Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet Tudósítónk telexe: Moszkva saját sikerének is tekinti a tűzszünetet Moszkva, február 8. Nem kétséges, a legmesszebb Anatolij Lukjanov ment: a szov­jet parlament elnöke egyenesen kijelentette, hogy a­­tűzszünet, s hogy Irak valamennyi ENSZ-ha­­tározatot elismerte, egyben­­ „el­nökünk külpolitikai kezdeménye­­zésének nagy győzelme , szavait hazai fogyasztóra szán­ta, a szovjet közvéleménynek és képviselőknek. Alekszander Besszmertnih külttélmm­iniszter a nemzetközi tudósítógárda előtt már jóval diplomatikusabban fo­galmazott: a katonai konfliktus beszüntetése valamennyi állam kollektív erőfeszítésének eredmé­nye, amelyek részt vettek a konf­liktus megoldásának keresésében. Minden ilyen ország politikája sikereként könyvelheti el ezt, de egy sem állíthatja, hogy egyedül ő lenne a siker záloga — han­goztatta a külügyminiszter. A Szovjetunió részt kér az ag­­resszor feletti győzelemből, amit azután Gorbacsov belpolitikailag kamatoztathat, és semmiképpen sem kíván kimaradni, amikor az erőviszonyokat újrarendezik a Közel-Keleten, ez derül ki a moszkvai reagálásokból. A szá­razföldi hadműveletek villám­gyors sikere nyomán a hivatalos nyilatkozatok és az azokat szem előtt tartó szovjet tömegtájékoz­tatás hangvétele megváltozott. Háttérbe szorult annak hangoz­tatása, hogy a nemzetközi erők „túllépnének” az ENSZ- mandá­tum adta kereteken. Helyébe az került, hogy a háborút követően széles nemzetközi együttműkö­déssel kell keresni a rendezés út­ját. Törékeny viszony Aszkold Birjukov, a TASZSZ régi vágású szemleírója felvál­lalta, hogy szembeszáll, egyes, ám igen hangos" amerikai vélemé­nyekkel, amelyek szerint a Szov­jetuniót ki kellene hagyni a ren­dezésből. Ez a háborús eufória következménye, avagy az erőszak­­kultusz iránti nosztalgia? — hang­zik a TASZSZ-stílusban megfo­galmazott kérdés, s a szemleíró még azt a felvetést is megkoc­káztatja, hogy a megalapozott, „ám még igen törékeny" szovjet— amerikai viszonyt kívánnák szét­rombolni valakik. A nagyhatalmi kapcsolatoknak ezen minősítése Gorbacsov minsz­ki beszédében kapott helyet, s Besszmert­ih is megerősítette, hogy továbbfejlesztésük szilárd alapjainak „szubjektív tényezők’’ komoly károkat okozhatnak. A külügyminiszter ezzel kapcsolat­ban arra figyelmeztetett: a két ország vezetőinek nagy felelősség­gel kell nyilatkozniuk, szem előtt tartva, hogy a nemzetközi fejlő­dés egészét meghatározza a nagy­hatalmi viszony. Ignatyenko el­nöki szóvivő is utalt egyes disz­­szonáns hangokra, amelyek sze­rint Moszkvának nincs keresni­valója a Közel-Keleten, ám ehhez csak annyit tett hozzá, hogy a térségbe készülő James Bakerrel „ott is találkozni fogunk, ottani szerepünk tervbe van véve". A sejtelmes megfogalmazáso­kon túl, Besszmertnih konkrétan is vázolta, hogyan képzeli el Moszkva a legsürgősebb teendő­ket. Először is teljeséggel ki kell zárni a katonai konfliktus kiúju­­lásának a lehetőségért, s ezért a Szovjetunió minden erővel támo­gatja a szembenálló felek kato­nai képviselői közötti kapcsola­tokat. Másodszor, a Biztonsági Tanácsban részletesen át kell te­kinteni az iraki—kuvaiti konf­liktus végleges politikai rendezé­sének