Magyar Nemzet, 1991. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. május 2. Nemzetközi élet Pozsonyi tele­monjelentésünk Veszélyben a Csemadok egysége Pozsony, május 1. A Kodály Zoltán jóvoltából vi­lághírű Galánta volt a színhelye a Csehszlovákiai Magyarok De­mokratikus Szövetsége, a Csema­dok XVI. országos közgyűlésének, amelyen a több mint 540 alapszer­vezetet mintegy 450 küldött kép­viselte. A közel százezer tagot számláló szövetség találkozója előtt és alatt is elhangzott, hogy ez az ülés történelmi lesz. Hogy ez alatt ki mit értett, igazából nem lehetett megtudni, mert amit közben megfogalmaztak — tud­niillik, hogy a Csemadok legyen az az integráló társadalmi erő, amely a kultúra és a szellemi élet ápolásán, az anyanyelv védelmén keresztül tömöríti a szlovákiai magyarokat, pártállásra és val­lásra való tekintet nélkül—, rég megvalósult. Sokan emlegették az alulról építkezés elvét — nem mindig értve egészen annak lényegét —, de­­ezt sem lehet igazán történel­minek nevezni, hiszen Sidó Zol­tán beszámolója arról tájékoztat­ta a jelenlevő­­,küldötteket és ven­dégeket, hogy­ az 1989-es novem­beri forradalom óta, az akkori új program értelmében, sikerült a Csemadokot modern, alulról épít­kező szervezetté alakítani, s az immár az alapszervezetek és a szakmai társulások (tudományos, néprajzi, anyanyelvi, folklór, amatőr színjátszó, ének- és zene­barátok, irodalom- és könyvba­rátok) szabad szövetsége. Aztán mégis majdnem történel­mi lett a közgyűlés. A Csema­dok tagsága — főleg a pozsonyi értelmiségi körök és a hozzájuk közel állók — sem tudnak kibúj­ni az össztársadalmi hatások alól, azokra pedig leginkább a szaka­dás a jellemző manapság. Felbo­rult a kormánykoalíció, szétvált a választásokon győztes Nyilvános­ság az Erőszak Ellen mozgalom, szakadozik az Együttélés a Ma­gyar Kereszténydemokrata Moz­galom koalíciója stb. A Csema­dok közgyűlésén az egységre fel­szólító kinyilatkozások közepette először a társulások egynémelyi­­ke fogalmazta meg önállósulási szándékát, s az alapszabályba is becsempészték egy esetleges kü­lönbizottság­­létrehozásának a le­hetőségét. Majd a keleti járások és­ a Csallóköz—Mátyusföld kül­döttei között alakult ki feszült­ség, s kölcsönösen manipuláltság­­gal vádolták egymást. Aztán mégis lehiggadtak a kedélyek, s egységes maradt a Csemadok — legalábbis egy­ időre, de csak an­nak árán, hogy most két orszá­gos választmányi titkár helyett egyet választottak, a másik jelö­lését későbbre halasztották, azért, hogy annak kassai székhellyel alakítsanak ki irodát. A szervezet országos választ­mányának társadalmi elnöke egyébként a közismert kutató, Bauer Győző akadémikus lett, fő­titkára p­edig az a Sidó Zoltán, aki 1981-től fizetett elnökként állt a szervezet élén. Egyes érdekcso­portok véleménye szerint azonban ez is olyan átmeneti állapot, mint a szervezet egysége. Kár, hogy ezt le kell írni, kár, hogy vannak olyan erők, amelyek robbantani akarják a Csemadokot, mert iga­za volt Duray Miklósnak, aki a közgyűlésen felszólalásában ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy bár a szervezet az elmúlt 42 év alatt több esetben kényszerült megalá­zó kompromisszumokra, mégis ez volt az az erő, amely megszervez­te a csehszlovákiai