Magyar Nemzet, 1991. május (54. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
Magyar Nemzet Ára: 9,50 forint ALAPÍTOTTA : PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK 1991. május 2., LIV. évfolyam 101. szám Hatalomtalanítás Térségünk diktatúráiban szellemi kiszolgáltatottság mindig a hatalmilag kisajátított politikai taktika és célszerűség álarcában jelent meg. A két ellentétes típusú társadalmi szerveződés azt a látszatot keltettette, mintha keleten létrejött volna egy „politikai”, nyugaton meg egy „gazdasági” társadalom. Valójában a politikát éppen úgy kisajátította az erőszakoshatalom, mint a gazdaságot, művészetet és tudományt . Nem véletlen, hogy Kelet-Európában az átalakulás elsősorban ennek a hatalom kisajátította „álpolitikai formációnak” megszüntetésével kezdődött, és a monisztikus hatalom összeomlása utánra gazdaság, tudomány, művészet, de nem utolsósorban magának a politikának a depolitizálásával folytatódott. Ezzel az igénnyel ültek le közös asztalhoz a múlt pénteken és szombaton — abudapesti Európai Intézet meghívására, Borsi Kálmán Béla bukaresti magyar kultúrattasé és Octavian Olteanu, budapesti román kulturális első titkár közreműködésével megszervezett találkozón — azok a magyarországi és romániai történészek és filozófusok, akik Radu Popa, bukaresti régész megfogalmazása szerint, abban reménykednek, hogy „nem tér vissza a régi rémálom”. Elérkezett a történelemtudomány „depolitizálásának” az ideje. Végre is üdvözöljük örömmel, és abban reménykedünk, hátha a szakma jeles képviselői hamarabb kiegyeznek, mint a történelmi érvekre hivatkozó, új diktatúrát áhító egyes szélsőséges politikusok. Amint Dan Berindei, bukaresti történész, a tanácskozás szünetében visszaemlékezett: „régen is voltak közös történelmi ülések, de amikor beleszólt a politika, akkor meghalt minden.” Azt is tudjuk, hogy nem szabad többet várnunk tőlük, mint szakterületük tiszteletét. Nem várhatjuk el, hogy új, hamis közhelyekkel, rózsaszínű jelmondatokkal helyettesítsék a múltbeli téliveket, de jó lenne végre megszabadulni attól a mitikus túlméretezéstől is, hogy a jelenkori emberjogi, gazdasági, művelődési kédések megoldásának a kulcsa a történészek kezében van. A történelemtudományt nem sajátíthatja ki egyetlen politikai hatalom sem. Ha semmilyen „történelmi” érv nem szolgálhatna alapul arra, hogy más népeket, nemzeteket, gondolkodókat elnyomjanak, akkor a történelem is elnyerné méltóságát, kivonulna a politikából. A történészek is megszabadulnának attól a kiszolgáltatottságtól, hogy hamis érveket keressenek a politikai, emberi, gazdasági elnyomás igazolására. Térségünk elmúlt évtizedeinek egyik legszomorúbb tapasztalata, hogy a nemzetiszínű totalitárius diktatúrák szellemi bűnözői között elegáns helyet vívtak ki maguknak a történészek. Az ellenséges, gyűlölködő, állandó fenyegetettséget sugalló történelemképek, a hódítás és területféltés mitikus érveivel elnémított „örök jelen”, egészen a marosvásárhelyi tragikus eseményekig, jó részben azoknak a történészeknek a számlájára írhatók, akik lelkesen tologatták a nemzeti kizárólagosság és gazdasági összeomlás zsákutcájába hátráló hatalmat. Ez a „történelmi” ellenségkép talán hozzájárult ahhoz is, hogy jóval a hatalmi változások után, még mindig nem alakultak ki normális kapcsolatok ezek között az országok között. Ez volt az első szabad találkozó, amely hozzájárult a történelemtudomány politika- és hatalomtalanításához. Ágoston Vilmos Jelcin nem ünnepelt Gorbacsovval Orosz fennhatóság alá vonják a szibériai bányákat Göncz Árpád Svájcban tárgyal A külpolitikai helyzet LEMOND-E GORBACSOV VAGY SEM, az a Szovjetunió belügye, ám ami a múlt héten történt, az biztató — így értékelte Bush elnök azt a tényt, hogy" a szovjet állam és az SZKP vezetője a legújabb belpolitikai válságban is a helyén maradt. Bush újságírók előtt hangoztatta: