Magyar Nemzet, 1990. április (53. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
Arai: »..TO forintMagyar Nemzet ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR $£01 βΕΚ£30Λ1 no n UHU IftftO. április 2. Lilirtfalv«· 77. *71M Struccpolitika A múlt héten hozta nyilvánosságra január—februárban végzett felmérésének eredményeit a Gazdaságkutató Intézet. Ebben a gazdálkodó szervezetek és a lakosság 1990-re várható magatartásáról adott képet. Rendkívül jellemző a kép, amelyik a vállalati és a lakossági várakozásokból rajzolható meg az ország gazdaságáról. Vegyük sorra az összkép alkotóelemeit. Az ország számára az egyik létfontosságú terület a rubel és a dollár irányú export—import mérleg alakulása. A vállalati prognózisok öszszességében a termelés változatlan szinten tartásával számolnak, miközben már a legnagyobb értékesítési akadálynak a kereslet csökkentését tekintik. A gazdálkodók nagyobb része — feltehetően az előző évek erélytelen kormányzási tapasztalatai alapján — nem veszi komolyan a kormányzati elhatározást a rubelaktívum, és így a rubelexport csökkentésére. A gazdálkodók által várt exportcsökkenés jóval kisebb a magyar—szovjet szerződésben aláírt mértéknél. Különösen igaz ez a vidéki, foglalkoztatási gondokkal küszködő körzetekben. Mindez jelzi a vállalatok gyenge alkalmazkodóképességét. Lélektanilag talán az is meghúzódhat a háttérben, hogy bár a rubelexport csökkenésével elvben, az érintettek többsége egyetért, de ezt a kívánalmat saját vállalatára nézve nem tartja követendőnek senki sem. A rubelexport visszafogására és a belföldi kereslet visszaesésére a gazdálkodók jelentős része a dollárexport növelésével reagál. E pozitív folyamatnak azonban vannak ellentmondásos elemei is. Egyes területeken a konvertibilis export növekedéséhez képest a változatlan nagyságú termeléshez szükséges tőkés import növekedése két és félszeres arányú volt. Ez — ha figyelembe vesszük, hogy a magyar gazdaság átlagosan hatvan százalékos tőkés importhányaddal működik — nem éppen szívderítő. E kedvezőtlen részjelenséget ráadásul nem hozhatjuk összefüggésbe az importliberalizációval. Aggodalomra ad okot az is, hogy a gazdálkodók többsége a kereslet csökkenésére erőteljes áremeléssel válaszol. Átlagosan mind vevői, mind eladói pozícióban 20-22 százalékos termelői árszínvonal-növekedéssel számolnak az idei évben az iparvállalatok. A tapasztalatok szerint a vállalati prognózisok az értékesítési áremelés mértékét alá szokták becsülni. Már önmagában ezeka tények olyan nyomást gyakorolnak a fogyasztói árakra, ami alapján nem kell jóstehetség kimondani a 20 százalék alatti inflációs elhatározások tarthatatlanságát. A leírt, tipikusan szocialista, bürokratikus-monopolista magatartása nem változtatott az eddig végbement átalakulás. A felmérés szerint ugyan örvendetesen nőtt a külföldi részesedéssel működő vegyes vállalatok, kft.-k száma, de az egy szervezetbe bevitt külföldi tőke átlagos nagysága erősen csökkent. Vagyis a magyar partnervállalatok az esetek többségében csak az adókedvezmény megszerzése miatt törekszenek a minimális nagyságú külföldi tőke bevonására. Az ilyen akciók ráadásul összekapcsolódnak személyes pozíciók átmentésével, megerősítésével is, ami a valóban szükséges, valódi átalakulások ellen hangolhatja a közvéleményt. Nem javul a helyzet a fizetési fegyelem, a vállalati sorban állás terén sem. A vállalati várakozások szerint ez évben is növekedni fognak a pénzügyi nehézségek, a kölcsönös nem fizetések, a sorban állások. A Gazdaságkutató Intézet szakemberei úgy vélik, ez ellen önmagában adminisztratív eszközökkel nem lehet fellépni. Praktikusnak tartanák a sorban állások egyszeri, klíringezés útján történő csökkentését, így a tartozásaikat meghaladó követelésekkel rendelkező vállalatok kiesnének e körből. A folyamat végén csak a ténylegesen eladósodott vállalatok maradnának, amelyekkel szemben a