Magyar Nemzet, 1990. július (53. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

4 a tévé műsoráról Ha-ha-ha Mostanában sehol se hallani nagy nevetéseket. Jó tréfákat, vidám ugratásokat. Bumfordiságokat hallani, trágár vicceket és keserű kacajokat. Ha-ha-ha — tagolja lassan és körülményesen a nevetés szótagjait a polgár, és érezni, közben a szíve meghasad vagy az epéje forr, derűje örökre eltemettetett. Gála De nem is igen igyekeznek az erre rendelt mesteremberek nevettetni bennünket. Nevettetni? Szórakoztatni s gyönyörködtetni sem. Fönnállásának huszadik évfordulóját ünnepelte a televíziósok (szórakoztató részlegének is a) fesztiválja. Fönnállását ünnepelte, fönnmaradásáért küzdött országnyi közönségének rokonszenvét megnyerni óhajtván. Másfél órás, fényes és elegáns gálaműsora azonban (szerkesztő Wéber Bea, rendező Csenterics Ágnes) úgy festett, mintha vasvillával hányták volna össze. Ügyetlenségek és színvonaltalanságok, odanem valóságok elegyedtek igényes és nivóe produkciókkal, de mivel ez utóbbiak voltak „kisebbségben”, összhatásként a negatív éleményét vágta zsebre a gyönyörű veszprémi színházból közvetített estnek a néző. Az örebbre hasonlítgatott is β „zsebrevágás" előtt, közben és után. A tíz esztendővel ezelőtti gálaestet mérte össze a mostanival. A Vitray Tamás által celebrált műsort, amelyben helye volt az emelkedettségnek is, a megrendülésnek is, és a jóízű nevetésnek is. Tagadhatatlan, az idei, Balatoni szél című összeállításnak is az a régi műsor szolgált mintául. De a színvonal esést nemcsak az okozta, hogy Mezey Mária megrendítő versmondását ezúttal a könnyedebb műfajokban otthonos Perczel Zita slágerszöveg-fölmondása helyettesítette. Nem, Perczel Zita kedves volt, kellemes volt szótlan, kicsi unokájával egyetemben a veszprémi dobogón. De finom lényével és udvarias szavaival sem volt képes egymaga pótolni a gondolatoknak és a sziporkázó ötleteknek azt az elengedhetetlen menynyiségét, amitől a művészi és szórakoztató televízió gálája az lehetett volna, amit a spanyol eredetű szó jelöl: díszes ünnep. A hiteles beszámolóhoz hozzátartozik, hogy így is tapsok köszöntötték a helyszínen a szedettvedett összeállítást. Sőt, szívből jövő kacagást is hallhattunk egy ízben. Cserhalmi György helyett „beugróként” Mácsai Pál mondta el — szokatlan széttördeltséggel és hangsúlyokkal — József Attila A Dunánál című versét. Amikor e sorokhoz ért: „Anyám kun volt, az apám fiig székely, / félig román, vagy tán egészen az" — az egyik szlovákiai magyar vendég jóízűen fölnevetett. Úgy gondolta, a pater semper incertus est, az apa léte mindig bizonytalan kitétel egyik mókás, költtői megfogalmazását hallja. Ha-haha. Zokogni lett volna kedvem, úgy szántam szegényt És vele együtt minden idegen iskolában nevelkedett anyanyelvi rokonomat akik talán értik a hexametert és a grammatikát is, de nem tudják, ki volt József Attila vagy Vörösmarty Mihály. Fürdőshow Torokszorító és könny csontitó tapasztalatokért persze nem kell gálaestre menni. Megszerzi ezeket a halandó akkor is manapság, ha kilép az utcára, bemegy a munkahelyére, majd visszabújik a vackára. Keserűek köznapjaink. Tán éppen ezért értékelődnek föl a mulattatás pipettával adagolt kisművei. Sors Tamás huszonnyolc perces filmgroteszkjének, a Fürdőshow-nak aligha jutott volna megkülönböztetett kritikusi figyelem, ha nem volnánk mindannyian kiéhezve egy kis felhőtlen ihülyészkedésre. A műfaji megjelölésen (filmgroteszk) kívül