Magyar Nemzet, 1990. november (53. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
% lyettese. Cáfolta, hogy jelenleg más töltetek is lennének a szovjet tárnákban. A szovjet illetékesek beszámoltak arról, hogy a kísérletek végrehajtásáról az elnök mellett működő Védelmi Tanács dönt — így állítólag Mihail Gorbacsov elnöknek is tudomása volt e tervekről —, majd a kormány ad utasítást. Az időpontot már állami bizottság határozza meg, amely szorosan együttműködik a meteorológusokkal a kedvezőbb időjárási feltételek kivárása érdekében. Nincs szó tehát időzítésről, habár ügyelnek arra, hogy bizonyos időszakokban, például Hirosima és Nagaszaki évfordulójának idején vagy fontos politikai eseményekhez kapcsolva ne hajtsanak végre robbantásokat. A szovjet szakértők közölték, hogy egyes hírekkel ellentétben, sem a Szemipalatyinszkban, sem pedig a Novaja Zemlja-szigeteken levő telepet nem zárták be. E kérdésekben még nem született döntés. A Szovjetunió következetesen a nukleáris kísérletek betiltása mellett van, de a probléma megoldása más nagyhatalmakon is múlik, és ettől függ majd a szovjet nukleáris kísérletek jövő évi ütemterve. Blokád a gaguzok ellen Iliescu szerint Románia nem törekszik a határok megváltoztatására Moszkvából jelenti az MTI. A gagauzok ellen felvonuló moldován (román) önkéntesek szerdára virradóra blokád alá vették a szovjet—román határ két átkelőhelyét, ám később, tárgyalások eredményeként, a blokádot feloldották. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint kedden öszszeült a Gagauz Köztársaság múlt héten megválasztott parlamentje, amelyet a moldovai törvényhozás alkotmányellenesnek minősített. Az önkéntesek eredeti elképzeléseik szerint a gagauzok lakta területek megszállására indultak Moldova déli körzeteibe, azonban a belügyi erők megakadályozták őket ebben. Ezért úgy döntöttek, hogy a határállomások lezárásával kényszerítik ki a belügyi csapatok kivonását a térségből. A mintegy háromezer önkéntes követelésének alátámasztására azzal fenyegetőzött, hogy megölik a határőröket és kiirtják családjaikat. El akarják távolítani a határőrhelyeket is, hogy átléphessék a határt, és Romániától segítséget kérjenek — mondták. Szerdára virradóra a moldovai kormány képviselői tárgyalásokat kezdtek az önkéntesekkel, és a legutóbbi értesülések szerint a hosszas alkudozás után a blokádot feloldották. A válságövezetbe nem engedélyezik újságírók beutazását. A Gagauz Köztársaság parlamentje kedden délután megkezdett első ülésszakán megválasztotta elnökét, az ötvenkét éves Sztyepan Topál személyében, aki eddig a komrati járási tanács elnöke volt. A gagauz parlament ülése azonban cáfolni látszik a hivatalos hírügynökség értesüléseit a normalizálódásról. A TASZSZ hasonlóan ellentmondó jelentéseket közölt a moldován önkéntesekről is, egy ízben arról tájékoztatott, hogy kedden már nagyobb részük visszatért lakhelyére. A gagauzok ellen felvonuló moldován (román) önkéntesek csoportjai, amelyek visszatértek a köztársaság déli területeiről, ahol rendkívüli állapot van érvényben, szerdán tömegtüntetést tartottak Kisinyovban, a Moldovai Kommunisa Párt központi bizottságának épülete előtt. A tüntetők azt követelték, hogy a kommunista párt „ne legyen Moszkva meghosszabbított keze Moldáviában, s a nép megtévesztésére ne űzzön kettős játékot”. A megmozduláson egyebek között a „Le a kommunizmussal” és „Egyetlen moldavait sem akarunk látni a szeparatisták pártjában” jelszavak hangzottak el. A felvonulók