Magyar Nemzet, 1989. március (52. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-13 / 61. szám
Anyám regénye Móricz Virág könyve Csúnya ki· jószix. Két araz hosszú, egy arasz széles, egy arasz magas. Fedele hengeresen hajukat, és finom, megfeketedett réz lakatfogóval zárul. Ki van tápéz tázva apró rózsamintás papirossal, mely kívül megfakult, de belül olyan, mint az új ... Dédanyám levelesládája. Napjainkban nemcsak a nemzetek térképalakító történelme, hanem a történelmet elszenvedő kisemberek magántörténelme iránt is megsokszorozódott az érdeklődés: a napló, a dokumentum, a memoire hitelesebb, éppen ezért sokszor izgalmasabb is a fikciónál. De aki író, az a tények építőköveiből, a megőrzött vagy előkerült, szorgosan felkutatott dokumentumokból is művet épít. A maga tapasztalatát, elődei és az egymást váltó nemzedékek írott üzenetét is történelmi és lélektani ismeretekre támaszkodva szelektálja, folyamattá szerkeszti és megfelelő empátiával kommentálja is. Erre a filológiai felkészültséget, élet- és emberismeretet is követelő írói feladatra Móricz Virág nem először vállalkozik. Éppen harminchat éve, hogy a Móricz Zsigmond házában és árnyékában felnőtt, művészettörténész diplomát szerzett, egykori Nyugat-titkár és későbbi ígéretes novellista az Apám regényével igazolta: különleges élményanyaga nemcsak gyönyörűséges teher, de ihlető lehetőség is. Édesapja Eckermannjává válva Móricz Virág már bizonyította: kutató irodalomtörténészek számára pótolhatatlan forrásmunkáját, rajongó olvasók számára remekműveket közelbe hozó kommentárt képes írni, s közben sikerül hőse köré olyan életrajzi regényt is kerekíteni, amelynek hitelessége, gazdagsága, sodrása együtt szavatolják a műfajra jellemző népszerűséget is. Az Anyám regényével az élete nyolcvanadik esztendejébe érkezett, nagy tapasztalatú regényíró dokumentumszerkesztőként látszólag eltávolodott az irodalomtörténettől : kétszáz esztendő krónikája a műfaj kereteit némileg tágító levélregénnyé kerekedik. De végigolvasva a több látószögből megközelített, kanyargós történetet, semmi kétségünk nem maradt afelől, hogy az író most is az irodalomtörténet (és az irodalom) jobb, mélyebb megértését szolgáló háttérinformációt is kínált. A levélírók személyiségét, neveltetését is érzékeltető, szigorúan személyes közlemények a létért, a családért vívott küzdelmek krónikájaként korrajzzá tágulnak, miközben elsődleges üzenetük mindvégig az aláíróról — az anyáról, a fiúról, a rokonokról — szól. Közvetlen és tükörben kirajzolódó portrék váltakoznak, s az összkép végül is olyannyira árnyalt és plasztikus, a történet olyan frappánsan szerkesztett, annyi rendkívüli sorsot és ellentmondásos jellemet sűrít, annyi, a korban gyökerező drámát tár elénk, hogy a Psyche titkába beavatott, Csokonai Lili kilétét régóta ismerő kritikus lelkében már-már felveti a fejét a kételkedés kisördöge. Lehet, hogy a regényíró azért a maga hiátusokat kitöltő képzeletével, mesélőkedvével is megtámogatta — kiegészítette, megformálta — az értékes hagyatékot őrző, kegyelettudó utód szerencsés kézzel sorba-rendbe rakott, bizonyára válogatott leleteit? De végül is győz az önként vállalt-választott olvasói alázat, a naivitás vádja ellen tiltakozó bizalom: ha a gyermekei sorsát hősi igyekezettel és áldozatos szeretettel igazgató Szklenár Josephine bábaasszony, családi nevén Pepi, életútját még regényesebbre is kerekítette volna az írói szándék, ha Teri lányának lélektani