Magyar Nemzet, 1989. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-01 / 126. szám
A HÉT FILMJE Az eastwicki A színhely egy ásatag kisváros valahol az Egyesült Államok keleti partvidékén. Itt él a három magányos fiatalasszony: az egzotikus szépségű, omló fekete fürtű szobrásznő (Cher alakítja), a hat gyermekkel vergődő szőke Sukie (Michelle Pfeiffer játssza), és az iskola kirobbanó tehetségeket fájón nélkülöző diákzenekarának vezetését és művészeti irányítását is ellátó gordonkatanárnő, Jane (Susan Sarandon). Mindnyájan egyedül maradtak, az egyik özvegy, a másikat elhagyta élete társa, a harmadik maga menekült el. Együtt unatkoznak, búslakodnak, álmodoznak, hogy egyszer megjelennek egy csodálatos férfiú... S megjelenik. A közeli kastélyba új lakó érkezik, aki mindjárt azzal hívja föl magára a figyelmet, hogy senki sem tudja megjegyezni a nevét. Csupán a helyi lap tulajdonosnője, Felicia, ébred szörnyű gyanúra (Veronica Cartwright), s az erény eme elkötelezett matadora hadjáratot is indítana a titokzatos jövevény ellen, ha tisztázatlan körülmények között baleset nem érné. A jövevény pedig sorra begyűjti a maga számára hősnőink trófeáit, akik hamarosan a sejtelmes Daryl van Horne udvartartásához csatlakoznak. Mert ez a férfi maga a sátán, a patás gonosz. Ellenállni nem lehet neki, akit meg akar hódt boszorkányok tani, azt meghódítja, aki pedig az útjába áll, annak jaj a neve. A lányok lassan ébrednek a bűvöletből, s maguk is megpróbálnak előbb szökni az ördögi hatalma elől, majd... De innentől nem illik elmesélni egy fordulatos és élvezetes film sztoriját. A Magyarországon is szeretettel olvasott John Updike regényéből született Az eastwicki boszorkányok. George Miller a szakma minden csínját-bínját fölényesen alkalmazza, s operatőrét, Zsigmond Vilmost aligha kell bemutatnunk a hazai nézőknek. A film mindazonáltal Jack Nicholson igazi jutalomjátéka, aki valósággal tobzódik sátáni szerepében. Nem érdemes ezúttal sem összevetni az irodalmi alapanyagot és a filmet, a kettő különkülön megállja a helyét, s aki moziba megy, az szinte bizonyosan megkeresi Updike könyvét is (érdemes, mert az a filmnél is jobb). Külön kell szólni a magyar szinkronról, amely igazi remeklés. Székely Anna az összes szereplő stílusát érző módon adja vissza, s minden vaskossága úgy ül, hogy nem válik durvasággá. Vas János igazi nagyágyúkat vonultat föl, mindannyiuk közül azonban Dörner Györgyé a pálma, ebben a magyar változatban ő Nicholson, ő az ördögi Daryl. (J. gy.) Szerveződik A könyvpiac ma nagyjából úgy működik, hogy az államilag (egyre kevésbé) dotált kiadók jó előre éves tervet készítenek. Ezt olyannyira nem titkolják, sőt, mármár egyeztetik, hogy a három könyvterjesztő mamutvállalattól másfél évvel az egyes kötetek napvilágra kerülése előtt megrendelési szándéknyilatkozat-félét sajtolnak ki. Ehhez igazítják a reménybeli kiadvány példányszámát, merthogy a nyomdákkal erről előzetesen és gyakran — soha többé — meg nem változtatható módon kell szerződést kötni. Tessék-lássék persze fölmérik a vásárlói igényeket, de a kapott eredmény íróasztalról íróasztalra haladva torzul: előadók, osztályvezetők, főosztályvezetők sora, olykor még igazgatók is személyes indítékaik, ízlésük, rokon- vagy ellenszenvük alapján „kerekítik" a számokat Senki sem érdekelt A szerző honoráriuma nem függ műve sikerétől, keresettségétől. A kiadó nem érdekelt, a terjesztő szintúgy nem túlzottan. A könyvek eladásával foglalkozó egyes emberek többnyire négy-öt százalékos haszonnal számolhatnak, míg az őket alkalmazó nagyvállalatok a legfrissebb , félhivatalos forrásból származó — hírek szerint harminc