Magyar Nemzet, 1990. december (53. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

2 elnöki programjában, a kínai kül­ügyminiszternek mégiscsak sike­rült találkoznia Bush elnökkel is, aki — fenntartásait protokolláris fogással érzékeltetendő —, nem is az ovális irodában, hanem a ka­binetteremben, tehát minél for­­málisabban, Baker és Sunmin stábfőnök és egyéb munkatársai társaságában, s főként „az asz­tal túlsó oldalán” fogadta Peking vezető diplomatáját. „Nagyobb a tét...” Bosszúsan robogott ki a BT- tanácsterméből az iraki ENSZ- nagykövet, amikor — már az or­szágának adott ultimátum meg­szavazása, és a voksok külügymi­niszteri megindoklása után — Kuvait diplomáciájának vezetője kapott szót, megköszönni a támo­gatást. Ám azt még meghallgat­ta Bagdad küldötte, hogy Baker felé fordulva így summázta a történteket: „Ha elvetik a békét, mindent el fognak veszíteni." Egymás után tudatták a kül­ügyminiszterek a BT-asztal mel­lől Szaddám Huszeinnel, hogy most az „utolsó esélyt” kapta: a határidőig visszakoznia kell. A francia Dumas kijelentette, hogy „nem akarunk odáig (mármint az erő bevetéséig) jutni, hiszen mi mindig jó viszonyban voltunk Irakkal, s most váltig reméljük, megfelelően válaszol”, s akkor „legitim sérelmeit megvitathatja a kuvaiti kormánnyal". Sevard­­nadze szerint a világ „nagylel­kűen még egyszer időt adott” Bagdadnak, s most Szaddamnak „túl kell emelkednie a tekintélyi szempontokon”. Hiszen a világ számára nagyobb a tét, mint csu­pán Kuvait sorsa.” Baker „vízvá­lasztónak” minősítette a szava­zást, amely után „Szaddám Hú­szei­nnaik nem lehetnek többé il­lúziói”. A világ viszont „válaszút elé került” az amerikai külügy­miniszter szerint, aki később saj­tóértekezletén ehhez hozzátette, hogy az amerikai kongresszus nemkülönben döntésre kénysze­rül. Sajtóértekezletén Bush el­nök szinte könnyedén kezelte a kérdést: ő ugyan még csak „tá­jékozódik” a rendkívüli ülésszak lehetőségéről, ám a kongresszu­si vezetőknek is jogában áll, nem­csak az elnöknek, a törvényho­zók visszahívása Washingtonba: „Húsz másodpercen belül, én két szett állok rá...”. Bush azonban nem óhajt 335 honatyával alku­dozni, s a ,,kéztördelést’­ sem lát­ná szívesen. Irak engedni fog? Mind több közíró nem titkolt gyanúja szerint a politikusok ódz­kodnak a felelősségvállalástól, s éppen ezt óhajtják elkerülni az időhúzással, és a szankciók hat­hatósságának emlegetésével. Csü­törtök este Richard Gephardt, a demokraták képviselőházi többsé­gi vezére a CBS híradójának­ ki­jelentette, ő ugyan nem bánná a rendkívüli ülésszakot sem, ám személy szerint most még nem szavazná meg a BT-határozathoz hasonló felhatalmazást az elnök­nek az erő bevetésére, s inkább azt kéri­­ Bush­tól, „tartson ki az addigi vonal mellett”. Erre mond­ta a Fehér Házban jóváhagyott beszédében csütörtökön New Jerseyben Dan Quayle alelnök, hogy netán a további várakozás okozhat egy háborúban jóval na­gyobb amerikai veszteségeket (az irakiak még jobbera beássák ma­gukat), s ezért ,i kell, hogy le­gyen határa a türelmünknek”. Pénteken reggel az elnök kulcs­emberei, Baker, Scowcroft nem­zetbiztonsági tanácsadó a tévéhír­adóknak nyilatkozva úgy fogal­maztak, hogy a BT-döntés ön­magában még nem jelenti a há­borút, ám Szaddámnak végre ér­tenie kell a szóból, különben — mondta komoran Scowcroft — valóban közeledünk az összecsa­páshoz. Más kérdés, hogy­­csütör­tök este az NBC tévékommentá­tora fanyarul megjósolta: Bagdad az utolsó pillanatban engedni fog, kivonul Kuvaítból, megtart­va