Magyar Nemzet, 1990. július (53. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

4 A felsőoktatási intézményeket a működésképtelenség veszélye fenyegeti (MTI) A felsőoktatás teljes átalakítása nélkül elképzelhetetlen, hogy hazánk a világ fejlettebb részéhez kapcsolódjék. Vagy gyorsan a perifériára kerülünk, és teljesen leszakadunk, vagy az alkalmazkodás és az együttműködés útját választjuk — hangzott el szombaton a rektori konferencia, a Főigazgatói Konferencia és az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség kibővített ülésén, a SOTE dísztermében Budapesten. A tanácskozáson a résztvevők a felsőoktatás átalakításának lehetőségeit, illetőleg a felsőoktatás aktuális kérdéseit vitatták meg. A tanácskozáson elhangzott: felsőoktatásunk létszámarányait, működési módját, struktúráját tekintve kirí azon országok közül, amelyekhez csatlakozni kívánunk. Ugyanakkor a felsőoktatásban fennmaradtak igen színvonalas iskolák, amelyek alapot adnak a megújuláshoz. A mostani válság részben morális, részben anyagi természetű. Az intézmények a működésképtelenség felé sodródnak. Ugyanakkor a felsőoktatással szemben támasztott követelmények nőnek, éppen ezért nem tartható fenn tovább a jelenlegi beiskolázási eljárás. A felsőfokú képzésben való részvétel az előírt előtanulmányokkal rendelkezők számára állampolgári jog, ennek érvényesülése ugyancsak halaszthatatlan, és azt eredményezi, hogy az egyetemisták számát kétszeresére, a középfokú oktatás fejlesztése után, háromszorosára kell növelni igen rövid időn belül. Szóba került az is: a hallgatókat nem „oktatni" kell, hanem lehetővé kell tenni számukra, hogy az oktatók irányításával tanulmányokat folytassanak, és így alkalmassá váljanak a társadalomban felmerülő feladatok ellátására. A hallgatói létszám jelentős emelésével párhuzamosan a finanszírozási rendszer korszerűsítése sem maradhat el. Csak az oktatás és a kutatás szabadsága révén válik lehetővé, hogy egyetemeink szervesen bekapcsolódhassanak a felsőoktatás nemzetközi rendszerébe, amely elengedhetetlen, ha hazánk az egységes Európához kíván tartozni — mondták el többen is az ülésen. Ezentúl a neve: Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt (MTI) A régi nemzeti parasztpárti hagyományokhoz hívat Péter-Pál napjához kapcsolódóan szombaton budapesti székházában tartotta országos gyűlését a Magyar Néppárt. Az országos gyűlés résztvevői arról döntöttek, hogy a néppárt változtassa meg a nevét, s ettől a naptól Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt legyen az elnevezése. Megválasztották a 80 tagú nagyválasztmányt is, majd az elnökséget, amelynek 17 egyenrangú tagja van. ttA nagyüzemi rendszer megbukott” A kisgazdák aratási nagygyűlésén is az 1947-es birtokviszonyok visszaállítását ígérték (MTI) Az 1947-es birtokviszonyokat alapul vevő földprogram a parasztság jogos igényeit tükrözi, éppen ezért a kisgazdapárt mindent megtesz annak megvalósításáért — hangsúlyozta Gerbevits Jenő tárca nélküli miniszter, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt vasárnapi aratási nagygyűlésén a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Nyírturán. A párt főtitkárhelyettese beszédében kifejtette: a kisgazdapárt már a választások előtt világosan megfogalmazta, hogy az 1947-es állapotokat akarja visszaállítani, mindent megtesz a parasztok, a kulákok, a kitelepített svábok és a föld rehabilitációjáért. A termelőszövetkezetek jövőjével kapcsolatiban elmondta: a kormány segítséget ad a magántermelőknek ahhoz, hogy felzárkózzanak a nagyüzemek mellé, s aztán a piac majd eldönti, melyik a jobb. Gerbovits Jenő megjegyezte: a nagyüzemi rendszer a világpiacon, mint azt a gabona körüli hercehurca is bizonyítja, megbukott, s ezt mindenki tudja, csak azok nem ismerik be, akik jól élnek belőle. A nagygyűlésen beszédet mondott Torgyán József, a kisgazdapárt