Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-10 / 134. szám

2 dó szálak fontosak. Óva intette Bush a kínai vezetőket, hogy keményen, megtorló szándékkal lépjenek föl, de nem jelentett beújabb szankciókat, túlmenően a korábbi intézkedésein, amelyek a katonai együttműködést függesztették föl. Bush, aki kínai ügyekben szakértőnek számít, leszögezte, nem tudja ki van hatalmon Pekingben, s ezért nem kíván ítélkezni a vezetőkről — közöttük Teng Hsziao-pingró. „Senki sem ismeri a helyzetet kívülről — így működik a kínai rendszer" — mondta az elnök, közölvén, hogy csütörtökön, a sajtóértekezlet előtt, megpróbált telefonon beszélni Tinggel, vagy valaki mással, de era vonal foglalt volt". Bush emlékeztetett arra, hogy a kínai gazdasági reform sokkal gyorsabb ütemben ment végbe, mint bárki is gondolta, de a politikai változások nem követték ezt a „dámai" átalakulást. Az elnök szavai azt megelőzően hangzottak el, hogy az amerikai tévéhálózatok híradói pénteken reggel bemutatták azokat a felvételeket, amelyeken Teng méltatta a hadsereg beavatkozását. A CNN azt jelentette a State Departmental, hogy a szakértők nagy figyelemmel kísérik a fejleményeket, de továbbra sem látják még egyértelműen, ki van a pekingi hatalmi építmény csúcsán. Nyilvánvaló azonban, hogy a „kemény vonal" hívei kerekedtek felül Teng és Li megjelenése a katonai vezetők előtt arra is utal, hogy a kínai vezetés a rend fenntartását most is létfontosságúnak tartotta e hatalmas lélekszámú országban, ugyanakkor az is valószínű, hogy a politikai erőknek ilyen jellegű összezárásával elkerülhető a polgárháború. Más kérdésekről szólván Bush hangoztatta, a peresztrojka sikerét kívánja, s Gorbacsov megmutatta, hogy „érdekelt az új gondolkodás" előmozdításában. De hozzátette, hogy a szovjet elnöknek tartóssá kellene tennie ezeket a változásokat, s felszólította, fogadja el a nyugati javaslatokat a hagyományos fegyverzetek csökkentésére. Lengyelországra rátérve azt hangsúlyozta, hogy a változások elkápráztattak, s ha egy ország elindul a demokratizmus útján, akkor az Egyesült Államokoknak megfelelőképpen válaszolnia kell Ami Iránt illeti, Bush azt mondta, hogy a kapcsolatok akkor javulhatnak, ha Teherán leszámol a terrorizmussal, s szabadon engedi a Libanonban fogva tartott amerikai túszokat. Az elnök úgy fogalmazott, hogy a tettek számítanak, s etekintetben nem látja semmilyen jelét sem a változásnak Iránban. Blahó Miklós A szovjet állam történetének legjelentősebb eseménye — mondotta Gorbacsov a népi küldöttek konstresszaváról A szovjet himnusz hangjaival, pénteken este befejeződött a népi küldöttek első kongreszszusa. A mintegy negyedórás zárt ülést követően Gorbacsov bejelentette: Andrej Szaharov szót kért, hogy mintegy 15 perces beszédet mondjon a küldöttek előtt. A képviselők végül úgy döntöttek, öt percet adnak a világhírű tudósnak, hogy összefoglalja mondanivalóját — jelentette az MTI. Szaharov így egyfajta zárójelbe tette az egész tanácskozást, hiszen ő volt az első küldött is, aki felszólalt a tanácskozáson. Kifejtette, hogy szerinte a népi küldöttek kongresszusa nem érte el célját, nem töltötte be feladatát. Azzal indokolta álláspontját, hogy nem sikerült olyan új hatalmi viszonyokat teremteni, amelyek lehetővé tennék az alapvető gazdasági, szociális, ökológiai, nemzeti problémák megoldását. ■ Visszatért annak a módszernek a bírálatára, ahogy megválasztották — ellenjelölt nélkül — Gorbacsovot a Legfelsőbb Tanács elnökévé. Megismételte, hogy Veszedelmesnek tartja a hatalom ilyen mértékű összpontosulását egyetlen ember kezében. .Szaharov jóval túllépte