magyarok civil társadalmát, s az identitástuda­tuk megőrzésének fő hordozója volt — és az a mai napig. (— is —)* Pozsonyból jelenti az MTI. Po­zsonyban az új szlovák kormány­fő, Ján Carnogursky vezette kor­mányülésen jóváhagyták a nem­zetiségi sajtó idei dotálására vo­natkozó javaslatot. Ennek értel­mében 21 millió korona elosztá­sára kerül sor, s ez azt jelenti, hogy az év hátralevő részében el­hárul a nemzetiségi lapok meg­szűnésének veszélye. Csehszlovákia nem állítja le fegyverexportját Prágából jelenti a DP­A: Cseh­szlovákia a jövőben is exportál fegyvereket — jelentette ki új­ságíróknak Václav Havel cseh­szlovák elnök.­­ A fegyverexport teljes leállí­tását sohasem tervezte a kormány, és most is csak a hadiipar radi­kális átalakításáról van szó. A prágai kormány alapelve, hogy nem szállít fegyvereket háború sújtotta területekre, sem pedig diktatúrák számára — hangoztat­ta az államfő. Közölte, gondos politikai mér­legelést követően, eladják a ki­öregedett harckocsikat, és a be­vételeket a katonai célú terme­lést folytató üzemek átállítására fogják fordítani. Szociáldemokrata színezetű csoport vált ki a román Nemzeti Megmentés! Frontból Bukarestből jelenti az AP. Ki­vált egy csoport a hatalmon levő román Nemzeti Megmentési Frontból és Szociáldemokrata Nemzeti Megmentési Front néven új szervezetet hozott, létre. Az új pártot kedden beje­gyezték a bíróságon. . A bejegy­zést Vlaicu Radina, a front pro­pagandaosztályának volt veze­tője kérte — jelentette a Romp­­res hírügynökség. Egyelőre nem világos, hogy az új szervezetnek hány tagja van. Új politikai párt bírósági bejegy­zéséhez az szükséges, hogy a szer­­veztnek legalább 200 tagja le­gyen. A Nemzeti Megmentési Fron­ton belüli ellentétek már -.már­cius közepén, a szervezet országos tanácskozásán napvilágra kerül­tek, amikor többen bírálták Pet­re Román miniszterelnököt és Ion Iliescu államfőt, a Front ve­zetőit. Ezen a tanácskozáson Ra­dina már jelezte, hogy új párt létrehozásán fáradozik, mert sze­rinte Román „diktatúrát épít ki a párton belül”. Az új párt megszületését hírül adó közleményben a szervezet céljai között az elszegényedés fokozódásának megállítását em­lítették. A párt célja nem a ka­pitalista rendszer restaurációja, hanem egy demokratikus poszt­kapitalista társadalom felépítése — olvasható a közleményben. Az MTI másik híre: A román kormányátalakítás során helyén marad az eddigi román szállítási, illetve ifjúsági és sportminisz­ter, miután a képviselőház eluta­sította a miniszterelnök jelöltjeit a két tárca élére. Ezt Bogdan Bukarestből jeleníti az MTI. Régen látott méretű ellenzéki tüntetés színhelye volt kedden Temesvár. Az Opera téren mint­egy 30 ezres tömeg tüntetett a megye közkedvelt prefektusa, Florentin Carpanu múlt héten benyújtott lemondása ellen. A korábban már sikeres vállalat­­igazgatóként is nagy népszerűség­nek örvendő Carpanu­­azon kevés megyei prefektusok egyike volt, akinek kinevezésével az ellenzék is egyetértett. A Temesvár Társaság és a sza­bad szakszervezetek által kezde­ményezett megmozdulás résztve­vői a prefektus döntésének visz­­szavonását követelték, és a Rompres megfogalmazása szerint elnök- és kormányellenes, király­­párti jelszavakat hangoztattak. Florentin Carpanu a