Magyar Nemzet, 1990. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

2 hír forrásaként, amelyek az első órákban ezt nem tartották fon­tosnak hangoztatni, s „moszkvai híresztelésekként” szóltak Mihail Corbacsovnak a pártfőtitkárság­ról való lemondásáról. Valóban a CNN embere indította el a lavi­nát, s persze, ez volt a kedd esti tévéhíradók vezető híre, s tün­­tént mindenki találgatni kezdett. James Baker külügyminiszter ugyan igyekezett lehűteni a­­ke­délyeket, ám Sununu fehér házi stábfőnök bevallotta, hogy az el­nök Bakerrel és Scowcroft nem­zetbiztonsági tanácsadóval meg­vitatta a hírt. Kiderült, hogy kér­ték is a tájékoztatást az Egyesült Államok moszkvai, és a Szovjet­unió washingtoni nagykövetétől. Szerda reggel aztán már magá­nak Gorbacsovnak a cáfoló meg­jegyzései vezették be a tévéhír­adókat E „miniválság" persze sokat el­árult a szovjet vezető megítélésé­vel, vagy éppenséggel hatalmi taktikázgatásával kapcsolatos amerikai aggodalmaikról, feltéte­lezésekről. A szerdai The Wa­shington Timesnak CIA-körökből elmondták, a Központi Hírszerző Ügynökség a múlt héten jelezte a kormánynak, hogy „a közeljövő­ben várható Gorbacsov ilyen lé­pése". A keddi találgatásokban is felvetődött, hogy ez egyfajta elhatárolódás lenne a párttól, va­lamint az állam szerepének meg­erősítése. S mivel a híresztelések­ben az is szerepelt, hogy Gorba­csov a saját emberét, Jakovlevet vagy Sevardnadzét neveztetné ki pártfőtitkárnak, mindenki első­sorban ravasz, bár kockázatos po­litikai húzást gyanított (bár szó­ba került Rizskov, sőt Ligacsov neve is főtitkárként, ami cáfolná e tételeket). Mindenesetre a The Wall Street Journal tudni véli, hogy az amerikai kormányzat az elmúlt hetekben megvitatta egy ilyen „húzás” lehetőségét, s azt „bátor manőverként” ítélték meg a szakértők; eltávolodás a vissza­húzó pártbürokráciától, sőt, az el­ső lépés a többpártrendszer felé. Ugyanakkor Kissinger az ABC tévé szerda reggeli híradójában ismét óvta az amerikai közéletet, hogy „minden tétet egyetlen em­berre tegyen”, mert szerinte bár­ki szovjet vezető kénytelen vol­na a gorbacsovi nyomvonalat kö­vetni. Robert Dole szenátusi re­publikánus vezér­­pedig kedd este azt hangoztatta, hogy a bizonyta­lanság Gorbacsov körül óvatos­ságra inthetné a „békeosztalékot" elhamarkodottan feloszlatókat. (a. J.) Munkatársunk szófiai telefonjelentése A BK■•-kongresszuson érződik at politikai vitakultúra hiánya Szófia, január 31. Egyelőre nem nevezhető túlzot­tan magas színvonalúnak a Bol­gár Kommunista Párt kon­gresz­­szusi munkája — állapította meg Petr Djulgerov, a szófiai sajtó­­központ vezetője. A politikus az elmúlt másfél nap hozzászólásait értékelve úgy vélte, hogy igen ér­ződik a politikai vitakultúra hiá­nya. Az eddig elhangzottakból nem lehet komolyabb következ­tetéseket levonni, mivel a véle­ménynyilvánítások jó része csak frázispufogtatásnak hatott, s nem minden küldött volt képes ..al­kalmazkodni a demokrácia játék­­szabályaihoz” Egyes nyugati elemzők „egye­nesen értelmiségellenesnek” ítél­ték a tanácskozás légkörét. Ezt Djulgerov tagadta, de a szerdai tájékoztatón jelen lévő Racsko Racsev, pártépítési szakértő