az óhajtott tengeri kijáratot és a két szigetet, ezzel felbom­lasztva a vil­ágegységet, s akkor „oda az utolsó alkalom" leszá­molni a diktátorral. A­ » A BT ultimátuma nem jelent szükségképpen háborút Világszerte nagy figyelmet szentelnek a Biztonsági Tanács csütörtöki Irak-ellenes határo­zatának. „Zöld fény a háború­nak” címmel kommentálják a döntést a francia lapok. Az elemzések azonban aláhúzzák: az „ultimátum” további jelét adta az eltökéltségnek, hogy az Öböl-válság békés eszközökkel oldódjon meg. London Douglas Hurd külügyminiszter New Yorkból a BBC televízió út­ján figyelmeztette Irakot, nehogy vegyi fegyvert vessen be a várha­tó konfliktusban, ,,megsértve a fegyveres harc törvényeit” — tu­dósít az MTI. Odahaza közben a közvélemény­kutatások azt mutatták, hogy — legalábbis keddig, a csütörtökön nyilvánosságra hozott legutolsó felmérés elkészültéig — a brit közvélemény fokozatosan megba­rátkozott a háború gondolatával. A megkérdezettek 62 százaléka támogatta, 27 százaléka ellenezte a fegyveres beavatkozást. Az országnak lélektanilag fel kell készülnie egy különösen csú­nya háborúra. Meg kell mondani a közvéleménynek, hogy sok vesz­teség lesz. Ezzel még nem nézett szembe a nemzet — mondta a brit tévének adott nyilatkozatában Szaúd-Arábiából a brit 7. páncé­los dandár, a „Sivatagi patká­nyok” parancsnoka, Patrick Cor­­dingley dandártábornok. Párizs „Háború 48 nap múlva", „Zöld lény a háborúnak”, „Ultimátum” — ilyen címekkel­ számolt be pén­teken reggel a francia napilapok többsége első oldalán a Bizton­sági Tanács új határozatának el­fogadásáról. Nem egy lap hangot adott a közvélemény aggodalmá­nak; a legutóbbi felmérések sze­rint a franciák többsége nem akarja, hogy országa bekapcso­lódjék a fegyveres akcióba, bár úgy látja, hogy az elkerülhetetlen. A Le Figaro vezércikke szerint a Biztonsági Tanács határozata az emberi jogok nevében született. „E blokád nem kényszerítette térdre Szaddám Huszeint, becste­len zsarolása a túszokkal nem bontotta meg az ellene létrejött nemzetközi szolidaritást. Az ENSZ határozata ezt a két tényt össze­gezi” — írja a lap. A Le Quod­dien de Paris vezér­cikke szerint az ENSZ-határozat után „a második világháború óta legnagyobb erő-összpontosítás fel­adata már nem csupán a védelem, hanem a támadás is". „Ez nem jelent szükségképpen háborút. A legfontosabb, hogy a bagdadi dik­tátor nem próbálkozhat ellenfelei megosztásával” — írja a lap. A Liberation szerint sem egy­értelmű, feltétlenül bekövetke­­zik-e a háború az ultimátum le­jártával. „Ha a háború eléri cél­ját, felszabadítja Kuvaitot és sú­lyos csapást mér Irakra, kérdé­sessé válhat az egész Közel-Kelet egyensúlya” — mutat rá az elem­zés. Sonn Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének Biztonsági Tanácsa leg­újabb határozatával további jelét adta azon eltökéltségének, hogy az Öböl-válság békés eszközökkel ol­dódjon meg, állapította meg a né­met kormány pénteken szóvivő­jén keresztül az ENSZ BT leg­újabb Irak-határozatával kapcso­latban, amelyet általában úgy ér­telmeznek, hogy az a katonai megoldás lehetőségét is magában foglalja. Bagdad Bagdad pénteken „agresszív­nek, igazságtalannak és­ törvény­telennek" minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatot — jelentette az AP —, amely lehetővé teszi katonai erő alkalmazását is a Kuvaitot meg­szálló iraki csapatok kiűzésére. Az erről szóló közleményt az iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsa és a kormányon levő Baath-párt vezetősége — a két