Magyar Nemzet, 1990. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

­ Országos helyzetkép a blokád után Helyreállt a rend (MTI) Hétfőre virradóan a fő­városban zavartalanul megindult a szokásos hét eleji forgalom. A 72 órás blokád gyakorlatilag már az éjszakai órákban teljes mér­tékben megszűnt, a hidakon, cso­mópontokon, főútvonalakon álta­lában rend és tisztaság maradt a járműtorlaszok után. A BKV me­netrend szerint indította a jár­műveket valamennyi vonalon. Megnyugtató élelmiszer-ellátás Budapesten hétfőn hajnali 3— 4 óra körül a kenyérgyárak és tejüzemek zavartalanul útnak in­dították a szokásos reggeli áru­­mennyiséget az üzletekbe — mon­dotta Kékedi Tibor, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályá­nak helyettes vezetője az MTI munkatársának. Az élelmiszer­­szállítások napközben is folyta­tódnak, hogy feltöltsék a kiürült üzleteket. A hét végi felvásárlá­sok miatt ugyanis hiány kelet­kezett lisztből, étolajból, marga­rinból, egyes helyeken még sóból, cukorból is. Ezekből a termékek­ből most már fennakadás nélkül érkeznek a vidéki szállítmányok és így a budapesti élelmiszer-ke­reskedelem forgalma a hétfői na­pon várhatóan visszatér a normá­lis kerékvágásba. A 72 órás vál­ság idején sokan tartalékoltak húst is, Így feltehető, hogy az egyébként szokásos gyér hétfői vásárlásnál is kisebb lesz a hús­forgalom. A húsipari vállalatok felhozatala és a húsboltok kíná­lata így jóval meghaladja a ke­resletet. A normális viszonyok helyreállításában ugyanúgy, mint a rendkívüli időben tanúsított ál­dozatos munkájukért köszönet il­leti a termelőket — például a sü­tőipariakat a 48 órás műszakért —, a szállítókat és a bolti eladó­kat egyaránt — hangsúlyozta Ké­kedi Tibor. A vasárnap esti ÉT-megállapo­­dásnak megfelelően hétfő reggel­re országszerte helyreállt a rend, minden útlezárást megszüntettek a tiltakozók, gépjárműveikkel el­vonultak a helyszínekről. A vég­­rehaj­tást a taxisok szervezetten ellenőrizték. A blokádok helyszí­nét, a megszállt csomópontokat mindenütt megtisztították, azo­kon nyoma sincs a háromnapos blokádnak. A tömegközlekedés valamennyi városunkban a szo­kott menetrend szerint indult meg, a munkások a munkahelyek­re, a tanulók az iskolába időben eljutottak. Pécsett, ahol elsőként alakult meg az operatív válságbizottság, már vasárnap este fél 11-re fel­számolták az útlezárásokat, egyet­len autó sem maradt a helyszí­nen. Itt volt egyébként a legkon­­szolidáltabb a blokád, ami jó­részt annak köszönhető, hogy a koordinátorok a polgári védelem munkatársai voltak. Miskolcon este 11-ig elhagyták a blokád helyszínét a gépkocsivezetők. A szolnoki Tisza-híd a szokásos ké­pét mutatja, ismét dübörög raj­ta a szokásos nagy tranzitforga­lom. Kaposvárott vasárnap este hatkor három helyen még újra képezték a zárlatot, de az ottani demonstrátorok főként magán­­gépkocsi-vezetők voltak, akiket késő este, a megállapodás után a­ taxisok térítettek jobb belátásra. A szénbányászat kiesése szá­mottevő: Oroszlányban mintegy 7800 tonna szén, Tatabányán 4200 tonna brikett és 2000 tonna szén esett ki. A­­bányászok pótműsza­kokkal kívánják a kiesést pótol­ni. Az üzletek ellátása zavartalan, sőt helyenként feleslegek is kép­ződtek, így Szegeden a kenyér­gyárban 40—50 mázsa kenyér ma­radt a szombati sütésből. Veszp­rémben a