Magyar Nemzet, 1991. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

A Magyar Nemzet Fenyegeti-e a munkanélküliség a pedagógusokat? Nem is olyan régen még arról írt a magyar kulturális sajtó, hogy kevés a tanár és a tanító. Nagy­szabású tervek születtek a peda­gógusképzés bővítésére, emelni kí­vánták a felvételi keretszámokat, hogy csökkenjen például a képesí­tés nélkül tanítók köre. Ehhez ké­pest megdöbbentő néhány pedagó­gus érdekvédelmi szervezet prog­nózisa: máris körvonalazható a pedagógusok munkanélküliségé­nek fenyegető veszélye. Hogy mi történik valójában, milyen anya­gi, szervezeti okok gerjeszthetik ezt a folyamatot — nos ez mé­lyebb analízist igényelne. Ezút­tal csak arra vállalkoztunk, hogy pillanatképet adjunk arról, hogy fenyeget-e a pedagógus-munka­nélküliség veszélye 1991 tavaszán. A nyugdíjasokat megkérik... Debrecenben hónapról hónapra növekszik a munkanélküliek szá­ma, s az állásra várók között már jó néhány pedagógus is van. — A demográfiai mélypont már elérte az általános iskolák alsó ta­gozatát. Várható-e, hogy az állás­­nélküliek számát szeptembertől tovább gyarapítják a tanárok? — kérdeztük Tarr Lászlót, a debre­ceni polgármesteri hivatal műve­lődési osztályának megbízott ve­zetőjét. — Jó néhány debreceni iskolá­ban — főleg a nagyobbakban, ahol 10—12 osztály helyett csak három­négy első osztály indul — várható hogy feleslegessé válik néhány pedagógus. Ha csak a matemati­ka oldaláról közelítjük a kérdést, akkor körülbelül húsz-harminc tanárt érint majd az elbocsátás városunkban. — Nagyon sokáig gondot oko­zott, hogy esetenként 40—45 fős osztályokban kellett a tanároknak oktatniuk. Most végre ideális lét­számú csoportokban lehetne ta­nítani a diákokat, és az igazga­tóknak sem kellene az elbocsátá­son gondolkozni. Ez az út miért nem járható? — A fejkvótarendszer ez ellen hat, hiszen az iskolák ezentúl nem a csoportok után kapják az anya­gi támogatást, hanem a gyermek­­létszám alapján. Így hiába van csoportbontás, az igazgatók nem­­ tudnak több bért fizetni. — Mégis van-e valamilyen meg­oldás arra, hogy ne maradjanak ezek a pedagógusok állás nélkül? — Ha az adott iskolának van ötlete a minőségi fejlesztésre, vagy új program bevezetésére, és ezt a művelődési osztály a pénz­ügyi osztállyal karöltve elfogad­ja, lehetőség nyílik bizonyos stá­tusok megtartására. Emellett szá­molunk azzal, hogy Debrecenben évente egy tantestületnyi pedagó­gus megy nyugdíjba. A város elöl­járóival együtt az áprilisi igazga­tói értekezleten javasoljuk majd az iskolák vezetőinek: kérjék meg nyugdíjas kollégáikat arra, hogy adják át helyüket fiatalabb tár­saiknak. Az érintett intézmények igazga­tói kevésbé borúlátóak, és meg­oldást keresnek munkatársaik „megmentésére”. Debrecen né­hány iskolájában bevezették már a Zsolnay-programot, melynek felfutásával több tanárnak tudnak állást kínálni, mint eddig. Az Újkerti Általános Művelődé­si Központban pedig a képzőmű­vészeti iskola bevezetésével és fő­állású ifjúságvédelmisek alkalma­zásával szeretnének a nehézsége­ken úrrá lenni. A Békéssy Béla Általános Iskola pedig úgy próbál­ja megtartani pedagógusait, hogy terveik szerint — ha az engedélyt megkapják — szeptemberben 35 