Magyar Nemzet, 1989. február (52. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
Titkok titka Eddig is tudtuk, hogy az egykori grófnak, birodalmi hercegnek és hadvezérnek csak részben vanigaza. Nem túl szerencsés erdélyi hadmozdulatairól, szentgotthárdi győzelméről, majd a fölháborodást kiváltó vasvári i békéről valószínűleg kevesebbet beszél a világ, mint híres mondásáról. Raimund Montecuccoli győzelmes és sikertelen csatáit a török ellen jószerivel elfelejtettük már, de azt, hogy a háborúhoz ama bizonyos „három” dolog szükségeltetik, igencsak gyakran emlegetjük. Pedig ebben nem volt teljesen igaza: nemcsak a háborúhoz, a békéhez is kell az a „három”, vagyis a pénz, pénz és a pénz. Ha a fegyverzetkorlátozás, a létszámcsökkentések, a hadügyi büdzsék— mégoly csekély — megnyirbálását folyamatnak tekintjük és mozgatórugóit vizsgáljuk, akkor az egyik legfőbb okot kétségtelenül abban lelhetjük meg, hogy a kelet-európai társadalmak tisztán gazdasági teljesítményei messze elmaradtak a technológiai forradalom igényeitől. Ha a fölzárkózás esélyét meg akarják őrizni, nem lehet más választásuk, mint olyan kiadásokhoz is hozzányúlni, amelyek évtizedeken át érinthetetleneknek látszottak. E fölismerést csak erősíti, hogy a két világhatalom immár axiómaszerűen vallja, hogy manapság egy nukleáris összecsapásnak nem lennének sem győztesei, sem vesztesei. Ha így van, akkor a sokszoros túlfegyverzettség állapotából — mindenki hasznára — belesebb dolog aleszerelés felé utat keresni, mint a harca eszközöket tovább halmozni. Mint annyiszor a politikában, mondani most is könynyebb, mint megvalósítani. Bécsben hamarosan újabb megbeszéléssorozat kezdődik, ezúttal is a konvencionális erők mérsékléséről, de most már egész Európa viszonylatában. Tagadhatatlanul kedvezőbb a légkör, mint bármikor korábban, hiszen a katonai enyhülésnek mind a fegyverkorlátozás, mind az ellenőrzés terén nagyon is kézzelfogható eredményei vannak már. Minthogy a biztonságot immár a védelmi szükségletek határozhatják meg, a gorbacsovi vezetés a sok évtizedes beidegzettségek után bátornak bízvástminősíthető lépésekre szánta el magát a nemzetvédelmi szféra bizonyos fokú korlátozása terén, s most ebben csaknem valamennyi szocialista ország követi a Szovjetuniót. Nagyon árnyalt katonai-technikai elemzésnek kell kimutatni, hogy a csökkentések és visszavonások mekkora súlyúak Mars isten mérlegén, és milyen mértékben szolgálják a légkörtovábbi enyhítését. Valószínűleg tévednek azok, akik „visszakézből” mindent „propagandafogásnak” minősítenek, mint ahogyan azok is, akik a mostani mérséklésektől a szocialista világ biztonságát féltik, de dőreség lenne ez utóbbiak befolyását bárhol is lebecsülni. A hozzávetőleges katonai egyensúly állapotában levő világ új eredményeket próbál tehát elérni, s Bush beiktatása után, a gorbacsovi peresztrojka körül zajló kemény küzdelmek közepette most e sikerek előkészítésének az időszakát éljük. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele a Varsói Szerződés honvédelmi minisztereinek közleménye, amely az európai fegyveres erők nagyságát és arányát teszi közzé, miként a kelet-európai katonai szövetség vezető testülete látja. A nyilvánosságra hozatalt éppen e nemzetközi megfontolásokkal indokolja a bizottság: a fegyveres erőkre vonatkozó adatok „komplex elemző vizsgálata teszi lehetővé, hogy felmérjék a felek tényleges erőviszonyát”. Azért mással is lehetne indokolni. Ezek az adatok mostanáig szupertitkosnak számítottak. A hét elejétől kezdve minden magyar újságolvasó állampolgár tudhatja, hogy a fegyveres erők létszáma hazánkban 106 