kérdéseit. Szovjet kezde­ményezésre — s Besszmertnih szavaiból úgy tűnik, ezt Bakerrel is egyeztette — ezt megelőzően összeülnének az állandó tagok a háború végleges befejezése poli­tikai-jogi előfeltételeinek megvi­tatására — vagyis végső soron az „ötök" határoznának a háború utáni állapotokról. Harmadszor pedig a nemzetközi közösség be­vonásával kidolgoznának egyfaj­ta átfogó biztonsági rendszert a Perzsa-öböl térségében. Egységes akarat Besszmert­ih elmondta, hogy Bakerrel még néhány órával a tűzszünet bejelentése előtt kon­zultált, ennek eredményeiről sür­gősen értesítette Gorbacsovot, akitől konkrét utasításokat kapott a Bagdaddal, Washingtonnal, az ENSZ-szel kapcsolatos teendőkre. S a jövőben is folytatódni fognak aj egyeztetések az Egyesült Álla­mokkal. „Többek között meg­egyeztünk az amerikai külügy­miniszterrel abban, hogy folytat­juk a véleménycserét, így a térség­be utazásával kapcsolatban is. Re­méljük, hogy álláspontjaink szé­les körű egybeesését sikerül fel­fednünk.” Egészében pozitívan értékelik a nagyhatalmi együttműködés eddi­gi menetét Moszkvában, Bessz­mertnih és Ignatyenko is utalt ar­ra, hogy „kiállta az idő próbáját". A külügyminiszter azt is meg­említette, hogy a nemzetközi kö­zösség először tanúsított egységes akaratot, amikor egyik állam el­foglalta a másikat, s a precedens talán megakadályozza, hogy e jö­vőben hasonló helyzet alakuljon ki.Besszmertnih szerint Iraknak ,,tartós szerepet" kell játszania a térség jövendő biztonsági rend­szerében. Nem erősítette meg, hogy a Szovjetunió a jövőben nem kíván fegyvert szállítani Bag­dadnak, csupán annyit mondott: Moszkva egyoldalúan nem szán­dékozik dönteni erről. «“»Heretro határozat kell a fegyverszállítá­sok korlátozásáról a régióban. A Szovjetunió hamarosan újra megnyitja kuvaiti követségét, de­rült ki a külügyminiszter szavai­ból. Ami az Irakkal folytatandó kapcsolatokat illeti, azok „komoly változásokon” mentek át a válság során, de — „Irak állammal” — a jövőben tovább fejlődnek. A Huszein túlélési esélyeire vonat­kozó kérdésre Besszmert­ih még egyszer értésre adta, hogy a Szovjetuniónak Irakkal van dol­ga, s azokkal a vezetőkkel, aki­ket ez a nép támogat. Vagyis, ha megdöntenék Hu­szein­t, Moldva aligha ölelné keblére. Ez derül ki Jevgenyij Primakovnak a Pravdában foly­tatásokban közölt visszaemléke­zéseiből is. Az elnöki külözőmeg­­bízott, aki nem is olyan rég még személyes jó kapcsolataira hi­vatkozott Huszeinnel, s határo­zottan állást foglalt a szárazföl­di hadműveletek megkezdése el­len, most így festi le a­­bagdadi despotát: keménysége nem rit­kán kegyetlenségbe hajlik, akara­ta, amely az önfejű makacssággal határos, kész bármi áron törni a cél felé. Sovány vigasz Miként aztán Izraellel meg is tette. Ezzel kapcsolatban jegyez­te meg Valentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi ügyekben illeté­kes titkára, hogy a konfliktus során Tel-Aviv bebizonyította: képes megfontoltabban cseleked­ni, és hosszabb távú kategóriák­ban gondolkodni, semmint eddig gondolták sokan. Palin szerint ez reményt ad arra is, hogy Iz­rael hasonló magatartást tanú­sít majd, ha a palesztin problé­ma rendezésére kerül napirendre. Kezdi levonni a