parlamenti frakciójának vezetője is, aki kijelentette: még ezen a nyáron keresztülviszik, hogy a pártja által kidolgozott új földtörvényt a parlament elfogadja, s ezt követően az 1947-es állapotoknak megfelelően mindenki visszakapja egykori földterületét. Erre eddig azért nem kerülhetett sor — folytatta Torgyán József —, mert a döntéshez a parlamentben kétharmados többség kellett. Most már viszont, a szabályok módosítása után egyszerű szótöbbség,is elegendő a határozathoz, így az Országgyűlés elé kerülhet a földprogram. . A rendezvényen egyébként néhány résztvevő többször is nemtetszését kifejező közbekiáltással zavarta meg a szónokokat monda- nivalójuk kifejtésében, de a nagygyűlés rendben befejeződött. ♦ (MTI) Szombaton Gyöngyös főterén tartották a Független Kisgazdapárt Péter-Pál napi országos nagygyűlését, amelyre az ország, minden részéből érkeztek vendégek, mintegy ötszázan. A nagygyűlés bevezető aktusaként Faddy Othmár ferences atya áldotta meg az elnökségi asztalra helyezett kenyeret és bort, amint ez ilyen alkalmakkor szokásos. Gerbovits Jenő tárca nélküli kisgazda miniszter vázolta a magyar mezőgazdaság helyzetét; többek között szólt a gabonapiac fenyegetettségéről, ami a magyar paraszt számára nemcsak egzisztenciális, hanem morális fenyegetettséget is jelent. Bírálják a paktumot A kormányprogram feltételeit hiányolják a nemzeti kisgazdák (MTI) A kormány meghirdetett programjának nincsenek meg a tárgyi alapjai, a megvalósítás eszközei — hangzotatta Baross Imre szombaton, Szegeden. A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt országos székhelyén, a Tisza-parti városban megtartott országos nagyválasztmányi ülésen a párt operatív bizottságának tagja a kormányt és a parlamentet élesen bírálva kijelentette, hogy a nemzeti kisgazdák elítélik az alkupártok, az MDF és az SZDSZ paktumpolitikáját. Ez a paktum — utalt rá — a nyilvánosság, sőt a koalíciós partnerek teljes kizárásával jött létre. Ez a módszer Boross Imre szerint a régi pártállam gyakorlatára emlékeztet, s az előadó úgy ítélte, megismétlődött az 1922-es Bethlen—Nagyatádi paktum, Antall—Vörös Vince, vagy Antall—Nagy Ferenc paktumként. Akkor is szükséges volt, és most is elengedhetetlen a kisgazdaérdekek védelme, s miután a Független Kisgazdapárt az MDF-fel kötött koalíciójában identitásának egy részét elveszítette, az előadó szerint a kisgazdamozgalmat a nemzetieknek kell tovább vinni. A választmányi ülésen több párt képviselője megjelent. Mészáros Vilmos, a Magyar Liberális Párt vezetője együttműködésre szólította fel a nemzeti kisgazdapárt tagjait annak érdekében, hogy a polgárság régi helyét visszakapva egyik vezető rétege legyen az országnak. A „kazánkirály” Morvai Ferenc szorgalmazta a parlamenten kívüli ellenzéki pártok összefogását, mert véleménye szerint olyan emberek kezébe került a hatalom, akik vállalt feladatukhoz nem értenek, s ha az ellenzéki pártok nem lépnek közbe, katasztrófába sodorják az országot. Szeghő István, a Nemzeti Kisgazdapárt Csongrád megyei elnöke az egykori tulajdonosok erkölcsi és anyagi rehabilitációját követelte. Magyar Nemzet Olvasd — és add tovább Magyar Nemzet Hétfő, 1990. július 2. Az önkormányzati törvény csak a kódex iniciáléja Beszélgetés dr. Verebélyi Imre belügyi államtitkárral Hosszú évek óta — hol felerősödve, hol elcsitulva — napirenden szerepel a magyar közigazgatás megújítása. Szakmai és társadalmi fórumok elemezték azokat az ellentmondásokat, amelyek oldása nélkül — egyesek mégoly tiszteletre méltó és áldozatkész munkája ellenére — előbb-utóbb hajótörést szenvedett minden helyi, sőt nemegyszer területi kezdeményezés, amely nem szerepelt a központi irányelvekben. A „magasabb szempontok” maguk alá gyűrték az ott élők akár legéletrevalóbb, legpénzkímélőbb, a tervezettnél jóval előbbi kibontakozást ígérő elgondolásait, s előbb-utóbb elvették