Magyar Nemzet, 1990. május (53. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-02 / 101. szám

U esetén azzal, hogy szovjet politi­kánk szinte kimerül az ő támoga­tásában. Ráadásul „perverz mó­don”, minél gyengébbé válik a moszkvai vezető, „annál inkább tart minket kézben” — érvel Ab­rams, s megvádolja Bus­hékat az amerikai elveket feladó, tévesen alkalmazott „külpolitikával". S „ha az amerikai támogatás a de­mokráciának kompromittálódik a külföldi autokraták sorsára tett tétekkel, akkor legnagyobb érté­künket olcsón árusítjuk ki éppen akkor, amikor az történelmileg csúcsszinten áll a piacon”. A va­sárnapi The Washington Possban is akként érvel a Szovjetunióból emigrált, ma a Carnegie Alapít­vány főmun­ka­társaként rangos ■lakértörtek tartott Dimitri Si­mes, hogy Bush „rosszul válasz­tott” Moszkva és Vilnius között, ■ gyorsan el kellene ismernie Lit­vánia függetlenségét: nem sza­bad megkönnyíteni a Kremlnek éppen azoknak az irányzatoknak az elnyomását, amelyek valóban a nemzetközi közösség veszélyte­len tagjává tehetik a Szovjet­uniót Simes szerint ugyanis nem — mint Bakerék állítják — a peresztrojka és a litván függet­lenség között kell választani, ha­nem „a szovjet demokratizálás ügye és a birodalommentési kí­sérlet között”. A keddi The Wall Street Journal pedig felveti ve­zércikkében, hogy Gorbacsov „ne­tán immár akadályozójává vált annak a politikának, amelyhez a Nyugatnak érdekei fűződnek". Hiszen a Szovjetunión belüli re­formerek a telekommunikációs korban élnek, miközben a — nyu­gati — politikusok Talleyrand korában. William Hyland, Kitsinger volt munkatársa és most a tekintélyes Foreign Affaire szerkesztője, ak­ként ajánl kompromisszumot Moszkvának és Vanhisn­­k a The Washington Post­ban, hogy az előbbi nyilvánítsa érvénytelennek az 1940-es bekebelezési döntését (és akként szüntesse meg az „Al­kotmányos” vitát), míg a litvá­nok és a többi baltiak fogadják el az 1939. őszi, a nyomás ellené­re mégiscsak törvényes kormá­nyok által a szovjeteknek tett en­gedményeket a csapatállomásoz­­tatásra és folyosóra Kalinyin­­grádihoz. Ezt követően az európai államok garantálnák a balti sem­legességet, míg az Egyesült Álla­mok elfogadná a maradék szov­jet terület integritását, és persze azt is, hogy a további elszakadás­nak az unió alkotmányos rend­jéhez igazodva kell végbemennie. Avar János Berlin pénzügyi segítséget ígért a hazatérő szovjet katonáknak Moszkvából jelenti az MTI. Nem történt közeledés a leendő egységes német állam szövetségi hovatartozását illetően Moszkva és Berlin álláspontjában: az NDK kormánya lehetségesnek tartja Németország NATO-tagságát — e katonapolitikai szövetség szerke­zetének és stratégiájának meg­változását követően —, míg a Szovjetunió számára elfogadha­tatlan az ország tagsága az Észak-atlanti Szövetségben. Az álláspontok egyeztetése így a „4+2” tárgyalásokra marad — ez derült ki Lothar de Mattiere NDK-kormányfő vasárnap Moszk­vában tartott sajtóértekezletéből. De Matziere fontosnak és hasz­nosnak, tárgyszerűnek nevezte moszkvai tárgyalásait, megálla­pítva: voltak olyan kérdések, ahol egybeestek a tárgyaló felek né­zetei. Köszönetet mondott a szov­jet félnek az operatív tárgyalási meghívásért, s nyíltnak minősí­tette Mihall Gorbacsovval foly­tatott, több mint kétórás eszme­cseréjét, Nyikolaj Rizskovval tar­tott megbeszélését. A Szovjetunió tiszteletben tart­ja a németek önrendelkezési jo­gát, de a két német állam köze­ledése nemcsak természetes, ha­nem rendkívül összetett folyamat, amelyet veszélyes lenne „bekebe­lezéssel” helyettesíteni. Ez az egyensúly