felszámolást, a csődeljárást könyörtelenül meg kellene kezdeni. A gazdálkodói szférában lejátszódó folyamatok egyelőre tehát sok örömre nem adnak okot. A vállalatok többsége struccpolitikát folytat, a nyilvánvaló recesszió jelei ellenére is a termelés változatlan szintű fenntartásával, vagy csak kismértékű csökkenésével számol. A dolgozók előtt az adott cég helyzetét általában jobbnak tüntetik fel a valósnál, így az előbb-utóbb úgyis jelentkező kényszerek nyomán a termelésvisszaesés, az elbocsátások sokkszerűen, felkészületlenül érik majd az alkalmazottakat, akiket így persze könnyebb lesz tömegdemonstrációkba, sztrájkokba belevinni. A kereslet visszaeséséből adódó termeléscsökkenés nyomán a gazdálkodók általában nem a piaci alkalmazkodás, hanem a költségáthárítás, áremelés sajátos szocialista-monopolista útját választják. A Fentiek alapján nem meglepő a lakosság magatartása. Az inflációtól való — esetenként túlzott — félelem nyomán egyrészt csökkenti megtakarításait, másrészt azokat rövid lejáratú formákba és konvertibilis valutákba igyekszik átváltani. Egyre nagyobb azon családok aránya, akiknek tartalékai — különösen az év eleji, nagy központi áremelések miatt — kimerültek. Ezért az év közepétől, végétől — különösen, ha az új kormányzat nem tesz hathatós intézkedéseket az infláció gyorsulásának megállítására— növekvő társadalmi feszültségek mellett a béremelési követelések erősödni fognak. A lakosság fizetési fegyelme is romlik majd a kimerülő tartalékok miatt. A közhangulatot rontani fogja a több tízezresre, esetleg százezer körülire felduzzadó munkanélküliek serege is. Igen nehéz feladatok előtt áll tehát a leendő új kormány, amelynek sokkal inkább összefogásra, mintsem ordas pártmarakodásra van szüksége. Az ország bruttó adósságállománya, a 21 milliárd dollár a mai árfolyamok mellett meghaladja az ország egy egész évi bruttó hazai össztermékét, GDP-jét. A gazdálkodók piaci alkalmazkodóképessége kicsi, az árnövelési törekvések állnak előtérben. Ezért a kínálatbővítés, piacépítés érdekében közgazdasági és adminisztratív eszközöket egyszerre kell majd bevetni. Az is nyilvánvaló, hogy a külföld segítsége nélkül a válságból való kilábalás nagyon kicsi az esélyünk. Ezért alternatív megoldásokat kellene kidolgozni a tekintetben is, hogy a fejlett világ segítsége milyen mértékű, milyen formájú lesz, lehet. Világosan a közvélemény elé kellene tárni, hogy előbbitől is függően, a válság terheit hogyan lehet igazságosan elosztani a kormányzati szektor, a vállalatok és a lakosság között. Ekkor lehet — hiteles program és bizalom birtokában — elvárni azt a néptől, hogy végigszenvedje ezt az évtizedet, de legalább azzal a tudattal, hogy az áldozat nem hiábavaló, mert van remény a boldogabb, nyugodtabb új évezredkezdetre. Budai János Élesedő izópárbaj Moszkva és Vilnius között A litván határozatok visszavonását követeli Gorbacsov Az évszázad utcai összecsapásai Londonban Thatcher adótörvénye miatt A külpolitikai helyzet A SZOVJET-AMERIKAI VISZONT központi kérdésévé válhat Litvánia ügye: ha Moszkva erőszakot alkalmaz a köztársaságban. Ezt hangoztatták amerikai kormánykörök a The New York Timesban, rámutatva, hogy e kérdésben sok mindent tisztázhat Sevardnadze szovjet külügyminiszter szerdától péntekig zajló washingtoni látogatása. A hét végi vilniusi jelentések szerint a szovjet hadsereg — a kis lépések taktikáját alkalmazva — egyre több középületet száll meg a litván fővárosban Éles hangú üzenetváltásra került sor a hét utolsó napjaiban Gorbacsov szovjet elnök és Landsbergis, a litván Legfelső Tanács vezetője között. Gorbacsov megfigyelők által is „kemény hangvételűnek" minősített üzenetében felszólította a litván vezetőket, hogy helyezzék haladéktalanul hatályon kívül „jogellenes határozataikat", melyek ellentétesek a szovjet alkotmánnyal és „veszedelmes zsákutcába” vezetnek. Landsberg is elítélte Gorbacsov felhívását, s