elis­merte: sajnos, nincs sok tapaszta­lat arról, hogy miként kell viszo­nyulni a párton belüli másként gondolkodáshoz. Több küldött le­­tűntnek hitt szóhasználattal osto­rozta a platformokat,, volt, a­ki tár­vozásra szólította fel őket Ezek az indulatos megnyilvánulások jelzik, hogy a fejekben, s főként a bolgár vidéken vajmi kévéé változott, s kétségek, merülnek fel, vajon a demokratikus meg­újulást célzó központi elképzelé­sekből mi valósul meg a közel egymilliós párt gyakorlati életé­ben. Szerda délelőtt kapott szót Ki­­ril Vaszilev történész, az Alter­natív Szocialista Egyesülés egyik vezetője. A magát frak­ciónak tekintő csoportosulás ko­rábban a pártból való kiválás gondolatát is felvetette. Szakér­tők szerint a szocialista, szociál­demokrata értékekért kiálló ASZD talán a legradikálisabbnak látszik az öt platform közül. Ezek együttesen jó, ha hatszáz rokonszenvező­vel rendelkeznek a közel 2800 küldött között. A kongresszus konzervatív hangulatát jelzi, hogy Vasziljev professzorba ütemes tapsolással többször is belefojtották a szót, amikor a párt megújulásában ha­tározott fordulatot sürgetett, s abszurdnak nevezte, hogy ma­napság a nómeneklatúra szinte minden tagja a zsivkovi idők el­nyomottjának tünteti fel magát A történész az obstrukció miatt kénytelen volt megszakítani mon­­dókáját, de később egy „tetem­­rehívás-szerű” kérdésre válaszol­va leszögezte: az ASZD elfoga­dásra javasolja a három fő párt­­dokumentumot. Azaz a frakció nem kíván önálló párttá válni, ha a kongresszus jóváhagyja a de­mokratikus szocializmus elveit, a véleménykülönbségek szabadsá­gát. Nemcsak e frakció és a négy platform léte ad okot a túlfűtött megnyilatkozásokra, sokan halla­­ni sem­­akarnak a párt nevének megváltoztatásáról sem. Többen élesen felvetették a vezető testül­­etek gyökeres személyi megújí­tását, amire módot adnak majd a jelentős szervezeti változások, elnök, elnökség, s mintegy száz­tagú párttanács megválasztása. Csütörtökre maradt a konkrét javaslatok megvitatása, a tényle­ges tennivalók meghatározása, a személyi döntések, de igencsak el­képzelhető, hogy pénteken is­­ folytatja munkáját a BKP kong- I resszusa, amely nemcsak a kije­lölt időpont előtti összehívása miatt nevezhető rendkívülinek. Pósa Tibor Egy evangélikus lelkész fogadta be a súlyosan beteg Honeckert Berlinből jelenti az MTI. Egy evangélikus lelkipásztor fogadta be otthonába a kedden este sza­badlábra helyezett Eri­ch Ho­­neckert és feleségét. Mint Uwe Holmer evangélikus lelkész kö­zölte, a házaspár — a korábbi hírrel ellentétben — nem az egy­ház szeretetotthonában, hanem az ő lakásának egyik vendégszobá­jában nyert elhelyezést a Berlin­től északra fekvő Lobetalban. Hol­mer a lépést egyeztette főnökei­vel, miután Honeckerék már de­cemberben ilyen értelmű kérés­sel fordultak az evangélikus egy­ház berlin-brandenburgi szerve­zetének vezetőségéhez. Stephan Hermann, a neves író levélben kérte az NDK legfőbb ügyészét arra, hogy Honecker és Hermann Axen esetében — te­leintettel a két idős ember rossz egészségi állapotára — legyen el­néző, és ne ragaszkodjék a vizs­gálati fogság elrendeléséhez. Herman írása szerint „mindket­ten