fővel beindítják a kilencedik osz­tályt. Ez valamelyest segíthetne azon a hatszáz végzősön, akiket előreláthatólag­ a középfokú in­tézményekbe sem tudnak felven­ni. (nemes) Segítségkérő levelek Egyre több jel mutatja Bács- Kiskunban is, hogy fenyegető kö­zelségbe került a pedagógus­­munkanélküliség. Az utóbbi idő­ben egymás után érkeznek a le­velek a Megyei Munkaügyi Köz­ponthoz, melyekben pedagógusok kérnek segítséget az elhelyezke­déshez. Néhányan a megyei ön­­kormányzat oktatási osztályát ke­resték fel, de ott sem tudnak se­gíteni. Kecskeméten nincs betöl­tetlen tanári állás, és hasonló a helyzet a megye nagyobb váro­saiban is. Az iskoláknak a meg­lévő tanári létszám foglalkozta­tása is gondot okoz. A gyermekek létszámának csökkenése még nem­­ érezhető, de például a napközis csoportok száma alaposan meg­fogyatkozott a magas térítési díj miatt. A kistelepüléseken, ahol min­den fillér számít, a helyi önkor­mányzat keveset tud hozzátenni a normatív fejkvótához. A kultu­rális és oktatási intézmények szférájában máris megkezdődtek az átcsoportosítások. Kecelen az Általános Művelődési Központ­ban a népművelőknek mondták fel, hogy az iskola tanári létszá­mát meg tudják tartani. Más községekben a tanulócsoportok összevonásával próbálnak kijön­ni az önkormányzattól kapott pénzből. A tanyai iskolákban visszatérnek az összevont alsó tagozatos osztályok, a felsősöknél pedig a körzetesítés jelent kény­szerű megoldást. Így a kistelepü­léseken is kevesebb pedagógusra van szükség. A legnehezebb hely­zetben a tanítók és az óvónők vannak, mert ők nehezen tudnak más szakterületen elhelyezkedni. S hogy ebben a helyzetben mi lesz a pályakezdőkkel? Erre sen­ki nem tud határozott választ ad­ni. Ők jelentkezhetnek a meghir­detett pályázatokra, s ha ez nem jár sikerrel, megkezdik a kilin­cselést vagy pedig sorba állnak egy-egy megüresedő tanári állá­sért. .... — lovas —....... leg egy első, egy összevont (2—3.) osztályuk van, s egy napközis csoport. Az ilyen kis létszámú tantestületnél gondoltak-e arra, mi van ak­kor, ha­­bármelyikük megbetegszik, ki helyettesíti őket? Ugodon a körzeti iskolában ha­sonló gond vetődött fel. Jó néhány önkormányzat ke­vésbé veszi figyelembe a szakmai szempontokat, ehelyett inkább lázasan számolnak. Csakúgy, mint a házasság felbomlásánál, felvetődik a kérdés: kinél legyen a gyerek? Például a sköveskáliak úgy tervezik, hogy az őszre „át­irányítják" a központi iskolából, Révfülöpről a felsősöket Kővágó­­őrsre ugyanis ott csa­k 30 ezer forintba kerül egy-egy diák ta­níttatása, szemben a révfülöpi­ekkel, ahol az önkormányzat évente 40 700 forintot k­ér gyer­mekenként A szentkirályszabadjai peda­gógusok sem érezhetik magukat biztonságban. — A­­polgármester egyszer már hangot adott annak a véleményének, hogy elég lenne 12 tanító — tanárt alkalmazni 18 helyett... Továbbá: csak az el­sősöknek legyen napközi, s ha a 3 takarítónő közül egy marad, majd takaríthatnának a pedagó­gusok és a diákok, meg havonta egyszer a szülők is. A polgármes­ter nem fogadta el az iskolaigaz­gató költségvetését, aki 44 ezer forintot „kért" gyermekenként, szerinte 37 ezer forintra le lehet szorítani ezt az összeget. A 20 százalékos­­bérfejlesztés