helyi saj­tóban megjelent nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem gyako­roltak rá nyomást, lemondása sa­ját elhatározásából született, megmásíthatatlan lelkiismereti döntés, amelyet azzal indokolt, hogy legjobb akarata ellenére sem tudta teljesíteni a város la­kosságának tett ígéreteit. Ellenzéki források szerint a Baltazar kormányszóvivő jelen­tette be néhány­­órával a szavazás váratlan kimenetelének ismert­té válása után. Béga-parti város vállalatainak élére lassan, de módszeresen is­mét a régi nómenklatúra embe­rei kerültek, köztük a volt Se­curitate annak idején gazdasági szabotázzsal foglalkozó szakértői. A prefektus gazdasági, így pri­vatizációs elképzeléseit ezek ellen­állása miatt nem tudta megvaló­sítani. Az Opera téren, ahol kordon­nal elkerítve ismét „kommuniz­mustól mentes övezetet” hoztak létre, nyilatkozatot olvastak fel, amely szerint Carpanu lemon­dásának elfogadása esetén Temes megye nem vesz tudomást az új prefektus kinevezéséről, hanem szabad választásokat rendez a tisztség betöltésére. A tüntetők követelték a temes­vári felkelés idején elkövetett vérontásért felelős személyek pe­rének visszahelyezését a Béga­­parti városba, oda, ahol az ta­valy márciusban elkezdődött és azóta húzódik. A legfelsőbb bí­róság azzal indokolta a per áthe­lyezését Bukarestbe, hogy a vád­lottak közül többen súlyosan be­tegek, állapotuk nem teszi lehe­tővé, hogy a jilavai börtönből Temesvárra szállítsák őket. Hatalmas tüntetés robbant ki Temesvárott Ismét Ramiz Alia Albánia elnöke Tiranából jelenti a­ Reuter. A 68 éves eddigi elnököt, Ramiz Aliát választotta meg az új al­bán parlament az­ ország elnöké­nek. A titkos szavazáson 172-en szavaztak rá, ami öttel több a szükséges kétharmados többség­nél. A Munkapárt 169 képviselői hellyel rendelkezik a 250 tagú parlamentben. Sali Berisha, a Demokrata Párt vezetője közölte, hogy az ellen­zék azért nem állított jelöltet, mert a kétharmados többség megnyeréséhez kommunista tá­mogatásra lett volna szükség, és a párt nem akar semmilyen szö­vetséget az Albán Munkapárttal. A szavazást megelőző vitában, melyet közvetített a televízió és a rádió, az ellenzék bírálta Aliát, és felelőssé tette őt az elmúlt hó­napok erőszakos­ akcióiért, vala­mint a tömeges kivándorlásért. Az albán parlament határozat­ban szólította fel a Szerb Köztár­saságot, hogy vonja vissza a rendőri alakulatokat a túlnyo­móan albánok lakta Koszovó tar­tományból — jelentette a Tanjug jugoszláv hírügynökség kedden. A bolgár—szovjet alapszerződés feltételei Szófia nem követi a bukaresti mintát Szófiából jelenti az AFP: Bul­gária nem ír alá olyan kétoldalú biztonsági szerződés­t a Szovjet­unióval, amely kitételként tar­talmazná, hogy a Varsói Szerző­dés volt tagállamai nem csatla­kozhatnak a Szovjetunió bizton­ságát veszélyeztető szövetségek­hez — ,közölte Ivailo Trifonov, a bolgár köztársasági elnök hiva­talának vezetője. Bulgária a Szovjetunióval kö­tendő kétoldalú szerződés kérdé­sében ugyanazt az álláspontot képviseli, mint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország — mondta Trifonov. Az említett há­rom állam már leszögezte, hogy egy ilyen kötelezettségvállalást szuverenitása megsértésének te­kinti. Trifonov ezzel a nyilatkozatá­val