súlyos hibákat követtek el, s ezért felelniük kell majd a bíró­ság előtt. Ugyanakkor a jogálla­miság útjára lépő NDK nem lé­tezhet az engedékenység fogalma nélkül. A mégoly súlyos válság dacára sem szabad teret engedni az elharapódzó bosszúvágynak" — hangoztatja Hermlin. Testületileg lemondott az NSZEP—MSZP Lipcse megyei ve­zetősége. Drezda után immár a második megyében kerül sor er­re a lépésre, ami a párton belüli bomlási folyamat felgyorsulását jelzi. Kettéválik Romániában a Nemzeti Megmentés Frontjának Tanácsa A State Department bírálja Bukarestet Bukarestből jelenti ez AFP. Két külön szervezeti egységre vá­lik szét Romániában a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa. A lé­pés célja, hogy egyfelől lehetővé tegye a pártok részvételét a hata­lom ideiglenes gyakorlásában, másfelől a front indulását a má­jusi választásokon. Tőkés László református lel­kész a Rompres hírügynökség te­mesvári munkatársának adott nyilatkozatában támogatásáról biztosította a Nemzeti Megmen­tési Frontot. A református lelkész ugyanak­kor nem rejtette véka alá, hogy bizonyos kérdésekben — így pél­dául a magyar iskolák, illetve Pálfalvi Attila oktatási minisz­terhelyettes menesztése ügyében — elégedetlen a front lépéseivel. Világossá tette azonban: kitart a front mellett, ha az teljesíti a nemzetiségek életét is átfogó de­mokratizálási programját. Az MTI washingtoni jelentése szerint az amerikai külügyminisz­térium szóvivője szerdán minden korábbinál élesebben bírálta a román Nemzeti Megmentési Front politikáját. Értesülések szerint a legújabb bukaresti fej­lemények tükrében kétségesebb, mint valaha, hogy James Baker amerikai külügyminiszter februá­ri moszkvai útja kapcsán elláto­gat Romániába is. Bizonyos vi­szont, hogy Baker felkeresi Prá­gát. A legutóbbi bukaresti tünteté­sek megmutatták, hogy a hagyo­mányos pártok, a diákcsoportok növekvő mértékben elégedetlenek a front kormányával, mondotta a külügyi szóvivő. ■ Magyar Nemzet Pozsgay Imre kibuclá­toga­tóban „Politikamentes" országjáró körutat tett szerdán, izraeli lá­togatásának negyedik napján Pozsgay Imre — jelentette az MTI Az államminiszternek vendég­látói egy arab falu, Bak'a al-Gar­­bia életét mutatták be délelőtt, majd a kirándulás a festői Haifá­ban,­­a zsidó állam tengeri kapu­jánál folytatódott. A küldöttség az ország északi részét átszelve, a Kinneret-tó partján működő Ein Geri kisbuc­­ban tett rövid látogatást, majd Názáretet érintve, egy másik ki­bucban, a bibliai városhoz­­közeli Kefár Háhoreshben töltötte az es­tét A ki­buc vezetői tájékoztatást adta­k erről a sajátosan izraeli, kommunisztikus elvekre épülő, de hatékony gazdálkodási módról. Elhangzott, hogy a fiatalság mind jelentősebb hányada fordít hátat az egykor a pionírszellem megtes­tesülésének számító kibucmozga­­lomnak, amely jelenleg a nem egészen négymilliós lakosság 3,5 százalékát foglalkoztatja. Pozsgay Imre csütörtökön Je­ruzsálemben Jichak Samir kor­mányfővel tárgyal, és pénteken tér vissza Budapestre. ..Nemzeti Imareggeli'* Antall József kelet-közéé­p-európai ismertetője Washingtonban (Tudósítónktól) „A hírcsinálók reggelijén”, a washingtoni nemzeti