Magyar Nemzet, 1989. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-09 / 290. szám
irat 5,80 forintMaga Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Siómbal 1589. ilmmber 9. Ml. évfolyam 290. Nióni Kizökkent idő Nem egészen öt évvel a peresztrojka politikájának meghirdetése után a Szovjetunió kelet-európai szövetségeseinek túlnyomó többsége búcsút vesz a leninizmustól, a bolsevik típusú egypártrendszertől, a demokratikusnak álcázott „demokratikus centralizmustól”. Bármi történjék is a jövőben, az aligha vitatható, hogy a gorbacsovi irányzat gerjesztette, erősítette, majd szabadította ki a palackból a szabadság szellemét Közép-Európában. És ez nemcsak általában igaz, hanem a legutóbbi prágai és berlini eseményekre is: a figyelmes szemlélő — valamelyest ismerve a szovjet viszonyokat — nem tarthatta esetleges, egyéni döntésnek Alexander Dubcek néhány héttel ezelőtti tévéinterjúját a leningrádi televíziónak. Mint ahogyan aligha erőszakolt összefüggést keresni Gorbacsov október eleji berlini látogatása és a keletnémet földcsuszamlás között. Új időszámítás veszi kezdetét ezekben a hetekben és hónapokban a Varsói Szerződés majd mindegyik tagállamában. De a nagypolitika számára ez tagadhatatlanul azt jelenti, hogy a kockázati elemek száma megnövekedett Kelet-Európában, korábban a stabilitás a félelem egyensúlyán alapult, most a jól kiszámítható, szilárd viszonylatokat a szabadság és a demokrácia térségünkben újja föltámadó elveire kellene alapozni. Nem annyira új ez a kísérlet, mint amilyennek látszik: a második világháború után a szövetséges hatalmak Kelet-Európában is előirányozták a szabad választásokat, csakhogy Sztálin gleichsaltolt birodalmában ezekre már nem kerülhetett sor. Most, az egypárti diktatúrák káprázatosan gyors összeomlása közben — falak, tabuk dőlnek le szinte pillanatok alatt — Közép-Európa fölértékelődött a világpolitikában, a korábban biztosnak hitt szocializmusokból elsőszámú válságövezet állt össze. És nemcsak a gazdasági csődtömeg — ez Varsótól Szófiáig, Prágától Budapestig általános „törvénnyé” erősödött — hanem a német kérdés miatt is. Rudolf Augstein a Der Spiegel hasábjain joggal jegyzi meg, hiába ellenzi az egyesítés gondolatát Moszkva, Washington és Nyugat-Európa, a történelem néhányszor már bebizonyította, túl tud lépni a kancelláriákon. Advocatus diákokként a hamburgi hetilap kiadója fölteszi a kérdést: vajon Európát egyesíteni könynyeb, mint két államot? Az élet és az utca — a lipcsei, a drezdai vagy a berlini — mindenesetre a második világháború utáni időszak egyik legnehezebb föladványával gazdagíthatja napjaink világpolitikáját. Nagyon is érthető, hogy egy hete Máltán ezt az új kérdést megválaszolatlanul hagyta Gorbacsov és Bush. A gazdasági csődök és a német ügyek mellett van azonban egy harmadik bizonytalansági összetevője a mai kelet-európai megújulásnak. És ez a szövetségeseitől lemaradó szovjet peresztrojka jövője. Vajon a szocialista dominóik eldőlésével a moszkvai „keményvonalasok” érvelhetnek-e Gorbacsov ellenében? Vaov fordítva a reformer elnök-főtitkár az átalakuló kelet-európai „holdudvarral” hatásosan példálózhat azok előtt, akik a magántulajdontól, a piactól, az SZKP hatalmi pozíciójának megingásától úgy félnek, mint az ördög a szenteltvíztől. Úgy tetszik azonban, hogy a régi típusú szocializmus hívei kénytelenek eltűrni a hatalmi monopólium megingását. A Baltikumban és jónéhány más tagköztársaságban valószínűleg csupán idő kérdése, hogy kiformálódjék a többpárti szerkezet, és ennek tudatában kényszerülhet kompromisszumra Oroszországban is a párt: ha ugyanis a perifériákon továbbhalad a pluralista fejlődés, az Oroszországi Föderáció pedig ettől teljesen elmarad — az összövetségi alkotmány