Magyar Nemzet, 1989. november (52. évfolyam, 257-282. szám)

1989-11-01 / 257. szám

Ára: 4,80 forintMagyar Nemzet m­a­f Szerda 1989. november 1. L1I. évfolyam 257. szám Népszavazáson méretnek meg november 26-án tíz aláírásgyűjtők a T. Ház osztja a kormány álláspontját: Nagymarosnál ne épüljön fel a gát Csak a két történelmi címer közül választunk január 7-én — Indulatos eszmecsere az indítványokról — Hagelmayer István lett a Számvevőszék elnöke Ne legyen csúcsra járatás Bősnél — Aggódás a Szigetközért —­Javasolják az 1977-es államközi szerződés módosítását — Átfogó területrendezési terv készül A Duna elterelése a párizsi békeszerződés megsértése lenne PARLAMENTI ÖSSZEFOGLALÓ AHOGY ez már egy választási ciklus vége felé lenni szokott, az interpellációk idejére­­új erőre kaptak a képviselők. Legalábbis azok, akik a valós politikai kér­dések helyett szűkebb pátriájuk bajait emelték a parlamenti esz­mecsere rangjára. S az így kiví­vott közéleti szerepléssel tanúbi­zonyságát adták a választói érde­kek képviselőházi megjelenítésé­nek é­s jutottak ezáltal újabb bi­zalomhoz lakókörnyezetükben. Igaz, másokat nemigen érdekel­tek a valójában helyben is eldönt­hető ügyek. Így aztán megeshet, hogy az interpellációval megszó­lított miniszter iránt érzett ro­kon-, vagy ellenszenv határozta meg, melyik honatya nyomta meg az „igen”-t, melyik a „nem”-et, és ki a tartózkodást jelentő gombot. Nekik állásfoglalásuk mindenkép­pen becsületükre válik, mert az eredményjelző tábla újabban rendre leleplezi azokat, akiknek jelenlétéből még csak a tartózko­dásra sem futja. Mert az igazol­tan távol levő képviselőkön kívül mindig akad egy-két tucatnyi honatya, aki úgy van jelen a Tisztelt Házban, mintha ott sem lenne. Így múlt el csendes nyugalom­ban a délelőtt, s így költötték el ebédjüket a képviselők, hogy az­tán mozgalmas délután köszönt­sön a képviselőkre. EBÉD után aztán nyomban dönteniük kellett a honatyáknak számos fontos kérdésről. Így ar­ról, hogy a szabad demokraták előterjesztésével ellentétben még­iscsak javaslatot tettek az Álla­mi Számvevőszék elnökének és két elnökhelyettesének személyére. S kizárólag a honatyák emlékező­tehetsége az oka annak, hogy az adóreform atyjának kikiáltott pénzügyi szakember listára kerü­lését eleve elvetették. Ezúttal sem­ maradt el a szo­kott huzavona a népszavazás ki­írásáról. Értelmezési vita folyt arról, az aláírásgyűjtő-íven fel­tett kérdésen kívül szerepeljen-e szavazás mikéntjére eligazítást adó kiegészítés? A szabad válasz­tás pusztán politikai kategória vagy értelmezhető jogi fogalom-* ként is? Hangos viták, lehurro­gások és a szokásos intolerancia jellemezte a vitát az­ eltérő meg­nyilvánulásokat. S feltűnően nagy üdvrivalgás köszöntötte azt a kép­viselői felvetést, mely szerint a saját szerepük növelésére fordí­tott kétszázmilliót — ha az alá­írásgyűjtők feltételezését a nép­szavazás nem igazolja­­- vonják le a kezdeményező párt állami támogatásából... Végül minden eldőlt: egy hónapon belül nép­szavazáson méretnek meg az alá­írásgyűjtők, januárban pedig csak a két történelmi címer közül vá­laszthatunk, s kísérelhetünk meg köztársasági elnököt választani. VÍZVÁLASZTÓNAK is nevez­hető a Bős—Nagymaros kérdés újbóli napirendre tűzése, hiszen a tavaly októberi, már-már bot­rányos állva szavazás után a képviselők mostani állásfoglalásá­ból akár az kiderülhetett: ki volt hajlandó tudomásul venni az el­múlt esztendő során végbement változásokat, ki képes követni a választók jelentős hányadának igényeit, és ki kötődik ma is a korábbi uralmi viszonyokhoz. Sőt, az is felvetődött: nem lehet, hogy a „mű” építése körüli kötél­húzásnak ne legyenek személyi követelményei. A T. Ház végül is elfogadta a kormány javaslatát, amelyet eme testület különben csaknem egyhangúlag hozott meg: csak a környezetvédelmi és víz­gazdálkodási miniszter védi meg a gátat. A többiek — most már parlamenti támogatással —, in­kább bontanák. A válasszal a képviselő egyet­értett, s az Országgyűlés is elfo­gadta. A szeptember 26-án kezdődött ülésszakon Técsy László (Sza­­bolcs-Szatmár m., 19. vk.) inter­pellált a miniszterelnökhöz annak érdekében, hogy a mezőgazdasági ágazatban 1990. január 1-jétől oldják fel a keresetszabályozást. A kormány megbízásából az in­terpellációra a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszolt, azt azonban sem a képviselő, sem a parlament nem fogadta el. