milliárd dolláros fejlesztési alapot összehozni a közel-keleti államoknak, ha felhagynak a szembenállással, nem hallgattak szavára. „Izraelt, nen,lehet,legyőzni, ez,puszta pénz- és időpocsékolás" — távozott dolga végezetlenül Kashogid, jrf v' '■·' ' ’ ' ■ ■ Mint 1987-ben kifejtette, az amerikai—iráni fegyverüzlet kiagyalásában sem a közvetlen haszonszerzés hajtotta: a mérsékeltek hatalomra jutása Teheránban azért fontos, mert azok készek gyorsan békét kötni Irakkal. „Akét ország újjáépítése 170 milliárd dolláros üzlet lesz, ha csak egy tizedét megszerzem, az is 1,7 milliárd. Öt éven belül látványos sikerre van szükségem” — mondotta a szaúdi vállalkozó. „Nekem nem a háború, hanem a béke az üzlet” — fűzte hozzá, ám a kijelentés az adott esetben bármennyire is logikusnak tűnik, azért mégiscsak furcsa egy olyan ember szájából, aki vagyonának nagy részét fegyvereladásból szerezte. Sajnos, az iraki-iráni tűzszünet óta nem érkezett hír arról, hogy Kashoggi hol tart a nagy megrendelések elnyerésében. Sötét ügyek Az azonban valószínűnek látszik, hogy Maliban nem sikerült mind ez idáig megtalálnia „Salamon király kincsesbányáját”. Pár éve még káprázatos reményeket fűzött „a világ legnagyobb feltáratlan arany- és gyémántlelőhelyéhez”, százmilliárdokra tette a kincs értékét. A szédítő anyagi sikereket beharangozó elképzelések mögött lehet, az a nyugtalanító tény áll, hogy A. K. nyakig úszik az adósságban, a hitelezők szorongatják, s régi nimbusza jócskán megkopott. Ám e tekintetben nem ő az egyetlen, a L’ Evenement du jeudi jelentése szerint a korlátlan olajbevételek idején megtollasodott, Kashoggihoz hasonló arab vállalkozók közül egyre többen kénytelenek ilyen gondokkal szembenézni. A felelőtlen költekezések, az át nem gondolt, hazardírozó tőkebefektetések most termik „gyümölcsüket", sorban kerülnek felszínre az ugyancsak zavaros,sőt sötét üzleti ügyek. Persze, a veszteségek ellenére is marad még mit a tejbe aprítaniuk az olajáldás korosodó szerencselovagjainak. Kashoggi sem várja ölbe tett kézzel, hogy ráboruljon birodalma, tekintetét elsősorban Ázsia felé fordította, Kínában és Dél-Koreában kutatja új vállalkozások lehetőségét, miközben Spanyolország és Egyiptom között összehozott egy jelentős fegyverüzletet. Tavaly nyáron Jugoszláviában egy gyógyszállólánc létrehozásáról tárgyalt. Ha belegondolok, hogy Magyarország is dúskál a gyógyvizekben ... Pósa Tibor