Magyar Nemzet, 1990. június (53. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
Megerősítették Dienstbler bejelentését Június 7-én Moszkvában találkoznak a VSZ-tagállamok vezetői Prágából jelenti az MTI. Június 7-én Moszkvában tartják a Varsói Szerződés következő csúcstalálkozóját, vagyis a Politikai Tanácskozó Testület ülését — jelentette csütörtökön a csehszlovák hírügynökség. Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter Bécsben már előző nap bejelentette, hogy sor kerül a találkozóra. Az NDK Nemzeti Néphadseregének egyik ezredese ugyancsak csütörtökön az MTI tudósítójának kérdésére cáfolta azt a keletnémet védelmi minisztérium által szerdán kiadott hírt, amely szerint július 11. és 15. között tartanák a csúcstalálkozót a Kelet-Berlintől mintegy 50 kilométerre fekvő Strausbergben. Apitz ezredes szerint, a szóban forgó időpontban a VSZ Honvédelmi Minisztereinek Bizottsága fog ülést tartani az NDK-ban. t Landsbergis prágai sajtóértekezlete Prága, május 31. Ha az Orosz Föderáció nem akar a Szovjetunióban maradni és a többi tagköztársaság ugyanígy dönt, kölcsönösen jó kapcsolataink lesznek velük és nehéz lesz megtalálni, hogy a Szovjetunió hova tűnt, ha egyáltalán létezett — jelentette ki Landsbergis litván elnök csütörtökön, kétnapos csehszlovákiai magánlátogatása végeztével tartott prágai nemzetközi sajtótájékoztatóján. Fáradtan, de bizakodással a hangjában válaszolt a záporozó kérdésekre Landsbergis, az újságírók mindenekelőtt azt szerették volna megtudni, milyen konkrét eredménnyel járt a meglepő vizit. A balti köztársaság elnöke azt hangsúlyozta: most, amikor a Szovjetunió nemcsak gazdasági, hanem politikai bojkottot is ki akar terjeszteni hazájára, meg kell érteni találkozójának fontosságát Václav Havellel. A Bush— Gorbacsov csúccsal kapcsolatban Landsberg is kijelentette, nem hiszi, hogy a találkozón megoldás születne a balti államok függetlenségét illetően, de ha mégis lesz előrelépés, az nemcsak Litvánia, de a Szovjetunió és a többi európai állam számára hasznos lenne. Astván elnök közölte, a Havellel folytatott megbeszélésen nem volt szó a csehszlovák elnök közvetítői ajánlatáról, mivel arra a Kremlből nem érkezett válasz, viszont megvitatták egy közös szakértői bizottság felállítását, és azt, hogy kölcsönösen, Prágában, illetve Vilniusban, egyféle „érdekközpontot" létesítenek. Az újságírók faggatózására, várható-e változás Jelcin megválasztásával Litvániát illetően. Landsberg is igennel válaszolt, hangsúlyozva: az Orosz Föderáció új elnöke határozottan elítélte a blokádot, személye összekapcsolódik azzal az orosz demokratikus mozgalommal, amely nagy szerepet játszhat abban, hogy melyik oldalra hajlik a Szovjetunió. A litván elnökegyébként csehszlovákiai látogatása alkalmából nyilatkozott a prágai televíziónak is. Ebben kifejtette: Gorbacsov olyan feltételeket állított a litván függetlenséghez, amelyeket szinte lehetetlen teljesíteni. De ez a procedúra számunkra fölösleges, mert Litvánia soha nem lépett be a Szovjetunióba, csupán azt a függetlenséget kell megújítani, amellyel a sztálini annektálás előtt rendelkezett — jelentette ki. L. P. 2 azonban cáfolta a szerda este elterjedt híresztelést, hogy Bush most a csúcson tenne javaslatot a mai NSZK-ban levő NATO- erők alapos csökkentésére. Talán ezért hangsúlyozta Baker, hogy sem a német kérdés, sem a litván válság nem az, amit itt és „kétoldalú alapon"meg lehetne oldani. Talán ezért is tette érzékelhetően a fegyveregyezmények jó esélyére a hangsúlyt a State