Magyar Nemzet, 1991. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

■ Ma^r Nemitz ■ ■*|||^^“TM“^TM—^""^"""“*““tm"^m•^,tamm*TM—^eTM———^ 3e#l ttth­escSABA Öl A legszebb magyar szavak egyike ez: öl. És egyike a leg­csúfabbaknak, legveszélyeseb­beknek, legborzasztóbbaknak la. S ez nem csupán nyelvtani kérdés, mivel hogy az egyik főnév, a másik ige. Igen, ott, az anyai ölben kez­dődik az életünk (más kérdés, hogy azután milyen lesz ez az élet). Anyja ölében fészkelődik el a gyermek, ha biztonságban akarja érezni magát, vagy csak egyszerűen jól. Szerelmes is ölébe ülteti azt, aki szívének kedves. Fáradt vagy beteg gyermeket ölébe veszi a szülő. Valaki ölébe hajtja fejét, aki megnyugvást, örömöt, biztatást keres. Amit váratlan ajándék­ba kap valaki, az ölébe hull. Már nem ilyen biztos, hogy aki ölbe teszi a kezét, örömmel cselekszi. Nem is lustaságból talán. Hanem rákényszerül. Kicsi toldalékkal lehet eb­ből a főnévből ige, ölelni is elsősorban szeretetből szokás, bár lehet ölelés őszinteség hí­ján, sikeredhet keményre, szo­­rítóra, szorongatóra. Amikor Júdás csókkal árulta el a Mes­tert, nyilván meg is ölelte hoz­zá. Ha a főnév első értelmeként az életadás, az élet­ kezdete, keletkezése juthat az ember eszébe, az ige­n döbbenetes! — az élet végére emlékeztet, méghozzá erőszakos végére. Az élet kezdete lényegében egyfé­le, sokféle azonban az élet erő­szakos vége. Ölni, szúrni, vág­ni, döfni s ledöfni lehet sok­féleképp, méreggel pusztítani embert ugyancsak. Kis adag­ban, nagyban vagy jelképe­sen. S ez a szó is, ez az egy ily sokféleképpen, mennyire időszerű... Agyú döröghet, rakéta csapódhat, bomba rob­ ■ banhat, de élővilágot ölhet egyszerűen a tengerbe öntött­­öntött olaj is. Találékony bi­zony az ember, ha ölni akar, vagy ha ölnie kell. Még ha megriad is néha. Nagy, nagyon nagy országban, nem is oly ré­gen még megtorpant egy tank, amikor elébe állt egy ifjú em­ber. (Lehet, persze, hogy ké­sőbb megölték, talán hóhér ke­zére adták...) A Tienanmen tér kistestvérén, egy kicsi or­szág kisebb terén már eltapo­sott a tank valakit. Néhány nappal ezelőtt ez a kép is be­járta a világot, ölni azonban nemcsak fegy­ver is lehet, nemcsak rablótá­madással, nemcsak háborúban, ölhet tekintet vagy szó, sőt, a ki nem mondott szó is. Lé­tezik lassan, orvul ölő méreg, nem kell hozzá vegyi anyag sem. Amint magát öli, akit gond emészt, aki reménytelen felelősséget visel másért vagy másokért. Aki tehetetlen. Ta­lán nem is önnön hibájából, ölhet a hiány és ölhet a bir­toklás, kivált, ha mérhetetlen és mértéktelen. Hol van már az a kor, amikor öngyilkos fegy­ver volt a dúskálás, a dőzsö­lés! Film is készült róla, ez volt a címe: A nagy zabálás. A jólét rossz hatásáról szólt, arról, ha a test teli, de a lélek üres. Mire Magyarországon bemutatták, idejétmúlttá vált. Elő­adás időszerű mostanában. A nagy nélkülözés. A nagy koplalás. Ha nemcsak kenyérrel él az ember, nemcsak a kenyér hiá­nyával él is, él a kilátástalan­­ság, az igazságtalanság, a ha­zugság, a szeretetlenség, az értetlenség, az együttérzés hiánya, a közöny, a szelíd erő­szak. Még a csalódás is ölhet. Betegek kórlapján, holtak ha­lotti levelén, sírokon nem ol­vasható ilyesmi. Ölbe tett kézzel is lehet öl­ni. Mozdulni sem kell, hogy öles léptekkel vágtasson az emberiség önnön pusztulása, gyilkolás világuralma felé. öl: ez a szó kezdet és