Magyar Nemzet, 1990. szeptember (53. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

„ Megjavulunk Mindegy, ki lesz a város el­ső embere, csak becsületes le­gyen, ne lopjon — tolmácsol­ja az embereik véleményét a polgármester-választásról szó­ló írásában vidéki tudósítónk. Arról nincs szó a cikkben (és általában máshol sem), hogy hasonló követelményt fogal­maznak-e meg a kis-, közép- és nagyemberek saját maguk­kal szemben is. ..A fejétől bűz­lik a hal” közmondás jegyében persze, valóban igen fontos, milyen erkölcsű és lelkületű emberek emeltetnek magas méltóságokba. Az „istentudta népnek” te­hát igaza van: a vezető ne lop­jon, ne csaljon, ne hazudjon. Akkor is igaz ez, ha tudjuk, a vezető vagy helyesebben né­mely vezető a jövőben is meg­próbálkozik effélékkel. Nem valószínű, hogy éppen a köz- és magánerkölcseiben alapo­san lezügött-lezüllesztett . Ma­gyarország mutatna példát a világnak azzal, hogy széles e hazában nem él meg a korrup­ció, nem pattan ki megveszte­getési botrány. A változás, amit várhatunk, a múlthoz ké­pest abban állhat, hogy fény derül a megengedhetetlen üzelmekre. S ami még fonto­sabb: a tisztesség szabályai el­len vétő közembert ne védhes­se meg se saját hatalma, se fel­sőbb pártfogója. Mennie kell­jen, ha rábizonyosodik vétke. Az elmúlt évek legszomo­rúbb terméke az volt,­­, hogy szinte lehetetlenné tette a kis és nagy embernek egyaránt (a nagynak még inkább), hogy saját lelkiismeretének­ és­ a törvényeknek megfelelően él­jen, boldoguljon. Az ellenállás, az elszántság, ahhoz kellett, hogy a l­épten-nyomon kínál­kozó alkalomtól megtartóztas­sa magát a becsületére kényes ember. A tér,­ amelyben éle­tünk zajlott, egyre szűkebbé vált az alapvető örök emberi normákhoz ragaszkodni aka­rók számára. Törvényszerű következménye volt ez a köz­pontosított hatalmi szerkezet­nek, a saját törvényeit sem tisztelő kvázi alkotmányos oli­garchiának, a hiánygazdaság­nak. Ahol a pénzért nem kap­ható meg egyenes úton min­den áru, miközben a pénzért minden megkapható: luxus és hétköznapi cikk, becsület, nő, lakás, hatalom, ott a becsüle­ten, a tisztességen annyi­ folt esik, hogy ezek a fogalmak már-már régies, múltba ve­szett kifejezésként hatnak. A gazdasági és a politikai hatalom felsőbb régióiban a hatalommal élés­ már önmagá­ban a hatalommal való vissza­éléssel volt egyenlő, ha más országok mércéje szerint íté­lünk. A pozícióba jutott em­ber olyan apró­­ előnyök és olyan komoly kiváltságok bir­tokosa lett pillanatok alatt, amelyek akkor­ is korrumpál­ták, akkor is kérdésessé tették a jogát és igényét mindenfajta erkölcsi ítélkezésre, ha semmi más egyebet nem tett uralko­dása idején. Hogy egy úρτδ, demagóg példát említsek: mi­lyen alapon­­bélyegzi meg a cso­koládét lopó bolti tolvajt az áruházi párttitkár, aki a bala­toni pártüdülőben tíz forint alatti áron itta a (másutt rá­adásul hiányzikk) Unicumot? Erkölcsi fölényt ilyen körül­mények között az ember csak úgy érezhet másokkal szem­ben (márpedig önbecsülésre mindenkinek szüksége van), ha önmaga előtt is ködösít, ha hagyja összezavarodni az ér­tékrendet. Lett is kuszaság az országban, (új) rendszer le­gyen a talpán, amelyik ezt a gabalyodást kibogozza. Nem sokat érünk persze az­zal, ha folyton sík­ hangon be­szélünk földi dolgainkról, le­gyenek azok még oly siralma­sak is. Engedtessék meg mégis, hogy az ország mai helyzetét, sokak lelki állapotát a teme­tőéhez hasonlítsam, csak a ka­pu fölött nem a Feltámadunk, hanem a Megjavulunk felirat áll, többnyire kérdőjellel. Én ezt a kérdőjelet a vilá­gért sem venném le, inkább a szó értelmezését, a reményke­dések alapjának