megbontásához vezet­ne, s aláaknázná az európai sta­bilitást — jelentette ki Mihail Gorbacsov, vasárnap Moszkvá­ban fogadva Lothar de Mai­­ziere-t. A szovjet elnök elutasította azokat az egyoldalú javaslatokat, amelyek a leendő egyesített né­met állam NATO-tagságát szor­galmazzák. Megállapította: a Szovjetuniónak törvényes joga részt venni az egyesített Német­ország nemzetközi státusának meghatározásában. Megítélésünk szerint ezt a célt szolgálná egy békeszerződés, vagy annak meg­felelő dokumentum a végleges, békés rendezésről — jelentette ki. Gorbacsov utalt arra, hogy a Szovjetunió és az NDK egymás­hoz közel álló nézeteket vall az egyesítés kulcsfontosságú külpo­litikai vonatkozásaiban, ami meg­könnyíti a kiegyensúlyozott meg­állapodások kialakítását. Lothar de Maiziere ezzel összefüggésben Berlin készségét fejezte ki a kompromisszumok keresésére. Az NDK kormányfője pénzügyi segítséget helyezett kilátásba az NDK-ból Szovjetunióba hazatérő szovjet katonák számára. A Ham­burger Abendblatt hétfői számá­ban megjelent nyilatkozatában Lothar de Maiziere közölte, hogy erről a kérdésről tárgyalni kíván a bonni kormánnyal. " Moszkva hajlandó újratársy­alni az NDK-val singkein­ a fegyverczillítá­si snngállapodásokat Berlinből jelenti az MTI. A Szovjetunió hajlandó újratár­gyalni az 1990-ben szállítandó ha­ditechnikáról és fegyverzetről kö­tött megállapodást az NDK-val — közölte az ADN-nek adott nyi­latkozatában az NDK leszerelé­si és védelmi minisztere. A moszkvai tárgyalások után nyilatkozó Rainer Eppel­mans szavaiból kitűnt, hogy a megálla­podás felülvizsgálatát Berlin kez­deményezte, mivel az NDK új vé­delmi koncepciója értelmében az idei évre lekötött, kétmilliárd NDK-márka értékű szállítmány­ra — benne rakétákra, helikopte­rekre és lőszerre — nincs többé szükség. A védelmi és leszerelő-,­s a minisztérium meg akarja taka­rítani a fenti összeget, miáltal valóra válhat a Népi Kamará­ban elhangzott bejelentés arról, hogy az NDK az idén negyvenhat százalékkal mérsékli katonai ki­adásait. A külpolitika hírei 0 (Washington, AP) Az Egye­sült Államok helyreállította a diplomáciai kapcsolatokat a Je­meni Népi Demokratikus Köztár­sasággal. A diplomáciai viszony két évtizede szakadt meg Wa­shington és Aden között. 0 (Moszkva, UPI) A román zászlóval azonos, kék-sárga-piros sávos lobogója lesz a jövőben Szovjet-Moldáviának — erről döntött nagy többséggel a szov­jet köztársaság parlamentje.­­ (Brüsszel, MTI) Franciaor­szág, az NSZK, Belgium, Hollan­dia és Luxemburg eltörli az NDK-állampolgárok vízumkö­telezettségét — jelentette be Há­gában a holland külügyminiszté­rium. 0 (Moszkva, MTI) A függet­len ukrán államiság megterem­tését tűzte céljául a megalakult Ukrán Republikánus Párt, amely máris háromezer taggal rendel­kezik szerte Ukrajnában. 0 (Nyugat-Berlin, MTI) Kö­zös nyilatkozatban ítélte el az emberi jogok megsértését, a más népekkel szemben alkalmazott erőszakot a két német állam par­lamentjeinek elnöksége. A nyi­latkozatban a Szövetségi Gyűlés és a Népi Kamara képviselői megerősítik, hogy német földről soha többé nem indulhat ki há­ború. Németország valamennyi szomszédja biztos lehet határai­nak sérthetetlenségében.­­ (Madrid, MTI) Sürgős porc­korongsérvműtétet hajtottak végre keddre virradó éjjel Bo­risz Jelcinen Barcelónában. A szovjet politikus, aki magánjelle­gű látogatáson­­tartózkodik Spa­nyolországban, a katalán TV3 autonóm televízió stúdiójában lett rosszul egy politikai és gaz­dasági témákról tervezett kerek­­asztal-beszélgetés előkészületei során.