százalékosra emelik nyereségrátájukat. Szükségtelen részletezni, hogy az igazi piac működése még csak nem is hasonlít az imént vázoltra. Akkor sem, ha kulturális javak előállításával és forgalmazásával foglalkozik. Mert akkor is megvannak a profi adásvétel szigorú szabályai. Ezek szerint példának okáért sietve és meglepetésszerűen kell előrukkolni a szenzációs művekkel. Irodalmi és tudományos szenzációkkal! Módosult valamelyest hazánkban is a könyvszakma kényelmessége, miután kisvállalkozások is benyomultak erre a területre. De a könyvkiadással és könyveladással foglalkozó, rendezetlen jogállású baráti társaságok, szövetkezetek részint átalakulóban vannak az új társasági törvénynek köszönhetően, részint rövid életűek az egymásra acsarkodások következtében, részint kevéssé képviselik portékájuk révén a művészi, a szellemi értékeket, mert így remélik elérni az azonnali meggazdagodást. Mindezen okokból a kis cégek nem igazi versenytársai, ötletcsiholó konkurensei a nagyvállalatoknak. Az egyetlen valódi vesztesnek az olvasó, tájékozódó, művelődő, könyvet szerető és az irodalmi, tudományos műveik megszerzéséért immár anyagi áldozatot is hozó embert látom ebben a körforgásban. Maximált ár Az áldatlan állapotnak, mondják, hamarosan talán vége szakad. Állítólag nem sokkal azután, hogy működőképessé válik az egyelőre csak ígért könyvbörze. Kiagyalója, Balogh János, fiatal ember, mindössze öt éve szerződött el a Múzsák Közművelődési Kiadóhoz, amely régnek a kezdeményező bevallása szerint anynyi köze van az alábbi elgondoláshoz, hogy hozzásegített a megvalósításhoz elengedhetetlenül szükséges könyvszakmai ismeretségek megszerzéséhez. A könyvbörzet üzleti vállalkozás. Mert kulturális üzlet is van a világon A vállalkozás a partnerek belügyeibe való be nem avatkozás elvén alapul. E voltaképpeni kulturális adatbank nagy a könyvbörze erénye az el nem kötelezettség és az elfogulatlanság. Az alapszabály éppen e feltételek biztosítása érdekében megtiltja, hogy az itteni dolgozók és vezetők könyvkiadással, könyvkereskedelemmel foglalkozzanak. Ők csak közvetítői feladatokat vállalhatnak. A Börze Kft. — merthogy ez a hivatalos neve a társulásnak —, úgy működik majd, hogy elkéri a kiadók előzetes terveit, illetőleg az azokból valami miatt kimaradt könyvek listáját, továbbá tudomást szeretne szerezni minden lehető kiadási szándékról, az öszszes olyan adatról, információról, amely kultúrpolitikai vagy egyéb okból hatást gyakorolhat a könyvszakmára. A terjesztőktől mutatványpéldányt remélnek az eladhatalannak ítélt készletekből, hátha mégsem a Kén utcai vagy a budaörsi óriásraktárakban, hanem az olvasóknál van a helye e köteteknek. A börzenapon, amelyre a kiadók és a kereskedők hivatalosak, már mindezek a tudnivalók ott sorjáznak a számítógép memóriájában. Csak egyeztetni kell a kínálatot és a keresletet Miután kiderült, hogy mire nincs és mire van igény, hozzá lehet látni a második börzenap megszervezéséhez. A kiadók és a nyomdák ekkor a meghívottak. Egyeztetik elvárásaikat, elképzeléseiket, a rendelkezésre álló papírmennyiséget, a szabad kapacitást és az árat A megbízás természetesen azé, aki a szerző számára a legkedvezőbb ajánlatot teszi. A pontos példányszámot a legutolsó pillanatban, a napi piaci helyzet ismeretében állapítják meg. Különlegesség még, hogy mindenkitől maximált ár meghatározását kéri a kft., és e plafon fölé senki, semmiféle indokkal nem mehet. Engedmény az alapítóknak Az első börzenap hamarosan esedékes. Utána háromnégy hetente rendszeresen kellene az árverést megismételni. Egyegy alkalommal száznál több kiadvány találhat kiadóra, illetve