itt már várat magára. ... Még egy adat: a település tavaly 16 millió fo­rintból, idén 29 millióból gazdál­kodik. Az iskolának mintegy 3 millió forintra lenne szüksége... Néhány hete­­magasra csaptak az indulatok, amikor váratlanul úgy döntött Veszprém város ön­­kormányzata, hogy a 300 tanulót oktató Zrínyi Ilona Általános Is­kola épületét ősztől visszaadják a katolikus egyháznak. A pedagó­gusok többsége a város valame­lyik iskolájában taníthat majd — erre vállalt garanciát a megyei jogú város képviselő-testülete. (máté­telki) Ilyen végzettségű pedagógusok nem lézengenek majd állástala­nul Győr városában, de még az országban sem. (mónus) Nincs gyógyír Ha túlzottan sokan nem is, de néhány pedagógus mindenkép­pen számíthat arra Somogyban, hogy átmenetileg fel kell hagynia hivatásával. Ez Kaposváron is beszédtéma a tanárok között, de ezt a tényt a polgármesteri hi­vatal oktatási irodáján Garai László Irodavezető is megerősítet­te. Mint megtudtuk, mostanában mindenütt megvizsgálják a „ha­tékony működés feltételeit”. Ami többek között annyit jelent: ha egyik-másik intézményben a konyhát már fölösleges a megépí­tett­­kapacitással üzemeltetni, ak­kor adott esetben nem egy pe­dagógustól búcsúzik el az iskola. Az már biztos, hogy csökken az általános iskolát kezdők szá­ma, és így kevesebb tanárra lesz szükség. Talán enyhít valamit a félelmeken, hogy néhány hónap­ja megszűnt az a rendelet, amely előírta a tanulócsoportok alsó létszámhatárát. Ettől függetlenül még értelmetlen lenne 8-10 fős osztályokat alakítani csak azért, hogy egy-két pedagógust humánus szempontok szerint ne kelljen el­küldeni. Az is megoldás lehet még, ha az iskolák speciális osz­tályokat indítanának. De egy­részt ezekből is épp elég van már, másrészt a fenntartó engedélye szükséges hozzá. Minden intézménynek magának kell eldöntenie, hogy tud való­ban gazdaságosan dolgozni, de az ezzel kapcsolatos intézkedések soha sem lehetnek oktatásellene­sek, a pedagógiai elvárásokat mindig szem előtt kell tartani. Ez az önkormányzati hivatal határo­zott álláspontja. Garai úr elmondta, arra kér­ték az igazgatókat, hogy a lehető­ség szerint, tartsák meg a munka­társaikat. Ezzel szemben elsősor­ban azoktól a nyugdíjasoktól vál­janak meg, akik már több éve szerződéssel dolgoznak az iskolák­ban. Akik nyugdíjba készülnek, a rendes szolgálati időn túl egy-két évnél hosszabb ideig nem tanít­hatnak majd tovább. Várhatóan a most még csak szerződéses munkaviszonnyal rendelkező pe­dagógusok kerülnek igazán kel­lemetlen helyzetbe. A dolog ér­dekessége, hogy az esetleges el­bocsátásoknál nem feltétlenül a legrosszabb képességű tanárok kényszerülnek munkahelyet vál­toztatni. A legnehezebb körül­mények a helyibéli tanítóképző­ben végző pályakezdőkre várnak: a diplomázók többsége kaposvá­ri, de a­­megyeszékhely oktatási intézményeiből csupán egyetlen pályázat érkezett a polgármeste­ri hivatalhoz. Nos, az oktatási iroda vezetője egyelőre semmilyen gyógyírt nem tud az áldatlan helyzetre. A dol­got nehezíti az is, hogy a felső­fokú képzés most sincs összhang­ban az igényekkel. Kaposvár képviselő testülete az elfogadott költségvetésében ga­rantálja az oktatási intézmények működési