­­ (Moszkva, AP) A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvez­­da harminc évvel az eset után, részletes beszámolót közölt ar­ról, hogyan semmisítették meg 1900. május 1-jén Szverdlovszk közelében egy U—2-es amerikai kémrepülőgépet, s a nagyközön­ség első ízben értesülhetett arról, hogy az incidens során a szovje­tek tévedésből lelőtték egy sa­ját MiG—19-es vadászrepülőgé­püket is, amelynek pilótája éle­tét vesztette. A pilóta, Szergej Szafronov neve szerepelt az U-­2-es Incidens után kitüntetettek listáján, de most vasárnapig ti­tok volt, hogy a 90 éves pilóta poszthumusz kapta meg a kitün­tetést.­­ (Peking, MTI) Pekingben hétfőn este bejelentették, hogy Li Peng kínai miniszterelnök alá­írta azt a rendeletet, amelynek értelmében május elsejétől meg­szüntetik Utászában­ a tavaly március 8. óta érvényben levő rendkívüli állapotot.­­ (Wsihington, MTI) Kína mind nagyobb mértékben szállít hadiany­agot, nehézlövegeket, légvédelmi fegyvereket a kam­bodzsai vörös khmereknek, kö­zölte a The New York Times keddi jelentése.­­ (Moszkva, MTI) A Nyuga­ton „Black Jack" néven ismert, TU—160 típusú szovjet nehéz­bombázó egyelőre még távol áll a kívánt minőségi követelmények­től. Az elmúlt évben TU—180-as típusú gépeken repülés közben több száz esetben fordultak elő különféle rendellenességek. Ezt a Krasznaja Zvezda című katonai lap közölte az eddig szupertit­kosnak tartott repülőgépről szó­ló terjedelmes keddi cikkében. Magyar Nemzet Washingtoni tudusstónk telexjelentése A Fehér Ház megköszönte Teheránnak az újabb túnzelengedést Washington, május 1. Felejthetetlen emléke marad minden amerikainak a vasárnap esti tévélátvány: ott ugrált, gye­rekes örömmel Frank Reed szí­riai származású felesége a mas­­sachussettsi városka járdáján, ahol a háza előtt rá váró ripor­terektől akkor tudta meg, hogy — három esztendő után — nem­csak hír érkezett Bejrútban túsz­ként tartott férjéről, hanem an­nak elengedése is hamarosan vár­ható. „E£ Igaz?” — kérdezte ra­gyogó szemmel, és reményked­ve Fhliita Reed, aki kedden Wies­­badenban már találkozhatott is a hétfőn valóban kiszabadult 57 éves iskolaigazgatóval, ki annyi­ra szeretett Libanonban élni, és neje kedvéért áttért az iszlám hitre rá. A korábbiaktól eltérően, oly hirtelen történt — nyolc na­pon belül immár a második ame­rikai — túsz szabadulása, hogy egybeesett az előző, Robert Pol­lis!! látogatásával a Fehér Ház­ban. S ha ezt eredetileg nem ce­­r­móniának tervezték, a friss da­maszkuszi örömhír hallatán gyor­san módosítottak: George Bush, Quayle alelnök és Baker külügy­miniszter társaságában a kert­ben teljes fotónyilvánosággal fo­gadta a Polhill házaspárt. S ha az elnök hangsúlyozta is, hogy addig nem lehetnek „normáli­sak” az amerikai—iráni kapcso­latok, amíg még mindig hat ame­rikai (és sok nyugati) túsz van a libanoni emberrablók kezében, hangneme érzékelhetően mele­gebbé vált, mint jó egy hete. Bush egyenesen úgy vélte, remé­li, hogy Reed elengedése „előjá­téka” a további túszszabadulá­soknak. S az elnök később ki­adott írásos nyilatkozata egyene­sen megköszöni Damaszkusznak az ügy „előmozdítását", Teherán­nak pedig, hogy „latba vetette befolyását e humanitárius lépés végett”. A túszejtés váratlanságát fel­idéző szabadonbocsátás híre rá­adásul éppen aznap érte Wa­shingtont, amikor a State De­partment számára lejárt a tör­vényhozási határidő, s közzé kel­lett tenni évi fel­öltését a terro­rizmusról. Márpedig ez kemé­nyen megbírálja Teheránt (és Damaszkuszt is elmarasztalja) a terrorizmus támogatásáért. A kapkodó külügyi tisztviselők te­hát csak annyit tehettek, hogy legalább azt