800, a hadseregnek például 1435 harckocsija vagy éppen 270 „páncéltörő rakétakomplexuma” van. Ugyancsak tudható az adatok átböngészése után, hogy a NATO fölényt élvez a haditengerészeti erők vagy a csapásmérő frontlégierő terén, de az is tudható, hogy a Varsói Szerződésnek több a harkocsija, vagy a harcászati rakéta indítóállványa. Mind ez ideig sem az arányokat, sem az abszolút számokat nem tették közzé a szocialista országokban. De a Világ túlsó oldalán tömérdek találgatást közöltek róluk, megközelítően helyeset vagy megtévesztőt egyaránt. Ám mértékadó budapesti vélemény szerint a londoni Stratégiakutató Intézet magyarországi adatai a lényeget tekintve helyesen tükrözték a valóságot. Úgy gondolom tehát, most az is kiderült, ennek a titkolózásnak nem volt értelme, s azt hiszem — egyik hetilapunkkal ellentétben —, hogy a hivatalok, nemcsak a katonáké, sok fölösleges titkot őriznek meg. Évekkel ezelőtt egy nyugalmazottNATO-tábornokot faggatott az egyik amerikai hetilap tudósítója arról, vannak-e igazi titkok. A magas rangú tiszt igennel válaszolt, de azt mondta, nagyjából három, valódi elrejteni való adatot tudhatnak magukénak a hadügyek legfelső irányítói. Az összes többit ismerik a másik oldal beavatottjai, így van, vagy nem mások dolga eldönteni, ám a titokbástyák között még jócskán akad lerombolható: a mostani adatnyilvánosság a hazai közvélemény előtt lebbenti föl a fátylat olyan számokról, amelyekről a másik oldal szakértői már régen tudtak, vitatkoztak. A nyilvánosság eme győzelmét csakis üdvözölni lehet, hozzátéve persze, hogy alighanem további dossziék nyithatók föl a biztonság érdekének megsértése nélkül. Az is igaz, hogy a fontoskodó, fölösleges titkolózásnak szerte a világban akadnak harcedzett bajnokai, csakhogy ez ne „vigasztaljon” minket idehaza: minél több zár nyíljék meg. A titkok titka alighanem az, hogyan tud élni és működni egy társadalom — minél kevesebb titkot cipelve, és mind nagyobb közösségi kontrollal. Ebben az értelemben üdvözölték Nyugaton is az adatok közzétételét, de azért például a keddi Financial Times óvatosságra intett, azt írván, hogy a két hadseregben a szerkezetek és a kategóriák különbözőek. A NATO mindig is a szárazföldi erők csökkentését szorgalmazta elsősorban, a mostani honvédelmi bizottsági dokumentum viszont hangsúlyosan említi a haditengerészeti erőket. Újabb viták és ellentétek körvonalai bontakoznak ki,hiba lenne tehát azonnali eredményt várni a bécsi tanácskozássorozattól. A katonai szembenállás szintjének fokozatos csökkentésében, az immár beváltott aszimmetriák kiegyensúlyozott kezelésében mégis bízni lehet, hiszen anagyobb nyíltság a bizalmat fokozza, az ellenségképet halványítja. Hátha nem marad sokáig titok már, Európa meddig viseli el, hogy 44 évvel a második világháború után csaknem hétmillió katonát tart fegyverben földrészünkön a két katonai szövetség? Martin József Fordulóponton a szovjet-kínai viszony Sevardnadze a csúcstalálkozót készíti elő Pekingben A magyar vezetők állásfoglalásainak nemzetközi visszhangja A VILÁGSAJTÓ és a hírügynökségek érdeklődését a Grósz Károly és Németh Miklós által az 1956-os magyarországi események megítéléséről minap elmondottak, ha lehet, csak fokoznák hazánk iránt. Miközben a szocialista országok tömegtájékoztatási eszközei ,többnyire hallgatták Pozsgoy Imrének a Magyar Rádióban elhangzott nyilatkozatáról, vagy csupán ■kommentár nélkül, tényszerűen ismertették az MSZMP KB albizottságának első megközelítését, az amerikai AP már hétfőin este világgá röpítette a húrt, miszerint k.Grósz támadta Pozsgayt a nyilvánosság előtt elhangzott