kérdőjeleződik meg, erősödnek a birodalmat feszítő erők. Ezen a ponton érdemes fölidézni Lengyel László egyik mélyen igaz gondolatmenetét Európa legnagyobb lélekszámú népének nyomoráról. A moszkvai utazó ezekben a hetekben is tapasztalhatta az ellátás továbi romlását, ez emberek bizalomvesztését), az ékszerboltok üresen ásítozó polcai bizonyítják, a szovjet polgár az aranyban hisz, nem a rubel jövőjében. De persze nemcsak erről van szó: az elmaradott létfeltételek között élő tömegek és értelmiségiek most nemcsak saját nyomorukat kénytelenek újra átélni — mint teszik évtizedek óta — hanem az országon belül föltámadó oroszellenesség rémével, a hanyatló világhatalom képzetével is szembenéznek. Egyszerű azt mondani, hogy a sztálini bűnökért a történelem most nyújtja be a számlát, és — mint annyiszor — ezúttal is a nép fizet. Ez csak részigazság, mert valószínű, hogy a proletárdiktatúra lenini koncepciója, Marx tanainak erőltetett alkalmazása a huszadik századi viszonyokra ugyancsak most bosszulja, meg magát, csakhogy Oroszország esetében mindez szorosan összefügg a világhatalmi pozícióval. A hallatlanul szorongatott, több oldalról gyötrelmes átértékeléseket igénylő helyzet Közép-Európa számára több mint figyelmeztetés. Ezért is nevezhető bölcsnek Antall Józsefnek, a Magyar Demokrata Fórum elnökének minapi nyilatkozata arról, hogy hazánk semmiképpen sem folytathat szovjetellenes politikát. Egy független és szabad Magyarország a realitásokat és a valós értékeket méltányolva nyújthat kezet az orosz kultúrának és népnek, lehet tényleges szövetségese az ottani megújulásnak. És ez elsőrendű nemzeti érdeke a sokágú magyar progressziónak: a Szovjetunióhoz fűződő kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer túllép a pártmegfontolásokon. Aminthogy a közép-európaiság eszméje is, s a csehszlovákiai földrengéstől talán remélni lehet, hogy nemcsak a bős- nagymarosi vízierőmű, hanem a magyar nemzetiség dolgában is kedvező döntések születnek. A két ország viszonylatában mindenesetre nyomban Málta után dőlt le az 1968-as fal utolsó néhány téglája. Az összes bevonuló ország elhatárolta magát az inváziótól, ami elsősorban Moszkva részéről igényelt mélyen önkritikus döntést. Hiszen a brezsnyevi „segítségnyújtás” elítélése egyben támogatás a saját utakon járó mai „csendes forradalmaknak”, amelyeknek a vezetői ugyanazt keresik, amit Gorbacsov: megannyi tévelygés után miként tehetnék boldogabbá népeiket? Az odahaza több irányú nyomásnak kitett fenökfőtitkár meg is kapta Máltán a stabilitást féltő Bushtól a látványos megegyezések tervét, bár az egyelőre nem teljesen világos, hogy a második helsinki konferenciaelőbbrehozatala a jövő évre jó ötlet-e. Kelet-Európa átformálódása még jó ideig eltarthat, s az új kérdésekre új válaszokat kell fogalmazni. A kizökkent időben nem lehet elfelejteni és elhazudni az eltékozolt, elhibázott, sőt bűnt bűnre halmozó évtizedeket. Roppant művelet a „helyretolás”. Martin József ,JVcniet nap** a világpolitikáimat Éles viták Berlinben a rendkívüli pártkongresszuson A Kohl-tervről tanácskoznak a 99tizenkettek" vezetői Strasbourgban A külpolitikai helyzet A MÁLTAI CSÚCS érdekes részletét, derítette fel Andrew Rosenthal. A neves amerikai újságíró a The New York Timesban — kormányzati hivatalnokokra hivatkozva — azt írta, hogy Gorbacsov közölte Bush-sal: a közellátás javítása az igazi próbaköve a peresztrojkának. A washingtoni politikusokban a szovjet elnök azt a benyomást keltette, hogy valójában nem tudja, miként oldja ezt a válságos helyzetet. A szombati ebéd közben a Gorkijon Gorbacsov azt sugallta a tárgyalópartnerének, hogy moszkvai politikai pozícióit nem fenyegeti veszély, az ellenzék még nem kínál igazi kihívást, mindazonáltal a gazdaságban