minden a helyén van ebben a sokszereplőjű, sokszerzőjűkis filmben, ami nem groteszk, hanem burfeszk. Benny Hill show-inak ügyes magyar utánzata egy, a női szépítészeti szakma (kozmetika, pedikűr, manikűr, fodrászat és miegyéb) markába került, gátlásos fiatalemberről, akit Rudolf Péter személyesít meg, csaknem olyan kedves ügyefogyottsággal, ahogyan Benny Hill cselekszi, ki tudja, hány részes sorozatában. De mi éppen ezen a magyar módin nevetünk. Méghozzá jóval nagyobbakat, mint a műfajt tökéletesre csiszoló angol mintán. Igen, ezek mi vagyunk a Gellért fürdő eleganciájában idegenként tébláboló „bennszülöttek”, akik a legártatlanabb és legkezdetlegesebb „átverés” után is eltévedünk saját világunkban, és készséggel próbáljuk ki mindazt a megpróbáltatást (gyúrás, körmösítés, színesítés, mindösszesen: önnön egyéniségünkből való kifordítás), amiről tőlünk Nyugatra már mindenki tudja: fölösleges és alkalmanként káros marhaság. Kedves és hasznos kis játék a Fürdőshow, akár a felszínét szemléljük, akár a „mélyrétegeit”. Csak egy baja van: egykesége. Száztizenöt folytatás kellene belőle legalább, hogy mosolyt fakasszon a Magyar Televízió ezen „szolgáltatása”, ne pedig álmélkodást: nicsak, ilyet is tudnak csinálni a tévések? Nahát! Lőcsei Gabriella A föld és az arany Ecuadori kincsek a Szépművészeti Múzeumban JÖN a fejzsugorító... és talán kiabál Hirdeti áruját, mesterségét, mint gyerekkoromban faluhelyen a drótostól. Áll egy krokodilfogazatú, ellenszenves edényteremtmény, nem tudom, létezett-e valóban,vagy mitológiai lény. Az idegen civilizáció tőlünk távoli jelképein akad meg először a tekintetünk azon az ecuadori vándorkiállításon, amely Párizs, Granada, Madrid után most Budapestre érkezett, és a Szépművészeti Múzeum két újonnan helyreállított terméből megy majd tovább Bécsbe s más európai városokba. Régészet és néprajztudomány határvidékén járunk, amikor ezeket a legfeljebb háromezerötszáz, legkevesebb háromszázéves emlékeket nézegetjük. De mert művészi értékük sem vitatható, esztétikai méltánylásuk is lehetséges. Az az ösztönös szépérzék, amely az embert kiemelte az állatvilágból, valamint az ábrázolás, a megörökítés igénye hat ránk évezredek távolából; érzelmeket kelt bennünk, a meghatottságtól az elragadtatásig. LEGKORÁBBI tárgyi emlékei egy ősi, vélhetően matriarchátusban élő társadalommnak azok a bálványszobrocskák, amelyek a Willendorfi Vénusz húgai — ősanyánk, terhes nő, vagy a női szépségideál idoljai Milyen fontos rajtuk a nő haja, sátorszerű, nagy haja!... Préselt, formáltkoponyák „divatjáról” tájékoztatnak egyéb leletek, továbbá a test festésének szokásáról geometrikus díszekkel (ezek a tárgyakon festett, sőt, karcolt formában jelennek meg). A fazekasokkeze alól gyakran kerülhettek ki ember alakú kancsók, korsók, köcsögök. Ezek a vázaemberek vágott szeműek, lábfejük sokszor emlékeztet puha mancsra, karjuk-kezük a gyermekrajz látásmódjára. Konkrét és absztrakt elemek keverednek egymással ugyanazon az edényen, a különösség, a különbözés sok esetben vonta magára a korai plasztikai művészet alkotóinak figyelmét. Egy törpe növésű, vagy egy nagyon elhízott kortárs épp úgy modelljükké lehetett, mint egy beteg, himlős, felhólyagzott testű társuk („aki” bágyadtan hever az oldalán, pedig edény). Ismételten visszatérő motívum —, azaz bizonyára nincs benne semmi különös ... — a koka cserje levelét rágó ember, akár a hörcsög, őrzi pofé zacskóiban, és révült, átszellemült arccal rágja. Az