költségeit és így a — munkahellyel rendelkező —­­pe­dagógusok ez évi bérét is. F. L. Nem éreznek veszélyt Jász-Nagykun-Szolnok megye egyetlen felsőfokú pedagóguskép­ző intézetében, a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskolán a mostani első évesek végzésükkor, négy év múlva tanító, könyvtáros, tanító­­népművelő diplomát vehetnek át. Az alapvető törekvés, a minél gazdagabb, minél sokoldalúbb személyiségfejlesztés mellett vannak az új képzési formának puritánabb okai is: a pályakez­dők nyilván jobb eséllyel helyez­kedhetnek majd el a két szakmát tanúsító oklevéllel. Szolnokon — a munkaügyi köz­pont nyilvántartása szerint — egyelőre nyolc-tíz pedagógus eszi a munkanélküliek kenyerét. Ne­kik nem, az idegennyelv-szako­­soknak viszont annál több mun­kahelyet ajánl a munkaügyi köz­pont. Gyógypedagógust is keres­nek a városban, szinte folyamato­san. A Szolnok környéki kistelepü­lésekre — Besenyszögre, Rákóczi­­falvára, Tószegre — szívesen ki­járnak a városból a tanítók, a ta­nárok. A távolabbi, s­­még kisebb falvakba irányuló ingázásról, le­telepedésről még nem­­beszélhe­tünk. A szolnoki iskolák ugyanis — belső átcsoportosítással — igye­keznek munkát adni annak a ta­nárnak, aki nem válogatós, azaz „napközizést” is vállal. Így — intézményen belüli átcsoportosí­tással — egyelőre nem kötnek útilaput a státusban lévők talpa alá, legfeljebb a szerződésesek munkáját köszönik meg. A­­pedagógusok egyelőre tehát nem érzékelnek különösebb ve­szélyt. Nem nyitnak magánóvodá­kat, magániskolákat. Egyházi is­kolák szerveződéséről sem igen esett szó mostanában Jász-Nagy­­kun-Szolnok megyében. De egy­általán nem titok az sem, hogy végeredményben az önkormány­zatok „eltartóképességénel múlik, hogy az általános iskolákban mi­lyen létszámú tanulócsoportokat­ * alakítanak ki. Mindenesetre még nincsenek nagy létszámú osztá­lyok. Nem könnyíti a pedagógusok elhelyezkedését, hogy ma már nem kötelező a Művelődési Közl­­öny­ben meghirdetni az álláso­kat, lehet másutt is. Így a jelöl­tet — vagy a munkanélkülit — szemfülessége vagy szerencséje is segítheti. A megyében egyelőre a sokkal túlnépesedettebb agrár-, vízügyi és építőipari pályákról bocsáta­nak el — lassan elmondhatjuk: tömegével — felsőfokú végzett­ségűeket. A pedagóguspálya — ebből a szempontból — még álló­víz. — E — Most huszonöten Baranyában jelenleg huszonöt tanár van állás nélkül. Két fő zenepedagógus, kettő nevelő, öt középiskolai, tizenegy általános iskolai tanár és több sportvezető, akik pedagógusi végzettséggel dolgoztak a PMSC-nél, PVSK- nál, illetve kisebb sportklubok­ban. Ez a szám önmagában nem nagy, de a szakmabeliek szerint nem is most, évközben­­kell tarta­ni egy elbocsátási hullámtól. Ezekben a hónapokban csak a szerződésesek, a helyettesítő ta­nárok és óvónők érezhetik na­gyobb bizonytalanságban magu­kat, hiszen bármikor visszajöhet gyedről, gyesről az a pedagógus, akinek a státusát csak ideiglene­sen kapták meg. A nyugdíjasok zömének már tavaly nem hosszabbították meg szerződését, ők kénytelen-kellet­len belátták: az aktív korúak sem maradhatnak — esetleg miattuk — munka nélkül. Nagy szükség van és egyre nagyobb igény lesz a jó nyelvtanárokra. Valószínűleg éppen