regénnyé mélyülő házassági históriájában még gyaníthatnánk is némi írói leleményt — a harmadik asszonynemzedékbe tartozó Holich Janka valódi sorsának valamenynyien tudós, majdnem azt írtam: tanúi vagyunk. Asszonysorsának áthidalhatatlan konfliktusáról, lelki nagyságáról és köznapi kisszerűségéről, tragikus búcsújáról hamarabb értesültünk, mint hogy Móricz Virág belefogott volna dokumentumokból komponált család regényének szerkesztésébe. Holich Janka ugyanis — a mi számunkra — Móricz Zsigmond felesége, nőalakjainak összetéveszthetetlen modellje, regényei egész sorának ihletője. Móricz Virágnak persze sokkal több: szorongva szeretett, kritikával csodált édesanyja, apjának egyetlen méltó társa. Akinek emberi asszonyi nagyságáról többet mond a megőrzött, felkutatott jegyzetekkel, közkinccsé tett cédulákkal, édesapja korabeli feljegyzéseivel és a kortársak naplórészleteivel, mintha monográfiát írna róla. A kötet utolsó két mondata öntudatos mentegetődzés: „Anyám végtelenül felháborodna, amiért így elárultam, kizártam, ahogy mondaná, kutyák elé vetettem a titkait. De hát tőle örököltem a keménységet, mellyel ezt megtettem.” Biztos vagyok benne, hogy az Anyám regénye élén ez a vallomás keresettnek, feleslegesnek tűnne, de aki a reménykedő, lázas szerelem emésztő féltékenységébe torkolló drámai történetét, a külvilágtól nyugalmát, fészkét féltő, szárnyalni óhajtó párját szerelemből gúzsba kötő feleség gyötrelmes drámáját végig követte, aki a szülei sebeibe merészen belevágó író indiszkrécióját is (az irodalom nevében) megbocsátja, az megérti Móricz Virág védekezését. Feloldozza, mert a halálra készülő Janka folytatásos búcsúleveleinek közzétételével sem a levéltitkot, a személyiség integritásának végső tartományát sérti meg, hanem az utókorra, az olvasóra ruházza a maga legértékesebb titkát. Az epikus áradással induló, sokfelé kanyargó, ráérősen bonyolított családregény utolsó harmada nem pusztán Móricz Zsigmond házasságának, de a zsenikhez társult asszonyok sok változatban megőrzött tragédiákat termő kálváriájának, az áthidalhatatlan ellentétek szükségszerű robbanásának is érzékletes, többrétű analízise. Akár két évszázad köznapi társadalomtörténetét, anyagi és tárgyi feltételeit, akár a móriczi életmű személyes hátterét keresi az ember a kötetben, a férfi és nő örök, halálos párharcának áramkörébe kerülve — el is szakad az irodalomtörténettől. Janka és Zsiga Tolsztojéket idéző drámája nem (pusztán vagy elsősorban) ismereteket, hanem irodalmi, sőt megkockáztatnám, katartikus élményt nyújt az olvasónak. Dokumentumkötetről szólván talán ez a legtöbb, amit mondhatunk. (Szépirodalmi) Földes Anna idő tájt csaknem évente adott ki egy-egy verskönyvet, és ezek mindegyike új hangot jelentetett Kálnoky 1985-ben halt meg, és Csűröst az utolsó évtized termése késztette „elemző" magyarázata megírására. A monográfusnak egy nagy buktatót sikerült elkerülnie. Az utolsó évtized látványosan új és szakadatlanul megújuló alkotásainak nem rendelte alá a korábbiakat. Nem kísérelte meg kimutatni a nyolcvanas évek hangját az előző évtizedek verseiben, noha mind a személyiség, mind az életmű viszonylagos egységét érzékelteti. Szakfolyóiratban megjelenő bírálat feladata a Pokoljárás és bohóctréfa részletes elemezése. Én itt csupán néhány általánosságra hívhattam fel a figyelmet. Jelzésszerűen legalább mégis szeretnék utalni Csűrös kitűnő találatainak némelyikére: Kálnoky és az akarás kérdése; Kálnoky