elmarasztalták a Moldavai KP kb tagjait, hogy még nem nyilvánították ki világosan véleményüket a Moldáviában történtekkel kapcsolatban. Miután hangot adtak követelésüknek, a tüntetők hazatértek. Bécsből jelenti az MTI. Bár Románia aggódik a Moldáviában élő románokért, nem törekszik a jelenlegi határok megváltoztatására — jelentette ki az ORF osztrák televíziónak adott szerdai nyilatkozatában Ion Iliescu román elnök. Iliescu mintegy 5 millióra becsülte a Szovjetunióban élő románok számát. Ez közel kétmillióval több, mint a hivatalos szovjet adatok szerint nyilvántartott román nemzetiség lélekszáma. A román államfő a Moldáviával kapcsolatban immáron mindennapossá vált tüntetésekről szólva hangsúlyozta, hogy ezek nem a kormánypárt valamiféle figyelemelterelő mesterkedései, hanem a szolidaritás spontán és jogos megnyilvánulásai. Iliescu határozottan visszautasította azokat a szemrehányásokat, amelyek szerint országa roszszul bánik a magyar kisebbséggel, és azt állította, hogy Romániában a kisebbségek helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint Magyarországon. Májusi elnökké választása óta adott első nagy külföldi tévéinterjúban Iliescu hiányolta a Nyugat megértését és szolidaritását a román vezetés irányában. Washingtoni tudósítónktól Barátjuk, Marvey Raleigh, Észak-Karolina, október „Költői igazságszolgáltatás lenne” mosolyodik el a „Harvey Gantt-ot a szenátusba” kampány munkatársa. Mármint az, ha megannyi sikertelen próbálkozás után, ezúttal mégis sikerülne az észak-karolinai demokratáknak kiakolbólítani a „republikánus rémet”, s hozzá egy magát nyíltan liberálisnak valló politikussal, aki ráadásul fekete bőrű. • Zsúfolásig telt az iskola nagyterme, s a pár száz megszállottan, egyfolytában ujjongó férfi, nő, gyerek mindegyikének kezében tábla, amelynek nyelével verik a padlót. Itt aztán senkit nem kell megnyerni lehengerlő kortesszónoklatokkal: ez a hívek gyülekezete. Még szerencse, hiszen a főszereplő nincs itt, Washingtonban rekedt, a költségvetési csatában minden szenátor voksára szükség van. Jobb híján telefonon jelentkezik, persze, kihangosítják, segetverő üdvrivalgás fogadja minden egyes mondatát. Hiszen soha nem lehet tudni, melyik kerülhet be a helyi tévéhíradókba, amiért ezt az egész ünneplést művelik. Észak-Karolina majd hétmilliós állam, nagyságra hazánk másfélszerese, ezt „lejárni” nyilvánvalóan képtelenség. A Helms—Gantt párharc képernyős küzdelem, a hirdetések és híradóbetétek vetélkedője. Helms hívei ugyan panaszkodnak, hogy szenátorukat „túszként" tartották a fővárosban, ám gyaníthatólag nem igazán bánták: a 69-ik évében járó politikus egyáltalán nem fia■nlabb koránál, amely erősen látszik mozgásán. S ha szembe kerül ellentüntetőkkel, akkor — ingerültségén. Helyi hírlapírók szerint emberei tudatosan „rejtegetik”, mindenesetre nehéz előre hírt kapni kampánymegjelenéséről, az állam nagyobb lapjainak még a látogatónál is rosszabb soruk van, mert Helms tábora szerint ők az ellenséget segítik. Nincs viszont a korszerű választási technikának nagyobb művésze Amerika leghírhedtebb konzervatív politikusánál. Stílszerűen, a raleigh-i főhadiszállásuk egy ultramodern elővárosi épületben található, ahol vezérkarokat irigylésre késztető alapossággal rendszerezik a komputerből kijött kartotékokat: pontosan tudják az állam minden szavazójáról, ki és micsoda, hová sorolható, s főleg , mitől fél. Azokon az ütemesen vert táblákon a szokástól eltérően írták a szenátor nevét: JESSE Helms. S ez nem csupán az amerikai politikában kedvelt családiasság végett történt: a „mi Jessénk” hatással óhajtják feledtetni, hogy az ellentábor eddig leghatásosabb érve éppen az, hogy „elég volt Helmsből”. Elkopott, uram — mondja az utcán megkérdezett, s ez különösen veszélyes manapság, amikor országszerte terjedőben a „bennülők" elleni hangulat. Szenátort az állam egész lakossága, tehát nemcsak valamely körzete választ. Észak-Karolina maga is nagy keverék, akad itt XXI. század és XIX. egyaránt. „Jesse” eddig mindannyiszor hatásosan aknázta ki a változásokkal járó félelmeket. Ő „az északkarolinai értékek", tehát a hagyomány őrzője, mégha senki sem tudja igazán, mi is az valójában. Miből következően tanácsos azt negatívan megfogalmazni. Akampányok többsége manapság tudatosan az ellenfelet ócsároló, ám aligha vetélkedhet Helms-szel bárki ennek gyakorlásában. A hajdani, magát államszerte közismertté ekként tevő rádiókommentátor a hetvenes évek eleje óta attól verhetetlen az egyébként több bejegyzett demokrata szavazót felmutató államban, hogy mindig ugyanazt a fogást alkalmazza, és közben tökélyre fejlesztette. Szórólapjai ugyan azt állítják, hogy csupán „az igazi Jesset” óhajtják bemutatni, visszaverendő a „liberális rágalmakat”, ám valójában teljesen az ellenféltől történő elriasztásra összpontosítanak. Mellőzve a felesleges részleteket, és — miként a helyi lapok nem győzik bizonygatni — az aggályos ragaszkodást a tényekhez. Tipikus vádlista: Gantt igent mond a magasabb adókra, pazarló költekezésre (ebben kiemelten szerepel a külföldi segély, mint „pénzszórás” — nem csoda, hogy némelyek tudni vélik, a State Department főnök, James Baker a legkevésbé sem bánná, ha ettől a republikánus szenátortól megszabadulna, hiszen Helms hírhedetté vált a külügyi kinevezések sokhónapos „leblokkolásával” is). Gantt a lőfegyverek ellenőrzésének híve — figyelmeztetik Karolina puskához és vadászathoz ragaszkodó farmereit, ellenzi a halálbüntetést. S a farba: a demokrata előválasztási győzelme után Harvey Ganntot elsőnek Edward Kennedy hívta telefonon. Ez nekünk túl liberális — sulykolják Helms a szavazókhoz küldözgetett „személyes levelei”, s a tévéhirdetésekben ez már „veszélyesen liberális" megfogalmazásban szerepel. A farkas itt ólálkodik ajtónk előtt — kéri a pénzt támogatóitól Helms, s ezen a hétvégén a sok milliós kampánykeret jóvoltából nehéztüzérségével kezdte lőni a karolinai képernyőket (a szenátor és 1984-es demokrata kihívója állami csúcsot ért el 26 milliót költve rá a legutóbbi párharcra.) Ganttot a művészek, az abortuszpárti nők és a homoszexuálisok támogatják Karolinán kívülről — mondogatta már korábban is megvetően „Jesse”, s csak látszatra meglepő utalása a felsoroltak első csoportjára: kétségtelen, hogy Helms szenátor kereszteshadjárata „pornográfnak” minősített művészek költségvetési támogatása ellen mozgósította az amerikai értelmiség jelentős részét, s mindenféle kiállításokkal, előadásokkal gyűjtik a pénzt Gantt javára. Persze, az ország konzervatív csoportjai még ennél is többet szoktak összeszedni kedvencüknek: Helmshez is adományok özöne érkezik, miként így volt ez korábban is. A homoszexuálisoktól „áradó” pénz emlegetésének azonban mindent háttérbe kellene szorítania. Két perce ülök Helms főhadiszállásán, ám ez már kétszer is elhangzott. S persze akként, mintha Gantt — kivételesen Helmsével vetekedő — kampánykasszáját jórészt a San Francisco-i, a hasonnemű párok által látogatott