nem feltétlenül ura önnön sorsának. - Furcsa módon ez a kérdés sokkal inkább foglalkoztatta a szovjet államfőt, mint Kelet-Európa. Igaz, egyik vezető sem akarta azt a látszatot kelteni, mintha a térség országait kívül rekesztve óhajtana dönteni. Az eszmecseréket figyelő amerikai szakértők, tanácsadók azonban most felvetik, utólag ismét végiggondolva a máltai viharos napokat, hogy Gorbacsov vissza-visszatért a gazdasághoz, s ekként sikerült is jobban megértetnie a gondjait Bush-sal. Az amerikai elnök, persze, már a csúcs előtt kidolgozta javaslatait, s nem a másik fél szavaira reagált, amidőn segíteni igyekezett a Szovjetunió integrálását a világgazdaságba. Bush persze megragadta az alkalmat, hogy kifejtse Gorbacsovnak, a nyomásnak még a látszatát is kerülve, miért véli úgy, hogy a kapitalizmus működik. A szovjet államfő önbizalomtól sugárzott, s még a gazdasági kérdések kapcsán sem húzta meg a vészharangot. Azt hangoztatta, tudja, miben rejlenek a problémák, s a megoldást is felleli előbb-utóbb. A belső forrongások ,a Szovjetunióban azonban nem hessentik el azokat a félelmeket Nyugaton, hogy Gorbacsov kudarcot vallhat, kísérlete megbukhat. Ezt az eshetőséget igyekezett cáfolni a maga szempontjából a szovjet hadtörténeti intézet igazgatója, aki bonni rádiónyilatkozatában kijelentette: elképzelhetetlen a katonai államcsíny. Volkogonov azonban megjegyezte, a szovjet emberek akkor hisznek majd a peresztrojkában, ha az érzékelhető társadalmi és gazdasági javulással jár. A TALÁLGATÁSOK ÉS AZ ELUTASÍTÁSOK fényében különösen izgalmasnak ígérkezik a mai moszkvai KB-ülés, amely állítólag személyi ügyeket is megvitat, azon túlmenően, hogy hivatalosan a népi küldöttek kongresszusával foglalkozik. S nyilván a parlamenti várható tevékenységgel is összefüggésbe hozható, s nemcsak a balti államok lépéseivel, hogy a Pravda pénteken vezércikket szentelt a párt vezető szerepének. A lap óv az elhamarkodottságtól, ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy az alkotmány teljes átdolgozásakor netán kihagyható lesz a hatodik cikkely, hiszen a párt „mind kevésbé része az adminisztratív-utasításos rendszernek”. A gazdasági nehézségek persze nemcsak Gorbacsovot sújtják, hanem a kelet-európai álalmok zömét is. S ekként a nyugati reagálásnak is sokrétűnek kell lennie. Ezt a felismerést jelzi egyébként az az újabb AFP jelentés is, amely most már azt ígéri, a Nemeztközi Valutaalap és Magyarország januárban megállapodhat, s akkor beáramolhatnak azok a segélyek is, amelyeket a Közös Piac vagy Japán ajánlott fel. A francia hírügynökség most úgy értesült Washingtonban, hogy a Németh-kormány belement a költségvetési deficitnek és a fizetési mérleg hiányának a csökkentésébe. Ide kapcsolódik az a szintén tengerentúli hír, amely szerint az Egyesült Államok tárgyal Budapesttel és Varsóval a COCOM-lista megnyirbálásáról. Carla Hills kereskedelmi megbízott elmondta a The Washington Timesnak, hogy az amerikai politikába most jól beleillik, ha külön szabályozzák a stratégiai termékek kivitelét Magyarországra és Lengyelországba. A japán külügyminiszter, aki a héten Brüsszelben a huszonnégyet előtt ismerteti kormánya álláspontját a reformországokkal kapcsolatban, s Sopronban találkozni is készül Horn Gyulával, kifejtette, Tokió megfelelő választ kíván adni a magyar hiteligényekre. (B. M.) A német újraegyesítéssel kapcsolatban óvatosan fogalmaznak az EJK-zsúcson Strasbourgból jelenti az MTI. Pénteken Strasbourgban megnyílt az Európai Közösségek állam- és kormányfőinek évadzáró csúcsértekezlete. A német egység formulája és a pénzügyi unióról tárgyaló kormányközi értekezlet pontos időpontja állt a strasbourgi csúcsértekezlet pénteki munkájának középpontjában. Az állam és kormányfők