Magyar Nemzet, 1990. november (53. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-26 / 277. szám

Hétfő, 1990. november 26. Biológiai felfedezésként védték meg Kiket érhet az Evolite fénye? A svájci Bioptron AG ezekben a hetekben dobja piacra a nagyvilágban a szenzációsnak számító magyar találmányt, az, Evolite-Bioptron lámpa gyógyítóeszközt, melynek hazai elterjedése, úgy tűnik, az egészségügy privatizációjának is függvénye. Ám erre a feltalálók egyikének konkrét elképzelései is vannak. . Amikor 1981 szeptemberében Rózsa Károly vegyész, dr. Szegő Péter orvos, Kertész Iván és Fenyő Márta fizikusok találmányukhoz benyújtották szabadalmi kérelmüket, bizonyára nem gondolták, hogy néhány évvel később sem egy nyugatnémet, sem egy svéd orvosi berendezéseket gyártó cég nem bírja majd tőkével a kutatásokat, s hogy egy svájci vállalkozás négy év alatt 15 millió dollárt fordít tudományos kutatásra, piacfelmérésre és gyártáselőkészítésre. Márpedig ezt tette a licencet megvásárló Bioptron AG, mely 1986 végén felhagyott a röntgenberendezések gyártásával, értékesítésével, hogy minden energiáját a magyar Evolite lámpa menedzselésére fordíthassa. Látványos gyógyulás A feltalálók kilenc évvel ezelőtt arra jöttek rá, hogy a lézer egyetlen speciális vonása, a polarizáltság is elegendő, hogy elő lehessen idézni a korábban már produkált, úgynevezett biostimuláló hatást, vagyis a sejtműködés serkentését. E biológiai jelenség felismerésével az orvostudomány új terápiás módszerrel gazdagodott. Segítségével olyan krónikus és nehezen gyógyuló sebek, fekélyek gyógyulnak be, amelyek olykor éveken át nem reagáltak egyetlen hagyományos terápiás módszerre sem. A szabadalmaztatás történetében egyedülálló módon, a találmányt biológiai felfedezésként kellett megvédeni. A nyolcvanas évek elejétől mind itthon, mind külföldön eredményesnek bizonyultak a vizsgálatsorozatok, a lámpára azonban nem akadt gyártó. Az Evolite fénye először az évtized közepén hatolt a nyilvánosságig, amikor Budapesten nemzetközi tanácskozást rendeztek a találmányról, a televízió több népszerű műsorában bemutatta a lámpát, mely fődíjat kapott a fiatal feltalálók' plovdivi" kiállításán. Ekkoriban ‘ fogott’*8 találmány gyártásába az akkor Qualitas (ma Sziász) néven működő kisszövetkezet, ahol Fenyő Márta, az Evolite menedzselésével is megbízott feltaláló néhány hónapig alkalmazásban állt. Jelenleg mintegy kétezer, a kisszövetkezet által gyártott, úgynevezett első generációs lámpa van az országban, amelyet a cég a mai napig is gyárt és forgalmaz. Fenyő Márta szerint mindezt teljesen jogtalanul teszi, mert a Sziász, illetve elődje soha nem kötött licencszerződést a feltalálók által értékesítéssel megbízott Licencia Külkereskedelmi Vállalattal. Ez az első generációs termék különben már meglehetősen elavult, mert piciny fényfoltja miatt alacsony a hatásfoka, és több betegség gyógyítására még nem alkalmas. A B-2 Bioptron elnevezésű negyedik generációs gép, amelyet most kezdenek árusítani Nyugat-Európában, elődjénél sokkal többre képes. Egyetlen folttal tud megvilágítani kéttenyérnyi nagyságú lábszárfekélyt, gyógyít lábszár- és felfekvéses fekélyeket, képes ízületi fájdalmak gyors megszüntetésére, oldja az izomfájdalmat, kéthárom nap alatt teszi fájdalommentessé a sportsérüléseket (húzódásokat, zúzódásokat), a krónikus pattanásos arcbőrt látványosan gyorsan gyógyítja meg. Így vélekedik a találmányról dr. Csúzi László, a MÁV Kórház péceli részlege VI-os belgyógyászatának osztályvezető főorvosa: „Osztályunkon eddig már több száz kezelést végeztünk az Evolite-Bioptron lámpával, s a kedvező tapasztalatok alapján mondhatom, nagy szükség lenne rá nemcsak a bőrosztályokon, hanem a