úgy nyilatkozott, hogy a szovjet elnök nem hajlik a párbeszédre Litvániával. Az „elfogadhatatlan" moszkvai üzenetet mai és holnapi ülésén vitatja meg a litván törvényhozás. A ROMÁNIAI FORRADALOM győzelmét követő századik napon megemlékezéseket tartottak a szomszédos országban. Iliescu elnök beszédében hangoztatta: Marosvásárhely tanulságait le kell vonni, de előtérbe kell helyezni az „ország érdekeit". Az erdélyi románok és magyarok közötti feszült viszony némi csillapodását tükrözi az a közös nyilatkozat, amelyet Kolozsvárott tettek közzé egy nemzetiségi tanácskozást követően. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének két megyei szervezete és a Vatra Romaneasca hasonló csoportjai a dokumentumban leszögezték, hogy békében kívánnak élni, s állást foglaltak a széthúzó és destabilizáló kísérletek ellen. Az ötpontosnyilatkozat rögzíti, hogy kifizeteltéréseket és konfektushelyzeteket tárgyalásokon kell rendezni.Azt is megállapították, hogy a többségi lakosságnak „erkölcsi kötelessége megértést és jó szándékot tanúsítania a kisebb lélekszámú közösség iránt”. A romániai nemzetiségek csupán azt akarják, hogy ismerjék el különbözőségüket, kultúrájukat, vallásukat — állapította meg a Reformé, a francia protestánsok hetilapja, kifejezve aggodalmát, hogy a „Temesváron született, reménység szétfoszlóban van". Paradox követelés, ha erőszakkal akarják rákényszeríteni Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét arra, hogy adja fel elemi jogait — állapította meg a francia lap, utalva arra, hogy az erdélyi magyarság soraiban egymillió protestáns él. E kérdéskörhöz kapcsolódik az a hír is, hogy az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete a szórványmagyarság kérdésével foglalkozó bizottságot hozott létre, amelynek a védnökségével megkezdődött a csángó-magyar csoportok szervezése. A Die Welt hét végi számában visszatért a marosvásárhelyi eseményekre, s olyan értesülésről számolt be, amely szerint a román nacionalista hangadók ötezer lejt, mintegy egyhavi fizetésnek megfelelő összeget kaptak a pogromban való részvételért. A Die Welt szerint a pénz Spanyolországból érkezett, ahol az egykori fasiszta Vasgárda neves képviselői élnek. HATÁROZOTT HANGNEMBEN szólt De Michelisszel folytatott budapesti eszmecseréjén Horn Gyula arról, hogy a Nyugat gyakorlatilag csak szavakban járul hozzá a környező országokban élő magyarság problémájának megoldásához, s tétlen marad, amikor konkrét esetekben kellene felemelnie szavát. A magyar külügyminiszter úgy vélte, hogy az április 9-re tervezett pozsonyi lengyel—csehszlovákmagyar—osztrák—olasz magas színtű tanácskozásnak csak akkor van értelme, ha azon megvitatják a magyarságot sújtó politikai gyakorlatot, különös tekintettel arra, hogy a magyarság helyzete Csehszlovákiában is mind kényesebbé válik. A tanácskozáson ne csak általános kérdéseket vitassanak meg, konkrétan vizsgálják meg a kisebbségiek jogainak kérdéskörét — hangoztatta Horn Gyula. A csehszlovákiai nemzeti kisebbségekért küzdő mozgalom, az Együttélés hét végi alakuló kongresszusán úgy döntött, hogy választási koalícióra lép a Szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal A megfigyelők szerint ezáltal megnőtt az esélye annak, hogy a júniusi választások után a magyar nemzetiség nemcsak a szlovák, hanem a csehszlovák szövetségi parlamentbe is küldhet képviselőket. Jugoszláviából érkezett a hír, hogy megalakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége. A szervezet programjában hangsúlyozza, hogy Jugoszláviában létre kell hozni a RfMlfa nemzetiségek egyenjogúságának új modelljét, mert a korábbi intézkedések nem hoztak megfelelő eredményeket, a kis létszámú ?-fínZettSteek ~ a vajdasági magyarok — soraiban sem biztosít- kt asszimilációs folyamat megállítását. „A nemzetiségi , P?