megvárták, amíg Reed a Szíriai fővárosba ér... Bush szavai talán ellensúlyozzák majd a teheráni kormányfülek­nek a jelentés ama kitételét, hogy tavaly Irán volt a terrorizmus „legaktívabb támogatója”, s Raf­­szandasani elnök buzdított nyu­gatiak megölésére és géprablá­sokra. A keddi amerikai sajtó most kiemeli Teheránnak a Da­maszkuszinál is nagyobb szere­pét Reed szabadulásában, s a la­pok megállapítják, hogy a Bush­­kormányak immár mégiscsak — mint iráni megnyila­tkozások sür­getik — valahogyan „viszonoz­nia” kellene a Rafszandzsaninak tulajdonított fejleményeket. Az elnök alighanem ezért is tett fel­tűnő utalást arra, hogy „nincs kifogása" az Izraelben fogva tar­tott síita sejk elengedése ellen. Egy névtelen magas rangú eh­hez hozzátette, hogy ha létrejön­ne valami nagy alku Izrael és Irán, vagy a libanoni csoportok között, azt Washington nem aka­dályozná. Igaz, evégett nem gya­korol nyomást Jeruzsálemre. Egy külügyi főtisztviselő meg azt fej­tegette, hogy az amerikai—iráni vagyonjogi egyezkedésen Wa­shingtonnak soha sem volt célja „■egyoldalúan” felszabadítani Teherán befagyasztott javait, de ha az utóbbi rugalmasabbá ten­ne tárgyalási taktikáján, a Bush­­kormány nem gátolná meg a megegyezést csak azért, hogy el­kerülje a túszokért adott viszon­zás látszatát. Mindenesetre a Fe­hér Ház ugyancsak feltűnően — a keddi címoldalak számára — közölte, hogy az Ovális Irodában Bush és Polhill külön vonult még Bakeréktől is, s a volt túsz az elnök fülébe súgta azt a privát üzenetet, amelynek ilyen továb­bítására fogva tartói kérték. A- J. Választási bojkottal fenyegetőzik a román ellenzék Bukarestből jelenti a Reuter. A román ellenzék öt jelentős pártja bejelentette: a május hu­szadikára kitűzött választások bojkottjára fog felszólítani, ha az ország jelenlegi vezetése to­vábbra is akadályozza választási kampányukat. Az öt ellenzéki párt — a Nem­zeti Parasztpárt, a Liberális Szo­cialista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Liberális Demokrata Párt — nyilatkozatban tiltakozott az el­len, hogy a hatóságok nagy mér­tékben gátolják őket a választá­si kampány folytatásában, és Ion Iliescu ideiglenes államfő becs­mérelte őket. A pártok ismétel­ten javasolták a választások el­halasztását. „Amennyiben az ideiglenes kormány nem teszi meg a szük­séges lépéseket és nem biztosít­ja a megfelelő légkört választási kampányunk folytatásához, kény­telenek leszünk­­távol maradni a választásoktól" -­ hangzott az ellenzéki nyilatkozat. A bukaresti Egyetem téren tíz napja tartó tüntetés résztvevői­nek egy csoportja éhségsztrájkot kezdett. Harminc fiatal hétfő óta nem vesz magához ételt, és a tiltakozó akciót addig akarja folytatni, amíg nem teljesül a tüntetőknek az a követelése, hogy minden volt kommunista funk­cionáriust tiltsanak el a válasz­tásoktól. Ion Iliescu ideiglenes államfő hétfőn Bukarestben fogadta az amerikai külügyminiszter embe­ri jogok kérdésében és humani­tárius ügyekben illetékes helyet­te­sét, Richard Shiftert. Iliescu nagyon kedvezőnek és építő jel­legűnek minősítette a Shifter ál­tal továbbított üzenetet James Baker amerikai külügyminiszter­től. Temesvárról jelenti az MTI. Felhívást olvasott fel Doina Cor­nea asszony, a román kommunis­taellenes mozgalom egyik veze­tő képviselője a vasárnapi temes­vári nagygyűlés résztvevői előtt. Abban kijelentette, hogy Romá­nia két lehetőség közül választ­hat: az országot vagy kivonják a kommunizmus érdekövezetéből, vagy a „sötétség újabb korsza­kába" hullik vissza. Doina Comea asszony szerint e választásnál azok mellett kell ki­állni, akik