kijelentéseiért”. A brit The Independent budapesti tudósításában „forradalmi ■változást” emlegetett 1956 „új budapesti megítélésében”. Az olasz kommunisták központi lapja, bő terjedelemben tudósított államminisztereinknek a 168 órában elhangzott interjújáról, kiemelvén: „Ő az első vezető, aki hivatalosan elhatárolta magát a sommás ellenforradalmi minősítéstől." A belgrádi Borba úgy vélekedik: 1956-ban „egy megalázó hatalmi forma elleni népfelkelés robbant ki.” A Tanjug kommentárjában idézi Pozegay Imrének azt a megállapítását is, miszerint a vizsgálatnak ki kell terjednie a közelmúltra is. AZ AFGANISZTÁNI CSAPATKIVONÁS végső határidejének közeledtével egyre élénkül a térségben a diplomáciai mozgás. A magas szintű érintkezések egyik központja a pakisztáni főváros, ahol jelenleg az iráni külügyminiszter tárgyal, őt követi majd a hét végén a szovjet diplomácia irányítója, aki Pekingből repül át Iszlamabadion. Nyilvánvaló, hogy az afgán téma fontos eleme lesz az iszlámábádi megbeszéléseknek. Valadati iráni és Jákob Han pakisztáni külügyminiszter a megosztott fegyveres afgán, ellenzék szunnita és síita szárnyának meszebékülésén fáradozikért szolgálta a pesavari hetek egyik fundamentalista vezetőjének teheráni kiruccanása is. Jakuib Han ezzel egyidejűleg tért vissza Szaúd-Arábiából, ahol a rijadi vezetőkkel konzultált a kiegyezés lehetőségeiről. Megfigyelők szerint kicsi az esély arra, hogy február 15-ig sikerül létrehozni az átmeneti kormányzatot, hiszen még ha az ellenzéki csoporrtok félreteszik is vitáikat, nyitott kérdés marad a Igidzsjibal Sali vezette ANDP szerepe. Pakisztáni diplomáciai forrásokra hivatkozó hírügynökségi jelentések szerint egyébként a szovjet csapatok egy héten belül nem csupán Kabul környékét hagyják el, hanem teljes egészében kivonulnak az országból. MOSZKVA ÉS PEKING kapcsolatainak teljes normalizálásához elengedhetetlenül szükséges a két ország vezetőinek legfelsőbb szintűtalálkozója. Ezt Eduard Letvardnadze jelentette ki a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában. Sevardnadze a szerdán kezdődő kínai látogatása előtt a kétoldalú viszony alakulását elemezte. Noha a két ország kapcsolatainak történetében szovjet külügyminiszter eddig nem tett hivatalos látogatást Kínában, a mostani utazás igazi jelentősége nem ebben rejlik, hanem abban, hogy a mostani vizittel gyakorlatilag befejeződik a csúcstalálkozó előkészítése. A szovjet politikus közölte, küldöttsége Pekingben a csúcstalálkozó időpontjáravonatkozóan konkrét javaslatokat fog előterjeszteni. A szovjet diplomácia vezetőjét fogadja majd több kínai párt és állami vezető és Sanghajban találkozik vele Teng Hszun-ping is. Pekingben általános a vélemény, hogy a héten, megkezdődik a „fordulat éve” a kínai—szovjet kapcsolatokban. Kínai pártkörökben magától értetődőnek tekintik azt is, hogy megértek a feltételek a két kommunista párt közötti érintkezések helyreállítására. A világközvélemény reményteli várakozása azzal magyarázható, hogy megoldódni látszanak mindazok a helyi konfliktusok, amelyeket a kínai fél sokáig akadálynak minősített a közeledés útján. A megfigyelők most mégis némi nyugtalansággal vették tudomásul a Reuter értesülését, miszerint Szihanuk herceg ismételten megerősítette, hogy nem vesz részt a február második felében esedékes második dziskartai koktélpartin, jóllehet sokan csupán — éppen hogy a szovjet—kínai enyhüléssel összefüggésbe hozható — taktikai húzást vélnek felfedezni a kambodzsai ellenzék vezetőjének elutasító magatartása mögött (V. L.) 1950 budapesti értékeléseit taglalja a világsajtó A vita még hátravan Két