cáfolta a bolgár televíziónak azt a hírét, hogy Szófia kész len­ne olyan szerződést aláírni Moszk­vával, mint amilyet Románia kö­tött a Szovjetunióval. A szov­jet—román szerződésben szere­pel a nevezetes kitétel. A bolgár—szovjet szerződést várhatóan május végén vitatják meg, amikor Besszmertnih szov­jet külügyminiszter Bulgáriába látogat. Dán Quayle látogatása Dán Quayle, az Egyesült Álla­mok alelnöke június 4—5-én ke­­let-közép-európai körútja kereté­ben Magyarországra látogat. Tár­gyalásokat folytat majd a nem­zetközi helyzet egyes globális és regionális­­ kérdéseiről, valamint Magyarország és az Egyesült Ál­lamok közötti kapcsolatok tovább­fejlesztésének új­ lehetőségeiről. Északír pártközi egyeztetés Belfastból jelenti a UPI. Csaknem valamennyi észak-ír­országi párt részvételével Belfast­ban megbeszélések kezdődtek, a véres belviszály rendezéséről. A résztvevők a tárgyalások kezdete előtt óvatos derűlátással nyilat­koztak a tárgyalásos megoldás esélyeiről. Új CISL-főtitkár Rómából jelenti az MTI: Új főtitkárt választottak a keresz­ténydemokrata irányzatú­ Olasz Szabad Szakszervezetek Szövet­sége (CISL) élére azt követően, hogy a szakszervezet eddigi veze­tője, Franco Marini munkaügyi miniszteri tárcát kapott az új Andreotti-kormányban. A CISL új főtitkára a 45 éves Sergio D’Antoni, aki 215 szavazatot ka­pott a 245 tagú főtanácsban. Göncsi Árpád tárgyalásai Svájcban «.Magyarország politikailag és gazdaságilag a stabilitás képviselője és hordozója" Magyarország szívesen fogad minden külföldi segítséget gaz­daságának talpra állításához és korszerűsítéséhez, s változatla­nul ki akarja fizetni minden külföldi adósságát — jelentet­te ki Göncz Árpád köztársasá­gi elnök Bernben a svájci kor­mány vezető képviselőivel tar­tott megbeszélésén. Az elnök hétfőn délután érke­zett Svájc fővárosába és vasár­napig tartó látogatásának első tel­jes napját nagy részben a berni hivatalos tárgyalásoknak szentel­te. Göncz Árpád udvariassági lá­togatást tett Flavio Cottinál, a Svájci Államszövetség ez évi so­ros elnökénél. A találkozón rövi­den áttekintették Európa és ben­ne Magyarország helyzetét. A svájci elnök érdeklődése alapján szó volt arról, hogy a Szovjet­unióban zajló folyamatok milyen hatással lehetnek arra. A két államfő eszmecseréje érintette a magyar fejlődés to­vábbi svájci támogatásának főbb lehe­tőségeit is. Ez utóbbi téma­körhöz kapcsolódott az a széle­sebb körű tárgyalás, amelyet Göncz Árpád és kíséretének tag­jai folytattak a kétoldalú együtt­működésről a svájci kormány két tagjával, René Felber külügy- és Jean-Pascal Delamuraz gazdasá­gi miniszterrel, valamint szakér­tőik népes csoportjával. A tár­gyalóasztal magyar oldalán az ál­lamelnök mellett helyet foglalt többek között Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériuma államtitkára, Hárshegyi Frigyes, az MNB el­nökhelyettese és Köllner Ferenc, a Területi Önkormányzatok Szö­vetségének főtitkára is. A magyar vezető a tanácsko­zás kezdetén a kelet-közép-euró­­pai problémákról szólva hangoz­tatta, hogy az e válságövezet kö­zepén levő Magyarország ma politikai és gazdasági tekintetben egyaránt a stabilitás képviselője és hordozója. Kifejtette: az or­szág regionális együttműködés­sel akar gondoskodni