Department főnöke csütörtök reggel, miután szerda este együtt teázott Gorbacsovval annak szállásán. Baker mintha át akarta volna állítani a fókuszt a „sok év óta készülő” hadászati, vegyi és egyéb megállapodásokra, bár egy kérdésre közölte, hogy csak legyen is „nagy várakozás” a csúccsal kapcsolatban. Sununu pedig dodonaian azt mondotta, nem az a főmit írnak majd alá, hanem az, miben tud — netán „kötetlenül" — megállapodni Bush és Gorbacsov, a oktalanság volna meglepetéseket kizáró. Avar János Moszkvai tudósítónk telexe Jelcin máris a bírálatok kereszttüzében Moldávia elismerte a Moszkva, május 31. Az első nap, hogy Borisz Jelcin az orosz parlament elnökeként ülhette végig a két hete tartó küldöttkongresszust, máris megmutatta: nem lesz könnyű dolga ezen a poszton. A reggeli ülésen Iván Galusko, a zsidó autonóm terület képviselője hevesen bírálta szerdai sajtóértekezletéért. A küldött szerint Jelcinnek nincs joga személyes kijelentéseket tenni a parlament, a küldöttkongresszus vagy egyes esetekben a köztársaság egész lakosságának a jóváhagyása nélkül. Galusko nyugtalanságának adott hangot Gorbacsov és Jelcin egymásnak címzett kijelentései miatt is, mivel mindkettőjük részéről megfigyelhető a törekvés, hogy „nemzetközi megvitatásra bocsássák az ország belügyeit”. Figyelmeztette továbbá Jelcint, nehogy a Demokratikus Oroszország képviselői blokk „túsza” legyen. Válaszul Jelcin kijelentette, hogy a föderáció pépeinek érdekeit kell védenie ezentúl, ezért már nem is tagja a frakciónak többé, így túsza sem lehet. Ha Gorbacsov viszszatér az Egyesült Államokból — mondta továbbá —, „úgy gondolom, létrejön a megfelelő találkozó, és e kérdések többségét nem az orosz szuverenitás kárára oldjuk meg”. A nap folyamán a kongresszus az első elnökhelyettes és a három helyettes posztjára vitatta meg a jelölteket, és eközben újabb támadás érte Jelcint. Alekszandr Nazarcsuk képviselő kijelentette, hogy Jelcin felrúgta a szerdai egyeztető tárgyaláson született megállapodást, és a listán előnyben részesítette a Demokratikus Oroszország képviselőit. Egy másik képviselő egyenesen azzal vádolta, hogy siet kiegyenlíteni a blokktól kapott támogatást Viktor Sejnisz, a Demokratikus Oroszország egyik tagja ugyanakkor a TASZSZ-nak nyilatkozva bírálta az egyeztető bizottság létrehozását — Jelcin ötlete —, mivelhogy a felelős posztokra a jelölteket nem kétszáz fő jelenlétében, hanem szűkebb körben kellett volna megvitatni. Vitát váltott ki az is, hogy a kongresszus elé tervezetet terjesztettek a Rizskai-koncepció visszautasításáról. Ezek szerint a kongresszus ellenállna minden olyan gazdasági átalakításnak a független Litvániai föderáció területén, amely az ott élők életszínvonal-csökkenéséhez vezetne. A képviselők egy része nevében egy ajtáji küldött felhívással fordult Jelcinhez, hogy ne kezdje a munkáját a „központi kormánnyal való konfrontációval”. A szavazás eredményeképpen később még visszatérnek erre a kérdésre. —írró Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet kormányfő csak könnyű zúzódásokat szenvedett szerdai autóbalesetében — jelentette be sajtóértekezletén Vagyim Perfiljev. A szovjet külügyi szóvivő szavai szerint a baleset reggel fél kilenckor történt a rubljovi országúton, (Moszkvától Nyugatra). Egy, a kormányfő gépkocsijával szemben haladó katonai autóbusz kiperdült a másik sávra, s ezért történt a baleset. Könnyebben megsérült Rizskov egyik kísérője, valamint az autóbusz egyik utasa. Perfiljev ezzel cáfolta azokat a Moszkvában terjedő