és kortársai a műfordításról; a ciklikus egységet formáló közérzet; a pesszimizmus és a művesség; vers és napló. (Magvető) Ferencit László Könyvesház . Pokoljárás és bohóctréfa Csűrös Miklós tanulmánya Kálnoky László a meglepetések, a metamorfózisok költőja, alakváltoztató bűvész. Bokátt utáan épp az ellenkező kép élt róla még letjebb ismerőt, közeli költőbarátai szemében is. A korábbi felfogás, vélekedés nem rosszindulat vagy félreértés következménye volt, hanem tapasztalatok megfogalmazása. Mert ugyan Kálnokyról is írtak méltánytalanul, de kritikusainak többsége mindig féltő szeretettel szólott róla, 1976-ban könyv is méltatta. Azt ugyan senki sem látta előre, hogy hatvanadik életévén túl Kálnoky „meghökkentő merészséggel és magabiztonsággal” megváltozik, de változásait nem megrökönyödés, hanem elismerés fogadta. Senki sem korholta, hogy eltért saját — tekintélyt szerző — három és fél évtizedes hagyományáról, hanem szinte mindenki örömmel szólott új alkotásairól. Csűrös Miklós pontosan fogalmaz: Kálnoky „megújhodása az utóbbi másfél évtized párját ritkító irodalmi szenzációja volt, még abban a nagyszerű környezetben is, amelyet nemzedéktársaink érett és termékeny kései munkássága alkot". Csűrös jogosan állítja: „A kivételes pályaalakulás már önmagában megérdemli, megkívánja az elemző magyarázatot". A Pokoljárás és bohóctréma mértéktartó, gondos, érzékeny „elemző magyarázat”. Olyan műcentrikus pályakép, amely nemcsak Kálnokyról, hanem nemzedékéről is lényeges dolgokat mond el. A modern magyar költészet különböző irányzatainak alapos ismeretében szeretettel írott munka, amely mind a nagy általánosságok, mind az apró részletek sajátos jellemvonásaira figyelmeztet. Csűrös mindig fontoskodás nélkül elemez, sohasem tolakszik Kálnoky és olvasója közé. A már említett 1976-os könyvről, Alföldi Jenő művéről. Csűrös udvariaskodás nélkül mondhatja, hogy „máig érvényes monográfia”. Azóta azonban a „Kálnoky-életmű mennyisége legalábbis megkettőződött”, azaz Kálnoky élete utolsó évtizedében legalább annyit írt, mint a megelőző három és fél évtizedben. Ez A szabályok csak tói-ig érvényesek. Mindhalálig nem kell jónak lenni, elég a nagykorúságig. Egy asszony, túl az ötvenen, versfüzért ír a kamaszok nevében. Hiteles lehet-e ez? A negyvenen túli recenzens éppúgy nem tudhatja, mint az ötvenes költő. Még akkor sem, ha történetesen mindketten tizenéves gyerekek szülei. A SZÜLÖK szabványmintára készülnek. Konfekció-szülők. Szériaszámot viselnek. Másodállásban szülök. A kamaszkorban a gyerekek ugyanis rejtőzködnek. Mi is rejtőzködtünk a magunk idejében. Álruhát és álarcot viseltünk, és legfontosabb gondolatainkat és érzéseinket nem osztottuk meg szüleinkké), a felnőttekkel, öregnek tartottunk mindenkit huszonötön felül, s mint ilyet, az élet számára végleg elveszettnek. Minket a mi időnkben nem akartak megérteni. Nevelni akartak. Ez az asszony viszont meg akarja érteni a tizenéveseket. Így, kívülről nézve, nem tiniként ez a módszer rendkívül rokonszenvesnek látszik. És talán célravezetőbb is hagyni a tiniket maguknak, átadni őket saját és sajátos belső fejlődésüknek, mint a magunk nézeteit a tiniség és a felnőttség mibenlétéről rájuk erőltetni. Megengedni nekik, hogy olyan felnőttekké alakítsák vagy inkább érleljék magukat, amilyennek ők a felnőttséget mint olyat gondolják. A FELNŐTTEK! Mihez nőttek fel a felnőttek? (...) Ki minősít, ki dönti el, hogy valaki érett-e, alkalmas-e a