vezető nyugati hírügynökség kedden külön jelentésben foglalkozott Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának és Németh Miklós miniszterelnöknek az 1956-os események értékelésével kapcsolatos legutóbbi nyilatkozataival. A nyilatkozatokból mind a francia AFF, mind az amerikai AP azt emelte ki, hogy a magyar fizikai vezetés még nem zárte a szóban forgó események újraértékelését, az ezzel kapcsolatos vita még hátravan. A hírügynökségek idézték Grósz Károlynak azt a kijelentését, amely szerint nem tudja, milyen indíték vezette Pozsgay Imrét a négy évtizedes elemző munka ezen egyetlen elemének megfogalmazásában. Németh Miklós megállapításai közül azt tartották kiemelésre méltónak, hogy „nagy hiba ..., ha a történelem mindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük”. A francia hírügynökség megjegyezte, hogy Tőkei Ferenc akadémikus, a Központi Bizottság tagja egy keddi sajtónyilatkozatában a maga részéről „tiltakozott” a történelmi albizottság értékelése ellen, amelyet „elsietettnek" minősített. „Magyarország vezetése még nem alkotott végleges ítéletet az 1956-os felkelésről” — ezt állapította meg kedd reggel több híradásában a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának és Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének legújabb megnyilatkozásaira hivatkozva. A Frankfurter Allgemeine Zeitungugyanakkor pontosítja Pozsgay Imrének a nyugatnémet sajtóban eredetileg csak töredékesen ismertetett szavait, s megírja: a magyar politikus Nagy Imrének a gazdasági és politikai intézmények átalakítása, aHazafias Népfront felújítása körül szerzett 1956 előtti érdemeit méltatva nyitva hagyta az 1956-os események ideje alatt tanúsított magatartásának végleges értékelését. Ez — idézte a lap Pozsgay Imrét — még vitatott, további okmányok tanulmányozására lesz szükség. „Szakadás” Grósz Károlyt meglepte Pozsgay Imrének, az a rádiós nyilatkozata, hogy 1956-ban népfelkelés volt, nem pedig ellenforradalom, — írta kedden Budapestről a Tanjug jugoszláv hírügynökség, a Magyar Hírlapban és a Népszabadságban megjelent Grósz-interjút ismertetve. A Tanjug úgy értelmezte a főtitkár szavait, hogy Grósz nem tudja, mi motiválta Pozsgayt, hogy éppen az 1956-os esztendőt elemezze ilyen részletességgel. Feltételezi, hogy Pozsgay és a KB történelmi albizottságának többi tagja olyan bizonyítékokat talált, amelyek lehetővé teszik az 1956- os eseményeknek a korábbiaktól eltérő értékelését. Az AP amerikai hírügynökség egy kedd délutáni tudósításában Grósz Károly interjújából azt a részt emelte ki, amelyben a főtitkár arról beszélt, hogy a pártvezetésben politikai különbözőség kezd megnyilvánulni. Az amerikai hírügynökség úgy értelmezte a főtitkár szavait, hogy ő „szakadásról” beszélt. Ezzel hozza kapcsolatba az interjú azon részeit, melyek a személyi változások lehetőségére utalnak. Az AP úgy véli, Grósz bírálta Pozsgayt, akit az amerikai hírügynökség az ország egyik vezető reformemberének minősít. A tudósítás idézi a párt főtitkárnak azokat a mondatait, amelyek szerint Pozsgay kijelentései 1956-ról koraiak voltak. Ugyanakkor emlékeztet Grósz hétfői televíziós interjújára, amelyben viszont a főtitkár azt mondta, hogy esetleg a KB is ugyanarra a következtetésre jut, mint Pozsgay, ha a tények alátámasztják Pozsgay értékelését. Németh Miklós beszédéből az AP is azt emeli ki,, hogy 1956 egyaránt volt népfelkelés és szocialistaellenes, terrorista lázadás. Az amerikai hírügynökség ebből azt a következtetést vonja le, hogy Magyarország nem fogja megkérdőjelezni az 1956-os szovjet fegyveres „bevonulás" helyességét. Egyúttal