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának és a minisztérium­nak a véleménye szerint annak, hogy a mezőgazdasági jövedel­mek elmaradtak a többi ágazaté­tól, nem a keresetszabályozás az oka. Ha azonban indokolt a me­zőgazdaság kiemelése a kereset­­szabályozásból, ez csak a vállal­kozási nyereségadóról szóló tör­vény módosításakor válik lehet­ségessé. Az interpelláló képviselő a vá­laszt kizárólag azzal a megkötés­sel fogadta el, hogy a mezőgazda­­sági keresetszabályozás megszű­nése kerüljön be az adótörvény­tervezetbe. A választ az Ország­­gyűlés elutasította. Bozsó Jánosné (Tolna m., 7. vk.) és Debreczeni József (Bács- Kiskun m., 3. vk.) a szeptemberi ülésszakon Kárpáti Ferenc hon­védelmi miniszterhez interpellál­tak a megüresedett vagy részben kihasznált, illetve a szovjet csa­patok által kiürített kecskeméti laktanyák hasznosítása érdekében. Az Interpellációkat tárgyaló hon­védelmi bizottság megítélése sze­rint egyébként ez a kérdéskör nem parlamenti, hanem kormány­zati és helyi intézkedéseket igé­nyel. Mindezekre tekintettel Horváth Lajos azt javasolta Bozsó János­ Hénak és az Országgyűlésnek,, hogy értsen egyet a bizottság je­lentésével, illetve a plénum a kormány döntésétől függően ha­tározzon arról: a további vizsgá­lattal melyik bizottságot bízza meg. A javaslattal a képviselőnő egyetértett. A másik interpelláló, Debreczeni József viszont ezt nem tehette, hiszen a pont tárgyalása­kor nem volt a teremben. Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.) a szeptemberi üléssza­­­­kon Békesi László pénzügymi­niszterhez interpellált annak ér­dekében, hogy a lakossági bor­­forgalmi adót 1990-re szüntessék meg. Az interpellációra adott pénzügyminiszteri választ akkor sem a képviselő, sem az Ország­­gyűlés nem fogadta el, ezért a parlament elnöke további vizsgá­lat céljából kiadta a terv- és költ­ségvetési bizottságnak, amely részletes vita után a következő döntést hozta: „1990-ben a jelenlegi adónemek fenntartása indokait, mert ha a mai adószerkezetből a borforgal­mi adó ellentételezés nélkül kies­ne, úgy a bort értékesítő mező­­gazdasági kistermelők — évi 2 millió forint árbevételig — lé­nyegében adó nélkülivé válná­nak. Az interpelláló képviselő kije­­lentette: a választ csak megjegy­zéssel fogadja el. Konkrét ígé­retet kér arra: a borforgalmi adó 1990-ben szűnjön meg, ugyanis ez az 1989-es év adója. Az Or­szággyűlés a bizottság jelentését fogadta el. A második nap Az előzetes várakozástól elté­rően Interpellációk tárgyalásá­val folytatta mun­káját kedden az Országgyűlés októberi ülésszaka. A napirend megváltoztatására azért volt szükség, mert a plená­ris­ ülés megkezdése előtt — reg­gel 9 órakor — a terv- és költ­ségvetési, valamint a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság még nem tudta befejezni az elő­ző napon elhangzott, a népszava­zás elrendeléséhez kapcsolódó módosító indítványok megvita­tását. Így az ülésszak soros el­nöke, Horváth Lajos — a koráb­ban már bevált gyakorlat szerint és az idővel való takarékosságot szem előtt tartva — rendelte el az interpellációk tárgyalását a bizottságok munkájának befejez­­téig, illetve jelentéseik elkészül­téig. Újra tárgyalt ügyek Elsőként azokról a korábban benyújtott interpellációkról ha­tározott a plénum, amelyeket jó­váhagyás hiányában a testület új­ratárgyalásra visszautalt az ille­tékes bizottságoknak. Így a szep­tember 26-án­­kezdődött üléssza­kon Tollár József (Zala m., 6. vk.) interpellált Nagykanizsa vá­ros és környéke vízdíjának ren­dezése ügyében a környezetvédel­mi és vízgazdálkodási miniszter­hez. A miniszter — a házszabály adta lehetőséggel élve — írásban válaszolt a képviselőnek. Az ab­ban foglaltak szerint a kialakult díjaránytalanságok a