híreket, hogy merénylet történt volna a kormányfő ellen, s ennek során — a pletykák szerint — lelőtték az autóbusz sofőrjét. Borisz Korjakovcev, a szovjet közlekedésrendészet vezetője az előzetes vizsgálatok alapján úgy nyilatkozott a TASZSZ hírügynökségnek, hogy a balesetért, az autóbuszt vezető kiskatona tapasztalatlansága okolható. (Az autóbusz egyébként húsz katonát szállított.) A kormányfő járműve előtt haladó felvezető gépkocsi használta a megkülönböztető jelzéseit, s erre az autóbusz lehúzódott, de a jármű kerekei az útpadkára futottak, az autóbusz megpördült, keresztbe állt az úton, s emiatt következett be az baleset. A moldvai Legfelsőbb Tanács csütörtökön határozatot fogadott el arról, hogy hivatalosan elismeri a „független Litván Köztársaságot”. A parlament által 194 igen szavazattal, 29 ellenében jóváhagyott döntés szorgalmazza, hogy a két köztársaság létesítsen közvetlen diplomáciai, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat, és hogy kölcsönösen nyissanak képviseletet Vilniusban, illetve Kisinyovban. Magyar Nemzet Ad hon bizottság alakult Budapest kompromisszumos megoldást keres a szovjet ingatlanok ügyében (Tudósítónktól) A Moszkovszkije Novosztyi legújabb száma Sz. Bulah írását közölte arról, hogy érdekellentétek vannak Magyarország és a Szovjetunió között a távozó déli hadseregcsoport hátrahagyott ingatlanainak az értékesítése körül. A lap a szovjet felet tette felelőssé, amiért időben nem tisztázta ezt a kérdést. A Magyar Nemzet úgy értesült, hogy ez a vita eddig nem érintette a szovjet csapatkivonást, amely a megállapodásnak megfelelően rendben, arányosan ment. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a szovjet fél magyar megítélése szerint mértéktelenül nagy összegeket igényel a hátrahagyott ingatlanok kártérítése fejében. Ez a követelés annál is inkább indokolatlan, mert az épületek, létesítmények igen elhanyagolt állapotban maradnak vissza, nagy részük úgyszólván használhatatlan, vagy ha mégis hasznosítható, a rendbehozataluk óriási költségségeket kívánna, nem is biztos, hogy megérné. Ezért az az álláspont, hogy a vitát kölcsönös engedményekkel zárják le, úgynevezett nullszaldós megállapodást írjanak alá, egyik félnek sincs követelése. Sajnos, azonban a tények azt mutatják, hogy ezt az ajánlatot — legalábbis eddig — a szovjet tárgyalófél nem tette magáévá, és azt helyezi kilátásba, ha a feltételeiket a magyar vezetés nem fogadná el, különböző következményei lehetnek. A magyar fél a bonyodalmak elkerülése végett indítványokkal élt, és kész a kompromisszumra, néhány elképzelést dolgozott ki. Közöttük szerepel a közös hasznosításra esetleg vegyes vállalatok létesítése, netán a bizományi értékesítés, vagy más kölcsönösen elfogadható formula. Az a szándék, hogy a június elején esedékes következő tárgyalási forduló előtt valamilyen megoldási terv szülessék. Ennek a kidolgozására ad hoc bizottság alakult, amelynek a hivatása a mindkét felet kielégítő változatok számbavétele. Erre annál is inkább szükség volna, mert Magyarország a parlamenti felhatalmazás szerint keresi annak is a módját, hogyan helyezhetné új keretek közé Varsói Szerződés tagságát, ebben minden tagállam számára elfogadható formula születhessék. Budapesten kívánatosnak találnák, ha mindez civilizált, a közös érdekeket a legmesszebbmenően figyelembevevő módon rendeződnék, hiszen senkinek sem célja nemzetközi bonyodalmakkal nehezíteni a magyar demokratizálást, miképpen szaporítani sem a szovjet belső gondokat. (—i —r) Röplapok Erdélyben