bárok töltötték volna fel, holott talán tízezer dollár érkezett egy ilyen csoporttól. Ha kapunk egy csekket, mi persze nem érdeklődünk a küldő szexuális hajlamai iránt — hárítják el a kérdést is Gantt emberei, a Mert gyönyörű a vád: nincs ellene igazi védekezés. Némelyek gyanítják, a szenátor már eleve azzal a szándékkal indította el — a törvényhozásban kudarcot vallott — hadjáratát néhány homoszexuális, közte egy AIDS-benmeghalt művész ellen, hogy az „ilyen” körök felzaklatásával maga teremtse meg azt a veszélyt, amely Észak-Karolinát fenyegetné. Hiszen megmegjelennek a Helms-anyagokban utalások, hogy Gantz „kötelezővé” akarjatenni a hasonnemű szerelemhez való jogot, jelentsen bármit is e képtelen, de annál ravaszabb megfogalmazás. • Szeretném biztosítani önöket arról, hogy ez a szélsőséges liberális sikeres üzletember, aki ért valamit a menedzseléshez, s így a költségvetés rendbehozását is rá lehet bízni — mondja kedélyesen Harvey Gantz, aki a vele szembeniélelmi kampány ellenszerének a „megértést” hirdeti Észak-Karolina alapárakéként. A 47 éves, a tévén kifejezetten „jól átjövő” fekete férfiúban ezért sejtik sokan, hogy akár le is győzheti Jessét, a „verhetetlent”. Valóban mindenki, s közte az elesettek, lecsúszottak barátjaként szerepel ez a Harvey. Hívei nem győzik emlegetni, hogy kétszer is polgármesterévé választotta a hetvenöt százalékban fehérek lakta karolinai nagyváros, Charlotte. A bostoni MIT-en végzett Gantt jól menő építész volt, mielőtt a politikára adta fejét. S ha tavasszal még sokan csak a demokraták áldozati bárányát látták benne, mostanra — mindenki meglepetésére — fej-fej mellett áll Helmsszel, s az államon belülről is árad hozzá a pénz, ami csalhatatlan jele a sikerreménynek. Kettejük párharca pedig szerte Amerikából ide vonzotta a hírlapírókat, nincs még egy választási csata, amelynek kimenetele ekkora izgalmakat keltene. Gantt bőrszíne természetesen nem lehet „téma”, Helms is óvakodik nyíltan szóba hozni, bár körmönfontan persze megteszi: álszentül firtatják szórólapjai, hirdetései, miért hajt végre a demokrata ellenfél egyszerre két „titkos stratégiát". Ebből az egyik volna a homoszexuálisokra „építő" (bizonyos gondolatkörben közismert varázsa van a „titkok” és „összeesküvések” emlegetésének, ami a félelemkeltésnek mindig hatásos eszköze). Mert Gantte másik titkáról — Helmsék sejtetése szerint — csakis a négerek tudhatnak, lám a jelölt „bizonyos beszédeit” kizárólag a feketéknek szóló rádióadásokban mondja el: ez ugyan megszokott, hiszen a jelöltek „becélzott kampányt folytatnak, mást hangsúlyoznak üzletembereknek, s mást kék galléros munkások körében. Gyanúkeltésnek viszont kiváló. Igaz, Észak- Karolina lakosságának csak húsz százaléka néger, ám megjelenésük a szavazáskor sokat nyomhat Gantt latjában. A fehéreké persze még inkább, s a szakértők óvnak a közvélemény-kutatások túlértékelésétől: nem minden megkérdezett vallja meg őszintén, miként dönt majd egy fehér és egy fekete között. Hát ez az — állítja egy Gannt-hívő: a képlet szerinte fordított, itt és most sok fehér azt nem árulja el a felmérőknek, hogy a végén neki is Harvey lesz a barátja, nem Jesse. S mivel Gantt az oktatás, a környezetvédelem, igen, költekezést kívánó fejlesztésére helyezte a maga kampánya hangsúlyát, mához egy hétre nemcsak az derül ki, lehet-e már négerből szenátor Délen (kormányzó immár van), hanem az is, emancipálja-e a liberalizmust is Amerika a kilencvenes években. Avar János Magyar