egész nap együttvoltak: a délelőtti ülés után közös ebéd következett, majd a délutáni tanácskozás után ismét díszvacsorán folytathatták tárgyalásaikat. Az újraegyesítés elsietett meghirdetésétől, amely több problémát teremtene Európában, mint amennyit megoldana, óva intett Andreotti olasz miniszterelnök, aki közvetlenül a csúcsértekezlet előtt szólalt fel az Európai Parlament kereszténydemokrata képviselői előtt. Hangsúlyozta többek között, hogy az önrendelkezés természetes elv ugyan, de nem szabad elvontan, a körülményektől függetlenül kezelni. Ugyancsak óva intett a választási megfontolások túlzott előtérbe helyezésétől, ami nyilvánvaló célzás Kohl kancellár kereszténydemokrata pártjára. Ezek után nem meglepő, hogy a külügyminiszterek apolitikai együttműködés keretében éppen ezen a ponton nem tudtak megegyezni a Kelet-Európa reformjainak támogatásáról tervezett nyilatkozat szövegében, és az állam- és kormányfők péntek esti vacsorájának politikai menüjére tűzték a kérdést. A bonni formula szerint a német népnek szabad önrendelkezés révén kellene visszanyernie egységét, békés, demokratikus folyamatban, a szerződések és a helsinki megállapodások tiszteletben tartása mellett. Az olasz változat önrendelkezés helyett a nép akaratának szabad kifejezéséről beszél, és mindehhez hozzáfűzi, hogy a folyamatnak az enyhülés légkörében kell végbemennie. Ezzel párhuzamosan, de nyilvánvalóan mintegy ellentételként folyik a vita arról, hogy a közösség belső integrációjához sürgetett pénzügyi unióhoz szükséges „alkotmányozó" kormányközi értekezletet mikorra hívják össze. A bonni ajánlat a jövő év végére szól, ami a gyakorlati munka kezdetét 1991-re tolná át. Franciaország és több más állam azt kívánja, hogy még a jövő év vége előtt kezdje meg munkáját kotmányozó fórum, vagyis tényleges startra kerüljön sor a jövő esztendőben. A különbség néhány hét csupán, de Párizs és a közösség bizottsága számára nyilvánvalóan kínos lenne a burkolt halasztás. Kohl pénteken Strasbourgban ismét hangoztatta, hogy tartja magát a helsinki záróokmányhoz, amelynek megfelelően az európai határok sérthetetlenek és csak békés úton változtathatók meg. Először szögezte le azonban egyértelműen, hogy „szó sem lehet az Odera—Neisse határ megváltoztatásáról". A kancellárnak a Lengyelország nyugati határára vont új közösségi kormányközi aonatkozó szavait az Európai Közösségek szóvivője idézte, a nyugatnémet hírügynökség azonban „egyes küldöttségek értelmezéseként" állította be a dolgot. Források szerint Helmut Kohl a nyugat-európai vezetők pénteki ebédjén még azt is kijelentette, hogy nincs szó a két német állam szövetségének ,,azonnali megteremtéséről". Egyébként a strasbourgi csúcs résztvevői pénteken a várakozásoknak megfelelően leszavazták Thatcher, brit kormányfőt és a jövő évre kitűzték az európai pénzügyi unió megszervezésére szolgáló kormányközi értekezlet dátumát. A széthullás veszélyénél, az árnyékában találkoztak az NSZEP-küldöttek Berlinből jelenti az MTI. A sztálinista politikája miatt hitelét vesztett Német Szocialista Egységpárt modern szocialista párttá alakulásáról, a néhány hónapjól még ~2,3 millió tagot számláló párt egyre erősödő széthullásának megállításáról kezdett vitával telített tanácskozást pénteken este Berlinben az NSZEP rendkívüli kongreszusa. Az ország társadalmi-politikai válságának felszínre törése, azaz október közepe óta — becslések szerint — mintegy 300 ezren hagyták el a pártot. Sajtóbeszámolók szerint egyes üzemekben az NSZEP tagjainak hatvan— nyolcvan százaléka visszaadta tagkönyvét. Miután a Honeckerkorszak számtalan felső- és középvezetőjéről kiderült, hogy durván visszaélt hatalmával, s beosztását személyes anyagi gyarapodásra használta, a tagság érezhetően