Magyar Nemzet, 1990. november (53. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám

Péntek, 1990. november 2. A furcsa német bírósági döntés után Fizet-e a Magyar Nemzeti Bank a Volkswagennek? Egy állam központi bankja olyan fontos közintézmény, amely — azon túl, hogy alapvető hatással van az adott ország pénzügyi folyamataira, gazdálkodására — kifelé, a világ felé is képviseli a gazdaságot, a nemzetet. Ha egy ilyen bank gyanúba keveredik, kompromittálódik a nemzetközi pénzvilág szemében, az nemcsak egy egyszerű ügy — ennek meszszire ható következményei lehetnek az egész gazdaság hitelképességét, pénzügyi szavahihetőségét illetően is. Különösen egy olyan nyitott, külvilágra utalt ország esetében, mint Magyarország. Így annak idején érthetően nagy visszhangot keltett a Magyar Nemzeti Bank kontra Volkswagen ügy, melynek kapcsán jegybankunkat valutacsalással vádolták meg. Akkor az MNB természetesen azonnal bírósághoz fordult annak érdekében, hogy mondassék ki: ártatlan a presztízsveszteséggel is fenyegető ügyben. Vétlen, de bűnös? A per legújabb fordulata, hogy a frankfurti tartományi bíróság — jóllehet, az eddigi eljárás során kiderült, hogy a bank „vétlen valamennyi manipulációs devizaügyben — első fokon 55,25 millió márka kártérítés kifizetésére kötelezte a Magyar Nemzeti Bankot a Volkswagen javára... Mint ismeretes, a konfliktus szálai öt évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Ekkor egy devizaügynökség tulajdonosa, Hans-Joachim Schmidt arra buzdította barátját, Burkhard Jungert, a Volkswagen devizaosztályának volt vezetőjét, hogy határidős üzletekről szóló bizonylatokat hamisítsanak a Magyar Nemzeti Bank nevének felhasználásával. A magyar bank és a német autókonszern között ezzel párhuzamosan és ezen kívül ebben az időben tiszta banküzlet is létrejött, nyolc darab napi deviza-adásvételi üzlet formájában. Ennek keretében az MNB 308 millió dollárt adott el partnerének nyugatnémet márkáért. Mivel az adásvétel a napi árfolyamnál magasabb értéken történt, ezen az üzleten a magyar félnek mintegy S0 millió márkás nyeresége keletkezett. A fent említett, „fekete” határidős üzleteket az előbbi ügyben is érintett frankfurti devizaügynök a magyar bank tudta nélkül, okirathamisítás segítségével kötötte. Ezeket folyamatosan meghosszabbították, amíg végül is 1987-ben — amikor a Volkswagen már nem akart több hosszabbítást, és felszólította az MNB-t a határidős üzletek teljesítésére — kiderült a pénzügyi manipuláció, s a bank a bírósághoz fordult. Ugyanígy a Volkswagen is keresettel élt, s azt szorgalmazta: a bíróság kötelezze a Magyar Nemzeti Bankot a pénzügyi üzletek teljesítésére. A német cég először azt állapította meg, hogy Junger és Schmidt — akiket egyébként idén februárban a braunschweigi tartományi törvényszék 6-6 évi szabadságvesztésre ítélt — a konszernnek csaknem 380 millió márka kárt okozott, de később ezt az összeget 270 millióra csökkentette. A bíróság most megállapította ugyan a bank vétlenségét a manipulációs ügyekben, ám a bíró álláspontja az volt, hogy a törvényesen végrehajtott deviza-adásvételi szerződéseket is semmisítsék meg. Mivel ezeknél az MNB- nek nyeresége keletkezett, a döntés nyomán ezt az 55,25 millió márkás hasznot kellene a banknak visszafizetnie. Indoklás még nincs A bank illetékesei természetesen