mibenlétét szeretném világosabbá tenni. Ha feltámadunk, ha megjavu­lunk, az sok nemes, erkölcsös és jó ember dicsősége és mun­kájának eredménye lesz, ez kétségtelen. De azért, és úgy, hogy egy olyan rendszert si­kerül kiizzadni, amelyikben ezek az emberek nemesek, jók, erkölcsösek maradhatnak. Aligha volt, van és lesz olyan polgármestere a világnak, akit ne környékezne meg egy min­den hájjal megkent építési vál­lalkozó, üzletlánc-tulajdonos, hogy a pályázatot­­ő nyerje, a területet ő vegye meg, a szer­ződést előnyösen köthesse meg. S nincs olyan világ, amelyben egyik-másik polgármester ne remegne bele az ajánlatba, ne szédülne meg. S ha nincs mö­götte erős kapaszkodó: a tör­vény, a közerkölcs, a saját tisz­tessége, könnyen a földre zu­han. Az emberi jóságban, tisztes­ségben, méltóságban bíznunk kell, de ne bízzunk abban, hogy egyedül ez megmenti lelkün­ket a kárhozattól. Össze kell fogózkodnunk ahhoz nekünk, becsületes embereknek, hogy se a legvadabb orkán, s pláne ne a gyenge szellő ne sodor­jon olyan tájakra, ahol a becs­telenség az út. Ezt az összefo­­gózódást, egymásba kapaszko­dást nevezik a társadalomban rendszernek. Törvények, er­kölcsök, intézmények védőhá­lójának, amely garancia arra, hogy ha el is csúszunk, szaka­dékba nem zuhanunk. A helyhatósági választások és­ a polgármester-keresgélések idején is hasznos tudnunk, hogy bármilyen fontos is a megfelelő személy megtalálá­sa, őt és vele együtt magunkat meg kell óvnunk később. Olyan körülmények, olyan rendszer kialakításával, amely hosszabb távon nem engedi a hatalom önérdekű gyakorlá­sát, amely módot ad tisztes iparosok és erkölcsös emberek világra jöttére és talpon ma­radására. Irtóztatóan nehéz lesz ez eb­ben az örökölt világban, amelyben nincs becse a becsü­letnek, nincs értéke a tudás­nak, nincs ereje a tiszta szó­­nak. Annál nagyobb a hatalma a pénznek, amelyet ügyeske­déssel, politikai vagy üzleti mahinációkkal szereztek; a felszínességnek, amely egyfaj­ta, tragikomikusan szegényes, posztszocialista hedonizmussal igyekszik élni a napnak, a pil­lanatnak. Nehéz lesz ez egy világban, amelyben a kultúra, az erkölcs és hasonló fogalmak ugyan papírra vethetők, de oda is ki tudja meddig. A tisztességhez, a tisztessé­­­­gesnek maradáshoz, akárcsak a háborúhoz, pénz is kellene, méghozzá nem kevés. Erős gaz­daság. Olyan középosztályi ní­vó, hogy a polgári világ egy alapvető fogalmát és feltételét használjam-, amely biztos és elfogadható szintű egziszten­ciát kínál és szavatol a társa­dalom mindazon becsületes, dolgos tagjainak, akik viszolyog­­nak a szériában elkövetett stikliktől, szabályszegésektől. Közülük kerül ki remélhetően mind több polgármester is, fel­téve, ha biztosak lehetnek vagy legalább reménykedhet­nek abban, hogy a poszt, amit vállalnak, betölthető etikusan is. Hogy megvédi őket a társa­dalom, amely maga is javul­­gat, egymást támogatva-segít­­ve araszolgat a feltámadás fe­lé. Lehetőleg még itt (és mos­tanában) a földön. . Javornlcsky litván * m Ara: ti,50 furiniMagyar Nemzet ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR Szombat 1990. szeptember 1. Lili. évfolyam 205. uv­ Kohl: „A német történelem nagy érája” Berlinben aláírták az egyesülési szerződést Irak három napot kapott az amerikai feltételek teljesítésére A külpolitikai helyzet ISMÉT LEZÁRULT EGY FEJEZET a német egyesülés történetében. A két német állam szerződésének aláírása után jogilag is szabaddá vá­lik az út Németország egységének október 3-ra tervezett helyreállítása előtt. A valuta- és szociális uniót megteremtő, majd az össznémet vá­lasztások útját egyengető dokumentumok után ez a harmadik, több mint ezeroldalas német—német megállapodás az egységes Németor­szág működésének jogi-politikai kereteit rögzíti. Göröngyös út vezetett idáig. Az alig két hónap alatt tető alá hozott dokumentum aláírása előtt a szociáldemokraták például az egyesülési szerződés számos szo­ciális, tulajdonjogi és pénzügyi részletét vitatták, míg közvetlenül az aláírás előtt nyugatnémet részről az abortusz, keletnémet részről­­pe­dig a volt állambiztonsági minisztérium személyi dossziéinak őrzése körül robbantak ki viták.