sajtóklub egyik szokásos rendezvényén ta­lálkozott újságírókkal a Magyar Demokrata Fórum elnöke, aki William Roth deleware-t, és — a Kelet-Európa iránt különösen érdeklődő — Christopher Dodd Connecticut­ szenátorral is tár­gyalt. Antall József és a vele együtt Amerikában tartózkodó Jeszenszky Géza részt vett azon a szerdai ebéden is, amelyet Don Quayle alelnök adott a Hil­ton Szálló nagytermében a csü­törtöki „nemzeti imareggeli" több száz amerikai és külföldi vendégének. Nem sokkal lapzár­tánk előtt fogadták az MDF po­litikusait a szövetségi képviselő­ház külügyi bizottságának tagjai, s később Tom Lantos kaliforniai képviselő várta őket. A sajtóklubban Antall József útjuk céljaként említette, hogy meg akarták ismertetni az ame­rikai közéletet az MDF elképze­léseivel, amelyeket rögvest vázolt is,­­bemutatván pár szóval a szer­vezetet magát is (ám a helyszín­hez illően a kérdésekre válaszol­va is kerülte, hogy külföldön folytasson bárminemű pártpolé­miát, latolgasson­­konkrét vá­lasztási és koalíciós esélyeket). Hangoztatta a jogállam megte­remtésének fontosságát és az európai értékek, az Európához tartozás — történelmünkben mindig kifejeződött — vezérlő elvét, ami az alapja annak, hogy működőképes piacgazdaságot és politikai demokráciát teremt­sünk hazánkban. Antall nyoma­tékkal jelentette ki, hogy pártja nem­ „harmadik utat" keres, ha­nem a magyar gazdaság privati­zálására törekszik, de ezt nem elkapkodva téve, tehát a vegyes gazdaság rövid szakaszán át, el­kerülendő az összeomlást. Mindez nem megy külföldi tő­kebefektetések nélkül, s hang­súlyozta, hogy szükség lenne a megfelelő egyensúlyra a német —osztrák és az angolszász meg egyéb gazdasági kapcsolatok kö­zött, ez biztosíthatja a többi közt a magyar gazdasági függetlensé­get. Ha az elmúlt hetven évben a Nyugat a maihoz hasonló érdek­lődést tanúsított volna irántunk, „megtakaríthattuk volna a tota­litarizmus évtizedeit” — jegyezte meg fanyarul. S ha fontos is a regionális együttműködés szom­szédainkkal, nem­ helyettesíthe­ti bekapcsolódásunkat az európai integrációba. Antall szólt a Var­sói Szerződés átalakulásáról, megfelelően a kelet-közép-euró­­pai országok törekvéseinek. A kérdések során persze őt is faggatták Gorbacsov — e napon Washingtonban mindenkit a szokottnál is jobban izgató — kilátásairól. Az MDF elnöke ál­lamférfiúi óvatossággal nem zárt ki semmi fordulatot, ám azt­ hangsúlyozta, hogy a világ és Ke­­let-Közép-Európa számára fon­tos volna Gorbacsov maradása. Hiszen hazánk és térségünk szá­mára is igen nagy veszélyt je­lentene a visszarendeződés a Szovjetunióban, s itt utalt a szov­jet csapatok jelenlétére. Kifejezte reményét, hogy a kelet-európai országok már eljutottak addig, hogy nehéz volna akár közvet­ve, akár közvetlenül náluk visz­­szarendeződést végrehajtani. Ezért is fontos a Nyugat érdek­lődése, gazdasági és politikai je­lenléte. S persze nagy reménye­ket fűzünk a­­bécsi haderő-csök­kentési tárgyalásokhoz, miként jó esély van rá, hogy még az idén, vagy legkésőbb jövőre kivonják hazánkból a szovjet csapatokat. A Nyugat támogatására pedig azért is szükség volna, méghozzá sok formában, mert a lakosság már