tapasztalato­kat a háborúból a szovjet honvé­delem is. Dmitrij Jazov, akit a parlament csütörtökön az új mi­niszteri kabinet tagjaként is meg­erősített, kijelentette, hogy a ta­nulságokat figyelembe véve, fe­lül kel vizsgálni a szovjet lég­védelmet, az egész légvédelmi rendszert, mivel „gyenge ponto­kat” fedeztek fel bennük. Meg­említette azt is — aligha a fen­tiektől függetlenül —, hogy az iraki légvédelmi rendszerek az esetek többségében csődöt mon­dott. S egyetlen esetben sem si­került bebizonyítani, hogy a szö­vetségesek légi vesztesége az ira­ki vadászgépek — a francia Mi­­rage-ok és a szovjet MIG-29- esek — számlájára írható. Sovány vigasz, hogy az iraki légvédelmi tüzérség nagy része ugyancsak szovjet gyártmány volt. Lambert Gábor Az olasz Corriere Della Sera rajta az olaj hordónkénti dollárárának alakulását mutatja, s jól érzékelteti, hogy e fontos nyersanyag az el­múlt hónapokban fokozatosan mind kevesebbe került. Piaci megfigye­lők szerint a háború befejeződése tovább erősítheti ezt az irányzatot, hiszen a szövetségesek győzelme után, az OPEC-en belül azok az álla­mok válnak hangadókká, amelyek részt vettek az Irak elleni koalíció­ban. S övék az olajtartalékok zöme. Kiemelkedő szerep jut Szaúd-Ará­­biának, amely — olajminisztere szerint — kiegyezne azzal, ha a fo­lyékony arany ára húsz dollár körül megszilárdulna. CSÖKKENŐ OLAJÁRAK Jer­us­szt lenti beszüntolónk Samir szerint Izrael érdekelt egy új közel-keleti békerendben Jeruzsálem, február 28. Izrael politikai vezetői nem fo­gadták egyértelmű lelkesedéssel csütörtökön a tűzszünet ilyetén bejelentését. A polgári védelem csak a bejelentés után három órá­val oldotta fel a szigorú bizton­sági előírásokat. Valamennyi po­litikus azt nyilatkozta, véglege­sen nem múlt el a rakétaveszély, legfeljebb ebben a stádiumban, amikor az iraki haderő hetvenöt százaléka megsemmisült, nincs, aki kilője ezeket Izraelre. Az izraeli belső állapotokra jellemző, hogy a tűzszünet kihir­detésével egy időben azt is hí­rül adták, hogy Jeruzsálem óvá­rosában megtalálták egy ortodox rabbinövendék holttestét, akinek bestiális kegyetlenséggel elvág­ták a forkát. Az intifáda tehát nem ért véget, és Szaddám Hu­­szeinről ezekben az órákban még azt sem tudni, hogy hol van. Csütörtökön adták hírül azt is, hogy a gázai övezetben az arabok ismét meggyilkoltak egy Izrael­ben munkát vállaló palesztin fia­talembert. Eközben pedig az Iz­raelben is jól fogható ammani rádió egyfolytában uszító beszé­deket és az iraki győzelemről szóló programokat sugároz. Az izraeli politikusok egymás­nak ellentmondóan ítélik meg a helyzetet. Samir miniszterelnök kijelentette: Izrael érdekelt ab­ban, hogy új rend legyen a Kö­zel-Keleten, de ez az Egyesült Államok segítsége nélkül elkép­zelhetetlen. A békéről azonban mindaddig nem lehet tárgyalni, amíg nem szereltek le minden iraki ra­kéta­kilövő állomást. Arensz hadügyminiszter sze­rint az ország Irak részéről való­ megtámadásának valószínűsége —­ a meglévő rakéták ellenére — a közeli jövőben igen csekély. Iz­­real az őt ért háborús károkért kártérítésre tart igényt Iraktól. A hadügyminiszter hangsúlyozta, az egész világnak szavatolnia kell, hogy Iraknak többé ne