és legjobb megoldása az lesz, ha megvalósul az európai konföderáció, ha valamennyi országban valódi demokrácia jön létre s ha maradéktalanul tiszteletben tartják az emberi jogokat” — állapították meg azon a párizsi tanácskozáson, amely a kelet-európai változásokkal, a gazdaságpolitika átalkulással foglalkozott A nemzetközi WellTrieUnthrf.mttat 12k’ 1111 a térség számára katasztrofális veszélí rmiflió 8 törekvések elmérgesedése, s különösen pármiféle határrevizió követelése. (P. T. R.) Moszkvai tudősítésát televe Kemény hangvételűnek ítélik a litvánok Gorbacsov felhívását Moszkva, április 1. A litván parlament hétfőn és kedden tekinti át Mihail Gorbacsov szombati felhívását és ezt követően fogalmazza meg álláspontját, jelentette ki Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke a helyi televíziónak nyilatkozva. A szovjet elnök szombaton felhívást intézett a köztársaság lakosságához és a legfelső tanácshoz. Ebben drámainak minősítette a kialakult helyzetet és a litván vesztést tette felelőssé, mivel a népi küldöttek kongreszszusának a fehívására „a felelőtlen és jogellenes döntések eszkalációjával” válaszolt. Figyelmeztetett arra, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy „a szeparatista cselekedetek nem hatnak ki a Szovjetunió többi köztársaságával folytatott gazdasági, tudományostechnikai és más kapcsolatokra”. Azovjet vezetéshez érkező levelek és táviratok tömegére hivatkozva a felhívás burkoltan figyelmeztetett: az emberek a szovjet alkotmány és a szövetség megvédését követelik, hatékony gazdasági, politikai és adminisztratív intézkedéseket javasolnak. A gorbacsovi felhívás megállapítja: „ha most nem hallgatnak a józan észre, az események mindenkire nézve súlyos következményekkel járthatnak ... Javaslom, hogy Litvánia legfelső tanácsának ülésén haladéktalanul érvénytelenítsék a meghozott jogellenes határozatokat" — hangoztatja a szovjet elnök, mintegy előfeltételként állítva ezt a további tárgyalások elé „az egyetlen elfogadható alapon — a szovjet alkotmány keretein belül”. Az elnök nyilatkozata nekem meglehetősen keménynek tűnik — jelentette ki Romualdas Ozolas köztársasági miniszterelnök-helyettes a litván televízióban. Ugyanakkor kedvezően értékelte, hogy Gorbacsov nemcsak a vezetéshez, hanem a lakossághoz is fordult, s ez véleménye szerint reményt ad a helyzet enyhülésére. Landsbergis kifejtette, hogy a parlament elnöksége még nem vitatta meg a felhívást, de annyit azért megjegyzett: „nem lehet most azt követelni tőlünk, hogy mindazt megváltoztassuk, amit a szívünkben hordozunk”. A litván elnök háborús fenyegetést érzett ki a felhívásból. A szovjet fővárosban a hét végén olyan hírek terjedtek el, hogy Vilniusban a deszantosok további középületeket foglaltak volna el, így a pártkiadót és az ügyészség épületét Szombaton este a szovjet televízió híradójában cáfolták ezt A szovjet belügyminisztérium képviselője pedig hivatalosan is megerősítette, hogy szombatról vasárnapra virradóra a korábban elfoglalt épületeket is átadják a Litván SZSZK belügyminisztériumának. Vilniusból származó információk szerint viszont a középületek ellenőrzését átvevő rendőrök nem tartoznak a köztársasági belügyminisztérium állományába. Ez utóbbi értesülést erősítette meg Szergej Kraszavcsenko moszkvai képviselő is, aki ugyancsak litván források alapján azt közölte, hogy rendőri egyenruhába öltözött nem litván személyek vették át a deszantosoktól a középületek őrzését. Az orosz képviselő, aki a napokban Vilniusban járt, a Demokratikus Oroszország Tömörülés alakuló ülésén kijelentette, hogy a Moszkvához hű litván kommunisták meglehetősen nagy befolyással vannak a helyszínen levő szovjet alakulatok tevékenységére. A Demokratikus Oroszország Tömörülés, az orosz népi küldöttek első kongresszusát megelőzően a reformer képviselőket kívánja közös platformra hozni, az 1026 küldöttből eddig körülbelül 350-nek a támogatására számíthat. Szombaton a Moszkovszkaja Pravda az SZKP-n belüli konzervatív erők