belgyógyászati, baleseti és idegosztályokon, s mindenütt, ahol idős betegeket látnak el. Lábszárfekélyek és felfekvések kezelésénél, megelőzésénél jó a gyógyhatása. Idősebbeknél a felfekvések első és második stádiumában tökéletesen meggyógyíthatók.” Néhány német, svájci és görög kórházon kívül azonban a világon jelenleg egyelőre csak Budapesten gyógyítanak e legmodernebb, svájci lámpával, az augusztus végén csendben megnyílt Bioptron Gyógycentrumban. A vállalkozás mögött a Fenyő Márta vezette kft. áll. Két sebészorvos, két sebészasszisztens és egy gyógykozmetikus dolgozik a Nagymező utcai mini magánklinikában, ahol egy két-, két és fél órás kozmetikai szakkezelés körülbelül 800 forintba, egy lábszárfekélyes kezelés 300 forintba kerül. (A klinika íratlan etikai kódexe szerint, akiknek az alapbetegsége, vagy a fekélye nagysága miatt nem tudják garantálni a látványos javulást, annak négyöt kezelést díjmentesen végeznek, s azt csak akkor folytatják, ha a beteg meggyőződése szerint is hatásos az addigi terápia.) A szakszerű sebészorvosi ellátás és a Bioptron-terápia rendszeres használata révén a több éve nyitott lábszárfekélyben szenvedő átlagban kilencven nap alatt meggyógyulhat. Ahogy az külföldön sikerre vitt honi találmányok esetében lenni szokott, itt is felvetődik a gond: ahhoz, hogy az Evolite- Bioptron idehaza valóban a mindennapok gyógyeszköze lehessen — amelyre hatalmas az igény, lévén, hogy Magyarországon legalább negyedmillió lábszárfekélyest tartanak számon —, a lámpákért kemény valutát kell majd kiadni, melyek darabja csaknem tízezer svájci frank lesz a világpiacon. Felvetődhet, vajon nem kaphatná-e meg a találmány hazája, Magyarország, vagy a feltaláló által vezetett gyógycentrum olcsóbban a lámpát. A kérdésre Fenyő Márta így felel: „A piac kegyetlen, s e találmányban a svájciaknak már túl sok pénze fekszik. Nem hiszem, hogy a piaci viszonyok között a magyarok bármiféle kiváltságot élveznének. Már csak azért sem adhatnák olcsóbban a lámpát, mert akkor az igénylők Európából mind ide jönnének vásárolni, ami nem érdeke a svájciaknak." Százezrek betegsége A hazai egészségügy helyzetét ismerve aligha kétséges, hogy egyhamar nem kap minden kórház ilyen Evolite-Bioptron lámpát. Létezik azonban más megoldás is. Látszólag úgy tűnhet, hogy a Bioptron Gyógycentrum nem érdekelt abban, hogy a kiváló minőségű lámpák elárasszák az országot. Ez viszont már csak azért sem igaz, mert ma akkora a „felvevőpiac”, vagyis az igény a készülék által lehetségessé váló gyógyulásra, hogy a magánklinikának az állami kórházak akkor sem jelentenének nagy konkurenciát, ha lenne ilyen berendezésük. Másrészt a feltaláló vezette kft. szerződés keretében szeretné importálni a lámpát. Mivel a cég a közeljövőben nemigen reménykedhet az állami egészségügyi megrendelésben, saját erejéből igyekszik hálózattá bővíteni a gyógycentrumot. Fenyő Márta már tárgyalásban áll több állami kórházzal. Első lépésben, míg az egészségügy privatizációja túl merész álomnak tűnik, a társaság az állami intézménytől bérbe venne helyiségeket, a kórház orvosait munkaidőn túl, másodállásban foglalkoztatná, extra javadalmazással. Ám a cégvezető szeretné, ha idővel valódi tulajdonná válhatnának a kórházakban létesített Bioptronnal gyógyító központok. Mivel a kórházak önkormányzati tulajdonban vannak, miért ne vállalkozhatnának a helyhatóság újonnan választott képviselői, s miért ne az egészségügyben? Az önkormányzat a kórház helyiségeivel szállna be tulajdonosként a létesülő magánklinikába, tulajdonosokká válnának a kórház itt munkát vállaló orvosai, a Bioptron Gyógycentrum pedig a szakmai know-how-t, az értékes lámpákat, a centrumban dolgozó orvosok és asszisztensek szakszerű