gazdára, mivel Magyarországon évente három és fél, négyezer féle könyv lát napvilágot A kft. ügyvezetője, Balogh János, valamint tőkés társa és a vállalkozáshoz csatlakozó bank abban bízik, hogy idővel a legtöbb kéziratból az ő segítségükkel válik nyomtatott olvasnivaló, amely ugyancsak a könyvbörze közvetítésével jut el a közönség érdekeit szem előtt tartó terjesztőkhöz. Mit kérnek mindezért? Egyhárom százalékot a haszonból és egyelőre, amíg az üzlet fellendül, kötött összeget az adatok nyilvántartásba vételéért kedvezményt pedig, huszonöt-harminc százalékosat az alapító tagoknak, vagyis azoknak a partnereknek ígérnek, akik a legelső börzenapon is részt vesznek. Jó néhány állami nagyvállalat vezetőjével ismertették az ötletgazdák a fenti elképzelést. Lelkes volt a fogadtatás. Hogy a valóságos részvétel és aktivitás milyen lesz, az a gyakorlatban derül ki. A kezdeményezés atyja is szorong: csak ő hat olyan könyvkiadóról tud, amelyik szép kis tőkét mondhat a magáénak e szűkös esztendőkben, amikor attól hangos a kulturális közvélemény, hogy a könyvszakmánál veszteségesebb ágazat aligha akad a hazában. Érdeke-e a régi metódus jóvoltából magát megszedő vállalatnak az ésszerűsítés? Mátraházi Ztusis Faludy-könyvpremier Úgy beszél életútjáról, világvándorlásáról Faludy György, mintha kellemes tavaszi kirándulás lett volna. Szerdán az újságírószövetség székházában mutatta be a Magyar Világ Kiadó Kft. az írót és könyvét, amely hivatalosan most jelenik meg először magyarul, Magyarországon. A címe egyébként jellemző a szerzőre, aki hamiskás mosollyal, lobogó ősz sörényhajjal állta a kérdéseket. Pokolbéli víg napjaim az 1953-igívelő életrajzi mű címe. Megjelent magyarul külföldön, majd Magyarországon szamizdatként, most hatvanezer példányban, a Magyar Világ Kiadó gondozásában. A baráti beszélgetés kezdetén Halász György, a kiadó vezetője, a Magyar Hírek főszerkesztője elmondta: egyszerűbbnek bizonyult tízhavi kemény munkával saját kiadót alapítani, mint tengődni a csökkenő állami támogatásból. Az önállósulás eredménye sok más között, hogy a Magyar Hírek júliustól 64 oldalon jelenik meg és az eddiginél több példányban kapcsolja össze a világban szétszórt magyarságot. Megkezdődött a könyvkiadás is: már a második Faludy-kötet ez a mostani (a világirodalom 1400 gyöngyszemének műfordítása az előző). A költő életművének további kötetein kívül,tervezik például Teller Edeéletrajzának, Zsolnai Hédi könyvének és sok más érdekes műnek a közreadását is. Pokolibéli — és purgatóriumbéli — víg napjait idézte föl kérdésekre válaszolva Faludy György, közvetlen hangon, kedvesed. Hosszabb időre jött, mondta, szeptember végére megvan ugyan a visszafelé útra a repülőjegye, de reméli, hogy ittmarad- NAPLÓ A szovjetunióbeli Mari ASZSZK-ban véget értek a finnugor irodalmi napok. Az eseményre— amelyről a Pravda keddi száma adott hírt — számos országból költők, prózaírók, és népi mesemondók érkeztek a mari fővárosba, Joskar-Olába. A jelenlévők közös óhajként fogalmazták meg, hogy népeik közelebbről is megismerjék egymást. Megállapították, hogy a népművészetek, a nyelvi és kulturális hagyományok megőrzéséhez a népek eddiginél szorosabb kapcsolattartására van szükség. . A . Kosáry Domokos akadémikus előadást tartott a párizsi Magyar Intézetben a francia forradalom eszméinek magyarországi kisugárzásáról, szellemi és politikai életünkre tett hatásairól. Az előadást követő vitában jelentős hozzászólással gazdagította a téma kifejtését Fejtő Ferenc, az 50 éve Franciaországban élő történész, író, újságíró és Georges Castellan, professzor, a keleti nyelvek főiskolájának tanszékvezető tanára. <*) Együttműködési