vég. Melyiket válasszuk? Zay László A haarmincórás szárazföldi ütközet ellenére a szövetségesek légi fölényüket próbálják kihasználni az Öbölben Göncz Árpád találkozott az amerikai külügyminiszterrel A külpolitikai helyzet SIKERÜLT VISSZAFOGLALNI KHAFDZSI VÁROSÁT — közölték a szövetségi erők csütörtökön, nem sokkal azután, hogy Schwarzkopf tá­bornok még harcaikról számolt be. Katonai megfigyeléseik szerint azonban a csata helyszínétől ötvenöt kon­tméterre, kuvaiti területen, öt-hat hadosztálynyi iraki alakulatot vontak össze, és valószínű, hogy Szaddám Huszein már komolyabb szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. Ennek ellentmond a francia katonai vezetés vélekedése, miszerint egyáltalán nincs szó arról, hogy a szárazföldi hadműveletek­­kiszélesednének, és a jelenlegi harcokat csupán az iraki hadsereg próbálkozásának, felderítő hadműveleteinek, és nem kis mértékben propagandaértékű akciónak tekintik. A párizsi sajtóban egyébként szaporodnak az olyan írások, amelyek kifogásolják a tér­ségbe küldött francia alakulatok összetételét, fegyverzetét, utánpót­lási rendszerét, és megjegyzik, az egységek hangulata nem jó. Mint az MTI idézi, a konzervatív Le Figaro csütörtökön terjedelmes össze­állítást közölt arról, hogy a támadó hadműveletekhez nincsenek meg a kellő feltételek. A légierő Jaguár típusú gépei nem alkalmasak éjszakái bevetésre, a Gazelle típusú hercikocsi-elhárító helikopterek nem szeretik a homokot". Az utánpótlásban fontos szerepet betöltő Transall típusú szállító repülőgépek elöregedtek. Hasonló következte­tésekre jut a Le Quotidien de Paris is: a francia erő nem elégséges, és a „háború a maga brutális erejével veti fel a felszerelésekre for­dított összegek és a katonai költségvetés kérdését”. AZ ÖBÜL-HÁBORV ser HSZENEK elemzésére is kitérnek a ka­tonai források, és a külügyeket elemző polgári szakértőkhöz hason­lóan, egyelőre semmiféle lehetőséget nem látnak arra, hogy a szem­ben álló feleik tárgyalásos úton oldják meg a válságot. Hiszen a béke akadálya Szaddám Huszein hajthatatlanséga. A hadi helyzetet érintve a katonai körök megjegyzik, a szövetségesek légierejének tömeges tá­madásai jelentősen meggyengítették Irak stratégiai fontosságú ipar­ágait, így az olaj-, a vegyi, illetve az energiaipar teljesítőképességét. A bombázások nagy károkat okoztak a hadigépezet mozgatásához szükséges távközlési rendszerekben. Spanyol megítélés szerint egy­előre bevált az elv, hogy kerülik a polgári célpontok elleni, meg­torlónak minősíthető akciókat; ennek köszönhetően a háború mé­reteihez képest minimális az iraki polgári lakosság vesztesége. E ténynek lélektani jelentősége is van, mert fékezi a térség egyes ál­lamaiban az Amerika-ellenes hangulat szélsőséges felkorbácsolását. További megállapítás: jóllehet Iraknak van plutóniuma, nem való­színű, hogy nukleáris fegyverrel is rendelkeznek. Az viszont bizo­nyos, hogy a bagdadi hadsereget felszerelték vegyi fegyverekkel, s annak bevetése kiélezett helyzetben nagyon is valószínű. De katonai források szerint több tény szól az alkalmazása ellen, mindenekelőtt az a körülmény, hogy a vegyi fegyver, a baktériumfegyverhez­ hason­lóan, az időjárás és más tényezők függvényében visszaüthet a táma­dóra. GORBACSOV NEM ELLENŐRZI TÖBBÉ teljes egészében a kor­mányt, és lényegéiben megosztja a hatalmat a hadsereggel — állí­totta