úgy döntött, hogy továbbra is szoros kapcsolatban marad Gorbacsovval, hiszen ő a hivatalban levő vezető. Ám a múlt, heti fejlemények megnyugtatóak, hiszen alaptalannak bizonyult a széles körben elterjedt vélemény, hogy Gorbacsov bajban van, még a párton belül is. „A vele való érintkezés nem jelenti, hogy alkalmanként ne lennénk kapcsolatban a köztársasági vezetőkkel, köztük a baltiakkal is” —fűzte hozzá Bush. Eközben Borisz Jelcin látványos sikert ért el: szerdán tízezer novokuznyeckielőtt aláírt azt a határozatot, amely a medence szénbányáinak oroszországi fennhatóság alá vonásáról szól. Ezzel elhárult az akadály, hogy a bányászok fölvegyék a munkát. Az oroszországi parlament elnöke, akinek a moszkvai központi ünnepségen Gorbacsov mellett kellett volna föllépnie, ahelyett Novokuznyeckbe utazott, és már a június 12-re meghirdetett köztársaságielnök-választásra készülve kijelentette: az okmány aláírása Oroszország és a bányászok közötti szolidaritást hivatott megpecsételni. Egyúttal megerősítette, hogy az oroszországi vezetés biztosítani fogja a szénbányászat teljes függetlenségét, amit a sztrájkolók követeltek. A jelcini politikát képviselő Rádió Rosszija viszont olyan hírt szellőztetett meg, miszerint az orosz vezető és Gorbacsov a novo-ogorjevói találkozójukon megegyeztek a közvetlen úton történő szovjet államfőválasztásban. Ennek tervezett időpontja egyelőre nem ismeretes, de a rádió a hírt Jelcinnek Novokuznyeckben elhangzott kijelentéseire hivatkozva közölte. A múlt heti „lepaktálásról" egyébként Jelcin a szibériai körútján úgy nyilatkozott, hogy Gorbacsov lényegében engedett az oroszországi követeléseknek, és ezért írta alá a nyilatkozatot. SZÉTHULLÁS FENYEGETI Magyarország 1947 óta megalakult első polgári kormányát, írta a berlini Der Morgen című liberális napilap, fölzárkózva a német sajtó más orgánumaihoz, amelyek mind többet foglalkoznak hazánkkal, s egyre kritikusabban sorolják az általuk érzett hiányosságokat. A berlini újság a koalíció válságát a kisgazdapárt követeléseire vezeti vissza, s megjegyzi: „Bár Antall miniszterelelnök azt hitte, hogy a kártalanítási törvény elfogadásával túljutott a válságon, a koalíciós pártot fenyegető szakadás ismét veszélybe sodorta a kormány létét.” A lap tudósítója arra is utalt, hogy mind erősebben kerengenek a hírek: nagy titokban állítólag már zajlanak az előzetes tárgyalások a jelenleg legnagyobb tömegbefolyással rendelkező Fidesz vezetőivel arra az esetre, ha a Torgyán-szárny leválásával valóban bekövetkeznék a kormányzási válság. Aggályosan ír hazánkról a L'Humanité is. A Francia Kommunista Párt lapja úgy fogalmazott: Magyarország, amely valaha a szocialista tábor legvidámabb barakkja volt, mára katasztrofális helyzetbe került, s terjedelmes összeállítást szentel annak bizonyítására, hogy ,megkezdődött a nagy kiábrándulás, mert a politikai változások nem hozták meg a remélt gazdasági fellendülést, sőt súlyos helyzetbe sodorták a lakosságot”. A cikk utalt a gyorsan növekvő munkanélküliségre és a hajléktalanok nagy számára. A gazdaság privatizálásának programja a L’Humanité szerint „az állami tulajdonú vállalatok nagyszabású kiárusítása, jóval valós áraik alatt”. A cikk szerint az Antall-kormány a személyi jövedelemadó megemelésével túlment még a Nemzetközi Valutaalap szigorú követelményein is, ugyanakkor a kisgazdák programját magáévá téve, visszajuttatja a gazdaságok földjét az egykori tulajdonosoknak, amivel a magyar gazdaság egyik legsikeresebb ágazatát teszi tönkre. A volt szocialista országokról szóló összeállítás mellé írt cikkében a francia lap úgy vélekedett, hogy „a sokkterápia kudarca a meggyorsított áttérés a kapitalizmusra. Vagyis a Nyugat-Európában ünnepelt receptek katasztrófát hoztak azokra az országokra, amelyek csaknem fél évszázadot éltek központosított rendszerben. A történelem nem állt meg hirtelenül 1990-ben — vélekedik a kommunista napilap —, ha a kaszárnyaszocializmus nem is tudta túlélni a demokrácia megjelenését, a kapitalizmus időnként új diktatúra, a pénz diktatúrájának útjára lép.”