szerződést kötött a Téka Könyvterjesztő Vállalat és a MÁV szanatóriuma, folytatva azt a sort, amelyben hasonló megállapodásra jutott a Téka a Dél-pesti, a Honvéd- és a tisztikórházzal, a pécsi neurológiai klinikával. A Téka nemcsak könyvárusítással van jelen e helyeken, hanem a könyvtárakat is ellátja olvasnivalóval, így orvosi és szakkönyvekkel. Φ A magyar opermaslopad elnyertetlen szorgalmú, ihletett művésze. Huszár Klára most ünnepli születésnapját. Jóllehet sok éven át a budapesti Operaház rendezőjeként dolgozzott, mégis joggal mondható, hogy szinte az egész országot behálózza áldozatos munkássága. Mert e művész, akinek nevéhez egy sor opera sikeres színrevitele fűződik Budapesten, rendezett többek között vendégként Pécsett és főképpen Szombathelyen. Ez utóbbi város különösen hálás lehet Huszár Klárának, mert az olyan mestereiknél végzett rendező, mint a Zeneművészeti Főiskolán Ádám Jenő, Bárdos Lajos, majd Oláh Gusztáv, az Isisszentély antik környezetében megteremtette Mozart Varázsfuvolájával a nyári iseumi Játékok hagyományát. Ugyancsak Huszár Klára érdeme, hogy fölfedezte — és férje, Devecseri Gábor közreműködésével újraköltötte — Mozartnak ebben a formájában színpadon sohasem játszott Thamos, Egyiptom királya című operáját. A fölfedezés szenvedélye mellett sok opera költői magyarítása is munkásságának sokoldalúságát mutatja; Pécsett például jelenleg is az ő fordításában szerepel a műsoron Rossini Hamupipőkéje. Operarendezés című könyve, amely 1570-ben jelent meg a Zeneműkiadónál, ma is tanulmányi anyag lehet kezdő szakemberek számára, cikkei, a rádióban tartott előadásai — amelyeknek egy részében mesterének, Oláh Gusztávnak a munkásságát elemzi — azt a megszállott, az opera iránt változatlan figyelmű és érdeklődésű művészasszőnyt mutatják be, aki hosszú ideje elkötelezett híve a ma is népszerű műfajnak. Mindazok, akik szeretik a dalműveket, tudják, mit köszönhetnek Huszár Klárának, ezért is gondolnak nagyon sokan szeretettel reá születésnapján. (gi.) Rékassy Csaba temetése (MTI) Rékassy Csaba Munkácsy-díjas grafikusművész temetése június 1-jén, csütörtökön 15 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Kutrucz és a hatalom A hazai videopiacon nem szokatlanok a feketekazetták. Az viszont már több mint érdekes, ha egy olyan kazetta válik keresetté, melyen közel négy órán keresztül egy hatvan-egynéhány éves hölgy mesél. S amit elmond, az nem akció, nem pornó, nem horror, legalábbis a szó eredeti értelmében nem az. Leginkább politikai krimi, melynek hősei pénzsóvár ügyvédek és a színfalak mögött manipuláló politikusok. A dolog pikantériája csupán annyi, hogy ezek az ügyvédek és ezek a politikusok nem Las Vegasban és nem Washingtonban ténykednek, hanem itt és nem is olyan rég Magyarországon. Hagyd beszélni a Kutruczot a címe Ember Judit filmjének, amely ez év januárjáig nem volt bemutatható. Budapesti társaságokban néha főcím nélkül mint dupla nullás dokumentumanyagot vetítették. A szigorú államtitkokat jelzik így a Belügyminisztériumban, és a film minden jel szerint egy ilyen, korántsem a nyilvánosságra tartozó témába nyúlt bele. Kutrucz Gizella megvenné azt a csillebérci telket, amelyet régóta bérel. A telek egykori tulajdonosa, Bosnyák Zoltán prominens háborús bűnös, a magyarországi antiszemitizmus egyik vezéregyénisége, a zsidókérdést kutató intézet alapítója, a Harc című antiszemita lap főszerkesztője. Kutrucz Gizella meghatározása szerint Bosnyák Zoltán volt a magyar Goebbels, aki Endre Lászlóval és Eichmann-nal közösen dolgozta ki a zsidóság kiirtásának tervét Erről a Bosnyák Zoltánról 1945 óta szinte semmi nem