a megállapított öt percet, de figyelmen kívül hagyva az elnök többszöri sürgetését és a küldöttek egyre hangosabb tiltakozását, nem hagyta abba, hanem alkotmánymódosító javaslatokat terjesztett elő. Egyebek között javasolta, hogy a köztársaságok törvényei csak a köztársasági törvényhozás jóváhagyásától függjenek, ne hatálytalaníthassa őket más. Végül Szaharovot — aki folytatta volna felszólalását — úgy kellett leparancsolni a szószékről, a türelmetlen küldöttek többségének tiltakozó mozgása közepette. A kongresszus megerősítette azokat az alapelveket, amelyek a szovjet államot nemzetközi ügyeinkben vezérlik. Ezek legfontosabbika, hogy a Szovjetunió biztonságát mindenekelőtt politikai eszközökkel kell szavatolni. A felhívás elfogadása után a népi küldöttek első kongresszusát lezáró rövid beszédében Mihail Gorbacsov visszautasította Szaharovnak a tanácskozást leértékelő véleményét. A Szovjetunió külföldi adóssága jelenleg 34 milliárd devizarubel. A konvertibilis valutabevétel évente 16 milliárd devizarubel, amelyből 5 milliárdot gabona- és élelmiszer-vásárlásra, 2,5 milliárd rubelt új technológiai berendezések beszerzésére, 2,6 milliárd rubelt vegyipari, 1,6 milliárd rubelt könnyűipari termékekre, 2 milliárd rubelt pedig magas feldolgozottsági fokú fémek vásárlására fordítanak — mondotta Nyikolaj Rizskov miniszterelnök még péntek délelőtt a gazdasági beszámolójáról folytatott vita lezárásaként. A népi küldöttek első kongresszusa a szovjet állam történetének legnagyobb jelentőségű eseménye volt — jelentette ki Mihail Gorbacsov, aki pénteken egyórás beszédben foglalta össze a vitában elhangzottakat Az SZKP főtitkára, a Legfelső Tanács elnöke hangoztatta, hogy most csak benyomásait osztja meg képviselőtársaival, hiszen a teljes mérleg megvonásához alaposan elemezni kell a több mint kéthetes tanácskozás dokumentumait. A kongresszus küldöttei tanúi, részesei lehettek annak, ahogy az NKK a nézetek szabad ütközésének egyedülálló fórumává vált. A vita eredményeként a szovjetunióbeli állapotokról reális kép rajzolódott ki, ami rendkívül fontos a továbbhaladás szempontjából. A vélemények megmutatkozó pluralizmusa a politika, társadalmi rend nagy tartalékait tárta fel — mondotta Gorbacsov. Érintette Gorbacsov azokat a véleményeket, amelyek konstruktív ellenzék és politikai pluralizmus kialakítását vetették fel. — Nekik — hangoztatta a szovjet vezető — kellő ellenérvet szolgáltatott a kongresszus: a demokratizálás és a nyilvánosság útján haladva ebben a politikai rendszerben is lehet széles körű vita, ütközhetnek az eltérő nézetek, s megvan a lehetőség az ország sorsát, a nép javát szolgáló kompromisszumra. Az NKK megerősítette, hogy ezen az úton, a valódi néphatalom megerősítésének útján kell tovább haladnunk — mondta. Újabb áldozatai vannak az Üzbegisztáni zavargásoknak Hatodik napja tartanak az újabb emberéleteket követelő gyilkos randalírozások az Üzbegisztán ferganai területen. Több üzbég városban és településén — ahogy a Trud jelentette — némileg lecsitította az indulatokat a kihirdetett kijárási tilalom, bár szórványos összecsapások azért történtek. Kokandban azonban tovább súlyosbodott a helyzet. A város Lenin terén folyamatosan ostromolták a belügyminisztérium helyi kirendeltségének épületét. A rendőrség végül az erőszaknak engedve szabadon bocsátott 12 ott őrzött fogolyot. A támadóknak az akció során sikerült megszerezniük három revolvert is. A térről az összeverődött tömeg abba a kerületbe vonult, ahol egy tömbben laknak a meszhetyinc nemzetiségűek. A csütörtök esti pogromban mintegy 80 házat, hat gépkocsit felgyújtottak. A tömeg összecsapott a kivezényelt rendőrségi és belügyi egységekkel. Öt polgári személy meghalt, egyikük jött sebektől. 