aligha képes további áldoza­tokat hozni, s a szociális elége­detlenség szerte Ke­let-Közép-Eu­rópában megbuktathatja a vál­tozásra törekvő új kormányokat is. Jeszenszky Gé­za a sajtóérte­kezlet végén bejelentette, hogy a jövő héttől az MDF-nek állandó amerikai képviselője lesz. , Avar János Távozott a bősi nagytröszt és lemondott a Prága, január 31. * A csehszlovák régi rendszer egyik tipikus képviselője távozott szerdán a csehszlovák közéletből; a pozsonyi kormány felmentette tisztségéből Vladimir Lokvencet, a bős—nagymarosi vízlépcső­építkezés szlovák kormánybizto­sát. A szlovák kormány egyben javasolta a prágai szövetségi ka­­binettnek, hogy Lokvencet ment­sék fel a vízierőmű-építkezés csehszlovák kormánybiztosi meg­bízatása alól is. Lokvenc neve valósággal összeforrott a neoszta­­linista rezsim megalomán vízi­­erőmű-rend­szerével, évtizedeken át a legnagyobb lelkesedéssel, mondhatni megszállottsággal vé­delmezte a környezetromboló, a két ország viszonyát hosszú idő­re megzavaró vállalkozást. Lok­venc helyére a pozsonyi kormány a Dominik Kocinger erdő- és viz­ei Dominik Kocinger erdő- és víz­gazdálkodási miniszterhelyettest javasolta szlovák kormánybiztos­nak. A kabineti ülése után tartott sajtótájékoztatón a szlovák kor­mányfő egyébként azt hangoztat­ta, hogy „gyorsítottan, de felelő­sen” kell megítélni a Magyar­­országgal kötött kormányszer­ződésből fakadó intézkedést, „vé­gül is nem lehet figyelmen kívül­­hagyni azt a tényt, hogy a víz­lépcső-építkezés eddigi költségei 16 milliárd koronát tesznek ki”. Csehszlovákiában szerdán még egy politikus távozását jelentet­ek be: a cseh parlamentnek be­nyújtotta lemondását Frantisek Pltra, cseh miniszterelnök. Pltra hosszú évitizedeken át, különbö­ző szinteken mezőgazdasági ügyekben illetékes CSKP-funk­­cionárius volt, dél-csehországi cseh kormányfő kerületi vezető titkár, a CSKP KB mezőgazdasági, kérdésekben illetékes titkára, beválasztották a CSKP legfelsőbb vezető testüle­tébe, az elnökségbe is. A cseh kormányfői posztot 1988 októbe­rétől töltötte be és aztán is­­meg­tartotta, hogy a megújulási moz­galom győzelme nyomán a cseh kabinettel átalakították, és­ ab­ban kisebbségbe­­kerültek a kom­munisták. Pitrát a múltban azon kevés CSKP-vezetők között tar­tották számon, akitől nem volt idegen a reformok gondolata, és emberi kvalitásait tekintve is ki­tűnt társai közül. Lemondólevelében most azt ír­ta, akkor akart lemondani, ami­kor reális remény nyílt a szabad és demokratikus társadalom meg­teremtésére, s nem akkor, amikor azok távoztak, akik a múlt rend­szerben visszaéltek a hatalom­mal. Pitra őszintén beismerte, most kell megfizetnie az adót, hogy annak idején szigorúan tar­totta magá­t a pártfegyelemhez és a november 17-i rendőrakció után a pártelnökség határozatát vég­rehajtva, a brutális rendőrakciót védelmébe vevő televíziós beszé­det mondott. Pitra utalt arra, hogy a régi párt- és állami veze­tés­ben ő volt az első, aki már november 19-én, televíziós beszé­dének napján a rendőrakció ki­vizsgálására kérte fel a cseh fő­ügyészt, de személyének és mos­tani tevékenységének megítélése­kor sokan nem tudnak elvonat­koztatni múltjától. Ezért és egészségi állapota miatt határoz­ta el lemondását, hangoztatta a kommunista párti politikus. Láng Péter A szélsőségesek ellenőrzik Koszovó egy részét Belgrádból jelenti az MTI. A koszovói Podujevóban, Uroseva­­con és Lipljan környékén az al­bán szélsőségesek gyakorlatilag átvették a hatalmat — jelentette szerdán este a Tanjug hírügynök­ség.