lehessen hadigépezete. Az arab világ az Öböl-háborúban egy nagy trau­mán esett át. Kérdés, hogy akikor is fontosnak tartja-e majd a bé­kekötést Izraellel, ha túl lesz ezen a megrázkódtatáson. Egy magas rangú izraeli politi­kus csalódásának adott kifejezést, mondván: a nyugati világ ismét nem fogta fel, hogy a hódító isz­lám ma már nem csak Izraelt és a zsidó vallásúakat, hanem az egész keresztény világot is fe­nyegeti. Nem értette meg a jövő üzenetét, azt, hogy a hatvanmil­liós lélekszámú szovjetunióbeli muzulmán közösség saját függet­lenségi törekvéseivel — példát látva Irakban — már akár a kö­zeli­ jövőben hasonló, ha nem még fenyegetőbb veszély forrása lehet. Mértékadó, nem hivatalos kö­rök helyeselték az amerikai dön­tést, és annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a szövet­ségesek a legjobb pillanatban rendelték el a tűzszünetet. Sze­rintük az iraki népnek kellő ide­je volt felmérni, hogy a háborút Szaddám Huszein elvesztette, de nem került sor a civil lakosság­­körében olyan veszteségekre, amelyek miatti elkeseredettsége méginkább a szövetségesek ellen hangolta volna. E vélemények azt a reményt is kifejezték, hogy ame­rikai közreműködéssel, és a felvi­lágosultabb arab vezetőkkel e tör­ténelmi pillanat alkalmas lesz a­­térség problémáinak békés ren­dezésére. Beck Anna Bush megelőzte a BT-t (Folytatás az 1. oldalról) mért vereség körülményeit semmi propagandával nem lehetett, még az arab világban sem „győzelem­mé” hamisítani. Bush egymás után fogadja most a vezető nyugati hatalmak kül­ügyminisztereit (szerdán a brit Kurd, ma a francia Dumas, pén­teken a német Gemtcher a wa­shingtoni vendég), s velük az új Közel-Kelet kialakításának lehe­tőségeit méri fel az amerikai dip­lomácia. Annak ugyanis az elnök a „katalizátor" szerepét szánta té­vébeszédében, amelyben azt is­ be­jelentette, hogy James Baker a jö­vő héten a térségbe látogat (hét­főre várják a jelképes kuvaiti megállóját). Ez „potenciálisan tör­ténelmi­­béke" lehet — tudatta az amerikai államfő, s ezért sem nyilvánítható „egyetlen ország sem” győztesnek. Ez a koalíció, az ENSZ, az emberiség és a jog­rend, az igazság diadala. Ekként szó sem lehet „csupán csak ame­rikai válaszról” a Közel-Kelet égető kérdéseire. Kissingert azon­ban nem kötik már diplomáciai illemszabályok, így ő közölte, hogy „a mindenki számára mérv­adó realitás (a háború utánra) az Egyesült Államok vezető szerepe”, s az pedig „rendkívül erős".. Avar János Parizs dicséri Bitsht A békét is meg kell nyerni Párizs, február 28. A háború után a békét is meg kell nyerni — ez az örömmel te­li bizakodás jellemezte csütörtö­kön a francia főváros politikai köreit az öbölbeli katonai akciók hajnali leállítását követően. Pá­rizs érthető elégedettséggel és megkönnyebbüléssel fogadta Bush elnök csütörtöki bejelentését a hadműveletek befejezéséről az Öböl térségében. Franciaország­nak valóban oka lehet az öröm­re, hiszen a nemzetközi jog vé­delmében sikert aratott, katonái kiválóan helyt állta­k, a francia kontingens elenyésző áldozato­kat szenvedett, s Párizs a harcok január 17-i kirobbanását köve­tően határozottan felsorakozott a szövetségesek mellé. Mitterrand elnök Öböl-politi­kája