. (Zs. E.) több alelnökjelöltet. Emlegették többek között Colin Powcellt, a vezérkari főnökök tanácsának — fekete — elnökét, aki az Öböl-háború idején közismert és népszerű lett, de az ügy hamarosan lekerült a napirendről. Sunnmn elismerte, hogy ha a gazdasági visszaesés még 1992- ben is tartana, ez nagyon megnehezítené a republikánusok választási esélyeit. Az előrejelzések szerint azonban az amerikai gazdaság már az év második felében ismét fellendül."George Bush újjáválasztását ez idő szerint senki nem vonja kétségbe, annál is kevésbé, mivel komoly eséllyel rendelkező demokrata párti jelölt még nem is jelentkezett: a párt számottevő politikusai vonakodnak attól, hogy kompromittálják magukat az eleve esélytelen küzdelemben. Békemegállapodást kötöttek az angolai szembenállók Luandából jelenti a Reuter. Az angolai kormány és az UNITA elnevezésű fegyveres ellenzéki szervezet szerdán békemegállapodást kötött a 16 éve dúló polgárháború befejezéséről — közölte Luandában José Eduard dos Santos angolai államfő. A portugál közvetítéssel létrejött megállapodást szerdán este írták alá a tárgyalóküldöttségek Lisszabon közelében. Az angolai elnök hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem jelenti a háború azonnali befejeződését, de az ellenségeskedés e hónaptól történő beszüntetését eredményezheti. Lisszaboni diplomáciai források szerint a megállapodást a tervek szerint május végén Portugáliában írja alá formálisan is az angolai elnök és Jonas Savimbi, az UNITA vezetője. A békeszerződés egyebek mellett rendelkezik a korábbi két fő vitás kérdésről, az UNITA fegyvereseinek jövőjéről és a választásokról. A megállapodás értelmében az UNITA egységei és a kormányerők egybeolvasztásával nemzeti hadsereget hoznak létre, s többpárti parlamenti- és elnökválasztást tartanak a jövő év végén. Bush és Quayle újra indul Heltai András, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: George Bush elnök jövő januárban jelenti be, hogy indul az 1992-es elnökválasztáson, és alelnökjelöltje ismét Dan Quayle lesz — közölte John Summ, Bush kabinetfőnöke, a The Washington Timesban szerdán megjelent nyilatkozatában. Senki sem vonta kétségbe Bush újraindulását a jövő novemberi választáson, de voltak republikánusok, akik javasolták, hogy a fiatal, kevéssé népszerű Quayle helyett indítsanak ezúttal von A MAGYAR RÉGÉSZETI EXPEDÍCIÓ az Öböl-háború kitörése után néhány nappal érkezett Kairóba, hogy folytassa az 1983-ban megkezdett munkálatokat. Az eredményekről Kákosy László professzor számol be. (Hankó: Katakomba Thébában — 6. oldal) A VITÁK SZABADSÁGA a demokrácia lényegéhez tartozik. A készülő házszabály bizonyára hozzájárul a parlament jobb működéséhez — mondja Szabad György (Cseke Hajnalka interjúja — 8. oldal) ALAPVETŐ A DISZKRÉCIÓ — ez a fejvadászok alapelve. A kiválasztott vezetőt csak a legvégén mutatják be a közvéleménynek. (Zsubori Ervin: Fejvadászokra várva — 9. oldal) Moszkvai tudósítónk telexjelentése Jelcin látványos sikere: megegyezett a sztrájkolókkal Moszkva, május 1. Csendesen és a külsőségek minimálisra szorításával telt el a május elseje Moszkvában, s ez az elmúlt hetek politikai feszültséggel terhes időszakát követően kedvező jelnek is tekinthető. A TASZSZ becslése szerint sem vettek 50 ezernél többen részt a Vörös téri felvonuláson, s a választott jelszavak ugyancsak visszafogottak voltak, tartózkodtak a politizálástól. A Szovjetunió történetében először fordult elő, hogy nem a pártapparátus és a hivatalos szervek készítették elő a felvonulást, hanem a szakszervezetek, s a menetoszlopok is ágazatok szerint szerveződtek. A mintegy órás rendezvény végeztével ugyan a mauzóleum szomszédságában