jelent meg. S amikor Kutrucz Gizella ,,szagot kap" és nyomozni kezd utána, teljesen ellentmondó információkhoz jut Ezek szerint Bosnyák Zoltán akár még élhet is, lehet, hogy nem ítélték halálra, lehet, hogy nem végezték ki. Még akkor is élt, amikor állítólag meghalt, s a jelenben is döbbenetes dolgok történnek körülötte. A vagyonát nem kobozták el, hanem a 80-as évek elején államosították, ami jogilag egészen más dolog. A Bosnyák Zoltán körül levő homály fenntartása a film szerint több magyar apparátus érdeke. Erről szól Ember Judit filmje, mely tulajdonképpen Kutrucz Gizella nyomozásának története 1980. és 1985. között. A téma krimiszerűen izgalmas. Az" elsődleges jelentés "mellett azonban számtalan pótlólagos információt hordoz. Korántsem érdektelen például a főhős, Kutrucz Gizella személyisége; az a fajta gondolkodás és cselekvési mechanizmus, melyet ő képvisel. (Kutrucz Gizella élő személy, de a továbbiakban nem róla lesz szó, hanem arról, amit ő testesíthet meg számunkra.) Erről beszélgettünk Szilágyi Erzsébet szociálpszichológussal, a Magyar Közvéleménykutató Intézet munkatársával. Kutrucz Gizella elsőgenerációs értelmiségi, aki a Felvidékről került Budapestre s rögtön a hatalomba. Egy időben például a Rajk-titkárság vezetője volt. Fiatal korában paraszti közeg szocializálta, később pedig maga a hatalom, és a hatalomban megéli, hogy konspirálni kell, hogy bizonyos embereknek nincsenek ugyanolyan jogai, mint neki. Szerzett jogaira a nyomozás során is mindvégig hivatkozik. Régi pártharcos érdemeit, KB-tagságát említi, időnként kutatónak vagy újságírónak nevezi magát Amikor például a Fővárosi Bíróság elnöke nem ad neki engedélyt Bosnyák Zoltán hagyatéki anyagának megtekintésére, megjegyzi, hogy „pedig tudja rólam, hogy újságíró vagyok, hogy Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett régi párttag vagyok, hogy sok évig dolgoztam a KB apparátusában, tehát tudja azt is, hogy igen sok bizalmas hit birtokában vagyok.” Kutrucz Gizella ismeri, belülről ismeri azt a közeget, amelyben nyomoz, s ez erőt ad neki. Úgy rondella, hogy egy egyszerű civil állampolgár nem la venné másánál a bátorságot, hogy egy Uyeo „viperáié* cerébe” lépjen? — Úgy. Ha például én kerülök egy olyan helyzetbe, hogy közük velem, tovább ne érdeklődjek, és megértem, hogy itt valami titok van, biztos, hogy nem merek utánamenni, mert tudom, hogy bizonyos erőkkel szemben tehetetlen vagyok. Engem az én szocializációm nem nevelt bátor állampolgári kiállásra. Kutrucz Gizella ezzel szemben ismeri a hatalmi mechanizmusokat, melyeket valaha nyilván ő is gyakorolt, s megkezdi a maga Szabadságharcát. Azért nevezem ezt annak, mert 80 és 85 között ő tulajdonképpen harcol. Harcol az igazságért, az információért, azért, hogy megtudja, mi történt ebben a szennyes ügyben. Aczél Györgyhöz írott levelében kérdezi: "„Miféle társadalom ez a miénk, ahol megtiltják a kutatást, ahol egy háborús bűnös gengszter felderítése tabu lehet?" Kutrucz Gizella tehát felháborodik és elindul. És egyre újabb és újabb ajtók tárulnak fel előtte, mert tudja, hogy mindig vannak újabb ajtók, s hol keresse őket. Szabadságharcot folytat a hatalom módszereivel. Hilmát a leleplezések korát éljük. S olyanokróla kiderül, hogy vajha például az Államvédelmi Balznác tagjai voltak, akik már hosszú ideje reformerként viselkednek, akik már h nsszú ideje QU-fixnek a hatalommal. Lehetséges, hogy a valamikori kapcsolatok védettséget, tudást, bátorságot, penztalatot adnak? — Itt semmi nem működött és működik úgy, hogy amit nekünk mondanak, az úgy is legyen. Semmi nem nyilvános ugyanis, minden a színfalak mögött zajlik. Ez