legfőbb vezető testület­e péntek délelőtti ülése után hozták nyil­vánosságra. A bagdadi nyilatkozat szerint a BT-határozat már csak azért is érvénytelen, mert az azt megsza­vazó országok némelyike „ameri­kai nyomás alatt cselekedett". Az Egyesült Államok „a nyomásgya­korlás, a terrorizmus és a meg­vesztegetés minden formáját be­vetette” a határozat elfogadása érdekében — hangzik az iraki ve­zetés közleménye, amely szerint „a szégyenletes döntés meghoza­tala az Egyesült Államok hege­­mónietörekvéseinek színpadává züllesztette a Biztonsági Taná­csot”. A bagdadi nyilatkozat szerint Irak „a történelem­ben példátlan keménységű leckében részesíti mindazokat, akik ellene fordul­tak”. Budapest A Magyar Köztársaság alapve­tően érdekelt abban, hogy a nem­zetközi életben, az államok egy­más közti viszonyában a nemzet­közi jog, a törvényesség érvénye­süljön — hangzik a Külügymi­nisztérium nyilatkozata, amelyet a kormány megbízásából tett köz­zé az MTI útján. Éppen ezért határozottan és ké­sedelem nélkül elítélte Irak Ku­vait elleni agresszióját, s támoga­tásáról biztosította az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának határozatait, a­melyek az agresszió és következ­ményeinek felszámolására irá­nyultak. A Magyar Köztársaság nagy je­lentőségűnek tartja és üdvözli a BT 678. számú, 1990. november 29-i határozatát, amely még egy utolsó lehetőséget ad Irak számá­ra, hogy 1991. január 15-ig eleget tegyen a BT korábbi határozatai­ban foglaltaknak. Magyar Nemzet ■MMnaaBn· Szombat, 1990. december 1. Bizonytalan időre elhalasztot­ták­­ Gorbacsov kisinyovi látogatását Moszkvából jelenti az MTI. Mi­hail Gorbacsov nem utazik Kisi­­nyovba, s így az előzetes bejelen­tésekkel ellentétben nem vesz részt a moldovai parlament rend­kívüli ülésszakán, amely a köztár­saságban kialakult súlyos helyzet­tel foglalkozik. A TASZSZ szerint a szovjet elnök munkalátogatását bizonytalan időre elhalasztották. A szovjet hírügynökség — jól tá­jékozott forrásokra hivatkozó je­lentésében — nem közölte, milyen megfontolások játszottak közre abban, hogy Gorbacsov lemondta kisinyovi útját, amely hosszú hó­napok óta az első belföldi utazása lett volna. Moszkvában felhívják a figyel­met arra, hogy Gorbacsov a héten lemondta oslói látogatását is, no­ha csaknem biztosra vehető volt, hogy személyesen veszi át a No­­bel-békedíjat. Akkor ezt a feszült belpolitikai helyzettel indokolták, amely szükségessé teszi a szovjet államfő személyes részvételét a napi gondok­ megoldásában. Emelkedőben, a kivándorlási hullám Nem építhetők új falak Kelet-Európában A Pentagonale római tanácskozása Rómából jelenti az MTI. Az ötoldalú együttműködés eddigi mérlegét vonták meg és a továb­bi terveket egyeztették a Penta­gonale (Magyarország, Olaszor­szág, Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia) külügyminiszterei pénteken a római külügyminisz­tériumban tartott tanácskozásu­kon, amelyen — ezúttal először — parlamenti képviselők is részt vettek mind az öt tagországból. Az ülésen drámai hangsúllyal vetődött fel a jövő évben várható kelet-európai kivándorlási hul­lám, elsősorban a Szovjetunióból, amellyel szemben közös kezelési mód kidolgozásában egyeztek meg. Az ülésen Gianni de Michelis olasz külügyminiszter elnökölt. Ausztriát Alois Mock alkancellár, külügyminiszter, Jugoszláviát Ru­­domir Loncsar külügyminiszter, Csehszlovákiát Jiri Dienstbier külügyminiszter képviselte, Ma­gyarországot Kodolányi Gyula, a miniszterelnöki hivatal címzetes államtitkára. A politikai