tejet csökkentett áron árulták. Folyamatos a kamionok áram­lása : a blokád feloldását­­követő 12 órában mintegy ezer, áruval megrakott kamiont bocsátottak át Győr-Vámosszabadinál a ma­gyar és a csehszlovák határőrize­ti és vámszervek. Mint ismere­tes, ebben a térségben a hét vé­gén országúti dugó képződött, a kamionok két sávban álltak, több­ségükben élőállat-rakománnyal. A kényes szállítmány tovább­ju­tását minden módon segítették, így állatelhullásról nem érkezett jelzés. Kismértékű csökkenés az idegenforgalomban A Határőrség Országos Parancs­nokságának adatai szerint álta­lában a határállomásokon az át­lagos hétfői forgalomnál 20—30 százalékkal kevesebben lépték át a magyar határt hétfőn 0 órától délelőtt 10 óráig. Jelentős, 55—60 százalékos visszaesés csak az oszt­rák—magyar határszakaszon volt, ahol ezekben a reggeli órákban közel 6800-an léptek be és mint­egy 14 000-en utaztak­­ki az or­szágból. Jugoszlávia felől — va­lószínűleg a bevásárlóturizmus­nak köszönhetően — 4352-en ér­keztek, míg 2284-en mentek ki Magyarországról, ami nem szá­mottevő visszaesés. Vasárnap és hétfőn az osztrák hatóságok által felajánlott vas­úti szerelvények összesen mint­egy 1000 osztrák állampolgárt és 350 gépkocsit vittek Budapestről Bécsbe. Hétfőn délelőttig a fel­merült igényeket kielégítették, így több ilyen szerelvény indí­tására nincs szükség. A magyarországi közlekedési blokád megszűnése után egyéb­ként hétfőn helyreállt a forgalmi rend és normalizálódott a hely­zet az Ausztriával közös határ autós-átkelőhelyein. A határállo­másokról Bécsbe érkezett hírek szerint mindenütt zavartalan volt az áthaladás. A gépkocsiforgalom azonban a szokottnál sokkal gyé­rebb volt. A fővárosi szállodák forgalmá­ban nem volt jelentős visszaesés hétfő délig. A vendégek mintegy 10—20 százaléka nem érkezett meg. Egyes esetekben volt csak jelentősebb forgalomkiesés, pél­dául a Grand Hotel Hungáriába négy csoport nem érkezett meg, így forgalmuk a hét végén és a hét első napján 40 százalékkal esett vissza, ami 3-4 millió fo­rint bevételkiesést jelent. Gellai Imrétől, az Országos Idegenfor­galmi Hivatal elnökétől kapott információ szerint a hét elejére tervezett konferenciákra, tanács­kozásokra rendben megérkeztek a külföldi vendégek; a külföldi utazási irodák sem jelezték ed­dig, hogy a már lekötött útjaikat az elmúlt napok eseményei miatt lemondanák. Ez azt jelenti — mondta —, hogy a néhány napos blokád miatt a magyar idegen­forgalmat nem érte jelentős presz­tízsveszteség. Semmi jele nem érzékelhető annak, hogy a benzináremelést követő események kedvezőtlenül hatnának a külföldi pénzpiaco­kon Magyarország megítélésére. Kimondottan előnyös, hogy a ma­gyar kormány és a tiltakozó ma­gánfuvarozók közötti tárgyalások a sajtó nagy nyilvánossága előtt zajlottak és a megállapodás vi­szonylag gyorsan létrejött — mondotta Tarafás Imre, a Ma­gyar Nemzeti Bank első elnök­­helyettese az MTI munkatársá­nak. Nemzeti banki vélemény Az MNB-nél elhelyezett külföl­di betétek terén semmiféle ked­vezőtlen változás nem tapasztal­ható. Tarafás Imre arra számít, hogy a külföldi pénztulajdonosok bizalma nem csökken Magyaror­szág iránt. Ezt a véleményét ar­ra alapozza, hogy hasonló meg­mozdulások más demokratikus országban is előfordulnak, ám lényeges az, hogy miként sikerül ezeket a