felnőttségre? Igen, erről a könyvről egy tininek kellene megírnia a recenziót. Mert a felnőtt, „öreg” recenzens szava, véleménye a felnőtt, „öreg” költő átélése szerinti szavairól, véleményéről szerintünk valószínűleg nem érvényes. A szavakat bemocskolták (..) A szavak NEM KOMMUNIKÁCIÓKÉPESEK. Az eddigiek szerint tehát ez a kis verses képeskönyv nem lehet érvényes. Hacsak írója, ez a felnőtt nem kamaszszívű. Hacsak nem az a szándéka, hogy ha hagyja is szabadon fejlődni a tiniket, semmiképpen sem akarja őket magukra hagyni. Még akkor sem, ha elfogadja szemléletüket: a felnőttlét valóban már egy „megromlott” lét, tehát ő, mint „megromlott” lény ebben a „megromlott" létben folyamatosan, mindig, mindenével készen áll arra, hogy fiainak, lányainak segítsen ne illúziónak bélyegezni tiszta élet- és világlátásukat sakarásukat, hanem megvalósítani. MI MESSIÁSRA VÁRUNK, aki (...) megváltja nekünk a világot, és KERESZTül viszi, hogy ne vigyék KERESZTre. Mert az értékek nem vesztek el ebben a létben egészen, végleg, ha a tinik újra (és újra) fel- és megtalálják őket; a torzult, gyakran karikatúraszerű felnőttekben mégis megvan még ez-az, kiben ez, kiben az, ami kiemelhető, s egésszé összeépíthető. Ezek a fiatalok ugyanis nem romokon akarnak építkezni, nem akarnak előbb mindent lerombolni, hogy utóbb felépítsék rajta a maguk világát, nekik a világ folyamat, ők realisták. (...) ebben az aládúcolt huszadik században élünk (...) Itt élünk ebben a törmelékben, amit ránk hagytak a lelépők, egy fészekalja közösségben, mely HA nem lenne, Zavar támadna a szívekben. A negyvenes recenzens úgy véli, még ha véleménye nem is hivatott, ez a verses képeskönyv elsősorban nem is a tiniknek, hanem a felnőtteknek, az „öregek”nek, a szülőknek készült Hogy próbálják megérteni álorcás, álruhás gyermekeiket, hogy hagyják őket békén és ne hagyják őket magukra. Mi anyánkat szentnek és gyönyörűnek akar(juk)nánk látni, apánkat bölcsnek és erősnek... Így gondolják ők? Reméljük. Próbáljuk hát őket elfogadni. A könyvet Herpai Zoltán és Kiss Illés Róbert beleéléssel és érzelgősség nélkül, a szöveggel gyakran egyenlő jelentőséggel illusztrálta. (Móra) Anóka Eszter NEmzedék Ágai Ágnes versfüzére Magyar Nemzet Hétfő, 1989. március 13. Régi magyar szentség Hevenesi Gábriel latin művének magyar kiadása A szerző két célt kívánt szolgálni. Életmintát nyújtani a hívőknek, valamint ébreszteni, serkenteni a hódoltság után új életet kezdő kárpát-medencei társadalom erkölcsi köztudatát, felelősségérzetét, áldozatkészségét. A könyv először 1692-ben jelent meg Indicia Sanctitatis Ungariae címen. Szerzőjét akkor nem tüntették fel, az irodalomtörténészek hosszú ideig Tarnóczy István művének tulajdonították. Az újabb kutatások megállapították, hogy Hevenesi Gábriel paptanár, bölcseleti és teológiai doktor a szerzője, aki tizenöt éves fejjel lépett a jezsuita rendbe. Aszkéta volt, az önmegtagadás útját járta, derekán vasláncot viselt, ami annyira beleette magát a húsába, hogy csak műtéttel lehetett eltávolítani — olvashatjuk a könyv előszavában a szerzőről, aki naponta négy órát aludt mindössze, hogy példát mutasson az önfegyelemből. Minden írásával az erkölcsi felemelkedést, az újjászületést kívánta szolgálni. A könyv a magyar szentek koszorújának első teljességre törekvő összegyűjtése, amely most Szent István első magyar király halálának 950. évfordulójára került az olvasó kezébe. Utoljára 250 évvel ezelőtt jelent meg latin