agyagtárgyak mellé aranyleletek társulnak. Fülbevaló, hatalmas, mint egy-egy csónak úszhatott az arc mellett; orrdísz, orra vagy orrba való, talán zsugorított fejre való maszk. A technika arany lemezdomborítás, vert és sodrott díszekkel, a filigrán munkához is közeledve már. A platinával is korán megtanultak bánni. Az időben közeledve pedig mindinkább szaporodnak az „inka" jelzővel jellemezhető, az indián törzsi művészetekre utaló jegyek. Az „űrhajós sisak” például ... Ember Mária (Az Ecuador, a föld és az arany címmel a Szépművészeti Múzeumban megrendezett kiállítás szeptember elsejéig tart nyitva.) Július 7-én megkezdődik a Zala ’90 nemzetközi nyári fesztivál. Életrehívója, a zalaegerszegi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ az MTA Sorosalapítvány támogatásával vállalkozott az egyhetes program megszervezésére. Belga, jugoszláv, lengyel, luxemburgi, ukrán és török folklórcsoportok és hazai táncegyüttesek vesznek részt a fesztiválon. A vendégegyüttesek Keszthelyen és számos más településen lépnek fel, és szakmai találkozókat is tartanak. A nyári fesztivál július 14-én galakarosi gálaműsorral zárul. Magyar Nemset Szerda, 1Θ90. július 4. A lehető legdemokratikusabb módon... Helyzetjelentés a Képzőművészeti Főiskoláról A Magyar Nemzet június 11-i számában a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjainak „lázadásáról” értesülhetett az olvasó, őket megelőzve, már március 1-jén megfogalmazták követeléseiket a Képzőművészeti Főiskola hallgatói is. Azóta majdnem négy hónap telt el. A főiskola egyetemi tanácsa által jóváhagyott bizalmi szavazáson a diákok még márciusban megvonták a bizalmat a vezetőség — rektor, rektorhelyettesek és tanszékvezetők — többségétől. Kiss István rektor a nyugdíjazását kérte, s amíg helyére a Művelődési Minisztérium megbízásából a főiskola ideiglenes vezetőt állít, addig KorpaDániel a megbízott rektor, akit — mint korábbi rektorhelyettest — a diákok szintén leszavaztak. A május 17-i diákfórum résztvevői — a szakma különböző képviselőivel folytatott megbeszélések után — nyilvános állásfoglalásban nevezték meg az általuk javasolt rektort és két rektorhelyettest (lapunkban is megjelent). A főiskola vezetése a sajtóban tett nyilatkozatok miatt fegyelmit indított három hallgató ellen. A felfüggesztett eljárás ellen a diákok június 11-én tiltakozó demonstrációt szerveztek a Képzőművészeti Főiskola épülete előtt. Követelések — Miben hasonlítanak a diákok követelései a Színház- és Filmművészeti, illetve a Képzőművészeti Főiskolán? — kérdeztem a diákok közül El Hassan Rózát, Csörgő Attilát, Szegedy-Maszák Zoltánt — a fegyelmi eljárás érintettjeit —, valamint Bakos Gábort. — Mi is alapvetőnek tartjuk a Képzőművészeti Főiskola oktatási rendszerében, hogy a mestereket a diákok válasszák — mondja Szegedy-Maszák Zoltán. Amenynyiben mondjuk öt hallgató úgy gondolja, hogy mesterének szeretne valakit, akkor azt a főiskola hívja meg tanárnak. Ez az egyetlen módja annak, hogy az a fajta sokszínűség, friss szellem megvalósuljon, amire egy ilyen oktatási intézményben szükség van. Hasonló gondolat az elméleti képzés átalakítása, meghívott vendégtanárokkal. — Egy diákfórumon kinyilvánítottuk azt a véleményünket, hogy Jovánovics György szobrászművészt, Birkás Ákos festőművészt és Beke László művészettörténészt tartjuk alkalmasnak a főiskola vezetésére, és ezt a háromszáznyolc hallgatóból száztizennyolc aláírta — folytatja Szegedy- Maszák Zoltán. — Ezek