válságokat kezelni. A mostani megegyezés­ — bár az álláspontok egy ideig nagyon merevek voltak — azt jelzi, hogy nemzeti megegyezés van kibon­takozóban, együttműködés ala­kul ki a kormány, a vállalkozók és a munkavállalók között. Kü­lönösen előnyös az, hogy a meg­született megállapodás nem hát­­­ráltatja a piacgazdaság bevezeté­sét, hanem éppen ellenkezőleg. A benzinár közelgő felszabadítása gyorsítja a piaci feltételek meg­teremtését. A külföldi pénzpiacok pedig érzékenyen reagálnak arra, hogy Magyarországon folytató­dik-e a piacgazdaság kiépítése vagy sem. Természetesen látható, hogy a piacgazdaság kiépítése terén szá­mos konfliktus keletkezik még, így Magyarország nem nélkülöz­heti a fejlett világ segítségét. Eb­ből a szempontból a Magyar Nem­zeti Bank üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely lehetővé teszi az ország zavartalan külső finanszírozását az elkövetkező nehéz időszakban. HÉT VÉGI TÖRTÉNELEM Ily korban élünk, amikor bár­mely hibbant suhanc a fes­tékboltban — fél liter pálinka áráért — annyi és olyan mázol­­nivalót vehet, amivel templomok, temetők, középületek tucatjai meggyalázhatók. Közvetve pedig egy város, egy nép, egy egész or­szág. A festék maradékával pe­dig századok óta őrzött képek, szobrok is halálra ítélhetők. Csaknem minden, amit a tech­nika ad, fegyverként is használ­ható, ha gyilkos szándék vezette kézbe kerül. Hogy ne így legyen, ahhoz minden boltba, utcasarok­ra és ház elé fegyveres őrt kéne állítani, minden hívőt megmo­tozni a templomba menet, min­den munkást pucérra vetkőztet­ni a vízműveknél — ha éppen ott dolgozik. sis mégsem kell! Meg nem is lehet — az emberek csak a leg­szigorúbb diktatúrában tűrik az erőszakot, ott is csak bizonyos ideig... Ez az ország — és ez ak­kor is a tényekhez tartozik, ha nem illendő kimondani — szinte moccanatlanul tűrt évtizedekig. Ezenközben pedig — mert élni kell — működött. Úgy, ahogy le­hetett, úgy, ahogy valamennyien megtapasztaltuk, és megtapasz­talták a hozzánk hasonló sorsú nemzetek. Volt közlekedés, működött a közigazgatás, kenyeret sütött a pék és lapok jelentek meg és az orvos megoperálta a beteg vak­belet fittől még maga a rendszer lehetett olyan , amilyennek megszenvedtük. Nem is szenved­tünk benne minden pillanatban olyan nagyon. Részint mert ez a rossz egy számunkra legalább ilyen rosszat váltott fel, de más okokból is. Aztán az történt, amit megél­tünk, de amit csak részben irá­nyítottunk magunk. Patetikusan úgy mondhatnánk: a nemzet fel­szabadult, de nem szabadíthatta fel önmagát. Nem tehette, mert egy generáció úgy nőtt fel, hogy sohasem élte át azt, amit szabad­ságnak mondanak. Joggal vél­hette úgy, hogy az korlátlan va­lami, és bűnös, aki azt bármilyen módon korlátozni merészeli. Sokan mondták — unjuk is már hallani —, hogy a régi rend romokban heverő gazdaságot és országot­­hagyott ránk, akárcsak az azt megelőző. Így volt ez a szomszédos országokban is, bár a körülmények különbözők. Azt már kevesebben vették számba — itt és ott —, hogy mindenütt Kelet-Európában a népesség igen nagy része gyökértelenné és talaj­­talanná vált. Míg a boldogabb ré­giók polgárosodtak, errefelé en­nek ellenkezője történt. Szigo­rúan és igaztalanul fogalmazva: állampolgári öntudat és felelős­ségérzet nélküli tömegek léptek színre Bukarestben, Pozsonyban