nyelven. A munka úttörő a magyar irodalomban, mert egybekapcsolja a szentség és a magyarság, pontosabban a szentek és Hungária fogalmát. Van folytatása is, az 1743—44-ben két kötetben megjelent Acta Sanctorum Ungariae (A Magyarországi Szentek Cselekedetei), amely Hevenesi kezdeményezésének a folytatásaként értékelhető. Még nem fordították le magyarra. A neves katolikus szerző könyve a barokk katolikus patriotizmust sugározza és áthatja a Kárpát-medencében, a régi Hungáriában együtt élő nemzetiségek hazaszeretete. A magyar szentekről azt tanítja, hogy azok elválaszthatatlanul egyek Európával. Sok magyar szent élt szerte a kontinensen, hazánkból vándorolt el Szent Márton Toursba, az Atlanti-óceán partjára, magyar vonatkozású Írország apostola, Patrik is, mert rokona volt Mártonnak. Persze nemcsak adott, kapott is szenteket hazánk külföldről. Erre is sok példát sorol fel a szerző, aki fő céljának tekintette könyve írásánál a Kárpát-medence népeinek testvériségét kihangsúlyozni. Frappáns bizonyítéka ennek az orawkai fatemplom. Orawka Lengyelországhoz tartozik, 1919-ig a történelmi Magyarország részét alkotta. Ez a fatemplom a könyv szerint egyike a Kárpátok legszínesebb szentegyházainak. Mennyezetét, falait képek borítják, színes, nagyszerű képek, ott látható Hevenesi jelenleg megjelent könyvének ötven illusztrációja is. A mű, bármennyire is érdekes, nem teljes. Hiányzik belőle sok olyan szent, akinek személye elevenen él a magyar köztudatban. A fordítás alapja a Nagyszombaton megjelent 1737-es latin kiadás, amely a nagyszombati végzős akadémisták áldozatkészségéből látott akkoriban napvilágot. A mostani magyar kiadás, amely az 55 magyar szent és boldog mellett függelékében kétszáznál több szent és boldog adatait is felsorolja, dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek emlékének adózik. (Új Ember) ülés Sándor A színházak heti műsora Operaház: K: Trisztán és Izolda (I. béri. 5. ea„ du. 5) — Sze: Bánk bán (Bérletszünet, 7) — Cs: Cost fan tutlé (T. béri. 1. ea„ 7) — Sze: Boleyn Anna (Bérletszünet, 7) — V: Rómeó és Júlia (Bérletszünet, 7) Erkel Színház: Sze: Hunyadi László (Bérletszünet, 7) — Cs: Traviata (S. béri. 7. ea., 7) — P: Nabucco (Bérletszünet, 7) — V: Szerelmi bájital (Vasutas béri, 4. ea., de. II), Pillangókisasszony (Bérletszünet, 7) Nemzeti Színház: H: Advent a Hargitán (7) — K: Vidravas (7) — Cs. p. Szó, V: Jövő H: Bestia (a Rock Színház vendégjátéka, 7, Cs. főpróba) Várszínház: H: Gallel (7) — K: Ruzante — Mandragóra (7) — Sze: János király (7). — a kamarateremben: H: Tasso (féld)Katona József Színház: H: Szó, V: A mizantróp (7) — K. P: A revizor (7) — Szó: Három nővér (7) — Cs: Abü király (7) — Jövő H: Budapest — Orfeum (7). Madách Színház: H. K. P. Szó: Jövő H: Macskák (8) — Szó: Tévedések vígjátéka (7) — Cs, V: Az ördög (7, V: du. fél 3 Is. V: este a Jan. 15-i jegyek érv. I) Madách Kamara: H, K. V: Jövő H: A hattyú (7, V: du. fél 3 Is I) — Szó, P: Válás Kaliforniában (7) — Cs: Páratlan páros (7) — Szó: Az érseki palota ... (7) — Cs, P: Szó: Életem bére (éjjel fél 11) Vígszínház: H. K. Jövő H: Körmagyar (Pálos béri. 2. ea.. K: Ajtal béri. 3. ea.. Jövő H: Dltról béri. 2. ea., 7) — Szó: Szó, V: A padlás (du. fél 3, Szó: 7) — Szó: Álomkommandó (fél 8) — Cs: Az ügynök halála (8) — P: A vágy villamosa (7) — V: Játszd újra. Sam ! (fél 8) Pesti Színház: H, Cs, P: Nagybőgő Cs, Cs: IV. béri. 3. ea.,) — K: Jövő H: Caligula... (XVI. béri. 3. ea.. Jövő