további biz­tonságáról, amelyhez kétoldalú megállapodásokon át vezet az út, s ezért is sajnálatos, hogy az ilyen szerződésről a Szovjetunióval folytatott tárgyalások elakadtak. Az elnök ezután vázolta a ma­gyarországi gazdasági törekvése­ket, többek között rámutatva, hogy a privatizáció gyorsításához az ország tőkeszegénysége miatt nagy szüksége lenne a svájci banktőke minél fokozottabb be­kapcsolódására is, valamint arra a segítségre, amelyet a svájci üz­leti világ a pénzügyi szaktudás és a banktechnika fejlesztéséhez tud adni. Göncz Árpád kérte Svájc támogatását ahhoz is, hogy Ma­gyarország az „előnyös megkü­lönbözteti” alapján építhesse ki viszonyát az EFTA-val. A svájci miniszterek közölték: nagyra értékelik a magyar de­mokratizálódást, teljes mérték­ben megértik, hogy a magyar gazdaság mostani nehézségeinek leküzdéséhez a politikai átalaku­láshoz képest hosszabb idő kell, és országuk erkölcsi kötelességé­nek tartja a gazdasági fellendü­léshez való segítségnyújtást. El­mondták, hogy kormányuk most készíti elő a Kelet-Európának szánt segélyezés új, 1992 elejétől megvalósuló programját, amely főleg kulturális, tudományos, szakképzési és környezetvédelmi célokat szolgál, s amelynek ösz­­szeállításában kellőképpen szá­molnak Magyarország igényeivel is. Célponttá válhat Budapest is Washington segítséget ajánl a terrorizmus megelőzésére Washingtonból jelenti az MTI. A demokratizálás, az államhatalom csökkenése sebezhetőbbé tette a kelet-európai országokat a belső terrorizmus számára és először vál­hatnak a nemzetközi terrorizmus célpontjává — mutat rá az ame­rikai külügyminisztérium jelen­tése. A világ helyzetét a terroriz­mus szempontjából áttekintő éves jelentés rámutat: Kelet-Európa országai, amelyek csatlakoztak a Kuvait melletti koalícióhoz, fel­vették a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, segítik a szovjet zsidók kivándorlását, s immár nem tá­mogatják a terrorista csoporto­kat — most maguk lehetnek azok célpontjai. Éppen ezért az Egye­sült Államok és más nyugati or­szágok segítséget nyújtanak a veszély elhárítására. Míg a Szovjetunió az utóbbi években mind határozottabban elítéli a terrorizmust és elhárítá­sában együttműködik a Nyugat­tal, változatlanul katonai és gaz­dasági támogatást nyújt terroris­ta tevékenységet folyató kormá­nyoknak : Kubának, Líbiának, Észak-Koreának, Szíriának és (a közelmúltig) Iraknak — állítja a jelentés. Az amerikai adatok szerint Ku­ba változatlanul fegyverekkel, pénzzel látja el és kiképzi kü­lönböző, terrorizmust alkalmazó csoportok tagjait. Havanna a la­tin-amerikai felforgató mozgal­mak és több ilyen nemzetközi szervezet központja. A felsorol­tak között van a salvadori Fara­­bundo Marti Nemzeti Felszaba­­dítási Front, hondurasi, guate­­malai, chilei szervezetek. Észak-Korea menedéket nyújt a japán Vörös Hadsereg csoport tagjainak és támogatja a Fülöp­­szigeti „új népi hadsereget". Szí­ria továbbra is segíti a nemzet­közi terrorizmusban részt vevő csoportokat — olvasható a kül­ügyminisztériumi jelentésben. James Baker amerikai külügy­miniszter ettől függetlenül az el­múlt hónapokban ismételten be­hatóan tárgyalt a szír vezetés­sel, hogy — az Öböl-válságban való együttműködés után — meg­nyerje az országot