Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1989-12-09 / 290. szám

irat 5,80 forintMaga Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Sióm­bal 15­89. ilmm­ber 9. Ml. évfolyam 290. Nióni K­izökkent idő Nem egészen öt évvel a pe­resztrojka politikájának meg­hirdetése után a Szovjetunió kelet-európai szövetségeseinek túlnyomó többsége búcsút vesz a leninizmustól, a bolsevik tí­pusú egypártrendszertől, a de­mokratikusnak álcázott „de­mokratikus centralizmustól”. Bármi történjék is a jövőben, az aligha vitatható, hogy a gor­­bacsovi irányzat gerjesztette, erősítette, majd szabadította ki a palackból a szabadság szellemét Közép-Európában. És ez nemcsak általában igaz, hanem a legutóbbi prágai és berlini eseményekre is: a fi­gyelmes szemlélő — valame­lyest ismerve a szovjet viszo­­nyok­at — nem tarthatta eset­leges, egyéni döntésnek Alexan­der Dubcek néhány héttel ez­előtti tévéinterjúját a leningrá­­di televíziónak. Mint ahogyan aligha erőszakolt összefüggést keresni Gorbacsov október ele­ji berlini látogatása és a kelet­német földcsuszamlás között. Új időszámítás veszi kezde­tét ezekben a hetekben és hó­napokban a Varsói Szerződés majd mindegyik tagállamában. De a nagypolitika számára ez tagadhatatlanul azt jelenti, hogy a kockázati elemek szá­ma megnövekedett Kelet-Euró­­pában, korábban a stabilitás a félelem egyensúlyán alapult, most a jól kiszámítható, szilárd viszonylatokat a szabadság és a demokrácia térségünkben újja föltámadó elveire kellene alapozni. Nem annyira új ez a kísérlet, mint amilyennek lát­szik: a második világháború után a szövetséges hatalmak Kelet-Európában is előirányoz­ták a szabad választásokat, csakhogy Sztálin gleichsaltolt birodalmában ezekre már nem kerülhetett sor. Most, az egy­­párti diktatúrák káprázatosan gyors összeomlása közben — falak, tabuk dőlnek le szinte pillanatok alatt — Közép-Eu­­rópa fölértékelődött a világ­­politikában, a korábban biz­tosnak hitt szocializmusokból elsőszámú válságövezet állt össze. És nemcsak a gazdasági csődtömeg — ez Varsótól Szó­fiáig, Prágától Budapestig ál­talános „törvénnyé” erősödött — hanem a német kérdés miatt is. Rudolf Augstein a Der Spie­gel hasábjain joggal jegyzi meg, hiába ellenzi az egyesí­tés gondolatát Moszkva, Wa­shington és Nyugat-Európa, a történelem néhányszor már be­bizonyította, túl tud lépni a kancelláriákon. Advocatus diá­­kok­ként a hamburgi hetilap kiadója fölteszi a kérdést: va­jon Európát egyesíteni köny­­nyeb, mint két államot? Az élet és az utca — a lip­csei, a drezdai vagy a berlini — mindenesetre a második világ­háború utáni időszak egyik legnehezebb föladványával gaz­dagíthatja napjaink világpoliti­káját. Nagyon is érthető, hogy egy hete Máltán ezt az új kér­dést megválaszolatlanul hagyta Gorbacsov és Bush. A gazdasá­gi csődök és a német ügyek mellett van azonban egy har­madik bizonytalansági összete­vője a mai kelet-európai meg­újulásnak. És ez a szövetsége­seitől lemaradó szovjet pe­resztrojka jövője. Vajon a szo­cialista dominóik eldőlésével a moszkvai „keményvonalasok” érvelhetnek-e Gorbacsov elle­nében? Vaov fordítva a refor­mer elnök-főtitkár az átalakuló kelet-európai „holdudvarral” hatásosan példálózhat azok előtt, akik a magántulajdontól, a piactól, az SZKP hatalmi po­zíciójának megingásától úgy félnek, mint az ördög a szen­teltvíztől. Úgy tetszik azonban, hogy a régi típusú szocializ­mus hívei kénytelenek eltűrni a hatalmi monopólium megin­gását. A Baltikumban és jóné­­hány más tagköztársaságban valószínűleg csupán idő kérdé­se, hogy kiformálódjék a több­párti szerkezet, és ennek tuda­tában kényszerülhet kompro­misszumra Oroszországban is a párt: ha ugyanis a perifériá­kon továbbhalad a pluralista fejlődés, az Oroszországi Föde­ráció pedig ettől teljesen elma­rad — az összövetségi