azonnal reagáltak az ítéletre. Fonyódi János, a Magyar Nemzeti Bank frankfurti képviselője az MTI bonni tudósítójának elmondta, hogy cége továbbra is fenntartja álláspontját, miszerint nevével visszaéltek, s semmi köze sincs a wolfsburgi Volkswagen cégnél előfordult nagyszabású valutacsaláshoz. Világosan látni az ügyben azonban (csak néhány hét múlva lehet majd, amikor a bank megkapja a bíróságtól az írásos ítéletet, s annak részletes indoklását. Értesülések szerint az ítéletben egyébként nyerészkedéssel indokolják a kártérítés jogosságát. Nyilatkozott tegnap Budapesten Hárshegyi Frigyes, a bank elnökhelyettese is, mondván: az MNB nem ért egyet a frankfurti bíróság döntésével. Arra a kérdésre, hogy vajon miért ment bele a Volkswagen annak idején a számára nyilvánvalóan veszteséget hozó deviza-adásvételi üzletbe, Hárshegyi Frigyes az MTI tudósításának tanúsága szerint elmondta: az igazi mozgatórugókat ma nehéz kitalálni, a bírósági tárgyalás során sem tisztázódott teljes mértékben, hogy miként kapcsolódott össze a Volkswagennél elkövetett pénzügyi manipuláció egyéb devizaügyekkel. .Elmondta azt is, hogy az MNB számára szokásos tevékenység külföldön, hogy ügynökei útján deviza-adásvételi ügyletekben vesz részt, továbbá az 1985-ös ügylet esetében egyébként nemcsak arról volt szó, hogy a Volkswagennek az MNB dollárt adott el márkáért, hanem ezzel egy időben más külföldi bankoktól viszont dollárt vásárolt. Ha tiszta, ne fizessen! A banknak tehát az írásos indoklás megérkezése után kell majd eldöntenie, hogyan lép az ügyben. Hárshegyi Frigyes a sajtótájékoztatón rámutatott: amennyiben a bank fellebbez, akkor többéves bírósági eljárás várható. Ezzel kapcsolatban, bárvéleménye szerint az MNB eddig számottevő presztízsveszteséget nem szenvedett az ügy kapcsán, megfontolandónak tartotta, hogy esetleg — annak elkerülése érdekében, hogy a bank neve továbbra is szerepeljen a devizacsalási ügyben — tegyenek eleget a kártérítési döntésnek. A pártatlan elemző szemével — aki valamilyen módon, mint magyar állampolgár, mégiscsak érintett az ügyben —, éppen a nemzet bankjának kiemelt fontossága okán, egy ilyen döntés nem látszik helyesnek és indokoltnak. Ugyanis elképzelve — de nem feltételezve — azt az esetet, hogy a jegybank valamiféleképpen mégiscsak „sáros" az ügyben, világos, hogy a kártérítés-fizetést — amely akarva-akaratlanul azt a látszatot kelti, hogy károkozás, illetve jogtalan nyerészkedés történt — már a per legelején ki kellett volna fizetni, s akkor tényleg nem forgott volna sokáig az üggyel kapcsolatban a bank neve (igaz, az eredeti követelés 270 millió márkára vonatkozott, nem 55-re!). Ha viszont a bank, mint az bizonyára így van, továbbra is tisztának érzi magát, ez az 55 millió márka is elég nagy összeg ahhoz, hogy csak úgy, az esetlegesen hátrányos asszociációk megelőzésére lemondjanak róla ... (zsubori) Magyar Nemzet Önkormányzatra vár a társadalombiztosítás Lista a krónikus nem fizetőkről Tematikai megjelölés nélküli tájékoztatóra invitálta a sajtó munkatársait tegnap délelőtt a Népjóléti Minisztérium, valamint az Országgyűlés szociális bizottsága, afféle ismerkedésre. A helyszínen, a Parlamentben aztán megtudtuk Juhász Judit minisztériumi szóvivőtől, hogy többről van szó: a Vállalkozók Országos Szövetségének tiltakozása