­­ Az utakat elbarikádozták, ellenőrzik a járókelőket és az uta­sokat. A pristine—Krusevac— Belgrádi és a pristina—Skopjei országúton lehetetlenné tették a közlekedést. A biztonsági erőkkel történt összecsapásokban szerdán este három albán nemzetiségű tüntető életét vesztette. Csütörtök, 1990. február 1. A kivonás A magyar kormány és a köz­vélemény álláspontja szerint sem­­­mi akadálya, ámi több,­­kívánatos, s hogy a szovjet csapatok a lehető legrövidebb időn belül kivonul­janak hazánkból, e tekintetben is helyreálljon a szuverenitásunk. A kívánságot az is alátámasztja, amit Németh Miklós miniszter­­elnök­­mondott parlamenti­­beszé­dében : a szovjet csapatok itt állo­­másoztatása „egy korábbi, ma­­már minden tekintetben megha­ladott politikai és a­ katonai kon­cepció következménye ..Bát­ran hozzáfűzhetjük, a régi­­kon­cepciónak két része volt. Az egyik Valóban a katonai egyensúly, a fenyegetettség érzetének a fenn­tartását szolgálta, a másik funk­ciója viszont a ,felügyelet” volt, a szocialista országok belső, régi rendje fölött. Gorbacsov Szovjet­uniója ez utóbbiról ünnepélyesen lemondott — a háború utáni ka­tonai korszak­­pedig lezárult, s­­re­mélhetően valamilyen tragikus fordulat sem hozza vissza. Európai keretekben Az új Európában ne legyenek­­(se Keleten, se Nyugaton) táma­dásra alkalmas fegyverek és ide­gen földön állomásozó csapatok. Ennek a kívánságnak kis — de­­bennünket közelről érintő — ré­széről kezdődnek ma tárgyalások Budapesten, a szovjet csapatok kivonásának az ütemtervéről. Ab­ban a tudatban ül asztalhoz —­­feltehetően —, mind a két fél, hogy egy nemzet óhajáról tanács­koznak, amely egyúttal a nagy­­egésznek, az általános európai­­fejlődésnek is része. Nézzük előbb az egész földrészt érintő számokat. Brüsszeli ada­tok szerint jelenleg az NSZK- ban 225 ezer amerikai, 60 ezer i brit, 50 ezer francia, 25 ezer ibel­­iga, 7700 holland és 7000 kana­dai katona állomásozik. A „mi ol­dalunkon” a Szovjetunió — a ha­tárain kívül —, mintegy félmilliós ,haderőt állomásoztak ebből !Ma­­gyarországon 60 ezret, Csehszlo­vákiában 80 ezret, az NDK-ban­­pedig 360 ezret. Mint látni, Iha­­zzánk e tekintetben nem nyom túl sokat a latban. Mi­­több — Kár­páti Ferenc­­honvédelmi­­miniszter szavaival — földrajzi­­helyzetünk­­is lehetővé teszi a gyors kivonást anélkül, hogy ez Magyarország vagy a Varsói Szerződés bizton­ságát veszélyeztetné. Mindez azonban nem légüres­­térben van, hanem európai kere­tekben, olyan körülmények­­kö­­zött, amikor a két fél— a hatal­mas katonai erőt kézben tartó i NATO és a Varsói Szerződés kép­viselői éppen arról tanácskoznak­­Bécsben, miként lehetne kölcsö­nösen, hitelesen, kellő ellenőrző gépezet kialakításával egész Eu­rópában csökkenteni, visszavonni, csak védelemre beállítani a had­erőket. Az osztrák