együttműködés ke­retében — közölte De Michelis — az ötök közös javaslatot dolgoz­nak ki az európai nemzetiségi ki­sebbségek jogvédelmére, a nem­zetiségi jogok szavatolására, mi­után ez a probléma robbanásve­szélyes, különösen Közép-Kelet- Európában. A magyar kormány a felelőse annak, hogy az ötök összehangolt bevándorlási politi­kát alakítsanak ki. Ismeretes, hogy a Szovjetunió­ban január 1-jétől az állampolgá­rok szab­adon­ utazhatnak külföld­re. A nyugat-európai közösségben azt várják, hogy akár több millió munkát kereső kiutazóval kell számolni a következő években, és ez a tömeg első állomásként a szomszédos Magyarországra és Csehszlovákiába áramlik majd. „Miután leomlottak a korábbi vá­­­­laszfalak és szabaddá tettük az­­ utazást Európában, nem építhe­­tünk újabb válaszfalat Keleten. „ Ugyanakkor a probléma rendkí­vül érzékeny és kényes. Közös ke­zelési módot kell kialakítanunk” — hangoztatta De Michelis. Egyelőre csak tág határok kö­zötti becslések vannak a Szovjet­unióból várható kiutazásokra (1- 3, esetleg 10 millió), ugyanakkor Olaszország és Ausztria számol azzal is, hogy növekedni fog a magyar, csehszlovák és jugoszláv munkaerő kiáramlása is a követ­kező időszakban. De Michelis a tanácskozásról beszámolva közölte, hogy a Pen­tagonálé a Világbankhoz és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankhoz fordul legsürgősebb programjai finanszírozása végett. Az egyik­­első ilyen terv, amely­hez támogatást kérnek, a Trieszt —Zágráb—Budapest autópálya megépítése: Antall József az EK segítségét kéri A Pentagonale miniszteri ülé­sén a magyar kormányt képvi­selő Kodolányi Gyula, a minisz­terelnökségi hivatal címzetes ál­lamtitkára pénteken levelet adott át Antall József miniszterelnöktől Giulio Andreotti olasz kormányfő részére az olasz miniszterelnöki hivatal kabinetfőnökének. Az ál­lamtitkár tájékoztatása szerint a levélben a magyar kormányfő ar­ra hívja föl Andreotti figyelmét, hogy a magyar gazdaságot az Öböl-válság nyomán kiéleződött energiagondok és a KGST-keres­­kedelem összeomlása miatt olyan nagyságrendű veszteségek érték, amelyek teljesen elvonják a gaz­daság szerkezetváltására, privati­zációjára, illetve az ebből fakadó szociális feszültségek enyhítésére fordítható erőforrásokat. Antall József a nyugat-európai közösség segítségét és támogatását kéri ebben a helyzetben Andreot­titól, aki jelenleg a közösség kor­mányfőinek elnöke. Az RMDSZ szerint a gyulafehérvári határozat eszméi a modern Európát előlegezik Először hivatalos ünnep Erdély és Románia egyesülésének napja Bukarestből jelenti az MTI. Romániában szombaton első íz­ben lesz hivatalos nemzeti ünnep december 1., Erdély és Románia egyesülésének napja. A főbb ün­nepi rendezvényekre Bukarestben és Gyulafehérváron kerül sor, de természetesen más városokban is megemlékeznek az eseményről. A román fővárosban katonai díszszemlét tartottak. Gyulafehér­váron, az ősi koronázó városban pedig ünnepi műsor, koszorúzás, hivatalos beszédek köszöntik „a román nemzeti egység kiteljesíté­sének" napját. Ebből az alkalomból beszédet mond Ion Iliescu, Románia elnö­ke és más vezető román politiku­sok. Az RMDSZ képviselői és sze­nátor­­csoportja nevében Szőcs Géza szólal fel. A közelgő ünnepségek alkalmá­ból az RMDSZ elnöksége nyilat­kozatot tett közzé, amelyben le­szögezi: december 1-je a román­ság sok évszázados törekvései be­teljesülésének napja. A romániai nemzeti kisebbségek számára a gyulafehérvári határozat kapcsán válik emlékezetessé, amely de­mokratikus