és nálunk is — olyan időben, melyben a demokrácia lehetősé­ge ugyan megszületett, de gya­korlata még nincs. Kis fájdalom: közös történel­münk úgy hozta, hogy régiónk­ban színre léphetett a — nem szá­mos, de hangos — lumpen-értel­miségi is, aki élete nagy esélyé­nek tekinti, hogy új karrierje ér­dekében meglovagolja a zavaros hullámokat. Sovinizmussal, de­magógiával és a legváltozatosabb politikai trükkökkel. Az ő kezé­ben sokkal veszedelmesebb fegy­ver van, mint a példának emlí­tett hibbant suhancéban a festé­­kes doboz. Használni ez ideig ritkán volt módja — nálunk az első demok­ratikus parlamenti választásokon a szavazók meglepő bölcsesség­gel állították félre a szélsősége­seket —, de ahogy sorsunk ne­hezebbé válik, mert így lesz, megnőhet a kocsmai szónokok ázsiója. A következő években kevés jó­ra számíthatunk még. Szegények leszünk. De gondolt-e már vala­ki arra, hogy tőlünk néhány száz kilométernyire a valódi, közép­kori méretű éhínség is reális ve­szély, és ezt elkerülni csak azért van jó esélyünk, mert előbb kezd­tük meg azt, amit ők most kez­denek. Ma olyan kormányunk van, amilyet választottunk, és ez olyan politikai és válságkezelé­si tapasztalattal rendelkezik, ami­lyenre a hallgatás és elhallgatta­tás évtizedeiben szert tehetett. Ez kétségkívül kevés és az ál­landó bírálatra elegendő ok. Hecc­kampányra az új, vagy alakuló­ban levő politikai intézmények lejáratására azonban nem. Az elmúlt rendszer a tömeg­manipuláció művésze volt. Az ország lakosságának igen nagy részével még azt is elhitette, hogy boldog és szabad — miután köl­csönpénzekkel jóllakatta. Ne ró­juk ezt fel annak, aki hitt, hiszen a most bámult nyugat az elisme­rés vörös szőnyegét terítette olyan politikusaink lába elé, akikről tudtuk, hogy közönséges gyilko­sok. A mostani államférfiak üdítő­en, vagy tragikusan nem értenek ehhez a tömegmanipulációhoz — de mentsen isten bennünket at­tól, hogy ismét ennek művészei kormányozzanak, s és itt természe­tesen nem az ellenzékre gondo­lok. Sokkal inkább azokra, akik legszívesebben botránykrónikává tennék a hazai politikai sajtót és oktalan félelmet szítanak, vagy ellenőrizhetetlen híreket szente­sítenek az ólombetűvel. Keresz­tény kurzussal fenyegetőznek, amikor a magyar parlamentben történetében először nincs egyet­len katolikus pap; úgy tálalnak egy kocsmai verekedést, hogy a kárvallott pártállását feszegetik és politikai gyilkosságot emleget­nek, mikor szívroham ért vala­kit. A Kádár-rezsim koporsójába a közírók szüntelen gúnyolódása verte az utolsó szöget. Ennek a gúnynak a határa a rendszer mindenkori tűrőképessége volt. Nem érthető, hogy miért kell a mai politikusoknak — akiket mégiscsak a többség választott — ennek az ezerszeresét kiállniuk, túl a becsületsértésen is?... Volt persze egy másik szög is. Talán emlékeznek a gyászoló taxisok tüntetésére, akik megölt társu­kat gyászolták így. Tisztelet övezte őket ezért A mostani akció más volt. Jo­got és törvényt nem tekintve megalázta az országot Erről azonban ez a szakma csak rész­ben tehet A felelősség közös. Nem véletlen, hogy erre október huszonharmadika után került sor. A szervezők és résztvevők, főleg fiatalok, heteken át szinte élőben látták, hallották a nem­zeti felkelés minden pillanatát és úgy vélték, hogy Itt az alka­lom, amikor ők is történelmet