alkot­mány kérdőjeleződik meg, erő­södnek a birodalmat feszítő erők. Ezen a ponton érdemes föl­idézni Lengyel László egyik mélyen igaz gondolatmenetét Európa legnagyobb lélekszámú népének nyomoráról. A moszk­vai utazó ezekben a hetekben is tapasztalhatta az ellátás to­­vábi romlását, ez emberek bi­zalomvesztését), az ékszerbol­tok üresen ásítozó polcai bizo­nyítják, a szovjet polgár az aranyban hisz, nem a rubel jövőjében. De persze nemcsak erről van szó: az elmaradott létfeltételek között élő töme­gek és értelmiségiek most nemcsak saját nyomorukat kénytelenek újra átélni — mint teszik évtizedek óta — hanem az országon belül föltámadó oroszellenesség rémével, a ha­nyatló világhatalom képzetével is szembenéznek. Egyszerű azt mondani, hogy a sztálini bűnökért a történelem most nyújtja be a számlát, és — mint annyiszor — ezúttal is a nép fizet. Ez csa­k részigazság, mert valószínű, hogy a prole­tárdiktatúra lenini koncepció­ja, Marx tanainak erőltetett alkalmazása a huszadik száza­di viszonyokra ugyancsak most bosszulja, meg magát, csakhogy Oroszország esetében mindez szorosan összefügg a világhatalmi pozícióval. A hallatlanul szorongatott, több oldalról gyötrelmes átér­tékeléseket igénylő helyzet Közép-Európa számára több mint figyelmeztetés. Ezért is nevezhető bölcsnek Antall Jó­zsefnek, a Magyar Demokrata Fórum elnökének minapi nyi­latkozata arról, hogy hazánk semmiképpen sem folytathat szovjetellenes politikát. Egy független és szabad Magyar­­ország a realitásokat és a va­lós értékeket méltányolva nyújthat kezet az orosz kultú­rának és népnek, lehet tény­leges szövetségese az ottani megújulásnak. És ez elsőrendű nemzeti érdeke a sokágú ma­gyar progressziónak: a Szov­jetunióhoz fűződő kiegyensú­lyozott kapcsolatrendszer túl­lép a pártmegfontolásokon. Aminthogy a közép-európaiság eszméje is, s a csehszlovákiai földrengéstől talán remélni le­het, hogy nemcsak a bős- nagymarosi vízierőmű, hanem a magyar nemzetiség dolgában is kedvező döntések születnek. A két ország viszonylatában mindenesetre nyomban Málta után dőlt le az 1968-as fal utol­só néhány téglája. Az összes bevonuló ország elhatárolta­ magát az inváziótól, ami első­sorban Moszkva részéről igé­nyelt mélyen önkritikus dön­tést. Hiszen a brezsnyevi „se­gítségnyújtás” elítélése egy­ben támogatás a saját utakon járó mai „csendes forradalmak­nak”, amelyeknek a vezetői ugyanazt keresik, amit Gorba­csov: megannyi tévelygés után miként tehetnék boldogabbá népeiket? Az odahaza több irá­nyú nyomásnak kitett fenök­­főtitkár meg is kapta Máltán a stabilitást féltő Bushtól a látványos megegyezések ter­vét, bár az egyelőre nem tel­jesen világos, hogy a második helsinki konferencia­­előbbre­­hozatala a jövő évre jó ötlet-e. Kelet-Európa átformálódása még jó ideig eltarthat, s az új kérdésekre új válaszokat kell fogalmazni. A kizök­kent időben nem lehet elfelej­teni és elhazudni az eltékozolt, elhibázott, sőt bűnt bűnre hal­­­­mozó évtizedeket. Roppant mű­velet a „helyretolás”. Martin József ,JVcniet nap** a világpolitikáimat Éles viták Berlinben a rendkívüli pártkongresszuson A Kohl-tervről tanácskoznak a 99tizenkettek" vezetői Strasbourgban A külpolitikai helyzet A MÁLTAI CSÚCS érdekes részletét, derítette fel Andrew Rosenthal. A neves amerikai újságíró a The New York Timesban — kormányzati hivatalnokokra hivatkozva — azt írta, hogy Gorbacsov közölte Bush-sal: a közellátás javítása az igazi próbaköve a pereszt­rojkának. A washingtoni politikusokban a szovjet elnök azt a benyo­mást keltette, hogy valójában nem tudja, miként oldja ezt a válságos helyzetet. A szombati ebéd közben a Gorkijon Gorbacsov azt sugallta a tárgyalópartnerének, hogy moszkvai politikai pozícióit nem fenyege­ti veszély, az ellenzék még nem kínál igazi kihívást, mindazonáltal a gazdaságban