módon széles körű jogokat biztosított a nemzetisé­gek számára is. Így „az esemény megünneplése új reményeket ad" a magyar kisebbség számára is, amely bízik egyéni és kollektív kisebbségi jogainak biztosításá­ban. A továbbiakban a nyilatko­zat kiemeli: „A gyulafehérvári határozat eszméi az egyenjogúság és az önkormányzati elvek alap­ján születő modern Európát elő­legezik, feltételezve minden együttélő nép számára a teljes nemzeti szabadságot, vagyis azt a jogot, hogy minden nép saját nyelvét használja az­­iktatásban, a közigazgatásban és a bírásko­dásban, soraiból származó egyé­nek által, ugyanakkor kimondja, hogy minden nép az őt alkotó egyének számának megfelelően képvseleti jogot kap a törvényho­zó testületben és az ország vezeté­sében." Az RMDSZ elnöksége által megszövegezett dokumentum sze­rint „nem létezik más út a békés, baráti együttműködésre, csak egy, a valóságban is demokratikus jogállamiban”. A dokumentum végezetül kifejezésre juttatja a magyarság képviseleti szervének, s az erdélyi magyaroknak azt a szilárd meggyőződését, hogy „a határozatban foglalt alapelvek fenntartások nélküli elfogadása és gyakorlatba ültetése nemcsak a román állam fejlődését és pros­peritását biztosítaná, de az évtize­deken át elnyomott és megalázott magyarság reményeinek újjáéle­dését is jelentené”. A román fővárosban a román nemzet ünnepe, 1918. december­­­­je alkalmából nagygyűlést szer­vezett a Keresztény és Demokra­ta Nemzeti Parasztpárt. Az ösz­­szejövetel eredeti célja az volt, hogy a résztvevők ünnepélyes ke­retek között megemlékezzenek Erdély és Románia 72 esztendővel ezelőtt történt egyesüléséről. A gyülekező tömeg azonban csakhamar kormány- és Iliescu­­ellenes jelszavakat kezdett kiabál­ni. A szónokok hevesen bírálták a román vezetést. A nagygyűlés és a tüntetés békésen, incidensek nél­kül zajlott le. Nem csupán Bukarestben, de más városokban is egyre gyako­ribb támadások érik az önálló magyar nyelvű oktatási intézmé­nyeket. Legutóbb Kolozsvárott a szélsőséges nacionalista hangvéte­léről hírhedtté vált megyei napi­lap, az Adevarul in Libertate kö­zölt durva hangú cikket a Bras­­sai Sámuel Líceumról. Ez az is­kola egyébként nem is tekinthető teljesen magyar nyelvűnek, hisz van román tagozata. A cikkíró „önmagukat euró­paiaknak nevező egyének marok­nyi csoportjának” tevékenységét ítéli el. Szerinte e csoport tagjai — a magyar tagozat hallgatói és tanárai — erőszakot alkalmaznak a román osztályok ellen. 3 munkatársunk telefonjelentése Szlovákiai anzix Vladimir Meciartól Modra-Harmonia, november 30. Tájékozódó és tájékoztatási körútra invitálta a szlovák kor­mány a magyar újságírók egy csoportját, akik véletlenszerűen Belgiumból érkezett flamand és vallon kollégáikkal is „összefutot­tak". Közösen vehettek részt azon a­­kötetlen beszélgetésen, amelyen Vladimir Meciar szlovák kor­mányfő vázolta gondjaikat, érte­lemszerűen középpontba állítva az utóbbi hetekben föllángolt nemzetiségi vitát. A kiváltó ok a parlament elé került nyelvtör­vény volt, s mint a miniszterel­nök mondta, a nyelv az, amely valamely nép öntudatát kifejezi, ezért válhatott ez Szlovákiában is kényes kérdéssé. Fölborzolta a ke­délyeket, s e hangulatot kihasz­nálták a szélsőséges nacionalis­ták. Fölidézte azokat a „forró pil­lanatokat”, amelyek válság szélé­re­ sodorták a helyi kormányt, hi­szen a parlamentet ostrom alá vették azok, akik a szlovák nyel­vet kizárólagosnak akarták elis­mertetni. Az ehhez képest komp­romisszumként elfogadott válto­zat