a nyelvtanítás miatt fog­ják többhelyütt átalakítani a tan­tervet, s­­megmozgatni a státuso­kat. A diploma nélkül tanító (az egyetemek, főiskolák levelező ta­gozatát végző) fiatalokat csak ak­kor küldik el, ha helyükre gya­korlattal rendelkező, diplomás tanárokat kapnak. Ők egyébként is, a­­központoktól távoleső ,kis községi iskolákban taníthattak, ahol egyéb jelentkező híján töl­tötték be velük a pedagógusállástBár a munkanélküli-segélyt je­lenleg huszonöt tanár kapja, félő, hogy néhány hónap múlva — például júliusra — ez a szám megtöbbszöröződik. (csefkó) A leépítés menetrendje A főváros e tekintetben sem ha­sonlítható össze más magyaror­szági településekkel. A méretek különbözősége okán nehéz álta­lános képet kapni a pedagógu­sok foglalkoztatási adatairól. Az egyes kerületek önkormányzatai egyelőre még csak sejtésekkel rendelkeznek a munkaerőmozgá­sokról, ám bizonyos előrejelzések már vannak. A Pedagógusok Szakszervezete néhány napja, egy, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban rendezett értekezleten egyetlen konkrét esetet hozott fel példa­ként, amikor a pedagógus-munka­nélküliség fenyegető veszélyéről esett szó. Eszerint Csepelen hozzá­vetőlegesen ötven pedagógusnak mondtak fel. Ugyanakkor egyre­­másra érkeznek a hírek arról, hogy számos általános és középis­kolában megkezdődött a tanuló­­csoportok összevonása. Ez a folya­mat sokak szerint a pedagógus­munkanélküliség legbiztosabb elő­jele ... Előbb-utóbb — s az idő­pont akár ez év ősze is lehet — a nyomasztó pénzhiány miatt az Tskelák és Sí önkormányzatok együtt vagy éppen egymás ellené­ben rákényszerül­tek a létszámle­építésre. A leépítés menetrendjé­nek kitalálásához nem kell sokat töprengeni: először a nyugdíjas­­korúak, aztán a képesítés nélkü­liek. A legnagyobb a baj az óvodák­ban. Egyre-másra szüntetik meg gyermekhiányra hivatkozva az egykor tanácsi kezelésű intézmé­nyeket, valamint a nehéz helyzet­be került nagyvállalatok bölcső­déit és óvodáit. Itt — tehát óvónői beosztásban — máris súlyos elhe­lyezkedési gondok vannak, s jó­részt reménytelen helyzetbe kerül­nek mindazok, akik elveszítik ál­lásukat. Az emberi, egzisztenciális tra­gédiák — mert annak kell tartani évtizedes pedagóguspályák dicste­len és kényszerű befejezését — szakmai következményeiről még alig-alig esik szó. Arról, hogy a tanulócsoportok összevonása kon­zervál egy eddig tarthatatlannak nevezett állapotot: a magas osz­tálylétszámot. Nem mindegy, hogy egy-egy osztályban vagy óvodai közösségben negyvenen, vagy hú­szan vannak. Ez persze eviden­cia — de csak szakmai szempont­ból ... S úgy látszik, hogy manap­ság erre fordíttatik a legkevesebb figyelem. (dénes) A HUNGAROPHARMA Gyógyszerkereskedelmi Vállalat a törökbálinti alapanyagraktárába felvesz 2 fő gyógyszertári revizori munkakörbe. Raktári gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet: Erdész Györgyné raktárvezetőnél, DEPÓ, , , Törökbálint.