csinálhatnak, így sikerült Megay László Magyar Nem­et Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium köszönete (MTI) Az Ipari és Kereskedel­mi Minisztérium az MTI-hez el­juttatott közleményében köszöne­tét fejezi ki az élelmiszeripar, a kereskedelem, a vendéglátás, az idegenforgalom dolgozóinak, a kereskedelmi szakigazgatási szer­vek munkatársainak és az ener­getika területén dolgozóknak a rendkívüli körülmények között végzett áldozatos munkájukért, helytállásukért. A belügyminiszter a közrend fenntartóihoz (MTI) A Belügyminisztérium Sajtótitkársága kérte az MTI-től dr. Horváth Balázs köszönet­­nyilvánításának közzétételét. „Hazánkban az elmúlt három nap során az ország normális működését megbénító demonstrá­ció következtében feszült helyzet alakult ki. Az események rend­kívüli követelményeket támasz­tottak a Belügyminisztérium szak­­szolgálatai, így a rendőrség, a határőrség, a kormányőrség állo­mányával szemben. Különösen fontos és felelősség­­teljes szerepet töltöttek be a rend­őrök, akik biztosították a közren­det, jórészt ennek tudható be, hogy az események nem váltak ellenőrizhetetlenné. Köszönöm a szakszolgálatok ál­lományának rendkívüli helytállá­sát.” Szótárak Kárpátaljára A nyár folyamán sajtóközle­mény útján gyűjtést indítottunk: a kárpátaljai magyar iskolás­gyerekek anyanyelvtanulásának elősegítésére orosz—magyar és magyar—orosz szótárakat kér­tünk. A kishír nagy visszhangot keltett. Személyesen hozták és postán küldték a szótárakat. Vagy kétszáz gyűlt össze belőlük. Ez úton mondunk köszönetet az ado­mányozóknak. De további szótá­rakra is szükség lenne. Az Empátia Budapesti Pedagó­gus Egyesült Nemzetiségi Szak­csoportja a Kárpátaljai Magyar Kulturális Egyesület nevében ké­ri, hogy akinek még nélkülöz­hető orosz—magyar és magyar— orosz szótára van, juttassa el az alábbi címre: Vargáni Kopa Ve­ronika, 1075 Budapest, Dohány utca 1/B VI­­I. KI A KÖVETKEZŐ? Alig túl a már-már szükségál­lapot megszűnésén, az aggódók megkérdezik: ki a következő, aki kivonul, felvonul — és torlaszt emel. Mert láttam a hét végén az egyik útlezárásnál valakit, aki nem volt taxis, sem szimpatizáns, inkább szerencsétlen ember — és a villamossíneken ágyazott meg megának. Papírból, nejlonzsák­ból. A hajléktalanok következnek? Vagy a bányászok? Minden meg­történhet. Ám, ahogy bármely társadalmi csoportnak joga a demonstráció szabadsága, elsődle­gesen a hatalom képviselőinek kell ismerni a konfliktusok ke­zelésének technikáját. Hogy ne nemzeti tragédia fejlődjék ki az utca színpadán. Mi — szomorú történelmi előnyünk — a barikádépítésben tapasztaltak vagyunk, t éppen­ ez kell, hogy sugallja: felül kell emelkedni a felesleges szembe­­feszüléseken. Helikopter és sárkányrepülő nélkül is lehetséges: az egyetlen igazság birtoklásának fölényét elvetve, értelemmel és belátással. (marafkó) Kedd, 1990. október 30. A FOT felhívja a parlament figyelmét Vizsgálni kell a bejelentett termelői energiaár-emelés hatásait is A Fogyasztók Országos Tanácsa elnöksége hétfőn ülést tartott, s az ezen született állásfoglalást el­juttatták az Országgyűléshez. Az október 28-i Érdekegyezte­tő Tanács résztvevői egyetértet­tek abban, hogy az üzemanyagár-, emelés várható társadalmi és szociális hatását vizsgálni fogják, s annak eredményét közzéteszik. A FŐT