77 embert vittek kórházba, köztük rendőröket, belügyi katonákat. A garázda elemek egyre agresszívabbak lesznek. Céljuk lőfegyvereket szerezni. Mint a Pravda jelentette, a Moszkva belvárosában levő Dzerzsinszkij téren egy 1964-es születésű krasznojarszki személy szerdán leöntötte magát benzinnel, majd amikor a forgalom lehetővé tette, berohant a tér közepére a szovjet állambiztonsági szolgálat megalapítójának szobrához. Ott gyújtotta fel magát. Egy éppen arra haladó rendőrnek sikerült a fiatalt megmentenie, akit így is égési sérülésekkel, sokkos állapotban szállították kórházba Annyit már kiderítettek róla, hogy többször volt elmegyógyintézetben lakhelyén. A Tyumeny és Izmail közötti gázvezetéken Moldáviában gázszivárgás miatt robbanás történt majd tűz ütött ki - közölte szintén a pártap. Megsemmisült a vezetének egy ötvenméteres szakasza, s kéthektárnyi lucernást leégett. A robbanásnak nagy ereje volt, amit az is bizonyít, hogy egy száz méter hosszú, öt méter széles és két méter mély „lövészárkot" ásott a földbe. Szerencsére ennél a robbanásnál nem halt meg senki és sebesültek sincsenek. Magyar Nemzet AZ NSZK rokonszenvvel kíséri a magyar reformfolyamatot Ilnn*-Dielrich Genscher tájékoztatója Sajtóértekezletet tartott péntek este a Hilton Szálló nagytermében Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárja és külügyminisztere. Társaságában volt Wolfgang Mischnick, a Szabaddemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke. Egynapos, nem hivatalos látogatásukra az adott alkalmat, hogy Wolfgang Mischnick megnyitotta a Friedrich Naumann Alapítvány budapesti irodáját .Az alapítvány a nyugatnémet szabaddemokraták hatókörében működő intézmény.) Sajtóértekezletén a külügyminiszter tájékoztatót adott a nap folyamán lezajló tárgyalásairól a magyar vezetőkkel, valamint ellenzéki csoportok, pártok képviselőivel. Rámutatott: megbeszélései a kölcsönös megértés szellemében zajlottak. Elismeréssel szólt a magyar reformfolyamatról, amely nagyon helyesen, nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, politikai tekintetben is halad előre. Az NSZK nemcsak érdeklődéssel, hanem rokonszenvvel is kíséri a magyar fejleményeket. Ami itt tapasztalható, nemcsak az ország szempontjából fontos, a kelet-nyugati együttműködést is javíthatja. Elmondta, hogy a NATO legutóbbi csúcstalálkozóján egyetértettek: támogatni kell a reformok útján htőadó országokat. Szólt Mihail Gorbacsov küszöbön álló bonni látogatásáról, és felhívta a figyelmet arra, hogy a közös közlemény, amelyet aláírnak majd, nemcsak a szovjet— nyugatnémet viszony, hanem az egész „európai ház" szempontjából is nagyon jelentős lesz.. Egy kérdésre válaszolva kiemelte, találkozott a Magyar Demokrata Fórum, a szabaddemokraták, a szociáldemokraták, a kisgazdák és más szervezetek képviselőivel. Már ezt a tényt is a pluralizmus fejlődésének tekinti. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Hans-Dietrich Genschert és Wolfgang Mischnicket. A vendégek a nap folyamán találkoztak Pozsgay Imre államminiszterrel is. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára péntek délután a Központi Bizottság székházában fogadta a két vendéget. Genscher és Mischnick megbeszélést folytatott Horn Gyula külügyminiszterrel. Genscher pénteken az esti órákban elutazott Budapestről. T. 1. Erdélyi menekültek beszámolója a párizsi találkozón ,Arafieftinyt áttették a magyar—román hatósra . Az európai helyzet emberi dimenziójával foglalkozó találkozó témáiról sajtóértekezletet tartott Párizsban egy erdélyi menekült csoport. Ara-Kovács Attila, Keszthelyi Gyula és Molnár Gusztáv az Amerikában alakult „Magyar emberi jogi alapítvány" nevében számoltak be a romániai helyzetről — jelentette az MTI. Elmondották, hogy mind a hárman az elmúlt években kényszerültek kivándorolni a magyar nemzetiséget és főleg annak értelmiségét egyre elviselhetetlenebből sújtó román beolvasztási politika nyomása alatt. Ara-Kovács Attila arról beszélt, hogy a román hatóságok erőszakos beolvasztási politikája a 80-as években annyira erősödött, hogy „az én nemzedékemnek már nem maradt más választása, mint az illegális tevékenység, titkos kiadványok szerkesztése és felkészülés a még rosszabbra." Meggyőződése, hogy a román politika veszélyt jelent az egész kelet-európai kibontakozásra is, mert mindenütt keresi az összefogást azokkal az erőkkel, amelyek fékezni próbálják a megújulás folyamatát. Molnár Gusztáv kifejtette, hogy milyen módszerekkel dolgoznak évtizedek óta Romániában a nemzeti kisebbségek kulturális azonosságának felőrlésén. A falurombolási program ennek a törekvésnek fontos szakasza, mert kultúrájától, nyelvétől, múltjától, településeitől megfosztott tehetetlen tömeggé akarják általa változtatni és jellegtelen masszaként új komfort nélküli tömegszállásokra száműzni a magyarságot. Az erdélyi menekültek felhívták a figyelmet, hogy Románia tömeges elhagyása nemcsak Magyarország problémája, hanem egyre inkább európai kérdés is lesz, mert a kivándorlók jó része tovább, más országokba kíván menni. Ara-Kovács kijelentette, hogy amikor végre kiszabadult Romániából, nagyobb különbséget észlelt életszínvonal és emberi légkör tekintetében Románia és Magyarország között, mint amit később Magyarország és Amerika között. „A vasfüggönyt áttették a román—magyar határra" — vonta le a következtetést. Pszichiátriai intézetbe utalt a román kormány egy jelentékeny költőt, egy írót pedig házi őrizetben tart, mert bírálták a román rendszert — jelentette a Frankfurter Rundschau. A liberális beállítottságú nyugatnémet napilap szerint Carl Desliu költőt azért szállították be egy bukaresti pszichiátriai intézetbe, mert egy nyílt levélben azt írta, hogy Nicolae Ceausescu román államfő nagyzási hóbortban szenved. Kijelentette, hogy Ceausescu uralma a megfélemlítésen alapul. Mircea Dinescu írót Tecuci városában tartják házi őrizetben március vége óta, mert a román belpolitikát bíráló nyilatkozatot adott a Liberation címűű francia lapnak. Az irodalmárt a külföldiekkel fenntartott kapcsolata miatt — a Román Kommunista Pártból is kizárták. Walrs gdanski nyilatkozata A Szolidaritás képviselői beléphetnek a kormányba Varsóból jelenti az MTI. Lech Walesa pénteki gdanski sajtóértekezletén úgy nyilatkozott: nem kizárt, hogy a Szolidaritás képviselői belépnek az új kormányba, mivel a Szolidaritás nem párt, amelyben szó lehetne pártfegyelemről. Jelezte ugyanakkor, személy szerint azt támogatja, hogy a Szolidaritás maradjon ellenzékben. A három koalíciós párt egyaránt azt sürgeti, hogy a Szolidaritás részvételével hozzanak létre nagykoalíciót, vagy legalább azt, hogy a Szolidaritás, mint egy parlamenti fél, tehát nem a kormánykoalíció tagjaként, kívülről támogassa az új kabinetet, mert ellenkező esetben az működés, képtelen lesz. A tv-híradó egy kommentátora szerint a Szolidaritás ellenzékben maradása a lehető legrosszabb, ami Lengyelországban a választások eredményeként történhet A Szolidaritás lapja, a Gazeta Wyborcza pénteki száma választási értékelést készített ahol azt emelte ki, hogy az első