a parlamenti plura­lizmust, a reális demokráciát kí­vánják erősíteni, akik képesek helyes irányt adni a gazdaság fejlődésének, ösztönözve a ma­gántulajdont és a bankrendszer liberalizálását. A szónok éles szavakkal osto­rozta a volt kommunistákat, akik a hetvenes években eltűrték a zű­l-völgyi bányászokat ért meg­torlást, akik nem emelték fal sza­vukat a brassói munkások érde­kében, akik nem tiltakoztak a fa­lurombolás ellen. Szerinte ezek az erők kisajátították a decembe­ri fiatalok véráldozatát, és szov­jet segítséggel államcsínyt pró­báltak előkészíteni. Tökec­evil Bushnak Takit László református püs­pök kedden levelet küldött George Bush amerikai elnökhöz, melyben megköszönte az ameri­kai útján nyújtott támogatáso­kat. Egyben felhívta az amerikai elnök figyelmét azokra a visz­­szásságokra, amelyek a Szabad Európa Rádiónál folynak. „Olyan dokumentumok jutottak el hoz­zám, melyek arra vallanak, hogy SZER tevékenységét valóságos cenzúra korlátozza.” — írja Tő­kés László, majd így folytatja: „Így esik aztán cenzúra alá pél­dául 127 magyar értelmiségi nyi­latkozata a marosvásárhelyi ese­ményekről, olyannyira, hogy még a nevük nyilvánosságra hozata­la is tilos. Hasonlóképpen zárol­ják nem egy nyilatkozatomat, ami ellen ez úton is tiltakozom." (MTI) A Vatikán a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását határozta el Romániával Vatikánvárosból jelenti az MTI. A vatikáni szóvivő hétfőn közölte: „A Szentszék elhatároz­ta, hogy mielőbb helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat Romá­niával.” Joaquim Navarro Valls szóvivő elmondta, hogy Angelo Sodano érsek, a Vatikán ..külügy­minisztere” ez elmúlt napokban Bukarestben folytatott megbeszé­léseket, és a Szentszék nevében elkötelezte magát a diplomáciai kapcsolatok mielőbbi helyreállí­tására. A szóvivő szerint ez „igen rövid időn belül megtörténhet". Bukarestből jelenti az MTI. Vasárnap újabb püspökszentelést tartottak Romániában. A Csík­szereda melletti csíksomlyói kegy­templomban a gyulafehérvári ró­mai katolikus egyház megyés püspöki tisztébe iktatták Bálint Lajos segédpüspököt. A püspök­­szentelést Francesco Colasuino pápai nuncius végezte. A egy­házmegye új püspökhelyettese dr. Jakobinyi György lett Ezúttal búcsúztatták a magas korára való tekintettel tisztéről lemondott és nyugdíjba vonuló dr. Jakab Antal püspököt akinek, te­vékenységéről kiemelték: az egy­ház érdekeit szolgálva látta el főpapi tisztét Szerda, 1990. május 2. VILÁGGAZDASÁG Erőközpontok viadala A békés egymás mellett élés agyonszajkózott elve szerint el­képzelhető volt az úgymond kü­lönböző társadalmi berendezke­désű államok katonai konfliktu­soktól mentes együttműködése, sőt ennek bizonyos fejlődése is. Az ideológiai ellentétek azonban egyértelmű határt szabtak — méghozzá igen alacsony szinten — a merőben eltérő rendszerek kooperációjának. A kölcsönös függőség, az egy és oszthatatlan világgazdaság, a nemzetközileg egybefonódó, éjjel-nappal üzlete­lő pénz- és árupiacok nemcsak az egymásrautalságot, és így az együttműködés elengedhetetlen­­ségét bizonyítják nap mint nap, hanem „farkastörvényeik” révén bizonyos rendszerhasonlóságo­­kat kívánnak meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy áthidalhatat­lan ellentétekből fakadó egymás mellett élés a gyengébb rendszer sclfee kirekesztettre vezet. Ezt egyértelműen bizonyította a ke­let-európai fordulat. Három modell A világgazdaság számára azon­ban éppen ezzel kezdődtek a va­lódi problémák, amelyek között csak egy, az újonnan demokrati­zálódó volt szocialista országok integrálódási