Magyar Nemzet, 1991. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

Magyar Nemzet Ára: 9,50 forint ALAPÍTOTTA : PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK 1991. május 2., LIV. évfolyam 101. szám Hatalom­­talanítás Térségünk diktatúráiban szellemi kiszolgáltatottság min­dig a hatalmilag kisajátított po­­litikai taktika és célszerűség ál­arcában jelent meg. A két el­­lentétes típusú társadalmi szer­­veződés azt a látszatot keltet­tette, mintha keleten létrejött­­ volna egy „politikai”, nyugaton m­eg egy „gazdasági” társada­lom. Valójában a politikát ép­pen úgy kisajátította az erősza­kos­­hatalom, mint a gazdasá­got, művészetet és tudományt . Nem véletlen, hogy Kelet-Euró­pában az átalakulás elsősorban ennek a hatalom kisajátította „álpolitikai formációnak” megszüntetésével kezdődött, és a monisztik­us hatalom össze­omlása utánra gazdaság, tudo­­mány, művészet, de nem utol­sósorban magának a politiká­nak a depolitizálásával folyta­tódott. Ezzel az igénnyel ültek le kö­zös asztalhoz a múlt pénteken és szombaton — a­­budapesti Európai Intézet meghívására, Borsi Kálmán Béla bukaresti magyar kultúrattasé és Octa­­vian Olteanu, budapesti román kulturális első titkár közremű­ködésével megszervezett talál­kozón — azok a magyarországi és romániai történészek és filo­zófusok, akik Radu Popa, bu­karesti régész megfogalmazása szerint, abban reménykednek, hogy „nem tér vissza a régi rémálom”. Elérkezett a törté­nelemtudomány „depolitizálá­­sának” az ideje. Végre i­s­ üd­vözöljük örömmel, és abban re­ménykedünk, hátha a szakma jeles képviselői hamarabb ki­egyeznek, mint a történelmi ér­vekre hivatkozó, új diktatúrát áhító egyes szélsőséges politi­kusok. Amint Dan Berindei, bu­karesti történész, a tanácskozás szünetében visszaemlékezett: „régen is voltak közös törté­nelmi ülések, de amikor bele­szólt a politika, akkor meghalt minden.” Azt is tudjuk, hogy nem szabad többet várnunk tő­lük, mint szakterületük tiszte­letét. Nem várhatjuk el, hogy új, hamis közhelyekkel, rózsa­színű jelmondatokkal helyette­sítsék a múltbeli téliveket, de jó lenne végre megszabadulni attól a mitikus túlméretezéstől is, hogy a jelenkori emberjogi, gazdasági, művelődési kédések megoldásának a kulcsa a törté­nészek kezében van. A törté­nelemtudományt nem sajátít­hatja ki egyetlen politikai hata­lom sem. Ha semmilyen „törté­nelmi” érv nem szolgálhatna alapul arra, hogy más népeket, nemzeteket, gondolkodókat el­nyomjanak, akkor a történelem is elnyerné méltóságát, kivo­nulna a politikából. A történé­szek is megszabadulnának attól a kiszolgáltatottságtól, hogy ha­mis érveket keressenek a poli­tikai, emberi, gazdasági elnyo­más igazolására. Térségünk el­múlt évtizedeinek egyik legszo­morúbb tapasztalata, hogy a nemzetiszínű totalitárius dik­tatúrák szellemi bűnözői között elegáns helyet vívtak ki ma­guknak a történészek. Az ellen­séges, gyűlölködő, állandó fe­nyegetettséget sugalló történe­lemképek, a hódítás és terület­­féltés mitikus érveivel elnémí­tott „örök jelen”, egészen a ma­rosvásárhelyi tragikus esemé­nyekig, jó részben azoknak a történészeknek a számlájára ír­hatók, akik lelkesen tologatták a nemzeti kizárólagosság és gazdasági összeomlás zsákutcá­jába hátráló hatalmat. Ez a „történelmi” ellenségkép talán hozzájárult ahhoz is, hogy jó­val a hatalmi változások után, még mindig nem alakultak ki normális kapcsolatok ezek kö­zött az országok között. Ez volt az első szabad talál­kozó, amely hozzájárult a tör­ténelemtudomány politika- és hatalomtalanításához. Ágoston Vilmos Jelcin nem­ ünnepelt Gorbacsovval Orosz fennhatóság alá vonják a szibériai bányákat G­öncz Árpád Svájcban tárgyal A külpolitikai helyzet LEMOND-E GORBACSOV VAGY SEM, az a Szovjetunió belügye, ám ami a múlt héten történt, az biztató — így értékelte Bush elnök azt a tényt, hogy" a szovjet állam és az SZKP vezetője a legújabb bel­politikai válságban is a helyén maradt. Bush újságírók