fordulóban a Szolidaritás 252:5 arányban nyert hiszen a pártonkívülieknek fenntartott alsóházi 161 helyből 160-at, a 100 szenátort helyből 92-t első nekifutásra megszerzett míg a koalíció csak öt jelöltet tudott saját listáján bejuttatni az alsóházba. A Gazeta Wyborcza azt is megjegyzi, hogy az országos listán a 35 indulóból bejutott két koalíciós politikus mellett a választókörzetekben bekerült három koalíciós jelölt mindegyikét a Szolidaritás támogatta. Közben a csütörtöki Walesa Kiszczak vezette egyeztető bizottsági ülésről kiszivárgott hírek szerint a kibukott 33, országos listán indult koalíciós jelölt számára a lengyel államtanács új mandátumokat ír ki, azaz nem lesz ismét országos lista. Eddig kiderült, a leszavazott jelöltek közül sokan önként lemondtak a megismételt választáson való részvételről. Mindenesetre a csütörtöki, maratoni ülés után létrejött megállapodás szerint az alkotmány betűjének megfelelően 460 fősre egészítik ki az alsóházat és fennmarad a kerekasztalnál elfogadott képviseleti arány is. Az azonban már bizonyosnak tűnik, hogy a 100 fős szenátusban a LEMP-nek és a demokrata pártnak egyetlen szenátora sem lesz és a betöltetlen 8 helyből a második fordulóban nagy valószínűséggel a Szolidaritás szerez meg hetet, míg egy helyért eséllyel indul a Parasztpárt egyik jelöltje. (Berlin, MTI) Az SZKP meghívására június végén Honecker munkalátogatást tesz Moszkvában — jelentették be az NSZKP főtitkárának a szovjet külügyminiszterrel folytatott baráti megbeszélése után. Sevardnadze berlini tárgyalásainak különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy Gorbacsov a jövő héten hivatalos látogatást tesz Bonnban. (Stockholm, UPI) A katolikusok és a protestánsok közötti megbékélés mellett, a terhességmegszakítás ellen foglalt állást Svédországban II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő az uppsalai katedrálisban ökumenikus misét pontifikált. (Ankara, AP) Elutazott az Egyesült Államokba az a szovjet pilóta, aki május 20-án egy MiG—29-es vadászgép fedélzetén szökött át Törökországba, s ezután politikai menedékjogot kért és kapott az Egyesült Államoktól. Szombat, 1989. június 10. Új osztás Megkeverték a világpolitikai paklit, méghozzá alaposan. Az elemzők csak most próbálják találgatni, milyen új játszmához vezet a „kínai kártya" drámai színeváltozása. Egy biztos: a licitáláshoz módosítani kell a tegnapi számításokat is. Árnyak Valójában persze még azt sem tudni biztosan, hogy milyen színű lett az a sokat emlegetett kínai kártya. A pekingi nyitásban azok a politikusok is főszerepet játszottak eddig, akik ma a „kemény kéz” világot meghökkentő és fel is háborító módszerével visszakoztak saját reformjaik következményeitől. Mivel a hasonló belpolitikai válságoknak megvan a maguk kérlelhetetlen logikája, (a legfrissebb hírek máris a megtorláshullám elindulására vallanak), az egyelőre nem nagyon mutatkozó, inkább csak sejthető irányítók képtelenek lesznek visszaszerezni azt a politikai pozíciójukat, amelyben az erőszak brutális alkalmazása előtt voltak. Még ha folytatni óhajtják is a gazdasági reformjaikat, a Tienanmen téri lemészároltak árnya ott fog kísérteni a fejük felett, egy egész fiatal nemzedék kapott keserves leckét. S akkor bizony szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, bekövetkezik-e a kínai „zárás”. Jellemző módon a másfél évtizeddel ezelőtti nyitás egyik szervezője, Henry Kissinger igyekezett a héten óvni a nyugati államférfiakat, ne „túlozzák el" a reagálást, tekintsenek a távlatokra. Végtére is, Kína változatlanul ászértékű lap a világpolitikában. Kissinger