összeverődött egy csoport, Sztálin képét lobogtatva, Gorbacsov és Jelcin együttes távozását követelve, de ez csak rövid, mellékes epizód volt. A dísztribün vendégei megkönnyebbülten hagyhatták el a helyüket, május elseje nem vált a politikai manifesztációk napjává. Már éreztette hatását a központ és kilenc köztársaság között kötött megállapodás. A Demokratikus Oroszország mozgalom vezetői letettek arról, hogy politikai tüntetéssé formálják a felvonulást. Ugyanakkor a blokkhoz tartozó Gavriil Popov moszkvai polgármestert is eltanácsolták attól, hogy a dísztribünön Mihail Gorbacsov és Anatolij Lukjanov mellett az újratámasztott egységet demonstrálja, így a szovjet, valamint a független orosz szakszervezeti szövetség által közösen, szervezett felvonulás meghívott díszvendégei közül csak a szovjet elnök és a Legfelső Tanács elnöke volt jelen. Jelcin megkerülte a kényes helyzetet, s az újabb Gorbacsovval kötött kiegyezés népszerűségromboló hatását azzal ellensúlyozta, hogy a kuznyecki medence sztrájkoló szénbányászai között köszöntötte május elsejét. Háromnapos látogatásán a bányászok képviselőivel közösen megállapodást írt alá arról, hogy a szénkitermelő vállalatok a központ fennhatósága alól az orosz föderáció ellenőrzése alá kerülnek. Jelcin gazdálkodói önállóságot ígért a központi bürokrácia uralmával szemben, továbbá számos szociális garanciát. A kuznyecki medence orosz igazgatás alá kerülése további tápot ad azoknak a találgatásoknak, hogy Gorbacsov és a köztársasági vezetők múlt heti találkozóján a központ jelentős engedményeket tett a helyi önállóságoknak. A Kommerszant heltilap azt is tudni vélte, hogy titkos memorandumban pontosan elhatárolták volna a befolyási köröket, ezt azonban — kissé szokatlan módon — az elnöki sajtószolgálat a TASZSZ útján cáfolta. A titkos memorandum megléte nem felel meg a valóságnak — hangzik a rövid közlemény —, a nyilvánosságra hozott közös nyilatkozaton kívül a résztvevők semmilyen más dokumentumot nem írtak alá. Ám más apró jelzések is erősítik azt a benyomást, hogy Gorbacsov immár első az egyenlők között. Május elsején például üdvözlő táviratot váltott Jelcinnel, mint azt jó, netán szövetségi viszonyban levő egyenrangú államfők között illik is. A válságból kivezető egyeztetett lépésekben reménykedik, távirata tanúsága szerint Jelcin, míg Gorbacsov a szövetségi és köztársasági hatalmai szervek „konstruktív együttműködésének” kezdetét méltatta. S Jelcint valóban nehéz lesz megállítani, hogy a június 12-i választások eredményeképpen minden oroszok elnöke legyen. Igaz, a forma szerint más jelöltek is indulnak, ráadásul az olyan nárcisztikus hajlamú kis pártvezérek mellett, mint Vlagyimir Voronyin (Centrista Blokk), Leonyid Ubozsko (Konzervatív Párt) Vlagyimir Zsirikovszkij (Liberális Párt) igazi „nagyágyúk”. Alekszej Szergejev, a Dolgozók Egyesített Frontjának vezetője a szélsőkonzervativizmus képviselője. De beszállt a ringbe Vegyim Bakatyin volt belügyminiszter, a szovjet Biztonsági Tanács tagja, akit még ma is Gorbacsov bizalmasaként tartanak számon, valamint a Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozata tanúsága szerint Nyikolaj Rizskov. (A CAW Syndicate rajza) Moszkvából jelenti az AFP. Telefonbeszélgetést folytatott kedden Mihail Gorbacsov szovjet elnök és Helmut Kohl német kancellár. A TASZSZ szovjet hírügynökség szerint a két vezető politikus a ratifikálás alatt álló szovjet—német szerződés gyakorlati megvalósításával összefüggő kérdéseket tárgyalt, méltatva a dokumentum jelentőségét. Gorbacsov és Kohl ezenkívül megvitatott több, „sürgős megoldást kívánó problémát" is, ezek mibenlétét azonban a TASZSZ nem részletezte. A szovjet és a német vezető a múlt héten is beszélt egymással telefonon, akkor Gorbacsov a szovjet válságellenes programról tájékoztatta Helmut Kohlt. Lambert Gábor Gorbacsov és Kohl telefonbeszélgetése