Η: I. béri. 3. ea., 7) — Sze: Fekvőtámasz (7) — Szó: V: Viktor ... (7, V: vm. béri. 2. ea.. du. fél 3) — V: Edith és Marlene (8) Fővárosi operettszínház: K, Sze: A denevér (Lalabár béri. 3. ea.. Sze: Csiky G. béri. 3. ea( 7) — Cs: Szép primadonna (7) — P: Szó, V: Jövő H: Csárdáskirálynő (7, V: du. fél 3 Zsi) Thália Színház: H: Csak egy tánc volt (du. fél 3), Gömböc úr (7) — K: Lóvá tett lovagok (7) — Szó: Gyönyörök kedden... (7) — Cs: Antigoné. Gazdagság (7) — P: Doktor úr (7) — Szó, V: Interbalett '89 (7) — Jövő H: Mindhalálig Beatles (7) Thália Stúdió: H: Mese habbal (fél 8) — Szó, Szó: Kapjék (fél 8) — V: Velem mindig történik valami (du. fél 3 és fél 5) Játékszín: H. K. P: Himnusz (7) — Szó, Szó: Hyppolit, a lakáj (7) — Szó: Szépek szépe (du. fél 3) — V: Máli néni (du. 3) — Jövő H: Majális (7) József Attila Színház: H: A hős és a csokoládékatona (A 4. bér. 7) — K: Sze, Cs: Me and my girl (7) — P. Szó: Budapest — Helsinki — Musical — sanzon — operett (7) — V: A kőszívű ember fiai (az Arany J. Színház előadása, de. fél 11 és du. 3) — Jövő H: A kis herceg (du. fél 4) — a Stúdiószínpadon: H: Szerelmi gyászmise (fél 8) Mikroszkóp Színpad: K, Sze: Felettünk a béka (fél 8) — Cs, Sze: Lépj be a S. A. S.-ba! (fél 8) — P: TELEFERE (fél 8) — V: Jövő H: Előttünk a vízözön! (fél 8) Vidám Színpad: H, K: Szexbogyó (7) — Sze: A kaktusz virága (du. fél· 3) — Szó: Hol a határ? (7) — Cs, P: Szó, V: Jövő H: Justitia kombinéban (7, V: du. fél 3 is, Cs: sajtófőpróba) - a Kisszínházban: Sze: Szó: Hívtak, jöttem! (du. 3, Szó: fél 8) —Sze: Good bye, Charlies (fél 8) — Cs: Anna csak egy van (fél 8) — P: Ön is lehet gyilkost (fél 8) — V: Kellemes húsvéti ünnepeket! (du. 3) Radnóti Miklós Színház: H: Július Caesar (7) — K: Andrássy út 60. (7) — Szó: Őri divat (7) — Cs. p, Szó: Nóra (nyelv. főpróba, de: 11, P, Szó: 7, Szó: bemutató) — Cs: Johanna (7) — V: Két hétfő emléke (az egri Gárdonyi G. Színház vendégjátéka, 7) — Jövő H: Az ablakmosó (a pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka, 7, IV. Orsz. Kamaraszínház Találkozó) Józsefvárosi Színház: H: Csalóka szivárvány (7) — K: Egy bolond (7) — Cs: Warrenné mestersége (7) — P: Egerek és emberek (7) — Szó: Hazánk fiai (7) — V: Csipkerózsika (de. fél 11 és du. fél 3) — Jövő H: Cigánybáró (bemutató, 7) — az Asbóth utcai Kisszínpadon: H, Cs, Szó: Öljük meg Józsit! (7) — Jövő H: Az ennivaló nagynéni (7) Karinthy Színház: Szó: Az egérfogó (7) — Szó, V: Jövő H: Egerek és emberek (7) Jurta Színház: H: Március 16. — emlékműsor (du. 3), Vörös horizontok (7) — K: Mécsfény (du. 3), Nemzetőr — dokumentumműsor (7) — Cs: széke homokozója (7) — P: In memoriam Márton Áron (7) — Szó: Videóvetítés (du. 3), 100 000 aláírás a Dunáért (7) — V: SZDSZ — vívmányaink (de. 9) — Jövő H: In memoriam Nagy Imre (7) Állami Bábszínház — a Jókai téren: K: Sze, Cs, P: Szó, V: Hófehérke és a hét törpe (de. 10, Sze. V: de. fél 10 és fél 12, Szó: du. fél 3 és fél 5) — a Népköztársaság útján: Sze, Cs. P: Jövő H: Ramajána (du. 4, Cs. P: du. 3, Jövő H: 6. bemutató) — Szó, V: Fajankó kalandjai (de. ll és du. 4)Ódry Színpad: HK, Szó, Jövő H: Helló Dolly (7. P: du. 3) — Szó: Teljes napfogyatkozás (du. 3) — v: Tangó (du. 3) Vers és dal a Várban: Szó: Petőfi a hídon; Banner Zoltán előadóestje (fél 8) Gutenberg Móv. Otthon: V: Édes mostoha (a Napsugár Gyermekszínpad előadása, de. fél 11). A Fekete Cilinder (zenés gyermekműsor a Napsugár Gyermekszínpadon, du. fél 2) Reflektor