misztikussá és áttekinthetetlenné teszi a dolgokat Különböző hatalmi csoportok vannak, amelyek népiesen szólva aszerint osztályozzák az embereket, hogy a mi kutyánk kölyke vagy nem a mi kutyánk kölyke. S aki egyszer közéjük tartozott, azt megvédik. Ez azért szörnyű, mert konzerválja a viszonyokat És a politikai küzdőtéren nincs olyan ember, aki a teljes ismeretlenségből küzdi fel magát és tisztán, csak a gondolatai és a céljai révén áll előttünk. Csak abban reménykedhetünk, hogy az újabb alternatív mozgalmak majd kitermelik azokat a tiszta embereket, akiket nem valamiféle hatalmi csoportosulás emelt fel önös érdekből. Ha a hatalmi exportnrulásuk tényét természetesnek tanom. A gond csak az, hogy ezek nem vállalják a nyilvános fellépést, érdekeiket nem nyíltan képviselik. Kutrucz Gizellának sem mondta meg senki, hogy miért ne nyomozzon. Minisztereknek, KB-titkároknak irt az ügyben, egyik sem állt ki nyílt simákkal, hogy nekem es év ez a véleményem. Akták tologatása, felelősség el- ésáthárítás folyt végig. Mindenki védte önmagét. Számomra máig nem derült ki, hogy mitől és miért. — A film befejezése sem ad erre igazán választ. A film sem old meg mindent. Kutrucz Gizella hozzájut egy Kaliforniában megjelent újságcikkhez, melyben egy szemtanú elmeséli, hogy 52-ben egy éjszakát együtt töltött egy albínó jellegű férfival (Bosnyák Zoltán albínó volt), akit másnap kivégeztek. A börtöntárs elmesélte, hogy kétszáz oldalas tanulmányt írattak vele a „zsidókérdés végleges megoldásáról”. A férfi ezt azért írta meg, mert Rákosi kegyelmet ígért neki cserébe. Az ígéretét nem tartotta meg. Kutrucz számára evidens a válasz: a cionista perek idején Rákosi ebben is túl akarta teljesíteni a tervet, s eszközként használta fel Bosnyák Zoltánt , ekkor mondja Kutrucz azokat a szavakat melyek kálváriájának az emberi hátterére utalnak: „Már nem is az érdekel igazán, hogy Bosnyák Zoltánt kivégezték-e vagy sem. Azt szeretném tudni, mi van azon a 200 oldalon. Lehet, hogy ott a magyarázat, miért küldték a barátaimat, elvtársaimat ártatlanul a börtönbe.” Kutrucznak egyébként sokan a szemére vetették, hogy miért kutat egy egyszerű falusi parasztlány egy zsidókat üldöző háborús bűnös után. Ez személyiségének azokra a pozitív vonásaira utal, melyeket valószínűleg az otthonról hozott értékek alapozták meg. Tudja, hogy semmiféle diszkriminációt nem szabad vállalni. S az igazságérzete is ép maradt. Akinek bűnhődnie kell, az bűnhődjön. Bosnyák Zoltán esetében ez nyilvánvaló. Se másokéban? — Aki egyszer besározódott, az legalább álljon félre. A Kutrucz-film egyik nagy élménye a hatalmat képviselők bemutatása. A film címe: Hagyd beszélni a Kutruczot. Ezt a film szerint Németh Károly mondja Korom Mihálynak. Aki ezt mondja, az valószínűleg a hatalomgyakorlók naiv típusa: az elvekben hisz, s el sem tudja képzelni, hogy a gyakorlatban máis is történhet. Ezt mondja annak, aki már sokkal inkább tisztában van az öszszefüggésekkel, aki tudja, hogy az igazságot el is lehet hallgattatni, aki a dolgokat már csak a hatalom szempontjából vizsgálja. Ez a hatalomgyakorlók konspiratív típusa. Ilyen volt például Rákosi, aki hihetetlen cinizmussal használta fel Bosnyák Zoltánt. Ezért tragikus : ez az egész történet Vándor Ágnes Grendel Lajos kitüntetése Pozsonyban az idén húsz szlovárdai művész kapta meg a csehszlovák kormány által adományozott Érdemes Művész címet. A kitüntetettek közt van Grendel Lajos, a hazánkban is méltán népszerű író, aki egyben e cím legfiatalabb csehszlovákiai magyar viselője. Az idén negyvenegy éves, lévai születésű író, a pozsonyi Madách Kiadó helyettes irodalmi vezetője, a hatvanas—hetvenes