jelentős támogatásra talált a lakosság körében az elmúlt hat hétben. Minden egyes felmérés azt tükrözte, hogy a franciák több mint 70 százaléka osztja az ál­lamfő irányvonalát. A kommu­nista párt, a szélsőjobb s néhány pacifista mozgalom kivételével valóban sikerült az elnöknek a háború napjaiban „egységes hát­országot” kovácsolnia, s a belpo­litikai színtéren teljes volt a tűz­szünet.. Párizs mintegy tizenötezer ka­tonáját irányította az öböl térsé­gébe, ami a számarányt tekintve eltörpül az amerikai—brit—arab erőkhöz képest, ez a kontingens azonban rendkívül fontos és ve­szélyes feladatot hajtott végre az iraki Köztársasági Gárda be­kerítésekor. Schwarzkopf tábor­nok, a szövetséges erők főparancs­noka szerdai értékelésekor kü­lön kiemelte a francia egységek kiváló teljesítményét, „maradék­talanul végrehajtották küldeté­süket”. Meg kell említeni, hogy az Öböl térségébe vezényelt fran­cia légierő ötven-egynéhány gé­pe több mint ezer bevetést haj­tott végre, veszteség nélkül. bibmasyabozatunk A hozzátartozók türelmetlenül várják haza szeretteiket, ám mind Joxe hadügyminiszter csütörtö­ki tájékoztatóján jelezte: bár­mennyire is szeretnék gyorsan vi­szontlátni „a fiúkat”, a jelenlegi­­helyzetben nem lehet szó azon­nali hazatérésről. A hadügyek irá­nyítója azt is elképzelhetőnek mondotta, hogy Kováti védelmé­nek biztosítására esetleg hosz­­szabb ideig is az emírségben ma­radnak francia katonák. A másik ok az elégedettségre, hogy a harcok leállításával elhá­rult az a politikai csapda, amely­től Párizsban ugyancsak tartot­tak. Ha a tűzszünet tartósnak bizo­nyul, a szövetségesek nem lépik túl az ENSZ-felhata­lmazás ke­reteit, s ezáltal elhárul a veszé­lye annak, hogy „az amerikaiak Bagdad felé veszik az irányt”. Ez elfogadhatatlan lett volna a fran­ciáik számára, mint azt Mitter­rand elnök többször is hangoz­tatta. A koalíció szakítópróbájára így nem került sor, s a francia hírmagyarázók elismeréssel adóz­nak George Bush „mestermunká­ja" előtt: az amerikai elnök, akit máris a Fehér Ház eddigi lakói közül a legnagyobbakkal hasonlítanak össze, válságos pil­lanatokban tudott eltökélt ma­radni, elegánsan elhárította a megtévesztő akciókat, csütörtök hajnalban bizonyította, azt is ér­zi, mikor kell befejezni a hábo­rút. Bush nem hagyott szemernyi kétséget sem afelől, hogy kik a győztesek, diadalra vitte, a nem­zetek közösségének akaratát, de nem ment túl messzire Irak, át­tételesen az arabok „megalázásá­ban”. Párizsban az elemzők abban bíznak, hogy az amerikai elnök a békében is csillogtatni fogja államfői erényeit. Franciaország már korábban jelezte, hogy a har­cok végeztével bizonyos nézetei­nek másságát kinyilvánítja az amerikai véleményekkel szem­ben. Most nagy a bizalom, hogy Washington érzi a pillanat ígé­retét, hogy kiváló alkalom kínál­kozik a zaklatott térség ügyeinek rendezésére. Párizs a békében az ENSZ-nek szánja a főszerepet, továbbra is sürgeti egy vagy több nemzetközi konferencia megtar­tását, amelyeken meg kell olda­ni a palesztin kérdést, garantál­ni kell Izrael biztonságát, s visz­­sza kell adni Libanon szabadsá­gát. Dumas francia külügyminisz­ter csütörtökön Washingtonban már az e kérdésekben vallott né­zetek