Nemzet Havel tényfeltáró körútja Szlovákiában Az elnök találkozott Dunai Miklóssal és Tóth Károllyal is Prágából jelenti az MTI. Václav Havel csehszlovák köztársasági elnököt, aki kedden érkezett háromnapos munkalátogatásra Szlovákiába, szerdán díszdoktorrá avatták a pozsonyi Komensky Egyetemen. Ezután Havel és kísérete a pozsonyi várban megszemlélte azokat az irodahelyiségeket, amelyek a csehszlovák köztársasági elnök pozsonyi hivatalának adnak majd otthont Délután az államfő találkozott több szlovákiai politikai mozgalom képviselőivel, köztük a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés politikai mozgalom, valamint a Független Magyar Kezdeményezés vezetőivel. Havel a szlovákiai magyar politikusokkal elsősorban a múlt csütörtökön elfogadott szlovák nyelvtörvénnyel, illetve a nemzeti kisebbség helyzetével kapcsolatban folytatott eszmecserét. Miután Havel találkozott Duray Miklóssal, az Együttélés elnökével, valamint Tóth Károllyal, a Független Magyar Kezdeményezés vezetőjével, Duray közölte: elmondták véleményüket az államfőnek a jelenlegi szlovákiai helyzetről , a kialakult feszültségekről, a szélsőségesek kisebbség- és magyarellenességéről, idegengyűlöletéről. Az Együttélés vezetője szerint a szlovák nyelvtörvény elfogadásával kialakult helyzet törvényesíti a kisebbségellenességet, és diszkriminatívnak minősül. Duray elmondása szerint Havel reményét fejezte ki, ez csupán átmeneti állapot, s Szlovákiában talán fokozatosan úgy alakul a helyzet, hogy esetleg egy jobb törvényt tudnak majd elfogadtatni. Az államfő szerint erre az új alkotmány teremthet lehetőséget. Az FMK elnöke arról szólt, hogy előreláthatólag december 10-én fogadják el Csehszlovákiában az emberi jogokról — és ezen belül a kisebbségi jogokról — szóló alkotmányos chartát, ez az okmány lezárhat egy korszakot, mivel jogilag túllép nem csupán a nyelvtörvényen, hanem a magyarságot „kollektív bűnösnek" nyilvánító második világháború utáni kassai kormányprogramon is. Az FMK vezetői arra kérték Havelt, hogy ezen charta megszületése esetén ő maga is jelentse ki a nyelvtörvény és a kassai kormányprogram érvényének megszűntét. Bonnból jelenti az MTI: „A mai fordított előjelű nacionalizmusra nem lehet mentség az, hogy a szlovákokat sem kényeztették eddig, és hogy Szlovákia nagy részét a Monarchia végéig Budapest tartotta kordában" — írja szerdai számában a müncheni Süddeutsche Zeitung a szlovákiai magyarellenességet kommentálva. A bajor lap szerint a szlovákiai nemzeti türelmetlenség legutóbbi megnyilvánulásainak oka a kívülálló számára marginálisnak tűnhet. „Világot rengető dolog-e az, ha a magyar kisebbség számára a szlovák országrészben, ott, ahol arányuk helyileg a húsz százalékot is meghaladja, a magyart hivatalos nyelvnek ismerik el?" Aligha. Az ennek megfelelő nyelvtörvényt a mai, általában a béke és a kiegyenlítődés felé haladó Európában majdnemhogy természetesnek lehetne tekinteni. Nyugtalanság a szlovákok valóban csak kicsi, kemény magának az ellenállása miatt támadt: ők kizárólag a saját nyelvüket kívánják hivatalos nyelvként elismertetni. Amennyiben a legnagyobb kisebbség, a magyar, a maga körülbelül félmilliós lélekszámával nem részesül előzékenységben, nos, akkor nem valami jól áll akisebbek, a cigányok, a lengyelek, a németek, az ukránok és az oroszok jogainak az ügye” — írja a Süddeutsche Zeitung, amely szerint maga Václav Havel is hajlik mostanában a pesszimizmusra. — Úgy látja, hogy Csehszlovákia a széthullás