ellenére a Társadalombiztosítási Főigazgatóság mégis nyilvánosságra hozza a járulékfizetést kerek perec megtagadó vállalatok névsorát. Íme néhány renitens cég a tekintélyes terjedelmű listáról: Új Barázda MgTsz Bélmegyer (48,1 millió forint), Tisza Ipari Kisszövetkezet, Szeged (20,8 millió), Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet (13,9millió), Duna Cipőgyár (32,4 millió), Kőbányai Textilművek (28,8 millió), Platina Környezetvédelmi és Szolgáltató Kisszövetkezet (16,1 millió), Ganz Danubius Váci Konténergyár Rt. (15,6 millió) és még sokan mások. A listát kommentálva dr. Botos József, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője elmondta, hogy hivatalba lépésekor még „csak” 17 milliárd forint járadék kintlévősége volt a TB-nek, időközben azonban ez az összeg már csaknem 19 milliárdra emelkedett. Hozzátette: sajnos, a törvényes lehetőség a behajtásra rendkívül korlátozott, ugyanakkor büntetőkamat emel. Nem úgy, mint tőlünk nyugatra, ahol várnak nyolc napot, írnak egy felszólító levelet, s ha ez sem hat, automatikusan megduplázódik a tartozás. Ezt a folyamatot végigjátsszák néhányszor, azután eljárás indul a mindenkori első ember ellen. Az óvadék pedig rendre több a tartozásnál! A másik megoldás , ami nálunk történik, illetve nem történik. Idézem Botos Józsefet: a VOSZ nyilatkozatából a sajtó közreműködésével még bátorítást is kapnak a krónikus nem fizetők. A legnagyobb adósok állami vállalatok és nem a magánszférában találhatók. Hozzátartozik az igazsághoz — jegyezhettük le —, hogy a nyilvánosságra kerülő lista csupán egy szűk körét tartalmazza a társadalombiztosítási járulék fizetési kötelezettségéről megfeledkezett cégeknek. A többség legalább jelezte a TB felé, hogy szándékukban áll fizetni s keresik a megoldás lehetőségét. A társadalombiztosítás ez idő szerint 20-22 vállalat ellen kezdeményez felszámolási eljárást, de nem érdeke ezt a módszert kiterjeszteni — mondta Botos József. Ők arra számítottak, hogy a járadéktartozás a jelenlegi utolsó előtti helyről közvetlenül felzárkózik a bérfizetési kötelezettség mögé, ám az ígéret teljesítése valahol elakadt. A tájékoztatón először azt hallottuk, hogy a Pénzügyminisztérium a jelenlegi sorrendet saját hatáskörében megváltoztathatja, vagyis nem kell hozzá törvénymódosítás, majd kiderült: az igazságügyi tárca illetékességéről van valójában szó. A továbbiakban egyre dühödtebb és eklektikusabb vita közönsége és résztvevői lehettünk, amelynek csupán egy szeletéről tudósítok, jelesül arról, hogy miért nem terjesztette ismételt ígérgetése ellenére a Népjóléti Minisztérium mind a mai napig a bizottság, illetve azon keresztül a kormány elé a társadalombiztosítás reformjára, s azon belül is elsősorban önkormányzatára vonatkozó elképzelését. Választ a jelenlevők a kérdésre nem kaphattak illetékestől, mert a minisztériumot csak a szóvivő, Juhász Judit képviselte. Ő elmondta, hogy a halogatás oka véleménye szerint a társadalomban kialakult helyzetben keresendő, mert hiszen eddig még nem jöttek létre azok az érdekképviseletek, amelyek a társadalombiztosítási alap fölött rendelkező önkormányzatot alkothatnák. Másrészt — tette hozzá a szóvivő — még csak most voltak az önkormányzati választások, s ezt is meg kellett nyilván várni az általa képviselt tárcának, mielőtt a parlamenti bizottság által is többször sürgetett ajánlását megtenné. Ily módon vélhetően még jó ideig várni kell a társadalombiztosítás megújulására — mondta az egyik ellenzéki képviselő —, ami azt a feltételezést erősíti, hogy ez a kormány kifejezett érdeke, mert így továbbra is belenyúlhat alkalmasint a társadalombiztosítás zsebébe.