különösen attól tart, hogy a nyugati felháborodás és annak sértődött pekingi fogadtatása „Moszkva felé” tolja az ázsiai óriást, ennek összes stratégiai következményeivel. Márpedig az közismert, hogy bár az amerikai hivatalos körök sohasem aggódtak nyilvánosan az újkeletű szovjet—kínai közeledés miatt, sőt még bátorították is — persze két „reformország” — kapcsolatmegújítását, a szakértők mindig is tartottak Moszkva és Peking egymásra találásának esetleges világpolitikai hatásától. Természetesen itt is a fő kérdés, milyen alapon jön létre ez a történelmi kiegyezés, amelyet a minap pecsételt meg Gorbacsov és Teng kézfogása; lám, mennyire másként hat már ez a friss emlék. A Fehér Ház óvatosságáról híres lakója, George Bush igyekezett is kiegyensúlyozottan reagálni, semmi esetre sem felszámolni a kínai—amerikai kapcsolatokat. Az elnök többször is utalt e „létfontosságú viszonyra”, több elődje munkájának megőrzendő eredményére. "De amint Pekingben is, Washingtonban is kényszerpályán mozognak, ahhoz túlságosan is felzaklatók voltak a Tienanmen téri „események”. Gorbacsov dilemmája Egy konzervatív közíró a The New York Times hasábjain már azt is Bush szemére hányta, hogy késlekedett, s ha „előbb” helyezi kilátásba a szankciókat, talán visszarettenti a pekingi vezetést a tüntetések erőszakos eltiprásától. Ez alighanem nagy naivitás ugyan, hiszen minden jel szerint Kínában a kulisszák mögött hatalmi harc is dúlt, s ilyenkor a történelmi tapasztalatok szerint vajmi kevéssé figyelnek a külvilág szavára, a legkevésbé a Kínához hasonló nagy országokban. Gyaníthatóan erre gondoltak Moszkvában is, ahol pedig Gorbacsov még jól emlékezhetett az őt éltető pekingi tüntetőkre. A washingtoninál kisebb belpolitikai nyomás alatt, a szovjet vezetés a szigorú be nem avatkozás, nem feltétlenül tetszetős, de általában hasznosnak tartott politikáját gyakorolta, sőt óva intett másokat is a beleszólástól. Ha az elmúlt harminc évre és a kínai— szovjet viszony helyreállításának keserves előkészítésére gondolunk, megérthetjük ezt a hangsúlyozott óvatosságot. Abban reménykedve persze, hogy e viszony távlatait nem elsősorban az új pekingi kívánalmak fogják meghatározni, s inkább hat majd a gorbacsovi reformpolitika mérséklően a kínaiakra, mintsem ők erősítenék a visszarendeződés moszkvai táborát. Gorbacsovnak azonban mindenképpen komoly dilemmája lett, mintha nem volna neki belőle elég. Nemcsak arról lehet ugyanis szó, hogy a „rendpártiak" pekingi térnyerése hat csábító példaként az ilyesmire hajló szovjet tényezőkre, hanem maga a világpolitikai módosulás is próbára teszi Moszkvát: folytatja-e és mennyire töretlenül a maga nyugati nyitását, avagy a „kínai lehetőség" válik fontosabbá (hiszen például annak a térségnek a nagyarányú csapatcsökkentései is hatalmas terhet vennének le a szovjet gazdaságról). Az már szinte csak adalék, noha Kelet-Európa jövője szemszögéből sorsdöntő, hogy e térség konzervatívjai új és — Moszkvára a fenti megfontolásokból netán ható — támogatóra lelnek-e a pekingi változással. Ez természetesen maga is elválaszthatatlanul kapcsolódik a nyugati nyitáshoz, ám annak az új osztásban elképzelhető átértékelődése feltehetően érintené a kelet-európai erővonalakat is. Mindez persze különös felelősséget ró az itteni országok változást óhajtó erőire: a módosulásoknak a stabilitás megőrzésével kellene megvalósulniuk. Történetesen éppen az eddigi legnagyobb és legmeszszebbre vezető fordulatot hozó Varsóban látszanak ezt végiggondolni mindkét táborban. Talán sántító a hasonlat, de a Szolidaritás földcsuszamlásszerű győzelme, jobban