irányítását vinné be a vállalkozásba, apportként. Térítsen a biztosító Sokan azzal érvelnek az egészségügy privatizációja ellen, hogy a mind súlyosabb gazdasági problémák közepette egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy egészségükre költsenek, márpedig — így a kifogás — a magánklinikák árai megfizethetetlenek lesznek. Az imént említett vállalkozói elképzelések megvalósítását kétségtelenül megnehezíti, hogy a jelenlegi társadalombiztosítás egyelőre nem téríti magánvállalkozások gyógyítótevékenysége esetében a betegek költségeit. E helyzet azért is igen ellentmondásos, mert például a Bioptron-terápiával is olyan betegségek bizonyíthatóan „ törtSík Stré&átására nyílik a lehető.ség, amelyekkel ma az állami egészségügy nem boldogul. A Bioptron Kft. már felvette a kapcsolatot az Állami Biztosítóval, s segítséget nyújt abban, hogy kidolgozzák azokat a betegbiztosítási formákat, amelyek révén, ha szükséges, mindenki hozzájuthasson e terápiához. Egyes foglalkozási ágakban, így az álló munkát végzők körében, gyakoriak a visszér-megbetegedések, melyek idősebb korban fekélyesedéssel járhatnak. Ha az ilyen jellegű munkát kínáló vállalatok (nehézipar, textilipar, vendéglátás stb.) biztosítják dolgozóikat, hosszú távon jól járhatnak. Ehhez persze már átfogó betegbiztosítási rendszernek kellene kialakulnia, s Fenyő Márta ötletének is meg kellene valósulnia: mi lenne, ha a cégek a mostani tb-járulékösszeg egy részét vagy teljes egészét az új betegbiztosítást is nyújtó biztosítóknak fizetnék? Falus Tamás A FŐVÁROSI GÁZMŰVEK felvesz portásokat 24 óra szolgálat, 48 óra szabadidő munkabeosztással. Kötelező munkaidő 240 óra/hó. Jelentkezés: Üzemrendészeti Osztály Bp. III. Gázgyár u. Tel.: 1886-906 Magyar Nemzet Telefonálás világszínvonalon, 130 hektáron Halló, ill Buda Neva! Nagyszabású, főképpen a legfejlettebb távközlési technikára alapozott tervet jelentett be a sajtó képviselőinek egy kétnapos szimpózium zárásaként a Teleport Industries Hungary Rt. a hét végén a Pesti Vigadóban. Ma a világon 126 teleport működik, s Magyarországot — a keleteurópai országok közül elsőként — a múlt héten vették fel a Teleport Világszövetség tagjai közé. A teleportok speciális célú, a környezet védelmét kiemelten kezelve megépített városrészek. Ezekben a modern távközlés minden eszköze megtalálható, s elsősorban az üzleti élet, valamint a környezetkímélő „high-tech” iparágak kaphatnak benne helyet. Magyarország számára egy ilyen teleport megvalósítása több okból fontos. Egyrészt e világhálózathoz való csatlakozás előnyös Budapest és az ország számára, másrészt a honi csapnivaló telefonhálózat a külföldieket visszariasztja az itteni beruházásoktól. E park megépülésével ezen a téren is előreléphetünk. A magyar teleport annyiban lesz több a már működőktől, hogy az üzleti és technológiai parkon kívül média- és oktatási parkot is magában foglal. Az itt letelepedni kívánó vállalkozóknak teljes infrastruktúrát kínálnak majd: üzleti irodanegyedeket, szállodákat, lakónegyedeket, bevásárlóközpontokat, éttermeket, egészségügyi ellátást, sport- és kulturális szolgáltatásokat, mindezt zöld környezetben. A terv támogatójául sikerült megnyerni báró Hans- Heinrich Thyssen-Bornemiszát is, és szó van arról, hogy műkincsgyűjteménye egy részét itt állítanák ki. A vállalkozás helye Budakeszi környékén, az autópálya és a készülő M0-ás gyűrű közelében van. A Teleport Industries Rt. 106 millió forintos alaptőkével alakult, 50-50 százalékos magyar— svájci részesedéssel. Az Állami Vagyonügynökség jóváhagyásával már megvásároltak a Kertészeti Egyetem Tangazdaságától és a Belügyminisztériumtól 130 hektár földet a teleporthoz. Az elkövetkező 8-10 éven belül 1 milliárd dollárt