(kertész) Körbetartoznak egymásnál a járműipar gyárai (MTI) A tegnapi hírrel kapcsolatban, hogy a Rába nem szállít motorokat és futóműveket a Csepel Autónak, Lukácsi Gábor, a Csepel Autógyár vezérigazgatója elmondta: a Rába és mások jogos követelését nem vitatják, soha nem is vitatták. Való igaz, hogy a Csepel Autó jelenleg 450 millió forinttal, körülbelül ötheti szállítás értékével tartozik a Rábának. Ők azért nem tudnak fizetni, mert nekik is tartozik az Ikarus, jelenleg 1,5 milliárd forinttal. Hozzátette még: tavasz óta semmi sem változott A vállalatok körbetartoznak egymásnak, hol több, hol kevesebb pénzzel. Ez az egymásra épülő járműipari vertikumban senkinek sem jó, felesleges indulatokat gerjeszt. A járműiparban dolgozó vállalatok egy éve élnek együtt ezzel a súlyos problémával, de eddig éppen a járműipari vertikum fenntartása érdekében, még mindig sikerült kompromisszumot kötni. Ez létfontosságú, hiszen az iparág 80—85 ezer embernek kenyerén kívül szerződések teljesítéséről is szó van. Az Ikarus vezérigazgatóságán az MTI munkatársának semmilyen információt nem adtak, mondván, az ügyben a Szanáló Szervezet nélkül sincs joguk nyilatkozni. A Szanáló Szervezetnél azt ígérték: bővebb felvilágosítással pénteken tudnak szolgálni. Kormányzati közbelépést sürget a főpolgármester (MTI) Demszky Gábornak, az alig egy napja hivatalban levő budapesti főpolgármesternek a vezetésével csütörtök délután újabb megbeszélést tartottak minisztériumi és MÁV-szakértők bevonásával a Városházán a hajléktalanok elhelyezéséről. A szerda éjjel kezdődött kiürítési akció során csak kilenc beteg, magatehetetlen hajléktalan embert szállítottak kórházba, s a több száz érintett közül csak 30-an vették igénybe a MÁV által felkínált átmeneti szállást. A többség a várótermek takarítása után ismét visszaszivárgott. E tapasztalatok alapján, mint erről a csütörtöki megbeszélésen Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány beszámolt, jelentős rendőri erő bevonásával sokoldalú rendészeti ellenőrzést kezdenek a pályaudvarokon. Nehezíti azonban a hajléktalankérdés gyors felszámolását — hangzott el tanácskozáson —, hogy a pályaudvarokon döntő többségben vannak a külföldiek, velük szemben pedig csak idegenrendészeti eljárás keretében lehet fellépni. Mindenesetre, ha nem sikerül a Keleti pályaudvari vasúti kocsitárolókban, a várótermekben és a pénztáraknál elhelyezkedő hajléktalanok eltávolítása, akkor a vasutasok várhatóan csütörtök estétől beszüntetik a munkájukat, mivel már sok esetben a testi épségük is veszélyeztetve van. Demszky Gábor véleménye szerint szükség van arra, hogy jelentős rendőri erő segítse a vasutasok munkavégzését, de az erőszakos fellépést kerülniük kell. A főváros vezetése a helyzet könnyítésére napokon belül újabb átmeneti szállás megnyitását tervezi. Az ország különböző vidékeiről érkező nagyszámú hajléktalan, illetve a külföldi szállásnélküliek elhelyezése mindenképpen kormányzati közbelépést igényel. Ennek során