egyeztetéséről kezdett tár­gyalásokat A francia diplomácia másik bo­nyolult feladata az lesz, hogy visszaszerezze a bizalmat az arab világban, ahol hagyományosan jó kapcsolatokkal rendelkezett. Egye­sek szerint Párizs katonai részvé­tele az Öböl-háborúban gyógyít­hatatlan sebeket okozott a fran­cia—arab viszonyban. A derűlá­tóbbak azonban úgy vélik, hogy a keletkezett károk nem kijavít­­hatatlanok, ha Franciaország ugyanolyan következetes lesz a nemzetközi jog védelmében a tér­ség ügyeinek rendezésekor, mint amilyen a hathetes Öböl-háború­ban volt Pósa Tibor PÉNTEK, 1991. március 1. A magyar kormány üdvözli Kuvait felszabadítását A magyar kormány nyilatko­zatban nyugtázta a Kuvait fel­szabadításáról szóló bejelentést, a hadműveletek felfüggesztését. A közleményt az MTI ismer­tetése alapján foglaljuk össze. A Magyar Köztársaság kormá­nya nagy örömmel fogadta a Ku­vait felszabadulásáról szóló beje­lentést. Megkönnyebbüléssel és megelégedéssel nyugtázta hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által adott felhatalmazás sikeres végre­hajtása a BT vonatkozó határo­zatainak Irakkal való elfogadta­tása lehetőséget teremtett a had­műveletek felfüggesztésére. Bízik abban hogy a most életbe lépő tűzszünet nyomán véglegesen le­zárul az oly sok áldozatot köve­telő konfliktus, amelyért a fele­lősség azokra hárul, akik a nem­zetközi jog alapelveit semmibe véve agresszió elkövetésébe haj­szolták orszgukat, s a nemzetközi közösség akaratával hónapokon át makacsul dacolva nem voltak hajlandók közreműködni a prob­léma békés és igazságos rendezé­sében. A Magyar Köztársaság kormá­nya ismételten leszögezi: az ENSZ Biztonsági Tanácsának határoza­tai melletti magyar kiállás, az azokat végrehajtó nemzetközi erőknek nyújtott magyar támo­gatás a jó üggyel való azonosu­lást jelentette, és a legkevésbé sem irányul az iraki nép és annak érdekei ellen.* A magyar nagykövetség nyom­ban visszaköltözik Kuvaitba, amint visszatér országába a ku­vaiti kormány, s normalizálódnak az ottani életkörülmények — kö­zölte az MTI kérdésére Herman János külügyi szóvivő. Bagdadból is a nagykövetség munkatársai­nak biztonsága érdekében kellett a diplomatákat hazahívni. A visz­­szatérésükre vonatkozó döntés meghozatalában a Külügyminisz­térium tekintettel lesz az iraki belpolitikai viszonyok alakulá­sára. Tűzszünettől a békekötésig Mit mond a nemzetköai jog ? A tűzszünetről gyakran a had­színtéren a parancsnokok álla­podnak meg — magyarázta a fo­galmat számunkra dr. Nagy Bol­dizsár nemzetközi jogász. Tűzszü­net esetében a felek a katonai események határozott­­idejű fel­függesztésében állapodnak meg, viszonylag rövid időre, néhány napra, esetleg csak néhány órára. A tűzszünettel elismerik, hogy bármilyen totális is a háború, a lét ennél teljesebb, a hadi érde­keken túl léteznek másfajták is. Hiszen­ tűzszünetet köthetnek ad­dig míg a halottakat eltemetik, vagy vallási ünnep idejére. Pél­dául a vietnami háborúban a holdújévek alkalmából állapodtak meg tűzszünetben. Fegyverszünet megkötése stabi­labb állapot létrehozását jelenti. Ilyenkor a szembenálló felek megállapodhatnak azokban a vo­nalakban amit megtartanak, szét­választhatják az összekuszálódott