Színpad: V: Tigris Lili (du. 4 és este 8) Egyetemi Színpad: K: Planktonkoncert (fél 8) — P: Manfred Palmberger és Ahmed Noor Baluch (Ausztria) gitárkoncertje (7, az Aulában) — P: Szó, V: Csirkefej (a pécsi Harmadik Színház vendégjátéka, 7)MTA Zenetörténeti Múzeum — Kodály-terem : Jövő H: Keserű Sándor, Szekeres Tamás és Varga Zsolt gitárestje (7) Bartók Emlékház: Cs: Némethy Attila zongoraestje (7) — Szó. ..Az orosz ötök” — Selmeczi György műsora (fél 8) Lézerszínház: H, Jövő H: Jean- Michel Jarre (6) — Cs, Szó: Topso (6) — P: Genesis (6), Mike Oldfield (fél 8) — Szó: Pink Floyd (fél 8) Arany János Színház — a Pataky I. Műv. Központban: H: Jövő H: A mindenlátó... (du. 3) — K: Emil és a detektívek (du. 3) — Cs: Csilicsala csodái (du. 3) — P: Úrhatnám polgár (du. 3) — Jövő H: Csizmás kandúr (de. 10) — a Marcibányi téri Műv. Központban: Szó: Az ördög három aranyhajszála (de. fél 11), Csizmás kandúr (du. 3) Budapest Kongresszusi Központ: Jövő H: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye (fél 8) Pesti Vigadó hangversenyterem: H: Prunyi Ilona zongoraestje (fél 8) — K: Körössy János (USA) dzsesszestje (fél 8) — P: A Talentum ,,Rajkó” Zenekarának és Tánckarának gálaműsora (fél 8) — Szó: Az Amadinda Ütőegyüttes fesztiválműsora (fél 8) — Jövő H: Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes zongoraestje (fél 8) — a kamarateremben: H, K: Torontói magyarok a Vigadóban — zenés irodalmi est (8) — Szó: New York körbe-körbe (8) — Cs, P. Jövő H: Macbeth (a Centi Színpad előadása, 8) — Szó: Az 1987. évi Nemzetközi Zeneszerzői verseny díjnyertes műveinek bemutatása (8) — Szó: V: Pauk György hegedűművész (Anglia) mesterkurzusa (du. 3—6-ig) Zeneakadémia: K, Sze: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye (Tavaszi bérlet A 2., Sze, B 2. fél 8) — Szó: A zene és ahol hallgatjuk (4. ea., de. fél 11, A 4. de. 4) — a kisteremben: H: Amadinda Ütőegyüttes hangversenye (fél 8) Fővárosi Nagycirkusz: Sze, Cs, P, Sze, V: Jubileum ’89 (du. 3, Szó, Szó. V: de. 10 is, P, Szó: este 7 is!) Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található! IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM: Az Írásbeliség története Horvátországban (zár. 18-én) — Újkőkori emberek, agyagba zárt mítoszok — Antoni Clavé katalán festő kiáll. HOPP FERENC KELET-ÁZSIAI MŰVÉSZETI MÚZEUM: Távolkeleti kerámia. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM: Reneszánsz és manierizmus — Hungaroprint '88 (nyit: 17-én) — Barokk és rokokó (nyit: 24-én) KISCELLI MÚZEUM: Bútorok a múzeum gyűjteményéből — Pest-budai városképek a XIX. századból — Kondor Béla és Vit Tibor művei a múzeum gyűjteményében — Képek Óbuda múltjából — Katalán gyermekkönyvek és illusztrációk. MAGYAR MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM: Internacional Photo Expo (nyit: 18-án) — R. Capa és J. Karsh fotókiáll. (nyit: 16-án) — A Tanácsköztársaság képzőművészete (nyit: 21 -én). MAGYAR NEMZETI GALÉRIA: Válogatás a Ludwig-gyűjtemény modern művészeti anyagából. MTA ZENETÖRTÉNETI MÚZEUM: A zeneélet és hangszeres kultúra emlékei Magyarországon — Zenei éremgaléria — Bartók műhelyében — Pásztory Ditta zongorázik MEZOGAZDASÁGI MÚZEUM: Bakos Ildikó, Katona Zsuzsa, Illés Anna, Molnár László József, Kiss Zoltán László, Kovács Péter, Nagy István és Véssey Gábor kiáll. (nyit. 17-én) NÉPRAJZI MÚZEUM: Európai népi ékszerek a XIX—XX. században — A Cloppenburg Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiáll. — Mentsétek