Az RMDsZZ nyilatkozatban ítélte el az irredenta szellemű provokációt Bukarestből jelenti az MTI. A román sajtóügynökség, a Rompres hírül adta, hogy május 30-án Arad közelében magyar nyelvű röpcédulákat találtak. A miskolci nyomdában előállított röplap a hívőket arra szólítja fel, hogy a trianoni békeszerződés aláírásának 70. évfordulója alkalmából a bazilika előtti téren megtartandó istentiszteleten jelenjenek meg. A röplapokat a Nemzeti Keresztény Unió Trianoni Szervezési Fóruma adta ki. A röpcéduláknak Romániába juttatásával kapcsolatban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyilatkozatot adott ki. Ebben leszögezi: „ez a szervezet irredenta magatartásáról ismert és tevékenységét az RMDSZ május 12-én a remárttelevízióban mág nyilvánosan elítélte. A szövetség úgy véli, ezúttal olyan provokáció történik, amely a Románia és Magyarország közötti kapcsolatok megrontására, valamint az etnikai feszültségek szítására irányul Romániában. Elvi álláspontjához híven az RMDSZ szembeszáll minden olyan akcióval, amely széthúzást szjt a románok és a magyarok között. Felszólítja a romániai magyarságot, ne hagyja magát befolyásolni olyan akciókkal, amelyeknek a célja ellentétes a magyar—román közös érdekekkel, a romániai demokratizálódási folyamatokkal". A szövetség hivatalos nyilatkozatát Domokos Géza, az RMDSZ elnöke írta alá. A Hargita Népe beszámolója szerint Victor Stanculescu vezérezredes, román védelmi miniszter felkereste Hargita megyét és elnézést kért a városok és egyházak vezetőitől azért, mert katonai helikopterek zavarták meg a húsvéti ünnepeket. A Romániai Magyarok Demokrata Szövetségének működését a nemzetiségi érdekek képviselete és érvényesítése határozza meg — állapítja meg az a közlemény, amelyet a szövetség Sepsiszentgyörgyön, május 29—30-án tartott üléséről csütörtökön adtak ki Bukarestben. A Romániában élő magyarság legfőbb érdeke az, hogy a román társadalom egészéhez hasonlóan a decentralizált struktúrákra épülő demokratikus jogállamban éljen. Ezért az RMDSZ támogatja azokat a politikai és parlamenti kezdeményezéseket, amelyek előrelépést jelenthetnek ilyen irányban. Ezt azonban nem koalíciók vagy szövetségek formájában tartja célszerűnek, hanem a min-denkori adott helyzet átfogó elemzése alapján hozott konkrét együttműködéssel. Az RMDSZ jövőbeni politikai ténykedését a demokrácia elveinek aktív vállalása, az érvényesítésiekért való küzdelem és az egyes pártoktól és más politikai erőktől való függetlenség határozza meg. Az új helyzetben a szövetség központi kérdésnek tekinti, hogy miként tudja a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Nemzeti Megmentési Front az eltérő véleményeket figyelembe venni, hogy miként segíti, bátorítja a teret kérő tendenciákat. Saját parlamenti tevékenységét tekinttve, egyik fontos tényezőnek tartja a romániai nemzeti kisebbségek képviselőivel való szoros együttműködés kialakítását, kisebbségi csoport formájában, a résztvevő felek teljes elvi és döntésegyenlősége alapján. Az RMDSZ leszögezi: az utóbbi hónapok eseményei, az ország és világ közvéleménye előtt még mindig nem tisztázódott, sőt elködösített marosvásárhelyi események után alapvető szükséglet a magyar és a román nép közötti békés kapcsolat, a jószomszédi és együttélési feltételeinek megteremtése. Az elnökség kinyilvánította aggodalmát az utóbbi hónapokban erősödő kivándorlási hullám miatt. Ennek okaként az alapvető kollektív jogok rendezetlenségét jelölte meg, azt, hogy mindmáig nem történt gyakorlati lépés