lakossági ivóvíz- és csatornadíjak rendezé­sével megszüntethetők. A minisz­térium támogatja, hogy egységes lakossági díjat alkalmazza­nak. A miniszter írásos válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta. A június 27-i ülésszakon Vass Józsefné (Békés m. 15. vk.) a mezőgazdasági termények, az ál­latok és állati termékek termelői árának emelését indítványozta. Az Interpellációra adott választ sem akkor, sem pedig a szeptem­beri ülésszakon nem fogadta el a képviselő, illetve a parlament. Az Országos Árhivatal elnökének, a kereskedelmi miniszternek, az Or­szággyűlés kereskedelmi bizott­ságának előterjesztését végül is a terv- és költségvetési bizottság vizsgálta. Ennek alapján az a döntés született, hogy az Országos Árhivatal az érintett tárcákkal kialakított előzetes egyeztetés alapján a jövő évi termésre új gabonaárakat állapított meg. Ez addig érvényes, amíg az ártör­vényt az Országgyűlés meg nem tárgyalja. Ennek várható időpont­ja jövő év eleje. 1 INTERPELLÁCIÓK A T. Ház a továbbiakban is az „előrehozott” napirendhez tartot­ta magát, az interpellációk követ­keztek. Könnyítsék meg az örökbefogadást ÁRVAI LÁSZLÓNÉ (Heves, m., 1. vk.) a családjogi törvény módosítása tárgyában interpellált az igazságügy-miniszterhez. A képviselőnő példaként említette, hogy a törvény kedvezőtlen hatá­saként drasztikusan csökkent az örökbe fogadott gyermekek szá­ma. Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter válaszában elismerte, hogy a családjogi törvény való­ban rosszul sikerült, s több szem­pontból is módosításra szorul. A kormány hamarosan beterjeszti a módosító javaslatot az Országgyű­lés elé, így ezt a Ház még az idén megvitathatja. A miniszter vá­laszát az interpelláló képviselő is és az Országgyűlés is elfogadta. Jóvátételt sürgetnek a hatvani internáltak NAGY JÓZSEFNÉ (Heves m., 9. vk.) a miniszterelnökhöz inté­zett interpellációt a hatvani in­ternáltak rehabilitációjának ügyé­ben. Egy kiprovokált tüntetésben való részvétel miatt 1950-ben le­tartóztattak 44 hatvani vasutast. A férfiakat a recski táborba küldték kényszermunkára, az asszonyokat és a gyerekeket pe­dig Hortobágyra telepítették ki. Az elmúlt csaknem négy évtized nem volt elegendő, hogy ügyü­ket megfelelő módon rendezzék, ezért kérte a képviselőnő, hogy részükre az erkölcsi, politikai re­habilitáció mellett anyagi jóvá­tételt is nyújtsanak. A kormány nevében Kulcsár Kálmán elmondta, hogy a jelen­legi kormány kötelezettséget vál­lalt az igazságtalan ítéletek sem­missé tételére, s az ezzel kapcso­latos rehabilitációra, az anyagi jóvátételre. Ám ez nem történhet egyik napról a másikra, figye­lembe kell venni az ország teher­bíró képességét is. A képviselőnő elfogadta a miniszter válaszát é­s az Országgyűlés is egyetértett azzal. Nem vonják el a pénzt a gyermeküdültetéstől PAPP ELEMÉR (Zala m. 4. vk.) a gyermek- és ifjúsági üdül­tetés preferálása tárgyában in­terpellált a pénzügyminiszterhez. Megdöbbenve értesültem róla — mondotta —, hogy a költségveté­si koncepcióban a körzeti, terüle­ti feladatok között nem preferált a gyermek- és ifjúsági üdültetés. Békesi László pénzügyminisz­ter válaszában hangsúlyozta: az 1990-es költségvetés most készül, s ebben szó sincs arról, hogy el­vonnák a támogatást a gyermek­es ifjúsági üdültetéstől. Az viszont igaz — ismerte el —, hogy az ál­lamháztartás nehézségei miatt várhatóan nem nőhet e preferen­cia összege. A képviselő és az Or­szággyűlés egyaránt elfogadta a választ. Négyszázmillió forint a kiemelt üdülőkörzeteknek FENYVESI HENRIK (Somogy m., 7. vk.) a pénzügyminiszterhez interpellált a fizetővendég­látás­ról szóló minisztertanácsi, illetve pénzügyminiszteri rendelet módo­sítása tárgyában. Elégedetlen a gyógy- és üdülőhelyi díjak mos­tani helyzetével, s azzal, hogy a fizetővendéglátásból származó jövedelmeknek csak nagyon kis hányada marad a helyi tanácsaik­nál. Szerinte a személyi jöve­delemadó-rendszert is módosíta­ni kellene, mivel a Balaton­­kör­nyéki kereskedelmi és vendéglá­tó egységek kezelői többnyire la­kóhelyükön adóznak, s így az ál-

Next