az átfogó kö­­zel-keleti rendezés tervének. iginal szabadon bocsátás Pekingből jelenti a Reuter­ Sza­badon engedték Pekingben az 1949 óta első független szakszer­vezeti szövetség­ alapítóját és ve­zetőjét, a 22 hónapja törvényes ítélet nélkül fogva tartott Han Tung-fangot — jelentette a New York-i székhelyű emberjogi szer­vezet, az Asia Watch szerdán. A „kínai Lech Walesának” is ne­vezett munkásaktivista az 1989- es diáktüntetések csúcspontján, a Tienanman téren alapította meg társaival együtt a Pekingi Mun­kások Autonóm Föderációját. A tüntetések vérbe fojtása után fel­adta magát a hatóságoknak. Vértelen államcsínyt hajtottak végre Lesothóban Maseruból jelenti az AFP. Elias Phisona Ramaema ezredes, a kormányzó katonai tanács egyik tagja, kedden vértelen állam­csínnyel átvette a hatalmat a le­­sothói fővárosban. A Dél-afrikai Köztársaság terü­letébe beékelt, 1,5 millió lakosú királyság eddigi vezetőjét, Justin Metsing Lekhanya­ vezérőrnagyot lemondásra kényszerítették. A tá­bornok a rádióban közölte távo­zását, majd — bizonyos források szerint — bebörtönözték. Való­színűleg hamarosan bíróság elé állítják korrupció vádjával. A válság hétfőn kezdődött a hadsereg általános sztrájkjával: a katonák zsoldemelést követeltek. Lekhanya vezérőrnagy puccs révén került hatalomra 1986-ban, távozásra kényszerítve Leabua Jonathan miniszterelnököt, aki 1966 — az ország függetlenné vá­lása — óta irányította az orszá­got. Hírügynökségi jelentések sze­rint az államcsíny napján csende­sek voltak a főváros utcái.­ Pik Botha dél-afrikai külügyminisz­ter Fokvárosban bejelentette, hogy „megelőzés céljából” d£l­­afrikai erőket vonultattak fel a határ mentén. A miniszter szerint eddig fegyveres összetűzés nem volt. Közel-keleti esélylatolgatás A palesztinok Jeruzsálem, május 1. Az angol mandátumi időkben Palesztina területe, minimális el­téréssel, megegyezett a mai Izrael területével, ha hozzászámítjuk az úgynevezett Izrael által ellenőr­zött területeket, azaz Júdeát és Szamáriát, valamint a hol ide, hol oda tartozó gázai­ságot. Csak­hogy ezen a Palesztinával meg­egyező területen palesztin zsidók és palesztin arabok éltek. Az utóbbiak, mintegy hatszázezren — az 1948—1949-es polgárháború idején, amely Izrael számára a felszabadító háborút jelentette — elmenekültek a környező arab országokba, így többnyire Jordá­niába, amely akkor a brit man­dátum lejárta után, elfoglalta a hozzá korábban sohasem tartozó Cisz-Jordániát, Jeruzsálem keleti részét, és az óvárost. Jeruzsálem csak 1948 és 1967 között volt megosztott város, azt megelőzően az angol időkben és korábban is, egységes városként működött, csak más és más ura­lom alatt. 1967 óta névleg ismét egységes izraeli fennhatósággal, amelynek státusát sem a jobb-, sem a baloldal nem kívánja meg­változtatni, de még a nemzetközi város lehetőségét is kizárja vala­mennyi izraeli politikai irányzat. Jordánia 1948-as területhódítá­sával elérte, hogy országának la­kossága csaknem teljesen palesz­tin arab lett, hiszen az 1922-ben létrejött Hasemita királyság 1948-ig csak Transzjordániát, te­hát a Jordán-folyó keleti oldalát birtokolta, és­ 1948 után hódította el Palesztinától a nyugati partvi­dék egy részét, és Jeruzsálem fe­lét. A hódítás után pedig