után a parlament kulturális bizottságának elküldtünk egy állásfoglalást, amelyben azt javasoljuk, hogy a minisztérium ne csak az utóbbi időkben meglehetősen kétes erkölcsi alapokon álló egyetemi tanács jelölését vagy javaslatát fogadja el a rektor személyére, hanem a hallgatók és a szakmai közélet véleményét is. Kólya Dániel megbízott rektort a KépzőművészetiFőiskolán kerestem fel Kiss Tibor és három diák jelenlétében kérdeztem a főiskolán történtekről. — Először is leszögezem — mondja Kólya Dániel —, hogy minden jelenlegi problémának és a főiskolai hangulatnak, megosztottságnak az eredője az úgynevezett bizalmi szavazás volt. Nevezetesen, akkor van értelme egy bizalmi szavazásnak, és annak eredménye csak akkor vehető komolyan, ha az adott tanárokról csakis azok a diákok nyilvánítanak véleményt, akik az ő munkáját ismerik, és ugyanakkor a véleménynyilvánításukat tételesen is megindokolják. Tehát az esetleges „bizalmatlanság” kinyilvánításakor rámutatnak az adott előadó hibáira, fogyatékosságaira. Itt azonban nem ez történt hanem az egész diákság, hallgatóság egy érzelmileg megfelelően előkészített hangulatban valamennyi tanárról indokolás nélküli sommás véleményt nyilvánított, aminek természetszerűleg csak a már rsmért eredmény lehetett a következménye. Változások — Fontosnak tartjuk annak is a megállapítását — csatlakoznak a jelen levő diákok, Bokor György, Cserna Tamás és Füzes Gergely a rektorhoz —, hogy a diákság nem egységesen lép fel a főiskola vezetősége, illetve a bizalmi szavazáson leszavazott tanárok ellen, hanem van négy-öt hallgató, akik rendkívül aktív, folyamatos és összehangolt, valamint a sajtó által kellőképpen támogatott támadást intéztek — olykor a személyeskedő hangnemet is megütve — a tanári kar egy része ellen, és ezen kisebbségi véleményüket igyekeznek a hallgatóság többségi véleményeként beállítani. Ezzel szemben azonban van a hallgatóságnak egy józanul gondolkodó és energiáit elsősorban a munkára összpontosító, csendes többsége, akik bár véleményüknek a sajtópublicitás szintjén nem adhattak hangot, de az egyetemi tanácsüléseken azt már többször kifejtették. — Mi történt a főiskolán a bizalmi szavazás óta? — A főiskolán már körülbelül öt fordulót vívtunk az ügyben — mondja Szegedy-Maszák Zoltán —, hogy a bizalmi szavazásnak, a különböző ígéreteknek valamiféle foganatja legyen, de ez nem tör tént meg. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán nem volt semmiféle bizalmi szavazás a rektori, illetve tanszékvezetői tisztségekről, mégis sokan felismerték, hogy a változásokkal nem lehet szembeszállni. A mi főiskolánkkal az a legnagyobb baj, hogy hihetetlenül bezárt, el van zárva minden újtól. Először is ki kell nyitni az ajtót, hogy bejöjjenek azok, akikre szükség van. Nem akarunk senkit sem elküldeni. A főiskoláról nem elmenni kell, hanem ide kell bejönni. A bizalmi szavazás kizárólag tisztségekre, tanszékvezetői, ráctori tisztségekre vonatkozott, nem tanári állásokra. Hogy azok, akik a szavazáson egészen magas arányban nem kaptak bizalmat, az ígéretek ellenére nem mondanak le, és annyira ragaszkodnak tisztségeikhez, pontos képet nyújt arról, mit lehet tenni. — Arra is rá kívánok mutatni — fűzi hozzá Kólya Dániel —, ha a bizalmi szavazáson leszavazott tanárok a szemeszter befejezése és új vizsgaidőszak előtt valamennyien testületileg lemondtak volna arról a felelősségteljes megbízatásról, amit egyébként — mint ahogy az a világon mindenütt van — nem a diákoktól kaptak, ebben az esetben a főiskola működésképtelenné vált volna, és még annak a lehetősége is megszűnt volna,hogy meginduljon a kibontakozás, az új vezetők demokratikus módon történő megválasztása. Mi éppen ezt céloztuk munkánkkal, és lehetőséget adtunk arra több ízben is, hogy a főiskola valamennyi oktatója, munkatársa és hallgatója a lehető legdemokratikusabb módon kinyilvánítsa véleményét az új vezetők személyét illetően, azonban az erre irányuló megállapodásokat a már korábbiakban említett hangadók rendre felrúgták. A jövő — Még egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet — folytatja Kólya Dániel. — Az eddig e tárgyban megjelentcikkek-ből az olvasó számára úgy tűnhe tett, mintha kizárólag politikai jellegű csatározásról lenne szó a főiskola falain belül tehát mintha a pártonkívüliek léptek volna fel a volt párttagok ellen. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű, hiszen én magam nem voltam sohasem párttag, és a diákok mozgalmát is támogatja néhány, a volt MSZMP-ben aktívan tevékenykedő munkatársunk. A magam részéről inkább arra a feltételezésre hajlok, hogy különböző művészeti irányzatok harcát tudatosan bújtatták egyesek politikai köntösbe. — Ön — ha jól tudom — nem művész, a főiskolán ábrázoló geometriát tanít. — Én ezen irányzatok vitájában nem kívánok állást foglalni, véleményem szerint mindkettő megjelenésére és képviseletére szükség van. Adott esetben egy intézményen belül is jelen lehetnek, és a hallgatóknak kell eldönteniük a szabad tanárválasztás alapján, hogy mely irányzat tanaiban mélyednek el jobban. Mindez azonban nem teheti nélkülözhetővé az alapképzést és bizonyos tárgyak, mint például művészeti anatómia, geometria jelenlétét a főiskolán. — Kérdés, hogy azok, akik eddig nem tudtak semmit sem csinálni — mondja Csörgő Attila —, most hogyan fogják újjászervezni a főiskolát Mindennek az alapja, hogy ezen a főiskolán cserélődjenek az oktatók, és ne a hitbizományszerű állások maradjanak meg. Itt állandó mozgásra van szükség, ami garantálja a friss szellemű oktatást. — Nekünk egy lényegi követelésünk van a főiskolával szemben — folytatja Szegedy-Maszák Zoltán —, jó iskolát szeretnénk, ahol lehet valamit tanulni, amiből tudnánk valamit profitálni. Nincs időnk arra, hogy egy ötéves, teljesen haszontalan képzéssel töltsük el az időnket. Ez az egyetlen erkölcsi alap, amire hivatkozunk. Ez az egyetlen állami Képzőművészeti Főiskola, ha ennek a színvonalát hagyjuk leromlani, annak nagyon rossz kihatása lesz az egész magyar képzőművészeti életre. És ha lesznek is más magániskolák, mi szeretjük ezt az intézményt annyira, hogy nem kell ennek a legrosszabbnak lennie.* Kólya Dániellel és a különböző véleményeket képviselő,hallgatókkal még e június 27-i egyetemi tanácsülés előtt beszéltem. Azóta, amint köztudott, megszületett a döntés: július 1-jei hatállyal Sváby Lajos festőművész lett a Képzőművészeti Főiskola rektori jogkörrel felruházott ideiglenes vezetője. Őt kérdeztem terveiről és a főiskola jövőjéről." — A képzőművészetben — akárcsak az egész országban más területeken is — az elmúlt évtizedekben létrejöttek olyan „birtokok”, amelyeket bizonyos emberek megkaptak, hogy azokat „várként" védelmezzék. Ezeknek a „váraknak” és a kölcsönös félelmeknek meg kell szűnniük. A diákok követelései nem voltak elszigeteltek — az egész országban zajló átalakulással összefüggenek —, és nemcsak bennük, hanem másokban is felmerültek a