­­1 Telefon: 166-8428 -1 I * n - ' * ‘ Takaríthatnak is... — Soha ilyen kiszolgáltatott nem volt a pedagógus, mint nap­jainkban — mondja keserűen dr. Perlaki­­Mária, a Pedagógusok Szakszervezete Veszprém me­gyei képviseletének vezetője. — Úgy is mondhatnám, hogy a fe­nyegetettség állapotában élnek. Az önkormányzatok a szűkresza­­bott költségvetésük elkészítése­kor az iskolákon is akarnak taka­rékoskodni. Kénytelenek a nor­matív támogatáshoz hozzáadni, de sok helyen ez az elv, minél kevesebbet. Olyan összegeket ál­lapítottak meg az általános isko­lák fenntartására, üzemeltetésé­re, ha az igazgató bért szeretne emelni, kénytelen lesz a jövőben elbocsátani egy-két kollégát. Az osztályokat összevonják, pedig végre ideális létszámok alakultak ki. Oda az egyéni, személyre sza­bott foglalkozásnak! Mi ez, ha nem szakmai visszalépés ... Tá­madások érik a pedagógus tár­sadalmat: ne panaszkodjanak a pénzükre, megfizetik őket. Csak­hogy nem a sok-sok túlórával összegyűjtött jövedelmet kell néz­ni az irigyeknek, hanem a bért! A megyében egyre több ön­­kormányzat igyekszik visszaállí­tani a régi iskoláját. A Mezőlak­tól levált mihályháziaknak jelen- Finn-magyar építőipari­­ befektető és kivitelező 5 vegyesvállalat keres, teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatásra vállalkozásokban szerzett széleskörű pénzügyi tapasztalatokkal, könyvelési gyakorlattal és tárgyalóképes angol nyelvtudással rendelkező pénzügyi­gazdasági szakembert felsőfokú végzettségű, legalább 5 éves beruházói és/vagy kivitelezői gyakorlatot szerzett tárgyalóképes angol nyelvtudással rendelkező építő vagy építészmérnököt Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés a 118-1352 telefonszámon. J - Több nyelven — biztos lábon Az ország északnyugati régiójá­ban felerősödtek ugyan az aggó­dó hangok a­­pedagógusok köré­ben, azért igazi pánikra még sincs ok. Győr-Moson-Sopron megye háromezer-ötszáz munkanélkülije között csupán huszonhárom a tanító. Győrben és Sopronban 9—9, pedagógus vár állásra. Ka­puváron és Mosonmagyaróváron meg a környékbeli falvakban egy­­egy tanító szorult az iskolán kí­vülre. A Megyei Foglalkoztatási Központban összegyűlt ismeretek szerint ezek az arányok jóideje érvényesek, és lényegileg nem változnak. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán mégis sok pedagógus bizonytalan abban, lesz-e katedra, amire szeptem­bertől felállhat. Cseh Sándor, a főiskola főigazgatója így véleke­dik: — Rendkívül ellentmondásos a kép. Az illetékes minisztériumtól anyagi biztatást kapunk arra, hogy képezzünk a­­mainál több hallgatót, ugyanakkor tudunk ró­la, hogy ebben a régióban gya­korlatilag nincs üres tanítói ál­lást. Az idén végez 260 hallga­tónk, nem vagyok benne biztos, hogy valamennyien a képzettsé­güknek és ambíciójuknak­­meg­felelő álláshoz jutnak. Természe­tesen erre az állapotra úgy kelle­ne reagálnunk, hogy akkor keve­sebb tanítót képzünk. Megismét­lem, a kormányzat támogatni­­kí­vánja a felsőfokú képzést, és erre a lehetőségre a győri főiskola is épít. ■Nem veszünk fel a tavalyihoz képest kevesebb hallgatót az idén sem, ellenben bővítjük és gazda­gítjuk a nálunk szerzett diplo­mák értékét. December óta né­met, angol szakos tanítóképzésbe fogtunk, folyamatosan beléptetjük az oktatandó tárgyak közé az olasz és a francia nyelvet. A győ­ri főiskoláról kikerülő tanítók ké­pesek lesznek legalább egy, de inkább két idegen nyelv oktatá­sára. Biztos vagyok benne, hogy KEDD, 1991. április 2.

Next