kívánnak itt beruházni, főleg külföldi magánbefektetők pénzéből, de számítanak a magyar vállalkozókra is. Érvényes szerződés eddig 150 millió svájci frank értékű beruházásról van, további 100 millióról pedig folynak a tárgyalások. Buda Nova lesz a neve ennek a telekommunikációs központnak, mely a tervek szerint 1992-ben már fogadni tudja az első üzletembereket. A beruházás nem fog egyik napról a másikra megtérülni, de a terv készítői hisznek benne, hogy a vállalkozás üzletileg is sikeres, lesz. B. J. A cigány értelmiség valahonnan az égből pottyant — mondja Osztojkán Béla Phralipe — testvériség. Ez a független cigányszervezet neve, irodalmi folyóiratának címe. Vezetője, illetve főszerkesztője Osztojkán Béla író, költő. — A Phralipe — kezdi a szervezet bemutatását Osztojkán Béla — az egyesületi törvény értelmében úgy működik, mint minden más szervezet, van alapító tagsága és helyi csoportjai. A különbség talán annyi, hogy mit nem tartunk tagtoborzóikat, hanem amivel a Cigány közösségek együtt laknak az ország különböző pontjain, nem egyénileg lép be egyegy cigányember,hanem viszi magával a társait ".is. Szinte havonta alakul egy-két új Phralipe szervezet, legutóbb Dombóváron. Bükkaranyoson is van már, ahol Bari Károly született. Történetesen épp Bari bátyját választották a helyi szervezet vezetőjévé. — Beléphet az is, aki nem cigányt — Igen, mindenki beléphet, aki az alapító nyilatkozattal egyetért. Annak pedig nagyon fontos pontja, hogy a Phralipe cigányok és nem cigányok szövetsége. Minden helyi csoport önálló. Megalakulásunk után egy évvel már annyian voltunk, hogy nem tudtunk közgyűlést, csak küldöttközgyűlést tartani, ami annyit jelent, hogy a helyi közösségek öttagú vezetősége jött el. Ezen a gyűlésen egyeztettük az egyes szervezetek alapszabályait, és azóta a Phralipe olyan országos szervezet, amelynek közös alapító nyilatkozata és alapszabálya van. — Azt hiszem, hogy a Phralipe megjelenése látványos fordulatot hozott a helyi cigánypolitikában. A korábbi cigány szervezetek, amelyeket az állampárt hozott létre, nem azért működtek, hogy a cigányság bármiféle politikai érdekeit képviseljék, hanem hogy az országos politika érdekeit közvetítsék a cigányság felé. A Phralipe esetében ez fordítva van: a cigányság érdekeit kell szolgálnunk a politikával szemben. Hogy konkrét példát mondjak: bizonyára hallott amisskolci cigánygettó históriájáról. Ennek megvalósulását részben a helyi Phralipe, részben a Wallenberg Egyesület akadá■Jyozta'meg.· ·=»̋-ivó-■·»· Együtt vagy külön? — Az állampárt valamikor úgy kívánta fölszámolni a putrikat, hogy szétszórta a cigányságot. Most össze akarta telepíteni. Hogy jobb a cigányoknak? Együtt vagy külön? — Azt hiszem, mindenközösség traumaként éli meg, ha szétzilálják. Ez a cigány közösségek életében gyakran előfordul, valami módon mindig szétverik. Mostanában inkább finom szétszórási kísérletek vannak. A telepeket álhumánusmegfontolásból fölszámolják, és a falvakbanmegüresedő házakat adják ki nekik. Hogy ezmit jelent egyközösségben, ahol egy saját életforma, egy összetartó melegség van, azt el tudja képzelni. Nekem van olyan elgondolásom is, hogy egy településen belül a cigányság szakaszéjjel él, de valamilyen módon mégis, mint kisebbség koncentrálódik iskolában, templomban, kultúrházban. Ha nem igényli, ez állampolgári joga. De akár a szándékos széttelepítést, akár az erőszakos összetelepítést vesszük, mindkettő veszélyes, mert nem a közösség akaratából jön létre. Együtt vagy külön? Erre csak a saját élményeim alapján tudok válaszolni Ha valami szép jut eszembe a gyerekkoromból, az az otthoni közösség Öten voltunk testvérek. Apám, aki csak a nevét tudta leírni, nagyravágyó muzsikusember