folyamata. A kapi­talizmust homogenizáló kelet­­nyugati ellentét megszűnésével ugyanis szertefoszlik az az illú­zió, mintha a piacgazdaság alap­elvein felépülő nyugati rendsze­rek eleve harmonikus egységet alkotnának. A Torontói Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Köz­pontját vezető Sylvia Ostry — aki tagja a Kék Szalag Bizottságnak is — a The International Herald T­ribune-nek írt elemzésében ép­pen ezt fejtegeti, hogy a globa­lizálódó világ mind kisebb tole­ranciát mutat a rendszerek kü­lönbözősége iránt. Ostry immár a piacgazdaságon belül három, markánsan eltérő modellre utal, amelyeknek a különbözőségeit éppen a kapitalizmus—szocializ­mus szembenállás mosta el. A három modell egyike az Egyesült Államok gazdasága, amely Ostry tömör jellemzése szerint pluralista piac­gazdaság, fogyasztói érdekekre épül, és a rövid távú elképzeléseken alap­szik. Dinamizmusában és rugal­masságában van az ereje. A kor­mányzati beavatkozás meglehető­sen áttételes, és elsősorban a ter­melői érdekcsoportok nyomán váltja ki. Az európai modell, amely a szociális piacgazdaság valamilyen formáját jelenti, erő­teljesebb kormányzati politiká­ra épül, tervezettebbnek látszik, és így inkább stratégiai célokat tűz maga elé. A harmadik a japán korporatista piacgazdaság, mely Ostry szerint abban egyedülálló, hogy hosszú távú célokban gon­dolkodik. Céljainak az elérésére tud mozgósítani, stratégiai meg­fontolások alapján alkalmazza és ötvözi e versenyt és az együtt­működést, az állam és az üzleti élet meglehetősen szoros és fo­lyamatos összefonódásával. I­J birodalmak A három eltérő modell termé­szetesen egyfajta alternatívát is jelent a piacosodó kelet-európai országoknak. Ostry elemzésével nem egyedülálló, hiszen több szakértő immár évek óta cikke­zett a három világgazdasági köz­pont versenyéről. A szembenál­lás mértékét azonban valóban egyértelművé teszi a közös ellen­ségkép, a szocialista modell fel­bomlása Csakhogy a szovjet gazdasági berendezkedés soha­sem jelentett valódi versenytár­sat. Ugyanakkor e három piac­­gazdasági típus mindegyike ko­moly sikereket könyvelhet el, ami a kölcsönös függőségük növelé­sével magas fokú toleranciát fel­tételez közöttük. A globalizáció motorja nap­jainkban változatlanul a techni­ka fejlődése, elsősorban is az in­formatikában és a kommuniká­cióban. Terméke viszont mind önállóbb életet élő transznacio­nális vállalatok erősödése, amely néhány szakértő szerint immár olyan új birodalmak kialakulá­sára vezet mint a Sony, ahol nem nyugszik le soha a nap. A valóságban azonban, függetlenül attól, hogy az ilyen birodalmak kialakulása lenne a ki­várla­tos cél avagy sem, éppen a jelenleg dúló, országhatárokat nem tiszte­lő felvásárlási lázat csökkentő központi beavatkozások jelzik leginkább a tolerancia határát. Az ellentétek — mint az elem­zők legtöbbje véli, megfelelő re­ceptek kíséretében — nem fel­­oldhatatlanok, ugyanakkor nem is mondvacsináltak. A közös el­lenség eltűnésével valóban csök­ken a kohéziós erő, ugyanakkor lényeges gondot okoz az is, hogy az újabb közös ellenség, a recesz­­szió megjelenése nélkül az olyan sokat hangoztatott együttműkö­dési készség mennyire valóságos. A hetek politikáját koordináló pénzügyi, kormányzati tisztvise­lőket minden egyes tárgyalás után rendre azzal bombázza a sajtó, hogy valódi politikai ösz­­szehangoló képességüknek kö­szönhetően tart-e még a világgaz­dasági konjunktúra. Vagy netán éppen fordítva, a „boom” tartja fenn a koordináció látszatát Ugyanis, ha az utóbbi az igaz, akkor jobb felkészülni a legrosz­­szabbra. Az 1987-es októberi