az iskolaügy rendezése érdekében. Végezetül az elnökség állást foglalt a nemrégiben kiadott tanügyi kormányhatározattal kapcsolatban. Ezt törvénytelennek, antidemokratikusnak és kisebbségellenesnek nyilvánította. Az RMDSZ ennek a határozatnak érvénybe léptetésével nem ért egyet, követeli új, demokratikus oktatási törvény kidolgozását. A magyar féllel kötött előzetes megállapodás alapján Románia és Magyarország közös tervezetet nyújt be a Koppenhágában június 5—29. között tartandó emberjogi kollokviumon. Az előterjesztés jelentőségét hangsúlyozta Romulus Neagu román külügyminiszter-helyettes, a külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtókonferenciáján. Elmondta, hogy a közös előterjesztés emberjogi kérdéseket ölel fel, bennük a nemzetiségi jogokért. Célja — mondotta — a részt vevő országok elé terjesztendő emberjogi nyilatkozat megalapozása. A külpolitika hírei 0 (Peking, Reuter) Kínában kivégezték a múlt év júniusi tüntetések egyik résztvevőjét, akit azért ítéltek halálra, mert részt vett egy katonai jármű felgyújtásában. 0 (Phenjan, AP) Észak-Korea az általa befagyasztott párbeszéd felújítását javasolta csütörtökön Dél-Koreának, alig néhány órával Gorbacsov szovjet és a Ro Te Vu dél-koreai elnök találkozójának hivatalos bejelentése után. / 0 (Tokió, MTI) Az év első három hónapjában 50 százalékkal csökkent a kelet-európai országoknak nyújtott külföldi hitelállomány — írta a Nihon Keizai Simhutt. (Katmandu, Reuter) Birendra nepáli király liberális és kommunista többségű bizottságot bízott meg azzal, hogy dolgozza ki az ország új alkotmányának tervezetét. Az új alaptörvénynek az alkotmányos monarchiát és a többpártrendszert kell rögzítenie — azaz az alaptörvény az uralkodó eddigi korlátlan jogkörét fogja alaposan megkurtítani. (Bagdad, Tanjug) Aziz iraki külügyminiszter sürgette Moszkvát és Washingtont, hogy könnyítsék meg a szovjet zsidók kivándorlását Izraelen kívül más országokba is. Az iraki diplomácia vezetője ugyanakkor kijelentette, hogy minden tevékenység, amely a zsidó emigránsok kiáramlását segíti, az arabok szempontjából ellenséges cselekedetnek minősül. Fekete-Afrika Negyedik világ , Magyarország vagy Zaire? Románia vagy Tanzánia? A francia sajtó hónapok óta cikkek tucatjaiban feszegeti ezt a kérdést, nem sok kétséget hagyva afelől, hogy a Nyugatnak — s főként Párizsnak —több figyelmet kell szentelnie, több támogatást kell nyújtania az új kelet-európai demokráciáknak. Az elemzésekben a cikkírók könyörtelen képet festenek a fekete-afrikai államok állapotáról: gazdasági káosz, korrupció, elnyomás, az emberi jogok lábbal tiprása, a befektetők és a bankok menekülése, éhség és pusztító járványok, a népesség robbanásszerű növekedése. A helyzettalán rosszabb, mint a függetlenség elnyerése előtt, s néhány szakértő kertelés nélkül kimondja: Afrika eljátszotta harminc év esélyeit. A replika sem maradt el azonban, a fekete bőrű újságírók Afrika-ellenes kampányról szólnak, fajgyűlölő felhangokat vélnek felfedezni a kritikákban, s a Jeune Afrique egyik cikke nyíltan felteszi a kérdést: a földrész államfőinek nem kellene-e elgondolkozniuk azon, hogy egyáltalán részt vegyenek-e a júliusban esedékes francia—afrikai csúcstalálkozón. Rasszista felhang A probléma felbukkanása egyértelműen összefügg a kelet-európai változásokkal, a kelet-nyugati szembenállás értelemvesztésével. Érdemes-e továbbra is támogatni a velejéig korrupt, diktatórikus rezsimeket, s az idejét múlt felfogás szerint vajon ez a kiábrándító eredményű és