előtt hangoz­tatta: úgy döntött, hogy továbbra is szoros kapcsolatban marad Gor­­bacsovval, hiszen ő a hivatalban levő vezető. Ám a múlt, heti fejle­mények megnyugtatóak, hiszen alaptalannak bizonyult a széles kör­ben elterjedt vélemény, hogy Gorbacsov bajban van, még a párton belül is. „A vele való érintkezés nem jelenti, hogy alkalmanként ne lennénk kapcsolatban a köztársasági vezetőkkel, köztük a baltiakkal is” —fűzte hozzá Bush. Eközben Borisz Jelcin látványos sikert ért el: szerdán tízezer novokuznyecki­­előtt aláírt azt a határozatot, amely a medence szénbányáinak oroszországi fennhatóság alá vonásáról szól. Ezzel elhárult az akadály, hogy a bányászok fölvegyék a munkát. Az oroszországi parlament elnöke, akinek a moszkvai központi ünnep­ségen Gorbacsov mellett kellett volna föllépnie, ahelyett Novokuz­­nyeckbe utazott, és már a június 12-re meghirdetett köztársasági­elnök-választásra készülve kijelentette: az okmány aláírása Oroszor­szág és a bányászok közötti szolidaritást hivatott megpecsételni. Egy­úttal megerősítette, hogy az oroszországi vezetés biztosítani fogja a szénbányászat teljes függetlenségét, amit a sztrájkolók követeltek. A jelcini politikát képviselő Rádió Rosszija viszont olyan hírt szellőzte­tett meg, miszerint az orosz vezető és Gorbacsov a novo-ogorjevói ta­lálkozójukon megegyeztek a közvetlen úton történő szovjet államfő­választásban. Ennek tervezett időpontja egyelőre nem ismeretes, de a rádió a hírt Jelcinnek Novokuznyeckben elhangzott kijelentéseire hi­vatkozva közölte. A múlt heti „lepaktálásról" egyébként Jelcin a szi­bériai körútján úgy nyilatkozott, hogy Gorbacsov lényegében engedett az oroszországi követeléseknek, és ezért írta alá a nyilatkozatot. SZÉTHULLÁS FENYEGETI Magyarország 1947 óta megalakult első polgári kormányát, írta a berlini Der Morgen című liberális napilap, fölzárkózva a német sajtó más orgánumaihoz, amelyek mind többet foglalkoznak hazánkkal, s egyre kritikusabban sorolják az általuk ér­zett hiányosságokat. A berlini újság a koalíció válságát a kisgazda­­párt követeléseire vezeti vissza, s megjegyzi: „Bár Antall miniszterel­­elnök azt hitte, hogy a kártalanítási törvény elfogadásával túljutott a válságon, a koalíciós pártot fenyegető szakadás ismét veszélybe so­dorta a kormány létét.” A lap tudósítója arra is­ utalt, hogy mind erő­sebben kerengenek a hírek: nagy titokban állítólag már zajlanak az előzetes tárgyalások a jelenleg legnagyobb tömegbefolyással rendelke­ző Fidesz vezetőivel arra az esetre, ha a Torgyán-szárny leválásával valóban bekövetkeznék a kormányzási válság. Aggályosan ír hazánk­ról a L'Humanité is. A Francia Kommunista Párt lapja úgy fogalma­zott: Magyarország, amely valaha a szocialista tábor legvidámabb ba­rakkja volt, mára katasztrofális helyzetbe került, s terjedelmes össze­állítást szentel annak bizonyítására, hogy ,megkezdődött a nagy kiáb­rándulás, mert a politikai változások nem hozták meg a remélt gaz­dasági fellendülést, sőt súlyos helyzetbe sodorták a lakosságot”. A cikk utalt a gyorsan növekvő munkanélküliségre és a hajléktalanok nagy számára. A gazdaság privatizálásának programja a L’Humanité sze­rint „az állami tulajdonú vállalatok nagyszabású kiárusítása, jóval va­lós áraik alatt”. A cikk szerint az Antall-kormány a személyi jövede­lemadó megemelésével túlment még a Nemzetközi Valutaalap szigo­rú követelményein is, ugyanakkor a kisgazdák programját magáévá téve, visszajuttatja a gazdaságok földjét az egykori tulajdonosoknak, amivel a magyar gazdaság egyik legsikeresebb ágazatát teszi tönkre. A volt szocialista országokról szóló összeállítás mellé írt cikkében a francia lap úgy vélekedett, hogy „a sokkterápia kudarca a meggyorsí­tott áttérés a kapitalizmusra. Vagyis a Nyugat-Európában ünnepelt receptek katasztrófát hoztak azokra az országokra, amelyek csaknem fél évszázadot éltek központosított rendszerben. A történelem nem állt meg hirtelenül 1990-ben — vélekedik a kommunista napilap —, ha a kaszárnyaszocializmus nem is tudta túlélni a demokrácia megjelené­sét, a kapitalizmus időnként új diktatúra, a pénz diktatúrájának út­jára lép.”