­­Most azonban már semmi akadálya sincs a tőke és a vállalkozási kezdeményezések oly kívánatos beáramlásának. A megállapodás kapcsán Kohl kancellár „a német történelem nagy órájáról”, az SPD kancellár jel­öltje, Lafontaine pedig „valódi áttörés­ről” beszélt. NAGY VÁRAKOZÁS ELŐZTE MEG Pérez de Cuéllar ammant tár­gyalásait. Többen az Öböl menti válság­­békés megoldásának utolsó le­hetőségét látják ebben a közvetítési kísérletben. Ha az ENSZ-főtitkár most kudarcot vall, „akkor csak a katonai megoldás marad" — véle­kedik több lap is. ■ Katonai erő, vagy diplomáciai út? A kérdés érthetően foglalkoztatja az amerikai közvéleményt is. Alexander Haig volt védelmi miniszter, a NATO egykori főparancsnoka elképzelhetőnek tartja a­­katonai meg­oldást. Ez derült ki abból a televíziós nyilatkozatból, amelyben kifej­tette, hogy a­­harcok sikeres megvívásához, akár­­félmillió amerikai katonára is szükség lehet a térségben. Több amerikai lap úgy véle­kedik,­­hogy a katonai támadás csak idő és felkészülés kérdése, s az Evans­ Novak szerzőpáros szerint erre­­két hónapon belül sor kerül­het. Az újságírók szerint e megoldásnak több híve van az amerikai politika felső köreiben is. Ezzel hozzák kapcsolatba, hogy — értesülé­seik szerint — több vezető amerikai politikus is helyteleníti Pérez de Cuellar közvetítési kísérletét Cheney védelmi miniszter és Scowroft nemzetbiztonsági tanácsadó állítólag elutasítják a tárgyalásokat; sze­rintük Iraknak mindenféle megbeszélés előtt lel kellene vonulnia Ku­vaititól. A MAGAS OLAJÁRAK árnyékot vethetnek Kelet-Európa jövőjére is. Az olajsokk okozta közvetlen hatáson kívül, közvetve az is érinti a térséget, hogy az olajválság egyes szakértők szerint lelassíthatja a gazdasági növekedés ütemét Nyugaton­ is. Ha pedig a fejlett tőkés or­szágoknak visszaeséssel­­kell szembenézniük, akkor azok csökkenthe­tik kelet-európai beruházásaikat. Jellemző, hogy miközben az Egyesült Államok az esetleges fegyveres összetűzéssel számol a Perzsa-(Arab)­­öböl környékén, a jelek arra mutatnak, hogy a válságnak máris igen kedvezőtlen következményei vannak az ország gazdasági életére. Nö­vekednek a közkiadások, az olajárak emelkedése pedig 25—30 milliárd dollárra növelheti a költségvetési deficitet. Ehhez járulnak­­még a szaúd-arábiai felvonulás költségei. Mindez,­­becslések szerint,­­kétsze­resére emelheti az 1991-es költségvetési deficitjét. De nemcsak ká­­. J*wITn‘Írnak a válságból. Texas és Oklahoma olajtermelőinek fel­­««J»*·1 110?0??.,®* jM helyzet, s a hidegháború okozta ijedség után a 1*1? ^ ^**r}álegeshet. A bevételekre szüksége is van az Egyesült Államoknak, hisz a BBC szakértője szerint az amerikai gazdasági élet a kuvaiti válság előtt a pangás jeleit mutatta; a gazdasági növekedés a második negyedévre évi 1,2 százalékra csökkent. (S. C.) ­ .