fővárosban­­két, párhuzamos tanácskozás is folyik: egyrészt az atlantiak és a varsóiak között a tényleges csökkentésről, amelynek az első, láttörő lépését magában foglaló megállapodása előreláthatóan még az idén létrejön. A helsinki har­­­mincötök­­pedig egyéb katonai bi­zalomerősítésről cserélnek véle­ményt. Fanyalgók ! Egyes vélemények szerint a ma­gyar (és a csehszlovák) „sietség” ezt a ritmust, ezt az összeurópai­­megoldást zavarja, más szóval: felőre szaladunk, holott Bécsben már érlelődik egy kölcsönös, te­hát az egész európai katonai trendszert átalakító egyezmény.­­Ilyen fanyalgás kétségtelenül érezhető Moszkvában is, egyes NATO-körökben is. A Krasznaja Zzvezda cikke — amellyel a ma­gyar külügyminisztériumi állam­titkár vitába szállt — az egyik f­ele ennek. Németh Miklós és Vu­zskov miniszterelnök még de­cemberben megállapodott ugyan abban, hogy a szovjet csapatokat­­hamarosan ki lehet vonni Ma­gyarországról , de .Moszkva úgy látszik szeretne ezért ellenszol­­­gáltatást kapni a Nyugattól: ez a kivonulás nemzetközi megállapo­dáson és kölcsönösségen alapuló alku legyen, és ne a szövetségi rendszer bomlásának a terméke. S az atlantiak? Természetesen céljuk a szovjet csapatok vissza­vonulása, de tekintettel az igen zavaros európai helyzetre, ők is közös megállapodással, ellenőr­zötten, stabil körülmények között kívánják ezt és olyan döntések­kel, amelyeknek garanciája (gor­bacsovi hitele) van. Vagyis a nyu­gatiak egy valóban átalakuló, gyökeres reformjait megvalósító keleti partnert kívánnak. Ezért húznak többségükben inkább az általános és jól ellenőrizhető meg­állapodások felé. A Neue Zürcher Zeitung így ír: „A NATO főha­diszállásán nem csinálnak titkot abból, hogy ezek a kinyilatkoz­tatások (­mármint a magyar és a csehszlovák kivonási sürgetések) egy év múlva, a bécsi megálla­podás aláírása után, jobban illet­tek volna a tájba.” A „magyar mozgalom" azon­ban a túloldalon is terjed. A bel­ga kormány egy tagja arról be­szélt, hogy ki akarnak vonulni nyugatnémet területről, a hollan­doktól sem idegen az ilyen szán­dék. Úgy látszik, mindkét tömb­ben „a kicsik” igyekeznek vissza­szerezni mozgási szabadságukat a­­nagyokkal szemben. S ennek le­­het jó hatása: ösztönözheti a ha­talmakat a bécsi tárgyalások gyorsítására. A brit külügyi és védelmi mi­niszter viszont — annak a láttán,­­hogy az enyhülés általános jelei­nek a hatására az amerikai kong­resszus nagyszabású ,kivonási és fegyverzet­takarékossági terveket dédelget, Washingtonban termett S Thatcher asszony üzenetével: kor­mánya nem hagyja magát bele­kergetni a védelmi kiadások „el­sietett” csökkentésébe. Hurd kül­ügyminiszter szavaival: „Senki­­­em tudja biztonsággal megmon­dani nekem, ki lesz hatalmon bármelyik kelet-európai ország­ban tizenkét hónap múlva, sem azt, vajon ezek az országok de­mokráciák vagy diktatúrák lesz­nek-e, és milyen politikát fog­nak folytatni.” Mint látni, a­­bé­kés és higgadt belpolitikai átme­net Kelet-Európában­­ össze­függ a csapat- és fegyverzet­csökkentéssel, elősegíti azt. Az amerikai törvényhozók nagyvonalúak: a fegyverkezési­­megtakarításból hatalmas össze­geket­ szánnának hazai szociális programok