. (Zs. E.) több alelnökjelöltet. Emlegették többek között Colin Powcellt, a vezérkari főnökök tanácsának — fekete — elnökét, aki az Öböl-há­ború idején közismert és népsze­rű lett, de az ügy hamarosan le­került a napirendről. Sunnmn elismerte, hogy ha a gazdasági visszaesés még 1992- ben is tartana, ez nagyon megne­hezítené a republikánusok vá­lasztási esélyeit. Az előrejelzések szerint azonban az amerikai gaz­daság már az év második felében ismét fellendül."George Bush új­­jáválasztását ez idő szerint senki nem vonja kétségbe, annál is ke­vésbé, mivel komoly eséllyel ren­delkező demokrata párti jelölt még nem is jelentkezett: a párt számottevő politikusai vonakod­nak attól, hogy kompromittálják magukat az eleve esélytelen küz­delemben. Békemegállapodást kötöttek az angolai szembenállók Luandából jelenti a Reuter. Az angolai kormány és az UNITA elnevezésű fegyveres ellenzéki szervezet szerdán békemegállapo­dást kötött a 16 éve dúló polgár­­háború befejezéséről — közölte Luandában José Eduard dos San­tos angolai államfő. A portugál közvetítéssel létrejött megállapo­dást szerdán este írták alá a tárgyalóküldöttségek Lisszabon­ közelében. Az angolai elnök hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem jelenti a háború azonnali befejeződését, de az ellenségeskedés e hónaptól történő beszüntetését eredmé­nyezheti. Lisszaboni diplomáciai források szerint a megállapodást a tervek szerint május végén Por­tugáliában írja alá formálisan is az angolai elnök és Jonas Savim­­bi, az UNITA vezetője. A békeszerződés egyebek mel­lett rendelkezik a korábbi két fő vitás kérdésről, az UNITA fegy­vereseinek jövőjéről és a válasz­tásokról. A megállapodás értel­mében az UNITA egységei és a kormányerők egybeolvasztásával nemzeti hadsereget hoznak létre, s többpárti parlamenti- és elnök­­választást tartanak a jövő év vé­gén. Bush és Quayle újra indul Heltai András, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: George Bush elnök jövő január­ban jelenti be, hogy indul az 1992-es elnökválasztáson, és alel­­nökjelöltje ismét Dan Quay­le lesz — közölte John Sum­m­, Bush kabinetfőnöke, a The Wa­shington Timesban szerdán meg­jelent nyilatkozatában. Senki sem vonta kétségbe Bush újraindulását a jövő novemberi választáson, de voltak republiká­nusok, akik javasolták, hogy a fiatal, kevéssé népszerű Quayle helyett indítsanak ezúttal von­ A MAGYAR RÉGÉSZETI EXPEDÍCIÓ az Öböl-háború kitörése után néhány nappal érkezett Kairó­ba, hogy folytassa az 1983-ban megkezdett munkálatokat. Az eredményekről Kákosy László professzor számol be. (Hankó: Katakomba Thébában — 6. ol­dal) A VITÁK SZABADSÁGA a demokrácia lényegéhez tar­tozik. A készülő házszabály bizonyára hozzájárul a parla­ment jobb működéséhez — mondja Szabad György (Cseke Hajnalka interjúja — 8. oldal) ALAPVETŐ A DISZKRÉCIÓ — ez a fejvadászok alapelve. A kiválasztott vezetőt csak a legvégén mutatják be a közvé­leménynek. (Zsubori Ervin: Fejvadászokra várva — 9. ol­dal) Moszkvai tudósítónk telexjelentése Jelcin látványos sikere: megegyezett a sztrájkolók­kal Moszkva, május 1. Csendesen és a külsőségek mi­nimálisra szorításával telt el a május elseje Moszkvában, s ez az elmúlt hetek politikai feszültség­gel terhes időszakát követően kedvező jelnek is tekinthető. A TASZSZ becslése szerint sem vet­tek 50 ezernél többen részt a Vö­rös téri felvonuláson, s a válasz­tott jelszavak ugyancsak vissza­fogottak voltak, tartózkodtak a po­litizálástól. A Szovjetunió törté­netében először fordult elő, hogy nem a pártapparátus és a hivata­los szervek készítették elő a fel­vonulást, hanem a szakszerveze­tek, s a menetoszlopok is ága­zatok szerint szerveződtek. A mintegy órás rendezvény végez­tével ugyan a mauzóleum szom­szédságában