nem feltétlenül ura önnön sorsának. - Furcsa módon ez a kérdés sokkal inkább foglalkoztatta a szovjet ál­lamfőt, mint Kelet-Európa. Igaz, egyik vezető sem akarta azt a lát­szatot kelteni, mintha a térség országait kívül rekesztve óhajtana dön­teni. Az eszmecseréket figyelő amerikai szakértők, tanácsadók azon­ban most felvetik, utólag ismét végiggondolva a máltai viharos na­pokat, hogy Gorbacsov vissza-visszatért­ a gazdasághoz, s ekként si­került is jobban megértetnie a gondjait Bush-sal. Az amerikai elnök, persze, már a csúcs előtt kidolgozta javaslatait, s nem a másik fél szavaira reagált, amidőn segíteni igyekezett a Szovjetunió integrálását a világgazdaságba. Bush persze megragadta az alkalmat, hogy kifejtse Gorbacsovnak, a nyomásnak még a látszatát is kerülve, miért véli úgy, hogy a kapitalizmus működik. A szovjet államfő önbizalomtól sugárzott, s még a gazdasági kérdé­sek kapcsán sem húzta meg a vészharangot. Azt hangoztatta, tudja, miben rejlenek a problémák, s a megoldást is felleli előbb-utóbb. A belső forrongások ,a Szovjetunióban azonban nem hessentik el azokat a félelmeket Nyugaton, hogy­ Gorbacsov kudarcot vallhat, kísérlete megbukhat. Ezt az eshetőséget igyekezett cáfolni a maga szempontjá­ból a szovjet hadtörténeti intézet igazgatója, aki bonni rádiónyilatko­zatában kijelentette: elképzelhetetlen a katonai államcsíny. Volkogo­­nov azonban megjegyezte, a szovjet emberek akkor hisznek majd a peresztrojkában, ha az érzékelhető társadalmi és gazdasági javulással jár. A TALÁLGATÁSOK ÉS AZ ELUTASÍTÁSOK fényében különösen izgalmasnak ígérkezik a mai moszkvai KB-ülés, amely állítólag sze­mélyi ügyeket is megvitat, azon túlmenően, hogy hivatalosan a népi küldöttek kongresszusával foglalkozik. S nyilván a parlamenti várha­tó tevékenységgel is összefüggésbe hozható, s nemcsak a balti államok lépéseivel, hogy a Pravda pénteken vezércikket szentelt a párt­ vezető szerepének. A lap óv az elhamarkodottságtól, ugyanakkor azt hangsú­lyozza, hogy az alkotmány teljes átdolgozásakor netán kihagyható lesz a hatodik cikkely, hiszen a párt „mind kevésbé része az adminisztra­­tív-utasításos rendszernek”. A gazdasági nehézségek persze nemcsak Gorbacsovot sújtják, ha­nem a kelet-európai álalmok zömét is. S ekként a nyugati reagálás­nak is sokrétűnek kell lennie. Ezt a felismerést jelzi egyébként az az újabb AFP jelentés is, amely most már azt ígéri, a Nemeztközi Valu­taalap és Magyarország januárban megállapodhat, s akkor beáramol­hatnak azok a segélyek is, amelyeket a Közös Piac vagy Japán aján­lott fel. A francia hírügynökség most úgy értesült Washingtonban, hogy a Németh-kormány belement a költségvetési deficitnek és a fi­zetési mérleg hiányának a csökkentésébe. Ide kapcsolódik az a szin­tén tengerentúli hír, amely szerint az Egyesült Államok tárgyal Bu­dapesttel és Varsóval a COCOM-lista megnyirbálásáról. Carla Hills kereskedelmi megbízott elmondta a The Washington Timesnak, hogy az amerikai politikába most jól beleillik, ha külön szabályozzák a stratégiai termékek kivitelét Magyarországra és Lengyelországba. A japán külügyminiszter, aki a héten Brüsszelben a huszonnégyet előtt ismerteti kormánya álláspontját a reformországokkal kapcsolatban, s Sopronban találkozni is készül Horn Gyulával, kifejtette, Tokió meg­felelő választ kíván adni a magyar hiteligényekre. (B. M.) A német újraegyesítéssel kapcsolatban óvatosan fogalmaznak az EJK-zsúcson Strasbourgból jelenti az MTI. Pénteken Strasbourgban meg­nyílt az Európai Közösségek ál­lam- és kormányfőinek évadzá­ró csúcsértekezlete. A német egy­ség formulája és a pénzügyi unió­ról tárgyaló kormányközi érte­kezlet pontos időpontja állt a strasbourgi csúcsértekezlet pén­teki munkájának középpontjában. Az állam és kormányfők egész nap együtt­­voltak:­ a délelőtti