csütörtökön egy magas beosztású tisztségviselőkkel folytatott beszélgetése alapján az AP amerikai hírügynökség. Ugyanazon a na­­pon, amikor Moszkvában összeült az SZKP Központi Bizottsága. Ez utóbbiról szakíróik megjegyzik: a kiépülő elnöki hatalmi rendszerben mindinkább konzultációs fórummá változó KB talán éppen a koráb­bi hatalmának elvesztése felett sajnálkozik, és ki tudja, hány testületi tag nyomására olyan döntések felé terelheti a főtitkár-államfőt, amely ismét háttérbe szorítja a demokráciát, és nagyobb teret ad az egy központból érkező direktíváiknak. Az idézett AP-anyag viszont arra utal, hogy egyik forrása kijelentette, Gorbacsov nem tud egyedül döntéseket hozni, és nem számíthat arra, hogy azokat végrehajtsák. A Kremlen belüli eseményeket megfigyelni tudó nyilatkozó szerint „a hadsereg legfelső vezetése olyan nyomást gyakorol Gorbacsovra, hogy a válság sújtotta országban nemzeti méretben folytassa a rend helyreállítását”. Más információk szerint a Kreml számára a leg­fontosabb a szövetség megőrzése, s a jelenlegi helyzet a legkritikusabb az ország elmúlt százéves történetében. A szövetség a szétesés álla­potában van a szeparatista erők nyomása, a jog és a törvényesség összeomlása következté­ben. Ide tartoz­ik, hogy a centristának tartott Izvesztyija című lap, amelyben éppen sztrájkot kezdtek a munka­társak a főszerkesztő-helyettes lemondatásának hírére figyelmez­tették a Gorbacsov távozását követelő radikálisokat, hogy a kemény vonaliak előretörése közepette az ő helyére csak valami szélső­jobboldali figura kerülhet. g­é­ges légierő a nap folyamán vég­rehajtott 2600 bevetés során nem szenvedett veszteséget, és nem is lőtt le ellenséges gépet. Közben — mint Tom King brit védelmi miniszter a londoni par­lamentben bejelentette — Nagy- Britannia hozzájárult ahhoz, hogy az öböl-háborúban részt ve­vő amerikai B—52-esek ideiglene­sen egy angliai támaszponton ál­lomásozzanak. Közölte azt is, hogy brit helikopterek is közre­működtek a tengeri hadművele­tekben, amelyek során tucatnyi iraki naszádot elsüllyesztettek, és 25 további vízi járművön súlyos károkat okoztak. Az IRNA Iráni hírügynökség csütörtökön bejelentette, hogy az öböl-válsággal kapcsolatos tár­gyalásokra magas rangú küldött­ségeket várnak Irakból, Francia­­országból, Jemenből és Algériá­ból. Párizsi értesülések szerint Francois Scheer, a francia kül­ügyminisztérium főtitkára már Teheránban tárgyal. Csütörtök este a Szaadun Hammadi mi­niszterelnök-helyettes vezette Iraki delegáció is megérkezett, hogy átadja az iráni államfőnek Szaddám Huszein üzenetét. Az üzenetéből egyelőre semmi sem ismeretes, de a teheráni tele­vízió szerint Iránban azt várják a bagdadi miniszterelnök-helyettes­től, hogy „magyarázatot adjon az iraki gépek Iránba érkezésére, ami heves tiltakozást váltott ki Teheránban”. Csütörtöki sajtóje­lentések egyébként először szá­moltak be arról, hogy politikai menedékjogot kért az iráni ható­ságoktól egy iraki pilóta, aki a háború kirobbanásának másnap­ján érkezett utasszállító gépével. Khaidzsi város közelében folytatódnak az összecsapások ••A sátán térdre kényszerítésének kezdete” Khaidzsi város és a pár kilo­méternyire levő kuvaiti határ között folytatódtak csütörtökön az összecsapások, miután a szö­vetségesek kiszorították az Ira­kiakat a kikötővárosból — je­lentették be amerikai katonai