mindenkinek a kedvét a közügyekbe való beleszólástól, a faltörő kos hálátlan szerepének a vállalásától. Mi a garancia? — Most végre itt a pillanat, hogy a helyi hatalom- és rendszerváltozás is bekövetkezzék, hogy az önök által elméletileg már régen kidolgozott, majd sokszorosan „átrágott" tételeket törvénnyé formálják. A fogadtatás azonban korántsem egyértelmű. A maratoni bizottsági üléseken a tüntető hallgatástól a fanyalgáson keresztül a heves kirohanásokig — ez utóbbiak inkább nem hivatalos csatornákon jutottak el a sajtóig — sokféle megnyilvánulás tanúi lehettünk. Ezek sorában aránytalanul kevés a kétségtelen fordulatot elismerő szó. Minek tulajdonítja ezt? — kérdezzük dr. Verebélyi Imre belügyi államtitkárt, aki köztudottan a szakterület tudományos reprezentánsaként került jelenlegi pozíciójába. — Ez az időszak paradox módon pont annak a tevékenységnek nem kedvez, amelyet pedig nagyon is sürget: a rendszerváltozást kiteljesítő, a helyi szférákra is kiterjedő, az átalakulást véghez vinni hivatott törvényhozásnak. Egyesek azzal vádolnak, hogy késlekedünk, uram bocsá’ újabb bizonyítékát szolgáltatjuk a kormány tehetetlenségének, mások viszont kiérleletlennek, a célnak meg nem felelőnek ítélik azokat törvényjavaslatokat,, amelyek előzményeit nemcsak hazai, hanem nemzetközi szaktekintélyek részvételével megrendezett tanácskozásokon éppúgy megvitattuk, mint változataival együtt nemegyszer a sajtó nyilvánossága elé is tártuk. A variációk közül azonban a kormánynak egyszer valamelyik mellett le kellett tennie a voksot; ez kétszer hatórás kemény vitában meg is történt. Mindez nem jelenti azt, hogy az ismert vátozatokról ezután már szó sem eshetett. Aki azonban a bizottsági üléseken hallgatásba burkolózott, csak ártott azügynek, hiszen nem a plenáris üléseken kell vég nélküli vitákba bonyolódni, nem oda való, egyáltalán nem kardinális kérdésekkel rabolni az időt. Azt is érzékelni kell: az önkormányzati törvény csak a kezdet. A francia községi kódex sem egyetlen év alatt született meg, és miként az iniciálé is csak kezdete a kódexnek, a „mit”, „mivel” és „hogyan” részletezése sem a törvény feladata. Nem, mondhatok mást: adott körülmények között ennél alaposabban, sokoldalúbban előkészíteni egy törvényjavaslatot aligha lehetséges. — „Adott körülmények között" — ön így fogalmazott. Az ellenérvek egyik legerősebbike a gazdasági megalapozottságot hiányolja, ez ugyanis garanciák híján annak a nem egészen indokolatlan félelemnek ad hangot, hogy miként az már az előző kísérletek alkalmával rendre bekövetkezett, ismét a centralizáló törekvéseknek engednek teret. A „féllábon állás" visszafordíthatja a még oly kedvezőnek látszó folyamatokat is. A megye nem főnök e Erről szó sem lehet, ha a struktúrát megfelelően alakítjuk ki, márpedig ez az önkormányzati törvény fő feladata. Legalább tizenöt-húsz ágazati törvény lesz még az államháztartásról, a földről, a privatizációról és számos más alapvető kérdésről, amelyekben érvényre kell juttatni az önkormányzatok tulajdonhoz és egyéb pénzügyi, költségvetési vetületekhez kapcsolódó, kétségbe nem vonható jogait. Az alapelveket az Országgyűlésnek ki kell mondania: ilyen például, hogy gazdaságilag is több lábon kell állniuk, hogy a hátrányos helyzetű területek támogatásától nem lehet eltekinteni. A különböző bevételtípusokról, a kompromiszszumok megkötéséről nem a törvény feladata lesz dönsént, de ezekről is — természetesen — mielőbb rendelkezni kell, hiszen enélkül, a költségvetés nélkül január 1-jétől az önkormányzatok nem lehetnek működőképesek. — Folytassuk a tulajdonra vonatkozó kérdésekkel, kétségekkel. Többen úgy látták volna helyesnek, ha a reprivatizálás az önkormányzati törvény megalkotásával párhuzamosan, kvázi „egy csomagban" megy végbe. „Kiéneklik szájunkból a sajtot" — mondta az egyik szakértő arra célozva, hogy a költségvetés