volt, aki mindig azt akarta, hogy a gyerekei többet tudjanak a többi cigányok gyerekeinél, de ehhez csak az emberségéből tudott nekünk adni. Az viszont volt neki bőven. Anyám alig tudott többet nála. Igaz, ő már olvasott is, írni is tudott, mindent megtett a családért, és számomrama is ez a modell. Csak annyink volt, hogy a család együtt van, ésmi szeretjük egymást. Hogy nekem ,mégis sikerült ebből egy más típusú életformába átevickélni, az annak köszönhető, hogy apám számára vidéken nem volt életlehetőség, és elvándorolt. Budapesten munkába állt, segédmunkás lett a hajógyáriban. — Non érezte dekUniUMtmik? Egy muzsikus? — Nem. Pontosítsuk: apám muzsikus családból származott, de ő maga már nem muzsikált. Az apja muzsikus volt és az összes férfi testvérei is, de ő nem. Egy bútorgyárosnál kezdett dolgozni. Ebben a gyárban kárpitosmunka is volt,és apám elleste a mesterséget. A hajógyárban kárpitosmunkát is végzett, és olyan ember volt, aki később mestervizsgát tett. Ipart váltott, de az ipart nem tudta folytatni, mert nemsokárameghalt. Negyvenhat éves korában. — Hogyhogy? — Tüdő- és szívasztmás volt. Szóval mert eredetileg is munkásként dolgozott, a váltást Budapesten könnyen át tudta vészelni. A vidéki környezet, amelyből kilenc-tíz éves koromban kikerültem, teljesen más, új életet teremtett. Maga az a tény, hogy iskoláiba kerültünk. Nem mintha addig nem jártunk volna iskolába, jártunk mi, de az egészen más volt. Autodidakták vagyunk . Ha ilyen egyszerű volna, hogy minden normális ember szereti a családját, a cigányok is szeretik a családjukat, tehát taníttatják a gyerekeiket, hogy többre vigyék, talán nem is volna cigánykérdés. — Nem hiszem, hogy a cigánykérdés egyedül iskolázottság vagyiskolázatlanság kérdése. Ennek lényegesen több oldala van. — Önt mi indította mégis arra, hogy továbbtanuljon, művelődjön? — Nálunk cigányoknál, illetve a cigány értelmiségieknél ez nem elhatározás kérdése. Azt hiszem, nem járokmessze a valóságtól, ha azt mondom, a cigány értelmiség, amely egyébként még nagyon kis számú, valahonnan az égből pottyant. Onnan jött a rátermettség, a tehetség, az elszántság, hogy ki kell törni, ki kell hozni azt a kis csapatot, amelynek élére állhat. Általában nem egy iskoláztatási folyamat végén válik egy cigány értelmiségivé. Amikor egy népcsoport egy több évszázados kómából magához tér, egyszeresek fölfedezikmagaikat. Vagy egymást. Mi mind autodidakták vagyunk, még akkor is, ha nem egy közülünk magasan iskolázott. — Ha nem az iskoláztatásnál, mégis hol lehetne elkezdeni a cigánykérdés legombolyítását? Nemcsak édesapja vándorolt el Pestre, de itt is egyre nehezebbek a munka, és főleg a lakhatási lehetőségek. Mit tud ebben segíteni a Phralipe? .. Ez nagyon fontos kérdés, de egy társadalmi szervezet nem vállalhat át állami feladatokat. Vidékenis folyik az a szerkezetet-, alakítás, amelyből a cigányok automatikusan kikerülnek, és megindul egy új típusú népvándorlás. A Phralipe nem tud vállalni ekkora feladatokat. A legtöbb, amit tehet, hogy cselekvési programokat dolgoz ki, amelyeket, mint lehetőséget, felajánlhat a politikai hatalomnak. Egyelőre az a feladatunk, hogy a cigányságot olyan állapotba hozzuk, hogy képes legyen megfogalmazni érdekeit, felrázni,ha kell, fel- lázítani, hogy ne törődjön bele abba az errtberalatti létbe, amelyben századok óta él. A cigányság önszerveződése a kezdeteknél tart. Az őt ért társadalmi, munkajogi atrocitásokra válaszolni még nem tud. Önis mondta, a cigány az első, akit kitesznek az utcára. Akkor hazamegy, és várja, hogy történjen valami. — Akkor még munkanélküli segélyt sem kap. Magyarországon mindenhez kérvény kell. Semmiféle igazolás nem kell ahhoz, hogy a fizetésünkből a