peremére került. És tart attól, hogy olyan benyomás keletkezhet, mintha a cseheknek és a szlovákoknak könnyebben menne egy régi rend szétzúzása, mint egy új felépítése. Lengyel—német megállapodás a területi sérthetetlenségről Varsóból jelenti az MTI. Sikerült megállapodni a lengyel—némethatárszerződés szövegében. Szerdán este Varsóban befejeződött a két ország szakértőinek első tanácskozása, amely nem várt gyorsasággal hozta meg első eredményét, az egyelőre munkaokmánynak tekintett, és ezért nyilvánosságra nem hozható szerződést a két ország határának sérthetetlenségéről. Emellett előkészítették azt a hosszú távú megállapodást, melynek tárgya a lengyel—német együttműködés és jószomszédi viszony. A szakértői tárgyalások következő fordulójára november 26—27-én, Bonnban kerül sor. Ahatárszerződés szövege most a két kormány elé kerül, aláírásának időpontjáról is azok döntenek majd. Csütörtök, 1990. november 1. Pahiziztán Benazir kudarca Nem sikerült Benazir Bhuttónak, amire oly igen készült, hogy visszaszerezze a hatalmat Pakisztánban. A múlt héten lezajlott választásokon vereséget szenvedett a pártja, a kétszázhét parlamenti helyből csak negyvenötöt szereztek meg. Ez fele sem a korábban birtokoltnak, s a viszonylag haladóbb Pakisztáni Néppárttal szemben a konzervatív Iszlám Demokratikus Szövetség győzött százöt mandátummal. Benazir Bhutto ugyan rögtön megvádolta az ellenlábasait, hogy tisztességtelen eszközökkel nyertek, de a tizenhét országból, s fele részben az Egyesült Államokból jelen levő negyventagú ellenőrző bizottság nem szerzett tudomást kirívó csalásokról, vokslopásokról. A választási eredmények így érvényesek, s a szavazás törvényességét nem lehet kétségbe vonni, még ha a szakértők megjegyzik is, a visszaélések nem annyira az urnáknál történtek, hanem az előzetes kampányban. A pártok viadala — ebben az Iszlám Demokratikus Szövetség erőteljes támogatást kapott attól az Iszak Khántól, aki augusztus hatodikán elnöki hatalmával élve lemondatta Benazirt — a vádaskodásokban merült ki. Mindazt a rosszat fölemlegették, amellyel befeketíthették Benazir Bhuttót és a gyanúba fogott családját. Erről olvashattak a választópolgárok az újságokban, amelyek kínos alapossággal teregették ki a volt miniszterelnöknő férjének, Aszif Zardarinak gyanús üzletimanővereit, s különösen visszatetszést keltett, hogy állítólag jelentős öszegeket utalt át svájci bankokba a gyermekeik nevére. A száztízmilliós országban, amelyben az egy főre eső nemzeti jövedelem alig négyszáz dollár évente, s nyomorszinten tengődnek tömegek, jól ható érv, hogy ilyen „multimilliós” család ne uralkodjék felettük, hiszen ők nem érthetik meg, mit jelent a nélkülözés. A helyszínen járt tudósítók megjegyzik ugyan, ennél hihetőleg nyomósabb érv volt, hogy a legnépesebb tartománynak, Pandzsábnak, amely a parlamenti képviseletek felét adja általában, augusztus hatodikát követően százharminchat millió dollárnak megfelelő összeget utaltak ki kormánykeretből rendkívüli alapokra, s még kétszázhuszonhétezret az iszlám szövetségi jelöltek kampányának a támogatására. Az etetéssel, itatással könnyű volt megnyerni a falvakban azt a szegényparasztságot, amely amúgy is a feudális alapokon gazdálkodó földesúr rabja, s az imám befolyásolja gondolkodását. Benazir győzelmi esélyeit rontotta, hogy a húsz hónapos irányítása alatt markáns jelét adta, csökkenteni akarja a hadsereg súlyát, amit viszont a tábornokok nem néztek jó szemmel. Kivált, hogy a