érdekeinek vetik alá azt a tulajdont is, amely az önkormányzat létét, a helyi érdekek érvényesítésének lehetőségét rejti magában. Semmiből nem lehet gazdálkodni, vállalkozni, félő, hogy még ma sem akarják a helyi önkormányzatokat nagykorúaknak tekinteni. Az elméletileg tág gazdasági lehetőségek és a pénzügyi megalapozottság hiánya között éles ellentmondás van a gazdaságilag erős megyék, városok javára a kistelepülések kiszolgáltatottságával szemben. Ki védi meg őket az évközi elvonásoktól, a támogatások felfüggesztésétől? — Kezdjük a költségvetés érdekeivel, amelyekkel kapcsolatban — kár volna tagadni — kemény vitáink voltak. Mi amellett voltunk, hogy a törvény erejénél fogva adjuk át az önkormányzatokat megillető tulajdonokat nekik, és ők majd döntenek a reprivatizációról is. Itt számos vitás kérdés merülhet fel — példának említem a honvédelmi tárcát, amellyel kapcsolatban szintén az a hamis vád hangzott el, hogy nem egyeztettünk velük, ám ez később tisztázódott —, tehát különbséget kell tenni azok között a tulajdonok között, amelyek azelőtt is helyhatósági tulajdonban voltak és azok között, amelyek azelőtt magánkézben voltak. Az eljárást mindig a konkrét ügyek kapcsán kell eldönteni. A vagyoni, tulajdoni kérdések elbírálására vagyonátadó bizottságokat kell rövid időn belül létrehozni, amelyek a 105. §-ban foglaltak szerint meghatározzák, mi kerül automatikusan, tehát a törvény erejénél fogva az önkormányzatok birtokába, mi állami tulajdon, mit kell esetleg megoszttani. És mivel e bizottságok döntéséig a tranzakciókat felfüggesztettük, „nem énekelhetik ki a sij- tot az önkormányzatok szájából”. — Arra a jogos felvetésre, hogy mi a garancia az érdekek érvényesítésére, újra csak azt mondhatom, hogymindent nem lehet a helyi önkormányzatokról szóló törvényben szabályozni. A többi között ezért is van szükség a helyi testületek minél gyorsabb megalakulására, érdekeik mielőbbi érvényesítésére. Azúj típusú megye az ön által idézett félelmek eloszlatója, a központi hatalomnak, a restrikciónak eddig kiszolgáltatott kistelepülések érdekeinek lehet nagyon is nyomatékos érvényesítője. Többen ezt vitatják, mondván, hogy könnyen a régi, hierarchikus szint visszacsempészőjévé is válhat, hiszen a 68. § úgy fogalmaz, hogy „A (vár)megyei önkormányzat képviseli és védi a (vár)megye egészének érdekeit.” Akkor a megye egyenlőbb az egyenlők között? — Ez alapjában téves értelmezés. A megyei önkormányzat nem oszt el pénzt, nem vet ki adót, nem „főnöke” a községeknek, nem önálló, külön, hierarchikus szervezet, hanem a községekben és városokban, tehát alulról megválasztott egyenjogú képviselők testülete. Mindezeken kívül felterjesztési joga van ahhoz a legfelsőbb hatáskörrel rendelkező szervhez, amely netán érdekeiket sértő intézkedést hozna, és felterjesztésére harminc napon belül érdemi választ kell kapnia. A létrejövő , előreláthatólag több ezerre tehető helyi önkormányzat egyenként aligha tudná a kormányt ellensúlyozni, de ha ezt a 19 megyei önkormányzat megyegyűléseken, vagy a sajtó útján teszi, ez a központi hatalom ellensúlyozásának nem akármilyen garanciája. Ráadásul ezentúl a helyi önkormányzat ügyeiben — az eddigivel ellentétben — csak törvény révén, tehát a független Országgyűlés határozata alapján hozhatnak döntést. Főváros vagy városközösség ? — Terjedelmi korlátaink között aligha térhetünk ki minden kérdésre. Súlyánál fogva azonban nem tekinthetünk el a fővárost érintő passzusokkal kapcsolatos egyetlen változat értékelésétől. Miért ez került be a törvényjavaslatba, noha a szakembereknek is — a háttérben pedig a különböző pártok egyes csoportjainak is — például a városközösség gondolata rokonszenvesebb volt? Ez a bizottsági üléseken erőteljes hangot kapott. — ön jól ismeri — a sajtóban is napvilágot látott — azt a három, egymástól eltérő változatot, amelyeken szinte