szóvivők. Mint közölték, a khaidzsi csa­tározásokban 100 ellenséges kato­nát foglyul ejtettek, viszont az irakiak elfogták egy amerikai hadtápalakulat két tagját, akik­nek egyike katonanő. A bagdadi tájékoztatási minisztérium „szá­mos amerikai katona, köztük több nő” fogságba ejtését adta tudtul. A bagdadi hadvezetés 32. számú közleménye „a sátán térdre kény­szerítésének kezdeteként" dicsőí­tette a khaidzsi „diadalt”. A köz­lemény szerint Bush hiába „pró­bálta elkerülni a szárazföldi csa­tát, s csupán a technika eszközei­vel véghez vinni agresszióját”, az iraki erők „bebizonyították az el­lenség gyengeségét”. A bagdadi hadvezetés azt is hírül adta, hogy szerda este óta tíz szövetséges re­pülőgépet, illetve rakétát semmi­sítettek meg. A CBS televízió jelentése sze­rint az irakiak lelőttek egy C—130 típusú elektronikus felderítő gé­pet, amely 18—20 fős személyzet­tel, különleges feladatot teljesí­tett. Rijádban az amerikai szóvi­vő nem erősítette meg a hírt, ha­nem azt közölte, hogy a szövetsé­ W­ashingtoni tudósítónk felexjelentése Kudarcra kárhoztatták Bagdad csatakezdő próbálkozását, il magyarázgatják a Fehér itassal „meglepő** Baker—Bessamertnih közleményt Washingon, január 31. Teljes léd fölénye birtoká­ban, a koalíció nem akarja, hogy Bagdad a kelleténél ko­rábban rántsa be a szárazföldi háborúba, mint a hardzsi csa­tával próbálta. Washingtonban közben a keddi „meglepetést" is magyarázgatni kellett, bár némelyek üdvözlik is a „rés­­nyi ajtónyitást" a nagyhatalmi közvéleményben. Szomorú szerdai szenzáció volt az első komolyabb szárazföldi összecsapás­­tucatnál több ameri­kai áldozata, ám Schwarzkopf tá­bornok, seregparancsnok a­­ csü­törtök reggeli tévéhíradókban ha­tározottan cáfolta a­­bagdadi beál­lítást, s „meghiúsult propaganda puccsnak” minősítette az iraki csatanyerési híresztelést. Az Ira­ki egységek behatolását friss ha­tár menti csatározásnak” nevez­te, s miként már szerdai lapzár­tánk táján tartott rijádi tájékoz­tatóján is, megint egyértelművé tette, hogy a hangsúly­­továbbra is a már megszerzett „teljes légi fölény” maximális kihasználásán van. Tehát Washington­­ nem hagyja magát berántani az átfo­gó szárazföldi háborúba, amit Bagdad láthatóan újabb akciók­kal szeretne elérni. Hiszen­­eddig voltaiképpen csak iraki fogságba esett, vagy „harcban eltűntnek” nyilvánított pilótákról kellett Schwarzkopfnak számot adni, most viszont megkezdődött az „igazi” — és a vietnami kudarc óta kormánykörökben annyira rettegve várt — "hullaszámlálás", annak kiszámíthatatlan következ­ményeivel az egyelőre majdnem egységes hátországra. A vezénylő tábornok a CNS té­vében hangoztatta, hogy — kato­nák lévén — természetesen szá­mítottak az elkerülhetetlen ál­dozatokra, ám az iraki fél vesz­teségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, s pusztán katonai alapon teljesen értelmetlenek. Ta­lálgatják is elemzők a bagdadi szándékot. Pentagoni tisztviselők több magyarázattal is szolgálnak: műholdak és egyéb igazán korsze­rű hírszerzési eszközök híján, az iraki parancsnokok csupán a ha­gyományos módon, próba táma­dásokkal képesek felmérni a szemben álló erőket, s egyúttal igyekeznének azokat elhamarko­dott akcióra csábítani a maguk jól kiépített védelmi állásai el­len. Hiszen Bagdad egyetlen re­ménye, minél több emberveszte­séget okozni Amerikának. Szad­dám Huszein már hónapokkal