lecsendesítette az utcai tünte­tőket, de még mindig kevés ah­hoz képest, amit az emberi jogok törvénye megkíván. Nevezetesen, csak húsz százaléknál nagyobb lélekszámarány esetén használ­hatják hivatalosan is a magyart. A nemzetközi jog viszont nem fo­gad el semmiféle korlátozást. Mrttirrmégee himak­h­u Meciar, aki lendületes és szel­lemes mondataival meghódította hallgatóságát, elismerte, a szélső­séges szlovák csoportok nagy kárt okoztak Szlovákiának; ez milliár­­dokban fejezhető ki, hiszen nem­csak az Európa Tanácsba való ké­relmüket utasítják el azzal, hogy előbb teremtsék meg­ a kívánatos demokráciát, hanem a pozsonyi fölfordulás láttán sürgősen cso­magolni kezdtek olasz, angol, amerikai üzletemberek is. Néme­lyikük kifogást sem keresve meg­vallotta, ilyen légkörben nem le­het tárgyalni. ..Mondani sem kell — fogal­mazott a miniszterelnök —, hogy milyen nagy szüksége volna Szlo­vákiának is a­ nyugati tőkére a gazdaság talpra állításához, de ehhez meg kell nyerni a leendő partnerek bizalmát. Ám a szél­sőségesek, a nacionalista Matica Slovenska vezérletével, nem nyu­godtak bele a „vereségükbe”, hi­szen új akcióval ötszázezer alá­írást akarnak összegyűjteni, hogy az elfogadott „félig jó” nyelvtör­vényt megsemmisít­tessék. Teszik ezt annak ellenére, hogy az egy hete lezajlott helyhatósági válasz­tások eredményei rádöbbentették őket, nincs bázisuk. A Szlovák Nemzeti Párt, az egyik hangadó, alig több mint három százalékot kapott. Bekerültek viszont Dél- Szlovákia rengeteg önkormányza­tába a magyarok, jelezvén, hogy az ott élők elutasítják a mester­séges hisztériakeltést. Neuralgikus téma Vladimir Meciar egyébként kétszer is megismételte, hogy a nemzetközi megítélés miatt sem tekinthetik lezártnak a nyelvtör­vényt. December 10-én alkotmá­nyozási vitát kezdenek a parla­mentben az emberi jogokról, be­leértve a kisebbség szerepét, s an­nak keretében, majd pedig jövő ősszel az új cseh, szlovák és a köztársasági alkotmány megfo­galmazásakor visszatérnek e neu­ralgikus témára. Addig a végre­hajtási utasításokat fogalmazzák, mert e kompromisszumos tör­vénynek sem végleges még a szö­vege. A késő éjszakába nyúló beszél­getésen sok mindent, a két orszá­got időnként diplomáciai penge­váltásokra késztető ügy is szá­ba került, a sajtóban megjelenő tu­dósításoktól Bős—Nagymaros problémájáig, s a jelenlévőknek az az érzésük támadhatott, s bé­ke szállt közéjük. Meciar, szlo­vák kormányfőként elsőként, megismételte, amit Václav Havel nem kis feltűnést keltő nyilatko­zatában másfél éve mondott, hogy a magyarokat nem­­lehet kollektív bűnösöknek tekinteni az ötven éve a Felvidéken történ­tekért. Ám felelet nélkül hagyta a faggatódzást, hogy a félmillió­nyi, vagy annál több magyar miért nem lehet államalkotó nem­zet Szlovákiában. Pozitív példák is elhangzottak, s Meciar a jelen lévő belga újság­írókra utalva­­megemlítette, hogy minta lehet, amint náluk a fla­mand—vallon villongásokat le­szerelték. Kérdésre válaszolva viszont nem hallgatta el, hogy na­gyobb veszély is fenyeget: a Cseh­ország és Szlovákia együttélését megkérdőjelező szeparatista tö­rekvés. A Szovjetunió és Ju­goszlávia újkeletű problémáin okulva, keresik a megoldást, hogy a lehetséges megoldások közül számukra melyik volna áldásos. Elszakadva, amint a tízszázalék­nyi szélsőséges sürgeti, teljesen egyedül, vagy ha együtt marad­nak, milyen feltételekkel. Erős központosított hatalommal és he­lyi gazdasági függetlenséggel, vagy nagyobb politikai jogokkal és alárendelt gazdasági