­­ . Elhárultak az akadályok a német unió elöl Az SPD­szpárk­ az abornuszviiában Az NDK és az NSZK képvi­selői pénteken délben aláírták a két német állam egyesült­­ szerződését, amely a Népi Ka­mara, illetve a szövetségi gyű­lés és a szövetségi tanács jó­váhagyása után emelkedik jog­­erőre. Ezáltal jogilag is szabad­dá válik az út Németország egységének október 3-ra terve­zett helyreállítása előtt. Mint az MTI jelenti, az aláírás­ra a kelet-berlini Unter den Lin­den sugárúton levő palotában ke­rült sor, abban az épületben, amely egykor a porosz, illetve a német trónörökösök rezidenciája volt. A kelet- és a nyugatnémet rádió- és tévéállomások által egyenes adásban közvetített ese­ményen jelen volt mindkét né­met állam számos vezető politi­kusa. A dokumentumot Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügymi­niszter és Günter Krause kelet­német parlamenti államtitkár írta alá.' Az aktus előtt mondott méltató beszédében!' Lothar de Wattiere NDK-miniszterelnök konstruktív szellemét tükröző, gondos tárgya­lások eredményeként született do­kumentumnak nevezte a szerző-­­dést, amely egyike a második vi­lágháború utáni német történe­lem legjelentősebb okmányainak. Mint mondta, a szerződés bizo­nyosságot és egyértelműséget te­remt abban a sok kérdésben, amely az egyesüléssel kapcsolat­ban fölmerült, és szabályozza mindazt, amit Bonn és Berlin fontosnak és helyesnek tart. Ki­emelten szólt a keletnémet kor­mányfő a tulajdonkérdés és a tulajdonviszonyok rögzítéséről, az NDK területén óhajtott beru­házások védelméről, a nyugatné­met szociális rendszer átvételéről, a keletnémet tartományok pénz­ügyi hátterének biztosításáról, a merev, központi közigazgatási rendszer föderalisztikus alapokra való helyezéséről. Wolfgang Schäuble belügymi­niszter beszédében arra mutatott rá, hogy az egyesülési szerződés megteremti az egységes jogrend és az egységes életfeltételek lét­rehozásának alapját német föl­dön. Kiemelte, hogy a tőke és a vállalkozói kezdeményezés oly kívánatos beáramlásának immár semmi sem áll az útjában, ő ma­ga bizonyos benne, hogy az NDK- ban is beköszönt a föllendülés. mégpedig hamarabb, mint ezt so­kan gondolják. Az aláírás előtt a vitatott kér­désekben dűlőre jutott a bonni koalíció és az ellenzék, illetve Bonn és Berlin. A terhességmeg­szakítás kérdésében az SPD be­adta a derekát, és elfogadta, hogy a keletnémet gyakorlat (a megszakítás engedélyezése a ter­hesség a terheség 12. hetéig min­den további indikáció nélkül) még 2 évig érvényben marad a keleti tartományokban. Koráb­ban az SPD 5 évi átmeneti idő mellett kardoskodott. Bonn pe­dig engedett a Népi Kamara csütörtöki határozott fellépésé­nek és lemondott arról, hogy az NDK polgárairól fölfektetett 6 millió Stasi-arcta e koblenzi szö­vetségi levéltárba kerüljön. A dokumentumok, amelyeknek ré­vén az érintett személyek köny­­nyen zsarol­hatóvá válhatnak, az­­NDK területén maradnak. Végle­ges helyükről, felhasználásukról és őrzésükről a majdani egységes német parlament határoz. A két német állam egyesülése módosulást eredményez a postai irányí­tószámok .jól bevált rend­szerében is. A postai küldemé­nyek gyors és megbízható kézbe­sítése érdekében október 3-tól a nyugati országrészbe szánt kül­demények postai irányítószáma elé O betűt kell írni, amely kötő­jellel kapcsolódik a négyjegyű irányítószámhoz. Az egykori NDK-ba küldött levelek és cso­magok irányítószáma elé O betű írandó. Az AFP és a TASZSZ jelenti: A szovjet külügyminisztérium pénteken hivatalos nyilatkozatban üdvözölte Lothar de Maiziére, az NDK miniszterelnöke, és Hans-Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter csütörtöki közös bejelentését az egyesült Né­metország fegyveres erőinek jö­vendő létszámáról. A külügyminisztérium pénteki nyilatkozata szerint ez a lépés egy olyan­ kötelezettségvállalás alapját képezi, amelyet az NDK és az NSZK a­ Jövendő egyesült Németország nevében tesz