mondva a kormányzat súlyos veresége megint csak az 1945 őszi magyar választásokra emlékeztet. Azokból is két következtetést lehetett levonni: egy másfajta berendezkedés igényének elismerését, avagy — mint történt — a sztálini modell névadójának ismert válaszát az ilyen, demokratikus szórakozásokra. Tovatűnt idők , hogy a néhai diktátor kedvenc fordulatával folytassuk, aligha véletlenül motoszkáltak hasonló gondolatok Flora Lewis fejében, amikor a The New York Timesban fontosnak tartja tudatni olvasóival, hogy a Viktor ΚατρονναΙ folytatott párizsi beszélgetése tanúsítja, „a meghökkentő hírek özönében is” és a „változó helyzetben” Moszkva kitart az új gondolkodásmód mellett. A szovjet külügyminiszterhelyettes nemcsak Bush javaslatait dicsérte, és a csapatcsökkentés lehetőségeit ecsetelte, hanem kifejezetten a kínai fejlemények kapcsán jegyezte meg: a peresztrojkát „onnan” nem fenyegeti vész, mert „szükségünk van rá az ország modernizálása végett", vagyis a perdöntő önérdekből, s nem csupán holmi diplokráciai megfontolásokból, taktikából. S a lengyel választásokra utalva állapította meg Karpov, hogy a varsói kormánynak „a pluralizmus légkörében kell tevékenykednie”, mert „mi nem erőltetünk rájuk megoldásokat, azok az idők elmúltak”. S a szovjet diplomata átvette Bush szóhasználatát a világba való „integrálódás” szükségességéről, ami kétségtelenül nem a konzervatív világképbe való „visszaintegrálódás” moszkvai óhajáról árulkodik. Az új lapelosztás hatását persze csak a jövő fogja megmutatni, a politikusok most tartanak a megváltozott lehetőségek számbavételénél. S az is természetes, hogy a kínai és lengyel fejlemé- nyek érintik az eddig is zajló nyugati vitákat. Mégpedig elsősorban a Gorbacsov kilátásaival kapcsolatos alapvető nézetkülönbségeket, ami — egészen Bush brüsszeli belépőjéig — még az atlanti vezetőket is megosztotta. Hiszen a Pekingben és Varsóban történtekről olyan következtetés is levonható, mint A. M. Rosenthalé ugyancsak a The New York Timesban: miközben a kommunizmus az említett két helyen agonizál, a Nyugat — a szerző szerint meggondolatlanul — segíti azt a Gorbacsovot, aki „igyekszik a rendszert életben tartani a Szovjetunióban”. Miért lesz nekünk jobb, ha segítségünkkel Gorbacsovnak sikerül rendszerét gazdaságilag talpra állítani, hogy aztán „felújítsa az ellenségeskedést" — kérdi a szerző. A publicista a már ismert érvet a kínai és lengyel tükörben látja igazolódni, s felújítaná vele a Bush brüsszeli lépésével eldőltnek tűnő vitát. Amihez óhatatlanul kapcsolódik egy másik: ha Pekingben „egy pillanat alatt” fordulat mehetett végbe, s törötten zuhant a Tienanmen térre a „reformer Teng” portréja, akkor ki zárhatná ki a moszkvai módosulást. Nyilvánvalóan senki. Elég sok ellenfele és természetesen akadálya van a peresztrojkának ahhhoz, hogy folyvást feltehessük a kérdést: „és ha mégse?...Ámde a peresztrojka kezdetén a mai varsói fejlemények is elképzelhetetlennek tűntek, miként Bush és Gorbacsov leszerelési javaslatainak ekkora egybeesése is. Leülni sem érdemes kártyázni, ha valaki nem hisz benne, hogy jó lapok is jöhetnek, és lehet nyerni is. Avar János 0 (Havanna, MTI) Castro kubai államfő fogadta Csien Csicsen kínai külügyminisztert, aki „hivatalos, baráti” látogatáson jár Havannában. (Damaszkusz, AFP) Szíria kész arra, hogy közreműködjék a libanoni polgárháború befejezésében, és — ennek első lépéseként — hajlandó Libanonban a blokád felszámolására, az áthaladási útvonalak megnyitására — közölte Asszad Szíriai elnök az Arab Liga békéltető bizottságához tartozó három ország külügym miniszterével.