szerveződéséről adott hírt, közölvén, „az SZKP-n belüli marxista platform” programtervezetét Ezt a Marxista Pártklubok Föderációja készítette, amely egyesülésnek a taglétszáma — állapította meg a TASZSZ — csakúgy a dokumentum szerzőinek a neve, ismeretséie. A programtervezet, amely „a szocialista választásnak elkötelezett" erőket kívánja konszolidálni, élesen bírálja a jelenlegi állami és pártvezetést, mert arra törekszik, hogy „bármi áron megőrizze a párt és a társadalom formális egységét", és reformpolitikáját „a különböző társadalmi rétegek és politikai mozgalmak közötti lavírozással" biztosítja. A hét végén Moszkvában alakuló kongresszusát tartotta a szovjet Liberális Demokrata Párt A szervezet körülbelül háromezer tagot számlál s még a párttörvény elfogadása előtt, ám az alkotmány módosításával élve jött létre, a magántulajdon legalizálását, az állami intézmények ideológiáktól való megtisztítását írta zászlajára, s hogy a Szovjetunió ne legyen tagja semmilyen katonai szövetségnek. Lambert Gábor Washingtoni tudósítónk telexferintés* Ha az újságírókat hazaküldik, a tábornok itthon marad Washington, április 1. Baljós jelnek tekintik az amerikai fővárosban, hogy Moszkva kiparancsolta Litvániából a külföldi újságírókat Az ABC tévéhálózat vasárnapi vitaműsorában kapcsolták Vilniusból „az utolsó repülőgépen” távozni készülő tudósítójukat aki arról számolt be, hogy a litávánok aggodalommal látják a szemtanúk távozását s rosszat sejtenek, kivált Gorbacsov szombati, ultimátumszerűnek minősített üzenetét követően. A vasárnapi The Washington Post közli a telefonon elért litván vezető, Landsbergis megállapítását hogy Gorbacsov hangneme „váratlanul kemény” volt s feltételei elfogadhatatlanok. Ám a lap szerkesztőinek benyomása szerint Landsbergis mintha rugalmasabban beszélt volna, „átmeneti szakaszt” emlegetve és a függetlenségről való népszavazásra is hajlik immár. A kérdés csak az, hogy a nyugati fővárosokban annyira remélt kompromisszumkeresésre lesz-e idő és politikai akarat Ugyancsak a Postban Moynihan szenátor, a volt ENSZ-nagykövet igyekszik kiutat kínálni Gorbacsovnak, és vele szemben Bushnak is, aki a közkeletű vélemény szerint „csapdában” vergődik, vagy „veszélyes lejtőn indult el” a litvánkérdésben való habozásával. Moynihan elvként szögezi le, hogy Litvániának „vissza kell szereznie függetlenségét”, ám az ehhez vezető útnak — bevallottan időt is nyerendő vele — a nemzetközi jogi eljárást, a hágai döntőbíróság igénybe vételét javasolja, méghozzá magának Gorbacsovnak az 1988 decemberi ENSZ-beszédére hivatkozva. Forduljon Washington —■ éppen Gorbacsovnak akkor kifejtett nemzetközi jogi normáira utalva — a világszervezethez: adja vissza a balti állam(ok) szuverenitását, amit valójában Hitler minden jogalap nélkül játszott át Sztálinnak. Elfogadva a döntőbíráskodást, Gorbacsov nemcsak tekintélyét mentheti meg (és saját kezdeményezésének érvényesülését hangoztathatja), hanem a szenátor szerint „erősebb helyzetbe is kerül azokkal a szeparatista törekvésekkel szemben, amelyeknek nincs hasonló nemzetközi jogalapjuk”. Moszkva balti döntése és Washington reagálási kényszere mindenesetre — amerikai kormánytisztviselők szerint — a két világhatalom kapcsolatainak kritikus pillanatában esedékes: a hét derekán érkezik tárgyalni a State Departmentbe, majd a Fehér Házba Eduard Sevardnadze, akitől végre a júniusi csúcs dátumába való beleegyezést is várták. Litvánia árnyéka azonban idevetül, lám, az ABC tévé vasárnapi vitaműsora is az iraki atombomba-szerzési próbálkozásról szólt, ám a végén a részvevőket mégis csak a balti téma izgatta jobban, s a meginterjúvolt Paul Hitze óvta Bush elnököt attól, hogy Gorbacsov „túlélését” tekintse mindennél előbbre valónak. Pedig éppen ez a bökkenő: a kormányzat — mint az elnöknek pénteken Moszkvába küldött levele is tanúsítja — kötéltáncot jár, s nem szeretné, ha a nagyhatalmi kap.