összeverődött egy csoport, Sztálin képét lobogtat­va, Gorbacsov és Jelcin együttes távozását követelve, de ez csak rövid, mellékes epizód volt. A dísztribün vendégei megkönnyeb­bülten hagyhatták el a helyüket, május elseje nem vált a politi­kai manifesztációk napjává. Már éreztette hatását a köz­pont és kilenc köztársaság között kötött megállapodás. A Demok­ratikus Oroszország mozgalom vezetői letettek arról, hogy poli­tikai tüntetéssé formálják a fel­vonulást. Ugyanakkor a blokk­hoz tartozó Gavriil Popov moszk­vai polgármestert is eltanácsol­ták attól, hogy a dísztribünön Mihail Gorbacsov és Anatolij Lukjanov mellett az újratámasz­tott egységet demonstrálja, így a szovjet, valamint a független orosz szakszervezeti szövetség ál­tal közösen, szervezett felvonulás meghívott díszvendégei közül csak a szovjet elnök és a Leg­felső Tanács elnöke volt jelen. Jelcin megkerülte a kényes helyzetet, s az újabb Gorbacsov­­val kötött kiegyezés népszerűség­romboló hatását azzal ellensú­lyozta, hogy a kuznyecki medence sztrájkoló szénbányászai között köszöntötte május elsejét. Há­romnapos látogatásán a bányá­szok képviselőivel közösen meg­állapodást írt alá arról, hogy a szénkitermelő vállalatok a köz­pont fennhatósága alól az orosz föderáció ellenőrzése alá kerül­nek. Jelcin gazdálkodói önállósá­got ígért a központi bürokrácia uralmával szemben, továbbá szá­­­­mos szociális garanciát. A kuznyecki medence orosz igazgatás alá kerülése további tápot ad azoknak a találgatások­nak, hogy Gorbacsov és a köz­­társasági vezetők múlt heti ta­lálkozóján a központ jelentős en­gedményeket tett a helyi önálló­ságoknak. A Kommerszant helti­­lap azt is tudni vélte, hogy tit­kos memorandumban pontosan elhatárolták volna a befolyási kö­röket, ezt azonban — kissé szo­katlan módon — az elnöki sajtó­­szolgálat a TASZSZ útján cáfol­ta. A titkos memorandum meg­léte nem felel meg a valóságnak — hangzik a rövid közlemény —, a nyilvánosságra hozott közös nyilatkozaton kívül a résztvevők semmilyen más dokumentumot nem írtak alá. Ám más apró jelzések is erősí­tik azt a benyomást, hogy Gor­bacsov immár első az egyenlők között. Május elsején például üdvözlő táviratot váltott Jelcin­nel, mint azt jó, netán szövetsé­gi viszonyban levő egyenrangú államfők között illik is. A vál­ságból kivezető egyeztetett lépé­sekben reménykedik, távirata ta­núsága szerint Jelcin, míg Gor­bacsov a szövetségi és köztársa­sági hatalmai szervek „konstruk­tív együttműködésének” kezde­tét méltatta. S Jelcint valóban nehéz lesz megállítani, hogy a június 12-i választások eredményeképpen minden oroszok elnöke legyen. Igaz, a forma szerint más jelöl­­tek is indulnak, ráadásul az olyan nárcisztikus hajlamú kis párt­vezérek mellett, mint Vlagyimir Voronyin (Centrista Blokk), Leo­­nyid Ubozsko (Konzervatív Párt) Vlagyimir Zsirikovszkij (Liberá­lis Párt) igazi „nagyágyúk”. Alekszej Szergejev, a Dolgozók Egyesített Frontjának vezetője a szélsőkonzervativizmus képvise­lője. De beszállt a ringbe Vegyim Bakatyin volt belügyminiszter, a szovjet Biztonsági Tanács tagja, akit még ma is Gorbacsov bizal­masaként tartanak számon, vala­mint a Komszomolszkaja Pravdá­nak adott nyilatkozata tanúsága szerint Nyikolaj Rizskov. (A CAW Syndicate rajza) Moszkvából jelenti az AFP. Te­lefonbeszélgetést folytatott ked­den Mihail Gorbacsov szovjet el­nök és Helmut Kohl német kan­cellár. A TASZSZ szovjet hír­­ügynökség szerint a két vezető politikus a ratifikálás alatt álló szovjet—német szerződés gyakor­lati megvalósításával összefüggő kérdéseket tárgyalt, méltatva a dokumentum jelentőségét. Gorbacsov és Kohl ezenkívül megvitatott több, „sürgős meg­oldást kívánó problémát" is, ezek mibenlétét azonban a TASZSZ nem részletezte. A szovjet és a német vezető a múlt héten is beszélt egymással telefonon, akkor Gorbacsov a szovjet válságellenes programról tájékoztatta Helmut Kohlt. Lambert Gábor Gorbacsov és Kohl telefonbeszélgetése

Next