tőzsdepá­nik kirobbantó oka éppen az volt, hogy a piac nem bízott a Washington—Bonn—Tokió hár­mas egyeztető hajlamában. A hetek képviselői rendre azt a vá­laszt adják, amit a kanadai pénz­ügyminiszter is hangsúlyozott Budapesten, azt követően, hogy Párizsban sebtiben tanácskozott hat kollégájával, Michael Wilson szerint igen bonyolult problémá­ról van szó. Nem látványos egyez­ményeket kell várni a hetektől: a háttérben a nyugodt egyeztetés a cél, és ez meg is valósul. I'l rsim­ers kép Csakhogy a mind kevesebb szembenállás, a tömbalakulás miatt vetik fel a bírálók, immár olyan mérvűek a rendszerbeli el­lentétek, hogy nem működik a koordináció. Ez azért jelenthet gondot, mert különösen az­­Egye­sült Államok kettős deficitjét sé­relmezők szerint az erőközpontok, elsősorban is Washington, eddig a koordinációval próbálta helyet­tesíteni, illetve elodázni belső gazdasági bajainak az orvoslását. Az egy­üttműködés válságáról írók hivatkoznak a jelenlegi GATT tárgyalási forduló vitáira is, meg­jegyezve, hogy a hetek koordiná­ciójánál jóval gyakorlatiasabb témában, a kereskedelem libera­lizálásában sem sikerül immár évek óta megállapodásra jutni, ugyancsak a jól értelmezhető há­rom erőközpont szembenállása miatt. Az Ostry-féle modellekben gondolkodók számára, éppen az állami beavatkozás szemszögé­ből, két ellentétes pólust testesít meg az amerikai és a japán rend­szer. A szakírók ezért tartják lé­nyegesnek Washington és Tokió harmonizációs képességét, illetve­­aggasztónak a kettő élesedő szem­benállását. Különösen zavaró, hogy a gyengébbnek feltűnő fél. az Egyesült Államok új ellenség­képet igyekszik kialakítani­, és így jóval mélyebbnek, szinte már­­ ideológiát töltetűnek feltüntetni ellentéteit Japánnal. Ráadásul ezt olykor faji ellentétekkel is fű­szerezi, sőt egyes feltevések sze­rint meglehet, hogy Tokió teste­sítené meg a „működőképes kom­munista modellt”. Az igazi ve­szélyforrás, hogy valóban műkö­dőképes rendszerek csatájáról van szó. Ez nemcsak a kölcsönös gazdasági sebezhetőséget jelenti, hanem azt is — és ez mélyítheti, torzíthatja az ellentéteket —, hogy az Egyesült Államok akar­­va-akaratlanul történelmében először kénytelen megismerkedni egyfajta kisebbségi érzéssel, ami Moszkva esetében soha nem lé­tezett. Az erőközpontok viszonyának megromlása, vagy akárcsak ren­dezetlensége azonban olyan hely­zetet teremt, amellyel a múltbe­li tapasztalatok alapján a cent­rumok és csak ők, képesek együtt élni, a perifériák viszont függet­lenül attól, milyen modellt „vá­lasztanak”, aligha. Tisovszky János Románia: Malév-iroda vizsgiálni Szándékos gz új foga­tás Bukarestből jelenti az MTI. Szándékos gyújtogatás tör­tént a Malév bukaresti irodá­jánál — állapította meg az ügyészségi vizsgálat amelynek eredményét hétfőn ismertették a román fővárosban. Március 24-én este tűz keletke­zett a légitársaság irodájában, aminek következtében leégett az Irodahelyiség egy része, bútorok és távközlési berendezések sem­misültek meg. A vizsgálatról szóló első román hivatalos közlemény szerint a tet­tesek a légitársaság utcai ajtaján ás hatoltak be az irodahelyiségbe. Először a telexpapírt gyújtották meg. A tettesek járatosak lehet­tek az Irodahelyiségben, de jól is­merhették a pincét le, ahol szin­tén próbálkoztak gyújtogatással. A Malév irodája Bukarest köz­pontjában van. A gyújtogatás előtti napokban fenyegető üzene­teket is kapott. A vizsgálat ezek­kel eddig nem foglalkozott.­­ A gyújtogatás közvetlenül a marosvásárhelyi véres eseménye­ket követően, a magyarellenes hangulatkeltés időszakiban tör­tént.

Next