megvonta bizalmát — mint ezt demonstrációkon kifejezésre is juttatta — az elmúlt évek eseményeihez csendben asszisztáló Központi Bizottságtól. A rendkívüli kongresszust egy munkabizottság készítette elő, s olyan súlyosnak ítélte a helyzetet, hogy egy héttel előrehozta az eredetileg december 15-ére kitűzött tanácskozást. A múlttal való szakítást ily módon is demonsstrálva, a mintegy háromezer küldött nem a pártkongresszusok szokásos helyszínén, a Köztársasági Palota elegáns nagytermében, hanem a Dinamo Klub sportcsarnokában ült össze. A párt cselekvőképességének helyreállítása érdekében — a tervek szerint — először szervezeti kérdésekben döntenek és vezetőket választanak a párt élére. Ezt követően döntenek majd arról, hogy most hozzákezdjenek-e a párt és az ország helyzetének vizsgálatához, vagy alaposabb előkészítés után, egy, vagy több hét múlva folytassák le a tartalmi politikai vitát. A kongreszust előkészítő bizottság egy vitaindító anyagot terjesztett a rendkívüli kongreszszus elé. A dokumentumban leszögezik, hogy radikálisan szakítani kell a sztálinista rendszerrel és annak alapszerkezeteivel, intézményeivel és modern szocialista pártként újjáalakulva, a de-mokratikus szocializmus megteremtését kell célként kitűzni. Az NDK történetének legsúlyosabb válságáért az NSZEP-t terheli a felelősség ...állapítja meg vitaindítójában a bizottság. Felszólít mindenkit, hogy működjön közre a párt- és az állami vezetők visszaéléseinek feltárásában. Mindenkit józanságra, a jogállamiság szabályainak betartására szólítanak föl. Szorgalmazzák az NDK politikai rendszerének demokratikus megújítását — így egy új alkotmány kidolgozását, valamint a szabad választások jogi feltételeinek megteremtését. A párt a pluralista politikai rendszer mellett tesz hitet — áll a dokumentumban összegzésképpen. A célul kitűzött szocialista fejlődési utat — írják — a demokráciának, a jogállamiságnak, a humanizmusnak, a társadalmi igazságosságának és a nemek közötti egyenlőségnek kell jellemeznie. Követelik a gazdasági reformok azonnali bevezetését. A vitaindító anyag szerint a német kérdést nem német nemzeti alapon, hanem Európa demilitarizálása és demokratizálása szellemében kell megoldani. Az NDK önállósága történelmi lehetőséget nyújt a demokratikus szocializmus német alternatívájának megteremtéséhez. Az újjáalakuló párt szerint az NDK-nak a Varsói Szerződés hűséges, kötelezettségeinek eleget tevő tagjának kell maradnia. A megnyitó után napirenden kívül Hans Modrow miniszterelnök, az NSZEP tagja emelkedett szólásra. Szenvedélyes szavakkal arra szólította fel a küldötteket, hogy ne hagyják szétesni a pártot, hanem tisztítsák meg és tegyék erőssé. A továbbiakban a gazdasági reformintézkedések sürgősségéről szólt és elmondta, hogy szombaton a kombinátok igazgatóival tanácskozik a külföldi tőke bevonásának lehetőségéről. Az NDK és az NSZK egyesítése jelenleg nincs napirenden — szögezte le Modrow. Véleménye szerint elsősorban a két német állam szerződéses együttműködési kapcsolatait kell új minőségi szintre emelni. Az ország szövetségesei az NDK önállóságának megőrzése mellett foglalnak állást — mondta. Ellentmondó értesülések a szovjet csapatok készültségéről az NDK-ban Eljárás Ilenerker, s más korábbi PB-tagok ellen Berlinből jelenti az MTI. Jövő év május hatodikén rendezzenek választásokat az NDK-ban, javasolták az ország politikai erői a csütörtökön összeült kerekasztalmegbeszélésen Berlinben. Az evangélikus egyház kezdeményezésére tartott első találkozón, amely a kora hajnali órákig tartott, a szabad választások, valamint annak jogi és politikai feltételeinek megteremtése volt a központi téma. Az első tárgyalásról kiadott közleményben hangsúlyozzák, hogy a kerekasztal-megbeszélés