megjegyzi, hogy az 1956-ban megfogalmazott követelések közül sok van megvalósulóban a mostani reformfolyamatban. A brit Reuter hírügynökség azt emelte ki Grósz szavaiból, hogy a vezetésen belüli nézetkülönbségek veszélyeztetik a reformot. Úgy értelmezte az interjút, hogy abban a főtitkár új vezetők megválasztására szólította fel a Knyponti Bizottságot. A Reuter szerint Grósz kijelentései Berecz Jánosnak, Pozsgay Imrének voltak címezve azokért a nyilatkozatokért, amelyeket svájci távolléte alatt tettek. „Berecz szombaton azt mondta, hogy a párt nem képes ellenőrizni a politikai folyamatokat, Pozsgay pedig kijelentette, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, ahogyan 32 éven át hivatalosan minősítették, hanem népfelkelés” — emlékeztet a hírügynökség. A brit hírügynökség a Grószinterjúból azokat a kijelentéseket idézi, amelyek szerint a májusi pártértekezlet óta romlottak a reformprogram megvalósításának feltételei a vezetők közötti személyi nézeteltérések miatt, s ezért a KB-nak kell dönteni legközelebbi, februári ülésén, hogy nincs-e új vezetőségre szükség. A Reuter szerint nyugati diplomaták úgy értékelik a Grószinterjút, hogy a főtitkár megpróbálta fegyelemre inteni vezető kollégáit. De a diplomaták szerint éppen a stabilitás szükségessége védi meg mind Bereczet, mind Poresgayt attól, hogy eltávolítsák őket a Politikai Bizottságból. TASZSZ: tudományos kérdés A TASZSZ kedden egyetlen tudósításban ismertette Pozsgay, Németh és Grósz nyilatkozatát, illetve beszédét. Pozsgaytól azokat a kijelentéseket idézte, amelyek szerint 1956 népfelkelés volt, és tiszteletben kell tartani azokat a történelmi tényeket is, amelyek csak később derülnek ki, továbbá, hogy 1956 ilyen értékelésével közeledik a politika a történelemtudományhoz és a közvéleményhez. Németh szavaiból azt emelte ki a szovjet hírügynökség, hogy a történelmi eseményeket nem szabad egyetlen szóval jellemezni, és hogy 1956 nemzeti felkelés és egyben szocialistaellenes terrorista lázadás is volt. Nem szabad megengedni, hogy a hibák feltárása és a rehabilitáció politikai kampánnyá váljék, és szakadást idézzen elő a magyar társadalomban, idézte a TASZSZ. Grósz Károlytól pedig azokat a kijelentéseket idézte a szovjet hírügynökség a keddi lapinterjúból és a hétfői Tv-nyilatkozatból, amelyek arra vonatkoznak, hogy az 1956-os eseményeket az elmúlt negyven év egészének tudományos elemzése alapján kell megítélni, és hogy a tudományos értékelések alapján különféle politikai következtetéseket lehet levonni, de a vita még később lesz. A TASZSZ a két Grósz-nyilatkozatot úgy értelmezi, hogy Grósz szerint 1956 megítélése egyelőre tudományos kérdés. Németh Miklós kormányfő időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a kormányzati munka személyi feltételeiről nyilatkozott Lendvai Pálnak, az osztrák televízió főintendánsának. Tudósítónk telexjelentése Washington nem számít az afgán vezetés túlélésére Washington, január 31. Alighogy letette a hivatali esküt az új külügyminiszter, az első döntése az volt, hogy elrendelte a kabuli nagykövetség bezárását. S amidőn pénteken délelőtt a tudósítók Busht faggatták a Fehér Házban erről a fejleményről, az elnök azt mondta, hogy pusztán az óvatosság vezérelte Jim Bakert, amikor az amerikai diplomáciai tevékenység felfüggesztéséről határozott ebben a háborútól feldúlt országban. Bush azonban leszögezte, szó sincs arról, hogy az Egyesült Államok ne tudná befolyását érvényesíteni az afgán gerillákkal szemben, akiket az elmúlt években igen erőteljesen támogatott. Az ABC tudósítója a helyszínről azt jelentette, hogy a térséget ».