csapatokat. Fegyverszünetet a résztvevő államok központi szer­veinek hozzájárulásával, akaratá­ból kötnek, így az öböl-háború­ban Szaddám Huszein utasítása szükséges a fegyverszünet megkö­téséhez. Fegyverszünet viszonylag hosszú ideig fennállhat, a Szovjet­unió és Japán a második világhá­ború óta csak fegyverszünetet kötött egymással. A békeszerződés alkalmával rendezni kell az összekuszálódott jogviszonyokat. Felélesztik vagy újraalkotják a háború idején megszűnt nemzetközi szerződése­ket. Esetleg rendelkeznek a kom­penzációról, arról, hogy a sértett állam polgárai milyen kártérítési igényekkel léphetnek fel. A szer­ződés más kérdésekről is rendel­kezhet, így a második világhábo­rú utáni magyar békeszerződés­ben kikötötték, hogy az ország­ban nem működhetnek fasiszta szervezetek. A jelenleg hatályos magyar jog szerint békeszerződés megkötésé­ről az Országgyűlés dönthet.­ A szerződés aláírásához felhatalma­zás szükséges. A hatályos jogból egyértelműen nem derül ki, hogy ezt a felhatalmazást az Ország­­gyűlés vagy a köztársasági elnök adhatja meg. (és) Szé ki let­ték az újvidéki rádió magyar adásának vételi lehetőségét Belgrádból jelenti az MTI. Az újvidéki rádióhoz számos tilta­kozás érkezett a hallgatóktól, akik kifogásolták, hogy a rádió közép­hullámon csúcsidőben — 18.20-tól reggel hétig — nem sugároz ma­gyar adást a megszokott hullám­sávon. Ott ezentúl szerb adást le­het majd hallani. A magyar mű­sort ebben az időszakban csak a folyamatos árh-adás révén lehet fogni. A rádió vezetése arra hivatkoz­va szorgalmazta a középhullámú adás részleges átadását a szerb műsorok számára, hogy „ezzel hosszú idő után csökkenjen a sza­kadék a szerb nyelv státusa és a tájékoztatásban betöltött szerepe között”. Nem hivatalos értesülé­sek szerint azonban az árh-adás­­nál a Vajdaság egyes részein vé­teli problémák vannak. Sokan emellett csak régi típusú készü­lékkel rendelkeznek, amivel csak középhullámot lehet fogni. Vékás János, a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Közösségé­nek alelnöke, maga is rádiós új­ságíró, elmondta, hogy ez az első olyan vesztesége a vajdasági ma­gyar nemzetiségnek, amely egy lé­tező intézmény anyagi alapját érinti. Az újvidéki magyar adást — tette hozzá — nemcsak a Vaj­daságban hallgatják középhullá­mon, hanem Horvátország és Szlo­vénia magyarlakta körzeteiben is, valamint Magyarországon és Romániában is. Az urh-adás ilyen távolra nem jut el, tehát a rádió hallhatósága mindenképp csök­ken.­­ (Beg­rád, Reuter) A horvát­országi szerb kisebbség képvise­lői csütörtökön kinyilvánították függetlenségüket Horvátországtól, hangsúlyozva, hogy Jugoszláviá­hoz szeretnének tartozni.­­ (Brunei Állam, MTI) Katona Tamás külügyi államtitkár délke­let-ázsiai látogatásának utolsó ál­lomásaként február 27-én és 28- án látogatást tett Bruneiban. 0 (Prága, AP) Többmillió dol­lár állítólagos elsikkasztásáért vá­dat emeltek Bilák, a CSKP egy­kori ideológiai titkára és hét má­sik volt kommunista vezető ellen — közölte a Lidové Noviny. 0 (Bern, AP) A­­berni kormány elutasította azt a moszkvai aján­latot, hogy Svájc légierejét a leg­korszerűbb szovjet vadászgépnek számító MiG—129-esekkel moder­nizálják.

Next