hihetetlenül drága együttműködés emeli-e Párizs nemzetközi rangját? Érdekük-e a nyugati demokráciáknak, hogy segélyeikkel népnyúzó kormányzatok túlélését biztosítsák? A parazita rendszernek adott minden egyes dollár csak tovább szegényíti az afrikaiakat, hiszen csupán az adósság nő, a támogatás pedig a diktátorok svájci bankszámláit hizlalja. A mérsékletességéről híres Le Monde szakértője szokatlanul kemény hangvételű írásában arra a következtetésre jut, hogy ezeket az államokat talán jobb lenne a sorsukra hagyni, ugyanis a mindenáron való segítség konzerválja az elnyomást. Ezzel összefüggésben, Franciaországnak felül kell vizsgálnia Afrika-politikáját, észre kell vennie, hogy már-már utolsóként tart ki a kontinensen: a britek és az amerikaiak régen hátat fordítottak Afrikának, a szovjetek is szedik a sátorfájukat, Japán még a nagykövetségek fenntartására is sajnálja a pénzt. Egyedül az arab—iszlám országok igyekeznek növelni a befolyásukat, s nem is eredmény nélkül. Afrika nem érett a demokráciára, különleges hagyományai miatt képtelen befogadni a szabadság nyugati felfogását — szól a sommás ítélet, amelyben raszszista felhangot véltek felfedezni az afrikai újságírók. Harminc év lesújtó mérlegével azonban fölöttébb nehéz vitázni: a 450 milliós (2010-re egymilliárd lakost jósolnak) fekete-afrikai térség két évvel ezelőtti gazdasági össztermelésének értéke alig haladta meg a 130 milliárd dollárt, ami pontosan megegyezik a tízmilliós, parányi területű Belgium teljesítményével. Az utóbbi húsz évben hússzorosára nőtt az adósság, míg az „elveszett” nyolcvanas években tíz százalékkal csökkent a gazdasági termelés, ami példa nélkül álló a világon, hiszen ebben az időszakban Indiában kilenc, Kínában és Thaiföldön 21 százalékos volt a növekedés. Mindezt nem lehet a vitathatatlan cserearányromlásra fogni — állítják a nyugati szakértők, akik szerint 1960 óta az arányok változásán az afrikai országoknak összességében több volt a hasznuk, mint a veszteségük. Rút menyasszony A „jó évek” busás bevételei azonban kézen-közön eltűntek, s mára már az export is csökkent. Az afrikai vezetők megőrizték a gyarmattartók mentalitását, nem törődtek az iparosítással, a legegyszerűbbnek látszott a nyersanyagokért szerzett importból élni. Afrika vonzereje azonban apad, ma már gyakran több, jobb és olcsóbb nyersanyagot lehet venni Dél-Amerikában és Ázsiában. A fekete-afrikai térség a világkereskedelemnek csupán 1,5 százalékát adja, ha egyik napról a másikra eltűnne, szinte észre sem vennénk — a Le Monde e mondata különös felháborodást keltett az afrikai újságírók körében, de az érzelemkitörések mellett vajmi kevés gazdasági ellenérvet tudtak felsorakoztatni. Az egyedüli, amelyben a két oldal véleménye egybecseng, az a nyugati világ felelőssége. Rövidlátó politikával évekig segélyekkel vették meg az afrikai „főnökök” barátságát, eltűrték, elhallgatták az égbekiáltó botrányokat, a „vadászmezők” megőrzésének szándékával szemet hunytak az egyenlőtlenségek növekedése, az országaikat a gyarmatosítóknál is jobban kiszipolyozó „fekete elnökök” kegyetlenkedései felett. S a kétoldalú kapcsolatok mentése mindig fontosabb volt, mint egy kiszámíthatatlan változás, gyakran egyetlen pénzügyi művelettel meg lehetett menteni a bukástól a kegyeket. A vasfüggöny lehullása, a kelet—nyugati közeledés éppen legfontosabb fegyverüktől, a nagyhatalmak zsarolásától fosztotta meg ezeket a rezsimeket. Korábban, a kelet—nyugati versengés időszakában kis diplomáciai trükkökkel komoly haszonra