előbb azt fejtegette, hogy George Bush belpolitikailag „nem képes elviselni” az irakinak tizedét ki­tevő áldozatot sem. A rá jellemző cinikus, a saját embereit nem kímélő taktikájá­val azonban ezúttal aligha éri el az Iraki diktátor, hogy megza­varta a Pentagon köreit. Schwarz­kopf értésre adta: a változatlan erejű légi csapásokkal „módsze­resen” folyik Bagdad „puriítána". Valóban nincs értelme kapko­dásba kezdeni, hiszen, amint egy interjúban Horner tábornok, légi­parancsnok megállapította, ala­posan ki kell és lehet is használ­ni, hogy a szövetséges repülőgé­pek a légitér korlátlan urai, s szó szerint menekülnek előlük az ira­ki gépek, némelyiket immár pol­gári lakóhelyeken próbálnak el­rejteni, mert azokat a szövetsé­gesek igyekeznek kímélni. Mi több, némely elemzők azt vélik kiolvasni Schwarzkopf szavaiból, hogy a végén akár el is kerülhe­tő lenne az átfogó szárazföldi tá­madás indítása, annyira sikerül szétzilálni az iraki sereget amely­nek e „puhításáról” a vezénylő tábornok először adott igazán részletes tájékoztatást, különösen a B-52-es hadászati bombázók csapásainak hatását ecsetelve. A seregparancsnok viszont óva in­tett az újabb túlzó várakozások­tól: még nincs jele az iraki kapi­tulációnak, bár több szakértő a próbálkozó támadást is kétség­­beesett, ,,moráljavító" lépésnek minősítette Szaddám részéről. Pentagoni értesülések arra val­lanak, hogy Washington tartani kívánja magát az eredetileg is három-négyhetesre tervezett lé­gi háborúhoz, s így a szórványos tüzérségi összetűzések, a kedd- szerdaihoz hasonló kisebb csaták valóban nem jelentik a szárazföl­di háború kezdetét. Persze máris annyi váratlan fejleményre ke­rült sor, hogy kizárni semmit sem szabad, miként arról sem megfe­ledkezni, hogy a támadás esetle­ges megindítását nem fogják elő­re nagydobra verni. De azt, hogy a „puhítás” eredményétől teszik függővé, azt bízvást lefogadhat­juk. Egy névtelen pentagoni ma­gas rangú úgy nyilatkozott, hogy a cél az Iraki sereg fegyverkész­lete és utánpótlása ötven százalé­kának megsemmisítése bármi ér­demi szárazföldi akció előtt. A „szuperhatalmi" tűzszünet­ ajánlattal Bagdadnak, amúgy is sikerült a diplomáciai fronton is meglepetést okozni. Szerdán egész napos mentőmanőverbe bonyoló­dott a Bush-kormányzat, amely kénytelen volt elhitetni, hogy ki­vételesen fabatkát sem ért a kü­lönben óraműpontosságú egyezte- A SZÁRAZFÖLDI hadszíntér JCUVKMTCjlYj I Aromát Gölte MÜ MKraSAK*­ AI Khafji rx rx , Contrattacco alleato · v.O NEM A MEGGAZDAGODÁS nagy lehetősége a könyvki­adás, hanem szolgálat — tartja a nyolcvanéves Püskl Sándor, aki Amerikában is, Idehaza is, kiadványaival sz­­eh­et­ magyarnak megmaradni szétszóródott hazánkfiait. (Aki könyvekből épített templomot — 4. oldal) KÖRBEHORDOZOTT TEHÉNTEJ figyelmez­te­tett és emlékezte­tett tegnap délelőtt a Parla­ment előtt arra, hogy fél esz­tendeje eredménytelen tárgya­lások folynak a tejtermelők és tehéntartók, valamint a kor­mány között a túltermelési válság megoldására. (Élet, erő, szegénység — 5. oldal) BÍRÓSÁGHOZ FORDULHAT a köztársasági megbízott, ha törvényellenesnek véli az ön­­kormányzati testület határoza­tát. (A jogszabály írott szöve­ge alapján döntöttünk — 5. oldal) A MODERN BŰNÖZŐNEK közgazdasági ismeretei van­nak, de a mellékszereplők nai­vi­tása is feltűnő. (Korunk di­vatos bűnözője a szélhámos — 7. oldal)

Next