finanszírozására és Kelet-Európa támogatására. Mi­után százmilliárdos összegről van szó, e terveket nagyon is érde­­lmes a távolból, megfontolt kez­deményezésekkel ösztönözni. Francia vélemény szerint viszont az NSZK-ban állomásozó francia, brit, belga, holland erők jelenlé­te a „különleges szolidaritási vi­szonyt tükrözi”, amelyet a bécsi tárgyalások nem érintenek. Vagyis még a bécsiek sem. Új viszony A Varsói Szerződés tájain is vannak különbségek. Magyaror­szág nem tartozik a „nyugati ha­diterephez”, hanem a peremen lé­vő délnyugatihoz — ellentétben az NDK-val Lengyelországgal és Csehszlovákiával. Ez utóbbiak között különleges jelentősége van az NDK-nak. Két okból is. A szov­jet és az amerikai erők zöme a két német állam területén állo­másozik. Ez a háború öröksége, a megszállásé, a négy zónára osz­lásé, és ezt a korszakot nem zár­ta le békekötés. Az ottani szov­jet csapatokat azóta is (NDK ide vagy oda) „a Németországban ál­lomásozó erőknek" nevezik. Mind (az­ Egyesült Államok, a Szovjet­unió, Nagy-Britannia és Francia­­ország, mind a két német kor­mány változatlanul azt vallja, hogy az egykori győztesek máig felelősséget viselnek a német kér­dés megoldásában. Ezt a felelős­séget­­kell érvényesíteni az egy­séges Németország létrejöttének a folyamatában, amíg fölöslegessé nem válnak a második világhá­borúból örökölt jogaik és kötele­zettségeik. Addig azonban aligha vonulnak­­ki innen teljes mérték­ben az amerikai és a szovjet csa­patok. Magyarország nem tartozik a történelemnek e fő sodrába. Kí­vánságaink érvényesítésekor azonban nyilvánvalóan figyelem­be kell venünk mind a Szovjet­unió érdekeit, mind annak a Nyu­gatnak a szempontjait, amelyhez igyekszünk közeledni, támogatá­sát várjuk. A magyar kivonási óhajnak döntően belpolitikai okai vannak. Horn Gyula külügymi­niszter a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal folytatott beszélgeté­sekor szólt arról, hogy a szovjet csapatok kivonása nem azért je­lentős, mert különben beleszólnak a magyar belpolitikába. Ma már nem szólnak bele. Viszont irritál­ják a közvéleményt. Nem szov­­jetellenességről van tehát szó a m­agyar kormány részéről — szö­gezte le a­­külügyminiszter, de a­­két ország között új viszonynak kell kialakulnia. Éppen a magyar—szovjet vi­szony fejlődéséhez szükséges ez a kivonulás, az egyenrangú kap­csolatok teljes érvényesülése. Ezt szolgálják a mostani tárgyalások, a magyar igények megfogalmazá­sa, nem a „ruszkik haza” utcai kiabálás módszerével, hanem a Civilizált tárgyalás, a távlati ma­gyar érdekek és az újjáalakuló Európa szellemében. Olyan mó­don, ahogyan ezt manapság az atlanti világban is elképzelik, megfogalmazzák és megkívánják, ahogyan azt a békés átmenet is megköveteli. Tatár Imre Égetik a lengyel dossziékat is Varsóból jelenti az MTI. Czes­law Kiszczak lengyel belügy­miniszter szerdán parancsot adott a belügyminisztérium és a biz­tonsági szolgálat titkos aktái megsemmisítésének azonnali fel­függesztésére. A Szolidaritás különösen eré­lyesen követeli a biztonsági szol­gálat dokumentumainak meg­őrzését, archiválását, főleg az 1981-es szükségállapot, majd az azt követő évek időszakából.

Next