költségvetés felét eddig ők vághatták zsebre. Nagy egyetértéssel zárkóztak föl melléjük a hadiiparban érdekeltek, akik a benaziri „békekorral" elveszíteni látták a fegyvergyártással szerezhető hasznukat. Mindezt, persze selyempapírba burkolva adták el, s a volt miniszterelnököt azzal vádolták meg, hogy „lepaktált" a fő ellenségükkel, a „nagyhatalmi törekvésű” Indiával, és sűrűn mutogatták azokat a régi fotókat, amelyek az azóta szintén megbukott Radzsiv Gandhival tárgyalásokon ábrázolja Benazirt. A hevesen támadott külpolitikájának másik köre az „amerikabarátsága” volt, s a Washingtonba küldött korábbi kormányfői üzeneteket ugyancsak gyakran idézték a választási kampányban. E hangulatkeltéshez hozzájárultak azok az újkeletű bajok, amelyek már éppen akkor keletkeztek, amikor Benazir Bhuttót eltávolították, de a szónoklatokban össze lehetett mosni múltat és Jelent, amelyet mind észrevehetőbben megterhel az Öböl-válság. Pakisztán is megérzi a magasabb olajárakat, ennél érzékenyebb vesztesége azonban, hogy elesett attól a sok pénztől, amelyet a Kuvaitban dolgozó százezernyi vendégmunkás utalt át. Az Egyesült Államok ugyan megígérte, hogy a károk enyhítésére és a válságövezetbe küldött csapatok fejében küld Iszlámábádnak félmillárd dollárt, annak feltételéül szabta viszont, hogy demokratikusan fejlődjék az ország. A nemzetközi ellenőrző bizottság jelentése, hogy szerintük tisztességes választások zajlottak, kimeríti a washingtoni igény egyik részét, ezt azonban továbbiakban kellene követniük, amiről viszont a szkeptikus megfigyelők megjegyzik: demokráciát Pakisztánban, ahol soha sem volt? Az ország egész struktúrájától idegen ez a fogalom, s bár a PNP a nyolcvanas években ilyesfajta eszmékkel életben tudta tartani az ellenállást, ma úgy vélekednek, akkor egy sötét katonai diktatúrával szemben érvényesültek. Benazir Bhuttónak pedig a szigorú valósággal szembesülve kellett rájönnie, hogy az európersége túl korai a hazájában.A kormányzás esélyét így ragadhatta magához az iszlám alapokon álló pártszövetség. A miniszterelnökségre Navaz Sharifa kiszemelt, de félő, hogy Benazirral a demokrácia esélyét is kudarcra ítélték Pakisztánban. (zsigovits) (Amman, Reuter) Kiutasított országából egy terrorakciókkal fenyegetőző palesztin csoportot Moamer el-Kadhafi líbiai vezető. Az Abu Abbasz vezette Palesztinai Felszabadítási Front (PSF) az öböl válság kapcsán amerikai érdekeltségek elleni támadásokat helyezett kilátásba. (Washington, TASZSZ) Baker amerikai külügyminiszter kedden fogadta az egyesült államokbeli látogatáson tartózkodó leningrádi tanácselnököt, Anatolij Szobcsakot. A szovjet politikus találkozott Bush elnökkel is. Ő (Tokió, MTI) Oszakában megkezdődött 1500 állampolgárnak a japán állam ellen indított pere. Másfél ezer polgár kezdeményezett pert a jövő hónapban tartandó császári ceremóniák miatt, pontosabban azért, mert — mint mondják — e vallási eseményre állami pénzeket használnak föl. (Bonn, MTI) A német kormány szerdán rendeletet hozott a kiviteli lista módosításáról, amely „lényeges könnyítéseket” jelent a kelet-európai országok számára. A módosítás a COCOM — a NATO-tagállamok és Japán exportkoordinációs bizottságának — változtatásait ülteti át a német gyakorlatba. (Újdelhi, MTI) Bangladesbe is átterjedtek az indiai hindu fundamentalisták legutóbbi, vallási indíttatású akciói által kirobbantott zavargások. Szerdán Dakkában több mint száz ember sebesült meg az összecsapások során. (A The Observer része)