évek fordulóján jelentkezett első írásaival, ám első novelláskötete, a Hűtlenek csupán 1979- ben látott napvilágot , jóllehet már írói bemutatkozása se kedvező kritikai fogadtatásra talált az igazi sikert a két esztendővel később, 1981-ben megjelent regénye, az Éleslövészet hozta meg számára, mellyel nemzedéke legjobbjaihoz sikerült felzárkóznia egyetemes magyar viszonylatban. Két újabb regénye, az 1982-es Galeri és az 1985-ös Áttételek pedig tovább erősítette helyét a mai magyar irodalom élvonalában. Erről az utóbbi regényéről vetette papírra Domokos Mátyás: „Divatos agnosztikus nézet mostanában, hogy a prózaíró legfeljebb leírhatja a világ látványát, s ha leírása pontos és szabatos, akkor a világ értelmének az ábrái is földerengenek esetleg benne,ha ugyan vannak,egyáltalán. Tagadhatatlan: ez a modern regény egyik lehetséges útja, amelyen meglehetősen nagy a forgalom mostanában. Van azonban egy másik út is, amelyen Grendel Lajos is halad, s amelyet az Áttételekkel is folytat. Grendel Lajos a szabatos pontosság függvényében leírja azt is, hogy mit gondol arról, amit leír." Talán Grendel Lajos az első csehszlovákiai magyar író, akinek — eredményeit, határét, fogadtatását tekintve — sikerült igazán kitörnie a szóban forgó nemzetiségi kultúra, kisebbségi irodalom keretei közül, a annak az utóbbi esztendők legsikeresebb és legnagyobb, visszhangot keltő írójává vált Legutóbbi könyve, a Bőröndök tartalma (1987) újból novelláskötet volt Mindhárom regénye megjelent szlovákul, az Éleslövészetet franciául is kiadták. Készül novelláinak szlovák kiadása is. Nagyi várakozás előzi meg Grendel Lajos ez idén várható legújabb regényét a Szakításokat, melynek egyes részei az utóbbi hónapokban már olvashatók voltak a különböző csehszlovák és magyar és magyarországi folyóiratokban. T. L. Új könyvsorozat A nagysikerű Emlékezések sorozat mintegy folytatásaként Extra Hungáriám címmel szenzációsnak ígérkező könyvsorozatot bocsát útjára az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat . Az első kötet Szász Bélának a Rajk-per egyik „mellékáldozatának" visszaemlékezése e műperre, a Minden kényszer nélkül tegnap jelent meg s ebből az alkalomból sajtótájékoztatót tartottak. Antal László, a sorozat gondozója elmondta, hogy az Extra Hungária a nyugati számkivetésben született visszaemlékezéseket tartalmaz majd, melyek eleddig csak idegenben jelenhettek meg, idehaza pedig könyvtárak „zárt osztályain” lappangtak, avagy „illegálisan” voltak olvashatók. Csonkítatlan szövegeket kívánnak közreadni, végtére is az olvasót nagykorúnak kell tekinteni. A Jegyzetelést, az eligazító utószavak megírását, melyek azonban nem a „helyretétel", ■ inkább a háttér megvilágítása céljából íródnak — az egyes témák legjobb szakértői vállalták : a kiadó meggyőződése, hogy ezzel hézagpótló kötetek kerülhetnek a hazai könyvespolcokra. A következő kötet egy év múlva lát napvilágot: Horthy Miklós emlékiratai bizonyára nagy érdeklődést keltenek majd. A tervek között szerepel Kállay Miklós, Lakatos Géza, Hennyey Gusztáv, Nagy Vince, Kovsics Imre, Sulyok Dezső visszaemlékezése, Borbándy Gyula kézikönyve a magyar emigrációról és Gosztonyi Péter monográfiája a magyar királyi honvédség második világháborús szerepléséről. Φ Extra Hungáriám A franciaországi Bourges-ből a nemzetközi elektroakusztikai is számítógépzenei fesztivál rendezőségétől Patachich Ivánelektroakusztikus mű komponálására kapott megbízást, a franciaforradalom 200. évfordulója alkalmából. Az 1789 (Liberal Fra) című kompozíció elkészült, a hangszalagra és ütőhangszerekre. írt mű bemutatója június 16-án lesz a bourges-i fesztiválon.