változtatás iránti óhajok. Nekem is hosszú ideje megvannak a magam „ábrándjai”, és ezért is vállaltam el ezt az ideiglenes tisztséget és mindent megteszek, hogy ez az átmeneti állapot ne tartson sokáig. «» A Képzőművészeti Főiskolán csak akkor képzelhetők el változások, ha a kinti világ bejön ide, és ne legyen iktatás bent. Olyan művészekre, elméleti szakemberekre gondolok, akik fontossá tették magukat a szakmájukban. Meg kell hívni, be kell hozni őket, és kiválasztásukban nem csak a főiskola szava döntsön. A szabad tanárválasztás azonban csak része egy átfogóbb programnak, amelynek során többek között új tanszékeket kell létrehozni, például az új médiumok, illetve a művészeti íróképzés számára. Valóságos, nyilvános szakmai fórumok létrehozására van szükség. A struktúra megváltoztatása személyek nélkül nem megy, és ennek során egyaránt figyelembekell vennünk mind a külső, mind a belső véleményeket. Ezen a főiskolán lehet változtatni. De nem lehet csak kicsit változtatni, nagyot kell fordítani rajta. Ugyanakkor a főiskolának megvannak a maga hagyományai is, el kell dönteni, hogy ezek közülmelyeket kell megőrizni, és melyek hagyhatók el. Konkrét feladat az Egyetemi Tanács létrehozása és az új Szervezeti és Működési Szabályzat kidolgozása, ez azonban majd párhuzamosan zajlik a már említett személyi változásokkal, a főiskolán megjelenő új emberekkel összefüggésben. Az eddigi változásokban ugyanakkor nagy szerepe volt az úgynevezett választmánynak, az Egyetemi Tanács ad hoc bizottságának, és dr. Szőnyi Istvánnak, a főiskola titkárának a segítségét is szeretnémkiemelni. Végezetül szeretném leszögezni: a Képzőművészeti Főiskola semmi szín alatt nem lehet szabadiskola, de lehet és kell is, hogy szabad iskola legyen. Zwickl András Emlékmű a Holocaust áldozatainak Nagy jelentőségű politikai esemény színhelye lesz vasárnap délelőtt a Dohány utcai zsinagóga kertjében lévő emlékpark: ekkor avatják föl Varga Imre szoboralkotását, amelyet a zsidóüldözés 600 ezer magyar mártírjának emlékére készített. Keller László, a Zsidó Világkongresszus kelet-európai tagozatának elnöke kedd délben a MUOSZ székházában tartott sajtótájékoztatón elmondta: egész Kelet-Európában ez az első olyan alkotás, amelyet kifejezetten a náci Holocaust áldozatainak szentelnek. A mű a szomorú tűzre emlékeztető, stilizált fa, amely egyben lefelé fordított nyolcágú gyertyatartót ábrázol — úgy hirdeti a tragédiát, hogy a képzeletbeli fa ágain látható levelek mindegyike 1—1 nevet örökít meg. Ezeket a neveket tekintélyes pénzadományaikkal együtt azok a magyar zsidók küldték a világ minden részéből az Emanuelalapítványhoz, akik hozzátartozóikat, rokonaikat gyászolják. Maga az elnökség, amelyet Tony Curtis, a világhírű művész, az alapítvány későbbi díszelnöke hozott létre, azt tűzte ki céljául hogy lepusztult állapotban lévő templomokat, temetőket állítson helyre. Ebbe a programba illeszkedik a Dohány utcai zsinagóga is, amelyhez a magyar kormány jelentős anyagi támogatást ígért. Addigis, amíg e műemlék épület elnyeri régi, szép formáját kertjében vasárnap délelőtt Joseph Malovany, a világhírű New York-i főkántor gyászdala után Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök, Bielek József főpolgármester után Izrael Állam kormányának képviselője, majd Edgar M. Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke, végül dr. Schöner Alfréd főrabbi mond beszédet. Ezután gyertyát gyújtanak 6 millió mártír, és mécsest lobogtatnak föl 600 ezer magyar mártír emlékére. Az ünnepség, amelyen fölavatják Varga Imrének a későbbiekben rendkívül szigorú őrizettel védett alkotását, közös gyászmisével fog véget érni. (J.) Tokióba utazik a Kalyi Jag A fővárosi cigány-folklóregyüttes, a Kalyi Jag (Fekete Tűz) július 8-án indul első távol-keleti turnéjára. Ennek során 9-étől 12-éig Dél-Korea fővárosában, Szöulban ad koncerteket, majd 13-án indul tovább. Az évente megrendezett Tokiói Nyári Fesztivál zenei programja az idén az európai cigánymuzsikusok művészetéből ad ízelítőt. (Az eseményre a magyarországi előadókon kívül spanyol, lengyel és szovjetunióbeli művészek kaptak meghívást.) A japán főváros után Tendo és Osaka színpadain is föllép a Kalyi Jago — előre láthatólag — július 22-én tér haza. A zenekar nyári programjában ezután egy-egy rövidebb szlovákiai illetve ausztriai turné következik, ezt követően Törökországba, Franciaországba, augusztus végén pedig Dániába látogat el. A négy muzsikus növekvő nemzetközi népszerűségét bizonyíthatja az is, hogy a közelmúltban a londoni Hannibal Records megjelentette első nagylemeze anyagát miközben itthon az év első felében a harmadik helyi Jog-nagylemez felvételei is elkészültek. Minderre az az 1991-ig szóló exkluzív szerződés adott lehetőséget, amelynek értelmében évente egy új Hungaroton-albumot állít össze Varga Gusztáv és együttese. Az idei anyaghoz készülő videoklip forgatási munkálatait feszített tempóban kellett befejezni: az album élő bemutatójára a tervek szerint szeptember végén kerül sor Budapesten, ez lesz a nyitánya az őszi fellépéssorozatnak. Október 8-a és 29-e között Németországban szerepel majd az együttes, november első felében pedig tíz önálló koncertet ad Párizs legismertebb hangversenyhelyszínein. Már az idén megkezdődtek az előkészületek egy jövőre esedékes indiai turné szervezésére, ahol a koncerteken kívül gyűjtőmunkát is végezne az együttes, hogy az elvándorolt cigányság őshazájában, sajátosan rétegzett kultúrájának forrásvidékén közvetlen tapasztalatokat szerezhessen anéphagyományok elevenségéről. Az utazás előtti estén, július 7-én, 19 órakor a Vörösmarty téren ad koncertet a Kalyi Jag. (—kős) Kiállítás Amerikai nyelvkönyvek Budapesten A szakma azt tartja sikeres könyvkiállításnak, amelyen napról napra észrevétlenül fogynak az állványokon látható kötetek. Nos, eszerint azAmerikai Egyesült Államok Információs Szolgálatának és a TÉKA Könyvértékesítő Vállalatnak a Könyvértékű elnevezésű boltban (V., Honvéd utca 5.) megrendezett tárlata felettébb népszerűnek ígérkezik: a 441 felsorakoztatott nyelvkönyvből és nyelvoktatási segédletből már a tegnapi sajtóbemutatóra is hiányzott egynéhány. A tizennyolc amerikai könyvkiadó portékáit közszemlére tevői európai vándorútján hazánkba Bécsből érkezett kiállítást az Amerikai Egyesült Államokbudapesti új, rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Charles Thomas nyitotta meg. Jelképesnek nevezte, hogy ez az első hivatalos szereplése megbízólevelének hétfői átvételét követően. A Téka Vállalat igazgatója, Drucker Tibor azt ígérte, hogy a tárlaton látható könyveket olvasói igény szerint megrendelik és behozzák Magyarországra. (m. zs.) Néhány héttel ezelőtt a magyar írók az Astoria Szállónál gyülekeztek, tiltakoztak a könyvnyomtatás jelenlegi megszorításai ellen. Ma délután három órakor az Andrássy úti írók könyvesboltját foglalják el, hogy kifejezzék, nem értenek egyet a könyvterjesztés monopolizálásával.