meg lelkeinket! falusi fatornyok, fatemplomok Erdélyben — Alkotó magyarok a technikai haladásért — Népi díszítőművészet Vas megyében — Húsvéti passió. NYUGAT IRODALMI MÚZEUM: Füst Milán emlékkiáll. PETŐFI IRODALMI MÚZEUM: Ábrándok és tettek kora szépművészeti MÚZEUM: Mesterrajzok New Yorkból (nyit: 17-én). TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM: (a Nemzeti Múzeum épületében). Afrikában jártak ♦ BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÓHÁZA: Erik Kifli kiáll, (zár: 17-én) Reich Károly kiáll, (nyit: 21-én) — Siflis András kiáll, (nyit: 21-én) BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM: Joseph Beuys (NSZK) képzőművészeti kiáll. BOLGÁR KULTURÁLIS KÖZPONT: Maria Sztolarova kiáll. CSONTVÁRY-TEREM: Fischer Ernő festőm, kiáll, (nyit: 16-án) CSÓK ISTVÁN GALÉRIA: Korga György festőm, kiáll, (nyit: 16-án) — Egresi Zsuzsa grafikusm, kiáll, (nyit: 16-án) DERKOVITS-TEREM: Macskássy Izolda festőm, kiáll, (zár: 17-én) — Sportsegély — dr. Koczka Zsuzsa festőm, kiáll. (nyit: 22-én). DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM: Mulasics László festőm, kiáll. (nyit: 14-én) DUNA GALÉRIA: Koleszár Arany ötvösm. kiáll. GUTENBERG GALÉRIA: Löblin Judit könyvművész kiáll. (zár: 15-én) MSZMP POLITIKAI FŐISKOLA: Brenner György kiáll. MEDNYÁNSZKY-TEREM: Gönczi András textilterv. kiáll. (nyit: 16-án) MŰCSARNOK: Csernus Tibor (Franciaország) retrospektív kiáll. — Devetsil — cseh avantgárd kiáll, (zár: 26-án) — Gyermekszemmel; Nemzetközi gyermekrajz kiáll. ÓBUDAI PINCEGALÉRIA : Jovián György kiáll. (nyit: 13-án) — Az Interbalett '89. nemzetközi rendezvénysorozat részeként nagyszabású gálaestet tartanak az Erkel Színházban március 20-án, hétfőn. A műsorban fellépnek a moszkvai Sztanyiszlaszkij Színház és a Balett Színház, valamint a Magyar Állami Operaház legjobb táncművészei. Jegyek a táncfórum szervezési csoportjánál (I. kerület, Corvin tér 8.), kaphatók. — Az Országos Egésségvédelmi Tanács, az 1989 90. évre pályázatot hirdet az Egészségvédelmi Alap pénzeszközeinek elnyerésére. Előnyben részesülnek az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó újszerű és modellértékű — elsősorban helyi öntevékeny — kezdeményezések és akciók, különös tekintettel a dohányzás, a magas vérnyomás kialakulásának megelőzésére, a lelki egészségvédelem fejlesztésére, valamint az egészségvédelmi szakemberképzés és a gyermekkorosztály biztonságos életre nevelésének támogatására irányuló pályázatok. Az intézmények alapfeladatának finanszírozására nem nyerhető el pénz. Technikai eszközök (video, egyéb műszaki oktatási segédeszközök stb.) beszerzésére irányuló pályázati kérelem esetén, az elbírálás során fokozottan figyelembe veszik, hogy ezek által nagy közösségek számára, rendszeres szolgáltatást biztosítsanak a pályázók. A pályázaton részt vehetnek jogi személyek, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező közösségek, gazdálkodó és költségvetési szervek, egyesületek, klubok, baráti körök, egyházi közösségek, amelyek az említett tevékenységet folytatják, vagy ilyen tevékenység feltételeinek kialakítását tervezik. A pályázatot négy példányban az e célra szolgáló adatlapon 1989. március 31-ig kell eljuttatni az illetékes megyei (fővárosi) tanácsok egészségvédelmi tanácsainak titkárságára. Az országos hatáskörű intézmények közvetlenül az Országos Egészségvédelmi Tanács Titkárságára (1361 Budapest, Pf. 1.) küldhetik be a pályázatot.