társadalombiztosítást, a nyugdíjjárulékot, a szakszervezeti tagdíjat, az adóelőleget levonják. Csak amikor valamit vissza kéne fizetni. Tudja, hányan nem tudnak kérvényt írni? Ügyintézni? — Óriási apparátusra volna szükség, hogymi ezekre a problémákra válaszolni tudjunk. Csaknem két évtizede már, hogy cigányügyi hálózat működik az országban. Az volna a jó, ha cigányemberek volnának ennek a hálózatnak a vezetői, de hát nem azok. Az ő feladatuk volna, hogy ezekre a szociálpolitikai problémákra válaszoljanak. Végül is ezek az ügyek lecsapódnak a tanácsok szociális osztályán, de hát onnan is kiebrudalják a cigány szervezetek foglalkozzanak, hogy speciális cigány jogvédőhálózatot alakítunk ki. Néhány hete Szombathelyen megalakult egy szociális munkásképző, valószínűleg az ő dolguk lesz ezt a hálózatot kiépíteni. Mi azonban azt akarjuk, hogy ezekkel a kérdésekkel, mint a munkanélkülisegély, a családi pótlék, ne cigány szervezetek foglalkozzanak, hanem az egész államigazgatás. Mert ha az államigazgatás ezt nem vállalja, polgárjogimozgalomnak kell kikényszeríteni. Ha magától nem megy, követni kell azokat a jogokat, amelyek minden magyar állampolgárt megilletnek, és azokat a kisebbségi jogokat, amelyek a cigányság életéből hiányoznak. Mi csak arra vállalkozhatunk, hogy ezek a jogok érvényesüljenek, hogy a cigánygyerekek iskolába kerüljenek, úgy oktassák őket, hogy eljuthassanak az óvodától egészen az egyetemig, hogy a cigányságbekerüljön a társadalom vérkeringésébe, és cigányként is emelt fővel vállalhassa önmagát. Az egyén boldogulása — Magyar iskolákban, cigány iskolákban, cigány tannyelvű iskolákban? Vagy mind háromban? — Mi azt akarjuk, hogy minden szülőnek joga legyen eldönteni, magyar iskolába,magyar tannyelvű iskolába, netán román anyanyelvű vagy cigány tannyelvű iskolába írassa a gyerekét. Azt tudom, hogy többségi igény a magyar tannyelvű iskoláikra van. — Magyar iskolákban, vagy cigány közösségi iskolákban? — Vannak elképzeléseink a magyar tannyelvű cigány iskoláikról, tárgyaltunk a leköszönő kulturális kormányzattal, úgy tűnik, nem értették, miről van szó. Konkrét tervünk van kollégiumiháttérrel rendelkező cigány gimnázium felállítására, amely a magyarnemzeti tantervre épülne, de ■fia a kollégiumban egy-egy csoport úgy gondolja, hogy cigány folklórral, zenével, kultúrával vagy a cigány nyelvvel kíván foglalkozni, legyen módja rá. A Phralipe feltétlenül támogatja azt is, hogy működjenek kifejezetten cigány nyelvű iskolák is. Ehhez szükség van az egyetemeken romológiai tanszékre, ahol cigány nyelvet, irodalmat, történelmet lehet tanulni. Szakembereknek kell ezen gondolkodni. — Milyen szakembereknek? Ineogermanistáknak? Orientalistáknak? Ki lehet belőlük állítani egy önálló tanszék tanári karát? — Nem erre gondoltam. Népművelésre, néprajzra, szociálpolitikára, pszichológiára van szükség, mert mindenekelőtt az egyén boldogulása volna fontos, hogy cigányságát méltósággal élhesse meg. Ha kívánja, orientálódjék a magyar társadalomhoz, ha pedig úgy dönt, hogy ő cigányként akar magyar állampolgár lenni, akkor azt is megtehesse. De hát össztársadalmi érdek, hogy ez az egész lerongyolódott magyar társadalom valami európaibb nívóra jusson. Ha előre jutunk gazdasági téren, a cigányság helyzete is látványosan javulni fog. Legalábbis remélem. Kartal Zsuzsa A Journal Kft pályázatot hirdet az elektronikus szerkesztésű ZALAI HÍRLAP lapfejének és tipográfiai arculatának tervezésére. A nyertes pályázat díjazása: 50 000 forint (több pályázat ötvözése esetén a díj arányosan kerül elosztásra.) A pályamunkák beküldési határideje: 1950. december 15. Cím: Journal Kiadói Kft. Zalaegerszeg, Ady u. 62. 8901 Pf.: 25. (Részletes információk ugyanitt).