szerep­pel? Duna fölötti párbeszéd A Budapesttel építendő kapcso­latokat is meghatározza ez, hi­szen Pozsonyban eddig minden alkalommal kifogást találtak ab­ban, amiben Prága a magyar kor­mánnyal megállapodott. Most Meciar is szükségesnek mondotta a Duna fölötti párbeszédet. Ok­tóberben a szlovák belső feszült­ség miatt elhalasztották tervezett budapesti látogatását, a december közepére­ kitűzött újabb időpont viszont a magyar kabinetnek vált alkalmatlanná. Ezért talán ja­nuárban tarthatnak kétoldalú ta­lálkozót. Annak sikerét, vagy si­kertelenségét az fogja bizonyíta­ni — fejtegette Meciar, aki a jó­­szándéka felől nem hagyott két­séget —, hogy megélénkülnek-e a szakminiszterek eszmecseréi. Az általa kialakított derűs kép kissé homályosabbá vált, amikor magyar és szlovák újságírók egy­más között maradva, kevésbé protokollárisan mondhatták el a véleményüket. Gyorsan fölkava­­rodott a mély, és ismét előkerült az a vád is, hogy egyes helyeken a többségben lévő magyarok el­nyomják a szlovák lakosokat. Sőt, ők Dél-Szlovákia bizonyos falvai­ban a nyelvüket sem használhat­ják hivatalosan. Vagy hogy egy magyar iskola igazgatója elbocsá­tott volna két szlovák pedagógust, mert a Matica Slovenska tagjai. A Budapestről érkező újságírónak meg feidéződött annak a pozsonyi kollégának az elcsukló hangja, aki bő egy évvel ezelőtt szomo­rúan mondta: „Ma rosszabb itt magyarnak lenni, mint bármikor korábban." Nyilván mindkettő szélső pont, s az igazság valahol középütt van, de hogy minden bajt, gazdasági és megélhetési gondot ne egymás nyakába varr­­jon a két népesség Szlovákiában, Meciarnak olyan meggyőzően kell kormányoznia otthon, ahogy a külföldi újságírók megnyugtatá­sát célba vette. Zsigovics­ Edit „Ok kell le­nni a pályán" Major harmonikus partnerséget ajánl Nyugat-Európának Londonból jelenti az MTI. Nagy-Britanniának testestül-lel­­kestül részt kell vennie a Közös Piac építésében, mondta egy pén­teken Manchesterben elhangzott beszédében John Major, az új brit miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy nem lehet Európa jövőjébe beleszólni „a né­zőtérről , ott kell lenni a pá­lyán és keményen küzdeni”. „Együtt vagyunk partnereinkkel az új Európa építésében, erről meg kell győznünk őket, mert ez megkönnyíti saját elképzeléseink előterjesztését is”, magyarázta Major, hozzátéve, hogy Nagy-Bri­­tannia „nem ért egyet automati­kusan mindennel, amit mások akarnak”. . „Elő kell terjesztenünk a libe­rális és nyitott közösségre vonat­kozó saját elképzeléseinket és mindenképpen meg kell győzni partnereinket, hogy ezt fogadják el.”★ Antall József, a Magyar Köz­társaság miniszterelnöke, levél­ben üdvözölte John Majort, a brit Konzervatív Párt vezérévé történt megválasztása és kor­mányfővé való kinevezése alkal­mából.­­ (London, MTI) „A hideghá­borúnak vége, a Szovjetunió nem fenyeget senkit, át kell értékel­nünk az erőegyensúly fogalmát", nyilatkozott John Galvin tábor­nok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka, az Észak-atlanti Közgyűlés csütörtökön London­ban befejeződött 36. ülésszaka után, beszámolva novemberi, Szovjetunióban tett látogatásáról is.­­ (Bonn, MTI) A német állam legmagasabb közjogi képviselői, Richard von Weizsäcker köztár­sasági elnök és Rita Süssmuth, a Szövetségi Gyűlés elnöke is fel­szólította pénteken a német la­kosságot, hogy adakozzon a nél­külöző szovjet lakosság javára, miközben a német Vöröskereszt is útnak indította az első, főleg élelmiszerrel megrakott teher­autókat a Szovjetunióba.

Next