elnökségének október 29-i ülése az elfogadott állásfoglalást támogatja — hangsúlyozza a FŐT. — Ugyanakkor felhívja a figyelmet Bod Péter Ákos minisz­ter úr elhangzott közlésére, mi­szerint a termelői felhasználású energia, energiahordozók, üzem­anyagok árát november 1-jétől rendkívüli mértékben növelni fogják. Számításaink szerint ez jelentősebb mértékben érezteti majd hatását a fogyasztói árak­ra, mint a korábban elhatáro­zott üzemanyagár-emelés. Mindezekre tekintettel az Ér­dekegyeztető Tanács ülésén elfo­gadott vizsgálat körét a FÖT in­dokoltnak tartja a még bejelen­tett áremelkedések várható kiha­tásaira is kiterjeszteni. Az elnök­ség különösen aggasztónak tart­ja az áremelkedések időpontját a már ismert nehéz, 1991. évi költségvetési tárgyalások előtt. Az elmúlt napok történései drámaian felhívták a figyelmet arra, hogy a várható következ­mények kellő ismerete nélkül mi­re lehet számítani. Az ismeretek mind teljesebb feltárásához a fo­gyasztók országos és területi ta­nácsai használható segítséget tudnának adni. Ennek tudatában ajánlják fel közreműködésüket a parlamenti bizottságok részére. A külügyminiszter a taxisdemonst­rációról­­ megegyezés a magyar nép győzelme (MTI) A társadalmi béke érde­kében a kormány árengedményt tett, ez azonban időleges, mert a parlament döntése nyomán olyan új üzemanyagár-rendszer lép életbe, amely a piacgazdaságra való áttérés fontos feltétele — hangsúlyozta Jeszenszky Géza külügyminiszter hétfőn azon a nemzetközi sajtókonferencián, amelyen az elmúlt napok taxis­­demonstrációja nyomán kialakult helyzetet értékelte. Mint mond­ta: az elmúlt napok drámai ese­ményei indokolták, hogy rendkí­vüli tájékoztatóra invitálják az újságírókat Elöljáróban emlékez­tetett arra, hogy a magyar társa­dalom nem vonta kétségbe a ben­zináremelés szükségességét, felis­merve azt, hogy hosszabb távon annak az érvényes világpiaci ár lehet az alapja. Ez vezérelte a döntésben a kormányt, amely ugyanakkor elismeri, hogy nem jól időzítette, s nem készítette elő megfelelően az intézkedést. A­ külügyminiszter ezt követően a tanulságokat elemezve kifejtet­te: a megegyezést az egész ma­gyar nép győzelmeként értékeli a kormány. A demokrácia, az erő­szakmentesség, a jogrend győzött vasárnap este Magyarországon, s az az elv, hogy a modern társa­dalmakban, a szociális piacgaz­daság alapján álló országokban jól működő érdekegyeztető me­chanizmusokra van szükség. A kormány számára tanulságul szol­gáltak az elmúlt napok: világos­sá vált, hogy minden szinten szükség van a munkavállalók szervezeteire. Úgy tűnik, jelen­leg a taxisok a társadalom leg­szervezettebb erői, fontos azon­ban, hogy minden más érdekcso­port is létrehozza hasonlóan mű­ködő szervezetét. Ugyanakkor sajnálatosnak mondta, hogy egy gazdasági természetű kezdemé­nyezés ilyen rövid idő alatt po­litikai síkra terelődött. A kor­mány tagjaként felhívta a hazai és a külföldi sajtó figyelmét­ ar­ra, hogy az események során nem csupán a kormánnyal szembeni széles körű kritika nyilvánult meg, hanem tapasztalható volt a kormánnyal szimpatizálók de­monstrációja is. A kabinet álláspontját tolmá­csolva Jeszenszky Géza rámuta­tott: az állampolgárok számára nem volt világos a taxisok tör­vénybe ütköző akciójának jogi háttere. A társadalmi béke érde­kében a kormány utólag nem kí­ván