jordán állampolgárrá tette az ott levő pa­lesztin arabokat. Ez olyan keve­redést idézett elő saját, addigi or­szágában, hogy ma már Jordánia lakosságának megközelítően 70 százaléka — tehát a hárommilliós népességből körülbelül kétmillió — palesztin. Több mint egymil­­lióan visszakerültek izraeli fenn­hatóság alá, és azóta is — tehát 1967 óta — folytatják függetlene­dési törekvéseiket. Központi veze­tőségük, a Palesztin Felszabadítá­­si Szervezet, amely ma Tunisz­ban székel, és onnan irányítja, vagy legalábbis megkísérli irányí­tani több millió palesztin arab sorsát. Hogy kik tartoznak a PFSZ-hez és kik nem, azt számokban nehéz kifejezni. Egy bizonyos, a terü­letek lakóinak többsége — és ez az Öböl-háború idején egyértel­műen kiderült — a PFSZ-t tá­mogatja. Ám­ az eltelt közel ne­gyed század alatt a központi szer­vezet számos egységre szakadt, és ezt legjobban a különböző fegy­veres csoportok alapján lehet le­mérni. Maga a PFSZ ugyanis, ha csak politizált volna az elmúlt évtizedekben, és békés úton pró­bálta volna megoldani a palesz­tin menekültek kérdését, soha nem került volna olyan reflektor­fénybe, mint fegyveres szerveze­tei révén. Dr. Hirschmann György sze­rint, ha minden palesztin fegy­veres szervezetet számításba ve­szünk, összlétszámuk, egyáltalán nem megbízható adatok alapján, körülbelül ötvenezer lehet. Közü­lük a legnagyobb a PFSZ-hez tar­tozó El Fatah, amely a PFSZ ke­retein belül működő, mintegy hét fegyveres szervezet közül, az összlétszám háromnegyedét teszi ki. Ezt követi a szélsőséges George Habbas Demokratikus Frontja, Naif Hawatmen Népi Demokratikus Frontja, amelyből azonban mintegy két hete kivált egy újabb szervezet. Ott van az­után még a magát Felszabadító Frontnak nevező, és főként Liba­nonban működő fegyveres cso­port, valamint egy kisebb fegy­veres szervezet, a Palesztin Kom­munista Párt, és végül az Achille Lauro hajó elrablójának, Abu Abbasznak a fegyveres csapata. Ez a hét, sokszor egymás ellen is küzdő fegyveres csoport laza szá­lakkal végül is a PFSZ-hez kötő­dik. Nem szabad elfeledkezni a két jelentősebb szírbarát palesztin szervezetről sem. De van még egy nevezetes csoport, amelyet Da­maszkusz és Bagdad is támoga­tott, az Abu Nidal-féle brigád. A többi fegyveres szervezet már in­kább vallási alapon szerveződött, így tagjai között lehetnek ugyan palesztinok, de nem ez a jellem­ző. Ilyen például a Muzulmán Testvériség, amelynek tagjai öl­ték meg annak idején Anvar Sza­­datot, Egyiptom államfőjét, és sok más politikai gyilkosság fűződik a nevükhöz. Megtalálhatóak Egyiptomban éppúgy, mint Jor­dániában. Ha végül is eljutnak az érin­tett felek a tárgyalóasztalokhoz, és ott lesznek a palesztin arabok képviselői is — akár Jordániával együtt, akár nélkülük —, szinte bizonyosra vehető, hogy meg­egyezést — éppen a szétszabdaló­­dott terrorszervezetek miatt — nehéz lesz elérni. Egy izraeli új­ságíró nemrég félig komolyan, félig tréfásan úgy nyilatkozott, hogy akkor lesz béke Izrael és a palesztinok között, ha Abu Ni­­dal, a libanoni síita Hiszbollah és a Muzulmán Testvériség megegye­zik Kahanéval, a Thiia és a Mo­­redet párttal. (Utóbbiak az izraeli szélsőjobb pártjai.) Ennyire kilá­tástalan volna a helyzet? Beck Anna Magyar Nemzet 3

Next