az utolsó percig vita folyt. Némileg meglepett, hogy egyes pártok, amelyek végső fokon a kétszintű megoldás mellett voltak — hangsúlyozom, nem a régi, hanem az új elvek alapján —, mintha most ismét felmelegítenék az egyszer már mégiscsak lezárandó, nem elég érvvel alátámasztott variációkról folytatott vitákat. A törvényjavaslat szerint Budapest önkormányzata úgy kétszintű, hogy az egységes városigazgatás is megvalósulhasson, viszont az egyes kerületek, városrészek olyan megnövelt önállóságot kapjanak, mint az ország bármelyik más települése. Ma a kerületek a fővárostól „leosztott” pénzzel gazdálkodnak, a jövőben, miként feladataikat, hatáskörüket, úgy szabályozott önálló bevételeiket is törvény szabja meg az Országgyűlés döntése alapján. Ezeket a kerületeket — lehet, sőt majdnem biztos, hogy nem is mindig a jelenlegi határok szerint — nem sorszámokkal, hanem település-földrajzi nevekkel jelöljük, tehát lesz Pesterzsébet, Soroksár, Nagytétény, Újpest, Káposztásmegyer vagy még sorolhatnám. A döntésnél a kormányülésen nagy figyelmet kellett fordítanunk a magyar főváros történeti fejlődésére, kialakulására, amely sokban eltér más európai nagyvárosokétól. És ez egyben a városközösség gondolatának elvetését is magyarázhatja. — Budapest nem úgy fejlődött világvárossá, hogy volt egy magja, amely azután „szervesen hajtott új és új ágakat", hanem már 1872-ben, Pest, Óbuda és Buda egyesítésekor ezek a hajdanvolt önálló városok ragaszkodtak önkormányzati jogaik megőrzéséhez. A művi egyesítés legvédhetetlenebb — különböző ideológiákkal aládúcolt —, 1950-es bekövetkeztével azonban olyan kényszer érvényesült, amelynek máig ható konzekvenciáit aligha kell részleteznünk. A városközösség gondolata arra épült, hogy csak önálló önkormányzatok léteznének, és ezek társulása volna a főváros. De mi van akkor, ha valamelyik mai városrész, kerület „nem társul vissza” a fővároshoz? A mai külső városrészek, a régi önálló városok sem azonosak már hajdani önmagukkal, és ha sok mindenben nem is volt szerencsés a Nagy-Budapestté válás, de a fővárosnak nyújtott hatalmas állami fejlesztési összegek jóvoltából mégiscsak olyan „egybeszerveződés" jött létre, amelynek szétzilálása nemcsak a főváros egysége, hanem az egyes városrészek számára is szinte beláthatatlan anyagi-kulturális stb. hátránnyal járna. Végeredményben tehát úgy látjuk, csak az általunk javasolt változat jelent koherens megoldást, hangot adva annak a meggyőződésünknek, hogy Budapest önálló törvényi szabályozást érdemel, és az indoklásban található elemzésből is át kell emelni néhány fontos részletet magába a törvényjavaslatba. És még egyet feltétlenül hozzá kell tenni a leírtakhoz: a megvalósításhoz olyan polgármesterek megválasztása is létfontosságú, akiknek személye biztosíték a megvalósításra. De ez már egy külön cikk témája lehet. Komor Vilma A művelődési miniszter találkozója a zsidóság képviselőivel (OS) Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter bemutatkozó, tisztelgő látogatáson fogadta a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) és a Budapesti Izraelita Hitközség (BIH) vezetőit. Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót, dr. Schöner ' Alfréd'" " további'' ’ az'*' Országos Rabbitanács elnökét, Zala Tamást és Lazarovits Ernőt. Részt vett a megbeszélésen Timkó Iván, a kabinetiroda vezetője. A küldöttség tájékoztatta a minisztert a magyar zsidóság és a magyarországi zsidó felekezet helyzetéről, valamint a június 10jén tartott MIOK és BIH közgyűlés eredményéről. Ennek legfontosabb új vonása, hogy a zsidóság szervezeti megújítását a tradicionális vallási vezetésnek és az utóbbi másfél-két évben Magyarországon megalakult zsidó szervezeteknek közösen kell elvégezniük. Szóltak azokról a problémáikról, amelyek aggasztják a közvéleményt, benne a zsidóságot is, így az antiszemitizmusról, valamint a zsidóság magyarországi státusának értelmezése körül a sajtóban és telekommunikációban zajló, sokszor eltúlzott, indulatos vitáról. Megbeszélést folytattak a szeptembertől kezdődő hitoktatásról, ebben a kérdésben álláspontjuk azonos volt. Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter megköszönte a tájékoztatást. Megígérte, hogy maga és a minisztérium is tanulmányozni fogja a felvetett kérdéseket. Kilátásba helyezte, hogy a többi egyházakhoz hasonlóan a zsidó felekezet a lehetőségekhez mérten a jövőben is megkapja a szükséges állami hozzájárulást. A beszélgetést mindkét fél a most kialakuló új, demokratikus kapcsolatrendszer kezdetének tekinti. Miért éppen a Velencei-tóhoz? Sajtóértekezletet tartott Agárdon a Velencetours, amelynek fő feladata, hogy a Velencei-tó déli partján a nyaralók jó közérzetéről gondoskodjon. Erről a témáról Kovács Attilával, az idegenforgalmi ágazat vezetőjével külön kellett néhány szót váltani, mert a sajtótájékoztató középpontjában az agárdi „popstrand” kétségkívül gazdag programja állt. A szinte mindennap jelentkező nagyszabású koncertek azonban önmagukban nem elegendők az idegenforgalom feltételeinek javításához, pedig gazdasági helyzetünk alakulásában nem akármilyen szerepe van annak, hogy hányan költik el a pénzüket Magyarországon. — Olyasmit kell nyújtanunk az idegennek, amit máshol nem kap meg —, fejtiki véleményét Kovács Attila. — A Velencei-tó kellemes üdülési lehetőséget nyújt, de el kell ismernem, hogy vannak Európában ennél szebb fekvésű tavaik is, nem beszélve a tengerről. Csupán a tavunk kedvéért nem jön a vendég, különösen akkor nem, ha sorállással, nyerészkedéssel őt megkopasztani akaró emberekkel kell netán találkoznia. A Balaton azért küszködik gondokkal, mert nyugati árakon kínálja a szolgáltatásait, de nem nyugati színvonalon. M a Velencei-tó mentén az olcsósággal igyekszünk vonzóbbá tenni a nyaralást. Kempingjeink a balatoni árak felén, harmadán kínálják az elhelyezést, ennek ellenére szolgáltatásaink megfelelnek az európai igényeknek. A három vízparti kempingben emellett nagyjából fele arányban nyugati vendégek vannak, harminc-negyven százalékkal többen, mint voltak tavaly. A belső idegenforgalom igényeit is igyekezünk kielégíteni A magyarok az árak miatt lassankiszorulnak a Balaton környékéről és mi igyekszünk számukra is tisztességes kínálatot kialakítani. Van két olcsóbbkempingünk, vannak megfizethető magánszállásaink, az étkezés is szolid árakon oldható meg. Jellemző, hogy a Fidesz is minket választott: július 13—23. között nemzetközi tábort rendez Agárdon mintegy 2—3000 résztvevővel. A főváros közelsége, az egekig szökő közlekedési költségek miatt a Velencei-tó partja idén jóval zsúfoltabb, mint eddig bármikor volt. A strandok, a vendéglők, az üzletek nehezen bírják a hét végi ostromot, de akik nemcsak egy napra érkeznek, nem érzik ezt a szűkösséget. A kempingek ellátása kifogástalan, strandjaik tágasak, naphosszat ki sem kell mozdulni a vendégnek. A nyugati turista is jól jár, hiszen fele annyit sem kénytelen költeni, mint tőlünk bárhol nyugatabbra. A Velencetours emberei igyekeznek jó kapcsolatot kiépíteni, némikedvezmény ígéretével többüket felkérik arra, hogy hazájukban terjesszék a magyar prospektusokat. Mint idén kiderült, a vendégek tekintélyes része a tavaly itt járt turisták propagandájának hatására érkezett. Még annyit, hogy kedvezőtlen időjárás esetén sem kell unatkozni. Szerveznek kirándulásokat Budapestre, Székesfehérvárra, az Alföldre, van lehetőség lovaglásra, hajókázásra, sokfajta sportág űzésére. Esténként pedig ott van a popstrand műsora a legjobbhazai együttesek vendégszereplésével. Mint a programokat szervező Turbók János elmondta, esténként másfél-két és fél ezres a közönség, önerőből rendezik a műsorokat és teszik Agárdot a popzene nyári , magyarországi fővárosává.(ssolt)