fellépni a törvénytelen lépé­sekkel szemben. Azt viszont vi­lágosan kell látni — mondta —, hogy sztrájkolni ugyan lehet, más állampolgárokat mozgásuk­ban akadályozni azonban nem. Ugyancsak a levonható tanulsá­gok között említette a külügymi­niszter — a bizalomra építve —, hogy együtt kell a rendőrséggel működni. A rendőrök magatartá­sa dicséretes volt, mert megaka­dályozták az összetűzést, az erő­szakot. A kérdésekre adott válaszok között elhangzott egyebek között, a kormány sajnálatosnak tartja, hogy a demonstráció kezdetén a politikai pártok, csoportok egy­értelműen kiálltak, az alkotmány­­ellenes akció mellett, s felhasz­nálták az alkalmat a kabinet ke­mény bírálatára. Az is előfordult, hogy követelték a kormány, egyes miniszterek lemondását Ugyanakkor elismeréssel állapí­totta meg, hogy a válság elmé­lyülésével párhuzamosan az el­lenzék visszavonult. Ebben a lé­pésben a jövendő jobb politikai mechanizmus lehetőségei körvo­nalazódtak — hangsúlyozta a külügyminiszter. Végül kifejtette abbéli vélemé­nyét: a kormánynak az az érde­ke, hogy a kellemetlen gazdasági lépések megtétele előtt szélesebb körű konzultációt igényeljen. A partneri viszony kialakítása an­nál is sürgetőbb, mivel várhatóan a jövőben is szükség lesz népsze­rűtlen intézkedések megtételére. A gazdaság általános gyógykeze­lési eljárásaként továbbra sem járható a sokkterápia. A gazda­ságpolitikai szükségintézkedé­sektől azonban nem riad vissza a kormány azért, mert ezúttal erős ellenállásba ütközött. ----- AMAG---------------------------------------------­Tisztelettel, Tőkés Lászlóhoz Kedves Barátom, Tisztelt Püspök Úr! Mélyen megértem azt a megrendültséget és aggodalmat, amellyel vasárnap a televízióban szólottál az ország szoron­gatott helyzetéről. Engedd meg azonban, hogy hosszú ba­rátságunk alatt első ízben, vitába szálljak veled. Lehetett egyet nem érteni az út eltorlaszolóival, meg is lehetett feddni őket, vitatkozni is lehetett velük — de egy napon emlegetni őket a Vatra terrorlegényeivel, azt az Iste­nért, soha! Hol, miben voltak ők azokhoz hasonlíthatók, akik félvakká tették Sütő Andrást? Ki hitette el veled, hogy az úttorlaszolókat valaminő gyűlölet vezérli? Magam is számtalanszor megírtam már: a határainkon túli magyarságot leginkább egy gazdag, derűs, sikeres Ma­gyarország létezése segítheti. Amelyre joggal büszkék va­gyunk. Tudom, te is így, te is ezt gondolod. Az utak lezá­rása nyilván azért is aggasztott, mert erőszakos lépésnek érezted, a káosz kockázatát láttad benne, aggódtál, hogy mindez semmiképp sem öregbíti az ország tekintélyét; ér­tem, ámbár az is lehet, hogy az utóbbi tekintetben téved­tél. Értem persze, féltésedet; egy ilyen válságtól gazdasági­lag nem erősödik-gyarapodik az ország. Legalábbis rövid tá­von nem. Hosszú távon azonban meggondoltságra tanítja a hon vezető férfiait, megerősíti felelősségérzetüket, fékezi esetleges hajlandóságukat az önkényes lépésekre, ráébresz­ti őket, hogy nemcsak a választások napján függnek választ­­óiktől. A varrások uralkodni akarnak másokon — a demonstráció szervezői, vitatható eszközökkel ugyan, de csak az ellen til­takoztak, hogy az olajárrobbanást még megnövelt adóval is tetézte a kormány Ebben, azt hiszem, nekik volt igazuk. Ugyan, miben van igazuk a varrásoknak? Te néked ma­gyarázzam? DIURNUS

Next