ülés után közös ebéd követke­zett, majd a délutáni tanácsko­zás után ismét díszvacsorán foly­tathatták tárgyalásaikat. Az újraegyesítés elsietett meg­hirdetésétől, amely több­ problé­mát teremtene Európában, mint amennyit megoldana, óva intett Andreotti olasz miniszterelnök, aki közvetlenül a csúcsértekezlet előtt szólalt fel az Európai Par­lament kereszténydemokrata kép­viselői előtt. Hangsúlyozta töb­bek között, hogy az önrendelke­zés természetes elv ugyan, de nem szabad elvontan, a körül­ményektől függetlenül kezelni. Ugyancsak óva intett a választá­si megfontolások túlzott előtérbe helyezésétől, ami nyilvánvaló cél­zás Kohl kancellár keresztényde­mokrata pártjára. Ezek után nem meglepő, hogy a külügyminiszterek a­­politikai együttműködés keretében éppen ezen a ponton nem tudtak meg­egyezni a Kelet-Európa reform­jainak támogatásáról tervezett nyilatkozat szövegében, és az áll­­am- és kormányfők péntek esti vacsorájának politikai menüjére tűzték a kérdést. A bonni formula szerint a né­met népnek szabad önrendelke­zés révén kellene visszanyernie egységét, békés, demokratikus fo­lyamatban, a szerződések és a hel­sinki megállapodások tiszteletben tartása mellett. Az olasz válto­zat önrendelkezés helyett a nép akaratának szabad kifejezéséről beszél, és mindehhez hozzáfűzi, hogy a folyamatnak az enyhülés légkörében kell végbemennie. Ezzel párhuzamosan, de nyil­vánvalóan mintegy ellentételként folyik a vita arról, hogy a kö­zösség belső integrációjához sür­getett pénzügyi unióhoz szüksé­ges „alkotmányozó" kormánykö­zi értekezletet mikorra hívják össze. A bonni ajánlat a jövő év végére szól, ami a gyakorlati munka kezdetét 1991-re tolná át. Franciaország és több más állam azt kívánja, hogy még a­ jövő év vége előtt kezdje meg munkáját kotmányozó fórum, vagyis tény­leges startra kerüljön sor a jövő esztendőben. A különbség néhány hét csupán, de Párizs és a közös­ség bizottsága számára nyilván­valóan kínos lenne a burkolt ha­lasztás. Kohl pénteken Strasbourgban ismét hangoztatta, hogy tartja magát a helsinki záróokmányhoz, amelynek megfelelően az európai határok sérthetetlenek és csak békés úton változtathatók meg. Először szögezte le azonban egy­értelműen, hogy „szó sem lehet az Odera—Neisse határ megváltoz­tatásáról". A kancellárnak a Len­gyelország nyugati határára vo­­nt új közösségi kormányközi ao­natkozó szavait az Európai Kö­zösségek szóvivője idézte, a nyu­gatnémet hírügynökség azonban „egyes küldöttségek értelmezése­ként" állította be a dolgot. For­rások szerint Helmut Kohl a nyu­gat-európai vezetők pénteki ebéd­jén még azt is kijelentette, hogy nincs szó a két német állam szö­vetségének ,,azonnali megterem­téséről". Egyébként a strasbourgi csúcs résztvevői pénteken a várakozá­soknak megfelelően leszavazták Thatcher, brit kormányfőt és a jövő évre kitűzték az európai pénzügyi unió megszervezésére szolgáló kormányközi értekezlet dátumát. A széthullás veszélyénél, az árnyékában találkoztak az NSZEP-küldöttek Berlinből jelenti az MTI. A sztálinista politikája miatt hite­lét vesztett Német Szocialista Egységpárt modern szocialista párttá alakulásáról, a néhány hó­­napjól még ~2,3 millió tagot­ szám­láló párt egyre erősödő széthul­lásának megállításáról kezdett vitával telített tanácskozást pén­teken­ este Berlinben az NSZEP rendkívüli kongreszusa. Az ország társadalmi-politikai válságának felszínre törése, azaz október közepe óta — becslések szerint — mintegy 300 ezren hagyták el a pártot. Sajtóbeszá­molók szerint egyes üzemekben az NSZEP tagjainak hatvan— nyolcvan százaléka visszaadta tagkönyvét. Miután a Honecker­­korszak számtalan felső- és kö­zépvezetőjéről kiderült, hogy dur­ván visszaélt hatalmával, s beosz­tását személyes anyagi gyarapo­dásra használta, a tagság érezhe­tően megvonta bizalmát — mint ezt demonstrációkon kifejezésre is juttatta — az elmúlt évek ese­ményeihez csendben asszisztáló Központi Bizottságtól. A rendkívüli kongresszust egy munkabizottság készítette elő, s olyan súlyosnak ítélte a helyzetet, hogy egy héttel előrehozta az eredetileg december 15-ére kitű­zött tanácskozást. A múlttal való szakítást ily módon is demonsstrálva, a mint­egy háromezer küldött nem a pártkongresszusok szokásos hely­színén, a Köztársasági Palota ele­gáns nagytermében, hanem a Di­namo Klub sportcsarnokában ült össze. A párt cselekvőképességének helyreállítása érdekében — a ter­vek szerint — először szervezeti kérdésekben döntenek és vezető­ket választanak a párt élére. Ezt követően döntenek majd ar­ról, hogy most hozzákezdjenek-e a párt és az ország helyzetének vizsgálatához, vagy alaposabb előkészítés után, egy, vagy több hét múlva folytassák le a tartal­mi politikai vitát. A kongreszust előkészítő bi­zottság egy vitaindító anyagot terjesztett a rendkívüli kongr­esz­­szus elé. A dokumentumban le­szögezik, hogy radikálisan szakí­tani kell a sztálinista rendszerrel és annak alapszerkezeteivel, in­tézményeivel és modern szocia­lista pártként újjáalakulva, a de-­­­mokratikus szocializmus megte­remtését kell célként kitűzni. Az NDK történetének legsúlyo­sabb válságáért az NSZEP-t ter­heli a felelősség ...állapítja meg vitaindítójában a bizottság. Fel­szólít mindenkit, hogy működjön közre a párt- és az állami veze­tők visszaéléseinek feltárásában. Mindenkit józanságra, a jogállami­ság szabályainak betartására szólí­tanak föl. Szorgalmazzák az NDK politikai rendszerének demokra­tikus megújítását — így egy új alkotmány kidolgozását, valamint a szabad választások jogi feltéte­leinek megteremtését. A párt a pluralista politikai rendszer mel­lett tesz hitet — áll a dokumen­tumban összegzésképpen. A célul kitűzött szocialista fej­lődési utat — írják — a demok­ráciának, a jogállamiságnak, a humanizmusnak, a társadalmi igazságosságának és a nemek kö­zötti egyenlőségnek kell jellemez­nie. Követelik a gazdasági refor­mok azonnali bevezetésé­t. A vitaindító anyag szerint a né­met kérdést nem német nemzeti alapon, hanem Európa demilita­­rizálása és demokratizálása szel­lemében kell megoldani. Az NDK önállósága történelmi lehetősé­get nyújt a demokratikus szocia­lizmus német alternatívájának megteremtéséhez. Az újjáalakuló párt szerint az NDK-nak a Var­sói Szerződés hűséges, kötelezett­ségeinek eleget tevő tagjának kell maradnia. A megnyitó után napirenden kívül Hans Modrow miniszterel­nök, az NSZEP tagja emelkedett szólásra. Szenvedélyes szavakkal arra szólította fel a küldötteket, hogy ne hagyják szétesni a pár­tot, hanem tisztítsák meg és te­gyék erőssé. A továbbiakban a gazdasági re­formintézkedések sürgősségéről szólt és elmondta, hogy szomba­ton a kombinátok igazgatóival ta­nácskozik a külföldi tőke bevo­násának lehetőségéről. Az NDK és az NSZK egyesítése jelenleg nincs napirenden — szö­gezte le Modrow. Véleménye sze­rint elsősorban a két német állam szerződéses együttműködési kap­csolatait kell új minőségi szintre emelni. Az ország szövetségesei az NDK önállóságának megőrzése mellett foglalnak állást — mond­ta. Ellentmondó értesülések a szovjet csapatok készültségéről az NDK-ban Eljárás Ilenerker, s más korábbi PB-tagok ellen Berlinből jelenti az MTI. Jövő év május hatodikén rendezzenek választásokat az NDK-ban, java­solták az ország politikai erői a csütörtökön összeült kerekasztal­­megbeszélésen Berlinben. Az evangélikus egyház kezdeménye­zésére tartott első találkozón, amely a kora hajnali órákig tar­tott, a szabad választások, vala­mint annak jogi és politikai fel­tételeinek megteremtése volt a központi téma. Az első tárgyalásról kiadott közleményben hangsúlyozzák, hogy a kerekasztal-megbeszélés

Next