a né­met kérdés végleges rendezésének keretében. A nyilatkozat értelmében az NSZK és az NDK kormánya az egyesült Németországra vonatko­zóan kötelezettséget vállal arra, hogy az első hagyományos lesze­relési szerződés hatálybalépését követő 3-4 éven belül 370 ezer főre csökkentik az egyesült Né­metország hadseregének létszá­mát. Antall József helsinki műsorszék­sel­ő kormányfő magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket Helsinkiből jelenti az MTI. A magyar és csehszlovákiai pártok felvétele az Európai Demokrata Szövetségbe (EDU) azt tükrözi, hogy megszűnt Európa kettéosz­­tottsága. Az eddig csak nyugat­európai pártokat tömörítő szer­vezet immár joggal nevezi­­magát európainak — mondta Alois Mock osztrák külügyminiszter, az EDU újjáválasztott elnöke. A kereszténydemokrata és kon­zervatív pártokat tömörítő szer­vezet pártvezetői konferenciája csütörtöki első napjának végén folytatott beszélgetésben Alois Mock kifejtette, hogy a magyar kormánykoalíció három pártja és három csehszlovákiai párt csütör­töki felvételével az EDU nyugat­európai pártjai szolidaritásukat fejezték ki az említett kelet-euró­pai pártokkal, és tanújelét adták, hogy készek segíteni a kommu­nista rendszerek következményei­nek felszámolásában. A pénteken folytatódó konfe­rencia számos kétoldalú megbe­szélésre is lehetőséget ad. Antall József miniszterelnök a csütörtök délutáni ülés után tárgyalt Poul Schlüter dán kormányfővel — a két ország közötti gazdasági együttműködés bővítésének lehe­tőségeiről folytattak eszmecserét. A kapcsolatok fejlesztésének egyik lehetséges területeként je­lölték meg a mezőgazdaságot. A magas színvonalú dán mező- és élelmiszer-gazdaságban a kis és a közepes méret az uralkodó. Az ezt jól szolgáló dán mezőgép­­ipar esetleg közreműködne a ma­gyarországi hasonló feltételek megteremtésében. Az Európai Demokrata Szövet­ség tizenharmadik pártvezetői­­konferenciája pénteken a déli órákban záró közlemény elfoga­dásával fejeződött be. Antall József magyar kormány­fő délután a kétoldalú viszony­ról folytatott megbeszélést Harri Holkeri finn miniszterelnökkel, majd látogatást tett a Nokia cég­nél. A két államférfi három hóna­pon belül másodszor találkozott egymással, ugyanis Holkeri volt az első külföldi kormányfő, aki júniusban látogatást tett az új magyar miniszterelnöknél. A kormányfői megbeszélés utáni sajtóértekezleten Antall Jó­zsef nagyon hasznosnak minősí­tette a két ország gazdasági együttműködését, és magyarorszá­gi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő után fellendülést várhatunk a magyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó váratlan eseményekről, így az aszályról, amely 50—60 millió fo­rint, valamint az iraki—kuvaiti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300—400 millió dollár veszteséget okoz az országnak. Reményét fe­jezte ki, hogy Magyarország is ré­szesül az amerikai kormányzat minap meghirdetett segélyprog­ramjából, amelyből az Irak elleni embargó miatt kárt szenvedő ál­lamok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasz­nos információkat kapott a ma­gyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzetről, hanem a Varsói Szerződés Szervezetének átalakulásáról és a magyar— szovjet viszonyról. A második bér­s döntés évfordulóján Iliescu megbékélésre kérte Budapestet és Bukarestet Bukarestből jelenti az MTI. A kölcsönös megértésre és megbé­kélésre van szükség Magyaror­szággal. Románia együttműködés­re törekszik — ezt mondta Ion Iliescu, Románia elnöke csütörtök este a román televízióban köz­vetített beszédében. Az ország vezető politikusa a második bécsi

Next