tehettek szert „a kiskirályok". Az enyhüléssel azonban „mind lútabb lett a menyasszony", a régebben a szembenállástól elvakult Kelet és Nyugat ma már a maguk sötét valóságában képesek látni a diktatórikus rezsimeket, amelyek szinte már semmit sem tudnak ajánlani. A földrész egyik legnagyobb átka a korrupció. Még a sokáig mintademokráciának tartott Elefántcsontparton is úgy hatvanmilliárd frankot sikerült összeharácsolnia a „nemzet atyjának”, Félix Houphouët-Boignynek. A láma szerint az elnök „saját zsebéből’’ fizette a római Szent Péter-bazilika vamoussoukrói „testőrének" az építését. A zaíre-i Mobota elnök magánvagyonát hatmilliárd dollárra becsülik, miközben országa lakosságának 80 százaléka él a nyomorszint alatt. Hogy, s hogy nem, éppen hatmillióul dollár a közép-afrikai állam adóssága. Az afrikai kollégák — bár amindent átható korrupció vádját nehéz lenne cáfolni — azonban mégis vitatják az adatok valódiságát, persze nehéz is lenne bizonyítani, hány milliárd kamatozik a fekete vezetők svájci bankszámláin. Egy másik ellenérv szerint a korrupcióhoz legalább ketten kellenek: 1t megvesztegető és a megvesztegetett Egyes vélmények szerint a gazdasági segélyek hasznát jórészt az európai cégek fölözik le, nem beszélve a fehér tanácsadókról, akik gyakran azt és annyiért adnak el az ostoba és megalomán diktátoroknak, amit csak akarnak. Az ilyen ügyletek emlékművei a semmit sem termelő gyáróriások, az egyetlen beteget sem gyógyító ,,díszkórházak", a csak munkanélkülieket kibocsátó egyetemek. „Kapzsi néger királyok és rossz fehérek együttesen tették tönkre Afrikát" — állapította meg a l’Événement du Jeudi. Késő? Afrika mozgolódik. Abidjantól Kinshasáig az utcára viszi a tömegeket az elégedetlenség. A földrész kegyvesztettsége azonban a tömegtájékoztatásban is tükröződik, hiszen jó, ha az apró betűs hírek közt helyet kapnak az afrikai események. Természeti csapásnak, véres terrorcselekedeteknek kell bekövetkezniük — mint történt a napokban amikor Mobutu rendőrsége állítólag ötven zaire-i egyetemistát gyilkolt meg — ahhoz, hogy „előkelőbb oldalakon" szerepeljenek ezek az országok. A bajok nagyságát jelzi, hogy a többpártrendszer gondolata, mint a társadalmi feszültségek fékentartásának egyik módja, mind több helyen teret nyer. Afrika is Keletre néz, vajon hogyan lehetne lefordítani saját nyelvére a glasznoszttyot és a peresztrojkát. Délre fordul-e vajon a szabadság keleti szele? Nincs válasz egyelőre, az azonban valószínűnek látszik, ha a Nyugat nem is hagyja teljesen sorsára Fekete-Afrikát, az uralkodóknak új játékszabályokat kell elfogadniuk. A francia lapok szinte egybehangzóan arra a következtetésre jutnak, hogy meg kell követelni a társadalmi és gazdasági reformokat, az afrikai vezetők értésére kell adni: manapság már elfogadhatatlanok a diktatórikus módszerek. Vajon hallgatnak-e a határozottabb hangra a két tűz közé kerülő fekete önkényurak? Vannak kétkedők, akik nem bíznak ebben: a nyugati felismerés elkésett, már az észérvek esetleges elfogadása sem segíthet Fekete-Afrikán. De mit kezd majd a fejlett Észak a negyedik világgal? Pósa Tibor Péntek, 1990. június 1. 0 0 (Párizs AFP) A napirend alapvető, a világgazdaság, és elsősorban a világkereskedelem fejlesztésének kérdéseit illetően eredménytelenül ért véget a 24 fejlett tőkés országot tömörítő OECD miniszteri tanácsülése Párizsban. Ugyanakkor a résztvevők egyöntetűen támogatásukról biztosították a kelet-európai reformokat és együttműködési készségüket fejezték ki ezek végrehajtásában.