arra is figyelemmel kell lenni, hogy hazánk egyre inkább gyűjtőhelyévé válik a kelet-európai országokból érkezőknek, akiknek a száma a szovjet határ liberalizálása után még inkább megnövekedhet. ABTA kongresszus november 4—8 közöttt Szeptember végéig 628 millió dollárt hozott az Ask me! — Kérdezz engem! — feliratú táblácskát viselnek majd ifjú hölgyek és urak a kabátjukon — ők lesznek az útbaigazító hostessek november 4—8. között, a Budapesten megrendezendő ABTA-kongresszus idején. Jelenlétükre szükség is lesz, hiszen a Brit Utazási Irodák Szövetsége idei, Magyarországon tartandó összejövetelére eddig 2500-an jelentkeztek, s a résztvevők , idegenforgalmi szakemberek, újságírók, különböző cégek képviselői nemcsak a vásárvárosbeli helyszínt, hanem egész Budapestet óhajtják tanulmányozni. A nemzetközi turizmus nagyjai stílszerűen központi témaként arról tárgyalnak: mit jelent az idegenforgalom 1990-ben, a keleteurópai változások és Nyugat- Európa egységessé válása után. Azt, hogy nekünk mit jelent a turizmus. Gellát Imre, az OIH elnöke ismertette tegnap, az ABTA képviselői részvételével megtartott sajtótájékoztatón. Az ország idegenforgalom legjobb devizaképző ágazata, hiszen idén az első három negyedben 29 millió látogató jött hozzánk, zömében nyugat-európai országokból, illetve a tengerentúlról. 628 millió dollár a bevétel, 65,6 százalékkal több, mint tavaly a hasonló időszakban. A dolláraktívum 279 millió, szemben a tavaly ilyenkori 435 millió dollár mínusszal. A magyarok utazási kedve sem csökkent, szeptember végéig 9 millió 956 ezer honfitársunk lépte át a határt. A külföldieket változatlanul vonzza országunk szépsége, a vendégszeretet, ám érzékelik aromló közbiztonságot, a feketevalutázást, az áremelkedést , s ezekre a jelekre figyelniük kell a magyarországi idegenforgalomban közvetlenül és közvetve résztvevőknek, szállodásoknak, magánpanziósoknak, vendéglősöknek, de az üzletek alkalmazotainak, a taxisoknak is. (rács) A Keletiben a helyzet változatlan Hol aludjon a hajléktalan A Keleti pályaudvar „alvótermében” a szokásosnál is nagyobb a felfordulás. A nagyrészt arab valutázókat kiszorították a Thököly út felőli törzshelyükről. Na, nem a rendőrök, mert azokkal valamiféle szimbiózisban élnek a „csendzs máni”-s urak, s az elmúlt hetek razzia után minden visszazökkent a pénzpiacon a normális kerékvágásba. Ám most több tucat újságíró, fotóriporter, operatőr lépked a földön aludni próbálók között. És ugye, a túl nagy nyilvánosság nem használ a kényes gazdasági tranzakcióknak. A szokatlan érdeklődés oka, október 31-én éjfélre ígérte a MÁV vezetése, hogy bezárja a pályaudvart. Kirakja az utcára a több száz menedéket kereső hajléktalant. Október 31-e, éjjel fél tizenkettő. A hangulat feszült. Senki nem tudja, mi fog történni, néhány perce itt járt Budapest frissen megválasztott főpolgármestere, Demszky Gábor, akinek állítólag megígérték, nem alkalmaznak erőszakot. Ám az előjelek közel sem ilyen biztatók. A hajléktalanok hálóhelyénél egyre több rendész gyülekezik. Előkerülnek a terepszínű kezeslábasba bújtatott, farkaskutyás rendészek. A törzslakók egy része, semmiről sem tudomást véve, aludni próbál. Mások várakozó álláspontra helyezkednek. Maradhatnak, menniük kell? Többen hangosan bizonygatják, hogy nem adják könnyen a helyüket. Odasóztak a kamerának A pályaudvaron lakók szociális összetétele meglehetősen vegyes. A romániai és szovjet menekültektől kezdve a teljesen leépült öregeken át a dolgos munkásokig, mindenféle ember próbálkozik azzal, hogy itt húzza ki az egyre hidegebb éjszakákat. A közhiedelemmel ellentétben, nemcsak csavargók, lumpen, munkakerülő alakok élnak itt (amíg innen is el nem űzik őket), hanem egyre több a tisztességesen dolgozó vagy a szerencsétlen kisnyugdíjas. Itt van Szabó Ferenc bácsi, rokkantnyugdíjas. Megígérték neki, hogy egy szociális otthonban elhelyezik. Addig már csak három-négy napot kell kihúznia, ami igazán semmiség ahhoz az elmúlt négy hónaphoz, amit már itt töltött.“ A körülményekhez képest jól öltözött, vastag, BKV-s posztókabátot visel, panofix kucsmát, kezében bőrtáska, öszszes vagyonával. Szabó bácsi szerint is tűrhetetlen a helyzet. Nem érti, miért hiszik azt egyesek, hogy ők jókedvükben élnek ott. — Borzasztóak a körülmények, higgye el — bizonygatja. — Én a kocsikban próbáltam aludni. Minden éjjel négyszer-ötször jöttek a vasutasok és iszonyú durván lezavartak. Én egész életemben tisztességes iparos voltam. Asztalos. Tehetek arról, hogy négyezer-kilencszáz a nyugdíjam, és abból nem tudok hol lakni? Én itt senkit nem bántok, semmit nem teszek tönkre. És mégis. Amíg a váróteremben beszélgetünk, a vasutasok legalább száz embert zavarnak ki a vagonokból. Mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kesztyűs kézzel bánnak az álmukból felzavart emberekkel. A Fekete Doboz operatőre, Rátonyi Csaba megpróbálja felvenni a jelenetet. Egy terepszínű ruhás útját állja, s közli: itt nem lehet filmezni. Majd, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, megpróbálja kiütni az operatőr kezéből a kamerát. Még szerencse, a Fekete Dobozosoknak volt idejük hozzászokni ahhoz, hogy nem mindenütt örülnek nekik. Rátonyi elhajol, így csak az optikát sikerül kitörni a gépből. Az előjelek tehát rosszak, mit fognak művelni a földön alvó szerencsétlenekkel, ha az újságírókkal így bánnak már. Kőszeg Ferenc és Havas Gábor országgyűlési képviselők közvetíteni próbálnak, ám a vasutasok velük sem hajlandók érdemben tárgyalni. Lassan itt az éjfél. Mindenki vár, most mi lesz? Néhány unatkozó utas szerint nem kellene habozni. Kiverni őket és kész. — Ha most kirakják innen a hajléktalanokat, azzal semmi se oldódik meg — állítja határozottan Győri Péter szociológus, aki már évek óta foglalkozik munkatársaival a hajléktalanokkal, próbál könnyíteni az életükön. Most itt topog és várja, mi történik. — Akkor a munkatársaim hiába jönnek ide, nem lesznek itt a hajléktalanok. Az utcáról kell majd összeszedni őket. Bűnözők vagy szerencsétlenek? — Itt legalább egy helyen megtalálhatta őket az, aki segíteni akart. — Igen. Sikerült megszervezni, hogy a kórházak befogadjanak beteg hajléktalanokat. És aki ismeri, milyen állapotban vannak, azok azt is tudják, mit jelent, ha két hétig argborálódhatnak. Rengeteg köztük a beteg. Ahogy a pályaudvarnak mégsem az a funkciója, hogy itt lakjanak emberek, a kórháznak sem az, hogy végretértségig ott húzzák meg magukat a hajléktalanok. — Nem mondjuk, hogy az egészséges hajléktalanokat tartsák bent a kórházakban. De amíg ott vannak, addig szoktunk tudni segíteni. A Menhely Alapítvány tíz szociális munkással észvesztő módon dolgozik, és képes tenni valamit ezekért az emberekért. Megpróbáljak őket például munkásszállóhoz, munkához juttatni. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, ezért időre van szükségünk. Nagyon lényeges, hogy akik kint maradnak, azokat bűnözőnek tekintik vagy egyszerűen csak szerencsétleneknek. Eddig még soha nem vezetett eredményre, ha rendőrökkel egyik helyről a másikra űzték a hajléktalanokat. Mert ettől a hajléktalanok nem tűnnek el, csak átcsoportosulnak. Ha a MÁV-nak ez az akció sikerül, akkor a hajléktalanok meghúzzák majd magukat a polgárok otthonainak kapuiban és kész. Hogy ezzel ki járt jól, azt mindenki döntse el. A hajléktalanoknak sem kellemes itt a pályaudvaron. Csak sem a kormány, sem a főváros nem tudott akkora lépéseket tenni, hogy október 31-ig ezen a helyzeten segíthessen. Azt tartaná jónak, ha továbbra is maradhatnának itt a hajléktalanok? — Csak addig, amíg közben nyílnak meg a menhelyek, segítő pontok, otthonok. Nehezen jönnek létre ezek a helyek. Hiszen csak másfél éve kezdtek szerveződni, rendkívül szűkös anyagi körülmények között. Sokkal lassabban alakulnak, mint ahogy a MÁV becsukja a pályaudvarokat. Nem azt gondolom, hogy maradjanak itt az idők végezetéig a hajléktalanok csak azt, addig, amíg valami megoldást találunk. A Menhely Alapítvány és a Népjóléti Minisztérium anynyit kért a MÁV-tól, hogy ennek megfelelő ütemben zárják részlegesen a pályaudvarokat. — A MÁV indokai sem teljesen érthetetlenek. Itt, a Keletiben, majdnemmegbénult az élet. — Ez túlzás. Akik itt a legrosszabbul érezték magukat, azok a hajléktalanok. Nem bénult meg az élet, csak kényelmetlenné vált. Kétségtelen, sokkal lassabb, ha a szociális munkások segítenek, mintha a rendőrök és a rendészek sorfallal kiszorítják az itt levőket.*A MÁV szempontjából siker lesz, a város szempontjából valószínűen roszszabb. Európai kultúrájú országban nem szokás tolerálni, hogy megfagyjanak emberek az utcákon. És ahol ezt nem szokásos elviselni, ott szokás ez ellen valamit tenni. Határozati javaslatot nyújtottam be a fővárosi közgyűléshez. Eddig mindig tűzoltó munka folyt. Most megpróbáltunk volna elébe menni a problémának. Figyelmeztető sztrájk — Megpróbáltak tárgyalni a MÁV-val? — Természetesen, utolsó szavuk az volt: nemi Végszóra, éjfél után néhány perccel, szemmel láthatóan indulni akarnak a tisztogató emberek. Aztán talán felmérik az erőviszonyokat és egy pillanat alatt visszavonulnak. Néma csend. A vonatok sem járnak. Aztán az utasok egyre türelmetlenebbek, mi lesz már? Nagy nehezen az állomásfőnök, Sarany Imre közli: sztrájkba léptek a Keleti pályaudvar vasutasai. Addig innen se ki, se be nem megy vonat, amíg a hajléktalanok el nem tűnnek. Kivonulnak háromfelé a rendőrök, s megpróbálnak rendet csinálni. Ezután a vasutasok felveszik a munkát. S a csütörtöki Déli Krónikában már azt közli a riporterrel Lázár József állomásfőnök-helyettes, elköltöztetik a nemzetközi pénztárt onnan, ahol a legtöbben alszanak, ahol eddig a legtöbb botrány történt. A MÁV, úgy néz ki, most meghátrált a hajléktalanok elől. A hírek szerint a vasutasok megint sztrájkra készülnek... Dési János 4. A vasutassztrájk miatt a csütörtöki Magyar Nemzet nem jutott el Pécsre, Győrbe, Miskolcra és Kiskunhalasra, mert a postavonatok is csak többórás késéssel indultak.